Emily & Derick

Az utóbbi időben dupla műszakban élek, hogy ne kelljen hazamennem. Hétkor lejárt a műszakom, kiugrottam kajálni, elszívni egy cigit, aztán felcsaptam éjjeli járőrnek. Fekete nadrág, fekete ing, fekete nyakkendő, jelvény, gumibot, fegyver. Nem is emlékszem mikor viseltem mást utoljára.
Kocsmák, bárok, clubok, komolyan imádom ezt a körzetet, de mivel sok szülő nem gondolkodik, csak elengedik a kölyköket amerre látnak helyettük is nekünk kell figyelnünk, senki sem örülne, ha bedrogozva, kirabolva, vagy esetleg megerőszakolva kerülne haza a kislánya, csak azt érteném, hogy erre miért nekünk kell gondolni, ezek komolyan ennyire idióták vagy mellé még fogják egymás kezét is... Voltaképp leszarom. Az egyik sarkon befordulva rögtön megakadt a tekinteten valamin, jobban mondva valakin, egy szőke hajú lányon, aki finoman fogalmazva sem állt épp stabil lábakon, ahhoz meg pláne nem, hogy engedjem kilépni arra az úttestre. Hé kislány, én a helyedben inkább nem engedném el azt az oszlopot, még nem, várj meg, még odaérek, hallod? Ne csinálj butaságot. Még azelőtt odaértem mellé, hogy kilépett volna az útra és erősen megfogva a karjánál visszahúztam a járda szélére.
- Talán inkább segítenék, kisasszony. - Húztam szépen vissza, a fejéből alig lát ki a szöszi, nemhogy egyedül hazataláljon, mégis mennyit ittál szépségem? Eleget. Szemmel láthatóan nem most van élete legjobb formájában, ahogy elnézem a bártól sem jutott messzire egyedül. Na jó, akkor indulás az őrsre. Gyorsan felkaptam, hál' istennek nem ellenkezett, kapálózott vagy próbálta felképelni, sőt az orrom is épen maradt, piros pont, ezért lehet még kávét is kapsz, jó azt azért már nem, ez nem a Hilton, bár komfortosabb lesz, mint az utcakő. Útban a járőrkocsiig az arcát figyeltem folyamatosan azért könyörögve, hogy csak ne hányjon le, mer komolyan mondom itt fogom hagyni, aztán érdekli a fenét mi lesz vele vagy hol fog felébredni, a gyomortartalmára már nem vagyok kíváncsi, arra sem, hogy mivel ütötte ki magát ennyire, bár azt érzem, whisky?

Emily & Derick

Bíztam benne, hogy miután semmiféle információ közlésére sem képes engem sem fog sugárba hányni, mert hogy is fogalmazzak, na azért egy kissé zabos lennék, még ha az egyenruhámról is van szó, nem mintha egyébként kettő percen belül nem terjengne elég cefreszag körülöttem illetve a kocsiban, máris szimpatizálok a nővel, menet közben arra is ügyeltünk, hogy még véletlenül se veszítsük el az ikreket, mert hát nem állnak épp valami stabilan ebben a... valamiben, abból pedig eléggé nehezen magyaráznám ki magam miután nagy nehezen magához tért, hogy hát izé útközben elhagytuk őket, de látva, hogy alszik, mint akit K.O.-val kiütöttek szerintem erre reggelig nem kerül sor. Mivel nem mutatott feltétlen sok életjelet, nemhogy együttműködést így elnézést nem kérve betuszkoltam a hátsó ülésre, útközben pedig próbáltam észen maradni, néha motyogott valamit, de nem igazán vettem a fáradtságot, hogy figyelembe vegyem mégis mi a fenéről magyaráz, de a jelenlegi állapotából ítélve, ha magánál lenne se érteném egy szavát, így nem fontos. Nos, kipecázni a hátsóülésről már nem volt olyan egyszerű menet, főleg mivel lógott minden irányba, de amint kivettem és megbizonyosodtam róla, hogy mindenünk megvan és hozzá még a melleink is már meg is indultam Dr. Szöszivel a karomban a Hilton szálló felé. Azt nem ígérem, hogy túl komfortos éjszakája lesz, sőt szerintem egy ideje a szüzességét sem kell félteni, de mivel ez a munkám mondhatni reggelig jó helyen lesz, legalábbis ennél pocsékabb állapotba nem fog kerülni, ha a másnaposságot nem számítjuk annak. Öntudatán kívül kapott pár füttyszót illetve pikáns megjegyzést végighaladva a folyosón, amit ha ragaszkodik hozzá reggel majd továbbítok, mivel úgy fest még találkozni fogunk. De addig is Csipkerózsikát lefektettem, nekem viszont még bőven akad dolgom, hosszú még az éjszaka, megyek, van egy olyan érzésem, hogy reggelre társasága is lesz.

