Azt hiszem hozzátudnék szokni ehhez a kertvárosi élethez. Még mindig nyugisabb, mintha egy lakás mellett döntöttem volna. Eddig legalábbis viszonylag csöndes környéknek tűnik, de egy ideig mindenképpen maradok, főleg, hogy csak néhány napja érkeztem, néhány nap múlva pedig munkába kellene állnom, addig viszont még rengeteg tenni valóm lenne. Ez lenne az egyik... A másik dolog pedig, hogy totál idegen vagyok egy totál idegen városban. Egyelőre még semmit sem tudok, hogy hol is van. Örülök, hogy a bevásárlással elboldogulok, de gondolom majd menet közben eléggé jól kifogom ismerni a várost minden szegletét, mivel nem csak az egyik körzetben történnek balesetek. De jelen pillanatban az egész ház úgy fest, mint egy háború sújtotta övezet. Minden, dobozok szana-szét a házban. Éjjelente azért még nem vállalnám be, hogy a sötétben tájékozódjak, mert napközben sem nehéz valamiben megbotlani. Szerencsére a ház nagyjából rendben van, csap apróbb átalakításokat tervezek rajta, semmi eget rengető nagy munkába nem akarok fogni...
- Akár a lila akác közben. Üdv, Graham Hastings vagyok. - Mondanom sem kell, hogy nagyon is meglepett a váratlan látogató. Ő az első, akinél erősebb volt a kíváncsiság, de így legalább még egy csinos okkal több, hogy elégedett legyek a környékkel.
- Akkor azért vagy Te az első, aki üdvözöl, mert a többiek még nagyban sütkéreznek valami többé-kevésbé finomat? Szóval, sörivónak tűntem? - Pont jókor... Még a végén enni is elfelejtek, akkor pedig lefogom ejteni a nehéz dobozokat pakolászás közben.
- Köszönöm a tippeket. - Közben elvettem tőle a sütit, na meg persze a sört is, ha már valaki arra is gondolt, hogy férfi vagyok, nem csak édesszájú. - Behívnálak, de jelenleg még olyan kupi van mindenfelé, hogy le sem tudsz ülni, esetleg egy dobozra. A jövő héten már kezdenem kellene a munkahelyemen, addig pedig még valahogy helyre kellene pofoznom a dolgokat a házban. - Magyaráztam mosolyogva, miközben nekidőltem az ajtónak még mindig a sörrel a kezemben azon töprengve, hogy lehet nem egyedül kellene meginni ezt a hat sört.

- Talán nekem is várnom kellene a nagy leleplezéssel, de... De úgy tűnik, hogy a kertvárosban nem csak magánélet nincs, de bikinivonala sincs a legtöbb nőnek, neked legalábbis biztosan nincs. - Nem akartam szólni róla, hogy tegnap délután akaratom ellenére is megakadt rajta a tekintetem, miközben meztelenül napozott a kertben. Talán már akkor üdvözölnöm kellett volna? De abban a pillanatban mozdulni s tudtam, de nem néztem tovább úgy öt-tíz másodpercnél, mire rávettem magam, hogy tovább kellene haladni, mert ez így iszonyúan feltűnő, arról nem is beszélve, hogy mennyire kínos lett volna, ha váratlanul találkozik a tekintetünk.
- Kertvárosi szomszédok egy-nulla ide. - Nekem még nem volt alkalmam meztelenül flangálni, szóval még biztosan nem láthatott semmi szaftosat, de ezek után nem lepne meg, ha úgy éreznél, hogy ennyi neki is járna, csakhogy nekem napozni sincs időm. A fürdőmbe pedig nem osztok V.I.P. jegyeket.
- Legalábbis Te vagy az első, aki megtalált. - Lehetséges, hogy voltak már itt páran, csak el kellett mennem, beugrani az új munkahelyemre megbeszélni néhány dolgot, hogy mikor kezdek, munkabeosztás, hasonlóságok.
- Szerencsére tudom mit kellene tennem, ha ételmérgezést tapasztalnék, de azért kedves, hogy így aggódsz az egészségemért. - Ez is ilyen kertvárosi szokás lenne? Mert biztosan van még mit tanulnom. De akkor le kellene mondanom a magánéletemről? Azt nem szívesen tenném. Inkább majd megpróbálom a kezemben tartani az irányítást.
- De ez most nem olyan szokványos legénylakásos kupi, hanem attól tízszerte rosszabb... - Na mindegy. Végül is nem vagyok sorozatgyilkos. Nincs elöl semmi olyasmi, amit az újdonsült szomszédom ne láthatna, legfeljebb annyi eshet le neki, hogy elfoglalt vagyok, mert még nem igen volt időm rendesen berendezkedni.
- Annak is meglenne az előnye. Legalább kétszer annyi pénzt letudnék gombolni az ingatlan ügynökségről egy perrel vagy anélkül is, mint amennyibe fájt nekem a ház. - Nem tartok a kísértetektől. Nem ismertem a ház korábbi lakóit. Így a túlvilágról sincs félnivalóm tőlük.

