Mia & Mason

 

Mióta egyedül élek sokkal több időt töltök a konyhában, mint azelőtt. Nem azt mondanám, hogy gasztronómiai Istennő vagyok, de azért remélem, hogy finomnak fogja találni a főztömet. Mason egyáltalán eszik-e húst, vagy esetleg allergiás-e valamire? Mivel szinte semmit sem tudok róla, ezért úgy döntöttem, hogy bolognai spagettit fogok készíteni, hiszen ezt az ételt jóformán mindenki szereti, legalábbis nagyon bízok ebben. Gyorsan elkészültem a vacsorával és az asztal megterítésével, ezért a maradék időmet azzal töltöttem, hogy kicsinosítsam magam. Ez nem egy randi. Nem randi, szinte már mantráztam magamban. Csinos akarok lenni, de nem kihívó. Nem volt könnyű megtalálni a mai napra a tökéletes ruhát. Aztán végül egy enyhén dekoltált felül mintás, alul pedig sötétkék lágy esésű, térd alá érő szoknyára esett a választásom. Ami pedig a cipőmet illeti egy zárt orrú, testszínű magas sarkú, noha a történtek fényében nem olyan magas sarkú volt, mint ami a legelső találkozásunk alkalmával volt rajtam.
Ahogy meghallottam az ajtón a kopogást még az eddiginél is idegesebb lettem, szívem pedig majd ki akart ugrani a helyéről. Szinte kényszeríteni kellett magamat arra, hogy meginduljak az ajtó irányába. Vettem egy mély levegőt mielőtt kinyitottam volna az ajtót.
- Szia. - Esküdni mernék arra, hogy ahogy megpillantottam szívem kihagyott néhány ütemet. Kellett néhány másodperc mire képes voltam összeszedni magam, s kinyitni előtte annyira az ajtót, hogy be tudjon jönni a lakásomba.
- Fáradj beljebb. Nyugodtan érezd magad otthon. - Mondtam mosolyogva miután becsuktam mögöttünk az ajtót, majd megindultam a nappali felé. Innentől pedig teljesen leblokkoltam.... Ha ez "nem egy randi" akkor mégis hogyan kellene viselkednem, vagy miről kellene társalognunk? Végül úgy döntöttem, hogy akármi is lesz hű maradok önmagamhoz, s magamat fogom adni.

ruha

Mia & Mason

 

Mason most tényleg bókolt? Inkább szeretném azt hinni, hogy kedvesen udvarias, ezért tette azt a megjegyzést a külsőmre, nem pedig azért mert vonzódna hozzám. Szeretnék megmaradni az ügyfél – kliens szigorú munkakapcsolatnál, de nem könnyíti meg ezt az elhatározásomat az, hogy nagyon is vonzónak találom az ügyvédemet.
- Köszönöm. – Igyekeztem nem túl sokat mutatni magamból, nehogy félre értse a dolgot. Nem akartam, hogy azt gondolja, hogy akár az este végén az ágyamban kötnénk ki. Még abban sem vagyok biztos, hogy készen állok arra, hogy ismét belépjen valaki az életembe. Főleg, hogy attól is tartok, hogy mindent tud rólam… Mármint ez a felső tízezer, biztos hallott egy-két pletykát a magánéletemről és a szerelmi életemmel kapcsolatos rossz döntéseimről.
- Tökéletes. – Vettem át tőle a borosüveget. - Illik a vacsorához. – Lépkedtem az asztalhoz, hogy a kezemben lévő üveget letegyem. - Szereted a spagettit? – Vállam felett visszanéztem rá, szinte még a levegőt is visszatartottam, míg a válaszát vártam.
- Ó, még nincs minden befejezve, még szeretnék megvalósítani néhány elképzelésemet… - Mondjuk venni néhány képet, festményt a falakra, hogy ne legyenek ilyen üresek a falfelületek és néhány hasznos holmit még, ami szükséges egy egyedülálló nőnek.
- Még minden nagyon új és szokatlan. Eleinte egy kicsit rémisztő is volt, mivel most költöztem el először otthonról és így tényleg a magam ura lehetek… - Nem kapkodtam el az elköltözést, sőt a családi házban lett volna még mindig hely számomra, de a történtek fényében inkább elköltöztem. Különben is, már huszonhárom éves vagyok, ennek már itt volt az ideje. Miközben beszéltem hozzá megkerestem az egyik fiókban a digóhúzót.
- Megtennéd? – Tartottam felé a dugóhúzót, mert szerintem a férfiak ragaszkodnak ahhoz, hogy kihúzzák a dugót az üvegből. Amíg Mason kinyissa a bort, addig előkészítettem két poharat számunkra.

