Elhúzom a számat mett igazából igaza van, de akkor sem értem, hogy annyi ember közül miért pont engem sikerült kifognia. Szerintem rajtam kivül vannak olyanok, akiknek tényleg viszonyuk volt Chelseavel. Az biztos, hogy kicsit átnézem az önvédelmet és amikor Owen nem számit rá akkor leütöm. Utána biztos vagyok benne, hogy nem akar majd tőlem semmit és talán Chelst is meg tudom tőle szabaditani.
Elég gyorsan haza érünk taxival igy hamar a szobámban vagyunk. Meglep, hogy ennyire otthon érzi magát de nem zavar. Ő az első lány az ágyamban. Bár ha tudná akkor valószinűleg nem lenne már itt.
Fogom a ruháimat és épp mennék ki, amikor kinevet. Neki lehet, hogy van tapasztalata ebben de nekem nincs de az is igaz, hogy jobb ha ezt ő nem tudja.
- Én ööö... Gondoltam lezuhanyzok. - Össze-vissza kezdek el dadogni és azt hiszem, hogy el is pirultam. Most komolyan itt kéne előtte öltözködnöm? Azt hiszem a szivem mindjárt kiugrik a helyéről. Az sem segit a zavaromban, hogy úgy ül az ágyamon, mint aki az esti meséjét várja.
- Khm... Mindjárt jövök. - Ki is mentem az ajtón és átöltöztem a fürdőben. A hazugságomat el is felejtettem, igy zuhanyzás nélkül megyek vissza immáron tiszta ruhában. Sokkal jobb legalább még érezni az öblitő illatát. Szeretek mosott ruhát viselni pont ezért. Amint bemegyek a szobába, leülök az ágyra mellé.
- Akkor menjünk pizzázni? Tudok egy jó helyet a közelben. Remélhetőleg Owen oda nem jön utánunk. - Sóhajtok egyet, mert semmi kedvem a sráchoz. Persze az sem lenne ellenemre ha itthon maradnánk és rendelnénk egy pizzát és néznénk valami filmet. Igazából ez Chelsen múlik, nekem minden megfelel csak vele lehessek.

Hallom, amit utánam kiabál, de túlságosan is új az egész, hogy előtte vetkőzzek. Nem is járunk és így nem igazán merek levetkőzni előtte, pláne nem úgy, ahogy beült az ágyra, mintha moziban lenne. Lehet, rosszul reagáltam le az egészet, de nem akarok előtte lebukni, hogy gyakorlatilag a strandon kívül senki sem látott még félmeztelenül.
Gyorsan átöltözök, annyira gyorsan, hogy el is felejtem a kis hazugságomat, hogy igazából fürödni is jövök. Visszamászok a szobámba és felteszem a nagy kérdést, hogy mit is csináljunk. Kicsit meglep, hogy nálam akar maradni, de nem szólok semmit, csak előveszem a telefonomat és leülök mellé.
- Oké. Milyet kérsz és mekkorát? - Kérdezem, miközben a telefonomban kutatok a kedvenc pizzériázom után, hogy leadjam a rendelést, amint megosztja velem, hogy mit is szeretne.
Amint kész, el is rakom a telefonomat és várhatunk úgy kb 20 percet mire jön, de ez az idő elég arra, hogy kiválasszunk egy filmet.
- Mit akarunk nézni? Lent a nappaliban tök nagy a tv és van házi mozi. - Adom meg a választást, bár maradhatunk az én szobámban is, itt is van tv, bár ez kisebb és nincs házi mozi rendszerhez kötve.
Amint megemlíti, hogy bizony felfigyelt arra, hogy hazudtam elvörösödök. Igaz, kiment a fejemből, hogy az volt a kifogásom, hogy zuhanyzok.
- Öömm... Meggondoltam magam. - Jobb nem jut eszembe, inkább elsüllyednék most. Remélem, hogy nem fogja sokáig felemlegetni ezt a bakit, mert a végén tényleg el kell mennem zuhanyozni.
- Anyu ki volt akadva, a nővérem meg csak kinevetett. Apu meg nem szólt semmit. - Rántom meg a vállaimat, kisebb veszekedés volt anyu részéről, hogy mibe keveredtem, de nem vészes. Hamar le tudtam és igazából már szerintem mindannyian hozzá szoktunk már a színes arcomhoz.
- Oké. Majd megkérdezem a haverokat, mikor csinálnak megint házibulit és szólok. - Mosolygok rá, nem is gondoltam volna, hogy ennyire velem akar bulizni. Mondjuk oda biztos, hogy Owen nem fog utánunk jönni. Ami viszont nagyon fura, hogy Chels nagyon is sok időt tölt velem, csak azt nem tudom, hogy miért.
- Szóval választottál filmet? - Nézek rá, mert szeretném tudni, mielőtt megjön a pizza. Úgy az igazi, hogy közben filmezünk.

