Hayley & Graham

- Mint például? - Az érdekelne. Hisztérikus jelenetet rendezne? Azt kétlem. Esetleg beállítana hozzám váratlanul és közölné, hogy már pedig most kivagyok sajátítva, mert úgy érzi elhanyagolom? Inkább ezt tartanám a valószínűbbnek, de persze nem hiszem, hogy elfogom hanyagolni, nem szokásom megfeledkezni a barátaimról. Különben is, szabadnapos is leszek.
- Nem, hanem végső elkeseredésedben... - Cukkoltam még egy kicsit. Amikor is közöltem vele szemrebbenés nélkül, hogy meleg vagyok. Őszintén meglepett azzal, hogy még komolyan is vette, még ha csak egy pillanat erejéig is, ebben valóban van némi elkeserítő. Mert, ha most odaállítanék egy nőhöz és megkérdezném Tőle, hogy szerinte így első ránézésre, külsőre úgy húsz percnyi beszélgetés után meleg vagyok-e szerintem körberöhögne egy az egyben.
- Megfogok hízni asszony. - Ráztam meg a fejem nevetve, de nem ellenkeztem. Belátom fölösleges is volna. Ha korábban már nem kértem volna meg, hogy legyen a feleségem a vacsinál most biztosan megtenném, bár ha jobban belegondolok és minden nap fincsi kajával várna haza... Tényleg megfogok hízni.
- Persze. Az élére is vasalod nekem? - Csipkelődtem vele. Nem gondoltam komolyan. Lehet jobban mg kellene válogatnom vele szemben a szavaimat miután kérdés nélkül elhitte nekem, hogy esetleg meleg lehetek, akkor ennél már csak rosszabb lehet a helyzet.
- Jó éjt Hayley. - Még mielőtt elindultam volna haza ezzel a kisebb hadseregnek is elegendő mennyiségű édességgel közelebb hajoltam hozzá és egy baráti puszit nyomtam az arcára. Legalább egy hétig fogom ezt enni, de az biztos nem lesz, hogy valami édesre vágyom, de lusta vagyok elmászni még a sarki kis boltig is. Bár mint mondtam annyira vészesen nem vagyok édesszájú, szóval pár napig még biztosan nem lesz ilyen problémám és utána se édeset ehetnékem.