Mia & Mason

- Reméltem, hogy nincs ilyen személy, máskülönben a spagettis vacsora helyett most rendelnem kellene valamit, amit te is szeretsz. – Most nyugodtan meg igazán, hiszen egész délután azért aggódtam, hogy eltaláljam az ízlését és sikerüljön olyat főznöm, amit Mason is szeret. Noha az aggodalmam megoszlott a főzés és a ruhaválasztásom között. Általában tudni szoktam, hogy kivel hányadán állok, de most teljesen össze vagyok zavarodva. Mason, mint férfi nagyon is vonzó számomra, de eredetileg azért kerestem fel, mert ügyvédre volt szükségem.
- Az a legviccesebb az egészben, hogy miután beköltöztem akkor szembesültem azzal, hogy eddig mennyi hétköznapi dolog maradt ki az életemből. – Egy pillanatig haboztam mielőtt ismét megszólalhattam volna. - Vettem néhány festményt, hogy ne legyenek olyan üresek a falak, de rá kellett jönnöm, hogy se szögem, sem pedig kalapácsom nincs… Szóval eddig nem tudtam feltenni a festményeket. – Sőt, még sosem volt a kezemben szög, nem hogy kalapács. Természetesen nem azért közöltem vele, hogy megsajnálja a gazdag lányt, aki vagyok, akinek eddig nem voltak ilyen problémái mert mindent elintézett helyette a személyzet. Sőt, nem is azért, hogy egy szép napon felbukkanjon egy szerszámos ládával nálam.
- Hozzá lehet szokni az egyedül léthez? Mikor Európában tanultam akkor is volt lakótársam, egyszerűen jó volt, hogy tudtam kihez szólni, de most el kell hagynom a lakásomat, ha társasági életre vágynék, vagy főznöm kell, hogy becsalogassam a gyanútlan áldozatokat. – Az utóbbit neki címeztem kacéran mosolyogva rá, noha nem feltétlenül tekintem az áldozatomnak.
- A mai esténkre. – Emeltem felé a poharamat koccintásra, miután összeértek a poharaink aprót kortyoltam a borból.
- Jó évjárat, ez pedig jó ízlésre vall. – Mosolyogtam rá, mielőtt ismét megízleltem volna a bort, majd letettem a poharamat az asztalra.
- Akkor találhatom a vacsorát? – Addig jó a spagetti még meleg, én pedig már egészen éhesnek érzem magam, hiszen egész nap annyira izgultam a mai találkozásunk végett, hogy a gyomoridegem végett még nem is ettem. Hihetetlen, hogy mennyire izgultam, hiszen ez nem is egy randevú.

