Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe? Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba... Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
A szerelem olyan, mint a háború: könnyű elkezdeni, de nagyon nehéz megállítani.
- Aaron! - Nem bírtam ki... Kénytelen voltam rászólni, miután végig kellett hallgatnom az elméleteit. - Tudod mindig is szerettem volna titkárnő lenni. - Ezt egyáltalán nem mondtam komolyan, de ha már elkezdte, akkor én folytatom a bosszantást. - Mindig vágytam arra, hogy valakinek a szeretője legyek és munkaidőben az asztalon essünk egymásnak. - Ha esetleg ilyeneket feltételezne rólam, akkor képes leszek annyira kiakadtéi, hogy az összes dobozt, amiben Aaron cuccai vannak szépen kidobálom egyesével az ablakon. Nem adtam neki okot arra, hogy ilyen dolgokat feltételezzen rólam, sőt azt gondolom, hogy a múltunk miatt nekem kellene gyanakvónak lennem vele szemben, mégis igyekszem elfelejteni, amit velem tett. Ha folyton a múlton háborognék, akkor nem lenne értelme a közös jövőnknek. - Még a mai napot lenyomom, aztán felmondok. - Lejtek egy utolsó emlékezetes táncot azoknak, akik szinte minden este ott csorgatták rám a nyálukat. Aztán ott is mindent bedobálok egy dobozva, hogy haza hozva eggyel több legyen a kipakolandó dobozokból. Az a sok kiegészítő és jelmez... Először azt gondoltam kidobok mindent, de aztán lett egy jobb ötletem. Miért is tennék ilyet? Hiszen itthon még nagyon is hasznát tudnám venni. Szerintem Aaron nagyon lelkes lenne ettől az ötletemtől. - Még erről nem esett igazán szó, de szerintem, ha közölném vele, hogy felmondtam, akkor szinte azonnal kezdhetnék. - Persze akkor, ha még áll az ajánlata. Remélhetőleg komolyan gondolta és nem csak egy pillanatnyi fellángolás volt a részéről, mert nekem ezek sok múlik. Ha drasztikus akarok lenni, akkor azt is mondhatnám, hogy az egész életemet erre teszem fel. Ha megkapom az állást, akkor kilátásban van egy jobb jövő kettőnknek.
- Még szerencse, hogy jól áll a szarkazmus. - Ilyen hangszín mellett egész biztosan nem gondolná senki sem, hogy komolyan így vélekedik bármiről is. Oké, nem állíthatom, hogy odáig vagyok ettől az állástól, örülnöm kellene neki, de valahogy mégsem megy, sőt legszívesebben szabadnapot vennék ki vagy műszakot cserélnék, hogy eltudjam kísérni az első napján, de az a sanda gyanúm, hogy nem engedné meg és csak újabb vitát generálnék ezzel, pedig nagyon is szeretném megnézni magamnak a fickót, de megpróbálok jófiú lenni, nyugton maradni és Aurorára bízni a döntést. Azt hiszem, hogy Ő mindenre képes és mindent kész jól megcsinálni, amit csak akar. - Oké, akarod, hogy bemenjek érted? - Eddig sikerült megállnom, hogy ne akkor toppanjak be a bárba, amikor Aurora száma megy épp, mert azt már nem biztos, hogy megtudtam volna állni verekedés nélkül, és elég röhejes lenne éppen most a rácsok túlsó oldalára kerülni súlyos testi sértés miatt, amikor végre kezdenének rendeződni a dolgok kettőnk között. Ma is csak azért mennék be, hogy segítsek neki hazacuccolni, ha esetleg több minden van még az öltözőjében. Nem akarom, hogy visszakeljen mennie, legfeljebb akkor, amikor a felmondási papírokat kell aláírnia. - Akkor vágjunk bele! - Csókoltam meg ismét, remélve, hogy most már jófiú vagyok és nem fog megint eltolni. Bár a hasonló esetekért és mivel mi elég jók vagyunk abban, hogy másodpercek alatt összekapjunk valamin, nem lenne rossz beállítani a kanapét a nappaliba. biztos, ami biztos alapon. Most belevágunk, aztán meglátjuk mi jön, de azok már a mi közös döntéseink lesznek, akár összejön, akár nem. Ami életünk és akkor sem fogunk kiborulni, ha mégsem válik be, elvégre a lehetőségek országában élünk, vagy mi, az amerikai álom meg minden, biztosra veszem, hogy számunkra is tartogat valamit. csak meg kell találnunk és kitartanunk addig.
