Emily & Derick

Ha az volna, csak egy álom, akkor engem ne ébresszenek fel, had éljem így lesz az életem, könyörgöm, mert amint felébredek tudni fogom, hogy semmit sem érek nélküle, egy józan világ nélküle, keserű és kínzó, őrülten féltem, hogy elveszítem, vágyom rá, érzem az illatát, pillantását és, ha ez nem a valóság, az sem érdekel, azzá teszem, bármi áron, mert kell nekem, kell, hogy az legyen, rég többet jelent bárminél.
A lelkemet szabadította fel és vele megannyi féltve őrzött érzést, azt hiszem most már tényleg nem leszek képes őt elengedni, ahogy felugrott, karjaimmal átfogtam fenekén, megvagy, bébi, foglak.
- Itt vagyok, veled, bébi. - Néztem könnyektől áztatott szemébe és csak mosolyogtam, mohón tapadt ajkaimra és túrt a hajamba, heves, követelőző és szenvedélyes, imádom, ezt a nőt vártam egész életemben, hol voltál eddig, bébi? Lázasan csókolom vissza, ujjaim megfeszülnek, erősen marok a fenekébe, mit keresünk még mindig az utcán? És miért van még mindig ennyi ruha rajtad?
- Jól van, menjünk, kis majmom. - Paskoltam meg a fenekét finoman, majd nyomtam egy puszit az arcára és elindultunk a kocsihoz. Hmm, most mindenemet, amim van, a kezemben tartom és úgy óvom és szorítom magamhoz, mintha meglenne számlálva az időnk.
A kocsihoz érve letettem és elindultunk, próbálom az utat figyelni, de vonzzák a tekintetem kivillanó combjai, még jó, hogy ráadtam a zakómat, így legalább hazaérünk, az utat figyeld, előre nézek, de elmosolyodom, amint megérzem combomon felsiklani kezét és enyhén ki is csellenünk balra, hupsz, húzom vissza az autót. Ez így nem lesz jó.
- Emily, vezetek. - Nevettem és fogtam meg a kezét lábamon tartva, finoman megszorítottam és felé pillantottam, kanyarodni akartam, amikor kijavított, felvont szemöldökkel néztem rá és pislogtam, oké, lemaradtam, elköltözött, követem az irányt, amit mond, de közben böki a csőröm a dolog, tényleg ennyire próbált minél távolabbra kerülni tőlem? Kibírom, hogy ne kérdezzek, helyette csak a kormányon dobolok és próbálom kiverni a fejemből az elmúlt hetet.       

Emily & Derick

Hmmm, morgok fel halkan, jól esik, amit csinál csak épp vezetek és ha behunyom a szemem úgy, mint most, akkor annak nem biztos, hogy jó vége lesz, csiklandozza bőrömet, ajkai érintésére végigfut rajtam a hideg, szeretem, oké, világos, értem, de nem várnád meg még hazaérünk? Emily, Emily hagyd abba, kapok a keze után a combomon, ki is csellenünk enyhén, azt nem játsszuk, tudom, hogy most nagyon élvezed és elégedett vagy magaddal, de ne feledd, egyszer felérünk a lakásodra.
Követem az irányt és lefordulok balra, felé pillantok és látom, hogy a bár felé néz,  nem szólok egy szót sem, csak elhaladunk, nem akarok most ezzel foglalkozni, egyszerűen csak szeretném élcezni, ami most van. Bekanyarodunk a mélygarázsba, felnyílik a rámpa és beállok egy üres helyre.
Beszállunk a liftbe, felcsillanó szemekkel mérem végig egészen a zakóm aljáig, veszettül dögös benne, átfogva derekát húzom közelebb magamhoz és kezdek apró csókokat nyomni arcára, ujjaim lassan siklanak be a zakó alá és elfelejtem hol is vagyunk, csak az érdekel hogyan tudom mihamarabb kihámozni ebből. Áucs, most ezt mééért? Morgom magamban, nyomok egy utolsó puszit arcára, majd megpróbálok viselkedni.
- Hűha, hát... szabad a hétvégém, ha esetleg érdekelne, esetleg alkudozhatnánk? - Vetem fel a még csöppet sem kidolgozott ajánlatomat, tudom, öreg hiba egy ügyvéddel kezdeni, de vállalom a kockázatot, szívesen segítek összeszerelni ezt-azt, némi kellemes és élvezetes ellenszolgáltatás fejében, de persze alkuképes a dolog.
- Igen, de ha azt akarod, hogy végigérjünk a lakáson, akkor ne a hálóval kezdjük. - Hajoltam le hozzá, mézes ajkai tapadtak az enyémekre, bár ott fogunk a legtöbb időt eltölteni.
- Édes vagy. - És kérek még, kék szemeim mohón csillogtak rá, akár egy kis kölyöké, aki cukorkáért könyörög, én érte könyörgöm, adj még. Elindul, én pedig nem bírom ki, most én akarok csimpaszkodni, pimasz mosollyal az arcomon lépek mögé és karolom át mellei alatt körbefonva, államat a vállán nyugtatom, nyakába bújva cirógatóm enyhén borostás arcommal.
- Mehetünk. - Suttogom a fülébe, de nem engedem el, apró csókokat nyomok nyakába. - Akkor megyünk?       