Mia & Mason

- Szóval akkor neked van egy rendszered? Ez azt jelenti, hogy nincs házvezetőnőd és mindent saját magad intézel el? – Néztem rá kételkedően, mert azért nem azt mondom, hogy nem tudna megcsinálni néhány ház körüli teendőt, de azért nem nézném ki belőle, hogy miután haza megy az irodájából neki áll mondjuk a porszívózásnak.
- Bárcsak ilyen egyszerű lenne… A házmester nagyon mogorva, ezért nem szívesen kérnék tőle semmiféle segítséget. – Tisztában vagyok azzal, hogy egy házmesternek pont ez lenne a dolga, hogy a lakóknak segítsen, de olyan félelmetes az a pasas, tipikusan az olyan fajta, akivel nem szívesen tartózkodnék kettesben a lakásomban.
- Kedves tőled, hogy felajánlottad a segítségedet, de azt hiszem, hogy ez egy olyan dolog, amivel egyedül is tudnom kell boldogulni. Tudod apró lépések az önállóság felé… - Csak annyi a dolgom, hogy keresek a közelben egy barkács üzletet, ahol venni tudok néhány szerszámot. Remélhetőleg nem fog letörni a körmöm, ha fel szeretnék szögelni a falra néhány festményt.
- Nem hiszem el, hogy még nem sikerült összeraknod a képet… Biztosan hallottál már a nagy Abrams botrányról. – Ennél többet nem igazán szeretnék vele megosztani a költözésem okáról, de úgy vélem tisztában van vele miről is lehet szó… Egy ügyvéd biztosan mindig naprakész és elég sokáig volt tele a rólam és a lefújt esküvőről kapcsolatos hírekkel a média.
- Igen, Mason segíthetsz. – Mosolyogtam rá bájosan, de a következő pillanatban már kezemet hátára csúsztattam, hogy a szék felé irányítsam. - Most azzal tudnál segíteni, ha leülnél és türelmes lennél. – Továbbra is mosolyogva beszéltem, de szép lassan kezdtem hátrálni a konyha irányába. Egy nagy jénaival tértem vissza, ami tele volt spagettival, amit az asztal közepére tettem.
- Szedhetek? – Szeretnék jó vendéglátó lenni és kiszolgálni.

Mia & Mason

- Valahogy nem tudom elképzelni rólad, hogy mondjuk neki állnál mosogatni… - Kénytelen voltam alsó ajkamba harapni, hogy leplezni tudjam, mégis mennyire szórakoztatónak találom már csak a gondolatát is annak, hogy Mason esetlegesen néha ráveszi magát a mosogatásra. Habár azt biztosra veszem, hogy neki még a mosogatás is jól állna.
- Mindig emlékeztetni fogsz az első találkozásunkra? – Kérdeztem felvont szemöldökkel. Úgy tűnik, hogy kettőnk közül még mindig Mason az, aki jobban szórakozik a csúnya esésemen. Viszont, ha aznap nem estem volna be az irodájában kétlem, hogy akkor most ma itt lenne nálam. Mármint ha esés mentesen megúsztam volna a kis belépőmet, akkor biztosan megbeszéltük volna azt, amiért eredetileg is felkerestem.
- Ez egészen biztatóan hangzott. – Halványan ismét rámosolyogtam. Lemerném fogadni, hogy az ismerőseim mind őrültnek hinnének, amiért saját magam akarom megoldani a problémáimat, hiszen van pénzem, meg tudnék bárkit fizetni azért, hogy helyettem végezzék el „piszkos” munkát.
- Tudom, hogy még mindig suttognak a hátam mögött. Kegyetlennek tartanak, amiért ott hagytam Alexet az oltár előtt. Valójában egyikünk sem akarta ezt az esküvőt, szerettük egymást, de nem szerelemből. Ha aznap hozzá mentem volna, akkor most egy boldogtalan házasságban élnék. De valójában nem ezért pletykálnak rólam, hanem azért, mert a vőlegényemet a mostoha testvéremért hagytam el. Nyugi semmi vérfertőző dolog, nem álltunk rokonságban. Naiv voltam, mikor azt hittem, hogy örökké együtt leszünk, de mégis megérte, volt néhány szép hónapunk együtt. – Szinte egy lélegzetvétellel magyaráztam el mindent neki. Azt akartam, hogy tudja, hogy az én számból hallja a történteket.
- Alexnak csak jót tettem, hiszen tudtam, hogy neki is másért dobogott a szíve, de velem ellentétben neki nem lett volna annyi bátorsága, hogy megtegye ezt. Elvégre a szüleink üzlettársak és inkább ők ragaszkodtak ehhez az esküvőhöz, de valami furcsa okból kifolyólag ezt egyetlen egy újság sem írta meg, inkább engem vettek nagyító alá. – Így ő lett az áldozat, én pedig a kegyetlen nő, aki az oltár előtt hagyta egy másik férfiért.
- Nem tudtam, hogy mennyire szereted a fűszereket, ezért lehet, hogy sótlan fog lenni. - Magyaráztam miközben szedtem neki a spagettiból, majd magamnak is. - De ha nem ízlik akkor csak szólnod kell és inkább rendelek valamit. - Izgultam, mivel tisztában vagyok a gasztronómiai tudásommal, de ennek ellenére nagyon is reméltem, hogy most sikerült finomat főznöm.