- Én nem leselkedtem. Csak a kertben pakolásztam, körülbelül engem is annyira meglepett a dolog, mint most téged. A dobot is majdnem eldobtam, de azt azért már Te is hallottad volna. Én meg azt gondoltam, hogy inkább maradjon az én titkom, mert mint mondtam, hát ez kínos. - De azért kiheverem. Én biztosan. Még eddig sosem volt részem ehhez hasonló szívélyes fogadtatásban, de azt kell mondanom, hogy nagyon is mosolyt csalt az arcomra.
- Kétlem, hogy menne. Én ugyanis dolgozom, amíg a kertvárosi lányok meztelenül süttetik a hasukat a napon. - Vagy kora reggel fogok hazaérni vagy késő este. Nappal akkor leszek szabad, ha reggel nem dőlök be azonnal az ágyba a kimerültségtől vagy egyszerűen szabad napos vagyok. meg az a szokás sokkal inkább a hölgyekre jellemző, nekik még jól is áll, meglehet túlságosan jól is, mert hasonlóképp lehetséges, hogy leesett az állam egy pillanatra, kettőre.
- Nem vagyok se szadista, se pszichopata, se szociopata, csak az új szomszéd. Miért kellene tőlem tartani? - Nem mintha kivételesen annyira bánnám, hogy nem rohamoztak meg a kertvárosi asszonyok a millió meg egy kérdésükkel.
- Mentőtiszt napi tizenkét órában. Szóval, a magánéletemből mindenki annyit fog látni, hogy hullafáradtan hazaérek... - És nagyjából ennyi, filmszakadás. Az igazat megvallva sosem vágytam irodai seggen ülő munkára. Én bírom a hajtást.
- Nem fogok nyílt napot tartani. - Nem fogok mindenkit beinvitálni egy kávéra, legalábbis az következő néhány napban biztosan nem. a későbbiek során lehetséges, amikor már hasonlítani is fog valamire ez a cirkusz.
- Nem akarlak besorozni... - Különben sem hinném, hogy vele fogjuk felkapni és odébb pakolni a bútorokat. Még csak az hiányozna, hogy máris vizsgáztasson, mert a kanapé ráejtette a lábára, mert rosszul fogta meg és nem bírta megtartani.
- Csak tessék... Talán közben akad pár női tipp is. - Bár egyelőre még csak üres helyiségeket és falakat fog látni, meg azt a néhány dolgot, amit az előző tulajdonosok itt hagytak, a garázsban is akad ez-az. Én pedig azt sem tudom hol kezdjem meg a tenni valók sorát.

- Dehogyisnem... Ezzel fogok bemutatkozni. Már van is közös téma az új szomszédaimmal, Te. Nem volt komoly. - Eszembe sem jutna ennek a hírét kelteni. Egy, mert szemétség lenne. Kettő, mert egyelőre még csak Őt ismerem a szomszédságból. Három, mert nem akarok kreténnek tűnni. Négy, mert akármilyen hihetetlen és meglepő képes vagyok tiszteletben tartani mások magánéletét, az sajátomért viszont kissé harapok, vagyis attól függ mennyire sértik meg.
- Az én szünetem többnyire tizenöt percig tart és egy kávé fér bele, napozni a hátsó kertben meztelenül... Az azon már kívül esik. Szóval, ezt sajnos kénytelen leszek passzolni. - Úgy a nyugdíjas évekig? azután pedig kétlem, hogy bárkit is érdekelne. De ezek szerint azt is megtudtam, hogy bármivel is foglalkozik... Hát abba nem lehet beleszakadni és a jelek szerint itthonról is eltudja végezni, kényelmes.
- Számomra ez nem probléma. Nem leszek túl gyakori látvány. Szóval, édes mindegy miféle pletyka terjeng éppen rólam, aligha les időm megerősíteni vagy megcáfolni. De azért csak finoman. - Nem akarok tudni mi mindenre képesek vagy inkább hajlamosak a kertvárosi nők, asszonyok, de azt nem kétlem, hogy jó szaftos pletykákat kreálnának nekem, csak épp én lennék az egyetlen, aki ezt nem fogadná akkora izgatottsággal.
- A korábbi lakók gyorsan túl akartak adni a házon, így olcsó vétel volt. Jóval olcsóbb. Sokkal többet is megérne. És a jövőre is gondolni kell. - Nem szándékozom egyedül meghalni, legalábbis nem akarok. Egy valami már egész biztosan ehhez a városhoz fog kötni egy ideig, az pedig az állásom. Így ezzel már azt is sikerült elárulnom magamról, hogy egy ideig maradni tervezek.
- Kíváncsinak lenni még nem bűn. Te pedig még nem estél túlzásokba. Amúgy sincs semmi látnivaló, de ha nem hiszel nekem, akkor higgy a saját szemednek. - Most mégis mit mondhattam volna? Tényleg még nagyon alakulóban van a ház belülről és még eléggé sok munka lesz vele és kevés idő.
- A legtöbb férfi kertvárosi lakó rettenetesen hülye lehet, ha ennyit sem fognak fel egy nő nélkül. - De nekem azért ment. Szóval, ez most egy burkolt célzás volt arra, hogy köszönöm, de nem vagyok hülye és boldogulok annak ellenére, hogy facér vagyok, de gondolom már ezt is tudja.
- Észre sem vettem. Remek. Vagyis ha ezentúl látni szeretnél egy rövid shirtless bemutatót, csak szólj. - Fordultam felé körbefont karral és egy sejtelmes mosollyal. Persze ez sem gondoltam egészen komolyan, de nem tartom behúzna a függönyt a nap huszonnégy órájában.