Emily & Derick

EEgy másodpercig értetlenül pislogok, majd eszembe ötlik és elnevetem magam, ja, hogy elfeledkeztem róla.
- Az előbb csaptál rá a lelkesedésemre, hát neked semmi sem jó? - Vigyorgok, majd elengedem annyira, hogy levegyem a tokot a nadrágomról és a kanapéra tegyem, a zakómra.
Próbálom visszafojtani nevetésem és inkább nyakába bújok, figyelek én, igen, itt, ahol állunk, pontosan itt, nyomok egy csókot puha bőrébe, a nappali, és egy újabbat, aztán valamerre a konyha, igen, igen, megvan, egy kicsikét balra, haladtam ajkaimmal a megfelelő irányba, és a fürdő, kanyarodok vissza ajkaimat végighúzva lefelé nyakán, kibújik karjaim öleléséből, én pedig csalódott nagy szomorú szemekkel pislogok rá, de most mééért? Háló? Máris körbeértünk? Oké, mehetünk. Lépkedek fel utána a lépcsőn, férfi vagyok, egyszerre egy dologra tudok odafigyelni és az most itt riszál fel előttem, mondtál valamit, bébi?
- Ejha, neked aztán van ízlésed. - A kilátás az, valami elképesztő, minden értelemben, az ablakból nézve és innen, ahol most állok, innen a legjobb, lágyan tapadok ajkaira szorosan magamhoz ölelve.
- Oké, akkor holnap csinálok neked egy ágyat. - Döntöttem hátrébb a karjaimban tartva, majd húztam vissza magamhoz. Bármit, egy életet is neked adnék, nekem nem kell, úgy nem, ha nem vagy velem.
- De azt hiszem egy hétvége ide kevés lesz. - Pofátlan vigyorra húzódnak ajkaim, szóval, akkor körbe értünk, bébi. Vágytól szikrázó kék szemeim fúrtam az övébe gúzsba kötve pillantásommal, miközben lassan loptunk a távolságot, apránként haladtam ujjaimmal az ingemen gombról-gombra, de egy pillanatra se eresztettem el, az enyém vagy, most, teljesen, elfogyott a padló lába alól, így egy halk sikkantással a matracra huppan, letérdelek elé, tenyeremmel előre támaszkodva és fölé hajolva, hosszan és forrón tapadok ajkaira, nyelvem mohón tör utat magának, érzem, ahogy távolodik, feljebb tolja magát, én pedig követem, ujjaim puhán süppednek az anyagba, ahogy feljebb mászom, mint egy sötétben lapuló vadállat, aki kész becserkészni áldozatot, fölé tornyosulva követelem vissza, ami az enyém és döntöm hanyatt, gyere velem, bébi!        

