Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe? Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba... Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
A legnagyobb meglepetést hozta számomra a hétfő reggel, ugyanis Josh azért keresett mert van egy új ügyünk, ami által egy új lehetőséget kapok, hogy helyre hozzam amit oly csúnyán elbaltáztam pár hete, még mindig nem hiszem el, hogy ennyire magával ragadtak az érzések és szó nélkül húztam be Dericknek egy megfigyelésen, de ez már a múlt, most egy új lehetőséget kapok, bár mindösszesen azért, mert a hölgy annyira bizalmatlan a férfiak irányába, hogy csak nőnek nyílik meg, ezért lett ő az enyém, nekem ezzel semmi bajom, nagy kiugrási pont a karrieremben egy korona tanú, tudják, hogy képes vagyok rá, de kordában kell tartani, így feltételhez kötötték, a kerületi ügyésszel közösen kell vezetnem az ügyet, az én nevemen megy és én mindig ott vagyok, de felügyelnek, mint egy gyereket, az őrületbe kerget és még Dericknek sem mondhatom el, hogy mennyire idegesít, több okból sem, de talán a legáltalánosabb az ügyvédi titoktartás. Kedd reggel van, nekem ma be kell mennem a tizenkettes őrsre, a régi munkahelyemre, annyira nem csábít az ötlet, túl sok a rossz emlék, de be kell kísérnem az ügyészhez Teresat, így nincs más választásom. Egy feszülős, hosszú fekete, alakra simuló nadrágot veszek fel, egy lazább fehér felsőt és egy csillogó platformos fekete magassarkút, hajam laza kontyba kötöm fel, felteszem nagy fekete bogár napszemüvegem és Josh kocsijával elmentem a megbeszélt találkozó helyre, hogy elhozzam őt. Cipősarkam kopogásától zeng a folyosó, sokan megbámulnak, de nem érdekel, ahhoz már túl sok a bőr a képemen ahogy mondani szokás, hogy felvegyem a pillantásokat, igen, itt vagyok, van valakinek valami problémája ezzel? Szerintem sem. Fellifteztünk az emeletre, láttam futólag közben Bent, aki kurtán intett, biccentettem és tovább mentem, már nem az én dolgom vagy. Bekopogtam az ügyészhez, pontosak voltunk, mint mindig. - Várjon egy kicsit kint Miss Hastings! Kaptam a parancsot. - Rendben. Bólintottam, tudtam, hogy öt perc hallgatás után fel fogja adni, hisz alapból Teresa nem beszéli jól nyelvet és ha beszélné sem állna neki fecserészni, csak ha ott vagyok, nem én kértem, ő csak bennem bízik. Megvontam a vállam ahogy becsukódott az ajtó, majd szól ha ráunt, addig én elsétáltam az automatához egy kávéért.
- Nyűgösen ébredtem, próbáltam legyűrni zuhannyal és kávéval, de hát nem, nem igazán jött össze. Aludtam, de valahogy ingerültebben vagyok, mint amikor lefeküdtem. Unottan támaszkodom a térdemen, szívom a reggeli cigarettám és lapozgatom a mobilom, véletlenül megakad a szemem a dátumon, általában nem szoktam ilyesmivel foglalkozni, teljesen mindegy, de ma nem, muszáj ennek a napnak minden átkozott évben eljönnie és egyszer nem feledkezhetnék meg róla? Legalább már a régi helyemen megszokták, hogy nem tartom, nem ünneplem, ne szervezz semmi szart, mert nem kell, csak hagyd rá. Oké, induljunk inkább. Lenyomom, elalszik a kijelző eloltom a cigim és Emily jut eszembe, ahogy jót mosolyog a munkaidőmön, kezdem megszokni, hogy nem látom bent, de így még a műszakkezdés előtti utolsó szál se ráz fel, mert nem kaphatom el. Furcsa, hogy mennyire megtud fakulni valami megszokott, szokványos dolog az életedben, ami addig úgy volt jó. Ma még az ingemért is be kell ugranom. Tudom, az sem megszokott, hogy a születésnapodon te ajándékozol valaki másnak, de addig is lefoglalja a gondolataimat és inkább megpróbálok rá figyelni, nagyon bízom benne, hogy sikerül is, lemondok a kedvenc ingemről, teljesen spontán jutott eszembe, hogy belehímeztessem a monogramunkat a nyakába, rajta amúgy is sokkal jobban áll és ha többé nem látnám rajta, akkor már az is csak egy ing lenne. Elszívok még egy szál cigarettát a lépcsőn, mielőtt bemennék. Minden évben egyszer kikérem az aktát és éjbe nyúlóan próbálok talláni valamit, bármit, amit nem vettek észre, amíg ki nem dőlök rajta, és még magamnak sem vallom be, hogy nem eddig fel nem lelet bizonyítékok vagy feltételezések után kutatok, egyszerűen csak így emlékezem meg, talán idén ez is kimarad. Még nem tudom. - Őrmesterasszony... - Intek a portán, majd sietős léptekkel haladok felfelé a lépcsőn, már épp fordulnék be a részlegünk felé, amikor váratlanul Emily tűnik fel, visszahátrálok, meglepetten pislogok, nem is említette, hogy lesz itt dolga nálunk a héten, közben az egyik kolléga áll meg mellettem, ezek szerint nagyon elkalandozhattam, mert hirtelen azon kapom magam, hogy azt stíröli, amit én. - Az anyját! Ügyvédet akarok! - Nehezen álltam meg, hogy ne vigyorogjak és ne törjek ki nevetésben. - Aha, igen... én is. Mindjárt jövök. - Csak, hogy én kapni is fogok egyet. Kihasználva, hogy még nem vett észre szólalok meg a háta mögül. - Ne tedd, rémes. - Ölelem át és nyakába bújva nyomok egy csókot bőrébe. - Szia bébi. - Eez most nagyon kellett.
