Steven & Shay

Tárgy: Re: Steven & Shay 07.07.19 11:32

Leslie & Steven

Oh, hogy az a... akarom mondani, hát persze, nyomozó. Most komolyan szívat? Még szép, hogy igen. Feltett szándékom volt felszívódni, valahová minél messzebbre, aztán elásni magam az elkövetkező kétszáz évre. Jesszus, én nem vagyok normális. Mennyi az idő? 08:30, nyugalom Leslie, még csak most indult a nap, igyál egy kávét, és hűtsd le magad, hmm azt is fogom tenni, idióta mosolyt villantok mindenkire, aki szembe jön velem a folyosón, és azért fohászkodom, hogy lőjenek le, de úgy fest, hogy ez nem jön össze. Kikértem két kávét a gépből, majd Stone nyomozó irodája felé indultam, miközben azon voltam, hogy elhessegessem a fejemből a bevillanó képkockákat, amik őrült módjára cikáznak odabent és lassan tuti elfogom ejteni a poharakat. Jaj, menjetek már! Az én kávémat gyorsan letettem az asztalomra, mély levegő, majd beléptem az irodába, zavarban voltam, így mindössze csak igyekeztem nem bénázni, megbotlani vagy ilyesmi és kerülni a pillantását meg azt a pofátlan vigyorát.
- Hoztam a kávét. - Tettem le elé az asztalra, majd abban bízva, hogy nincs más és semmit sem talált ki nekem újfent, már fordultam is meg, azt hiszem kéne egy kis friss levegő, meg úgy egy tequila, vagy kettő. Ez tényleg megtörtént? Tényleg megtörtént. Pedig többször nem kéne, vagy mégis? Erre sem most fogok rákérdezni, arra sem, hogy mi is volt ez egyáltalán, gondolom csak egy munkahelyi légyott, és bizonyára nem az első alkalom, hogy nekidöntött valakit az öltözőszekrénynek.
- Persze, vigyorogjon csak, a bugyi leesik rólam... - Eskü, már érzem, hogy csúszik. Morogtam csak úgy magamban, mire kapcsoltam, hogy ezt hangosan is kimondtam, gyorsan felkaptam a fejem, hogy körbenézzek, de szerencsére sehol senki a közvetlen közelben, aki hallhatta volna. Mondjuk, nem volna hátrány, ha végre nem lennék rákvörös. és kitalálnám mihez is kezdjek magammal a nap hátralévő részében.Elvégre arról mégsem írhatok, hogy dugtunk az öltözőben... amúgy. Stone nyomozó szerint határozottan jól fejlődöm, feltalálom magam és igazán felnőttek módjára kezelem a kialakult helyzeteket..

Tárgy: Re: Steven & Shay 05.11.19 9:00

Steven & Shay

D
rog, hát persze, ahányszor igazam lenne kapnék egy dolcsit, már milliárdos lennék, komolyan elgondolkozom rajta, hogy lottózni fogok, legalább a munkámban szerencsém van ha már a magánéletemben béna vagyok, komolyan a gyakornok lány kellett neked is mi? F...m ha kitálal az apjának akkor még az amiben jó vagyok is lehúzhatom a wcn, sok évembe és kemény munkámba került eljutni oda ahol most vagyok, és nem adom fel az egészet egy fruskáért, szóval ez csak egy egyszeri botlás volt és pont, csak gyakornok, gyorsan el fog szállni ez a pár hét, bár épp nem kötötték az orrunkra, hogy meddig is lesz itt, csak, hogy mától mi pesztráljuk, és magyarázd el egy makacs kölyöknek, hogy nem mehet oda és nem lövettetheti le magát a nagy szája miatt. Nem egyszerű eset az már biztos, de csak miatta nem hátráltathatom a nyomozást, hogy ne essen baja apuci szeme fényének, mondjuk akkor egész biztos, hogy nekünk is bajunk lenne, apuci elintézné, de most nem az a lényeg, egy gyilkossági ügy kellős közepén vagyunk és egy lényeges információ került elő a laborból, drog volt a ruhája zsebében, meg persze némi ondó és hüvely váladék, ezeket még ellenőrzi a labor, amíg nincs meg az eredmény és esetlegesen a hozzá tartozó DNS amennyiben benne van a rendszerben, addig a drog vonalon kell elindulni? Fogyasztó volt vagy terjesztő? További elemzés folyik a drog összetevőiről, tisztaságáról. Drága magán iskola falai között történt az eset, szóval még mindig egyik variációt sem zárhatjuk ki.