Mia & Mason

- Ez igaz. – Ismertem be végül, miközben ajkaimon ott bujkált sokat mondó mosolyom, habár igyekeztem leplezni. Nagy nehezen tudtam magam annyira kontrollálni, hogy ne adjam a tudtára, hogy mennyire megnézném mosogatás közben, még akkor is, ha nem kellene ebből ekkora szenzációt csinálnom. Mégis… Mason az egyik legjobb a szakmájában és nem is hittem volna, hogy olyan átlagos dolgokra is szakít időt, mint például a mosogatás.
- Remélem, hogy igen. Máskülönben évek múltán, ha visszaemlékszel majd rám, és nem jutna eszedbe a nevem, de az emlékeidben úgy élnék, mint a lány abban a magas sarkú cipőben, aki hatalmasat esett az irodádban. – Nem akarom, hogy így éljek az emlékeiben, de azt a folyamatot, hogy felejtse el, ami történt sehogy sem tudom felgyorsítani.
- Olyan kedves és megértő vagy velem, de mégis miért? – Nem beszélve arról, hogy egy nagyon is nagy összeget adományozott a jótékonysági estémen. Mason szavaival élve: „nem azért licitáltam, hogy velem tölts egy éjszakát, hanem azért, hogy ne mással” ha nem is pontosan ezeket a szavakat használta, de számomra világossá tette, hogy nem akarta, hogy mással legyek.
- Elkövettem néhány hibát az életben, de ha tudnék, akkor sem változtatnék semmin sem, mert ha bármin is változtatnék, akkor nem valószínű, hogy most itt lennénk. – Azt pedig sajnálnám, hogy ha nem ismerhettem volna meg Masont, még akkor is, ha már zavaróan sokszor felhozza az első találkozásunk részleteit.
- Nagy volt rajtam a nyomás, azok után, hogy egy akkora összeget ajánlottál fel jótékony célra, az a minimum, hogy legalább a vacsorával levegyelek a lábadról. – Halványan mosolyogtam rá, majd a villámmal elszórakozva tekertem rá némi tésztát, hogy megkóstoljam végre a spagettit. Finomabb, mint gondoltam volna.

Mia & Mason

- Dehogy baj. Szeretem, hogy mersz őszinte lenni velem. – Nem várom el tőle, hogy azt mondja, amit hallani szeretnék. Sőt, akármilyen bántó is legyen a véleménye, de inkább azzal álljon elém, mint valamiféle kegyes hazugsággal. Mason nem olyan képmutató, mint a legtöbb ember, akik ha szemtől szemben állnak velem mosolyognak rám, de amint elfordulok, máris azaz első dolguk, hogy kibeszélnek a hátam mögött.
- Tudod, csak őszinte voltam. – Vágtam vissza mosolyogva Mason szavaival élve. Azt tényleg nem tudhatjuk, hogy mi lett volna ha… Mégis szerintem nagy annak a valószínűsége, hogy sosem találkozunk akkor, ha férjhez megyek. Néha bele gondolok, hogy mi lenne velem, ha férjes asszony lennék, de inkább igyekszek nem elveszni a „mi lenne, ha” csapdájában.
- Nem hívok meg mindenkit spagettire, de gondoltam ez nyilvánvaló. Te vagy a kivétel, mivel olyan kitartóan licitáltál rám. – Senki sem kelt el azon az árverésen ilyen áron. Volt néhány nő még a pódiumon és hallottam az irigykedő jegyjegyzéseiket. Azt gondolták, hogy van közöttünk valami, ezért volt Mason hajlandó ennyit fizetni értem.
- Pontosan nem tudom, de ez még csak a kezdet volt. – Ismét nagyot kortyoltam a boromból, hogy némi bátorságra tegyek szert. - De a következő találkozásunk során majd beszámolok a hosszú távú terveimről, amiben neked is szereped lenne, feltéve, ha elvállalod, hogy az ügyvédem legyél. – Tovább folytatva az evés igyekeztem némi rálátást adni neki, hogy mire is szeretném felkérni. Még mindig izgulok kissé, ezért az étvágyam még nem az igazi, de mivel alig ettem ma ezért valahogy meg kell birkóznom ezzel a tányér spagettival, mielőtt a bortól túl jó kedvem támadna.

