Emily & Dean - veszekedés folytatása vagy békülés?

Tárgy: Emily & Dean - veszekedés folytatása vagy békülés? 25.12.14 21:35

A napom nem telt esemény dúsan, aminek most örülök is. A lányt elvittem egy hotelba, hogy megnyugodjon, biztonságban érezze magát és pihenjen egy kicsit. Még mondtam is, hogy ma ne menjen dolgozni. Bólintott, megköszönte és akart is valamit adni cserébe, ami annyit tesz, hogy egy éjszaka, de nekem most ehhez nem volt hangulatom, így visszautasítottam. Eléggé megleptem ezzel a döntésemmel, igazából magamat is, de tudván, hogy Emily ott van a bordélyházban és ki tudja, hogy kivel hentereg bosszúból, mert veszekedtünk, megőrjít.
Eljövök a szállodából és megállok az egyik étteremnél. Leadom a rendelésem és a kiszállítás időpontját. Vacsorát ígértem neki, amit visszautasított, de akkor is meg fogja kapni. Ebédelni nem fogom elvinni. Amint ezt is elintéztem, elindulok hazafelé. Fáradt vagyok, muszáj egy kicsit nekem is pihennem, hiszen már nagyon régóta talpon vagyok.
Otthon az ágyamban azért aludtam pár órát, mikor csöngettek. Remélem, hogy Emily érkezett meg, de nem. A megrendelt ételt hozták ki, így kifizettem és megcsináltam mindent, hogy vacsorának tűnjön. És most vártam. Elég sokat vártam, mert arra lettem figyelmes, hogy a kanapén alszok és csöngetnek. Bosszús vagyok, hogy ilyenkor, mert az órára pillantva hajnali 2 van. Nyújtózkodok egyet és odasétálok az ajtóhoz, amit kinyitok. Emily az, így félre is állok, hogy be tudjon jönni.

Miután mindent elkészítettem, indulás előtt még gyorsan felfrissítettem magamat. Felvettem egy falatnyi kis fekete együttest, rá pedig egy fekete csipke ruhát. Majd meglátjuk, hogy bírja összeszámolni a pénzt, és egyeztetni a főkönyvvel, ha ebben a szerelésben ülök vele szemben. Direkt csinálom e? Még szép. Azok után, ami ma történt igen is az őrületbe fogom üldözni. megérdemli, mert ő is ezt tette velem. kikészített teljesen. A bosszú pedig mindig édes. Végezetül belebújtam a kabátomba, ami szépen mindent takart, a csizma egyértelműen jelezte, hogy nem nadrág van rajtam, de ez a sofőrömet úgy sem érdekli.
Amint meg voltam mindennel szóltam a sofőrömnek, hogy mehetünk és vigyen a nagyfőnökhöz. Tudom, hogy nem lesz nekik feltűnő se a kinézetem, se az, hogy megyek. Egyrészt ők sem hülyék azon a téren, hogy a főnökkel dugok. Másrészt tisztában vannak azzal, hogy a pénzt elég sűrűn én szállítom le, mint most is.
Nem is néztem, hogy hány óra van. Dean háza előtt elköszöntem a fuvarosomtól, az üveg visszatükröződésében még igazítottam a hajamon, befújtam magamat Dean kedvenc illatával, és csengettem. Az ajtó kinyílt én pedig hűvösen rámosolyogtam az ott állóra, majd szépen beballagtam.
- Elhoztam mindent. A főkönyv alapján össze tudod számolni a dolgokat, de szokás szerint egy cetlire mindent kigyűjtöttem, csak át kell számolnod. A pénz pedig a táskámban, ami jelenleg több a megszokottnál, hiszen a napokban nem volt szállítás – raktam le neki mindent az asztalra a nappaliban, majd szépen levettem a kabátomat, és félre dobtam. Végül pedig helyet foglaltam, és szépen vártam, hogy munkához lásson. Mindig meg szoktam várni, hogy ha esetleg gubanc lenne, ami még sosem volt. Hiszen mindent pontosan vezetek, úgy ahogy ő kérte, mindent jegyzetelek. rész összegeket írok, és a pénzt is szépen összerendezve találja, ahogy szokta.
Mindig is imádtam ezt a lakást, most is megnyugtat, ahogy a nappaliban ülök, és várok. Bár Dean nem tudom mit csinál, amióta bejöttem, és leültem nem néztem rá. Mondhatni direkt. Pedig megnéztem volna az arcát, amikor ledobtam a kabátomat. Az orromat finom étel illata csapta meg, de nem néztem inkább a konyha felé. Nem tudtam mire vélni a dolgot, így inkább Deanre emeltem a tekintetemet.

Elég hamar elszabadulok a szállodából, így tudok egy kicsit azzal foglalkozni, hogy Emilyt kiengeszteljem, bár bocsánatot nem fogok tőle kérni. A gondolkozás közepette, azért lecsúszik egy-két pohár whiskey, amitől elálmosodok.
A várakozásban elbóbiskoltam és arra lettem figyelmes, hogy most már az éjszaka közepe van, és csöngettek. Felkelve kinyitom és örülök, hogy Emilyt látom. Becsukom mögötte és utána sétálok. Ez az illat. Imádom. De most nem ezért van itt, pedig innen nem fog elmenni, ezt én garantálom.
- Megbízok benned! - Nézek végig rajta és alig bírom kinyögni, ahogy látom, hogy miben van. Ezt most direkt csinálja, vagy ő is azon van, hogy ne menjen el reggelig? Leülök mellé, combjára teszem a kezemet és ránézek.
- Hozattam vacsorát. Lévén, hogy későn jöttél a mikro csodákra képes. - Kicsit feljebb tolom a combján a kezemet, bár én szívesen kezdeném a desszerttel. Már teljesen lenyugodtam, így akár folytathatjuk azt, amit elkezdtünk az irodában. A pénz most nem érdekel, hiszen ürügy volt, hogy átjöjjön. Direkt neki hozattam a kedvenc ételét, mert ez a vacsora kiengesztelés.
- Éhes vagy? - Szerintem nem evett, mielőtt idejött, legalábbis, ahogy ismerem, sosem eszik. De nem is baj, mert legalább tud velem enni, mert én éhes vagyok, de egyedül nem eszek.

Remélem a fene megeszi miután ledobtam a kabátomat. Annyiban biztos vagyok, hogy ezt akarom, hogy érezze. De abban már nem , hogy képes leszek e ellenállni, és nemet mondani neki. Habár,ha úgy fog kezelni, mint az est előző részében, akkor ezzel nem lesz gond. Erre mivel nyit? Bízik bennem. A franc esne bele, na meg abba is, hogy odaült mellém, és a kezét a combomra tette. Nem tudok ettől nem beindulni, főleg, hogy fentebb is tolja.
- A mikro jó találmány- válaszolom egy fél mosollyal.
- Tudom, hogy bízol bennem, én meg szeretem, ha azért átszámolod, nézed a dolgokat – mert így biztos az, hogy nem éri szó a ház elejét. Szerencsére tudom még magamat kontrolálni, de tényleg elmehetne a francba ezzel a kedvességgel. Most miért kell ezt? Naná,hogy éhes vagyok. Nem szoktam munka alatt enni, mert az időkiesés, és oda kell figyelnem a lányokra. Arról nem is beszélve, hogy a kis vitánk, és az, hogy újra kellett magamat építenem a távozása után elég sokat kivett belőlem. Jelenleg talán egy lovat is be tudnék falni.
- Igen az vagyok, de nem ezért jöttem – sóhajtottam fel, majd előre nyúltam a táskáért mit sem törődve azzal, hogy belát a dekoltázsomba, vagy a keze kicsit feljebb csúszik még. Kinyitottam a táskát, hogy lássa a pénz benne van, majd hátra dőltem.
- Mit rendeltél? – kérdeztem azért kíváncsian, majd leemelve a kezét a combomról felálltam, és szépen elriszáltam a konyhapultig, amire rátámaszkodtam, és onnan kémleltem kíváncsian. Az illat és most már a látvány is elárulta, hogy nekem rendelt direkt. Most tényleg a beígért vacsorával jön? Miért zavar megint össze?
- Ha nem is nézed át most rakd el, ne legyen elől. Éhes vagyok tényleg, és hosszú volt az este – fordultam hátra, és neki dőltem a pultnak várakozóan, mert hát mondjuk úgy, hogy vesztésre állok, ő meg nyerésre. De azért egy gólt beviszek neki direkt ezzel a hosszú estével.

