Alex & Chels

Remek napunk van, nem igaz? Boldog szülcsinapcsit, Chels! Kösszii! Kitáncikáltam a konyhába kávét főzni, majd leültem a nappaliba, este buli, minden megvan? Ruha, pipa. Vagy húszat felpróbáltam a plázában, és mind olyan fene dögösen állt, döntésképtelen voltam, aztán végül mégis csak az elsőt vettem mindig, hmm mindig az a legjobb döntés, amire elsőnek esik a választásunk. Cipő, pipa, táska is, a pia behűtve, azt hiszem minden megvan. Már csak az kell, hogy senki ne merészelje elcseszni, vagy akár a mai napomat. Túl szép eddig. Áhh, jut eszembe, ma még mennem kell Alexhez is. Fura érzéke van az időzítéshez. Furcsálltam is kicsit, hogy éppen ma akar tanulni, de legyen, van még idő, egy-két óra belefér. Lassan kortyolgattam a kávémat, nem akartam mindenkit felverni a házban, fel kéne öltözni, bahh... Oké, menjünk. Gyorsan leraktam a kávésbögrémet a pultra, majd később elmosom, és futottam is a szobámba a szekrényem elé, az esti ruhám már ki van készítve, és tökéletes! De mostanra is kéne valami. Ha már szülinapom van, asszem ma én lepem meg Alexet, azzal hogy nem kések, megint. Legalábbis is azon leszek, ami még sanszos is, hogy összejön, ha az elkövetkező órában sikerült eldöntenem végre mit vegyek fel. Végül csak kikapkodtam pár ruhadarabot a szekrényből és összekombináltam őket, megigazítottam a hajam, felkaptam a táskám, gyorsan beledobáltam amit kellett, és már indultam is. Francba, bele se néztem, úgyhogy remélem most nem tesz fel kérdéseket, csengettem, majd széles mosolyra húzódtak ajkaim, amint Alex ajtót nyitott.
- Szia. - Léptem beljebb, majd megöleltem és egy puszit is adtam az arcára. Meglehet túlságosan lelkes is vagyok ma, de ez az én napom, igaz Ő nem biztos, hogy tudja, szóval lehet most egy kicsit zizinek tűnök, de csöppet sem zavar.
- Igen, azt hiszem rám fér, ha azt átfutjuk megint. - Csak, hogy rendesen képben legyek megint, még mielőtt valami újabb borzalommal kell megbirkóznom, nem árt, ha előtte még gyorsan kibogozom a szálakat a buksimban.