- Milyen ünneprontó vagy. De ha Te láttál volna engem az ablakból... Na arról biztosan tudnék, mert az összes kertvárosi nő azt sikongatná, vagyis ettől lenne hangos az utca meg a környék. - Azt meg már meg sem merem kérdezni, hogy kellene-e valami férjvadász nőre számítanom, aki mindent elkövetne a célja érdekében. Tényleg, akár a lila akác közben. Hmmm... Akkor Ő lenne Susan, Én lennék Mike, a másik nő pedig Edie? Ez félelmetesen hangzik.
- Rengetegféle író van. Te melyik kasztba tartozol? - Mert lehet csak újságíró, de lehet az a fajta író, akinek a legfőbb életcélja, hogy feltörjön a műveivel a bestseller listák élére. Viszont, ha az utóbbi lenne, akkor kíváncsi lennék, sőt szívesen elolvasnék, akár egy rövid részletet is, ha érdekelné valakinek a véleménye, mert ez mindig így van. Előbb valakinek mindig el kell olvasnia, aki képes független véleményt alkotni. Sőt, szeretek is vagyis inkább már csak szeretnék olvasni.
- Te jó ég... Edie Britt-el is fogok találkozni? Mert akkor már most bezárkózom. - Azért valamilyen szinten megnyugodnék, ha tudnám, hogy nincs a környéken ilyen nő, de szerintem tévedek. Ilyen nő minden környéken van, egyikről sem hiányozhat.
- Ez hiba? Mert szerintem ezt nevezik előrelátásnak. Pénzkidobás lenne csak bérelni egy ekkora házat. A lakóépületek pedig nekem túl zajosak. - Én valahogy nem bírok, amikor zajonganak jobbról, balról, fölöttem, alattam. Azt nem bírnám. Nem tudnám elviselni. Néhány nap, legfeljebb egy-két hét alatt kiborulnék, hogy csöndet akarok.
- Csak ne nálam, rendben? - Amúgy semmiben sem érint, hogy mit csinál, mikor és kivel. Én nem fogok megveszni azért, hogy belelássak mások izgalmas vagy épp unalmas hétköznapi életébe. Én csak az enyémet akarom élni. Az is bőven elég, olykor még sok is.
- A fenébe... Már megint kilógok a sorból. Vagyis a legtöbb kertvárosi férfi papucs a házban? - Azaz korán kell, egyesek a belüket is kidolgozzák a nagy ház meg a gyerekek miatt, az asszony meg le se szarja, csak továbbra is hisztizik. Na pontosan ez az az életforma, amire én nem vágyom.
- Köszönöm. Ez igazán nagylelkű ajánlat. Na és a Te ágyad hol van a szobádban? - Az az érzésem, hogy erre a kérdésre már egy nagyon is kitérő választ fogok hallani, de ez is elárul valamit, mégpedig, hogy zavarban van, vagyis, hogy zavarba tudom hozni, pedig még csak rá se készültem arra, hogy pírt csalok az arcára.

