Emily & Derick

Félálomban húzom Emily-t magamhoz, még nem tudom kinyitni a szemem, bújj ide bébi és aludjunk még, kellemesen melenget, ahogy magamhoz ölelem és ismét elalszom, hmm tényleg kényelmes ez a matrac. Magamban mormogva fordulok az oldalamra és még mindig behunyt szemekkel keresem, de minden hideg, résnyire kinyitom a szemem és behunyom, mindjárt felkelek, mindjárt, csak még öt perc bébi, nem bújhatnál vissza? Kávé illata birizgálja érzékeimet, oké, akkor nem, kimászok az ideiglenes "ágyunkból", majd ma megcsinálom ezt is és estére már rendes ágyban aludhatunk, álmosan dörgölöm a szemeimet, próbálok bármit is kivenni magam körül, oké mindjárt, egyesével szedegetem fel a ruháimat a padlóról és kapom őket fel magamra, várjunk, hol van a... hunyorgok bágyadtan, hát persze, Emily.
Kávé és egy átkozottul dögös nő az ingemben, engem meggyőzött, lassan lépkedek le a lépcsőn, csak tudnám ki a faszom találta ki ezeket a csigalépcsőket, morgok magamban, de elakad a gondolat, hát nem tévedtem, ma reggel sem. Közelebb lépek hozzá és megcsókolom.
- Jó reggelt bébi. - Pontosan olyan, mint este volt, elveszem a bögrét, mélyen szívom magamba a kávé illatát, majd bele is kortyolok, ez kellett már. Átölelem karommal és közelebb húzom magamhoz, tessék, most mindent a kezemben tartok, amire csak szükségem van, talán még egy szál cigi, de arról most lemondok, ha ő itt marad.
- Ühümm, persze. - Hümmögtem hozzábújva, jó illata volt, mindig jó illata van, hátát simogatva nyomok még egy csókot ajkaira, majd elengedem zuhanyozni. Kezemben a bögrém megáll valahol félúton, ahogy nézem elsétálni, csak az ingem van rajta, háát persze, tekintetem elakadt az ing aljánál és semmi alatta, mereven figyelem, ahogy fel és le csúszkál fenekén és combjain, hát, ez a kávé kevés lesz vagy kell még belőle, lenézek a bögre még mindig ugyanott, ugyanúgy, ugyanabban a szögben áll, tartom a kezemben, mélyen mordulok fel, majd nagyot kortyolok a kávémból.      

Emily & Derick

Oké, hallom a zuhanyt, akkor már nem fogok megfulladni a saját magamtól, nagyszerű, a pultra támaszkodva iszogatom a kávém, körbenézek, hmm, előkeresem a cigisdobozt és a gyújtót plusz kávésbögre a másik kézben és kimegyek a teraszra, rágyújtok és elém terül a város, felülről, azt a rohadt élet, ezt biztos meglehet szokni, puszta kíváncsiságból mennyire lehetünk magasan kihajolok a korláton, hogy lekukkantsak, szinte azonnal húzni kezdte a szemem és gyorsan hátráltam néhány lépést, hát... ellehetne énekelni a szállj velem-et, az biztos. Elgondolkodva nézek körbe, talán valamikor meglephetném, talán egyik este, ha már kész van minden és a matrac nem a földön hever meg az ágykeret darabokban, majd kitalálok valamit, egy másodpercre belesek az ajtón, még folyik a zuhany, elnyomom a cigim és visszamegyek, a dobozokat vizslatom és toszigálom a lábammal, felveszem az ingem  padlóról, felhajtom a még megmaradt kávémat és belebújok, lassan begombolgatom és betűröm a nadrágomba.
- Indulhatunk bébi? - Léptem oda hozzá, miután kijött a fürdőből és úgy látom elkészült, nyomok egy puszit az arcára és elindulnunk, a szokásos liftezés, csak eggyel lentebbről már hármasban, szakmai ártalom vagy mi fene, de komolyan fixíroz, hogy kibírjam kuncogás vagy bárminemű hangosabb megnyilvánulás nélkül, inkább Emily nyakába bújtam.
Hétvége van, külön tortúra lesz helyet találni, hozzátudnék szokni ehhez, a reggelekhez, vele nyugodtabban alszom, bármikor, leparkolunk, majd kiszállva megkerülöm a kocsit és megfogom Emily kezét ujjainkat összekulcsolva, úgy haladtunk egymás mellett végig a sétányon még eldöntöttük mire is lennénk éhesek. Végül egy hangulatos kis hely mellett döntöttünk és nem mellesleg olyan jó illat volt, hogy ha addig nem voltál éhes, akkor elhaladva mellette tuti megmordult a hasad, hogy adjál, leültünk a kint részben, nincs most kedvem sehova bezsúfolódni, rendeltünk, majd eszembe jutott, hogy még jöttünk azt mondta be kell vásárolnia, pont jó, addig én hazaugrom néhány dologért.
- Aztán amíg vásárolsz, hazaugrom pár dolog meg szerszámokért az ágyadhoz. Ma megcsinálom és kipróbálhatod. - Igen, sunyi disznó vigyor ült ki arcomra, de hé, mocskosul élvezem is, meg azt hiszem ő is.      