Mia & Mason

Ha akarná, akkor sem tudná letagadni, hogy mennyire jól szórakozik ezen, de nem bánom, mivel Mason megmentett.
- Életem legjobb döntése volt, hogy meghívtalak. – Mr. Robinson volt az, aki nagyon nagy tétekkel licitált rám és róla köztudott, hogy gyakran olyan helyekre téved a keze, ahová nem kellene. Nem szívesen töltöttem volna el vele egy estét.
- Több olyan gondolkozású ember kellene, mint te. – Szinte már csodálattal néztem rá. Tetszik, hogy ugyan azon a véleményen vagyunk, így feltehetőleg zökkenőmentesen fog zajlani kettőnk között a közös munka. Szükségem van rá, hiszen mindenhol azt hallottam róla, hogy nagyszerű ügyvéd. Mason biztosan ért ahhoz, hogy hogyan kell beüzemeltetni egy jótékonysági szervezetet, ami minden jogi kritériumnak megfelel.
- Miért ne segíthetnék másokon, ha megtehetem? Tudom, ez olyan, mintha kérkednék a pénzemmel… De nekem csak egyszerűen szerencsém volt, gazdag családba születtem bele, de nem mindenki mondhatja el ezt magáról. - Villámmal ide-oda tologattam a tésztát a tányéron, miközben igyekeztem megértetni vele, hogy mit és miért teszek. - Nem azt mondom, hogy a gazdagok érezzék magunkat rosszul, mert van pénzük, de azért néha nyugodtan megengedhetnék, hogy egy jó cél érdekében mélyebben bele nyúljanak a zsebeikbe. De mégis leginkább a nagy többség behunyja a szemét és tudomást sem akar venni arról, hogy mi zajlik körülötte. – Ez olyan, mintha az utcán elsétálnék egy koldus mellett, de rá sem néznék, mert miért is törődnék vele? Elvégre nekem semmi közöm hozzá, nem az én problémám lenne, ha holnapra éhen halna… De én nem vagyok olyan, aki begubódzik a kis tökéletes luxus világába.
- Azt hiszem még nem említettem, de készítettem desszertet is. – Figyelmeztettem, nehogy annyira jól lakjon a spagettiból, hogy már ne legyen hely a desszertnek. Közben töltöttem mindkettőnknek a borból. Már a második pohár… Nem, mintha számolnám, de még csak nem rég jött, szóval jobb, ha aggódok magam végett és megpróbálok lassítani a tempón.

Mia & Mason

Tényleg létezik ilyen férfi? Szinte ámulva néztem, s hallgattam. Csak bólogatni tudtam, mert teljesen megegyező véleményen vagyok vele. Azt hiszem, hogy vele erős párost alkothatnék, mármint ha úgy döntene, hogy segíteni szeretne nekem a kitűzött céljaim elérésében. Akármennyire is közhelyesen hangzik, de mégis minden kezdet nehéz, de ha van melletted egy ilyen férfi, mint Mason… Sokkal könnyebb dolgom lenne.
- Nem akartam ezzel előhozakodni ma, de már nem bírom tovább magamban tartani. – Tettem le a villámat a tányéron szélére. Most túl fontos témát akarok feszegetni ahhoz, hogy zavartalanul tudjam enni mellé a spagettimet.
- Szóval a jótékonysági este csak a kezdet volt. – Ott mégis kiderült, hogy mennyire tudok hatni az emberekre és egy jól megrendezett rendezvény során mennyire képesek mások előtt azzal villogni, hogy mennyi pénzt adakoznak a jól cél érdekében. Mintha azt várnák, hogy vállon veregesse mások őket, hogy milyen nagyvonalúan tudnak lenni.
- Szerinted mennyi esélyem lenne arra, hogy sikerüljön árvaházat nyitnom? – Nagyon sok gyereknek nincs hol aludnia, vagy mit ennie és akarok nyitni egy olyan intézményt, ahol biztonságban éreznék magunkat, ahol lenne fedél a fejük felett és meleg étel az asztalon.
- Te értesz ahhoz, hogy mennyi hivatalos papírt kellene beszereznem és kinek is kellene pontosan jóváhagynia a terveimet. – Ez nem olyan, hogy gondolok egyet és holnapra már lesz is egy épület, amit megnyithatok. Akármeddig is fog tartani, akármit kell megtennem, de nem fogok lemondani erről a tervemről.
- Örülök annak, hogy ízlik és remélem a desszert is fog. Ugye szereted a málnát? – Nem tartom magam konyhatündérnek, de piskótát tudok sütni, ami a torta alapja ugye és még néhány hozzávaló és máris kész a málnatorta.