Már a nyakkendőm igazítom amikor rájövök, hogy még itt van és iratokat nyom a kezembe.
- Köszönöm, Leslie.
Próbálok kedves mosolyt megütni, aztán ami sikerül belőle, és úgy teszek, mint aki nem hallotta a megjegyzését kifelé menet, elhatároztam, hogy ennek a dolognak nem lesz és nem is lehet folytatása, pillanatnyi gyengeség, elmezavar, tuti felmentenek. Annyit már tudunk, hogy nem közönséges porról van szó, valami új cucc, ezért küldtem további elemzésre az összetételét, remélhetőleg holnapra meglesz a válasz és mehetek terepre, lenne pár keresetlen szavam a taknyosokhoz...

Tárgy: Re: Steven & Shay 23.03.20 16:36

Steven & Leslie

I
szonyat zavarban voltam, ezért meg is tettem mindent, hogy a nap hátralévő részében elkerüljem még Stone nyomozó irodáját is. Mégis mit gondoltam? Talán pont a a gáz, hogy nem gondolkodtam, csak cselekedtem, mintha minden ezt akarta volna kiprovokálni belőlem és mocskos jó volt. Ó, jeeszus! Leslie, elég ebből, fejezd be és kész! A fennmaradó cirka hét órából igyekeztem köddé válni, komolyan mindent megcsináltam, közben persze lopva mindig az irodája felé néztem.
- Hé, Leslie! - Hirtelen csak a nevemet regisztráltam... Háát ez nem jó. Épp a kávémmal a kezemben sétáltam vissza az asztalomhoz, valószínűleg nagyon elkalandozhattam, mert Arthur furcsán pislogott rám.
- Keresett a főnök. - Baszki. Az iroda felé pillantottam, majd vissza Arthur-ra.
- Nincs bent. - Hál' istennek.
- Tényleg? Na és mondta mit akar? - Igazítottam egy kósza hajtincset a fülem mögé. Értem ezt arra, hogy esetleg adott valami munkát, amivel legyek kész, mire visszajön.

- Aham. Nem, már elment. Terepen van. - Megvonta a vállát, azzal visszafordult az asztalához és én is leültem. Akkor ez pár órás nyugit jelent. Talán vissza sem jön egyhamar. Kivételesen nem bánom, hogy nem tarthattam vele, az egy kocsin belül lévő távolság az most túl kicsi lenne. És még nem dőlt el a "mit tennél, ha újra magas labdát kapná tőle"
kérdés a fejemben. Vagy épp ellenkezőleg, egy hang az elmémben már döntött erről. Én pedig dacolhatok vele, vagy engedhetnék a gyengéd erőszaknak.
- Figyelj Leslie, levinnéd ezeket a raktárba? Megvannak számozva. - Belekortyoltam a kávémba és már pattantam is fel. Még furcsállottam is, hogy ennyi mindent rám bíznak. A nyomozó kérte volna meg őket? Na azt erősen kétlem. Ha rajta múlna, semmihez se nyúlhatnék. Már épp visszafelé tartottam, befordulva a folyosóról láttam, hogy Arthur a nyomozóval beszélget. Hmm, szerintem még nem látott meg, a feltűnésmentesen hátráljunk pár lépést még ment volna is, ha előtte mondjuk megnézem áll-e ott valaki. Gyorsan elnézést kértem, majd megkerülve tovább mentem. Őszintén azt se tudom mi van erre, de nekem most éppen itt van dolgom, igen fontos dolgom. Férfi hangokat hallottam mögöttem, így "pedig jó ötletnek tűnt" alapon befordultam az első ajtón. Nem, nem volt az. Alig, hogy megfordultam rájöttem, hogy férfi mosdó. Francba, szerencsére senki sem volt bent és én se szerettem volna tovább bent lenni, de nem voltam elég gyors, mert pontosan az ajtóban Stone nyomozóba botlottam. Baszki!