Emily & Derick

Kacérkodó mosolya, érzéki érintése, bódító illata, az őrületet hajszolom, érzem, üldözöm, azt akarom, hogy az enyém legyen, teljesen, szenvedélyesen és tébolyultan, nem számít, szükségem az őrültségére, a pillantására és mindenre, kell nekem, bármi módon és bármi áron, minden nap, igéző kék szemeim vággyal telve lüktetnek, és csak őt akarják, magamnak akarom, gyere édes, önelégülten mosolyodom el, amikor véget ér a hajsza és nincs tovább hová menekülni, megvagy, most pedig add fel és gyere ide, forrón tapadok ajkaira majd türelmetlenül hatolok közéjük és veszem birtokba ajkait, érdes hangon mordulok fel lábai szoros ölelésére, esztelen és követelőző, tenyerem előrébb siklik, így még inkább ránehezedem, forró leheletem perzseli bőrét, ahogy nyakát csókolom végig, pokolian lassan, finoman és édesen kóstolgatom, semmit sem sietek el, csípője hívogatóan mozog alattam, de még várnia kell, még nem fejeztem be, orommal bújok bele enyhén csiklandozom és ingerlem, tudom,  hogy ezt szereted, hmmm, morgok bele bőrébe, majd haladok feljebb egészen a füle tövéig és vissza, eszméletlenül finom és éhezem rá, mélyen szívom be illatát és felakarom falni, ajkaim dús kebleire tapadnak, ahogy egyre lejjebb húzom a cipzárt, de útban van a nadrág, hmm, morgok bele a hasába, akkor vegyük le, könnyedén gombolom ki és már húzom is le róla a bugyijával együtt, egy hosszú másodpercig csak térdelek a matracon megrészegült elmével és próbálom feldolgozni, hogy tényleg az enyém, farzsebembe nyúlok és előhúzva a kis fóliazacskót tartom fel, de most nem egészen az a rész jön, amire számítana.
- Gyere és vedd el, a tiéd. - Suttogom halkan és incselkedve, rajta, tudom, hogy erre vártál, felhúzom az ölembe, érzem a türelmetlenségét és élvezem, a magamét is, ujjaim mohón és mélyen bőrébe tapadva siklanak végig hátán, iszonyúan vágyom rá, mindig, szinte már fizikai fájdalmat okoz uralkodnom magamon, nem megragadni, leteperni és erőteljesen belé hatolni, a saját határaimat és az övét is húzom és feszítem majd tartom, de már nem sokáig bírom, egyiket el kell engednem.        

Emily & Derick

Szemtelenül mosoly kúszik arcomra, engedelmesem vetem magam hanyatt és kíváncsian fürkészem, ajkaim elválnak egymástól és jóleső sóhaj szökik ki közöttük, magamon akarlak érezni, nyelvének körülölelő melegségét, rajta bébi, gyere, megemelem csípőmet, hogy könnyedén kiszabadítson a nadrágomból és az alsómból, mereven ás türelmetlenül vágyom rá, izmaim megfeszülnek, pokolian lassan húzza végig nyelvét rajtam, én pedig megadóan nyögök fel neki, oda és vissza, háborodottan lüktet a vérem, ezt nem fogom sokáig bírni, már nem csak húzom, feszítem és tartom, hanem megragadom és kényszerítem, maradj még, nem így akarom, forró, nedves és könyörtelenül vad, halk és érdes nyögés szakad ki belőlem, nem fogom bírni tovább bébi, itt már nem én irányítok, mohón tolom feljebb magam, Emily, bazd meg! Felhevülten és birtoklom tapadok ajkaira, hagyom, hogy felhúzzon, majd csípőjét megragadva vele együtt engedem lejjebb. Játékos csókokat nyomok ajkaira, csak kóstolgatom őket, újra és újra és még egyszer, hmmm, finomak.
- Kapaszkodsz, bébi? - Megemelve utasítottam vissza a hátára, visszahelyezkedem benne, fokozatosan tolom csípőmet előre, majd húzom vissza, ezt megteszem néhányszor, fölé hajolva suttogom ajkai közé.
- Csókolj meg... - Húztam végig felső ajkamat szája szélén lassan és finoman simogatva, szenvedélyesen tapadok rájuk és veszem őket vissza a birtokomba, töretlenül megakarom hódítani nyelvemmel és szűnni nem akaró hevességemmel, egyre türelmetlenebbül és keményebben töltöm ki, fejem a nyakába hajtom, körmei mélyen vájnak hátamba, halkan mordulok fel, ezt reggel megfogom érezni a zuhany alatt, ugye? Féktelenül vágyom a benne való kielégülésre, mohón töltöm ki újra és újra utat törve ágyékommal lábai közé, nedves bőre az enyémhez tapad és szinte eggyé válik velem a mozgásban, hajszold velem, bébi, izmai megrándulnak és mereven tartanak magában, bensője forr és vibrál, ágyékom megfeszül és zihálva döntöm fejem a vállára. Kihúzódom belőle, majd az oldalamra dőlve fekszem mellé és csak nézem, gyönyörtől megrészegült szikrázó zöld szemeit, megfogom a kezét ujjainkat összekulcsolva magamhoz ölelem és megcsókolom.       