Emily & Derick

Mindenki a szokásos reggeli rituáléjának áldoz, ki kávéval, palacsintával, tojásrántottával, baconnel, lángossal, azt hiszem jó most így itt, minden mélyen elcsendesült odabent, nyugi van, jó végre másokat hallgatni, van, aki munkába siet, rohannak, elnézést kérnek és mennek tovább, elcsevegnek, egész jó ez a reggel, fel se kapom a fejem az ismeretlen hangra, hiszen van itt több is, de arra, hogy Emily feltekint, na arra már igen. Szöszmösz? Mi van? Kíváncsian fürkészem a pasast, mi még nem ismerjük egymást, szóval ki vagy? Húzom össze szemöldököm, ahogy hallgatom, kiaszottul nem jön be, hogy becézgeti, olyan jól ülök itt, komolyan, nagyon kényelmes, tényleg, nem akarok most innen felkelni és te sem akarod, elhúzom a számat és ahogy nézem az érzés kölcsönös, szóval Clarck, hát ez óriási.
- Igen, én is ettől féltem. - Dobtam be kelletlenül, rád meg aztán ki volt kíváncsi, fintorogva ugyan, de gyors kezet ráztunk.
- De, ami azt illeti... - Eez nagyszerű. Persze, ülj csak le, nyugodtan, ingerülten kapartam meg a torkom és kijavítottam...
- Emily. - Hangom még higgadt volt és kimért, de nem tudom meddig marad ilyen, nem fogom sokszor elismételni, oké, összeraktam a képet, az agykúrkász pasi, jó, és? Az se érdekel, ha a Dalai láma vagy, húzzál el, zsörtölődöm magamban, és újra, kezdek dühös lenni, egy másodpercre elfordulok és hosszan engedem ki a levegőt. Ismét megkaparom a torkom, hátha csak süket és nem voltam érthető.
- Mondom, Emily! - Húztam össze intenzíven morajló kék szemeim, a hangom már valamivel érdesebb és figyelmeztetőbb volt, a következő már nem lesz az és nem fogok ilyen kényelmesen hátradőlve ülni, észreveszem, ahogyan fürkész a tekintete, ne elemezgessél, leszarom mit gondolsz, a véleményedet is, hord el magad, vagy segítek, szóval...
- Clarck, ne haragudj, de reggeliznénk, kettesben, Emilyvel. - Nyomtam meg minden egyes szót, eddig jól viselkedtem, megtudtad, amit akartál, nem? Jó. Igen, Emily elfoglalt, az is lesz, pá.
- Mostanra mér biztosan megvolt a fazonnyírás is, ne várasd meg...- Kulturált voltam és alig egy cseppet szarkasztikus, ami magában hordozott némi cinizmust is, de mindent összevetve büszke lehetek magamra.       