Tárgy: Re: Steven & Shay 23.03.20 21:30

Steven & Shay

A
slusszkulcsot az ujjamon pörgetve indultam a parkoló felé, a főbb kérdéseken járt most a gondolatom, az ügyre koncentráltam, arra szabad, most csak azt engedem meg magamnak. Drog, mindig csak a drog, szinte nincs is olyan ügyünk amihez ne kapcsolódna valamilyen szinten a kábítószer kereskedelem, fogyasztás, de ez most más, ez egy gazdag környék, itt nem ronthatok rá a karját a háta mögé csavarva és a falhoz vágva, hogy vallj, vagy eltöröm a karod, ez itt egy nem járható út, a diplomácia fontossága elengedhetetlen, ami nem mindig az erős oldalam, de most erőt kell vennem magamon, és úgy viselkednem, mint egy nyomozónak, nem pedig egy mezei forgalom irányító rendőr, aki a sötétben a gumibotjával elveri a pofázó népeket, rám már magasabb szemek figyelnek és követnek mindenhova.
Ha már az A terv kuka, mert nem fenyíthetek meg egy gyereket, valahogy rá kellene jönni, hogy kik is voltak a barátai, kikkel lógott, bulizott, önszántukból nekem semmit sem fognak bevallani, annál nagyobb a szájuk apuci árnyékából, vajon hogy deríthetném ki? Megvan, gyulladt fény a fejembe, közösségi média, torpantam meg a kijárat előtt és kanyarodtam a technikusok felé. Egy köteg anyagot dobtam az asztalukra, odahúztam a széket és essünk neki, ki vagy te? Mesélj, mutasd be az életed, manapság már nincs ami nincs fent Facebookon, Instagramon, Twitteren. Barátok, hastagek, helyszínek és háttérben megbúvó "idegennek tűnő emberek akik nagyon is az életed részei, csak ügyesen próbálják titkolni, mindenkiről kértem egy részletes elemzést, arcfelismerővel mentünk végig az összes megjelölt fotón, videón, a legapróbbnak tűnő fél információ is most sokat segít. Az órámra pillantok, nekem el kell mennem egy kis megfigyelésre. Az egyik civil kocsit vittem magammal egy kamerát és egy távcsövet. Mivel ez nem bentlakásos suli, így minden kiért jön valaki, vagy pedig már maga megy haza, akár haverokkal, igyekeztem a legtöbb képet és összefüggést megtalálni.

Pittyent a telefonom, az elemzők végeztek az azonosításokkal. Visszamentem az irodába, átvettem az iratokat és Arthurhoz mentem.
- Ezeket kezd el átnézni, és a gépről vedd át a képeket, elmegyek mosdóba, és jövök én is.
Ám a legnagyobb meglepetésemre Leslei-be botlok az ajtóba.
- Ennyire nem kellhettett.
Pislogtam értetlenül.
- Csak egy ajtóval van arrébb. Ha végeztél, hozz két kávét és keresd meg Arthurt, kelleni fog a közösségi médiához fűződő ismereted.
Belegondolva ő a legfiatalabb itt, és valószínűleg az egyetlen aki használ "ilyen" oldalakat.