A szerelem olyan, mint a háború: könnyű elkezdeni, de nagyon nehéz megállítani.
Hogyan is lehet egy olyan emberben megbízni, akit nem is ismerek? Őszintén fogalmam sincs. Nem tehetek mást, csak reménykedhetek abban, hogy tényleg jót akar nekem és, hogy mindezek után nem fog átverni és még mindig áll az ajánlata. Inkább abba bele sem akarok gondolni, hogy milyen munka után fogok nézni, ha esetleg már valaki más kapta meg az állást. Elvégre nem várhat rám örökké, hogy végre felmondjak és munkát vállaljak nála. - Őszintén ezt nem tartom túl jó ötletnek. Esetleg, ha a parkolóban megvárnál, akkor akarom, hogy értem gyere. Na meg jól is jönne, ha segítenél kihordani a dolgaimat a bárból. - Mert csak most gondoltam bele, hogy mennyi minden is van az öltözőben. Túl sok minden, de nem fogok mindent összecsomagolni, esetleg csak azokat a dolgokat hozom magammal, amiknek még használ tudnám venni. A többit meg... Mondjuk ráhagyom a következő generációra. - Gyorsabban rábólintottál, mint hittem volna. - Most már megkaptam tőle a zöld lámpát, de akkor is bele akartam volna vágni ebbe az egészbe, ha neki nem tetszene. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de úgy érzem, hogy ennek akár jó vége is lehet. Mondjuk ez valami hatodik érzék, vagy nem is tudom micsoda. Attól sokkal jobb lehet, amit eddig csináltam. Vajon milyen lesz ruhában dolgozni? Először biztosan szokatlan. - Akkor Aaron mi lesz? Folytassuk a kicsomagolást, vagy megdöntesz végre? - Pimaszkodva tettem fel neki kérdésemet. Most szeretném, ha nem az előző beszélgetésünkre koncentrálnánk, hanem csak is egymásra.
- Majd igyekszem zárásra menni, csak pakolj össze, majd én kihordok mindent. - Jól is nézne ki, ha én ott állnék, amíg a barátnőm cipeli ki a dobozokat, amik lehet, hogy nem olyan nehezek, elvégre mi lehet bennünk, ruha, neszesszer, ilyen dolgok, de akkor is, egyszerűen csak szeretnék ott lenni, szeretném, hogy egyedül zárjuk le ezt a korszakot és tényleg végleg ott hagyhatnánk azt a helyet. Tudom, hogy úgy érzi sok mindent köszönhet annak a helynek, elvégre munkát adott neki évekig, és talán úgy is érzi, hogy hálával tartozik, ezért is megy neki nehezen, hogy beadja a felmondását, azt is megértem, ha azt mondaná, hogy fél ennyi idő után valami újba, egészen másba belekezdeni, mégis örülnék neki, ha így lenne és így tenne. - Mert azt hittem sokkal később fogunk eljutni erre a pontra, meg azt is, hogy nekem kell majd óvatosan felhoznom. - Így meg is könnyebbültem kicsit. Egy ideje foglalkoztat már a dolog, csak fogalmam sem volt arról mégis mikor lenne alkalmas erről beszélni és hogyan is kellene tálalnom, hogy ne hagyjon azonnal faképnél. - Meg azt is, hogy majd akkor jól felképelsz és közlöd, hogy takarodjak, mindent összevetve szerintem is egészen jól ment. - Szeretném is, ha belevágna, mert ennél sokkal több van benne, még ha Ő ezt nem így gondolja, valószínűleg mert még soha senki sem mondhatta neki. Gondolom a bárban nem az volt az elsődleges, hogy azt hangoztassák a lányoknak, hogy jön valami ürge pomponokkal hadonászva, hogy hajrá csajok, ennél sokkal több van bennetek, menjetek és valósítsátok meg! Valahogy nem tudom elképzelni. - Már követelsz is? Jobb lesz odafigyelnem rád. - Döntöttem ismét hanyatt, hmm akkor hol is tartottunk? Ja igen, megvan.Tapadtam ismét ajkaira. És ez úttal nem fogom engedni, hogy bármi is közbeszóljon, a gyönyörű barátnőmet akarom minden porcikájával együtt, testestől, lelkestől.
Kezdőlap 
Tárgy: Re: Aurora & Aaron 
02.07.19 11:14
