Hogyan is kerültem erre a világra, és ebben a helyzetbe? Mert nem minden lány mondhatja el magáról, hogy megjárta a poklok poklát, a testéből élt, és a csúcsra jutott, annak ellenére is,hogy jelenleg is a teste adja a bevételeit, és az esze is. De akkor kezdjük az elején.
26 évvel ez előtt láttam meg a napvilágot. A családom örült az érkezésemnek, még annak ellenére is, hogy nem tervezett gyerek voltam. Szépen lassan cseperedtem. Ha szűkösen is,de megéltek a szüleim, és ha nem is mindent kaptam meg, de nem szenvedtem hiányban se az óvodás időszakomban, sem pedig az általános iskola alatt.
Ebben az időszakban történt az, hogy édesanyám lebetegedett, és egyre jobban elhagyta magát. Apám eleinte próbált rajta segíteni, de képtelenség volt bármit. Azt hiszem ez hajtotta őt abba bele, hogy igyon, és nőzzön. Eleinte ebből semmit sem vettem észre. Az nap derült ez ki számomra, amikor épp az iskolából haza felé tartottam, és egy kocsmába láttam bemenni őt. Furcsálltam és utána mentem. Mindenki nagy szemeket meresztett rám, amikor 16 éves fejjel beléptem ebbe a bárba. Apám ölében ekkora már valami nőcske ült, és nem mondanám, hogy nem félre érthető helyzetben. Azonnal elrohantam, este összevesztem emiatt apámmal, és ő elment. Másnap reggel a rendőrök kopogtattak be, majd közölték, hogy apám részegen nekihajtott valaminek.
Anyám nem foglalkozott a dolgokkal, szinte mindent én intéztem egyedül. Sokat köszönhetek a tanáraimnak, akik segítettek, de ők is csak annyit tudtak tenni, hogy az iskolában nem fogtak annyira keményen.
Anyám állapota rosszabbodott, ráadásul 1 hónap után egy férfi is beállított és folyamatosan pénzt követelt tőlünk. Egy darabi eladogattam, amit tudtam. Nem sok mindenünk volt már. Itt álltam lassan 17 évesen immáron, és nem tudtam mi tévő legyek. Végül kaptam egy ajánlatot a követelőző férfitól. Ha elmegyek dolgozni a bárjába, akkor törleszthetek. Nem volt más választásom, mert már csak a házunk maradt, amit nem adhattam el a fejünk fölül.
Így éjjel a bárban felszolgáltam, nappal iskolába jártam. Egyetlen kiutat egyelőre mind ebből ez jelentette számunkra.
Aztán egyik este a bárban hiányzott az egyik táncos lány, Jo telebeszélte a fejemet, hogy azzal sokkal több pénzt fogok keresni, mint a felszolgálással, és tényleg így volt. Egyre többet kerestem, elégedett voltam, és Jo is, hiszen lassan visszakapta a pénzét.
Érettségiig így dolgoztam, aztán mikor már nem volt tartozásom sem, egy év alatt összetáncoltam annyit, hogy sikerült anyámat egy intézetbe bejuttatnom így most ő ott van. Közben a volt tanárom folyton nyaggatott, hogy ne adjam fel, és menjek tanulni. Még Joval is beszélt, és fogalmam sincs, hogyan de belátásra bírta. Talán a nála eltöltött évek alatt megkedvelt, vagy nem tudom. Tény, hogy a lányokat úgy kezelte, és védte, mintha a saját gyermekei lennének.
Mivel év közben voltunk, így a nyár végéig a bárban dolgoztam. Néha kint a színpadon táncoltam, néha magántáncot adtam, és még ha szégyen dolog is, de a magántánc egyikéből, másikából nem csak a táncolásért kaptam pénzt. Jóformán a szüzességemet is eladtam, hogy busás összeghez jussak.
19 éves voltam, amikor Jo is meg akart kapni, de nem akárhogyan, hanem erőszakkal mivel nemet mondtam neki. Még is csak a főnököm vagy mi. Annyi szerencsém volt, hogy a sikításomat meghallotta a többi lány, és ránk nyitottak. Még az nap este összeszedtem minden holmimat, és felültem az első buszra, ami mint kiderült Las Vegasba tartott. El akartam tűnni, és nem akartam, hogy Jo megtaláljon, mert tudtam, hogy nem fogom megúszni éppen azt a találkozást.
Amint találtam magamnak szállást édesanyámat is áthelyeztettem, amire rá ment minden megtakarításom, így az utcán kezdtem keresni a kenyeremet. 2 év múlva sikerült bejutnom egy bárba, ahol eleinte a testemből éltem, elvállaltam mindent, addig, amíg össze nem találkoztam Deannel. Először ő is csak egy kuncsaft volt, sőt nagyon jó minden téren. Ráadásul visszatért hozzám mindig, míg nem az egyik alkalommal ajánlatot tett, hogy futtatna, megvédene, megadna nekem mindent, ha vele dolgoznék és én is jól járnék. Elgondolkoztam, hogy ez tényleg jó ajánlat. Főleg abból kiindulva, hogy nem rég az egyik lányt megerőszakolták az utcán miután elvitték egy körre. Ráadásként jobb ügyfélkört is kaptam. Aztán pedig elkezdtem okosan játszani, igaz sok vitámba, sok odaadásomba került, de Dean megbízott azzal, hogy én vezessem a lányokat, irányítsam az ügyfeleket. Viták, ajtócsapkodások és egyebek után arra is rávettem, hogy vegyünk egy helyet, és nyissunk egy nyilvános házat. Persze a lányokat vele együtt válogattam, bár olykor nem engedtem, hogy beleszóljon, vagy nemet mondtam arra, akit ő választott. Sőt az se tetszik, hogy ő ezen kívül az utcán is futtatja a lányokat továbbra is. Egyszerűen utálom, amikor azokkal a lányokkal van, vagy nem velem tűnik el az egyik szobába. Féltékeny vagyok e? Azt hiszem igen, de hogy miért még magamnak se merem bevallani.  Komolyan néha direkt generálok vitát köztünk, csak hogy aztán nekem essen, és elvegye, amit akar, mert titkon én is akarom. Sőt. talán… nem is talán, biztosra tudom,hogy más nő közelébe nem akarom tudni. De ez ebben az életben nem lehetséges…Beleszerettem? Valaki árulja el nekem, mert nem tudom,nem ismerem ezt az érzést, pedig az egyik lányom szerint, akiben megbízok 100% ig nagyon is ismerem. Valóban?