Tárgy: Re: Steven & Shay 25.03.20 22:46

Steven & Leslie

B
aszki! Ezdekínos! Szerettem volna egy csettintésre megsemmisülni, aztán valahol a sivatag közepén felbukkanni, vagy egyáltalán bárhol, csak ne itt. Magyarázkodásba kezdhettem volna, hogy csupán eltévesztettem az ajtót és ez nem az, aminek látszik, de hirtelen még ennyi se jutott eszembe, csak a reggel, az öltöző, a nyomozó és hogy hogyan lökött a falhoz. Hmm, vajon most hány lépés választana el minket a mosdó falától? Egy lelket sem láttam itt elmenni, mióta itt állunk. Ki kell vernem ezt a dolgot a kis buksimból, mert ő bizonyára azt fogja tenni.
- Öhmm, végeztem. - Vágtam rá gyorsan. Mondjuk igaz, hogy nem is kellett, mindössze belöktem az első ajtót, aztán bumm, férfi mosdó, nem mintha nem lenne a hátam mögött bazi nagy felírat. Hallgatom a szavait, de nem igazán jutnak el a tudatomig, leakadtam mogyoró barna szemeinél, miközben gondolataim a bolondját járatják velem. Bár nem állok mesze a valóságtól, mindössze a pólója választ el attól, hogy ténylegesen is izmos hasfalán barangolhassanak ujjaim, meg a józan eszem, vagy azt már rég elveszítettem? Még kora reggel.

Hirtelen megráztam a fejem, hogy végre visszatérjek a valóságba és végre észrevegyem, hogy a nyomoznak nem csak úgy mozog a szája, mert annyira szexi, hanem valószínűleg épp mondott valamit, hogy mit csináljak, amiből nem igazán sok maradt meg. Ja igen, kávé. Hozzak neki kávét. Oké. Aztán mi van? Már csak abban reménykedek, hogy a korábbi képek csak a fejemben voltak.
Jajj basszus, remélem neki se kellett annyira mennie, mert még mindig ugyanott, ugyanabban a pontban állok, igen, az útjában szokás szerint.
- Kávé... világos. - Az vajon elég felnőttes lenne neki, ha közölném, hogy nem ment el az eszem, épp csak arról ábrándozok, hogy ismét a fenekembe markolva kap fel és visz be?
Egy vödör jégbe most szívesebben dugnám a fejem, talán az segítene. Leslie, ne bámuld már, ez az igézős trükk csak a filmekben van. Közben elkaptam tekintetem és odébb álltam egy lépéssel, így már be is tud menni, most tuti flúgosnak gondol, de ront ez már a helyzeten?

Tárgy: Re: Steven & Shay 31.03.20 23:30

Steven & Shay

N
ehéz a munkára koncentrálni azután, hogy egy izzó, forró menetet nyomtunk le reggel Leslievel a férfi öltözőben, aminek szerencsére rajtunk kívül senki sem volt tanúja, évek óta nem forrt így fel a vérem egyetlen nő iránt sem, valamit nagyon tudhat a kislány, nem akarom és nem is fogom összehasonlítani a volt feleségemmel, hisz annak már sok éve, és értelme sincs, hiszen két különböző emberről beszélünk, de ő volt ilyen hasonló hatással rám. Megrázom a fejem, ki kell vernem belőle az emlékeket és a történteket, dolgoznom kell, elég sok minden történt mostanában, egyre több nyomon tudunk szálakat futtatva eljutni végül az ügy felgöngyölítésére. Sok egyéb kérdés is kavarog a fejemben, fogyasztók, terjesztők, mindkettő? Hátha a közösségi média profilok és posztok segítségünkre lesznek ezekben. Ezen elmélkedem amikor belebotlok az ajtóban, na kibe? Hát persze, hogy Lesliebe, a reggeli eset után látványosan került, és most is csak hebeg habog, hiába mondtam neki, hogy mi a teendője, csak áll előttem fülig vörösen és azt se tudja merre induljon, vagy mit is mondtam neki, úgy érzem ezen segíteni kell, vissza kell őt rázni a rendes kis menetébe, mert a végén még engem vesznek elő, hogy miért ilyen szórakozott a nagyságos asszony, és akkor mit mondok? Bocs főnök meghúztam és ilyen hatással van rá? Azt hiszem én is szehetném a sátorfámat és mehetnék amerre csak akarok, hiába vagyok a legjobb nyomozó az osztályon, ott és akkor az sem mentene meg, ha én találnám fel a rák ellenszerét.
Körülnéztem és nem láttam senkit a folyosón aki megláthatna minket a következő pár percben. Kitettem elé a kezem, pont a csípőjének ütközött ahogy indult volna.