Figyelek arra, amit mond és közben össze is állítom a pizzát, ahogy kéri. Magamnak is rendelek egyet és amint ezzel kész vagyok, ki is fizetem. Ezzel legalább megvagyok, és nem kell majd pénzt keresgélnem, amikor már ideér.
Elmosolyodok a döntésén, én is azt szeretem jobban. Most meg sem fordul a fejemben, hogy esetleg valaki haza jön. Aki a közel jövőben hazatévedhet, az a nővérem, a szüleimnek esti programjuk van.
Miközben átöltöztem azon gondolkoztam, hogy Chels miért van még mindig itt. Simán itt hagyhatott volna, ahogy eddig az összes csaj. Viszont ő itt van és filmet is választott, szóval nem megy messzire. A horror film választás is erre utal, hogy nem fogunk mi egy hamar elválni, amit nem is bánok.
Időm sem volt felocsúdni, meg is jött a pizza. Én is felkelek az ágyról, de mielőtt kiléptem volna, rápillantottam Chelsre. El tudnék fantáziálgatni, ahogy megesz, de inkább nem élem bele magam, mert abból mindig nagy csalódás szokott lenni. Végül csak kimegyek a bejárati ajtóhoz, hogy átvegyem a két dobozt. Ezekkel bemegyek a nappaliba és az előkészített asztalra le is rakom őket.
- Kérsz majonézt vagy ketchupot? - Teszem fel a kérdésemet és ha választott akkor azt behozom. Én magam részéről majonézt akarok. Hoztam be üditőt és tányérokat is.
- Nem. Maximum a nővérem jön haza nem sokára. A szüleimnek programjuk van, szóval ők nem lesznek itt egy hamar. - Elmosolyodok, azt hiszem nem a szüleimtől kell félni, hanem inkább a nővéremtől. Ő nagyon kedvesen, jó testvérhez méltóan be szokott égetni mindenki előtt. Azt hiszem, hogy azt élvezi is.
Most, hogy minden megvan a filmezéshez, be is kapcsolom a filmet, természetesen a villanyt már lekapcsoltam mielőtt leültem volna a kanapéra. Sötétben ezerszer jobb filmet nézni, hátha még az horror film is.
Ráteszem a majonézt az egyik szeletre, természetesen egy kis majonézt sikerül magamra nyomnom. Igazából nem is én lennék, ha ez nem történt volna meg. A pizzát a tányéromra pakolom, majd elkezdem enni, miközben törlöm le a majonézt a nadrágomról és hallgatom a filmet.

Megjegyzem, hogy nem szereti a ketchupot, talán később még felhasználhatom és lenyűgözhetem, hogy figyelek rá. Igazából nagyon reménykedek abban, hogy a nővérem nem mostanában szeretne haza jönni, hanem egy kicsit elidőzik a barátnőivel. A pizzát magamhoz vettem, miután letöröltem magamról a majonézt és elkezdtem enni. Eddig nem túl izgalmas, viszont a történet izgalmas. Egymás után eszem a pizza szeleteket és várom, hogy mikor fog valami történni. A történet szál nagyon tetszik, de eddig nem nyerte el a tetszésemet, már azért sem, mert Chels sem bújt még hozzám ijedtében. Én bírom a horrorokat, nagyon kevés van, ami meg tud rémiszteni. Abban reménykedek, hogy a mellettem ülő nem ennyire edzett.
- Nem fogy a pizza! - Nézek oldalra, ahogy meglátom, hogy még mindig van pizzája a dobozban. Kezd kétségem lenni afelől, hogy az enyémből is akar enni. Nem tehetek róla, ha nem köt le a film, akkor elkezdek beszélni. Bár ez még elég kezdetleges, és inkább el vagyok a pizzámmal foglalva. Viszont azt érzékelem a szemem sarkából, hogy sokszor tekint felém. Egyszer oda is pillantok, mire elrántja a fejét. Csak egy halvány mosoly jelenik meg a ajkam egyik szegletébe, majd én is nézem a filmet. Mikor nekem elég volt a pizzából, leteszem az asztalra a tányéromat és hátradőlök. Még talán úgy három szelet pizza maradhatott a dobozban. Talán később megeszem, de most jól laktam. Azért arra kíváncsi leszek, hogy mikor fog beindulni és esetleg megrémiszteni Chelst.