Emily & Derick

Annyira azért mégsem tudhat sokat, vagy nem eleget, ha még mindig itt ül, ilyen pofátlanul nyugodtan, ami rólam már nem mondható el, anyádnak bazd el a reggelét, csak úgy megjegyezném néha vannak nehéz pillanataim, amikor nehezemre esik kezelni a dühömet, csak úgy mondom, és hamarosan ez is átmegy pontosan abba a kategóriába, szemeim szikrákat vetnek, ahogy kikapja szájából a szál cigarettát, oké, kivételesen valamennyire ebben egyetértek, mert miattam van, azóta gyújt rá, hogy engem megismert, de hallod, most vágd képen, könyörgöm, vágd nyakon, a semmi ahhoz képest, amit tőlem kapna, de, hogy ez ne forduljon elő, tényleg próbálok jófiő módjára viselkedni, előveszem az gyújtómat és forgatni kezdem a kezemben, öreg, te tényleg ennyire hülye vagy? Jó hallottuk, leszarjuk és azt is, idegesen kezdek mocorogni a székemben, esetleg ne rendeljünk egy harmadik reggelit is? Költői kérdés volt, ne válaszolj. Meglepetten pislogok fel Emily-re, most mire készülsz? Nézek rá gyanakvóan, hát mindenre számítottam, csak erre nem, de oké, benne vagyok, gyere ide bébi, tapadtam édes ajkaira, kezemet a combjára simítottam, egyre hevesebben csókoltam és éreztem, ahogy kezd felforrni a vérem, huha, ez így nem lesz jó.
- Na végre, már épp ideje volt. - Simogattam meg a combját, majd elengedtem, őszintén fogalmam nincs mikor léphetett le, de jó döntés volt, ide se kellett volna tolnia a képét. Finom volt a kaja, és jól is esett, azt sem éreztem, hogy ilyen éhes vagyok, de az esténkkel lehet összefüggésben meg az alattunk lakó hölggyel. Reggeli után megálltam egy bevásárlóközpontnál.
- Sietek bébi, legfeljebb egy óra, csak majd írd meg a kódot a garázshoz. - Nyomtam egy csókot ajkaira, kiszállt, figyeltem amíg bemegy és elindultam haza.
Beérve a lakásba ledobom a kulcsokat az asztalra és kipakolok a zsebeimből, jó, most tudni kéne hova tettem legutóbb a szerszámosdobozt, néhány cucc van a kocsiba, de azt se tudom mi kell, de majd megoldom, összeszedtem néhány dolgot, gyors zuhany, farmer és egyszerű póló, bútorszereléshez megteszi, már épp indultam volna, amikor bevibrált a dohányzóasztal, ne szívass, kapom fel a mobilom, oké, ez csak Emily a kóddal, akkor ez is megvan, mehetünk. Az épülethez érve kiszállok és beütöm a kódot, a kocsiból intek a portásnak és beállok valahova, kikapok mindent hátulról és felliftezek a legfelsőre, egyedül unalmasabb. Belököm az ajtót, hát legalább nem kell itt dekkolnom kint, Emily is bevásárolt, mire megjöttem, lepakolok és a konyhába megyek.
- Megjöttem bébi. - Ehhez hozzátudnék szokni, átölelem és hosszan megcsókolom, körbenézek a pulton, hé... - Vettél nekem sört? - És egész pontosan azt a fajtát, amit eddig mindig ittam, okos, mosolyodom el a gondolatra majd lehajolok és hirtelen felkapom, kell nekem ez a nő, édes ajkait követelve hajolok hozzá közelebb.        