- Gyere csak egy kicsit.
Toltam be a férfi wcbe. Becsuktam magunk mögött az ajtót, elkaptam a derekát és magamhoz húztam, megfordulva az ajtónak nyomtam, hogy senki ne tudjon most benyitni, mélyen belenéztem hatalmasra kerekedett szemébe, éreztem lélegzete ritmustalan zihálását, végig simítottam ujjaimmal az arcán, az állát megfogva emeltem feljebb az arcát, és csókoltam meg mézédes ajkait.

Tárgy: Re: Steven & Shay 07.04.20 16:24

Steven & Leslie

M
ár épp indulni akartam, valahova, valamerre, kávéért, bár most nekem pont nem koffeinre lenne szükségem, inkább friss levegőre, vagy valami erősebbre, bár félő, ha most kidugnám a fejem egy kocsi ablakán, ami kétszázzal száguld, az sem segítene, akkor is csak ugyanígy, ugyanitt állnék. De neki azért hozok egyet, magamat meg majd felpofozom magam az automatáig. Arra nincs valami szabály, hogy mit tegyél, ha a főnökkel "henteregtél" és képtelen vagy kikapcsolni a bevillanó képeket a fejedben?
Basszus, könnyedén tolt vissza az ajtóból, majd becsukta mögöttünk, éreztem, ahogy hátammal az ajtónak ütközöm. Alsó ajkamba haraptam, hogy a kikívánkozó sóhajaimat elfojtsam. Meglepett... Naná, hogy meglepett. Nagy kerek szemekkel pislogtam rá, háát ez egész biztosan nem segít, ha ezt csinálja.

Lepillantottam a kezére, amelyikkel arcomat simította végig, megemelte az állam, én pedig türelmetlenül kaptam ajkai után. Egészen biztosan nem segít. Olyan hevesen csókolt, hogy éreztem, ahogyan egész testem életre kel. Az elmém azt sugallja el kellene tolnom őt, de a vágyaim, az izmaim, minden porcikám, képtelen az engedelmességre. El kellene tolnom őt, én mégis közelebb húzom. Eddig még soha senki sem csókolt így. Nem tudom, hogy azért van-e ez így, mert tudjuk, hogy ezt nem szabad, pontosabban nem volna szabad, talán igen, de érzem, ahogy minden apró kis részem feltöltődik érintésétől, mintha egyszerre vibrálnék mindenhol. Teljesen megfeledkezve arról hol is vagyunk és, hogy esetleg benyithatnak és rosszul is elsülhet az egész, nagyon rosszul, újra és újra ajkai után kaptam, nem akartam, hogy abbahagyja vagy, hogy elengedjen, pedig azt kéne tennünk, de vele valahogy megszűnik a külvilág és minden.Kezeim lassan siklottak fel izmos karján egészen a válláig, majd lefelé haladva tovább a mellkasán, ujjbegyeimmel kidolgozott kockás hasfalán játszadoztam. Azt hiszem leszokom a kávéról, ha kaphatnék ebből minden reggel, ő meg mondjuk beiktathatná a reggeli futás helyett.