KLIKK

Alex & Chels

- Háát, az az igazság, hogy most nem igazán gyakoroltam mára... - Szóval kétlem, hogy mennének a válaszok, vagy ha mégis, elég nehézkesen, de megpróbálhatjuk. Tőle aztán tuti bármit kérdezhetnék, bármelyik anyagrészből, menne neki. Én meg még ezzel a néhánnyal is hadilábon állok, de azért kezdünk haladni valamerre, már nem utálom annyira az egészet, most hogy kezdem érteni is miről van szó, bár még mindig nem az én világom, és még mindig fogalmam sincs mért kell ezt nekem végigcsinálnom egyáltalán, de nem ma fogok ezen balhézni az ősökkel, megtehetem minden nap és az anyám kábé minden nap rám csaphatja a kagylót. Szeretem a családomat. Na jó, ez irónia volt.
- Persze, hozom is. - Még le sem ültem, szóval igazán nem gond, ahogy kérte bemegyek a szobájába, szerencsére ott is vannak a jegyzetek, ahol mondta, nem úgy, mint nálam, hogy ott vannak a... hát valahol ott. Fogtam a jegyzeteit és már fordultam is vissza, ki a nappaliba. - Megvannaa... - -ak. Ahogy megpillantottam a tortát az asztalon a gyertyával meg minden, hirtelen azt sem tudtam mit mondjak, sőt a szavam is elakadt, szóval nem is tudtam volna. Ez most komoly, tényleg komoly? Várjunk, honnan tudta és...?
- Jesszus, köszönöm! - Egyszerre ennyit tudtam kinyögni, közben még mindig a jegyzeteit szorongattam.
- Azt sem tudom mit mondjak, de hát honnan, kitől? - Mert abban határozottan biztos vagyok, hogy nem említettem neki a szülinapom. Elképesztő ez a pasi, de tényleg! Félretettem a jegyzeteit, még a végén lángra kap, meg se lepődnék rajta, miután leestünk a kanapéról. Igaz, arról inkább én tehetek. A gyertya fölé hajolva, előbb behunytam a szemem, kívántam valamit, majd elfújtam, ahogy azt kell.
- Hihetetlen vagy! Köszönöm! - Nem ússza meg, akkor sem, ha most meg hanyatt esünk miattam, széles mosollyal az arcomon közelítettem felé, majd hosszasan megöleltem. Ennyi törődést utoljára... fogalmam sincs kitől kaptam. Ez a legszebb szülinapom. Kicsit elhajolok tőle, mikor látom, hogy egy kis ajándékdobozkát tart a kezében és felém nyújtja. Nem hiszem el, kíváncsian nyitom ki a dobozkát, amiben megpillantom a vékonyka kis láncot a nevemmel... - Ez tökéletes. Imádom! - Nem bírtam magammal, ki is vettem egyből, hogy feltudjam rakni és így Alex is láthatja hogy áll a csuklómon, egyszerűen tökéletes.

KLIKK

Alex & Chels

A lakótársammal? Kíváncsi lennék melyikkel, habár most annyira nem is érdekes, ahogy az sem érdekel, ha ez valakinek esetleg nem fog tetszeni, ha a fülébe jut. A mai az én napom és senki sem ronthatja el, egyetlen pasi sem, mert én fogok ütni.
- A többiek? Úgy értem, a szüleid? - Kérdeztem, miközben felvágtam a tortát, nagyon jól néz ki, epres csokis, a kedvencem, vágtam egy-egy szeletet, elhelyeztem őket a tányérokon, majd az egyiket felé nyújtottam. Nem mintha bánnám, csak furcsa, hogy még soha senkivel sem futottam össze, pedig már nem először vagyok itt, és nem is csak ilyen húsz perceket, ennyit pedig tuti nem dolgozhatnak. Szóval, valószínűleg épp miattam küldte el őket, vagyis kérhette meg őket, hogy ne legyenek itthon, aranyos, pedig egy ekkora tortát ketten úgysem fogunk eltüntetni, és engem nem zavarnának. Biztos az anyukája segített neki az elkészítésben, valahogy nem tudok egy pasi se elképzelni egyedül tortát sütni, na jó, kivéve Buddy-t.
- Bulizni megyek. - Tény, hogy eddig szándékosan nem említettem neki, de nem szemétkedni akartam vele, mindössze csak nem szeretném, ha újabb harci sérülésekkel gyarapodna, előbb az arca, aztán a csuklója, szeretném már egy kicsit épségben tartani, és hát este Owen is ott lesz valószínűleg, nem biztos, hogy annyira jó buli lenne, ha mindketten ott lennének. Bármekkora is legyen az a hely, nekik kettejüknek nem elég nagy, de távol tartani se tudom őket egymástól, ahogy egy részeg férfit megfékezni se... Bele se akarok gondolni mi lenne, ha részegen megint neki esne, nem akarom, hogy bántsa újból, és ha ehhez az kell, hogy kicsit mégis szemétnek tűnjek, akkor ennyit kénytelen leszek magamra vállalni. De most inkább kóstoljuk meg a tortámat.
- Ez jó, nagyon jó! Van esetleg valami, amihez nem értesz? - Mert most már komolyan érdekelne mi lenne az. Először ebédet csinált nekem, most pedig tortát sütött, pusztán csak kíváncsi vagyok legközelebb mire számítsak, bár a meglepetésekben is jó., meg abban is, hogy teljes titokban tartson dolgokat.

