A tanulás egy ürügy Alex & Chels

Tárgy: A tanulás egy ürügy Alex & Chels 19.06.19 22:04

Áthívtam Chelst, hogy itt tanuljunk. Azt hiszem itt egy kicsit kényelmesebb és nyugodtabb abból a szempontból, hogy itt biztos nem fog Owen felbukkanni. Ami azt illeti az egyetemen próbálom elkerülni és ez egész jól megy. Legalábbis még nem keresett meg, hogy valóra váltsa a múltkori fenyegetését. Remélem csak felindultság volt az egész és már elfelejtette. Bár amilyen szerencsés vagyok ennek kevés az esélye.
Most viszont nem akarok Owennel foglalkozni, mert Chels átjön, nekem pedig el kell készülnöm. Ebédet főzök csak miatta, hogy levegyem a lábáról. Gondolom ezzel csak elérek valamit. Már az is megfordult a fejemben, hogy tetszhetek neki, mert mindig igent mond, bármit is hozok fel. A tanulást illetően igazából. De most egy leplezett randit is össze tudok hozni.
A kaja egész jól sikerül, és nagyon odafigyelek arra, hogy semmi se égjen oda. Inkább egyszerre egyet csinálok, hogy ez valóban ne történjen meg. Nagyon izgulok és egy gombóc is van a torkomban.
Amint elkészülök, lekapcsolom a gázt és megterítek. Tányér, az evőeszközök és poharak. Semmi extra, pedig szívesen hoztam volna egy szál virágot és gyertyát is gyújtanék. Mivel ez az egész elméletben tanulás, így minden randinak tűnő dolgot el kell hanyagolnom.
Gyorsan elkészülök, így most arra várok, hogy Chels megjöjjön. Nagyon remélem, hogy most az egyszer nem késik, vagy ha igen, akkor az minimális. Nem akarok megint mindent megmelegíteni, mert akkor már nem lenne jó. Ahogy meghallom, hogy csöngetnek, már megyek és nyitom is az ajtót. Egy nagy mosoly terül szét az arcomon, ahogy meglátom Chelst. Félre is állok, hogy be tudjon jönni.

Tárgy: Re: A tanulás egy ürügy Alex & Chels 20.06.19 19:48

Alex & Chels

- Hé Chels, a lányokkal rendelünk valami kaját, kérsz te is? - Bújt be Kim az ajtón, miközben pakoltam össze a cuccaimat, okéé, ez megvan, de mit vegyek fel? Áhh, fogalmam sincs, szóval jöjjön az, amikor ilyenkor szokott, kidobáltam mindent az ágyra, ami csak szóba jöhetett, majd sorra dobáltam félre, ami nem. A legvégén meg ott fogok ülni egy ruhakupac közepén, hogy ennyi, nem megyek.
- Öhm, nem köszi, de várj Kim, segíts, melyik legyen? - Bár magamban már félig eldőlt a kérdés, hogy a piros kombó lesz a győztes, de azért kell a megerősítés, így feltartok magam mellé még egy fehér overall-t is, amit nem is értek, minek vettem meg? Jesszus, grimaszoltam be, ez egyáltalán az én ruhám? Lényegtelen is, miután egyértelműen rábökött a pirosra, a fehér már repült is.
- Owen-hez mész? - Kérdezte sokat sejtető mosollyal. Oh, basszus, mi? Nem, dehogy! És már komolyan azon kattogok egy ideje, hogy mégis mit kellene tennem, hogy végre leszálljon rólam? Járjak melegítőben, smink nélkül, pattanásos arccal, kontyba tűzött zsíros hajjal, vagy mi? Na nem! Én abba belehalnék. Én még a boltba is minimális fél órás készülődés után szaladok le, szóval ennek az esélye nagyjából egyelő, a nullával?
- Akkor az a másik srác? Mi is a neve? - Folytatta tovább a kíváncsiskodást, gondolom ennyiből még neki is leesett, hogy nem Owen van a dologban, akkor pedig valaki más. Őszintén, nem bízom benne és a nekem elmondhatod bárkiről is legyen szó dumában sem, hiszen ismerik egymást Owennel, minek mondjak bármit is, hogy szaladhasson egyből hozzá, hogy kivel és hová megyek.
- Alex... Ne haragudj, most mennem kell. - Gyorsan magamra kaptam a kiválasztott ruhadarabokat, fogtam a táskám, még egy utolsó pillantás a tükörben, egy széles mosoly, tökéletes, mint mindig. Indulhatunk. Tuti megint késni fogok. Basszus, eskü nem direkt van. Csak remélem, hogy mindent bepakoltam és elhoztam magammal, amiket mondott, Csengetek, majd várok. Tyűha, ez gyors volt.
- Szia! Bocsi, sokat késtem? - Belépve a házba szinte azonnal érezni lehetett a finom illatot. - Valaki főz? Nagyon jó illata van. - Bár nem említette, hogy mások is lesznek itthon, ezért is vagyok kicsit meglepve, vagy az is lehet, hogy anyukája főzött és nemrég ebédeltek.