Emily & Derick

Szabad kezemmel feljebb támaszkodom és ujjbegyeimmel simítok végig homlokán, alig érek hozzá bőréhez, annyira gyönyörű, törékeny, hogyan tud ennyire szeretni? Úgy, ahogy ezelőtt még senki más? Igéző kékjeim ellágyultak, fogalma sincs milyen régóta esdekel már a lelkem, valamiért, valakiért, akinek a szemeiben ilyen mélységes megnyugvásra és megértésre talál, szinte már feladta a harcot, és a mai napig a büszkeségem vette át a helyét, mert az volt az egyetlen dolog, ami az enyém volt, egyedül az volt erősebb mindennél és nekem szükségem volt rá, hogy irányítani tudjam az életem, hogy egyáltalán képes legyek irányítani bármit is, most viszont minden annyira könnyű és békés, látom zöld szemeit felragyogni, mintha egy teljesen más világ várna rám, egy őrült világ, olyan ez, mint mikor sétálsz az utcán, felnézel az égre és hullócsillagot látsz, megállsz, csak állsz ott és nézed, nézed és egy hosszú másodpercig behunyod a szemed, és elképzeled, amire vágysz, egyetlen szempillantásban, felsóhajtsz és továbbállsz, de akkor, ott, abban a pillanatban tudtad, hogy még sosem éreztél hasonlót, remény bizsergette meg a lelked és valami azt suttogta, hogy minden rendben lesz, és te elhitted, hittél neki, ő az én hullócsillagom.
Közelebb húzom magamhoz és egy apró puszit nyomok homlokára.
- Szeretlek bébi. - Suttogom őrébe, majd orommal finoman megcirógatom.
- Szeretlek. - Oké, mire megy ki a játék? Mármint, annyiszor mondom el, amennyiszer csak hallani akarja.
- Emily... - Húzom el, de már halkan nevetek, oké, komolyan, mire készülsz? - Szeretlek édes. - Adom meg neki még egyszer, de az édes-re már elfoglaltam a helyét az ölemben, hát ezt akarta, jól van, nem mintha tiltakoznék.
- Ügyes. - Morgom ajkai közé, majd nyelve után kapok, hívogatom, ízlelgetem, de a végén mindketten tudjuk, hogy enyém az uralom. Kezeim lassan járták be testét, finoman siklottak végig selymes bőrén, majd a hátára döntöttem, lejjebb csúsztam és forró csókokkal jelöltem utamat felfelé haladva, mohón fúrtam ajkaimat a bőrébe, egyszerűen mindent akarok, mindenét, azt akarom, hogy testének minden apró sejtje érezze, hogy csak az enyém és többé ne kívánja senki érintését.       

Emily & Derick

Disznó? Hát jó, mélyen horkanok fel orrom a bőrébe fúrva, majd nem bírom ki és elnevetem magam, disznó, disznó, hmmm, legyen, gyere csak, ujjai erősen kapaszkodnak hajamba, felnyögök és engedem, hogy feljebb húzzon, ó és még ennél is feljebb fog, helló bébi, jöttem azért, ami az enyém, tapadok mohón ajkaira szinte felfalva őket, de ez nem elég, kérek és követelek, szenvedélyesen, azonnal és nem várok, nyelvem birtoklón tör előre és hívja őt érzéki játékra. Lábaival gúzsba köti csípőmet, ajkai közé nyögök, ahogy megérzem rajtam ujjait, nem tud betelni, most ő irányít és követel, uralja egyre feltörő vágyaimat, jóleső sóhajok törnek fel torkomból, ahogy egyre nagyobbá és keményebbé válok keze alatt.
- Akkor most rúgjam be az ólajtót? - Simítottam végig a combján felfelé, ajkaim a nyakába fúrtam, de pofátlan disznó módjára vigyorogtam, ezt nem tudtam kihagyni, és nem is vártam meg az engedélyt, tényleg berúgtam az ólajtót, könnyen és mohón hatoltam belé, nedves és vágytól izzó bensője fogadott és vett körül, annyira finom volt és intenzív, tettem pár lassú mozdulatot fokozatosan toltam magam előre benne és vissza, gyere ide, hajoltam hozzá közelebb, hogy forrón megcsókoljam. Nem tud betelni, ahogyan én se, elveszek minden egyes érintésében és megmagyarázhatatlan őrült fékezhetetlen vágyat érzek iránta, olyan és annyira más, bolondos és én szeretem ezt a bolondságot.
Szenvedélytől eluralkodva lendül csípőm újra és újra előre, ő pedig követ az őrületben, lábaival szorosan ölel és tart, ne aggódj bébi, nem megyek sehova, egyedül nem, ígérem, hogy téged is viszlek. Szeretem, szeretem, hogy hozzám feszül és érzek, érzek mindent, bőre melegét, izmainak minden egyes rándulását kiismertem már és elárulják nekem merre jár,  kéjtől hangos nyögdécselése heves ütemet követel, én pedig megadom, érezlek, tenyeremmel a matrac puha anyagába markolok egy utolsó csókot nyomok szájára majd ajkai közé nyögve adom át magam a megkönnyebbülés gyönyörének. Szeretlek bébi.