KLIKK

Alex & Chels

Tényleg nem szándékosan nem hívtam, szemétségnek is érzem a dolgot kicsit vele szemben, de jobb lesz ez így. Ez az én napom és így vagy úgy, de szeretném, ha bunyó mentesen múlna, plusz azt sem akarom, hogy kidobjanak minket a club-ból az az idióta miatt. Igen, nem attól tartok, hogy Ő nem tudna esetleg viselkedni, hanem az a vadbarom Owen. Bulizni akarok, nem békebíró lenni, vagy megint aki a sebeit borogatja jéggel az este végén.
- Ismered az XS Nightclub-ot? Oda megyünk. - Tudom, hogy Alex nem az a típus, akit záráskor úgy rúgnak ki a bárokból, de attól még esetleg hallhatott a helyről. Őszintén nincsen konkrét listám a meghívottakról, legfeljebb, akik a lakásunkra jönnek előtte, de a Club-ba már nem igazán határozhatom meg, hogy ki jöhet vagy pedig ki nem, így sejteni lehet, hogy Owen is ott lesz meg még gondolom néhányan. Ma csak szeretnék egy mindentől független bulit, ahol végre kiüríthetem a fejem és tombolhatok egy jót, holnap pedig szeretnék őrült másnaposan ébredni, az ágyamban, a szobám padlóján, vagy a nappaliban, édes mindegy, csak jó legyen.
- Értem, szóval most én voltam a kísérleti alany is egyben? - Kérdeztem nevetve, oké, biztos nem úgy gondolta, de attól még vicces és még itt vagyok, élek, lélegzem, szóval teljes mértékben ehető és még az íze is jó. Attól biztosan jobb lett, mint amit én sütnék. Az anyám se egy konyhatündér, így nem is igazán volt kitől ellesnem dolgokat. Én inkább az a fajta nő vagyok a konyhában, akinek szólni kell, hogy a macskát nem szabad a mikróban szárítani.
- Hála az égnek. Oké, persze. Nézhetünk valamit. - Annyi még simán belefér, végül is annyi időt mindenképp szántam volna a tanulásra is, és így még jobb is. És még így is időben elfogok készülni, elég, ha olyan öt körül nekikezdek. Egész hozzáfogok szokni ehhez az együtt való filmezéshez, sokkal jobb, mint egyedül, bár most megpróbálok nyugton maradni. Komolyan csak balszerencsét hozok rá.

KLIKK

Alex & Chels

- Oké, rendben van, dehogyisnem, a könyvek nem buliznak, én meg még sehogyan se állok a készülődéssel, vagyis de, innen még mindenképp hazamegyek. - Most az egyszer remélem, hogy nem veszi nagyon zokon a dolgot, igaz, nem fair, de most nekem sincs sok választásom, ha nem akarom, hogy jelenetet rendezzenek meg azt sem várnám el, hogy hagyja magát, így most akkor én leszek a rossz zsaru, majd kiengesztelem valahogyan, miután magamhoz térek, csak van valamivel, amivel elérhetem, hogy ne úgy nézzen rám, mint egy gyerek, akitől most vették épp el a kedvenc játékát.
- Imádom az összes részét. Melyiket fogjuk nézni? - Mondjuk, ha ma ráérnék és nem kellene elmennem, akkor akár tarthatnánk egy maratont is belőle, de ez még simán bepótolható bármikor. - Valamikor, amikor mindketten ráérünk tarthatnánk egy Jurassic park estet? - A Jurassic azon kevés filmek közé tartozik, amit akármennyiszer megtudok nézni, mégsem unalmas. Lehet, hogy fene régi, ami a technikáján is meglátszik, ahogy a hibákon is, mégis nagyon eltalálták, kalandos, izgalmas és még olykor rémisztő is a maga módján, tényleg egy örök klasszikus.
Lehuppantam a kanapéra és vártam, hogy Ő is jöjjön, lassan több időt töltök el ezen a kanapén, mint a sajátunkon a lakásban, otthon jobbára csak a kávét iszom meg ott, aztán megyek a dolgomra.
Megvártam még Ő is leült mellém, majd közelebb csúsztam hozzá és odabújtam, ha engedte. Most úgy érzem magam, mint egy hízelgő kiscica, talán kicsit az is vagyok, de tekintsük ezt is a kiengesztelés részének, és innen valahogy sokkal jobb filmet nézni, mint a kanapé túlsó végéből.
- Fáj még a csuklód? Bocsi, teljesen leamortizállak. - Azt hiszem ezt a kifejezést se használtam még soha, akkor most én is okostojás leszek? Talán egy másik évszázadban, mire ezt mind megtanulom. - Egyedül választottad? - Pillantottam a láncra, mert a pasiknak általában nincs érzékük az ilyesmihez, vagy egyből megtalálják, amit keresnek vagy órákig ácsoroghatnak a kirakat előtt, akkor sem tudnak dönteni.