N agyon nagy képességem teljesen elveszni a gondolataimban, talán pont ezért is nem vezetek, mert az senkinek sem lesz jó ha én elbambulok a volán mögött, olyan mélyen tudok elsüllyedni gondolataim feneketlen óceánjában, hogy észre sem veszem a magam körül zajló eseményeket, ez elég hátrány tud lenni egy tárgyalás folyamán, épp ezért nem tehetem meg bármikor amikor épp kedvem tartja, bár úgy születnek a legjobb ötleteim, ami nem hátrány gy védőügyvédnél, olyankor amikor egy komplett védelmet vagy vádat építek fel úgy tudok elveszni egész napra, hogy az sem tűnik fel ki keresett és hány óra van, de másnapra kész egy tökéletes, és bomba biztos terv a céljaim elérésére, vizuális alkat vagyok, elmélyülök és magam elé képzelek minden lehetséges variációt a totális és végleges megsemmisítésre, hogy hogyan is bombázzam szét az ellenfelem stratégiáit, megtorpedózok minden lehetséges módozatot, bemappázom és másnap már Josh asztalán várja mindegyik variáció, hogy bármi is történjen lépni tudjunk. Most is már gondolatban Teresa ügyét tervezem,van pár percem amíg az ügyész rá nem jön, hogy elengedhetetlen vagyok, Josh ezt már rég tudja,ezért is harcol mindig körömszakadtáig értem, mert nélkülem már nem menne semmire, én szedtem össze és ráztam gatyába azt a céget, amikor gyakornokként oda mentem, azóta az egyik legnagyobb és legsikeresebb ügyvédi iroda, nincs mit Josh.... Hangokat hallok a hátam mögül, de nem törődök velük és megnyomom a hosszú fekete kávé gombját, ma reggel nem volt időm még ilyenre, hogy koffein. Legnagyobb meglepetésemre Derick ölel át és csókol bele a nyakamba, végig fut testemen az az ismerős jóleső bizsergés. - Szia, bébi. Fordulok meg és fonom karom nyaka köré, cseppet sem érdekel jelenleg ki látja és ki nem, csak el akarok veszni hihetetlenül kék szemébe. - Khm, ennek nyom maradt. Húztam el vigyorogva az inge gallérját a nyakáról. - Te, miért néz ilyen zavarodottan az a hapsi? Vontam fel a szemöldököm amikor átnéztem válla felett. - Oké, nem foglalkozok vele. Egyeztem bele, majd hosszant tapadtam ajkaira. Valahonnan a háttérből hallottam, hogy erősen kiröhögték szegény srácot. - Te hol maradtál le eddig? Nem tudtad, hogy ezek ketten kavarnak? Mosolyra húzódott az ajkam ahogy megszakítottam a csókot. - Hallod bébi, kavarunk. Kuncogtam ahogy adtam egy utolsó puszit ajkaira.