Tudom, hogy direkt miattam vette fel ezt a ruhát és amit akart, el is ért vele. Megyek utána, pláne, hogy ilyen finom parfümmel fújta be magát. A kanapé nagyon jó választás, és a kezemet a combjára is helyezem. Akarok vele egy éjszakát ez is azt mutatja, ahogy közeledek felé. Igaz, hogy nemrég keltem és alig látok ki a fejemből, de tudom, hogy mit akarok. A mikrora csak bólintok egyet, mert valóban jó találmány. Nem is fűzök hozzá semmi egyebet, csak tovább ugrok rajta.
- Majd később! Túl késő van hozzá már. - Ásítok egyet, mert ez kijött, természetesen a kezemet a szám elé helyeztem. Sec-perc alatt felkelek, ha nem ülök, mert hívogat a kényelmes kanapé. Tisztában vagyok azzal, hogy miért jött, de én meg azt akarom, hogy velem egyen, ez olyan nagy kérés? Úgyis megígértem neki egy vacsorát, mást nem fog tőlem kapni, így remélem, hogy ezt elfogadja. Ha nem, akkor legalább lesz pár napig kajám.
- De attól még ehetsz velem. - Mondom és közben tökéletes belátást kapok a dekoltázsára, amit ki is használok és megnézem magamnak. Bár tudom, hogy néz ki, hiszen pár órával ezelőtt még játszottam is velük, de ez a "sejtelmesség" mindig beindít és ezt pontosan tudja. Kezem természetesen feljebb csúszott, ahogy előre hajolt, de amikor visszadőlt, akkor visszament az eredeti helyére. Ezért is meglepődök, hogy elveszi a kezemet, de nem szólok semmit, csak figyelem, hogy hova megy. Felállok én is és hátulról simulok, kezemet a derekára helyezve.
- Olaszt. - Adok választ a kérdésére, mert tudom, hogy szereti és most, hogy bevallotta, hogy éhes, így sima ügy. Sóhajtok egyet, hogy megint a pénzzel jön, jó helyen van ott a kanapé mellett a táskájában. Majd reggel úgyis az lesz az első, hogy megszámolom. Most túl késő van hozzá és fáradt vagyok.
- Ide nem lát be senki! - Rántom meg a vállaimat, és kicsit odébb lépek, hogy meg tudjon fordulni, de a távolság közöttünk ugyanakkora. Egyik kezemmel megtámaszkodok a pulton, így tökéletes belátás nekem a dekoltázsába.
- Miattam öltöztél így? - Mérem végig tekintetemmel, elég látványosan vetkőztetem. De nekem ezt szabad és azt, akarom, hogy még vacsora előtt egymásnak essünk. Éhes vagyok, de rá jobban ki vagyok éhezve. A desszertemet akarom!

Tudom, hogy előbb utóbb kifogok engedni miatta, de ettől azért még ameddig csak tudom töröm a borsot az orra alá. Megérdemli, amiért úgy lehordott, amikor bevallottam, hogy hibáztam. Arról meg ne is beszéljünk, hogy megakar nekem szabni dolgokat. Épp elég dolgot szabott már meg, és határoz meg, így csoda, hogy ragaszkodom dolgokhoz? Főleg, ha róla van szó?

- Késő? – nézek rá csodálkozva. Észre se vettem, hogy elszaladt az idő.

- Úgy látszik csak sikerült elhúzódnia az estének, nem hiába telt ház volt, az utcáról is be kellett hívnom a lányokat, és még Cler is beállt kivételesen – halál nyugodtan közlöm vele a dolgokat, mert így igaz. Azt, hogy mindenkit beállítottam pedig simán sugallhat neki arra, hogy magam is beállt, pedig nem volt így. De ezt neki nem kell tudni, mérgelődjön csak rajta, hogy ma rajta kívül más is hozzám ért.

- Éppen ehetek, kifutja az időmből, meg az óra béremből – vonom meg a vállamat, mint akit nem is érdekel a dolog. Belül meg már majd megörülök, mert most tök normális, erre én bunkózok vele. Ha nem úgy váltunk volna el, ahogy akkor már rég rámásztam volna.

Az éhes hasam, na meg a kíváncsiság is kivitt a konyhába, ahonnan ínycsiklandozó illatok szálltak kifelé felénk. Viszont arra nem számítottam, hogy feláll velem, és hozzám ér. Úgy égetett a keze, mint még soha. Ha belülről most látna, akkor igazán hozhatná a poroltót, mert majd megveszek az érintésért, a csókjaiért.

- Nem, de jobb helye lenne a széfben, akkor is, ha csak később óhajtod megszámolni – jegyzem meg, majd ahogy megfordulok szemközt találom magamat vele. Nem mondom, hogy nem lepődtem meg, de sikerült ezt lepleznem, sőt még rá is mosolyogtam a kérdést halva.

- Ez? – mutatok magamon végig úgy, hogy végig húzom a kezemet a ruha felett néhány centivel.

- Csak kikaptam a szekrényből, mert még várok egy hívást, ami vagy jön, vagy nem, és nem akarok akkor készülődni,hanem indulni. Az idő pénz, nem igaz? – az, ahogy néz nem hoz zavarba, sőt inkább magabiztosságot kölcsönöz, mert látszik, hogy majd megeszi a penész.

- Eszünk akkor? – pillantok rá kérdőn, majd kikerülve őt, ha engedi átmegyek a pult túloldalára és melegíteni kezdem az ételt. Ha viszont nem, akkor nyilvánvalóan rabul ejt, és remélem ezt fogja tenni. Nem fog engedni innen sehová sem.