- Akkor ez lenne a lila akác köz next generation? Talán megbánnám, hogy ide költöztem, szóval ha máris elakarsz üldözni, akkor ne fogd vissza magad, bár túl jó üzlet volt ez a vétel. - Kivételesen kimerném azt jelenteni, hogy végre nem csak az ingatlan ügynökségnek volt némi haszna, hanem fogjuk rá, hogy nekem is, hiszen a ház mondhatjuk, hogy nagyon is jó állapotban van, épp csak ráfér némi apróbb átalakítás, hogy megfeleljen az ízlésemnek, de ezek tényleg csak apróságok, szóval nem fogom rákölteni még annak az összegnek a felét, amiért megvette, vagyis ez így nagyon is megérte. Nem is lenne időm túlságosan sokat vacakolni vele.
- Akkor örülök, hogy a múzsád voltam. De azért ugye beleolvashatok még azelőtt, hogy a kiadóhoz kerülne, csakhogy megbizonyosodjunk róla, hogy nincs benne elírás. Nem volna túl tisztességes velem szemben, ha olyan tényeket közölnél rólam, amik nem valódiak. - Ebből egyből levehette, hogy igen is nekem van humorérzékem, még ha ez a kertvárosban nem is annyira menő, hogy már megint kilógok a sorból, de azt hiszem ehhez kénytelen leszek hozzászokni, mert ez már mindig így fog lenni, kivéve ha megnősülök, elveszek egy kertvárosi nőt, gyerekeink születnek...
- Kiábrándító. - Sejtelmesen kissé provokáló pillantásomból azt olvas ki, amit csak akar. Szóval, nem akar rám mászni? Hát ezt mindenképpen jó tudni, vagyis megnyugtató vagy a fene se tudja...
- Na és mi van, ha kézilabda csapatot akarok? Egyébként pedig az öt éves tervben nincs benne a lagzi. - Arra per pillanat nem igazán futná a költségvetésből és nem kimondottan egy százötven fős esküvőért szeretnék teperni az elkövetkező években, vagyis ahhoz előbb jól bele kellene találnom sz aranykalitkába.
- Azaz a legtöbb férfi kidolgozza a belét is, hogy eltartsa az asszonyt meg a gyerekeket, amíg a nő odahaza tartja a hátsófelét, de lószart nem csinál, nemhogy ebédet, aztán, amikor a férfi hazaér még mindig a nő viselkedik elégedetlen hisztis picsaként a férjével, pedig még csak a körme sem törött le egész nap, mert még a körömreszelőt se vette a kezébe, nemhogy a portörlőt? - Akkor én már most bevallom, hogy rettenetesen rossz papucs leszek, mert ezt egész biztosan nem tudnám elviselni hosszútávon.
- Oké, lássuk... Mennyire vagy hajlandó bepiszkolni a kicsi kacsódat? - Mert munka az lenne bőven, de azért tényleg nem akarok rabszolgasorba fogni, viszont, ha nem fél attól, hogy összekeni valamivel esetleg a ruháját vagy magát, akkor már neki is foghatunk.

- Hát lenne még mit tanulni erről... De azért értékelem. És nyugi, még maradok. - Ennyivel még nem vagyok elüldözze, de még csak megrémülve sem. Kertvárosi nők, csak nem lehetnek olyan kezelhetetlenek. Én amúgy is sokat fogok dolgozni, mégis mivel szúrhatnék szemet? Késő délután indulok és kora reggel érek haza vagy fordítva. A szabad napokról pedig még fogalmam sincs, de minden héten vagy hét után lennie kellene egy-kettőnek. Nem fizetnek éppen túl, de azért nem is olyan rossz. Legalábbis még nem panaszkosom, bár lehet jobb lett volna utánanézni előbb a baleseti rátának. Remélem azért nincs az egekben, mert akkor nekünk se lesz időnk még levegőt venni se.
- Akkor most lekapjam magamról? - Ez sem volt egy komoly kérdés, de azért számítok egy szintén nem komoly helyeslő válaszra, hogy igen, de minimum lelkes bólogatásra. Legalább valakinek van humora a szomszédságban, jó tudni. talán egyszer becsöngetek hozzá egy hosszú és pocsék nap után, hogy derítsen jobb kedvre. Lefogadnom, hogy neki még az is menne.
- Akkor sem kizárt, hogy ne ismernék magamra egyben egy cikkben, ha véletlenül a kezembe akad egy újság. Sosem lehet tudni... - Meglehetősen furcsa egy véletlen volna, de attól még nagyon is előfordulhat. miért is ne? Na jó, azért remélem, hogy inkább nem fogok magamra ismerni se egy közepes, se egy erősebb erotikus írásban. Még a végén zavarba hozna.