Emily & Derick

Sört vesz és ebédet főz nekem, ez az eléggé megtartom státusz és még átkozottul dögös is, mindig, mindenben még azzal a nagy késsel is, csak ne hadonássz vele jó, tegyük azt le, az most nem kell, még az ebédhez is túl korán van, én egyáltalán nem vagyok éhes, a semmiiből jött, hogy én most felakarom kapni, így lehajoltam és könnyedén emeltem őt fel, hmm, hallhatnék még pár ilyen sikkantást? Önelégült vigyorral a képemen hajoltam hozzá közelebb és csókoltam meg, betudnám ezt iktatni a minden napi rutinba vele, édesen faltam puha ajkait, mohó vagyok, nem kezdhetnénk máris a desszerttel, aztán folytathatnánk ma még egy párszor? Sikerült a reggelinél lángra lobbantani a szomjamat minden téren, nem szeretem, amikor idegen férfiak legyeskednek körülötte, az ismeretlen illatokat sem szeretem a bőrén, az enyémet akarom.
- Miért? Éhes vagy? - Megfordultam és a pultra ültettem, én igen, a figyelmére és mindenére, én akarok csak lenni, pofátlanul, követelőzőn, egy disznó vagyok, egy mázlista disznó, aki jól tudja mit tart a kezében és nem tervezem elengedni. Mélyen ragyogó kék szemeimmel nézek rá, add vissza, még nem volt elég, visszatérek ajkaihoz és telhetetlenül kérem, követelem és otromlom, mintha így akarnék válaszokat kapni a fel nem tett kérdéseimre, türelmetlen vagyok és ingerült, azt hittem nem fog zavarni, hát tévedtem, én nem vagyok pszichiáter, de tudom mit láttam, mert ugyanúgy nézek rá én is és ketten haver, már sokan vagyunk.
- Engedjelek főzni? - Finoman marok bele combjaiba, és csak annyira hajolok el tőle, hogy szemeibe tudjak nézni. Tudom, tudom, nekem épp az ágykeretet kellene lázasan szerelnem, de előbb még... apró csókokat lehelek az ajkaira, talán letesztelhetnénk még egyszer azt a matracot, vagy a kanapét, oké, a csigalépcsőn némileg akadály abban, hogy ezt az engedélye nélkül tegyem meg, szóval most megfogott, de hé, ha kell a vállamon is felviszem, akárhogyan, nekem édes mindegy.         

Emily & Derick

Naa, gyere bébi, olyan jófiú voltam eddig, pedig kedvem lett volna pofán vágni azt a seggfejet, az egyetlen oka, hogy nem tettem, hogy Emily pár pontosan ismeri és olvass a mozzanataimból és gyorsabb volt, onnantól fogva pedig, hogy összeér a pillantásunk egyikünk sem képes nemet mondani és én nem is akarok, a rabja akarok lenni és azt akarom, hogy ő az enyém legyen. Disznó? Ó de még mennyire és ez csak a látszat bébi, legbelül mélyen sokkal rosszabb vagyok.
- Ó igen, telhetetlen, követelőző, erőszakos, birtokló... - Minden egyes jelzőnél loptam egy újabb csókot. - ... disznó, és téged akarlak, mocskosul bébi. - Az irányításmániás kimaradt, de ezt már úgyis tudja, én pedig azt, hogy ugyanazt érezzük, látom a szemeiben, érzem a bőrén és kell nekem. Belső ingereim neki engedelmeskednek, csípője szorosan feszül az enyémnek és melege csak még inkább feltüzel, akarsz engem? Igen! Akarj! Halk morgás szakad fel torkomból ujjai nyomán és megszállottan követem az őrületben. Sietve bújok ki a pólómból és térek vissza hozzá, annyira édes, vonz és bekebelez. Érzékeim bizseregnek, ahogy türelmetlenül húzom végig kezemet az oldalon megragadva a felsője alját tűröm fel ujjaim közé és bújtatom ki belőle. Hevesen esem neki melleinek, akár egy kölyök az édességesdoboznak, ajkaim mélye szenvedéllyel kóstolnak bele puha bőrébe, könnyedén nyúlok hátra és egy laza mozdulattal akasztom ki melltartóját és húzom le róla, ágyékom birtoklón lököm az övéhez, vágytól izzó szemekkel nézek az övébe, lágyan végigsimítok az arcán, majd apró csókokkal illetem ujjaim nyomát. Na jó, elég, tüzesen markolok bele fenekébe és emelem feljebb, majd kapom fel, azt hiszem kaja nélkül még elleszek egy ideig, de nélküled nem, a kanapéhoz érve leteszem és hanyatt lököm rajta, tudom, tudom, az vagyok és nem, nem engedek, másodpercek alatt csatolom ki az övem és lököm ki a farmer gombját, türelmetlenül rugdosók le magamról mindent és lépek ki belőle, ezután Emily következik, nem érdekel, segíts vagy úgy rángatom le rólad, de lent lesz. Előveszem a fóliazacskót, feltépem és felgörgetem a helyére, becserkészve testének minden apró szegletét mászok fölé és vetem rá magam mézédes ajkaira.        