A pénz most hidegen hagy, hiszen itt van és én meg most a társaságára vágytam egész délután. Ezért is gondoltam, hogy a kedvében járok, mert tudom azt is, hogy ez a mi titkunk marad, senkinek se mondja el, hogy épp miket kap tőlem. Nem is lenne jó, ha ennek híre menne. A kérdésére bólogatok, hiszen alighogy felkeltem, és ránéztem az időre, már akkor tudtam, hogy pár óra múlva kelnem kéne. De azt hiszem, hogy egy laza napot tudok tartani vele. Remélem, hogy majd egyezni fog a véleményünk ebben. Viszont egyáltalán nem tetszik az, amit mond. Egyszerűen elkap a féltékenység, ha arra gondolok, hogy mással volt ágyban, de ezt nem mutatom ki.
- Te is beálltál? - Hangom teljesen megváltozott, csak innen tudhatja, hogy egyáltalán nem tetszik nekem, hogy ilyet mondott. Rengetegszer mondtam neki, hogy ne használja a testét, persze mindig valami kifogással, holott egyszerű a válasz. Szeretem, de nem vallom be még magamnak sem. Tudom, hogy a minap én voltam, aki ezt csinálta vele, de Emily az, aki mindig normális velem, most nem tudom, hogy miért teszi ezt. Sóhajtok egyet, tudom, hogy éhes, mindig az, amikor épp munkából menne haza. Sosem eszik és azt hiszem ezen is összevesztünk már egy párszor.
- Akkor jó. - Nem tudok mit mondani erre, hiszen látszólag nem is érdekli az egész, ami kicsit szíven üt. Megyek is utána és legszívesebben már feltenném a pultra, de mégsem teszem. Éhes vagyok és fáradt és tudom, hogy ő is hasonlóan érez. A kezemet a derekára helyezem, hiszen nekem ez nagyon is jól esik, bár meglep, hogy nem reagál rá semmit. A szemeibe nézek, mikor velem szemben áll és már épp mondanék valamit, mikor megint kilyukadunk a pénznél.
- Majd később. - Rántom meg a vállaimat, nem akarok most ezzel foglalkozni, helyette a dögös szerelésével. Végig is nézek rajta, de egyből elmegy minden kedvem, mikor meghallom, amit mond. Azt hittem, hogy miattam öltözött így, de nem. Tartom magam, bár rosszul esik.
- Milyen hívás? - Kérdezek rá arra, ami a legjobban érdekel. A kérdésére és minden más eltörpül most ez mellett. Azt akartam, hogy egész este velem maradjon és holnap lustálkodjunk egyet az ágyban. Most szimplán csak a közelségére vágyok, és nem akarom, hogy elmenjen. De ha mégis elmegy, akkor sem fogom megállítani. Nem tehetem. Épp ezért gondoltam, hogy most cselekszek. Már épp hajolnék közelebb hozzá, mikor elmegy a konyhába. Egy csókot sem tudtam lopni tőle, így csak utána nézek. Kifújom a levegőt, majd utána megyek, bár a mikro fénye nekem nem az igazi, így nem nézek oda. Alig várom, hogy minden meg legyen melegítve, bár tudom, hogy egyáltalán nem lesz olyan, mint frissen, de a szándék a lényeg. Ha ez kész, akkor el is kezdem enni, nem szólok semmit. Most emésztem magamban azt, hogy esetleg elmegy, mert hívják.

Eljátszottam a gondolattal, ahogy hátulról elkap, és a ruhámat felfelé gyűri, letépi, amit alatta talál, és magáévá tesz. Vágyom erre, igen nagyon is, de jelenleg megérdemli a büntetését. Én nem szólhatok bele a dolgaiba, de ő se szólhat nálam bele dolgokba. Ezt neki is meg kell tanulnia, és ha valami nem tetszik eddig is szóvá tettem, és ezután is azt fogom.
Gondolataimból kérdése ránt a felszínre, és belül elégedett mosoly jelenik meg a fejemben. Valahogy tetszik az a hangsúly, ahogy kiejti ezt a három szót. Már-már beleborzongok, annyira jól esik. Tudom, hogy nem tetszik neki a dolog, de ez is olyan, hogy nem tilthatja meg. Még mindig van az a pénz, és ügyfél, hogy igen is megyek. Igaz talán már csak 1, vagy kettő van ilyen, de mostanság elég sűrűn átadtam őket a legjobb lányainknak. Valahogy nem úgy élvezem ezekkel a férfiakkal a szexet, mint Deannal, és a mai után senki, de senki nem tud a nyomába lépni. Csak ő maga.
- Szerinted, ha beálltam volna, akkor ki dolgozott volna a recepción, irányított volna? – kérdésre kérdést kap válaszul, hiszen gondolkozhatna, hogy ha Cler beállt, akkor a biztos pont eltűnt az épületből, és őt max én szoktam helyettesíteni, mert más nem igen képes.
Ahogy ott állunk a pultnál rá kell jönnöm, hogy a pénz tényleg nem érdekli most annyira. Sőt, egyáltalán nem. Tehát a ruhám célt ért, ahogy a viselkedésem is, annak ellenére, hogy magam is majd belehalok, hogy így ellenkezem, hűvös vagyok, és nem tapadok rá már is.
- munka, más hívásom nem nagyon van , ha te nem hívsz. De mivel házon kívül vagyok, és nem tudta megmondani az ügyfél, hogy mikorra menjek, vagy menjek egyáltalán, így felhív később, és szól ,hogy mi a helyzet – persze tudom, hogy senki se fog hívni, mert ezt is áthárítottam egy másik lánynak feladatul, aki csak éjfélkor kezdett. De Deannek ezt nem kell tudnia. Viszont egy részem nagyon is kezdi élvezni a helyzetet, a másik meg látja rajta, hogy mennyire nincs ínyére ez az egész, és mennyire bántja. Nem tudja tagadni, ismerem már, de sosem tetszem szóvá, ha látok ilyesmit rajta. De akkor is tudom.
Láttam, hogy felém hajol, és meg akar csókolni, így mozdultam. Még nem, még nem jött el az ideje. Berakom a mikroba a kaját, és megmelegítem mindkettőnkét, majd a pult másik oldalán helyet foglalok, míg Dean tányérját az ellenkező oldalon hagytam.
- Ennek isteni illata van . jó étvágyat!– vallom be, mert most már hallani is lehet, hogy korog a gyomrom.
- Mit szeretnél ezért cserébe? – néztem rá kíváncsian, és jóízűen hümmögtem egyet, ahogy az első falatot ízlelgettem. A kérdést pedig egy utolsó szúrásnak, de egyben lehetőségnek is szántam neki, mert már én se tudok tovább így viselkedni vele. Egyszerűen nem megy, csak ha nagyon erőltetném, de látom, hogy neki is rosszul esik. De itt a lehetősége, hogy fordítson a dolgokon.

Akaratlanul is mosoly kerül az arcomra, ahogy hallom a kérdésében elrejtett választ is. Nagy kő esett le a szívemről és meg is nyugodtam. Tehát nem volt senkivel sem utánam. És ez csak jó, mert kértem erre. Nem akarom, hogy más is hozzányúljon, ő csak az enyém. Nem válaszolok semmit a kérdésére, mert szerintem az arcomról le is tudja olvasni, hogy mennyire is örülök ennek.
Tetszik ez a ruha, ami rajta van és alá is akarok nézni, de érzem, hogy ő valahogy most nem akarja velem megosztani az ágyamat. Annak viszont egyáltalán nem örülök, hogy mikor egy ügyfélről beszél, hogy neki várja a hívását. Azt hittem, hogy nem fog itt hagyni, hogy egyáltalán nem fog elmenni, erre egy ilyet benyög.
- Minek hívjalak, mikor itt vagy? - Nem akarok tudomást venni arról, hogy mit mondott. Én is felhívnám, sőt még ki se fog lépni az ajtón, de már csörgök neki, hogy jöjjön hozzám. Egyáltalán nem értem ezt a viselkedést, egyszerűen nem szokott ilyen lenni. Talán most tényleg messzire mentem a viselkedésemmel és így akar bosszút állni.
Hogy kiengeszteljem és mert nagyon is kívánom közelebb hajolok hozzá, hogy megcsókoljam, de ott hagy. Azért ez nem kicsit lep meg, még ebben a pozícióban maradok pár másodpercig, majd utána megyek és leülök az asztalhoz. Már nem is vagyok éhes, elment az étvágyam is.
- Jó étvágyat! - Mondom én is, de csak kavargatom a tésztám, de úgy teszek, mint aki eszik is, így néha a számba veszek egy-egy falatot. Nem akarom, hogy elmenjen, de nem mondhatom meg neki ezt nyíltan. A kérdésével pedig pontosan ezt kell válaszolnom. Sóhajtok egyet és felnézek rá.
- Maradj itt. - Hangom határozott, de nem parancsoló. Nem fogok neki könyörögni, pedig belülről egészen úgy hangzott, de nem úgy jött ki szerencsére. Ekkor hallom meg a csörgést és elkap a hányinger. Émelyegni kezdek és a gyomrom is elkezd fájni. Tuti, hogy az a másik csávó hívja, Emily meg, fogja magát elmegy és nem tehetek ellene semmit. Meg fogok őrülni. Azért kíváncsian nézek rá.

