Maya Aurora Sinclair

Ha megismered a rosszat, akkor nehéz tőle szabadulni

Név: Maya Aurora Sinclair
Becenév: Mayus, Rory
Születése hely, idõ: 2001-05-05 / USA-Nevada-Cold Creek
Szeretett személyek: Sophie Sinclair, Andrew Sinclair
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: Média
Foglalkozás: Fotográfus, Weblap designer
Szexualitás: Biszexuális
Avatar alany: Annalise Basso

Ki vagyok én...?!

Ápolt, dúsan leomló hajjal rendelkezem, ami egészen a kerekded dombjaimig ér el.  Értelmes lélektükreim feléd néz, hisz oly még fiatal vagyok, s kíváncsi vagyok a világra. Ajkaimon egy kisebb mosoly csücsül, ami nem állandó jelleggel van ott, de néha megadatik nekem is. Finom tapintású, enyhén barnult bőrrel rendelkezem. Az alakom egyáltalán nem üt el az egészséges testűektől, mert ott vagyok formás, ahol egy nőnek kell. Szerintem átlagos vagyok minden szempontból.
Öltözködés szempontjából szeretek nőies ruhákat viselni, ám olykor előfordulhat, hogy beállok a tömeg által viselt top-farmer kombóba, sportcipővel, vagy tornacipővel megtoldva. Ékszert ne keress rajtam, mert csupán a nagyon különleges alkalmaknál vagyok hajlandó viselni őket.

Egyáltalán ne képzelj el vadócnak, s tudok tűrni egy bizonyos határig. Ne feszegesd azt a bizonyos határt, mert utálok kikelni magamból, vagy olyat tenni, amit később nagyon is megbánok. Szeretem azokat, akiket már egyszer megismertem, s ha naponta tudom velük ápolni a kapcsolatot. Nem kapaszkodom görcsösen senkibe, így tán lehet elmerülsz a feledés homályában. Amit kifejezetten nem szeretek, az a rendetlenség, én olyan környezetben túl sokáig nem bírok létezni. Másik rossz tulajdonságom, hogy olykor képes vagyok napokat lustálkodni minden következmény nélkül.
Hogy még milyen vagyok? Hát ne csupán légy körülöttem, hanem ismerj meg!