klikk

Tárgy: Re: A tanulás egy ürügy Alex & Chels 22.06.19 17:21

Előkészítettem mindent és nem is értem, hogy miért vagyok ennyire izgatott. Elvégre ez nem egy randi, csak tanulunk, de ha már itt van akkor ehetünk is együtt megint, ahogy múltkor. Nem nagy a főző tudományom, de azért súlt hús és rizst zöldséggel még én is össze tudok rakni. Vagyis hát most nagyon úgy voltam vele, hogy ne égessem oda és mindennek finom illata legyen. Számítottam késésre, ezért is számoltam rá nagyjából tíz percet a megbeszélt időhöz képest. Még így is túl keveset számoltam. Rá 5 percre csöngetnek, amire hatalmas mosoly kerül az arcomra és a szívem is kezd kiugrani a helyéről.
Nem váratom, gyorsan az ajtóhoz megyek és kinyitom. Azt hiszem teljesen elkápráztat.
- Gyönyörű vagy! - Csúszik ki a számon, de egyből észbe kapok, talán ezt nem kéne. Még jó, hogy hamar feljön, hogy készen van a kaja. Még arra is elfelejtettem válaszolni, hogy késett, de nem számít, mert már itt van.
- Én... Ööö... Gondoltam csinálok valami kaját, hátha... Esetleg, éhes vagy. Ehetnénk tanulás előtt... Persze, csak ha... Ha éhes vagy. - Teljesen elpirultam és össze-vissza dadogok, csak tudnám miért. Azt hiszem most fogom elásni magam előtte. Igazából így jó, hogy egy kicsit mögötte állok, így meg tudom hátulról is nézni és még mindig nagyon tetszik, sőt még annál is jobban.

Tárgy: Re: A tanulás egy ürügy Alex & Chels 22.06.19 18:29

- Öhmm, tényleg? Köszönöm! - Pillanatnyi zavaromban birizgálni kezdtem a hajam, ami amúgy lövésem sincs jól áll-e, mert otthon csak párszor beletúrtam a tükör előtt még gyorsan indulás előtt. Új lakás után kellene néznem, azt hittem jó buli lesz körbevennem magam minél több emberrel, hisz eddig ehhez voltam szokva, most valahogy mégis csak soknak érzem a dolgot. Sok mindenben képes voltam alkalmazkodni, még ha ez nem is látszik, például betuszkoltam az összes cuccom egy helységbe, egy szekrénybe, otthon csak az én lakrészem van akkora, mint a csajokkal a lakásunk, a fürdőről már ne is beszéljünk, ha még egyszer valakinek a póthajába gabalyodok a reggeli kávém közben, vagy mondjuk egy használt borotvába a parfümöm mellett, hányni fogok!
- Te komolyan főztél, csak miattam? - Komolyan meglepett, úgy értem, ha ez alatt azt kell érteni, hogy nem a megrendelt kínai kaját pakolta ki tányérokra, akkor azzal máris sikerült mindegyik eddigi pasimat túlszárnyalnia, mert náluk eléggé úgy fest, hogy kikopott a szakácskönyv, a pizza, kínai és mexikói kaja után, pontosabban csak az elérhetőségek maradtak meg, ahonnan rendelni lehet.
- Oké, akkor együnk. - Pakoltam le a táskámat a kanapéra. - Akarod, hogy segítsek...? - Gondoltam segíthetnék mindent az asztalra pakolni vagy megteríteni, vagy akármit, de amint megfordultam a konyha felé, már láttam, hogy minden kész van. - Oh, látom már mindennel elkészültél. - Tényleg nagyon figyelmes, sőt nagyon édes, és azt hiszem kezdek kicsit zavarba jönni is.
- Most komolyan mindent egyedöl csináltál? Főzni is megtaníthatnál... - De ezt már persze csak úgy halkan tettem hozzá. Oké, nem azt mondom, hogy teljesen buta és tudatlan vagyok a konyhában, de egy háziasszony szerepében legfeljebb a kötény, amivel eltudnám kápráztatni.
- Édes vagy! Tudod, helyesebb az átlagnál... - Valamiért azt akartam, hogy ezt tudja és ha tőlem hallja, talán el is fogja hinni. De ha mégsem, akkor is így van, odaléptem hozzá, megöleltem és nyomtam egy puszit is az arcára.

Tárgy: Re: A tanulás egy ürügy Alex & Chels 22.06.19 19:05

Nagyon is tetszik és tényleg gyönyörűnek találom. Azért elég merész vagyok, hogy ilyeneket kimerek neki jelenteni, mert ez eddig nem volt rám jellemző.
- Igen. Gondoltam jobb teli hassal tanulni. - Rántom meg a vállaimat, igazából azon sem gondolkoztam el, hogy lehet hogy már evett mielőtt idejött. Az eléggé megnyugtat, hogy ez nem történt meg és nem hiába keltem fel korábban, hogy megcsináljak mindent.
Mielőtt meg tudnék szólalni, hogy igazából már kész minden addigra, ő is észreveszi, így egy halvány mosollyal nyugtázom. Kimegyek a konyhába és megfogom a hús és a rizses, zöldséges tálat és kiviszem az asztalhoz, ahol már előzőleg megterítettem.
- Igazából nincs nagy főző tudományom. Csak sajttal töltött pulykamellet sütöttem ki és csináltam hozzá rizst és összekevertem zöldséggel. Igazából nem tudom, hogy szereted-e. De ha nem akkor rendelhetek pizzát. - Nem muszáj ezt ennie, igazából fogalmam sincsen, hogy mit is szeret, vagy ezt szereti-e. Igyekszem minél több információt megjegyezni, így a hűtőből a cékla mellé még a majonézt is kiteszem az asztalra.
- Hoztam majonézt. Tudom a ketchupot nem szereted. - Még mindig egy mosoly van az arcomon. Egyszerűen le akarom nyűgözni, hogy esetleg gondoljon ránk, mint egy párra. Lehet csak áltatom magam és nem kéne bele lovalnom magam.
Mint mindig félreértek nagyon sok mindent, így mielőtt megszólalhatnék, ledermedek ahogy megölel és megpuszil.
El is vörösödök egyből és kell pár másodperc míg összeszedem magam. Nem tart sokáig, hogy visszaöleljem. Annyira jól esik és az illatát, ahogy beszívom, teljesen kész leszek. Tudom már aludtunk együtt, és akkor is érezhettem az illatát, de ez most más. Magától ölelt és puszilt meg.
- Helyesnek tartasz? - Nézek a szemeibe, az enyémek csillognak és azt hiszem kezdek egyre jobban felé húzni. Lehet nem kéne engednem az érzelmeimnek, de biztos vagyok benne, hogy Chels is érez valamit.