Ez igaz, minek hívjon, ha itt vagyok. Így csak megvontam a vállamat, és bólintottam, hogy így van. Az, hogy minek hívjon, nos tudnék pár opciót.
Rosszul esett, hogy elléptem a csók elől, mert most olyan adakozónak néz ki. És a délután óta vágyom a csókok folytatására. Végül csak odaérünk, hogy eszünk, ami nekem már nagyon is jól esett, mert írtóra éhes voltam. Azt hiszem talán dél óta nem ettem. Bent soha nem eszek, mert vagy valami papír munka felett ülök, vagy valamit kint kell rendeznem, lányokat ajánlgatni, bemutatni stb.
Látom, hogy csak turkálja a kaját, és ennek nem igazán örülök. Ezt azért nem akartam elérni. Most olyan távolinak tűnik, és szomorúnak. Ez olyan furcsa. Így még nem láttam kibukni azért, ha rólam volt szó. Persze tudom , hogy mi nem tetszik neki, és mi igen, de valahogy most akkor is furcsa. És, ami a legfurcsább az a válasza. Nem kérte, de nem is parancsolta, de ugyan akkor határozott volt, ahogy kimondta.
- Ez még majd kiderül tudom e teljesíteni – zártam le a kis hazugságomat, mert nem akartam egyből megadni neki a pluszt amire szerintem már vár. Főleg ezek után. Ráadásul épp azon voltam, hogy bekapok még egy falatot és átülök mellé, közelebb hozzá, amikor engem is meglepett a telefon csörgése. Nocsak, csak van valami? Vagy nem felelne meg a lány, aki kiválasztottam?
- Egy pillanat – mondtam Deannek, és felvettem a telefont, és kicsit kintebb léptem a nappali felé.
- Szia Cler – köszöntem neki, mire visszaköszönt.
- Igen itt vagyok még……. Nem ő már elment mikor kirakott…..bizonyára még van valami dolga, de visszafog érni mire mégy….. Mr. Crossal mi a helyzet?.....Ő , tényleg? …….Kettőt?.......Akkor küld Gábit és mond, hogy Em is megy….igen ő…. tökéletesen megfognak felelni az ízlésének, én amúgy se tudok most menni…..Igen….Nem, nem ő. ….Igen, holnap találkozunk…rendben, vigyázz magadra, jó éjt – köszöntem el tőle, majd elraktam a telefonomat a táskámba. A következő mozdulatom az volt, hogy lehajoltam, és megszabadultam a csizmáimtól.
- Na, így már kényelmesebb – mondtam mosolyogva, majd visszaültem Deannel szembe.
- És most tessék enni, vagy tudod mit….Nyisd nagyra a szádat. Nem versz át, láttam, hogy nem ettél, csak turkáltad, szóval á – adom ki neki az utasítást, és tartom a villámon az ételt a szája előtt. A telefonbeszélgetésre, vagy az ügyfélre nem tértem ki, szerintem ő se fog, bár kíváncsi vagyok.

Úgy érzem, mintha ping-pong labda méretűvé zsugorodott volna a gyomrom és a torkomban is van valami. Alig tudok nyelni, kiszáradt a szám. Nem akarom, hogy így viselkedjen velem, mert ez nekem egyáltalán nem tetszik. Ezért sem veszem észre, hogy nem ettem, csak piszkálom a tányéromon lévő ételt. Rosszul érzem magam, mert tudom, hogy bármelyik pillanatban megszólalhat a telefonja, és elmegy. Főleg, hogy nem mondja azt, hogy "persze itt maradok". Még rá is játszik, amitől csak még rosszabbul érzem magam. És ekkor szólal meg a telefonja, amitől émelyegni kezdek. Amint feláll, felállok én is és mögé állok. Hallgatózok igen, és ha tovább megy, én a sarkában maradok. Akarom tudni, hogy mit beszél és a vége zene füleimnek.
- Akkor itt maradsz? - Szólalok meg közvetlen, mikor leteszi a telefont. Mert nekem ez a fontos, de azzal, hogy leveszi a csizmáját, arra enged következtetni. Meglep, hogy nekem ezt mondja, nekem ne mondja meg, hogy mit csináljak.
- Valójában nem vagyok éhes. - Rántom meg a vállaimat, mert tényleg pár órával ezelőtt még az voltam, de most már nem. Ezért nem is hagyom leülni. Talán az alvás miatt vagy az előbbi idegeskedés miatt nem. Nem tudom, de nem is ez izgat.
- Mit beszéltetek Clerrel? - Nézek rá kíváncsian, mert amit hallottam, abból nekem semmi sem jött át. Akarom tudni, hogy mit beszéltek, mi volt ez az egész a részéről.
Ha megkapom a választ, akkor a falhoz szorítom, egyik kezem a feje fölé teszem, mintegy támaszként, a másikat pedig a derekára. Ajkaimat végig simítom a övéin és már épp nyílnának ki, hogy megcsókoljam, mikor valaki kopog.
- Oh, hogy száradjon le a keze! - Behunyom a szemeim és így kezdek el szitkozódni, Emily ajkait érintve ezzel. Sóhajtok egyet, majd kinyitom az ajtót, amikor is az egyik emberem tér be, karjaiban az egyik utcalánnyal, akit félholtra vertek.
- Bocs főnök! - Megy el mellettem, hogy a kanapéra rakja a lányt. Emily mellett is elmegy, de nem foglalkozik vele, hiszen tudja, hogy dugunk. Becsukom az ajtót és a nappali felé kezdek el menni, mikor Emily mellé érek egy puszit nyomok az arcára, ezzel is bocsánatot kérve tőle, majd a kanapé fölött megállok.
- Meghalt? - Nézek végig a lányon, majd az emberemhez fordulok, aki tanácstalanul vállat von.
- Így találtam rá! - Ennyit felel, bár én nem erre voltam kíváncsi, de ha már megzavarták megint a kettesben létem, akkor a táskát berakom a széfembe, majd telefonálok, hogy jöjjön a bizalmi orvos.
- Miért nem máshova vitted? Mondjuk egy kórházba? Ha nem látnád épp nem érek rá és az órát is figyelni kéne! - Hangom goromba és ideges, mert végre itt maradt Emily miattam, erre beront ide így. Remélem, hogy gyorsan eltűnnek, mert egészen más terveim vannak éjszakára. Joe csak megrántja a vállait, tudja, hogy én kértem, hogyha ilyen rendkívüli történik, akkor jöjjön, nem érdekelve mikor van. Leülök a fotelba és ha Emily is betért a nappaliba akkor ránézek, hogy csatlakozzon hozzám. Ha elég közel van, akkor az ölembe tudom húzni.