Életem, létem, világom

Mindenki megszületik…hmm…én Cold Creek nevezetű helyen születtem, Las Vegastól kissé távolabb. Anyum Rachel Zymmer, etikus hacker, míg apumról marha sokat nem tudtam, hamar kilépett az életünkből. Nem is érdekel! Anyum maradt nekem, s ő kezdett felnevelni a nagybetűs életre. Egyedül nem voltam könnyű eset, főleg egy szülőnek. Emlékszem az óvodában és bölcsödében én voltam az, akit mindig utoljára vittek el. Anya belebetegedett apunk távollétébe, s csupán akkor fogtam fel, hogy mi az a rák, mikor akkor az elvitte őt. Igen, engem megviselt az egyetlen szülőm halála, hiszen akkor már 12 éves voltam. Hová kerültem? Az utolsó szó jogán, vagyis kívánságként apukámhoz. Micsoda? Ő az apukám, aki úgy szórja magját mindenhová, mint a beporzó méhecske? Nehéz volt őt elfogadnom, mint apát. Sokkal jobban inkább a tőlem idősebb féltestvérem érdekelt, Sophie. Válófélben voltak az ő anyjával. Mekkora egy szarházi az apám, aki felcsinál nőket, de nevelni és odafigyelni másra nem képes. Hát tőlem nem menekült, viszont Sophie és anyukája távoztak az életünkből. Ott maradtam apuval, akit nem teljesen tudtam apámként tisztelni. A figyelme más nőn járt, ráadásul folytatta a Galériája tovább vitelét. Próbáltam az ellen tenni, hogy ne jöjjön össze egy idegen nővel, de vajmi kevés beleszólásom volt a dologba. Sikerült neki újra nősülnie Valerie Robux-al. Ő lett az új anyukám, vagyis mostoha anyukám.
A csalódottságom inkább tanulmányaim elvégzésével próbáltam kompenzálni. 14 éves koromban az osztálytársaim Stréber hercegnőnek csúfoltak, ami aztán pár intőt eredményezett. Amy Pilwinternek például úgy bemostam, hogy napokon keresztül látszott a szeménél a bemosás nyoma. Másik lány meg túlságosan felfújta az ügyet, csupán azért mert beragasztóztam a székét, s beleült a marhája. Először a Web Designerség tetszett meg, s ahhoz kértem könyveket a turbékoló szüleimtől. Mostoha anyám türelmes természet, így valahogy egy idő után sikerült megbékélnem a helyzettel. Nehéz menet volt lebeszélni velük, hogy az szintén hasznos szakma, s nem csak más egyéb szakmák. Végül oda torkollott az egész, hogy megígértem nekik, hogy mellette leszek fotógráfus. Ebbe persze rögtön belementek minden további nélkül. Az lepett meg igazán, hogy néha adtak nekem ötleteket, hogy miként érdemes művelni a fotógráfus szakmát. Másik nagy meglepetésem, hogy Sophie visszatért hozzánk. Bevallom, hogy irigy voltam rá, abból a szempontból, hogy ő már kész nőnek lehetett nézni, míg én még nem az. Kissé hidegen is indult vele a testvériség, abban a tudatban ráadásul, hogy nem egy az anyukánk.
15 éves koromról nem tudok semmiféle kihágást a részemről, akkor már nem érdekeltek a csúfolódásuk. Kevés barátom volt, vagyis leginkább akikkel csak úgy el lehet beszélgetni. Leginkább a következő év a fontos az életemben, mert először ekkor csókolt meg egy cuki pasi. Erről Sophie-nak nem mondtam semmit, mert féltem elárulni, hogy ilyen korán kezdek pasizni. Igen, nem minden esetben dicsekedhet az ember lánya. Utána több két hónapos kapcsolataim voltak, de az nem tetszett bennük, hogy mindig tisztán lehetett látni, hogy jól meg akarnak engem dugni. Pedig ekkor még csupán lapos melleim voltak. E tény szomorúságot okozott nálam, s egyszerűen 17 éves koromban ezért is volt egy 5 hónapos női kapcsolatom. Sophie-nak csupán füllenteni mertem, hogy van egy rendes pasim, akivel megvagyok, azt nem mertem bevallani, hogy nőről van szó. Ezzel a lánnyal volt meg az első szexuális élményem, ami igazából tetszett, de mégis mi volt az a momentum, ami rögtön véget vetett a mi mézes kapcsolatunknak? Mert mondta, hogy ő aztán csak leszbi, nőkre ugrik. Hát akkor hétvégén miért kavart azzal a sráccal és csókolózott? Hülye picsa! 18 vagyok, s beleszerettem életem lovagjába (Jason Firestone), akit már Sophie előtt is fel mertem vállalni és szüleim előtt is. Nagy titokban, csupán nővéremnek mertem elmesélni, hogy ő vette el a szüzességem. Apáék előtt nem mertem bevallani, mert biztosan leordították volna a fejem. A kapcsolatunk azonban hamar kialudt, s elváltunk egymástól. Emlékszem arra a pillanatra, mikor ő mondta el a búcsúzó szavait, hogy ne találkozzunk többé. A szívem szakadt meg, s Sophie-ra biztam magam, hogy feledésre bírjon. Kisegített ezen nehéz időszakon, így őt szeretem legjobban a családból. Anyával és apával sincs különösebb gondom, de hozzájuk nem annyira kötődők, úgy vélem. Hát igen, nem vagyok szerencsés, talán egyszer tényleg betoppan az igazi.

Elfogadva!

Hugiiiii!
Ha tudnád már mióta várom, hogy végre gazdára leljen a karaktered... De végre itt vagy és remélem itt is maradsz
Ami a karakterlapodat illeti egy-egy elgépelésen kívül nem találtam benne semmit Így nem is tartanálak fel tovább Irány foglalózni aztán pedig játszani