Emily & Derick

Puhán süpped bele tenyerem a kanapéba, ahogy egyre feljebb mászom, iszonyúan vonzó látvány, bele akarok kóstolni, nyelvem izgatóan húzom végig vénuszdombján egészen fel a köldökéig, finom, mélyen szántom bársonyos bőrét néhol fogaimmal karcolva és ingerelve, mindjárt bébi, mindjárt, csak előbb még birtokba veszem az egész játszóteret, érezni akarom, hogy csakis az enyém, csakis nekem nyújt örömet, hevesen kapok nyelve után, mohó, forró és nedves, teljesen bebörtönöz és elcsábít, engem akar és én nem tiltakozom, hosszasan tapadok ajkaira, mielőtt elválnék tőlük, játékosan kapok bele újra és újra meg újra, oké, világos, szemtelen mosoly húzódik végig arcomon, ahogy megérzem alattam türelmetlen játékát, fokozatosan veszem birtokba testét, ami tulajdonjog szerint engem illet, most már igen, ugyanis nem mondok le róla, ha kényszerítenek se, fokozatosan hatolok belé, amíg teljes valómban magába nem fogad, mindent elsöpör és én elveszítem az irányítást, vágytól elvadultam térek vissza ajkaihoz, miközben hagyom, hogy egyelőre még csípője irányítsa a tempót és próbálom fékezni magam. Szemtelenül akarok, élvezek és megbolondít minden, amit csak együtt művelni tudunk, és mocskosul féltékennyé is tesz, felébresztette mélyen szunnyadó ösztönömet mások iránt, a féltékenységet és a félelemet, azt, hogy megakarjam védeni azt, ami az enyém, talán az enyém kicsit dühösebb és erőteljesebb ösztön, mint másoké, de most először érzem azt, hogy valaki hozzám tartozik és igazán kell nekem, szükségem van rá, hogy létezni tudjak. Egyre hevesebben lendülök előre, érzékeim eltompulnak és csak arra vágyom, hogy teljesen befogadjon, körülöleljen forró és nedves vágyódással, azt hiszem többé nem akarok levetni a bilincset, amit izmainak feszes ölelése kölcsönöz.
- Soha ne engedj el. - Suttogom ajkaiba, számmora ez a világ már semmit sem tud nyújtani, ha nincs velem, nem fogja a kezem és áll mellettem, bújik a mellkasomba és én nem csókolhatom meg, úgy nem kell többé semmi sem. Szenvedélyes csókokkal illetem és kényeztetem, még soha sem volt semmi ennyire jó és intenzív, amit újra akarhattam volna, de most azt sem tudom hogyan állhatnék le.         