Mia & Mason

Nem azért akarok jótékonykodni, hogy visszanyerjem a jó hírnevemet, mert őszintén nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam az emberek. Még mindig összesúgnak a hátam mögött, de senki sem képes a szemembe mondani, amit rólam gondol. Mégis ez az én életem, nem akarok mások elvárásai szerint élni. Azt csinálok, amit csak akarok, és bizony véghez is fogom vinni az elhatározásaimat. Mindig is tudtam, hogy hogyan érjem el, amit akarok, most pedig végre valami nemes cél érdekében fogom bevetni a képességeimet.
- Inkább egyedül. Önálló döntéseket akarok hozni, nem akarom, hogy társtulajdonosok is legyenek mellettem. Szerintem egyedül is el fogok boldogulni valahogy, nem gondolod? – Szeretném tényleg egyedül véghezvinni, hogy végre úgy érezzem le sikerült valamit tennem az asztalra, de ebben kell nekem Mason szakértő hozzáértése is. Tényleg hiszek abban, hogy mi ketten ha összefognánk megállíthatatlanok lennénk együtt.
- Valójában már szétnéztem és találtam is néhány használaton kívüli épületet, amik megfelelőek lehetnének. Minél hamarabb szeretném, hogy készen legyek, ezért szó sem lehetne arról, hogy építtessek, túl sokáig tartana, mire készen lennének a munkálatokkal. – Rengetek elhagyott épület van a városban, amire ráférne egy kis felújítás, de a célnak megfelelőek lennének. Már csak az a kérdés, hogy melyik épület felelne meg a feltételeknek, de előbb annak is utána kellene néznem, hogy milyen feltételei vannak annak, hogy árvaházat szeretnék nyitni.
- Akkor úgy tűnik, hogy jó választás volt a málnatorta. – Gyorsan fel is pattantam a helyemről, hogy elvegyem előle a tányért, s a sajátommal együtt megindultam a konyhába. A tányérokat a mosogatóba tettem, utána kivettem a tortát a hűtőből és jó nagy szeletet vágtam belőle neki, nekem már azért kisebbet, majd visszatértem hozzá.
- Remélem ezzel is sikerült eltalálnom az ízlésedet. – Mosolyogva tettem le elé a tányért. A torta habja cuki rózsaszín, ami pont passzol a benne lévő málnához.

Mia & Mason

 