- Nem mondhatnám, hogy már el is feledkeztem róla, mert tegnap reggel kivételesen nőnek éreztem magam egy perc erejéig, amikor a tükör előtt tökölve húztam feljebb a galléromat és lejjebb az ingem ujját, esküszöm, mint egy vámpír és valahogy akkor is eszembe villan, amikor nyújtózni próbálok és megfeszül a bőröm a hátamon, vállamon, nyakamon.kikészít ez a nő, mégsem tudunk leállni. - Igen, lassan kezdem azt érezni, hogy le vagyok szignózva. - Azt ugyan nem látom mi van a hátamon, csak érzem, de azt elég erősen, a zuhany alatt, ha verejtékezni kezdek vagy ha nem elég megfontoltan mozdulok, de nem lepődnék meg rajta, ha valahová a monogramját véste volna. - És újat is csinálnék, csak kezdődik a munkaidőm. - És még tart a büntetésem, plusz még örülhetek i, hogy megúsztam ennyivel. Nemrég kerültem be a csapatba és több a bonyodalom, mint mással egész évben, de hát ez egyszerű járőrként sem volt másképp, csak akkor mindenki tett rá. - Ja, hogy Ő? - Húzódtak mosolyra ajkaim. - Egy dögös ügyvédet akar, nem tudsz egyet véletlenül? Mert Ő itt már az enyém. - Önelégült vigyorral tapadok ajakira. De egyet kell értenem vele, le is csukatnám magam, ha az kellene ahhoz, hogy vele lehessek és megkaphassam, de valahogy nem hiszek benne, hogy értékelné az erőfeszítést. - Igen, hallom. A pasid vagyok, most kavarunk, ha ezt így hívják... - Mosolygom rá izzó kék szemeimmel, miközben finoman simogatom hátát. Az épületben vagyok és még így is elfogok késni. - Méghozzá mocskosul, valamit jól csinálsz bébi. - És még magam sem tudom mi az, csak sodródom az árral és próbálok erősen kapaszkodni. - Péntek van már? - Döntöm homlokom az övének, bármennyire is szeretném, ha azt mondaná, hogy igen és mehetünk haza, tudom, hogy nincs, olyan veszettül hosszúnak tűnik a hét, jobban, mint máskor. - Nem is említetted, hogy jössz be hozzánk. - Teljesen hidegen hagynak a kívülről érkező pusmogások és ahhoz hasonló beszólások, mint az előző, nem teregetem ki a magánéletem azért lehet, hogy nem tudott róla, bár a utóbbi hetekben nem fogtuk vissza magunkat, amit már bánok, ha tudok viselkedni, akkor talán itt marad.
M ár is sokkal szebb a napom, a hetem, hogy újra érzem bőre melegét, mámorítóan édes illatát, ajkainak hívó szavát, nekem már ennyi is elég, annyira mélyen bolondultam belé, legszívesebben hagynák mindent a fenébe és szökjünk meg együtt, kérlek, annyira vágyom erre, hogy minden nap minden pillanatát együtt töltsük, bár az is lehet, hogy most ezt csak azét akarom oly vágyódva mert keveset látom, és ha összezárnának minket huzamosabb időre akkor megbolondulnánk egymástól, bár még mindig én hódolok be, de nem bánom, bármit megteszek amit csak kérsz, nem számít, hogy az nekem mennyire fáj, többé már nem, bármit elviselek amit csak akarsz. - Még csak most kezded érezni? Akkor valamit nagyon rosszul csinálok. Kuncogtam, majd közel hajoltam és fülébe súgtam. - Hát nekem van még egy kis időm. Húztam végig fogam finoman cimpáján, majd mosolyra húzódott ajkam és újra inkább izzó kék szemét fürkésztem. - Hm, talán ismerek egy párat, bemutassam őket? A végét már szinte suttogtam ahogy ajkai vették birtokba az enyémet, ó milyen jó is ez, és mennyire édes, gyötrő és vágyakozó. - Hogy mim vagy? Kerekedtek el szemeim. - Tekerjük csak vissza. Nevettem el magam, akkor most már egy pár vagyunk vagy mi? Belegondolni is fura lenne ebbe. - Nem, még csak kedd. Húzom végig ujjbegyeim arcán, majd nyomok egy puszit az orra hegyére, én is azt szeretném ha már vége lenne a hétnek, és ismét egymás karjaiban lehetnénk minden reggel. - Ó, új ügy, tudod, titoktartás meg minden, a kerültei ügyésszel dolgozom együtt, és hozzá hoztam be Teresat, bár nem tudom mire fog jutni nélkülem a semmin kívül, de addig ráérek amíg feladja és be nem hív. Vontam vállat, majd szorosan bújtam hozzá, mellkasára tapasztom az arcom, és behunyom a szemem, érzem ahogy minden szempár minket vizslat, nektek komolyan nincs jobb dolgotok egy rendőrségen? Halkan felhorkanok, vajon mennyire lenne gáz ha most mindenkit elküldenék a fenébe?