Tárgy: Re: A tanulás egy ürügy Alex & Chels 22.06.19 19:56

- Dehogyis, biztos van legalább olyan finom, mint az illata. - És tuti jobb, mint a pizza. Annyi gyors kaját eszünk, hogy lassan akkora seggem lesz, mint egy tank. Szóval, tényleg nem lenne rossz megtanulni összeütni otthon pár dolgot, imádom az olasz ételeket, de lassan már a könyökömön jön ki. Valószínűleg sosem leszek egy amerikai konyhatündér, de ha ezt a sok maszlagot képes vagyok értelmezni, még ha egy egész délutánt is vesz igénybe egy rész, akkor a főzés sem lehet olyan vészes. Más nem előbb rájövök hol kell kikapcsolni a füstérzékelőt.
Hát még emlékszik? Tényleg figyel, nem lehet nem észrevenni, és helyes is, helyesebb azoknál, mint akik eddig próbálkoztak. A többi pasinak az már erőfeszítés, ha reggelente megemelik a tejesüveget. Őszintén? Persze, hogy nem ilyen életet szánok magamnak, felszínes élet, felszínes pasikkal meg barátokkal. De még magam sem tudom igazán, pontosan mit is akarok. Így addig meg, sodródom az árral.
- Igen, helyesnek tartalak. - Néztem bele ragyogó barna szemeibe, és abban a pillanatban tökéletesen biztos voltam abban, hogy még soha senki sem nézett így rám, mint ahogyan most ő. - Miért olyan meglepő ez? Tudod, nem mindig csak az számít, amit mások mondanak, az is fontos, hogy kik ők. Biztos furcsa ezt hallani, de megtanulsz pár dolgot, ha egy rakás sekélyes emberrel élsz. Nincs veled semmi baj... - Szakítottam meg a pillanatot, még mielőtt bármilyen buta gondolat fészkelte volna magát a fejembe.
Nap, mint nap látom őket, hallom, hallgatom, ahogy beszélnek, másokról is, dühöngenek, mert épp "hol a szempillaspirálom?", közben meg még a popcornt is szénné égetik a mikróban. Ami pedig Alex-et illeti, azt hiszem mindketten büszkén viseltük azokat a lila foltokat. Ő talán azért, mert miattam kapta, én pedig azért, mert még senki sem állt ki értem, hogy aztán jól helyben hagyják.
- Szóval, igazán elárulhatnád mi baj volt azokkal a lányokkal a könyvtárban? - Úgy értem, biztos csinosak voltak, és korrepetálta is őket, és hát nem úgy kellett volna magam odaverekednem hozzá, ha nem lett volna esélye náluk. Én megmondtam, a harci sebek szexik.

Tárgy: Re: A tanulás egy ürügy Alex & Chels 22.06.19 20:33

Elmosolyodok, azon amit mond. Örülök, hogy nem pizzát kér, akkor talán van esélyem, hogy szereti is, amit csináltam.
- Remélem. - Csak ennyit fűzök hozzá, mert tényleg bízok abban, hogy ehető lesz és nem veszik kárba, mind az időm, mind a kaja. Anyu lehet nem lenne büszke, ha egy rakás dolgot ki kéne dobni, mert megint azt hittem, hogy tudok valamit.
Látom az arcán, hogy jól esik az, hogy még mindig emlékszek arra, amit mondott. Persze, hogy emlékszek rá, muszáj, hogy valamivel udvarolni tudjak. Engem tényleg érdekel ő hosszútávon, nem csak egy-egy futó kalandnak. Igaz, hiába gondolok túlságosan sokat is, hogy esetleg lehet köztünk valami, de attól még jó ha az aki tetszik, leveszik a lábáról.
- Nem igazán mondtak még nekem ilyet, anyun kívül, de ő más. - Rántom meg a vállaimat, eddig akikkel össze akartam jönni, mind kinevettek, hogy ugyan én mit akarok tőlük. A többiek, akik meg próbáltak közelebb jönni, valahogy nem tetszettek, pedig nagyon is szimpatikusak voltak.
- Baj? Mire gondolsz? Nem volt velük semmi gond. Megbeszéltem egy párral, hogy tanulok velük. - Nem egészen értem a kérdését, hogy mire gondol a baj alatt. Én nem igazán látok más csaj, amióta megismertem Chelst. Tudom, hogy nincs nála semmi esélyem, de mégsem tudok másra máshogyan is nézni.
Ha már ülünk, akkor hagyom, hogy szedjen magának, amennyit szeretne, aztán én is kiszolgálom magam. Amilyen hülye vagyok, csak most jut eszembe mit hagytam ki.
- Kérsz inni? - Teszem fel a kérdést, mielőtt neki állnék enni. Ennyire hülye nem lehetek. Hogy tudtam elfelejteni pont az üditőt? Én barom.