-  Vállalom a rizikót. - Nem azért akarom egyedül csinálni, mert önző lennék, és azt akarom, hogy minden dicsőség az enyém legyen… Sőt, nem is a dicsőség miatt csinálom. Engem tényleg zavar, hogy a gazdagok mennyire képesek figyelmen kívül hagyni a rászorulókat, pedig nyugodtan megtehetnék, hogy segítenek rajtuk, hiszen majd felveti őket a pénz, míg mások éheznek. Ez egyszerűen nem fair.
-  Ezek szerint el akarod vállalni, hogy az ügyvédem legyél? – Mert konkrétan erre még nem tértünk ki, igaz már voltam az irodájában, de annak egy kórházi látogatás lett a vége és még nem bólintott rá, hogy elvállalja a felkérésemet.
-  Így is van néhány épület, amit nem ártana szakembernek megnéznie, hogy a szerkezete mennyire stabil és biztonságos. Még utána kell néznem, hogy kik a város legjobb mérnökei. – Ami a legfontosabb, hogy az épület stabil legyen, nehogy bármi is leomoljon, vagy beomoljon, hiszen árva gyermekeknek biztosítana otthont és nem akarom, hogy bárki is megsérüljön csak azért, mert nem lett alaposan felmérve az épület.
-  Azt hiszem, eddig mindent megosztottam veled. Először is egy ügyvédre, vagyis rád lenne szükségem, hiszen én nem mozgok otthonosan a jogi dolgokban, de te biztosan tudod, hogy mi a teendő ilyenkor, hogy az önkormányzatnak, vagy a városnak mit is kellene jóváhagynia. – Mason lenne az én jogi szakemberem. Nem hiába pont őt akartam felkérni erre a posztra, hallottam, hogy mennyire profi a munkájában, nekem pedig pont egy ilyen erőskezű férfira van most szükségem.
-  Nem muszáj az egészet megenned. – Mosolyogtam rá sejtelmesen. Tudom kissé túlzásba vittem, mikor neki vágtam a tortaszeletet, de nem sajnálom tőle, egyen csak annyit, amennyi bele fér.
-  Ez tényleg sokat jelent nekem. Te vagy az első, aki azt mondja, hogy hisz a sikeremben, persze abban is az első vagy, hogy veled osztottam meg a terveimet először. – Konkrétan senkinek sem mondtam, hogy mit akarok, amikor utána néztem az épületeknek, szóval csak Mason tudja azt, hogy árvaházat szeretnék nyitni.
 

Mia & Mason

- Eddig mindenkitől azt hallottam vissza, hogy bármit képes vagyok elérni, most kiderül mennyire volt igazuk. – Azt hiszem eddig nem is voltam tisztában azzal, hogy mennyire céltudatos vagyok, mégis most valamit saját erőmből akarom elérni. Nem akarom, hogy az Abrams családnevem miatt hajbókoljanak előttem, ahogy nem akarok apám árnyékában élni. Persze, ha férjhez mentem volna már, akkor más lenne a családnevem, de eddig minden lehetőségemet a házasságra elrontottam. Talán ez egy jel volt arra, hogy egyik férfi sem volt az igazi az életemben, de esetleg vár rám valahol egy férfi, aki szereti tud, akivel leélhetem a hátralevő életemet.
- Ez a mai nap legjobb híre. – Mosolyogtam rá bájosan. Örülök annak, hogy Mason elvállalta az ügyet, így legalább a legjobb ügyvéddel tudok a jó ügyért harcolni.
- Nem csak egy épületet akarok találni, hanem egy olyan épületre van szükségem, aminek nagy birtoka van. – Elvégre a gyerekek nem lehetnek bezárva, kell nekik mozgástér is. Ennek a kritériumoknak pont megfelelő lenne a szülői házam, de úgy, hogy ki kellene bővíteni. Egyszer talán erre is sor fog kerülni.
- Nagyban. Mernem kell nagyban álmodni, nem gondolod? – Mégis hány gyermek van ebben a nagy városban, akinek szüksége van arra, hogy gondoskodjanak róla? Mindent megteszek annak érdekében, hogy profi szakemberek vigyázzanak rájuk.
- Gondolom ez a feladat a te feladatkörödhöz tartozik. – Rá hagynám az ilyen fajta papír munkákat, elvégre kettőnk közül Mason jobban ért ehhez.
- Nehezen tudom visszafogni magam, hogy ne akarjalak megölelni, ha ilyeneket mondasz nekem. – Sőt, már régen a karjaiba vetettem volna magamat, ha nem lebegne az a szemem előtt, hogy Mason az ügyvédem lesz, ezért nem kellene kevernem a munkát a magánéletemmel.
- Minél előbb, akár már hétfőn. – Minek várni? Ez nem arról szól, hogy mennyire türelmetlen tudok lenni, ez arról szól, hogy minél előbb megnyílik az árvaház, annál jobb lesz azoknak az árva gyermekeknek, akiknek szükségük van otthonra.

Mia & Mason