- Nem is hangzik annyira rosszul. Végül egy-kettőt megdönthetek, nem? Vagy attól már én lennék a környék Casanovája? - Mert azért azt nem akarom. Ezt a posztot átadnám inkább valaki másnak, aki komolyan gondolja, mert én határozottan nem gondoltam komolyan. Na jó, egy részét lehet mégis.
- Egy focicsapatban sincsenek kevesebben. - Attól tartok ahhoz egy kicsivel jobb állás kellene magasabb fizetéssel vagy egy nem túl finoman gazdag nő, hogy képesek is legyünk eltartani egy csapatnyi gyereket. De sosem bírtam a seggen ülő irodai munkákat.  
- Akkor ezek szerint eltaláltam. - Nos, nekem nem egy ilyen nőre lenne szükségem, aki semmire sem képes, mert ha megkérem, hogy legalább akkor menjek arrébb az útból, arra is csak azt kapnám vissza, hogy miért pont neki kell... Na én ezt nem tudnám túl sokáig tolerálni.
- Ez szexi volt... Most lehetne még egyszer, csak lassabban? - Bevallom kicsit meglepett, majdnem rá is kérdeztem, hogy most mégis mit művel. Ugyanakkora nem tudtam addig nem a lényegre tapadni a tekintetemmel.
- A nőknek ez úgyis olyan jól megy. Gondolom Te is eleget foglalkozol lakkal meg ecsettel, csak most nem a körmeidet kell kifestenéd, hanem az ajtókat. - Korábban már leszedegettem őket a helyükről, hogy könnyebb dolgom legyen. Szerencsére jó állapotban vannak, így csak akarom őket kenni. Azzal már a kezébe is nyomtam a szükséges munkaeszközöket. - Rendben?

- Veszélyesen hangzik. - Ez amolyan kertvárosi rítus lenne? Azt hiszem onnantól kezdve az Ő házánál csöngetnének a push-up melltartóval felszerelkezett férjre vadászó nők magyarázatot követelve. Szóval, mindkettőnknek az volna a legjobb, ha nem jönne nekem ilyen rémtörténetekkel a kertvárosról, mert számomra egy nagyon is optimális helynek tűnik ahhoz, hogy maradni akarjak. Láthatóan a szomszédság is kedves, befogadó és még segítőkés is. Okom sem lehet panaszra. Eddig mindennel megvagyok elégedve, ami az tenni tapasztaltaimmal kapcsolatos.
- Az erotikus regényeben biztosan Te vennéd inkább le. - Ez már provokálásnak minősül? Meglehet. De ha már ilyen jól belejöttünk a dologba nem fogok alul maradni, még ha végül póló nélkül maradok is. De őszintén szólva nem hiszem, hogy máris olyan merész lenne, hogy kibújtasson a pólómból.
- Nagyjából... Az ilyen írásokban a hangsúly és a csúcspont a szexen van, vagy tévedek? - Nem, nem tévedek. Ennyit legalább mindenki tud az erotikus regényekről, még ha nem is olvas, akkor is. Azon felül pedig némelyek igen csak botrányos irományoknak tartják őket. Nekem nincs véleményem róluk. Én nem akarok és nem is fogok olyasféle dolgokról ítélkezni amelyekkel kapcsolatban nincs semmiféle tapasztalatom. Nem volna korrekt.
- Rám akkor most pocsékolod az időd? - Arról lennének elképzeléseim, hogy egy kertváros mitől lesz unalmas. De rólam nem fog írni és nem is ismer annyira, hogy tudná milyen vagyok.
- Ezek is csak nők. Fecsegnek, hisztisek, be nem áll a szájuk, épp úgy, mint a többi nőnek. - Nem értem lényegileg mi lenne a különbség, de azt hiszem vagyok már eléggé nagyfiú ahhoz, hogy eltudjam dönteni mit akarok és számolni is tudjak az esetleges következményekkel.
- Focicsapatom akkor lesz, ha egyszer úgy alakul, hogy edző leszek, de erre elég csekély a lehetőség. - Mivel a sportot lecseréltem az orvosira. Egy gyereket összehozni a legkönnyebb. A továbbiakban viszont bárhogyan is döntesz az mind pénzbe kerül. Felnevelni egy gyereket pedig iszonyúan sok pénz.
- Nő vagy. Olyan, mint a körömfestés. Szóval, olyan szép legyen, mintha a körmeidet festenéd épp. Akkor egy rossz szavam sem fog lenni. - Az ilyesmire a nők mindig alaposan odafigyelnek és rohamot kapnak, ha a végeredmény nem tetszik nekik, mert valahol félrecsúszott egy ecsetvonás. Egy ecsetvonásért én még nem fogok kiborulni. Én pedig közben felbontottam egy-egy sört felé nyújtva az egyiket.
- De ha gondolod a meszeléssel jobban boldogulsz. - Tettem hozzá, miközben nekifogtam kikeverni a festéket a szobához. Nincs rá több hetem, hogy mindennel meglegyek, mindössze néhány nap, mivel a jövő hétfőn már kezdek a munkahelyemen, így viszont legalább, minimum kettőnek kellene lennie belőlem, hogy érezzem is azt, hogy haladok.