Emily & Derick

Egyre kevésbé vagyok képes úrrá lenni magamon, hevesen és felajzottan lököm magunkat egyre feljebb és feljebb, olyan ez, mint egy állatsimogatóan, a kezed nyújtod, de nem te irányítasz, érezni akarod azt a bizsergető borzongást a bőrödön, a vibrálást, hogy valami addig ismeretlen vadságot érinthetsz meg, Emily is pontosan ezt teszi velem, csak a mi esetünkben én vagyok a magam állatidomárja, a kezébe adhatom a gyeplőt, de nem irányíthat, engedelmeskedek mindaddig, amíg lóbálja a mézes madzagot és incselkedve csalogat vele, ó igen, mindig azt teszi, de azután nem kell nekem, visszavonhatatlanul és azonnal, szinte felakarom falni őt ajkaimmal, vágyom a kielégülésre, mellkasán pihenve akarok zuhanni vissza a valóságba. Mohó kéjvágyam egyre hevesebb ütemet követel és én megadom neki, ajkai között lihegve önt el a lüktető majd kitörni kész gyönyör.
Még kapkodom a levegőt, de muszáj felnevetnem, igen, valahogy úgy, nyomtam egy csókot mellkasára, majd neki támasztva homlokom próbálok visszatérni, az baj, ha nem akarok innen felkelni? Igen, mert valószínűleg egy idő után nem lenne vérkeringése, de annyira jó itt.
- Gyújts, én meg felmegyek és megpróbálom összerakni az ágyad, kelleni fog. - Nyomtam még néhány apró finom csókot hasába és felkeltem, magamra kaptam a ruháimat, fogtam egy sört a konyhából a szerszámaimat és felmentem, azt hiszem főzni akart, legalábbis rémlik valami róla, de most az én farkaséhségem mást követelt. Felnyitom a sört és belekortyolok, ez az első lépés, oké, lássuk mi van itt, van ehhez valami szar, vagy legózzam ki? Mindegy. Jó, kaparom meg a torkom, lassan minden visszaér ide fel, fasza, akkor azok mennek a keretbe, azok a tartódeszkák, a miheztartás véget vetettem néhány pillantást a rajzokra, aha, aha, jó, kipakoltam és nekiestem összerakni a keretet, kábé a teljes emeletet elfoglaltam a deszkákkal meg ott vannak még a matracok is. Többnyire nincs időm meg nincs is nagyon mit, de régen szerettem barkácsolni, bütykölgetni John-al, a régi időkre emlékeztet, eszembe jutott a bordó Chevrolet-je a garázsban, mindig azon szerelgettünk valamit, teljesen elfeledkeztem az időről, fogalmam sincs mióta lehetek fent, rágyújtani sem mentem még ki, de lassan megvagyok a rámával és valamiféle különös nyugalom töltött el.        

Emily & Derick

HHmmm, eddig jó,  az esetleges rendetlenségért már nem felelek, ezt az apró részletet kihagytam, hmmhmm, fúrom bele ujjaimat fürtjeim közé elgondolkodva, kár, hogy nem bírok mindent egyszerre a kezembe fogni, legközelebb Emily-re is ráadok valami szexi munkásszerkót, az a bútor se állna össze elsőre, az biztos, oké, megvan, csavar, tipli plusz kalapács, kapom fel a földről és halvány mosoly terül végig arcomon, eszembe jutnak a szavai, ahogy folyton kijavít, várj Derick, fiam, azt nem úgy kell. mindenhez ért az öreg, alig lehettem nyolc, legfeljebb tíz, a chevy-t bütyköltük, túl kicsi, de persze túl kíváncsi voltam ahhoz, hogy ne nyúljak semmihez, hozd te, te erősebb vagy, a hangja még mindig ugyanolyan lágyan cseng a fejemben, emlékszem alig bírtam el az aksit, de mérhetetlenül büszke voltam, felveszem a söröm és belekortyolok, már igen csak az alján vagyok, leteszem és folytatom tovább, ma már ezen tervezem leteperni Emily-t, erre felemelem tekintetem és ott áll, sörrel a kezében, muszáj ennyire szépnek lenned? Komolyan kérdem.
- Öhmm, egész jól, azt hiszem. - Ahhoz képest, hogy már vagy ezer éve nem csináltam ilyet, egészen jól néz ki és talán minden csavar benne lesz. Miután elvettem tőle az üveget, őt is elkaptam és magamhoz húztam egy csókra. Egy hosszú másodpercig olyan, annyira zavartalannak éreztem mindent, kedvelem ezt az érzést, szemeibe mosolygok és próbálom elengedni, de még nem megy, mélyen bújok tekintetébe, már most biztos vagyok benne, hogy ezen a hétvégén nem lesz kész minden, olyan átkozottul lassan fogom csinálni, ha kell, szükségem van most erre és talán nem csak most.
- Jól átsütve. - Motyogom ajkai közé, most muszáj, tényleg muszáj? Végül megadóan engedem le kezem. Így másodjára sem lesz ebéd, de azért még mielőtt itt hagyna nem tudom megállni, hogy ne csapjak a fenekére, és nem csak úgy simogatóan paskoltam meg, szerintem most nem csak az én bőröm bizsereg, hupsz.         