Nézem a filmet, miközben eszem a pizzát, bár szerintem választhattunk volna valami izgalmasabbat. Egyelőre engem ez egyáltalán nem fogott meg és ahogy látom Chels is csak unatkozik. Egészen addig a jelenetig, amíg meg nem ijedt és elkezdte dobálni a tányért. Csak megmosolyogtam, de nem szóltam semmit. Miért is tettem volna? Nálam az ilyen megmozdulások napi szinten vannak.
Viszont tovább nézem a filmet, amint megnyugodtak a kedélyek, de már én is azon vagyok, hogy el fogok aludni. Jól esik, ahogy ráteszi a fejét a vállamra, még felé is fordítom a fejem, hogy biztosan azt érzem, ami történik. Elégedett mosollyal nyugtázom, majd nem is tudom milyen ötlettől fogva a hozzá közelebb eső kezemet a combjára csúsztatom. Azért a szívem a torkomban dobog, mert biztos vagyok benne, hogy most fog egy pofont adni és kicsúszik a kanapé szélére, eltávolodva tőlem.
Egy darabig ülve nem bírok magammal, így megint csak felé fordulok alig érezhetően és megijesztem. Nekem valahogy ez a film nem jön be, én már túlságosan is edzett vagyok a horror filmekhez.

Annyira élvezem, hogy a kezem a combján lehet és ő meg sem szól érte. Kicsit úgy érzem, mintha járnák, főleg hogy szinte rajtam alszik. A legnagyobb problémám, hogy unatkozok, így nem bírom kihagyni azt, hogy megijesszem. De csak azért, mert azért éreztem, hogy időnként megugrik és muszáj volt. Ahogy megijesztem, el is húzom a fejem, azt nem gondoltam volna, hogy ekkorát fog sikítani, de a nevetésem az nem maradhat el. Egyszerűen vicces, amilyen reakciót itt levágott. Igaz, azért azt csodálom, hogy nem állt meg a szíve, de ennek örülök is.
Gondoltam, hogy meg fog sértődni és fel is készültem, de leginkább a legrosszabbra, hogy felpofoz. Az, hogy hozzám vágja a díszpárnát, a nevetésemet nem mulasztja. Annyira jól néz ki, ahogy ilyen durcás. Közelebb is csúszok hozzá, amikor elkezd nevetni. Jó lenne, ha megint hozzám bújna, de ahogy elnézem elkezd enni, így kicsi esélyét látom ennek.
- Nem valami jó ez a film. De most már kíváncsi vagyok a végére. - Rántom meg a vállaimat, igazából már csak azért is nézem végig, mert érdekel mi lesz a vége. Ha szerencsém van, akkor megint csak hozzám fog bújni. Azért kicsit sajnálom, hogy nem félelmetesebb, akkor tuti, hogy nem mozdulna el tőlem.

A párnát még mindig fogom, fogalmam sincs miért, mégis csak Chels mögött volt. De nem sokáig lehet nálam, mert szinte ki is tépi a kezemből, én meg felemelem mindkét kezem, ahogy az ölembe fészkelődik. Pillanatra le is fagyok és nyelek is egyet. Azt nem gondoltam volna, hogy ilyen lazasággal az ölembe fekszik, hiszen nem is vagyunk együtt. Igazából ahogy nézem és kezdek megnyugodni, nagyon is tetszik, így lerakom az egyik kezem magam mellé, a másikat pedig az oldalára. Egyik pillanatban azon kapom magam, hogy gyengéden simogatom. Ezt egészen addig csinálom, amíg Chels rám nem szól, vagy meg nem csörren a telefonja. Kicsit olyan érzésem van, mintha bűnt követtem volna el és akaratlanul is vörös lesz az arcom.
- Nem veszed fel? - Ráncolom össze a homlokomat, mert már régóta csörög és nem az enyém. Ami azt illeti szerintem az én telefonomon fekszik. Ahogy felemelkedik, ki is veszem a sajátomat a zsebemből és az előttem lévő asztalra teszem.
Nem zavar egyáltalán, hogy visszafekszik, az annál inkább, akivel beszél. Valahogy a gyomrom görcsbe rándul, ha csak arra gondolok, hogy Chelseal együtt volt. Viszont azon jobban meglepődök, amit Owen mond. Hagyjon el? Nem is járunk... Vagy igen, én meg lemaradtam róla?
- Nem is tudtam, hogy együtt vagyunk. - Azért kicsit a hangomban hallatszik, hogy mennyire lelkes vagyok. Ahogy hallottam, leginkább ő terjeszti, hogy együtt vagyunk, más különben, honnan venné ezt Owen. Az nem igazán tetszik, hogy kitapossa a belem és megaláz. Nem csináltam semmi rosszat, én még mindig ebben a hitben vagyok. Eddig amúgy sem gondoltam volna, hogy Chels valaha is szóba állna velem, most meg itt fekszik az ölemben, ami eléggé feszélyez még mindig, de nagyon is jól esik. Kicsit olyan, mintha a csajom lenne. Ő az első, aki így fekszik rajtam, és őszintén szólva meg tudnám szokni.
A filmnek hamarosan vége és nem tudom eldönteni, hogy alszik-e vagy sem.
- Alszol? Haza kísérjelek? - Kicsit oldalra dőlök, hátha látom az arcát, de ebből a pozicióból nem. Viszont halkan beszélek, mert ha alszik akkor nem kelteném fel. Nem tudom, hogy most itt akar-e aludni vagy sem, de engem egyik sem zavarna. Szívesen haza is kísérem, ha azt akarja. Az igaz, hogy egy kicsit félnék a haza fele úton, mert kinézem Owen-ből, hogy megszerezte hol lakok és simán elkapna este.