Tárgy: Re: A tanulás egy ürügy Alex & Chels 22.06.19 21:07

Ó anyám, hát itt mégiscsak nagy a baj. Mármint nem azzal, hogy segíteni akar azoknak a lányoknak, de annyiban azért biztos vagyok, hogy ők valami másban is reménykedtek. Okéé, hát kicsit sem volt furcsa, hogy épp azután akaszkodott rá annyi nő, miután bekapta azt a pár ütést? Komolyan, melyik nő lenne odáig és ne akarna a magáénak tudni egy olyan pasit, aki képes magát megveretni érte. Én csak, iszonyat vacakul éreztem magam, hisz nem csinált semmit, épp csak rosszkor volt rossz helyen. De lapozzunk vissza, most komolyan mondja, hogy csak tanul velük? Erre akkor inkább nem hozom fel, hogy engem hány pasi is akart korrepetálni, a baj ezzel csak annyi, hogy szerintem kettőnél, pontosabban két mellnél tovább el se tudnának számolni, azt hiszem ennyire egyszerű, hogy most miért vele vagyok itt.
- Oké, végre van valami, amiben jó vagyok és amivel viszonozhatom, hogy segítesz... - Bizonyára fogalma nem lehet róla mit forgatok épp a fejemben, persze nem biztos, hogy rá is tudom venni, de azért teszek egy próbát. Pasitémában jó vagyok, a nőkhöz csak annyira értek, amennyire én is az vagyok, ami szerintem nekünk pont elég.
- Ha engeded, megmutatom neked, hogy jobb pasi vagy annál, mint amilyennek tartod magad. - Folytatom tovább, miközben szedek egy kicsit mindenből. - De, ha nem hiszel nekem, akár fogadhatunk is, holnap reggel szépen hagyod, hogy én válasszak a szekrényedből, én csináljam meg a hajad, és úgy mész be a suliba, aztáááán... Lógsz nekem egy sörrel minden lány után, aki megfordul utánad a folyosón, vaaagy az utcán is. - Én tuti élvezném, és tuti részeg is lennék a nap végére.
- Vaagy, vegyük a fiúkat is? - Ezzel nem arra akartam célozni, hogy esetleg meleg lenne, sőt nagyon remélem, hogy nem fogja félreérteni, mert ellenkezőleg, poénnak szántam, és egy poén sem poén, ha már magyarázni kell. Vagy hát végül is, miért ne fordulhatna meg utána egy pasi is, nincs ebben ma már semmi különös.

Tárgy: Re: A tanulás egy ürügy Alex & Chels 22.06.19 21:36

Összeráncolom a homlokomat, mikor felemlegeti, hogy megvan miben tudna nekem segíteni. Valahogy nem jut eszembe ezt most mire érti, mert a tanulás nekem jól megy, legalábbis nem állok semmiből sem bukásra vagy rossz jegyre. Aztán végül leesik, hogy mire értette. Egyből ellenkezni is kezdek.
- A hajamhoz nem nyúlhatsz! - Szögezem le neki a játék szabályokat, amúgy sem szeretem, ha valaki hozzá akarna nyúlni a hajamhoz. Azt meg végképp nem hagynám, hogy ő nyúljon hozzá, hiába tetszik nekem nagyon és szeretnék a kedvében járni. A hajam az tabu!
- Amúgy meg mi bajod van a ruhámmal? - Nézek végig magamon, szerintem nem öltözködök rosszul, meg amúgy sincs más a szekrényemben, mint hasonló cuccok. Azért a kíváncsiság ott van bennem, hogy hogyan is akarna felöltöztetni. Talán neki is jobban tetszenék, ha hagynám magam. A tét nekem nem mond semmit.
- Meghívlak sörözni, nem kell hozzá fogadás. - Rántom meg a vállaimat, én alapból elhívom sörözni, hogyha ezt szeretné. Attól viszont tartok, hogy megint ott lesz Owen. Valahogy irritál a srác, nem tudom miért, pedig nem tett ellenem semmit. Azon kívül, hogy megütött, amit még mindig nem tudok hova tenni. Az tény, hogy utána elég sok csaj jött oda hozzám, de mindegyik tanulni akart velem. Most, hogy belegondolok, talán nem is tanulás lett volna az ürügy, de hát nekem Chels kell és ilyenkor nem tudok másra gondolni.
- Mit kapnék, ha én nyerek? - Csak, hogy tisztázzuk ezt az egészet, bár annyira biztos a dolgában, hogy szerintem ez fel sem merült benne.
- Nem is tudom kinek lenne cikibb, ha utánam több pasi fordulna meg, mint utánad. Neked vagy nekem. - Vágok vissza neki, mert szerintem ő már meg szokta, hogy utána fordulnak a srácok. Viszont az nem kerülte el a figyelmemet, hogy holnap reggelről beszélt.
- Itt alszol? - Nézek rá, mert nagyon úgy tűnik, ha fel akar öltöztetni, akkor itt kell maradnia. Én nagyon is örülnék neki, legalább el tudnám nála érni, hogy hozzám bújjon. Attól azért tartok, hogy a hajamhoz hozzá akar nyúlni. Én szeretem úgy, ahogy áll,összevissza.