KLIKK

Alex & Chels

- Most biztosan nem, egy pasi sem maradhatna. De persze, ha szeretnél, hazakísérhetsz. - Egy dolog az, hogy pokolian unalmas lenne, még akkor is ha féltucatnyi lány rohangálna körülötte hiányos öltözékben a hajvasalóját vagy épp a szájfényét keresve, észre sem vennék, hogy ott van, meg amúgy is, ez olyan lányos dolog, szóval belépni csak lányoknak.
- Nekem a harmadik rész már nem is, hogy gyenge, inkább egy kicsit erőltetett. - Nálam az első kettő viszi a prímet, de akár a harmadikat is szívesen megnézem, szóval bármelyik jöhet.
- Oké persze, lehet összehozhatjuk akár még a héten is, vagy holnap, csak előbb átalszom a napot, valószínűleg. - A holnapi nap folyamán halott ember lesz az, aki felkelt, és nem nagyon érdekel, az sem, ha délután kettő vagy este öt óra van. Bárhol is kötök ki a buli végére, csak annyit akarok utána megmozdulni, hogy lássák még élek, remélem, hogy lesz is ennyire jó az esténk. Igaz, hogy a legjobb bulik mindig spontán vannak, de a mai sincs igazán megtervezve, azon kívül, hogy mit veszek fel.
- Én sem szándékoztam leesni, béna voltam, bocsi. - Még mindig nem tudom hogyan történt, hirtelen csak kibillentem, aztán rántottam magammal őt is, végül pedig kettő másodpercen belül a földön végeztük és úgy éreztem sajog minden porcikám és agyrázkódást kaptam, na jó nem, csak kicsit kemény volt a földet érés és hirtelen jött, de az biztos, hogy sikerült meglepnem vele. - Az elképzelés jó volt, a kivitelezést kell még gyakorolnom. - Mondjuk, hogy fenn is maradjunk az ágyon, vagy legközelebb légyszi, had én essek rá.
- Pedig elég sok van, meg szeretem is őket, csak mindig elvacakolom az időt, aztán mindig mindenhonnan késésben vagyok, így mindig elmarad. - Aztán utólag eszembe jut, de akkor meg már mindegy. De ettől függetlenül, ha meglátok egy újabbat, ami megtetszik, akkor még szép, hogy az is kell és meg kell vennem,szerintem olyan ékszerem is van, amire már nem is emlékszem, hogy van.
A kérdést hallva csak vettem egy mély levegőt, vissza a kezdetekhez. Fogalmam sincs most mit mondhatnék, mi mást, ami a múltkor nem hangzott volna el. Talán a szavába kellett volna vágnom, hogy ezt inkább ne... - Én azt hittem unod már hallani a helyes vagy, aranyos vagy de maradjunk barátok szöveget. - Most jöhetnék az örök klasszikussal, a bocsi, de nemrég szakítottunk az exemmel és ez most nekem még nem megy, vaaagy a kedvellek meg minden, de most nem akarok pasit, ennél képmutatóbb már nem is lehetnék, ha ezt vágnám a képébe. - Alex, ez nem egy lóverseny, basszus, vagy a kinek a lova nagyobb játék, nekem csak egyszerűen más stílusú pasik jönnek be, de ez nem azt jelenti, hogy veled lenne bármi baj is, nem kell megváltoznod a kedvemért, nem kell ezt csinálnod. - Próbáltam összeszedni a gondolataimat úgy, hogy annak valami csekély értelme is legyen, hát remélem sikerült. Nagyon remélem, hogy most nem az fog következni, amikor megpróbál Owennel visszavágni, nem azért mert nem érdemelném meg, végül is szíve foga kimondani, amit gondol, csak ez nem változtat semmi. Az egy vadbarom, na és? Ők ketten ég és föld, minden téren, nincs miért hasonlítania magát hozzá, még kevésbé akarom, hogy olyanná váljon, fel is pofoznám.  

