-Fáradtságtól izzó szemek, tán csak nem kirúgott a hámból az éjjel Kemp? Megünnepelte a legutóbbi sikeres üzletkötését?
- Mondhatjuk így is főnök.
- De remélem nem aznapos, vagy másnapos... nem szeretném, ha ez kihatna a munkájára fiam, ez nem az a világ...
- Szó sincs róla Mr. Shepard, ami azt illeti sosem voltam még ennél józanabb. A fáradtságom oka egészen más természetű.
- Ó így már minden világos, nő van a dologban, eltaláltam?
- Olyasmi.
- Siker, pénz, éjszakázás, nők... nagy kanállal habzsolja az életet barátom, de hát már csak ilyenek a mai fiatalok, igaz Kemp? Addig kell élni, míg még megteheti, utána jönnek a bajok, házasság, gyerekek, gályázás ítéletnapig...
- Igen uram.
- Nem tervez még családot, ugye?
- Isten ments, főleg a lefestett kép után. - engedtem meg magamnak egy kis tréfát, mire az öreg egyből felnevetett és alaposan vállba veregetett.
- Jól beszél, hallgasson csak a tapasztalt vén rókára, idővel pedig majd meglátja, hogy igazam volt, és még tanul is ezt - azt a szakmáról, csak tartsa a tempót, legyen résen, és ne csináljon ostobaságot.
- Igyekszem Mr. Shepard.
- Helyes, akkor menjen és hozzon nekünk még pár milliót ebéd előtt.
- Úgy lesz. - ezzel már meg is indultam az ajtó felé, ám amikor a kezem a kilincsre csúszott a főnök hangja ismét megütötte a füleimet.
- És Kemp!
- Igen uram?
- Csínján azért azokkal a lányokkal, első a munka, ezt sose felejtse el!
- Nem fogom. - még egy udvarias, formális mosoly, majd már el is hagytam a szobát, hogy visszatérhessek a saját irodámba és végre azt tehessem, amiben igazán jó vagyok, pénzt keressek.

Miközben bepötyögtem néhány feljegyzést a blackberrymbe akaratlanul is eszembe jutott a tegnap éjszaka és a ma hajnal, a szőke lány, akivel végül egészen másként alakultak a dolgok, mint ahogyan azt korábban gondoltam, bennem pedig felébredt a kíváncsiság, vajon mit csinálhat most szegény? Alaposan kiütötte magát az éjjel, nem csodálnám, ha kiadós fejfájással ébredne. Miután kocsiba ültünk és sikerült a táskájából kiszednem a tárcáját, hogy megtaláljam benne a címét, egész úton odafelé imádkoztam, hogy ne hányja tele az Audim anyósülését, kár lett volna ugyanis érte. Mire megérkeztünk a lány már teljesen bekómált, így hát jobb ötlet híján a vállamra kaptam, úgy vittem be a házba és cipeltem egészen a hálószobájáig. Ott levetkőztettem, de csak fehérneműre, hisz nem vagyok nekrofil, hullákkal nem kezdek és betakargattam, majd amilyen gyorsan jöttem, olyan gyorsan el is mentem. Még így is hajnal volt mire otthon voltam és végre lefeküdtem, nem csoda hát, hogy a főnök kibökte rajtam a fáradtságot.

Végeztem a jegyzeteléssel így már épp készültem eltenni a telefont a zsebembe, mikor egyszer csak felnéztem, a tekintetem pedig megakadt egy ismerős, szőke arcon. Hoppá, úgy látszik a kislány túlélte a kis kalandot és a reggelt, már csak az érdekelne, hogy vajon mit keres itt? Szemmel láthatóan nem emlékszik túl sok mindenre, ezért méreget ennyire, talán épp azt kutatja a memóriájában, hogy mi is történt köztünk. Hm - hm... kár volna kihagyni ezt a ziccert. Egy pillanatig még csak álltam egy helyben, fürkésztem az arcát, a következőben pedig elhaladtam mellette és rákacsintottam egy cinkos és igen, meglehetősen pofátlan vigyorral a képemen, ami aztán tova is tűnt, majd beléptem az irodámba és becsuktam magam mögött az ajtót. Baromira érdekel, hogy erre vajon mit lép, de közben természetesen a munkám is, így míg várakoztam a reakcióra elkezdtem pötyögni a gépemen...