Tárgy: Re: A tanulás egy ürügy Alex & Chels 22.06.19 22:55

- Áhh, nemááár! Ünneprontónak, pedig élveztem volna. - Szó sincs róla, hogy feladtam volna, annál azért keményebb fából faragtak, ráadásképp nőből vagyok, ami már alapból nyom a latba, szóval ráfogom venni, csak még kitalálom a módját.
- Éss már megint csak a kérdések, bízhatnál is bennem kicsit, jó lesz! Na, légyszi... - Mosolyodtam el, de ha ez sem válik be, akkor még mindig ott vannak a könyörgő bociszemek, bármit kész vagyok bevetni. Amúgy is, mi rossz lehetne? Semmi, na ugye?!
- A legutóbbi sem végződött valami jól, és bocsi, mégis csak erőset üt. - Tényleg nem hittem, hogy neki fog menni, mint valami állat, ebben az egyben neki viszont igaza volt, egy vadbarom. De hiszi, vagy sem néha magam sem értem mi van. Ő csak eldöntötte, hogy az övé leszek, aztán pont. Engem elfelejtett megkérdezni. Oké, eleinte próbálkozott flörtölni meg rendes volt, bandáztunk, eljártunk bulizni, valahogy hozzájuk volt a legkönnyebb beilleszkednem, és jó volt, de ennyi. Ő meg leakadhatott valahol...
- Adok időt kitalálni. - Ez az, melegszik a dolog, közelítünk afelé, hogy belemenjen. Attól sem félek, hogy esetleg mit fog kérni, ha Ő nyer, bár azt még nem tisztáztuk, hogy ez pontosan mit is jelent, annyi biztos, hogy nekem jó sok sört kell letolnom a nap végén, amit igazából nem is szeretek, de mire a végére érek, szerintem el is fogom felejteni ezt a jelentéktelen apróságot.
- Majd csak kibírom valahogy a vereséget. - Egy pasi még úgysem vert meg, szóval végre lenne egy napom, amikor nem mindenki engem bámulna, annyira nem hangzik ez rosszul. Ha meg mégsem bírom a kritikát, otthon vár a kispárnám. Na jó, ez vicc volt. De legalább akkor ezek szerint vette a poént, eléggé hangulatromboló tudott volna lenni, ha ezt most félreérti.
- Mi?! - Hoppá, erről a részéről meg is feledkeztem. - Ja igen, az attól függ, mit is mondtál? Hát persze Chelsea, rád merem bízni magam?! - Ez csöppet sem zsarolás, elvégre, ha nem engedi, hogy hozzányúljak, akkor nincs is rám szüksége reggel.

Tárgy: Re: A tanulás egy ürügy Alex & Chels 22.06.19 23:26

Imádom a mosolyát. Teljesen megbabonáz, még az is lehet, hogy a végén eléri a célját, amitől egy kicsit félek. Tudom, hogy milyen hatással vannak rám a nők, főleg azok akiktől akarok is valamit.
A sörözést bármikor állom, de úgy tűnik, hogy muszáj felhoznia a múltkori esetet. Az más volt, legalábbis nagyon remélem, hogy Owen csak sokat ivott és a féltékenysége nagyobb volt, mint az önuralma.
- Engem nem érdekel Owen. Kisebbségi komplexusa van biztos. - Komolyan mondom, hogy nem érdekel a srác. Ha még egyszer belém köt, akkor leütöm. Igaz, csak fejben tudnám, a való életben megint csak egy monoklival lennék gazdagabb. De ha Chelseanek tetszik, akkor lehet bevállalnám megint. Ráadásul megint együtt aludhatnánk.
Az, hogy itt alszik-e, gondoltam, hogy ezzel fog kezdeni. Nem tudom, miért akarja, hogy más utánam forduljon, nekem bőven elég lenne, ha ő tenné ezt. Nyilván azért csinálná, hogy leszálljak róla, ami eléggé elszomorít.
- Ha este úgy fekszünk le, hogy hozzám bújsz, akkor kiválaszthatod a ruhám. De csak a ruhám! - Nézek rá, hátha ez meggyőzi. Nem akarom, hogy piszkálja a hajamat, elég nekem, hogy kiválasztja a ruhám. Ami azt illeti nem bízok benne, nem tudom miért, valahogy az a sejtésem, hogy olyannak akar felöltöztetni, aki után nem azért fordulnak, mert jól néz ki, hanem mert nevetséges. Igazából félek. De ezt nem fogom neki elmondani, inkább gyorsan befejezem az ebédet és összepakolom a koszos tányérokat.
- Kérsz egy kávét? - Nézek rá, ahogy felállok a székről és a tányérokkal a kezemben kisétálok a mosogatóhoz. Szívesen csinálok neki kávét, lehet nem lesz olyan, mint amit a legjobb kávézóban kaphat, de még mindig emlékszem, hogyan szereti, talán meg tudnám valahogy csinálni.