Ahogy telefonálok érzékelem, hogy ott áll mögöttem. Épp csak nem nevetem el magamat. Most olyan kis gyerekesnek tűnik, de egyben nagyon édes is ez tőle, és hihetetlenül jól esik ez.
- Úgy fest – kacsintok rá vidáman, mert már nem ment ezek után, hogy hidegen válaszoljak neki.
- A fenéket nem vagy éhes – sóhajtok.
- Ha nem lennél vagy lettél volna, akkor nem két főre rendeltél volna – vonom le a következtetést. Kétlem, hogy csak úgy mókából rendelt két főre. Ha kell megtömöm, mert tutira engem várt már egy ideje a kajával.
- CLerrel? Telefonált az ügyfél, hogy helyettem inkább két lányt kér. Úgy látszik Mr Cross ma nagyon kiéhezett, vagy jól sikerült valami ügye, hogy ünnepelni akar – egy lányról magam is tudtam, akit magam helyett ajánlottam, és küldtem, de ezek szerint változott a felállás, és ezért telefonált ide Cler.
Épp csak befejezem a választ, amikor már a falnál is találom magamat. Nyekkenni nem nyekkenek, de felnyögök, főleg látva Dean arcát, ami igen csak egy dologról árulkodik. Automatikusan simulok hozzá, ahol csak tudok, és amennyire enged. ajka cirógatásába beleborzongok érezhetően, majd már nyílik is szét az ajkam, hogy elmélyítsük a csókot, amikor kopognak. Beleremegek minden szitokszóba, amit az én ajkaimba mond, és csalódottan sóhajtok, és nyögök fel, amikor elenged.
Még akkor is a falnak támaszkodva állok, amikor az embere behozza az eszméletlen lányt. Teljesen ledöbbenek, aggódva nézik végig a lányon. Nem tudom megállapítani, hogy él e még. A puszin meglepődök, de nagyon jól esett. Amíg a lánnyal foglalkoznak, és Dean elpakol, magamra kapok az itt lévő köntösömet, mert már idecsempésztem egyet, bár ezen is volt egy kör vitánk, de végül maradhatott. most is csak azért vettem fel, mert az a látvány, ahogy ide jöttem csak is Deané, és senki másé.
Épp csak beérek a nappaliba, amikor Dean elkapja a derekamat és az ölébe húz. Aprót kuncogok, majd a lányra pillantok.
- Megnéztétek legalább, hogy van e pulzusa? – kérdeztem a fiúkat, de Joe megrázta a fejét, Dean meg ahogy néztem, nem épp arra koncentrál, ami a nappalijában van. Ennek persze örülök, de nem akarom, hogy itt haljon meg a lány. Így lekaptam Deant,majd az ajkaiba búgtam.
- Tarts ki, mindjárt itt a doki, és kapsz többet is, de most légy jó fiú – súgom neki, majd kimászok az öléből, és a lányhoz megyek, ha engedi. A pulzusát keresem, hallgatom a légzését.
- Él, de gyenge nagyon, mikorra ér ide a doki? – teszem fel a kérdésemet, de ekkor már csengetnek is. Én a lány mellé guggoltam, és a fülébe súgtam, hogy tartson ki, itt van már a segítség. Sajnáltam szegényt, de amint láttam, hogy ott a doki félre húzódtam, hagy tegye a dolgát, és egyből visszamentem Deanhez, akihez bújtam, és magam köré vontam a karját. Megijedtem? Kicsit. Féltem? Nem igazán miután Dean karjai között voltam, de ettől aggódtam. Valahol az a lány a régi önmagamra emlékeztetett, amikor az utcán kezdtem, és nem tudom, hogyan is működnek ott a dolgok.

Ott vagyok mögötte direkt azért, hogy halljam mit beszél, bár nem igazán értem miről van szó. De azt kivettem belőle, hogy itt fog maradni. És ez nekem csak jó, főleg, hogy mondja is. Jó érzés fog el, mert akkor egész nap itt tudom tartani.
- Amikor megrendeltem akkor az voltam. De azóta aludtam. - Rántom meg a vállaimat, azt nem mondom, hogy az idegeskedéstől elment az étvágyam, mert azzal csak lebuknék. Viszont akarom tudni, hogy mi volt ez az előbbi telefon. Azért meglep, hogy ilyen könnyen dalol nekem, de örülök neki.
- Hm.. Hármasban? Jó is az! - Volt már benne részem és nagyon is jó volt. El tudom képzelni, hogy mit fognak a lányok azzal az emberrel kezdeni. Talán minden héten ezt fogja kérni és nekünk csak még több pénzünk lesz. Az evést el akarom húzni, bár ha Emily nagyon éhes még, akkor hagynám, de most egészen mást akarok "enni". A falhoz szorítva érzem, ahogy hozzám simul és már mennék is tovább, de nem tudok. Érzem a borzongást, de nem ez volt a célom, hanem egészen más. Azért jól esik, hogy így reagál a csókomra. Ekkor kopognak, mire szitkozódok, de végül ott hagyom Emilyt. Valószínűleg valami fontos lehet, ha ilyenkor képesek megzavarni engem. Bosszankodva kinyitom az ajtót, és hagyom, hogy Joe bejöjjön a lánnyal a karjában. Örültem volna, ha egy kórházba viszi, igaz, hogy én oda nem mehetnék be, ráadásul a rendőrség is nyomozna. Inkább elintézem én az ügyet.
A nappaliban ülök a fotelben, mert nem tudok vele mit kezdeni, csak dokit hívni, aki nekem dolgozik. Viszont Emilyt nem hagyom, hogy messzire menjen, ezért az ölembe húzom. Nem tetszik, hogy köntös van rajta, mert megmondtam neki, hogy ide ne hozzon ruhákat. Nem akarom, hogy hozzám költözzön, mert mindig is jó volt, hogy van egy lakás, ahol egyedül lehetek. De most nem szólok semmit, majd ha eltűnnek innen a nappalimból. Nem válaszolok semmit, mert nem igazán ez érdekel most. Viszonozom a csókot és már azt hiszem, hogy elvonulunk a szobámba, mikor feláll rólam. Nem szeretem ezt a fajta megnevezést, hogy "jó fiú". Amíg nincs az ölembe felállok és felveszem a napszemüvegemet és a whiskeys üvegem, meg a poharam is magamhoz veszem. Visszaülök a fotelbe, töltök magamnak és azt kezdem el kortyolgatni. Joe kinyitja az ajtót, én meg a dokit figyelem. A köszönésére csak bólintok egyet, majd hagyom, hogy tegye a dolgát, közben még Emily is visszatér hozzám. Nem sokáig hagyom, hogy a kezem ott maradjon, ahova tette, így egy kicsit mozgok, hogy felálljon. Ha ez megtörtént, kiveszem a telefont a zsebemből, lerakom a mellettem lévő kis asztalra, majd visszahúzom az ölembe. Átkarolom a derekát, amelyikben nincs a poharam. A combjára helyezem, majd hátradőlök a fotelban és kortyolok egyet a pohárból.
- Mi baja? - Kérdezem végül a dokitól, aki ezidáig csak hümmögött.
- Alaposan ellátták a baját. Muszáj kórházi ellátást kapnia! De ne aggódj! Elviszem a magán klinikámra! Ott nem fognak szaglászni a rendőrök. - Elsőnek azt hittem, hogy rendes kórházba viszi, mert akkor lehet, hogy megint elővettem a családja fényképét, hogy gondolja meg, hogy miket beszél. De tetszik az ötlete, így bólintok.
- Majd Joe elviszi most! - Nézek a férfira parancsolóan hangzott a hangom, mert azt akarom, hogy minél hamarabb eltűnjenek innen. Megiszom a whiskeym és lerakom a telefonom mellé. Fel is állnak és szép lassan eltűnnek az ajtó mögött, így kettesben hagyva megint minket.