KLIKK

Alex & Chels

- Ha fel vagy rá készülve, abban mi a poén? - Duzzogott, én pedig már ráuntam nézni, így ki kellett agyalnom valamit, hogy végre felhagyjon vele, ami sikerült is, csak épp a végét nem gondoltam át kellőképpen, a lehetséges balszerencsét nem számoltam hozzá, ami be is jött. Igaz, ha számított volna rá, akkor elkaphatott volna és nem rántja meg a csuklóját azzal, hogy megpróbál nem a teljes testsúlyával rám esni, de akkor abban nem lett volna semmi poén és végtére is túléltük, amellett pedig biztosra veszem, hogy még egy lány se rántotta le az ágyról, szóval egy pont nekem.
- A múltkor szívesen megmutattam volna, de két szájszéllel hadakoztál meg tiltakoztál, hogy nem érhetek a hajadhoz meg mi baj van a stílusoddal, végül is semmi, csak nekem öhmm nem elég pasis... - Inkább az az anyu kicsi fia. Helyes, csak nálam nem esik bele a pasi kategóriába, és hát valahogy kezdettől nem úgy tekintek rá. Tényleg elképesztően figyelmes, mondhatjuk, hogy nem lesz még egy ilyen pasi, de valahogy inkább barátként kedveltem meg, abból meg nem igazán lehet kiküzdeni magad. Néha úgy érzem, hogy meglenne, megvan az a szikra, máskor meg, hogy nem, sőt elképzelhetetlennek tartom a dolgot, elvégre még csak nem is hasonlítunk, önfejű vagyok, és csak elcsesződne a dolog, mert hát egy kapcsolat mégis csak a kompromisszumokról szól és ha nem érezném azt, hogy engednem kell, akkor valahol tuti elcsesződne a dolog, de az meg már nem én lennék. De azt sem szeretném, ha Ő változna meg miattam, mert látom miről szól ez az egész. Folyton az az érzésem, hogy csak próbál megfelelni, azért a sok kérdés, folyamatosan próbálj jobb lenni valamiben, megmutatni, hogy jobb nála, Owennél. Ez nyilvánvaló, még nekem is. De nem akarom, hogy ezt csinálja, mert mi van, ha, mi van, ha én nem érek ennyit?
- Mit mondhatnék, hogy elfogadd? Én nem akarlak megváltoztatni, buta ötlet volt, sajnálom. - Mert akkor már nem önmaga lenne, és látszott is rajta, hogy mennyire bizonytalanul áll a dologhoz, egy pillanatig úgy hittem nem bízik bennem, azért, de akár így van, akár nem, nem akarom, hogy úgy érezze muszáj ezt csinálnia, mert nem az.