Tárgy: Re: A tanulás egy ürügy Alex & Chels 23.06.19 15:48

- Ez már mind megtörtént, kétszer is, szóval ha ezt mind számításba vesszük, akkor is felém hajlana az inga, ismerd be, azért tanultam tőled valamit... - Elvégre hozzá járok korrepetálásra, és ezt az ajánlatot most nem érzem korrektnek, így el is utasítom. Kár pedig, jó móka lett volna, gondolom, sőt száz százalék, hogy most azt hiszi vagy attól fél, hogy nevetség tárgyának tettem volna ki mindenki előtt. De most nem fogok elkezdeni szónokolni vagy magyarázkodni, hogy nem így lenne, mert ha ilyen embernek ismert meg, akkor ezen úgysem tudnék változtatni, és voltaképp még csak nem is hibáztathatnám érte, akkor viszont valahol nekem sikerült rosszul elkapnom a fonalat.
- Én nem adom alább, de persze nem muszáj, csak egy felvetés volt, azt hittem jó ötlet és, hogy benne lennél. Bocsi, nem akartalak kényelmetlen helyzetbe hozni. - Már pedig eléggé úgy fest, hogy ez most egy pont olyan helyzet. Tényleg kár, főleg, hogy semmi rossz szándékom sem volt vele, de hát van az úgy, hogy a savainkkal nem a megfelelő célt érjük el, így hagyom is a témát részemről ennyiben.
- Igen, kérek. - Amíg ő elvolt a kávéval, addig fogtam a táskámat és kipakoltam mindent az asztalra. Még mielőtt totál megölnénk a hangulatot, talán legjobb lesz, ha azzal foglalkozunk, amit megbeszéltünk és amiért jöttem. Amúgy is, még mindig elég jól elvagyok maradva az anyagokkal, mondjuk úgy fényévekkel hozzá képest, de legalább az alapokat lefektettük már.
- És amúgy minden lányt a nappalitokban korrepetálsz? - Basszus, oké, hát ezt most kissé hangosra sikeredett és csak úgy kicsúszott és csak reménykedhetnék benne, hogy épp nem figyelt, vagy nem hallotta jól, mert épp pakolt bele a mosogatóba vagy épp vette kik a bögréket a szekrényből, de ez nem túl valószínű.

Tárgy: Re: A tanulás egy ürügy Alex & Chels 23.06.19 18:59

Kicsit meglep az, amit mond. Mostról beszélünk, tehát az előzmények egyáltalán nem számítanak.
- Már miért vennénk számításba? Nem is bújtál hozzám, állandóan két méter távolságot tartasz. - Mondom neki, mert az nem számít hozzám bújásnak, hogy reggelre úgy kelünk. Én azt akarom, hogy akkor bújjon hozzám, amikor egymás mellé fekszünk. Vágyok arra, hogy a közelemben legyen. Viszont látom rajta, hogy nagyon nem akarja megtenni, ha nem megyek bele abba, amit kitalált. Nem hinném, hogy én élvezni fogom, de ha velem alszik, akkor nem érdekel.
- Jó, akkor azt csinálhatsz velem, amit akarsz. De akkor velem alszol? - Akarom, hogy itt aludjon velem. Már nem is érdekel, hogy mit csinálna, csak azt akarom, hogy együtt aludjunk. Nagyon is jól esett, ahogy hozzám bújt reggelente, igaz, hogy nem volt ez túl sokszor, de akarom érezni.
Felkelek az asztaltól kiviszem a tányérokat és már teszem is fel a kávét. Eleinte azt hiszem, hogy rosszul hallok, de kiderül mégsem.
- Mi?! Persze. Hol máshol tanulnánk? - Kérdőn vonom fel a szemöldökömet, nem nagyon értem, hogy hol tudnánk máshol tanulni. Az igaz, hogy voltam már a csajoknál is, ott egy-kettőnél a szobájában voltunk, hogy ne zavarjunk mást. De azt hiszem ezt nem kell neki tudnia. Amúgy is minek érdeklődik mások felől?
Amint lefőtt a kávé, felhabosítom a tejet és teszek a két bögrébe. Nem kifejezetten latte, de valami hasonlót készítettem. Mindkét bögrét oda is viszem és lerakom az asztalra.
- Hol hagytuk abba múltkor? - Veszem el a könyvet és kezdem el lapozgatni, hogy fel tudjam eleveníteni, hogy mit is vettünk utoljára.

Tárgy: Re: A tanulás egy ürügy Alex & Chels 23.06.19 19:54

- Mi? Én nem akarok veled semmit csinálni, vagyis na... mindegy, érted mire gondolok. - Legalábbis nagyon ebben reménykedek, miután sikerült itt mindent összehordanom és egy lehetetlen szituációt is, amiből megint csak nem magyarázom ki magam. Zavaromat egy mosollyal próbáltam leplezni, ami véleményem szerint nem jött össze, mert még én is tisztán érzem, baszki... Ugyanakkor, nem világos a számomra mire ez a dráma? Egy, hogy ez az én dolgom, és senki sem csinálhatja jobban nálam, kettő, csak egy jó poénnak indult, vagyis én azt hittem, hogy az, három, végül is visszavettem, hogy hagyjuk a fenébe, ha nem akarja, vagy nem érezné jól magát, erre most már belemenne, ha vele aludnék, pontosítok, ha hozzábújnék és úgy aludnánk. Hát ez fura. Úgy értem, nem csak abból a szempontból, hogy hát pasiból van, mint ahogy az látszik is, két alkalommal aludtunk együtt és még csak a véletlenre fogva se próbált meg tapizni vagy bármi, de akkor meg... komolyan, mi van. Ez valami fétis, vagy mi? Csinálok valamit álmomban, amit nem veszek észre és amiről nem tudok? Oké, néha folyik a nyálam, ezt elismerem, de kétlem, hogy ez izgató látvány volna.
- A leltárral fejeztünk legutóbb... - Én sem hittem, hogy valaha hálás leszek, amiért inkább hallgathatok több órányi szakrizsát, de most itt tartunk. Vagy ez, vagy elásom magam. Az előbbi megnyilvánulásom pedig tényleg csak kicsúszott a számon, amolyan túl hangos észrevételre sikeredett, amit mindössze magamban szerettem volna megjegyezni. Csak furcsállom kicsit a dolgot, mindössze ennyi. Oké, azt értem miért nem akar inkább a könyvtárban tanulni, és nem is bánom annyira, hogy senki sem koslat vagy fecseg körülöttünk, számmora még ez az egész olyan szokatlan és még nem tudok mit kezdeni vele.
- Szóval, mi jön? - Kortyoltam bele a kávémba.