Emily & Derick

Arégi időkben tuti az ilyen nőket hívták boszorkányoknak, eszméletlenül mocskosul dögösek, ránézel és azt is elfelejted mit akartál három perccel ezelőtt, két melót szúrtam el és majdnem kirúgtak, stimmel, csordultig vannak vele a gondolataim és az már nem fér bele, hogy Ő ne legyen nekem nem számít mi az ára. Ó bazd meg, rázom meg a fejem, meghúzom az üveget és félreteszem, még mindig nem fogom fel, előhúzok egy újabb deszkát, csavar, tipli és kalapács, bármit megszerelek, ha azon múlik, olyan fullos lakása lesz, amilyet csak eltud képzelni.
- Mindjárt, bébi. - Szorítottam be az utolsó csavart is, még csak bele kell rakni a deszkákból a rácsot, rámegy a matrac és kilehet próbálni egy ebéd utáni lustálkodásra, bár nekem lennének sokkal jobb és hasznosabb ötleteim is, amivel ledolgozhatnánk a steak-et, a nők úgyis mindig az alakjukért élnek, halnak, tök mindegy, csak jó formában legyenek, még a pokolban is.
- Jövök... - Sétálok le a lépcsőn, pazar illata van, jó ezermesterhez híven törlöm bele a kezem a farmerembe jól van az úgy alapon, vagy nincs? Felpillantok Emily-re, nem nincs. -  oké, értem, megyek már, nem kell ilyen csúnyán nézni. - Muszáj volt nevetnem, útközben még elejtettem egy csókra és bosszúból jót összetaperoltam a poros kezemmel és ártatlan képet vágva elmentem kezet mosni a konyhába, egy egytől tízes skálán most mennyire nézhet bosszúsan? Önelégült mosolyra húzódnak ajkaim már csak a puszta gondolattól is, ahogy elképzelem.
- Aztán beleszerelem még a tartót és kész, mehetnek a matracok. Segíthetsz, bébi, adogathatod a deszkákat. - Tértem vissza az asztalhoz, tényleg pazarul nézett ki minden és mostanára már ismét felébredt farkasétvágyam, de előbb együnk, azután összedobom az ágyat és akkor levetheti a felsőjét, ha már úgyis összekoszoltam véletlenül, teljesen tudatosan véletlenül. Szeretem, amikor morcos, olyan cuki, amikor felhúzza az orrát.
- Finom lett bébi. - Kivéve azt a zöld valamit, az nem nekem való és gyerekkorom óta nincs az a nő, aki azt lenyomja a torkomon.        