Tárgy: Re: Steven & Shay 08.04.20 15:58

Steven & Shay

M
indketten tudjuk, hogy amit teszünk az rossz és nem megengedett, talán pont ezért annyira jó és forró az egész, mert tilosban járunk, a sötét oldalon ahol egymás testének rezdülését vesszük fel és úgy válunk eggyé, mint a hanghullám, mint a kő által a víz felszínén keltett hullámok, rezdülések, az avatatlan szem számára egy mézesheteit élő pár lennénk, senki sem mondhatná meg, hogy igazából nem is ismerjük egymást, ahhoz túl nagy az összhang a vágyaink és a testünk között, szinte földöntúli az az érzés ami hozzá vonz és ott tart, mintha pillanatragasztó lenne az ajkain, csak édesebb és nedvesebb, puhább, érzékibb, egyszerűen nem tudok betelni dús ajkaival és úgy vélem az érzés kölcsönös, hisz nem tol el, inkább húz és követel, mintha jogos tulajdona lenne minden csók amit váltottunk és váltunk hosszú percek óta, végtelennek tűnik az idő, ami viszont veszélyes játék, mert ha túl sokáig tűnünk el még szemet szúr az a véletlen, hogy egyikünk sincs ott, és az a zavar, mikor rákérdeznek hol is voltunk eddig, nem mondhatom azt, hogy most smároltam le a színt is az ajkairól, pedig így van és nehéz fékezni azt a vágyat ami most hajt, pont, mint reggel, alig pár óra telt el, és ismét karjaim között van és faljuk egymást,megbolondít ez a nő, abba kell hagynom!
- Abba kellene ezt most itt hagyni.
Suttogom, szinte motyogom ajkaiba, muszáj, vár a nyomozás és az új nyom / nyomok megfejtése és analizálása, hogy elkapjuk a drogos kis frátert. Még egy utolsó puszit nyomtam ajkaira, hozzá érintettem az orrom az övéhez.

- Menned kellene, a kávé nem főzi le saját magát, aztán várunk ahogy megbeszéltük.
Húztam el nagy nehezen teste melegétől, mennyei illata van, és nekem ezt most itt kell hagynom és valami kevésbé nedves dologra gondolnom, ami normalizálja a vérnyomásom.
Pár perc múlva visszatértem az asztalomhoz ahol Arthur várt és tolt elém egy nagy kupacom, úgy érzem hosszú esténk lesz.

Tárgy: Re: Steven & Shay 16.10.20 16:04

Nem, nem lehet, ez nem történhet meg, mégis csak annyira fene dögös, bocsi apu, tartsd meg a számomra kiszemelt férfit, nekem nem kell, én ezt akarom, itt, ezt a pasit, nem érdekel ki, még csak hallani se akarnának róla, de kell, és nem akarom elengedni, nem bírom, bármi is az, ami ennyire vonz benne piszkosul jól csinálja, megpróbáltam elmenekülni, de még ez sem jött össze, meddig jutottam, az első férfi mosdóig, még a tudatalattim se akarja, hogy sikerüljön és most először nem bánom, még ha oltári hülyeséget csinálok, csinálunk is, csak még egy kicsit adj belőle, azokból az édes követelő ajkakból, forró hevesen izzó csókokból, erős karjaid szorításából, a fene egyetlen másodperc alatt képes lángba borítani s azt akarom, hogy döntsön neki, mindig döntsön neki nem számít, bárminek, bárhol.
Tisztán hallom minden egyes szavát, mégsem moccanok, ahogy Ő sem, a francba is igen tudom, abba kéne, de mégis minden pocikám azért kiállt, hogy folytassa és ne álljon meg, igen itt, igen most, ajkaim szinte fájdalmasan égnek, ahogy megvonja tőlem puha nedves csókjait, finoman dörgöltem orrom az övéhez.
- Igen... Tudom. Megyek már. - Lassan oszlottak fel a felhők, aha igen, mindjárt csak épp mögöttem az ajtó, tudod az, amelyiknek még nem egész kettő perce nekitoltál vadul ostromolva az ajkaiddal, khm szóval igen, kapom el a tekintetem, nem mintha bármire is emlékeznék abból, amiről szó volt, valamihez kellek, ez is haladás, végre nem csak leráznak, hogy maradjak a helyes kis fenekemen, leszámítva a kávéfőzést. Oké, csúszok félre és nyitom ki az ajtót, ezt most itt kikéne vernem a fejemből, sürgősen, mondjuk még lefő a kávé, libbenek ki az ajtón és hupsz, másik irány, oké igazából azt sem tudom már miért indultam azon kívül, hogy csak próbáltam, erősen próbáltam minél messzebbre kerülni tőle, aminek az ellenkezője sikeredett, reggel még kölyök voltam, egy kislány, aki jöjjön vissza, ha már felnőtt, most pedig... Megyek kávét főzni!

Tárgy: Re: Steven & Shay