Kicsit rosszul éreztem magamat, amiért ilyen későn jöttem. Meg azt hiszem miattam ment el az étvágya talán. Túl messzire mentem volna? Nem tudom. Így nem reagáltam rá, csak egy bólintással tudomásul vettem, hogy már nem éhes, és aludt egyet.
- jó bizony – harapom be az ajkamat. Plusz hozzátehetjük, hogy Mr. Cros nem semmi pasas, nem semmi képességekkel. Bár én jobb szeretem azt a hármast, ahol Dean az egyedüli pasi. Igaz ilyenkor , ha épp nem rajtam dolgozik, akkor majd meg esz a fene. Nem sokszor volt erre példa, de emlékeim szerint legutóbb a másik csajt kitúrtam és szó szerint kisajátítottam Dean férfiasságát magamnak. Enyém, és kész.
Végre túlléphettünk, és egyből a falhoz tértünk, amikor megint megzavartak minket. Most komolyan, miért már megint? Délután is ez tett minden tönkre mielőtt folytathattuk volna. most megint ez lesz? Dean is mérges megint, látom, érzem rajta, hogy feszült. Én meg totálisan csalódott vagyok, hogy most mi lesz, lesz e folytatás. Szerencsére a lány látványa eltereli a gondolataimat, igaz teljesen más vízre evezek, ami kicsit se mondható jónak.
Visszatérve Deanhez, látom, hogy italt kortyolgat. Egyáltalán nem tetszett, sőt csak bajt szimatolok mögötte, és idegességet. Ráadásul a szemüvegét is felvette. Kicsit csalódottan ültem, és bújtam hozzá, mert az emlékek, a lány látványa engem kissé kiborított. Épp jól befészkeltem magamat az ölébe, amikor ő mozog, jelezve, hogy fel akar kelni, így hagytam. Amíg nem volt mellettem addig összehúztam magamon a köntöst, néztem a dokit, és magamat öleltem, így egyáltalán nem vettem rossz néven, amikor visszahúz az ölébe. Önként, és dalolva bújok vissza hozzá, és karolom át a vállát. Hallgatom a beszélgetést, most tudom, hogy nem rám tartozik a dolog, Dean majd elrendezi, de megkönnyebbülök, amikor a doki megnézi alaposan a lányt, bár a hallottak egyáltalán nem vidámak.
A megbeszélés gyorsan zajlik, és hangosan felsóhajtok, amikor végre csukódik az ajtó, majd Dean állát megfogva magam felé fordítom az arcát, és megcsókolom. Kezét a combomon feljebb húzom. Szükségem van most rá, azt hiszem nagyon is. Kissé felkavart a lány látványa, és ez az egész helyzet.
- Vigyél a hálóba – búgóm Dean ajkai közé, és álla vonalát csókolom tovább, onnan a nyakára térek át ha hagyja.

Szerencsémre hamar jön az orvos és hamar lerendezi ezt az egészet. Sajnálom én is a nőt, de most valahogy máson jár az agyam. Ott akarom folytatni Emilyvel, ahol abbahagytuk. Elvégre azért sem akarom, hogy elmenjen, hogy velem foglalkozzon és addig se legyen mással. Joe kiviszi a lányt, gondolom a kocsival mennek tovább. Nem tudom, hogy a doki velük megy-e, de ez legyen már Joe gondja. Én most azon vagyok, hogy viszonozzam Emily csókját. Édesebb, mint valaha és erre vártam már mióta. A whiskey is remekül csúszott, most az is kellett, így egy cseppet sem bántam meg, hogy azzal az egy pohárral elfogyasztottam. Mivel megint kettesben vagyunk, és nincs fény a lakásban, ezért levettem a napszemüvegem és a telefonom mellé raktam. Hagytam, hogy a kezemet mozgassa magán, nincs ellenemre, sőt még feljebb húztam, hogy még közelebb legyek ahhoz a ponthoz, ahol nemrég jártam. Kérését most az egyszer teljesítem, így kezemet a térhajlatához teszem, a másikat pedig a hátához. Könnyedén emelem meg, viszont a fejemet elfordítom, hogy ne puszilgassa már az állam, mert ki nem állhatom.
- Alszunk? - Kérdezem, miközben viszem, persze gondolom, hogy nem aludni akar, de lényegében, hogy megzavarta az álmomat, eléggé álmos lettem. A szobába beviszem, majd lerakom az ágyra. Mellé fekszek és őt nézem. Most tényleg valahogy nincs kedvem a szexhez, nem vagyok még feltüzelve és az álmosság is nagyon közel van hozzám. Tudom, hogy Emily tenni fog azért, hogy ez ne így legyen, de nem is tudom, hogy mit akarok.

Nagyon is ínyemre volt, amikor feljebb csúsztatta a kezét miközben csókoltuk egymást. Szükségem volt, hogy érezzem itt van velem, kelek neki, hogy eltörülje a feltörni készülő régi emlékeket, amit a lány hozott elő. Sóhajtok egyet, amikor elfordítja a fejét és nem engedi, hogy az állát puszilgassam.
Kérésemet ellenkezés nélkül teljesíti, de valahogy a hálóba érve nem az következik, amit vártam. Ott feküdtünk egymás mellett, és azt kérdezte alszunk e? Hirtelen köpni nyelni nem tudtam, így csak sóhajtottam egyet.
- Ha azt akarod – válaszoltam neki hidegen, és kimérten, majd felkeltem, és felálltam az ágy mellé.
Lehúztam a ruha cipzárját háttal neki, és szép lassan lehúztam a vállaimról, majd le a derekamra, onnan pedig hagytam, hogy a földre essen. Nem fogok benne aludni az biztos, arra kényelmetlen, akármennyire is szeretem ezt a ruhát. Egyszer se néztem rá. most valahogy nem ment. Eddig az volt a benyomásom, hogy akar engem, és ezt bizonyította is. ÉS annyira tudtam, hogy az, hogy megzavartak megint megöli a hangulatot az egészhez. És tessék, lássék igazam lett. Még utoljára levettem a melltartómat is, amit félre dobtam, és akkor fordultam vissza az ágy felé, és ha Dean még ott feküdt, akkor végig néztem rajta, majd ha akarta, ha nem rámásztam, és a derekára ültem.
- Nem aludhatsz ruhában, reggel meztelenül kellesz rögtön – jelentettem ki neki, és rákacsintottam.
- Ha engeded, megszabadítalak a ruháktól, és úgy kényelmesebb lesz – kérdőn pillantottam rá, hogy akkor most mi lesz. Mert nem fogom hagyni, hogy farmerbe aludjon. A többi maradhat, de annak mennie kell , már csak azért is, mert ha felébred, akkor remélhetőleg pótolni kívánja azt, ami elmaradt, és úgy sokkal gyorsabb lesz a dolog. most meg ,ha ennyire nem akarja, akkor nem. Nem fogom ráerőszakolni most magamat, attól nekem is elvette a lány a kedvemet.