Emily & Derick

Az éjjeli műszak hátralévő része a szőkeséghez viszonyítva szokványosnak mondható volt, egészen annak mondható, már-már rutinból ismertük a díszkísérettel betévedő pár órát pihenni vágyó páciensek nevét, legalább nem kellett egy örökkévalóságot várnunk azzal, hogy vége olyan állapotba kerüljenek, hogy két értelmes szót egymás után tudjanak pakolni, így már írhattuk is a jelentéseket, csak a mindennapi drogosok, hajléktalanok, alkoholisták, komolyan, mit gondolnak ezek, mi ez, a Hilton szálló? Én halál komolyan odakint hagynám őket az utcán, az összes ilyen idiótát, kétlem, hogy következő nap is megpróbálnák eljátszani ugyanezt, majdnem minden héten telt házunk van, az egy dolog, hogy legalább nem alszunk el, hacsak el nem nyom a belőlük áradó erős cefreszag, komplett elvonó és bordélyház vagyunk egyben, fogalmam sincs ki volt az a szerencsétlen, aki ezt kitalálta vagy engedélyezte, hogy nekem az legyen a feladatom minden esti váltásban, hogy az utcákat járjam, hogy aztán valahonnan felkaparjam és behozzam őket, de gratulálok hozzá, ritka egy állatfaj. Ezek meg esküszöm direkt csinálják. Az én privát eseteim viszont így jártak, mert amíg le nem telik a pihenő idő, az az a jól megszokott tizenkét óra, le sem szarom őket, már hozzászoktunk egymáshoz a nagy részével, egyébként sem nagyon érdekelnek, ennél már csak akkor erőltethetném meg magam jobban, ha be is takargatnám őket, esetleg kávét főznék nekik, mihez észhez térnek, bár a többsége komolyan mondom félkegyelmű, szóval ezeknek mindegy. A maga módján unalmas egy este volt, se egy prosti, vagy kettő, de ezek dög unalmasak, behozzuk őket, kidőlnek, mint a hullák, aztán felváltva horkolni kezdenek, reggel pedig szinte már látni a szemükben, hogy ma is jövünk, baromi nagy az isten állatkertje. Úgy hívták fel rá a figyelmem, hogy azt hiszik a szőkeségnek valahol most jár le az idő és ha úgy tartja kedve, hogy felkelne, akkor akár távozhatna is. Akkor látogassuk meg.
- Jó reggelt Csipkerózsika. - Láthatóan még nem igazán van képben, minek is iszik, aki nem bírja? Komolyan kár beléjük a pia. Több hordónyi kárba veszett alkohol terjeng itt.
- Bízunk benne, hogy jól aludt, élvezte falaink vendégszeretetét... - Kezdtem megnyugtató halk hangon beszélni hozzá, aztán szépen megköszörültem a torkon és valamivel hangosabban folytattam, hátha legalább a kis buksiját sikerül felemelnie, szurkolok. - Ébresztő! - Csettintgettem párat, hátha hatásosabb lesz, fogalmam sincs merre járhat legbelül vagy egyáltalán van-e ott bármi is a whisky-n, de őszintén nem is érdekel, csak lassan mennék már haza ős Ő lenne az utolsó, akit ki kellene paterolnom.