- Tagadok mindent. Rád fognám... Te állítottad azt, hogy erotikus regényeket írsz. Ez már egy biztos lépcsőfok a flörtöléshez. - Szerintem erről is jobb, hogy nem tudnak a szomszédok, még a végén szárnyakra kelne a pletyka, miszerint az egyik kertvárosi nő valóban ilyen regényeket ír. Na az egy valóban érdekes fejlemény lenne a kertvárosra nézve, ahol állítólag semmi sem történik. Egy ilyen pletyka már biztosan izgalmasabbá tenné a mindennapokat, legalábbis addig amíg azon töprengenek ki lehet az a bizonyos nőszemély.
- Akkor Te kilógsz a sorból. Nem vagy felszerelkezve Push-up melltartóval, nem pirultál el, még csak zavarba sem vagy, nem vagy egy konyhatündér, nem tologatsz babakocsit, sehol egy kegygyűrű... Nem vagy valami gyakorlott a kertvárosi életben. - Talán nem kellene jobban belemennünk egymás elemezgetésébe... Én viszont férfi vagyok. Nekem jól áll, ha facér vagyok. Nem vagyok elefánt a porcelánboltban a konyhában, szerintem egészen jól is tudok főzni, ha van is rá elég időm. Szóval, a kész ételek meg a poharas kávé maradnak arra az időre, amikor csak aludni járok haza.

- Fogalmazzunk úgy, hogy még azért vagyok facér, mert keresem a kivételes nőt. Amúgy ne vedd magadra. - Talán fogalmazhattam volna valamivel finomabban is. Arra nem gondoltam, hogy esetleg meg is sérthetem vele, de ha az ez így lenne, akkor az is csak azt jelenti, hogy valahol mindenben önmagára ismert, viszont egyáltalán nem bántásnak szántam, inkább fogjuk egy rossz kapcsolatra.
- Egy gyerek, az nem csak idegbaj, öröm is. Egy kicsi belőled és abból a valakiből, akit szeretsz. Általában... Kivéve, amikor másképp alakul. - Őszintén szólva kettő kis aprósággal én is megvolnék elégedve. De amíg mi tervezünk, addig a sorsunk eldönti, hogy kedvez a számunkra vagy sem. Egyszer mindenképpen szeretnék majd gyerekeket, de ahhoz előbb egy nő is kellene, akiből kinéz az odaadó anya, nem pedig a lusta feleség.
- Sejtettem... Én viszont most magadra hagylak, de attól még hallani fogom, amit mondsz, csak ennek a vödör festéknek leginkább a falon kellene végeznie. - Méghozzá már tegnap is késő lett volna elkészülni vele, szóval jobb lesz, ha neki is fogok.
- Ti mindig ezen a környéken éltetek? - Érdeklődtem kicsit miközben nekikezdtem a szobafestésnek. Azért mégis csak jobb, hogy nem csak a gondolataimmal tudok magamban társalogni, hanem valakivel ténylegesen tudok beszélgetni.
- Egyébként, ha túl csönd lenne, akkor nyugodtan rúgd be a zenelejátszót. Én el is felejtettem... - Nem véletlenül van csak egy belőlem és nem jutok oda mindenhová. Azért van most egy jobb kezem, akinek ezért jönni is fogok egy szívességgel.

- Akkor nem fogok olvasni... - Nem mintha az időm annyira megengedné, hogy olvasgassak, de azért egy erotikus regénynek, amit megihletek nem tudnék ellenállni, bele kellene lapoznom. Most komolyan egy kisebb világ dőlt össze bennem, amit meg is próbálok nagy csalódottsággal tükrözni felé. Én még sosem szerepeltem egy erotikus regényben, erre elszalasszuk a nagy alkalmat. A legőszintébben mondom, hogy elképzelésem sincs róla hogyan fogom ezen túltenni magam.
- Komolyan kezdesz elkeseríteni. - Vagy inkább aggódnunk kellene? Én csak a napokban érkeztem láthatóan mégis jobban boldogulok, mint Ő húsz év után. Nem akar velem flörtölni, nincsenek a mellei a nyakában, de még csak át sem hívott vacsira... - Mond csak, van ilyen kertvárosi tanács, ami időnként összeszokott ülni felvetni és megbeszélni a problémákat? Mert akkor feliratkozom. - Van egy olyan érzésem, hogy ja nem a szó szó szoros értelmében, de van ilyen és halál helyett volna azt kibírni, inkább csak ezzel is cukkolni akarom, vagy akkor most megint flörtölünk egymással?