Nem tudom miért, de most jó is, hogy az ölemben van és nem látja az arcom. Kicsit csalódott vagyok, mert azt hittem, hogy ő az, aki terjeszti, hogy együtt vagyunk. Ezek szerint Owennek túlságosan is nagy a fantáziája. Igazából nem tudom, hogy miért vagyok csalódott, amikor pontosan tudom, hogy egy ilyen csaj, mint Chels sosem kezdene velem. Most is csak azért van itt, mert a múltkori pizzázást bepótoltuk. Semmi több. És ez a két szó viszhangzik a fejemben, hogy semmi több. Nincs köztünk az ég világon semmi és nem is kéne reménykednem másban.
Egészen addig gondolkozok ezen, mire rájövök, hogy fel kéne mennünk a szobámba, vagy Chelsnek haza, mert a nővérem bármelyik pillanatban megérkezhet, én meg magyarázkodhatok neki. Azt hiszem jobb lenne, ha még nem futnának össze. Ismerem a nővérem és biztos vagyok benne, hogy leégetne Chels előtt.
Fura, hogy ennyire túrja a fejét az ölemben, oké, hogy ott a párna de még jobban feszélyez ez a helyzet. Nyelek is egyet, azt hiszem, muszáj lenne poziciót váltanunk. Nem akarok kellemetlen helyzetbe kerülni, így lassan és óvatosan kibújok Chels feje alól, hogy a párnával a kanapéra tegyem a fejét.
Látom, hogy nem igazán akar megmozdulni és már szinte alszik, így fogalmam sincs, hogy mi okból, de megmozdítom, hogy a hátára forduljon. Amint ott van, egyik kezemmel a térdhajlatához nyúlok, a másikkal pedig a hátához és szép lassan felemelem. Azt nem mondom, hogy nehéz, de azt hiszem muszáj lenne valóban kicsit kondiznom. A karjaimban felviszem a szobámba és lerakom az ágyamra, azt hiszem, hogy most itt fog aludni. Engem nem zavar, hogy utcai ruhában alszik, úgy is akartam ágyneműt cserélni, csak túlságosan is lusta voltam. Mivel én át vagyok öltözve, így igazából én kész vagyok az alváshoz. Elég fura, hogy megint együtt alszunk, de nem bánom egyáltalán.

Felhozom a karjaimban a szobába, mert látom rajta, hogy már alszik és nem akarom zavarni. Jól esik, ahogy rajtam alszik, de sajnos túlságosan is közel van a szobám a nappalihoz. Sebaj, óvatosan leteszem az ágyamra és hagyom, hogy elhelyezkedjen. Nem fekszek mellé, mert még el akartam pakolni lent, de arra nem számítottam, hogy felkel.
- Nem. Én csak, el akartam pakolni lent. Gondoltam hagylak aludni. - Egy félmosolyt erőltetek az arcomra, bár gondolom ezt nem látja, mert még mindig csukva vannak a szemei. Mindenesetre én sem beszélek túl hangosan, mert tudom, hogy mennyire rossz, ha már az ember félálomban van.
A kérését teljesítem és leoltom a lámpát, azt nem tudom eldönteni, hogy miben is akar aludni, de nem bánom. Odalépek a szekrényhez és igazából az első inget, amit megfogtam, kivettem és odanyújtottam felé.
Azt hiszem, ha tényleg ebben fog aludni, ez lesz a kedvenc ingem mostantól. Ha itt akar átöltözni előttem, akkor elfordulok. Persze sötét van, nem látnék igazából semmit. De azt hiszem, hogy már csak a gondolattól is elpirultam. Ha azt vesszük még csaj testét nem is láttam meztelenül közelről.
Ha végzett az öltözködéssel, akkor odamegyek az ágyhoz és bebújok mellé a takaró alá. Nem tudom, hogy megint az ágy másik végében akar aludni, hogy hozzám ne érjen, vagy most engedi, hogy összebújjunk. Én az utóbbinak jobban örülnék, de pont ezért nem is mozdulok. Inkább megvárom, hogy ő hogyan is dönt.