KLIKK

Alex & Chels

- Kiforgatod a szavaimat. Azt mondtam, hogy nekem nem elég pasis. - Próbálok meg kibújni a válasz alól, mert hát erre most megint mondhatnék, amivel nem sérteném meg totálisan? Ilyen válasz nincs. És kit is hozhatnék fel példának? Akit utál? Na Ő mondjuk elég pasis, meg egy bunkó paraszt, és jobb is lenne, ha most nem kerülne fel témába közöttünk.
- És azt mégis hogy képzelted? - Néztem fel rá. Már a legutóbb is az volt az érzésem, hogy csak én szeretném az egészet meg jó buli is lett volna, ki tudja, még az is lehet, hogy bejött volna neki, amit összehozok, de láttam rajta, hogy kényelmetlenül érzi magát, én meg nem akartam bunkón viselkedni, így annyiban hagytam, most viszont Ő az, aki ezerrel lovagol a témán, de ezt is annyira erőltetettnek érzem, hogy ezzel is csak nekem akar megfelelni és inkább megteszi, amit kérek vagy mondok, csak ezzel is egy kicsit beljebb legyen, ami írtó cuki, de nem szükséges.
- Ahh, szülinapom van! - Tényleg muszáj ezt, és éppen ma? Eddig annyira szépen alakult a nap, minden szuper volt, szépen megnéztük volna ezt a filmet, ami megint csak megy üresben, mert mi rá sem hederítünk, csak ugyanazon a lovon ülve vitázunk, vagy minek nevezzem, mindegy is. - Nem azt mondom, hogy rossz lenne, de nem kell, érted? Mert mi van akkor, ha én nem tudom ugyanezt megadni neked? Én nem akarok megváltozni. Nem csak miattad, vagy érted nem, senki másért sem. És ha én nem tudom ugyanazt megadni neked, akkor lehet, hogy valaki jobban megérdemelné nálam, nem gondolod? Én csak nem akarom, hogy minden elcsesződjön. Hagyd csak, nem, nem kérek. - Lassan inkább azt az üveg tequilát kérném, ami otthon be van hűtve. Bármit is mondjon, még a bolond is látja, hogy megvan bántva, de akkor mért kell újra és újra felemlíteni? Nem fog mást hallani. Mazochista, vagy mi a franc?! Élvezi, ha bántom? Mert akkor essünk túl rajta, vallja be, aztán inkább gyorsan lekeverek egyet neki, csak hagyjuk már... - Még azt sem tudom, például, vannak-e közös dolgaink, amit mindketten szeretünk vagy bármi közös bennünk. - De kezdjük a legalapabbal, Ő szereti, amit csinál, én utálom. Ő ebben akar élni, én alig várom, hogy leléphessek. Meglehet, hogy nem vagyok túl okos, de szerintem ezek elég pocsék alapok egy jól működő kapcsolathoz.