- Valami idióta elvegyen? Ez is sokat elmond milyen véleménnyel vagy a férfiakról. Szerintem nem kell, hogy valami idióta elvegyen... - Egy idiótától magasabbra is tehetné azt a bizonyos mércét, mert ami azt illeti csinos, nagyon is csinos, szóval biztosra veszem, hogy egy idiótától többet is megkaphatna, csak akarnia kell.
- Azt nem mondtam, hogy pont ezen a helyen. Ide csak ide költöztem. Jött egy állásajánlat és miért is ne alapon elfogadtam. Szerintem kellene a változások az életünkbe. - Végül is honnan a fenéből tudhatnám... A kivételes nő eléggé ritkán szokott csak úgy becsengetni, hogy: Hahó, megtaláltál, itt vagyok, csak vegyél már észre.
- Túl sok esetben időm sem lesz elcsábulni. A Casanova posztot pedig lepasszolnám. Gondolom anélkül is terítéken leszek egy ideig, ha igazad lesz és megérkezik a push-up kommandó. De ennek is megvan a jó oldala... Néhány napra biztosan el leszek látva. Addig is amíg konyha az még nincs igazán. - A hétvégén tervezek minden bepakolni. Addig remélhetőleg mindenhol megszárad a festék és a lakk.
- Hogyisne... Még a végén az összes többi egyedülálló nő is talál számomra valami átfesteni vagy javítanivalót a lakásban. - Még csak az hiányozna. Kérdés, hogy ez melyik kertváros? Az, ahol a nők talpraesettek vagy az, ahol még életükben nem fogtak meg egy villanykörtét sem, maximum, amikor az önkiszolgálóban levették a polcról.
- Maradsz vacsira? Rendelhetünk pizzát... Nem, ez nem egy randimeghívás volt, épp csak finoman megpróbállak lefizetni, szóval? -szerintem ez egy nagyon is vonzó ajánlat. Van még sörünk, sütink, rendelünk pizzát...  

- Inkább még a kéziratot akarnám elolvasni, mert sértene, ha totálisan alaptalan tényeket állítanál az egyik főszereplőről, persze csak ha a hitelességre is hajtanál, akkor jó lenne tudnod is ezt-azt. Az kínosabb lenne, ha abszolút véletlenül akadna a kezembe egy ilyen könyv akárhol és abban ismernék magamra  sorok között. Az mindkettőnknek sokkal kínosabb lenne, plusz azzal sértenéd a személyi jogaimat, szóval ha túl sikeres leszel a könyveddel, még a végén beperellek egy jóképű részesedésért. - Ebben az államban gond nélkül nyernék meg egy ilyen ügyet. De még jó, hogy csak nagyon erősen feltételes módban beszélünk minderről és szórakozunk el a gondolattal, mert azért bevallom őszintén meglepne, ha úgy néhány héten belül a kezembe nyomná azt a bizonyos kéziratot.
- Ahhoz képest, hogy azért jöttél, hogy üdvözölj valld be eléggé pocsékul megy ez neked, mert eddig szinte csak csupa negatív ténnyel sújtottál. - Nem csak a kertvárosi életstílussal kapcsolatban, de ez most lényegtelen. Engem nem a fehér léckerítések vonzottak ide, egyszerűen csak jó vétel volt, jobban kijön, nekem jobban meg is éri, mintha egy lakóépületben venni ki egy lakást, mert egy tizenkét órás műszak után szükségem lenne egy kis pihenésre, ami egy olyan lakásban képtelenség, nappal főként.