Tárgy: Re: A tanulás egy ürügy Alex & Chels 23.06.19 21:18

Lehet több önbizalmamnak kéne lennem, mert ahogy elnézem Chels nem olyan, mint akikkel eddig próbálkoztam. Bár ki tudja, mert ők is azt éreztették velem, hogy esetleg lehet köztünk valami, aztán mikor bepróbálkoztam kinevettek.
- Értem. De ha nem engedem meg, hogy a hajamhoz nyúlj, akkor nem alszol itt. Én meg akarom, hogy itt aludj. - Elpirultam, de attól még a szemeibe nézek. Szeretném, hogy itt aludjon, azt hiszem, nagyon is tetszik, de lehet, hogy már egy kicsit többet érzek iránta. Egyre többet gondolok rá, amikor nincs velem és hiányzik. Arról nem is beszélve, hogy nagyon is élvezem, ahogy hozzám bújik, illetve, amikor reggel felkelek és látom, hogy hozzám bújt. Ezt akarnám mindennap, egyszerűen élvezem.
Sok mindent nem tudok meg tőle, de inkább nem is firtatom. Ahogy kész a kávé, oda is viszem neki, igaz nem olyan latte, mint amilyet egy kávézóban kaphat, de remélem, hogy ez is megteszi.
- Ja igen, de azt hiszem még elkezdtük a kettős könyvelést. - Rémlik, hogy akkor hívtam el pizzázni, de nem akart velem jönni, valami hülye kifogás miatt. Azt tudom, hogy még gyorsan átfutottam, ami kb annyira volt elég, hogy tudja létezik ez a fogalom is. Oda is lapozok a fejezethez és gyorsan átfutom, hogy mit is ír le. Nekem nem tűnik olyan vészesnek, de gondolom Chels semmit sem értene belőle.
- Folytassuk a kettős könyveléssel. Az amúgy is egy elég nehéznek mondható rész. De ha azt megérted akkor utána már tényleg könnyebb lesz. - Tovább lapozok, hogy hány oldalon is írják le, majd vissza lapozok a könyv eleje felé. Kicsit gondolkozok, aztán meggondolom magam.
- De mielőtt elkezdenénk, belekérdezek a számlákba és a leltárba, csak hogy biztos tudod, mert kellenek a továbbiakban. - Az ismétlés sosem árt, jobban megragad a fejben. Be is csukom a könyvet és kérdezek négyet a számlákból és négyet a leltárból. Meglátjuk, hogy mennyire maradt meg neki. Szerintem utána lesz érdemes tovább menni egy nagyobb témára.

Tárgy: Re: A tanulás egy ürügy Alex & Chels 23.06.19 22:20

- Tiszta sor. Világos. - Vagy mi, nem, mert lassan egyszerűbben eligazodok a számlákban meg a leltáron, ami elég kétségbeejtő számmora, vagy inkább ijesztő? Mármint cuki meg hízelgő, ahogy azt kéri, hogy maradjak itt meg bújjak hozzá, sőt ezzel szerintem máris az eddigi leghosszabb szexmentes "kapcsolatommá" avanzsált, ami a pasikat illeti, de akkor sem tudok kiigazodni az egészen.
- Ne mondd ezt, mert naiv módon elfogom hinni. - Hát, jó sok időt fogok még elölteni ebben a nappaliban meg a könyvtárban, mire azt mondhatjuk, hogy nélküle is tudok kezdeni valamihez a tananyaggal, és ha egyedül kezdek hozzá valahogy nem köt le az egész, folyton azon kapom magam, hogy nem figyelek, teljesen másféle kalandoznak el a gondolataim, vagy simán csak elalszom...
- Okéé... - Menni fog, menni fog, menni fog, jesszus! Tök bután éreztem magam, aztán még magam is meglepődtem, miután egymás után hagyták el a számat a válaszok, egyszer-kétszer elakadtam, de nem engedtem, hogy segítsen. Vártam, hogy folytassa, de nem jött több kérdés. Ennyi? Igen, igen, igen, most kisebb örömtáncot tudnék járni, de inkább mégsem, nem kell, hogy ennél is flúgosabbnak gondoljon.
- Úgy tűnik, jók voltak az instrukciók és a tanár is. - Kortyoltam bele ismét a kávémba. Ez jó, nagyon jó!
- Cambridge, a Cambridge-i egyetemre akartam járni még kislányként, a múltkor kérdezted, hogy miért nem azt csinálom, amit szeretek... - A minap lehurrogtam, amiért megannyi kérdést tett fel, de már így is annyi mindent megtudott rólam, anélkül, hogy kérdezte volna, például, hogy nem szeretem a majonézt, pedig mindössze csak egyszer említettem, vagy azt, hogy hogyan szeretem a kávét, amit még sosem készített nekem, de hallhatta hogyan kérem, és már kezdem magam rosszul érezni, amiért így figyel rám, pedig semmit sem csináltam, hogy kiérdemeljem. - Az volt az álmom, hogy egy napon onkológus leszek. - Persze, ez már jó régen volt.