KLIKK

Alex & Chels

- Öhmm, fogalmam sincs, kipróbáljuk? – Néztem fel rá lelkesen, bár igazából csak ugratni akartam, nem gondoltam komolyan, hogy csinálja is meg, bár ez még nem fogja ebben meggátolni, már pedig eléggé a fejébe vette, hogy mindenbe az a pasi akar lenni, aki nekem kell, szóval kétlem, hogy bármire is mennék szavakkal. Végül is, lenne egy kis borostája, ki tudja, lehet jó lesz, ha meg nem, azon is lehet könnyen és gyorsan segíteni, megszabadul tőle.
- Nem biztos, hogy ez jó ötlet lenne. – A  múltkorit is megbántam már, fel sem kellett volna hoznom, de azt gondoltam jó móka lenne, meg hogy szerinte is, de hamar leesett, hogy ez nem egészen van így, poénnak szántam, mint amikor bevágtam, hogy a fiúk is számítanak-e a játékban, aztán valahogy ez sem úgy sült el, ahogyan azt előre megterveztem a kis buksimban. – Talán magadnak kellene próbálkoznod… valamivel, azt senki sem látja. – Áhh, hogyan tudnám ledumálni róla, hogy ne csinálja ezt? Mármint, én csak annyit szerettem volna elérni, hogy egy kicsivel több önbizalma önmaga meg a lányok felé is, aztán most minden arról szól, hogy én mit akarok és nekem őszintén fogalmam sincs mit akarok, csak kicsit soknak érzem az egészet és nem igazán tudom már hogyan mondjam el neki. Én nem az a lány vagyok, úgy értem, a legtöbben ölnének egy ilyen pasiért, aki kedves, figyelmes, nem felejti el a szülinapodat, tortát süt neked, aki egyetlen alkalmat sem mulaszt el megjegyezni milyen csinosnak és gyönyörűnek tart, de… Egyszerűen csak iszonyú jól esett minden és nem gondoltam abba bele… hát, hogy többet akarnék, vagy, hogy Ő esetleg többet szeretne és most úgy érzem, hogy nem bírok ennyi dologgal a fejemben.
- Oké, legyen! De ha elmegyek veled randizni, akkor megígéred, hogy addig leszállsz a témáról. Komolyan gondoltam… A randi végégig hallani se akarok erről, nem zúdítasz rám további kérdéseket, hanem csak sodródsz, nem olyan nehéz, csak lazíts. – Végül csak beadtam a derekam, miután nem láttam más kiutat, nem bírok már el több kérdéssel, tele a fejem és bulizni szeretnék ma, nem ezen pörögni.
- Rendben. Te vagy a pasi, bármi számításba jöhet, ahol nem kell egy rakás idiótát hallgatnom, meccset néznem és nem kapok füstmérgezést. – Szóval, a mozi teljesen okés, juppi nachos! – Képzeld, még biliárdozni is tudok. – Szerintem elég sok pasis dologban benne vagyok, még akár sörözhetünk is, csak könyörgöm ne azt kelljen már néznem közben, hogyan kerget egy rakás hülye egy korongot, labdát, a vízben vagy a pályán, mert nem érdekel.


KLIKK

Alex & Chels

- Focik, hoki, baseball, egy kutya. Totál értelmetlen. Szóval nem. - Így már biztos lehet abban is, hogy nem fogunk együtt semmilyen meccset nézni, soha, komolyan. Számomra az felér egy kínvallatásos szenvedéssel, egyetlen alkalommal vettem rá magam, hogy megnézzek valamit, azt hiszem foci volt, nos az első félidőig vagy miig sem húztam, húsz perc után feladtam a harcot, életem leghosszabb húsz perce volt, és sosem kapom vissza, kár érte.
- Fogadhatunk is akár. - Okos lány vagyok, nem fogadok olyasvalamiben, amiről tudván tudom, hogy nem nyerhetek. Még akkor tanultam meg játszani, amikor ideköltöztem, és elkezdtem Owenékkel bandázni, és piszkáltak, hogy nem tudok játszani, sőt még azt sem hogyan kell fogni azt a vacak ütőt, így miután már nem bírta nézn a szerencsétlenkedésemet, megtanított, a sürt is akkortájt szerethettem meg, mert akkor még az a bunkó paraszt is rendesnek tűnt. A lényeg az, hogy most bizony téved. De ha szeretné, egyszer szívesen bebizonyítom. De egy randiban egyeztünk meg, vagyis okosan kell választania hogyan is szeretné kihasználni. Mondjuk kíváncsi is vagyok mit tervezget.
Átkarolt, én pedig kényelmesen lejjebb csúsztam és hátradőltem, hát bár a második felét látni fogjuk a filmnek, Valahogy nem megy nekünk ez a filmezés, úgy értem, még együtt sem sikerült rendesen végignéznünk, vagy belealudtam vagy folyton közbebeszéltünk valamit. Lassan vége lett a filmnek és a mobilomra pillantottam, menni kéne.
- Indulnunk kell. - Már ha még mindig ragaszkodik hozzá, hogy hazakísérjen. De aztán tényleg az lesz, hogy nem jöhet velem. - Még valami, legkevesebb egy nappal előtte szólj, mikorra tervezted a randit. - Más különben ideges leszek, néhány óra alatt azt sem döntöm el mit vegyek fel, még úgy is, ha tudom hová megyünk. Tényleg, hová is? Remélem nem fogunk szembekötősdit játszani. Az kicsit sok lenne az első randin, nem?