- Jesszus... Nos, az éjszakai őrjárat már nem férne bele az időmbe, szóval ezt passzolnám. Én nem aggódom. - Nem is félek egyedül. Mégis mitől kellene? Egy ilyen környék elsődleges tulajdonsága, hogy mindenki tud mindenről, mindenki lát valamit. Elég nagy kihívás lenne ezen a környéken garázdálkodni, az összefogás viszont egy pozitív jó dolog.
- Szerintem még rengeteg időd van. Nem kell elsietni... Ha meg attól félsz, hogy végül senki sem lesz elég jó vagy senkiben sem lesz meg az a férfi, akit elképzeltél magad mellé, akkor ne csak üldögélj a fenekeden a szőke hercegre várva. Ez már a 21. század... Hol van az megírva, hogy meg kell várni, amíg a férfi kezdeményez? - Vannak azok a helyzetek, amikor a nőnek kell rámenősnek lennie, mert az idiótákon túl még mindig vannak olyan férfiak is, akik képtelen ráeszmélni arra, hogy megtalálták, amit kerestek, még akkor is, ha mindvégig ott volt a szemük előtt.
- Így is fogalmazhatunk... Végül is nem érzem azt, hogy bármit is elveszítettem volna vagy bármiről is le kellett volna mondanom. Nem a világ végére költöztem, csak egy másik városba. - Szeretem az új dolgokat, megtapasztalni, átélni azokat, néha nem gondolkodni túl sokat, csak belevágni. Szóval igen, szeretek spontán lenni.
- Negatív életszemlélettel nem lehet boldogan élni. - Mindenki boldog és gondtalan akar lenni, csak sokan nem veszik azt észre, hogy a saját boldog életük útonállói azzal, hogy ha épp nincs semmi problémájuk generálnak saját maguknak.
- Ananász meg pizza... Na jó, legyen ananászos pizza. - Eléggé furcsa egyvelegnek tartom a gyümölcsöt és a pizzát, de végül is mindkettőt szeretem, szóval annyira nem lehet szörnyű íze az ananászos pizzának sem.

- Fogalmam sincs. Te vagy az író... - De ugye most nem az fog következni, hogy elkezd töprengeni azokon a bizonyos kérdéseken, amit nem árt, ha tud egy ilyen regényhez, még a végén zavarban leszek. Ha pedig egy napon váratlanul ténylegesen a kezembe nyomna egy kéziratot, nos addig még van időm azon gondolkodni sírnom kellene vagy nevetni. Az kissé már túl haladna a jó szomszédi viszonyon, onnantól kezdve inkább csak a viszonyon lenne a hangsúly, de már így is eléggé elkalandoztunk.
- Ezek szerint számodra nem jelentene kihívást egy erotikus regény? - Mert akkor azt hiszem jobban teszem, ha okosan kezelem a kapcsolatunkat. Bár azt nem akarom, nem tudom elhinni, hogy egyetlen apró mocskos kis részletbe sem pirulna bele.
- Nos igen. - Sőt, nagyon hálás is lennék érte, ha nem zúdítana rám még több ilyen szaftos információt, még mielőtt úgy döntenék, hogy pár napra inkább kiveszek egy hotelszobát, bár már akkor se csinálhatnánk vissza azt, amiket elmondott.
- Hayley, legyél már csöndben egy kicsit. Szakmai ártalom, hogy folyton holtakról beszélsz, a gyászjelentéseket szerkesztesz újságoknak, vagy mi a fene? A fene kíváncsi arra ki hogyan boldogult jobblétre, hogy ez felakasztotta magát, a soron következő öngyilkos lett. Én viszont élek, élni is akarok még egy ideig és nem kifejezetten érdekel mások miként fuserálték el... De megígérem mielőtt főbe lövöm magam becsöngetek hozzád még egy gyors interjúra. N haragudj, de kezd már kissé frusztráló lenni ez a túl sok szaftos sztori. - Tudom, hogy a kertvárosban a pletyka szinte már lételemnek számít, de számomra nem, sőt... Engem egyáltalán nem érdekel, abszolút hidegen hagy.
- Akkor azt mondanám, hogy hű, ez nagyon szexi, de ha ennyire olcsó, akkor nem kell. - Legalábbis nagy valószínűséggel valami ilyesmit mondanák, esetleg más megfogalmazásban, kissé finomabban vagy nyersebben, attól függ.
- Carson City. - Szerencsére nincs a világ túlsó végén. Viszont kinek a számára ne lenne csábító Las Vegas gondolata?
- Úgy egy rekesszel? Egyetértek, de ez eléggé rövidtávú pocsék egy megoldás, hosszútávon alkalmazva pedig önpusztító. - Szóval én csak akkor önteném töménytelen mennyiségű piába a bánatom, ha már tényleg nem bírom tovább. Olykor mindenkinek megengedett, hogy kiboruljon.
- Nem, még sosem ettem ananászos pizzát, de ma a kedvedért megfogom kóstolni, mert azt akarsz enni. Gondolom semmi extra, mindössze ananász darabkák vannak rászórva. - Legszívesebben elnevettem volna a felháborodására, de inkább csak kérdőn széttártam karjaim, miközben ismertette vele a véleményem az ananászos pizzáról.