Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe? Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba... Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
R égóta ma keltem először úgy, hogy nem akartam agyonütni az ébresztőm, egész jó kedvvel másztam ki az ágyból, eseménydús esténk volt, és most nem a parkett ördögével töltött percekre gondolok, bár a végén már egész jó volt mikor kezdte elengedni magát, a tegnap esti levetett ruhámnak még mindig füst és Derick illata volt, ez ő maga, cigaretta füst és az illata, inkább kidobtam mosásba, még fel akarom venni nem pedig szagolgatni, látom ma épp eleget, zuhany, smink, haj, aztán turkálom a szekrényem, közben Queen szól amitől még jobb kedvem lesz, szóval felveszem a kék kosztümöm, egy halvány rózsaszín felsővel, szerintem nagyon elegáns, jó, mindegyik az, de most ehhez volt kedvem, felderít a viselése, egy hozzá illő kék magassarkú, a táskám és már indulhatok is. Szerencsére nincs messze az őrstől a metró megálló, nincs autóm, feleslegesnek tartom bárhova el tudok jutni tömeg közlekedve is, egy kis séta nem ártott meg még senkinek. A metrón volt időm átgondolni a tegnap estét, lecsuktunk egy drogdílert, átadtam a telefonos felvételt, mint bizonyítékot, sajnos e miatt nem dolgozhatok az ügyön, hisz az áldozat mellett én vagyok a másik koronatanú, a drogot vásárló kis csajt pedig egyelőre zárkába helyeztük, még én reggel el nem kezdek dolgozni, az éjszakai műszak felhívta a szülőket és kérte, hogy kilencre jöjjenek be, addigra én is elintézem a papírmunkát. Egy sarok, ennyit kell sétálnom, reggel van, tűz a nap, nagy bogár napszemüveget viselek, hogy látni is tudjak, egy kávézó előtt sétálok el, hé erről a helyről sok jót hallottam már, az őrsi kávéról meg sok rosszat, van még pár percem, betérek és kérek egy extra erős Latte-t és ha már itt vagyok egy dupla feketét is viszek Dericknek, nélküle nem kaptuk volna el Fürtöskét. Amint beérek látom is az asztalánál, felé indulok, de Ben elkap útközben, hogy hivatalosan is üdvözöljön köztük és, hogy mennyire örül nekem, lelkesedése ragályos, mosolyognom kell, ám mire átnézek a válla felett már nem látom Dericket, viszont a terem másik felén az irodám előtt ácsorgó kerületi ügyészt aki morcosan mutogat a karórájára annál inkább, oké megyek már, simítottam végig búcsúzóul Ben karján, majd gyors léptekkel már ott is voltam, leültünk bent és hiába próbáltam meggyőzni nem dolgozhattam az ügyön, van elég másik, utalt az elődömtől fennmaradt aktákra, és persze jönnek a kislány szülei is érte, remek. Kikísértem az ügyészt, áh végre a helyén van, megragadtam a kávéját és az asztalához lépve átnyújtottam neki.
- Köszönöm a tegnap esti segítséged, nélküled nem ment volna, jó csapat vagyunk.
Engedtem el egy laza mosolyt, a szeme még kékebb, mint azt este láttam, Em itt az ideje leállni, ne nézd már. Ekkora meghallom a nevem, felkapom a tekintetem és két aggódó szülőt pillantok meg akit hozzám küldenek épp.
- Azt hiszem ők engem keresnek, biztos a kislány szülei.
Húztam ki magam, végigsimítottam a ruhámon, hogy megigazítsam az esetleges ráncokat.
Jó csapat voltunk, bár komolyan mondom az övé lehet az ördög prádát visel legújabb illata, mert reggel még mindig az Ő illatát szívtam be mélyen alig nyitottam ki a szemem, fogalmam sincs milyen gondolatok kaphattak el, de gyorsan oldalra pillantottam magam mellé, bassza meg, oké, sürgősen felejtsük ezt el. Az tegnapi ingem a fotelem támláján hevert, vagyis akkor a sok dörgölőzésnek hála a bőröm is beszívta az illatot, rohadt jó, a zuhany alatt úgy ahogy sikerólt észhez térnem, legalább sikerült elkapnunk a dílert, végtére is megérte, gyorsan megtörölköztem, öltöztem és már hajtottam is be az őrsre. - Hé, Derick, hallottuk elkaptad az este, hogy csináltad? - Alig értem be, Ben máris a nyomomba eredt, ahogy látom gyorsan terjednek a hírek errefelé is. - Aha, küsz, csak mázlim volt. - Vontam meg a vállam, még meg kell írnom a jelentésemet is, nem tudom azt bele kéne írnom, vagy inkább hagyjam ki, hogy közben a körzet kirendelt ügyvédjével mulattunk, aki az egyetlen tanúnk is, erről inkább mélyen hallgatnunk kéne. Leültem az asztalomhoz, és gépelni kezdtem a jelentésem, lassan megérkeznek a lány szülei is, szeretném, ha minden klappul menne. Emily hangjára emelem fel tekintetem, hát ez meg? Hozott nekem kávét? És azt a mocskos... Hát valami olyasféle a reakcióm, mint neki tegnap, de mentségemre szóljon én ülök, ő pedig előttem áll, és már