- Ne csináld bébi, őszintén sejtelmem sincs mikor és hogyan jutottunk idáig, hogy lett abból a bosszantó picsából, akit hagytam részegen elterülni a józanítóba a legfontosabb és legféltettebb személy az életembe, többé nem vagyok képes elviselni, hogy bármi is fájdalmat okozzon neki, főleg azt nem, ha én magam teszem, épp ezért még néhányszor megfogok vívni önmagammal, mert Ő maradni fog, azt akarom, hogy maradjon. - Nekem ne, engem már nem érdekelnek... - Suttogom egészen közel ajkaihoz, már-már érintve őket és mégsem, mielőtt végleg birtokba venném azokat. - Egyszer azt mondtad néha ki kellene nyitnom a szemem. - Igaza volt és hazudott is egyben. Azt mondta vannak nála dögösebb nők is, de én megesküszöm rá, hogy még egyet sem láttam, én pedig csak annyit mondtam a zuhany alatt tegnap reggel, amit komolyan is így gondolok, hogy a leggyönyörűbb, legcsodálatosabb és legerősebb nő, akit valaha ismertem és ezt nem akarom elveszíteni. - Ha az kell ahhoz, hogy mindig én legyek az ügyes és okos ezermestered, akkor igen, a pasid vagyok, ragaszkodom a részvételi jogomhoz az ágyadban. Ez így elég erős, megállná a helyét, hmm mit gondolsz? - Azért ahhoz is ragaszkodnék, hogy csak akkor hívjon így, ha ketten vagyunk, még eléggé új és inkább maradnék a Dericknél, ha bárki faggatózna, már pedig fognak, sokan, tettünk róla. Mi lehetnénk az év botrányos párja, ha lenne ilyen az őrsön, de nem tartom kizártnak. - Ez annyira... fájdalmas. - És elkeserítő. Sóhajtok fel, mert tudom, hogy most kaptam belőle néhány percet és ezzel kell beérnem bizonytalan ideig, talán a hét végéig. - Hmm, mi az bébi? - Ölelem szorosan magamhoz és egy kicsit ringatom is karjaimban. - Kit érdekelnek... - Engem most semmi sem érdekel, csak épp dolgoznom kell mindjárt. - Értem, akkor még örülök, hogy sikerült elkapjalak. - Még nem nyírta teljesen a zsaruszimatomat, Emily az egyetlen élő ember ezen a földön, az egyetlen nő, aki képes kikapcsolni a figyelmemet, ami egészen jó is tud lenni, szokatlan, de egyben felszabadító.
A napom legjobb lopott pár pillanata ez most, csak ölelni, és érezni őt, tudom, tudom, tegnap reggel váltunk el, és most ismét kénytelen leszek elengedni, mielőtt ismét komolyabb csorbát ejtenék a karrierjén, hisz én voltam a legfőbb támogatója aki kérte, hogy fogadja el ezt az állást, és nem bánom, tudom, megígért, hogy mindig ott leszek, és hát, ezt erősen elszúrtam, de szerintem ő sem bánja, hogy már nem kell vadidegeneknek rám mozdulnia, ha ki akarunk deríteni bármit is, vagy, hogy nem kell velem táncolnia, és aztán lehűtenie magát, a helyett, hogy beráncigálna a mosdóba egy menetre, jobb ez így neki, nem mondom, hogy nyugodtabb, de biztonságosabb, ahogy nekem is a tárgyalóban maradni, így is vele tudok lenni, így is az övé tudok lenni, mégsem kell szűk hacukába préselnem magam, és estéket töltenem különböző bárokban, bár pont egy ilyen estén tört át a gát, akkor sem tehetjük folyton azt amit mi akarunk. - Hm, tökéletes érvelés Mr. Stackhouse, nem tudnék belekötni az indoklásaiba, és helyt adok azon kérelme után, hogy helye legyen az ágyamban, neked mindig bébi, és csak is neked. Ezt az alkut meg kell pecsételni. Vigyorodtam el, és nyomtam egy újabb csókot ajkaira. - Örülök, hogy sikerült megbarátkozni a, khm titulusoddal. Orrom dörzsölgetem az övéhez. - Mindjárt itt a péntek. Suttogom, és szorosan bújok mellkasához, érezve heves szívverését, mézédes illatát, annyira hatással van rám. - Semmi, csak bosszant, hogy mindenki rajtunk csámcsog, nem hiszem el, hogy nincs jobb dolguk. Emeltem fel a tekintetem és néztem szúrós szemekkel körbe, hirtelen mindenkinek akadt valami jobb dolga, szerintem is... - Ügyes vadász vagy bébi, mindig el tudsz kapni. Vigyorodok el csillogó szemekkel. - HASTINGS!!! Kiáltotta el magát az ügyész, úgy érzem szakadt nála a cérna. - Na, most kell mennem fordítani. Nyomtam egy utolsó búcsú csókot ajkaira. - Később ütközünk bébi. Suttogtam mielőtt végképp elváltam volna tőle és karjaitól, majd az iroda felé vettem az irányt. - Jelen! Miben lehetek segítségére? - Ne pimaszkodjon, jöjjön be! Ünneprontó...
Kezdőlap 
Tárgy: Surprise! I'm here! Emily & Derick 
12.06.20 20:57