Emily & Derick

Komolyan érdekelne van-e, amihez nem ért, a lőfegyverrel való célzást leszámítva, az szörnyű, tényleg az, próbálok elfojtani egy nevesét és csak halkan kuncogok, miközben felfelé tartok az emeletre, remélhetőleg a vízcsobogáson kívül most mást amúgy sem hall, különben még a végén kirugdosna az ágyából, amit én szereltem össze, értsd az iróniát.
Ó faszom, ezz rossz ötlet volt öregem, le kéne hajolni és én megmozdulni alig bírok, nagy nehezen nekiveselkedem és folytatom, előbb vehetjük birtokba és ez már sokkal jobban hangzik, ezért haladok inkább, sorban húzva elő a deszkákat és illesztem stabilan és szorosan a helyükre, ez az, húzom meg amennyire bírom és úgy érzem jó lesz, azért nem kéne beletörni, közben felkapom a sörömet, kaja után általában nem esik jól, de később meg már a francnak se fog kelleni, így inkább felhajtom még ezt csinálgatom, vagyis fejezem lassan.
- Adogathatod tovább. - Akkor legalább nem kell annyit fel-le ugrálnom és gyorsabban megy, a kezembe adja, berakom, rögzítem, következő, fel se nézek csak venném el a kezéből, igen, venném, ha nyújtaná, felnézek és látom, hogy úgy néz, igen úgy, azzal a kíváncsi és huncut zöld szemeivel, most mi van?
- Emily... - Mosolygok fel rá. Totál édes és imádnivaló, csak nem értem, miért. - Bébi, adnád? - Nevetek fel halkan, mindjárt megvagyunk, elveszem tőle és folytatom még az utolsó deszka is a helyére nem kerül, hát akkor nézzük...
- Gyere, rakjuk bele a matracokat. - Segítettem felemelni és vinni, egyesével a helyére igazítottuk mindkettőt, az ágy előtt állva karoltam át Emily-t és húztam közelebb magamhoz a jutalom csókomért, de ennél többet is akarok, hosszan tapadtam ajkaira, majd alig váltunk el egymástól sunyi ragyogással szemeimben löktem hanyatt az ágyon.
- Na, milyen? - Vigyorogva álltam fölötte körbefont karokkal magam előtt, nekem határozottan tetszik a látvány, de most az ágyat teszteljük, vagy nem? Na majd kiderül.        

Emily & Derick

- Igen, igen azokat. - Kaparom meg a torkom, azt hiszem, ha ezzel megvagyok jár nekem egy cigi, bár ha végig ilyen dögös lesz és jut eszébe, hogy mit tudom én, valamit csinálnia kell a konyhába, akkor kell a francnak, lemondok róla, egyébként is, látnom kell, hogy jól szuperál és bírja a nyomást az új ágy, amit összeszereltem, akkor ezt megbeszéltük. Rakosgatom sorba a deszkákat, ez már jól fog haladni, rutinosan nyúlok hátra és veszem el tőle egyiket a másik után és erősítem a helyükre, nyúlnék is fel a következőért elgondolkodva, annyira, hogy néhány másodpercig tartom is a kezem, mire kapcsolok, hogy valami nem stimmel, ekkor felnézek a vállam fölül, nem rémlik, hogy szólt volna, hogy magamra hagy és folytassam addig, kérdőn pislogok rá, mmmost mi van?
- Édes? - Látom azt a huncut vigyorát és nem tudom megállni, hogy ne mosolyogjak rá én is, de most komolyan, lemaradtam valamiről?
- Akkor csak később bírlak leteperni rajta, na add szépen. - Vigyorgok és közelebb hajolva kikapom a kezéből, az utolsóval is megvagyunk, oké, jöhetnek a matracok.
- Igen, én is azt hiszem. - Ahhoz képest, hogy franc se tudja mikor fogtam utoljára a kezembe csavarhúzót meg egyebeket, jót tett, de mára elég ennyi, büszkén húzom közelebb magamhoz és csókolom meg, esküszöm bármit megtennék ezért a nőért itt. Önelégülten vigyorok, igen bébi, jól látod, de mire észbe kaphatott volna, csak felsikoltott és puhán landolt az ágyon, szeretek én lenni a gyorsabb és a látvány is kielégítő, egyelőre.
- Na várj, had nézzem. - Elengedve magam előre támaszkodtam meg két tenyeremmel a matracon, majd másztam lassan fölé és engedtem lejjebb magam hozzá., könnyű csókot nyomok ajkaira. - Na és most? - Lehelem ajkai közé szavaimat és teszek néhány apróbb mozdulatot előre és hátra, nekem elég stabilnak tűnik, de persze a végső szó a tulajdonosé, hogy elégedett-e az elvégzett munkával vagy korrigáljunk rajta.