Emily & Derick

- Mutatnám az utat, de félek, hogy rám esel vagy lehánysz, és mivel egyiket sem viselném valami jól, így csak utánad hercegnő. - Udvariasságom kimerült abban, hogy kinyitottam előtte az ajtót, most inkább nem kérem meg, hogy érezze az iróniát a dologban, az is bőven elég, ha jelenleg a talajt érzi a lábai alatt, meg kell hagyni elég ramatyul fest, és iszonyat mákja volt velem, de most inkább ezt sem részletezném, konkrétan olyan tömény piaszag árad belőle, hogy attól tartok a fél őrs befog állni még a reggeli kávé előtt. - Mámorító ajánlat, esküszöm, de passzolnék, szóval állj meg szépen, és még úgy három percig... - Később az sem érdekel, ha pofával szántsa fel a parkolót, csak had ne nekem keljen már feltakarítani. azt hiszem emelést kérek, ez tetvesül nem volt benne a munkaszerződésembe. Egyetlen mákja, hogy még időben utána kaptam, majd gyorsan szépen a lábára is állítottam, akár az öt éveseket, már majdnem kezdtem azt hinni, hogy többé-kevésbé simán fog ez menni, de pechére egy pillanatra levettem róla a szemem, ami neki láthatóan komfortosan elég volt arra, hogy a szó szó szoros értelmével pofára essen. Belőlem pedig kínok kínja között kitört az éktelen nevetés. Komolyan, egy másodperc volt, ezért aztán pereljen be, de előtte árulja már el, hogy csinálta, mert nem fogom fel, most gratulálnom kéne, megtapsolni vagy sírni. - Legközelebb bátran merem ajánlani a bambi koktélt. - Csípőre tett kézzel álltam előtte, majd bevágva egy enyhe fintort, miután tudatosult bennem, hogy ez az én dolgom végül lehajoltam és összeszedtem a padlóról béka királynőt.- Uhh... Kapaszkodj belém, össze ne essél! - Többé kevésbé biztonságosan próbáltam meg leültetni a székben olyan pozícióban, hogy lehetőleg ott is maradjon, amíg előkotrom valahonnan az elsősegélyes dobozt. - El ne aludj és előre szólok zabos leszek, ha összevérezed a székem... vagy bármit!

Emily & Derick

E z nem volt épp egy megfontolt ötlet, nincs semmi problémám a vérrel, csak ne rám kerüljön, mert azért nem leszek valami hálás, de most mégis csak kénytelen leszek uralkodni magamon, fékezni az indulataimat és befogni a pofámat, na igen, ez az, ami a legnehezebben megy. Szóval, rohadt nagy erőt véve magamon egy undortól csöpögő műmosollyal a képemen húztam elő egy zsepit a zsebemből és nyújtottam át neki. - Khm, semmiség. Ez a munkám, szolgálok és védek, de legközelebb, ha kérhetem, inkább ebbe... - Ha arra számított, hogy picsa részegen felkaparom az aszfaltról, aztán berángatom ide, hogy legalább ne erőszakolják meg, majd szépen kialudt magát, végighorkolva itt nekem az őrsöt, mint valami albán napszámos, hogy aztán kora reggel kávéval, Aszpirinnel fogom várni egy igazi hölgyként kezelve, akkor ez csúnyán benézte, hogy is ne, én pedig csak a szobaszolgálattól vagyok ebben a szexi overallban.
- Na maradjon nyugton, szépen. - Nem mintha a legkisebb mértékben is érdekelne, de meg kell hagyni nem egy szívderítő látvány, szóval, ha azt akarom, hogy bárki is felvegye és végre eltüntesse a közelemből kissé szalonképesebbé kellene varázsolnom, legalábbis megpróbálkozom a lehetetlennel. A magamtól telhető legnagyobb érzéssel törölgettem körbe az orra körül, nem mondom, szép kis esés volt, régen szórakoztam ilyen jól ma műszak vége előtt.
- Most pedig hívunk egy taxit, aztán ha egy mód van rá, az életbe többet ne lássam, igazán lekötelezne. Itt írja alá, kérem. - Toltam elé a már kitöltött papírt. Agyvérzést kapok, ha még egy percnél tovább kell pesztrálnom, közben amíg rá vártam kibújtam a véres ingemből.