+18

Beviszem a hálóba, ahogy kérte, de nem érzem magamban az erőt, hogy le is feküdjünk. Ez több okból is alakulhat más, de ahogy ismerem Emilyt, biztos, hogy újra teremti az előző hangulatot. Viszont a kérdésemre érdekes hangnemben kapom a választ. Tényleg ilyen hihetetlen, hogy most csak összeakarok vele bújni, minden előzmény nélkül? Ki érti a nőket?
Mindenesetre várok és követem a tekintetemmel. Ahogy leveszi magáról a ruhát, ezzel a kínzó lassúsággal azt hiszem, hogy kezd újra feléledni bennem a vágy. Az alakja vonala, gyönyörű. Végig nézek rajta, ahogy csak egy szál bugyiban áll ott előttem, miután a melltartójától is megszabadította magát. Talán sokkal izgatóbb, ha így vetkőzik előttem, mint az, ha én szedem le róla. Hagytam, hogy rám üljön és ezzel teljesen elérte a célját. Végig nézek rajta, kezemet a derekára helyezem és úgy simítok fel az oldalán.
- Nekem most kellesz meztelenül! - Ülök fel hirtelen és vadul csókolom meg. Szinte nem is hagyok neki egy lélegzet vételnyi szünetet sem. Nem reagálok másra, mert nem érdekel jelenleg semmi, csak az, hogy minél hamarabb lekerüljön rólam a nadrág és az alsóm, úgy, ahogy róla a bugyi. Kezemmel előre térek a mellére és markolászni kezdem, talán nem túl finoman, de durván akarom most vele csinálni. Érzem, ahogy a mellbimbója megkeményedik, én pedig még erőszakosabban csókolom, néha-néha megharapva az alsó ajkát. Kezem most elhagyja a mellét és lejjebb csúszik az oldalán, vissza a derekára és a bugyit kezdem el lejjebb húzni, bár úgy hogy rajtam ül, nem tudom leszedni, maximum ha letépem róla. Nem is kell sok, az anyag sikítani kezd, ahogy egyre jobban húzom le róla. Ha engedi, akkor le is tépem róla, majd félredobva az anyagot, kezemmel betérek a lába közé. Nem túl finoman nyúlok most hozzá, egyáltalán nem úgy, ahogy délelőtt. Ujjaimmal szinte végig karmolok rajta, majd két ujjamat belé dugom és elkezdem ki-be húzogatni, egészen addig amíg megfelelően nem lesz nedves. Közben a csóktól elválok és nyakára tapadok, ahol puszilgatni kezdem és harapdálom.

+18

Szépen neki vetkőztem, mert én nem igazán szeretek ruhában aludni. Deannél meg főleg nem. Valahogy vele igen is jól érzem, és igénylem ezt, ha ágyban vagyunk, akkor minél kevesebb ruha. talán pont az intimitás miatt. Jobban érzem magam attól, és biztonságban, ha érzem azt, hogy a bőre a bőrömhöz ér, hogy kedvemre elkalandozhatok én is és ő is a másik testén. Egy ügyfélnél sem tapasztaltam még ezt, sőt nem is igen szerettem régen es , ha utána becézgetni akartak még. Letudtam a dolgom, és kész. De Dean ebből a szempontból is más azt hiszem.
Ahogy végeztem a vetkőzéssel ráültem, mert ő se maradhat ám ruhába, viszont nem számítottam most tényleg arra, hogy újra ébred benne a vágy. Már az első érintéséből tudtam, szavaival pedig a tudtomra is adta.
- Előbb még aludni akartál – nevetem el magamat jóízűen, majd belém folytja az a vadcsókkal, amivel nekem esett. Épp csak tudok levegőt lopni magamnak, de gondolom ezzel ő is így van. Élvezem, hogy most ilyen durva, és vad velem. Az érem két oldala a mai nap, de bőven megéri, mert vele lehetek. Amikor megmarkolja a mellemet kicsit rá is dőlök, hogy minél jobban bele simuljanak a kezeibe, és belenyögök a csókba, mert kicsit se finomkodik. De egyáltalán nem bánom, én is épp eleget vártam már ma este, hogy erre sor kerüljön, és szerintem ő is. Nem csoda, hogy ennyi be vagyunk indulva most egymásra. Csók közben olykor visszaharapok, és kezemmel a hátát karmolászom egyelőre anyagon keresztül, majd ahogy vadul a csók úgy húzom, gombolom szét az inget, hogy végre lerángassam róla, és végre érezhessem a bőrét, amit most már finomabban, de ugyan úgy karcolom, ahogy ő harapdál engem.
Felnevetek, amikor letépi rólam a bugyit, majd jön is az első nyögés, ami kicsit sem apró. végre nem kell visszafogni magamat, és a tudtára adhatom, hogy mennyire is élvezem, amit tesz velem, nem úgy mint az irodába.
Ahogy belém dugja a két ujját érezhette, hogy már mennyire is voltam forró. Csípőm automatikusan beindul, mintha csak épp a lényegnél tartanánk már. Kezemmel nadrágjához kapok, elkezdem kibontani, de így nem férek hozzá.
- Várj – lihegem, majd leszállok róla, és az ágyon térdelve várom meg, amíg a nadrágját leveszi. A látvány magáért beszél, így amikor felém fordul egyből elkapom a kezemmel a férfiasságát, hogy elvégezzem az utolsó munkálatokat rajta. Nem sokat kellett dolgoznom, amit kicsit sajnáltam is , meg nem is. így amikor már kemény volt lekaptam, és tovább ingereltem a kezemmel. Vadul megharaptam az ajkát.

+18

Tudom, hogy direkt csinálja, hogy így levetkőzik. De én meg ezt nem bírom, ezért fogom és amint félmeztelen magamhoz rántom. Akarom most és meg is fogom őt kapni. Magabiztosan ejtem ki a mondandómat, vágyakozóan. Csodálom, hogy megértette, de erre kinevet. Nem foglalkozok vele, csak végig simítok a testén. Imádom, főleg a kerek fenekét. Ahogy csókolom, úgy markolok bele a fenekébe. Nagyon is akarom, ezért azzal sem törődök, hogy letépem a bugyiját. Egyből rá is térek a lényegre, hiszen azt akarom, hogy minél előbb benne legyek és ő rajtam mozogjon. Felizgat már csak a gondolat is, hogy hamarosan ez megtörténik. Ujjaim szinte tűzbe kerülnek, ahogy belé csússzanak. De mit sem törődve ezzel csak kényeztetem, bár azt hiszem, hogy már annyira nedves, hogy simán bele tudok csúszni. Lihegek, ahogy leszáll rólam, én pedig nem is tétlenkedek, lehúzom a gatyámat az alsómmal együtt. Nem is húzom le teljesen, csak annyira, hogy majd rám tudjon ülni. Most nekem ez a fontos, nem az, hogy meztelen legyek. Érzem, hogy azért eléggé felizgultam, de még kell a rásegítés, így amikor a férfiasságomhoz nyúl, nyögök egyet. Lehunyom a szemeimet, de nekem ez még mindig nem elég, ezért fogom és magamra húzom. Remélem, hogy érti is a célzást és egyenesen a férfiasságomra ül, hogy benne legyek. Kezemet a mellére helyezem és masszírozni kezdem, miközben a másikat az ajkaimmal kényeztetem. A bimbóját kezdem el nyalogatni és harapni, miközben - remélem -, hogy mozog rajtam.