csak azt remélem, hogy behajolni nem fog. - Igen, azok voltunk, köszönöm. - Nyúltam a kávémért,de bénáztam egyet és először a kezét sikerült megfognom, mert a szemeibe néztem ahelyett, hogy azzal foglalkoztam volna, amit épp csinálni akarok, másodpercekig tartottuk mindketten a poharat a levegőben, Ő sem engedte el és én sem, ami jobb is abból a szempontból, hogy nem úszott el a fél asztalom és ömlött az ölembe a komplett kávé, de amikor kapcsoltam, hogy mi a szart művelek, akkor feljebb csúsztattam a kezem és elvettem. - Öhm, persze, menj csak. - Kortyoltam bele a kávémba, majd letettem. Mi a franc volt ez? Sóhajtva egyet dőltem hátra a székemben, behunyt szemekkel, ujjaimmal az orrnyergemet dörzsöltem, francba! - Láttad az új csajt? Emily... Iszonyú dögös, szerinted lehet valakije? ... - Mondhatni eddig figyeltem is arra, amit Mondott, és többségében azt se vettem észre válaszoltam-e neki, ha be is nyögtem valamit, az valami olyasmi lehetett, hogy aha, aha, nem, nincs, aha, tedd azt, az éves bálról beszélt, gondolom elakarja hívni, ja, nagyszerű, és ha már felé jár, akkor arra is megkérhetné, hogy hozza vissza a szemeimet, mert esküszöm a mellei között ragadtak és amióta elment az asztalomtól egy helyben villog a kurzor a képernyőn, egy árva szóval sem jutottam előrébb, azt sem tudom egyáltalán mi a szart csinálok azóta. - Keresett Vogiht. - Na erre már felkapom a fejem, ezt a nevet mindenki jól ismeri az épületben, az övé az a csapat, ahova meghívó nélkül a büdös életben nem kerülsz be. - Mi? És ezt csak most mondod?! Itt van még? - Ezzel is kezdhette volna ahelyett, hogy eláztatja az asztalom a nyálával Hastingsről. - Nem, nincs, azt rebesgetik, hogy felszabadul egy hely a csapatában... - Barom!
N ehéz tárgyalásom volt a kerületi ügyésszel, leszívta a reggeli lelkesedésem nagy részét, hím soviniszta disznó, a nők is lehetnek igen is ügyesek és találékonyak, lásd a tegnapi estét, és mit kapok én cserébe, "Jól van Hastings, de a nyomozást hagyja a nyomozókra, maga az? Nem? Akkor üljön azon a formás seggén." Nem akartam mondani, hogy simán feltöröltük tegnap a padlót a flancos nyomozóival, pedig egyikünk sem az tudtommal, de inkább csak nyeltem egyet és mosolyogtam, már teljesen elzsibbadt az arcom, menjél már el, de el ne veszítsd az ügyem mert ideges leszek. Végre Derick is a helyén van, át tudom adni a kávéját mielőtt kihűl. Úgy éreztem magam, mint egy tinilány amikor az ujjaink összeértek, na ezt gyorsan verd ki a fejedből Hastings! Hogy tud valakinek ilyen hihetetlenül kék lenni a szeme, és ennyire hihetetlenül kiállhatatlan lenni a személyisége, de most komolyan, annyira mélyen el tudok benne veszni, mintha a Marianna árok lenne, megbabonáz és magával ragad, majd beszól valamit ami után már kevésbé találom vonzónak, sokkal inkább egy újabb önző disznónak aki nem érdemli meg a figyelmem, hoztam neki kávét béke jobb ként, remélhetőleg annak is tekinti, ha már együtt dolgozunk legalább ne akarjuk már lelőni egymást, hiába most kezdtem még csak tanulni lőni, egész tehetséges vagyok benne, jó több éves előnye van, de akkor is, valahol csak el tudom találni, ennyire azért nem vagyok béna akármennyire is hihetetlen.
- Nincs mit, ez sokkal jobb az itteni kávénál.
Mosolyodtam el ahogy elhúztam a kezem, épp ideje volt már, mert szinte megállt az idő, és még a végén meglátja valaki. Csak a szokásos családi dráma, a mi gyerekünk nem drogozhat, annyira jó lány, szorgalmas, ügyes, jó tanuló, na pont az ilyenek drogoznak, azzal a feltétellel nem emeltünk ellene vádat, hiába kiskorú megtehetjük, hogy eljár AA gyűlésre felügyelővel, majd szóltam, hogy engedjék ki és újra összeborult a család, sírtak és esküdöztek én meg inkább visszamentem az irodámba, tömérdek papírmunka vár még rám, van pár lezáratlan ügy és pár elvesztett is, bizonyíték híján, ez érdekesnek hangzik, egy LSD terjesztőről, aki fiatalokat drogozott be egy helyi szórakozóhelyen, elengedték bizonyíték hiányában, csak egy tanú volt, egy fiatal lány, a többiek nem mertek megjelenni, őt pedig zavartnak hitték, biztos elnézte, nehéz egyedül a nagyvilág ellen, hé ez a hely még nyitva van, és nem is túl régi az ügy, lefénymásoltam a fontos részleteket és bekarikáztam, ebéd szünetben mikor üres volt az őrs egy cetlivel Derick asztalán hagytam. "Van kedved este inni egyet? -Emily" A szép lányokat szereti megkörnyékezni, de egyedül nem mennék, kellene az erősítése.
Kezdőlap 
Tárgy: Tűzszünet? Emily & Derick 
01.05.20 13:12