+18

Valahogy nem így gondoltam most ezt a szexet a délután fényébe, de ennek ellenére is jól esett, hogy ennyire kíván, és ilyen mohó. Minden mozdulata csak a vágyamat tüzelte, én pedig igyekeztem az övén dolgozni. Így amikor felállt, és épp csak lehúzta a nadrágját cseppet se foglalkoztam vele, mert a lényeg már elől volt.
Így kapva kaptam az alkalmon és megragadtam, hogy még jobban felizgassam őt, annak ellenére is, hogy már félárbocon volt a zászló. Kicsit se finomkodtam vele, talán még kapkodtam is, de már nagyon azt akartam, hogy bennem legyen. Túl régóta húztuk már egymás agyát ma, meg ahogy elváltunk is. Nem volt szép, annyi biztos, főleg azok után, hogy az iroda padlóján szeretkeztünk. Mert mondhat nekem akármit is, az ott nem szimpla dugás volt.
Amint készen állt, hagytam , hogy visszaüljön az ágyra, és egyből az ölébe másztam. Kezemmel szépen magamba vezetettem, és teljesen neki szorítottam a csípőmet, hogy eléggé érezhessük egymást. Hangosan felnyögtem az érzéstől. Tetszett, hogy nem kell visszafognom magamat, a hangomat. Ahogy megmarkolja a mellemet hátra dőlök, és mozgásba lendítem a csípőmet. Eleinte lassan mozgok, majd nem bírok magammal, hiszen ő se bír, mert épp a szájával is kényeztet, így belegyorsítok, amennyire csak lehet. Egyszer annyira elkapott a hév, hogy kicsusszant belőlem, de gyakorlott mozdulatokkal pillanatok alatt újra magamban érezhettem.
Dean vállába kapaszkodva, szinte már majd nem neki dőlve próbáltam az iramot tartani, de nem igazán ment. Így Dean kezeit a fenekemre húztam és a fülébe súgtam, hogy segítsen. Vagy is inkább nyögtem, és ziháltam.
- Istenem – sikkantottam fel egy erőteljesebb mozdulatnál, és Dean vállába haraptam kicsit durvábban, hogy ösztökéljem. Tudtam, hogy ha rá segít a dologra, akkor tudni fogom tartani az iramot, és a mennyekbe repíteni magunkat, ami meg is történt. Lihegve, aprókat mozdulva az ölébe élveztem el miközben ő is elélvezett. És ég utána se hagytam abba a hullámzó mozgást rajta, és a vállát harapdáltam finoman közben, amíg le nem csendesültünk az orgazmus hatása alól.
- Erre megérte várni – búgtam a fülébe, majd a nyakára adtam egy csókot, és tovább pihegtem az ölébe. Valahogy nem akartam még elválni tőle, mert nagyon is jól esett az, ahol volt, vagy is bennem, és ahogy így egymásra borulva pihegtünk.

+18

Sóhajtozok, ahogy kezével rátalál a férfiasságomra és izgat vele. Mondjuk sokkal jobban élvezem azt, amikor a szájával teszi ugyanezt, de azt hiszem, most nem ez a lényeg, hanem az, hogy minél előbb benne legyek. Annyira felizgatott ezzel a levetkőzéssel, hogy másra nem is tudtam gondolni, mint arra, hogy melegség vegyen körül. Azt hiszem ezzel Emily is így van, mert érzem, hogy egyáltalán nem finomkodik, amivel csak még jobban izgat. Végig simítok az arcán, majd mikor már érzem én is, hogy ennél keményebb már nem tudok lenni, magamra húzom, ő pedig profi mozdulattal magába vezet. Felnyögök, mikor benne érzem magam, és jól esően sóhajtok egyet. Nem is baj, hogy nem kezd elsőnek mozogni rajtam, mert most járja át a testem a nyugodtság, hogy már nem kell tovább „szenvednem”. Azért nem hagyom, hogy így maradjunk sokáig, ösztönzöm azzal, hogy a mellére markolok és mintha ő is tudná, elkezd rajtam mozogni. Én pedig a mellbimbójával kezdek el játszadozni, míg élvezem, hogy rajtam mozog. Valahogy, mikor kicsusszan belőlem és újra benne leszek, sokkal jobban élvezem, mintha csak simán folytatnánk. Kezemet a fenekére csúsztatom, és belemarkolva, engedelmeskedek a kérésének. Közben még én is próbálok vele együtt mozogni, és legszívesebben hanyatt dönteném, hogy én legyek felül, de ezt most nem teszem meg. Felszisszenek, mikor kicsit durvábban belém harap, mert erre nem számítottam, hogy harapni is fog. Ez egyáltalán nem tetszett és nem is volt izgató. Viszont csak akkor nyugszom meg teljesen, mikor a gyorsítást az orgazmus szakítsa meg. Nagyokat sóhajtozok és a levegőt is kapkodva veszem. Mellkasom a szívverésemtől fáj. Picit lehunyom a szemeim, majd megtörlöm az izzadt homlokomat. Észre se vettem már ezután, hogy tovább harapdált, mert most azzal vagyok elfoglalva, hogy kapjak levegőt. Azt hiszem ilyen durván még nem csináltuk, de nem lenne ellenemre, ha lenne ennek folytatása. Homlokomat a vállára hajtom, ahogy átjárja a nyugodtság a testemet, úgy kezdek én is nyugodt maradni. Az viszont tetszik, hogy továbbra is mozog rajtam, de most azonnal nem lennék képes újra akcióra kész lenni.
- Szerintem is. – Adok igazat neki, mert ez már kellett, főleg ahogy elváltunk. A padlón lévő szex is kellemes volt, de azt hiszem, azt jobban élveztem, mint most ezt. Csak pár percig maradok még így, majd elkezdek mozogni, hogy szálljon le rólam, hogy most már pihenjünk egy kicsit normálisan is. Remélem, hogy veszi az adást és, ha mellém fekszik, akkor átkarolom és nem hagyom, hogy a hátáról felém forduljon, maximum azt, hogy hátat fordítson nekem, mert akkor hozzá tudok bújni. Ha továbbra is a hátán fekszik – ha hagyja magát -, akkor a fejemet a feje mellé helyezem lehunyt szemekkel és próbálok elaludni.

Hogy milyen volt ez a menet Deannal? Fenomenális. Szeretem, amikor elkapja a hév, és képes azonnal a lényegre térni velem. Most is majd kiugrik, a szívem a helyére úgy ver. A légzésem se akar visszaállni a rendes, megszokottra.
A dolog lezárása is tetszett, ahogy azt is élveztem, hogy még egyben vagyunk. Hogy rajta vagyok, hogy csak az enyém, hogy hagyta végig, hogy felül legyek. Ilyen ritkán van, de nem bánom, nála nem. Ha rám nehezedik, akkor sokkal jobban érzem magamat, azt, hogy egy gyönge nő vagyok számára. Hogy nem csak egy lotyó , akit megkettyint.
Lassan lecsillapodtam, és éreztem, hogy ő is. Így már neki is kezd kicsit kényelmetlen lenni a helyzet akármennyire is élvezetes még így ülni, hozzábújva lenni. Legurultam róla, és mellé feküdtem, amivel viszont meglepett azaz volt, hogy ahogy volt úgy fordult felém, és ölelt át egyből. Így szépen be is fészkeltem magamat az ölelésébe, amolyan kis kifli ,nagy kifli módjára. Fura volt, hogy csak az alteste bőrét érezhettem magamon, de most kimerült voltam ahhoz, hogy vitatkozzam vele azon, hogy vetkőzőn már le normálisan. Elégedetten mormogtam, mint valami kis cica, amikor dorombol, majd a fáradtság és a mai nap izgalma elnyomott. Reggelig meg sem moccantam mellette, de várt a munka, így óvatosan felkeltem mellőle és tusolás után távoztam vigyázva arra ne hogy felébredjen. Hagytam pihenni és mentem a dolgomra.

/vége/

» Most tudod vagy nem? Derick&Emily
» "-Nem kötözködik! Meg vagy nyalva, akkor meg vagy nyalva." :)
» Dave&Roxy - edzőterem folytatása
» Dean & Kiki - Hm... elrabolva
» Bár

Emily & Dean - veszekedés folytatása vagy békülés?

Emily & Dean - veszekedés folytatása vagy békülés?

Similar topics

Similar topics