Tárgy: Re: A tanulás egy ürügy Alex & Chels 27.06.19 22:32

Akarom, hogy velem aludjon és remélem, hogy ezt ki is tudom harcolni. Viszont vissza a tanuláshoz.
- Pedig ez az igazság. Akik megkerestek eddig, mind ezt a részt akarták velem átvenni, mert nem értették. - Rántom meg a vállaimat, mert sokan csak azt akarják, hogy ezt a témakört magyarázzam el nekik. Valaki elég hamar megérti, valakivel napokat ülök és folyamat mondom, mire leesik a lényeg. De nem bánom, mert ahányszor átveszem, annyira ragad meg bennem, és így a vizsgára tényleg nem kell majd erőfeszítést tennem.
A kérdéseimre mind tudta a választ, ami meglep.
- Nagyon jó. Gratulálok. Ez szép volt. - Mosolygok rá, mert nagyon is felül múlta az elképzeléseimet. Nem mondom, hogy buta lenne és ne tudná megtanulni, de én azt hittem, hogy még többet kell egy-egy téma foglalkozni. Aranyos, hogy ezt mondja rólam, de azt hiszem övé az érdem.
- Igyekszem. - Halványan elmosolygok és legszívesebben megölelném, ne talán meg is csókolnám, ha a barátnőm lenne, de ott nem tartunk. Szerintem nem is leszünk soha együtt, ő olyan elérhetetlennek tűnik a számomra. Épp keresgélem a következő fejezetet mikor megszólal. Nem értem, hogy ez honnan jött, össze is ráncolom a homlokomat, amikor rátekintek, de leesik, hogy ezt miért mondja.
- De hát az tök jó szak. Miért nem azt csinálod akkor? - Vonom fel a szemöldökömet, és nem tudom, hogy ez a kérdés bele fér-e. Múltkor annyira ellenséges volt, mikor kérdezgettem, most meg magától felhozta. Nem tudom mire vélni, de megjegyzem őket, mert engem igen is érdekel ő. Össze akarok vele jönni és most az először érzem, hogy talán nem reménytelen az ügy. Pont ez miatt gondolkozok valamin.
- Haaa... Esetleg elhívlak moziba... Mit válaszolnál? - Kicsit bátortalanul teszem fel a kérdésemet és inkább csak puhatolózok, de már annyira elvörösödtem, hogy inkább nem nézek rá. Azért még mindig bennem van a félsz, hogy visszautasít, mint a múltkor. Bár utána be is pótoltuk, ami kicsit fura, szóval nem tudom, hogy mit higgyek most.

Tárgy: Re: A tanulás egy ürügy Alex & Chels 29.06.19 11:00

- Nos, talán mert a szüleim úgy hitték nem volna bennem elegendő kitartás hozzá, így idő- és pénzpocsékolás lenne az egész, engem meg már nem érdekel mit akarnak... - Ezek után pedig úgy vagyok vele, hogy ha már egyszer nem csinálhatom azt, amit szerettem volna, akkor nem fogom halálra törni magam a kedvükért, had higgyenek csak olyannak, mint eddig, már úgysem számít. Most itt vagyok, célok nélkül, dühösen, totális tanácstalanságban, és akkor jön Ő és elkezd kérdezősködni, hát ezért förmedtem rá, mert még úgy igazán fogalmam nincs mihez kezdjek magammal, szóval bocsi, ha nem osztom ezt meg másokkal. Itt mindenki olyan ambiciózus, terveik vannak, igaz dög unalmas terveik és ha én volnék a belső hangjuk üvöltve közölném velük, hogy idióták, de nekik legalább vannak...
- Tényleg, és te mit akarsz csinálni, amikor már nem kell strébernek lenned? - Úgy bizony, ezt már nem mossa le magáról, de hékás, egyszer már lógott miattam, szóval totál büszke vagyok. De visszatérve, tuti nem akar majd mindig a szüleivel élni, az sem biztos, hogy itt akar majd élni egyáltalán, sok furcsaságot hallottam már, hátha izgi lesz...
- Hááát... talááán, mi lenne, ha holnap újra megkérdeznéd? És megtudod, mit válaszolnék. - Tudom, hogy ez nem egészen az, amit hallani szeretett volna, és nem az volt a célom, hogy még jobban elbizonytalanítsam, voltaképp épp ellenkezőleg, ha végre nem hisztizne tovább, de nőből vagyok, szóval belefogok túrni a hajába, ő pedig befogja adni a derekát, ha moziba akar vinni. Nagyon cuki meg minden, de majd ha kapok egy határozott pasit, akkor igent is fogok mondani. És holnap ez a nap lesz, ha kell lekötözöm álmában, de akkor is az lesz, amit én akarok.
- Folytathatjuk? - Vagyis most, akár sikerült lelomboznom, akár nem, de ha tényleg annyira okos, akkor észrevehetné a megbúvó részt a sorok között.

Tárgy: Re: A tanulás egy ürügy Alex & Chels 29.06.19 14:40

Hallgatom, amit mond, és ahogy mondja még mindig érzem azt, hogy megvan sértődve a szüleire. Azt hiszem megértem, bár szerencsére engem inkább támogatnak, mint hátráltatnának, de ezt nem mondom neki. Lehet, hogy nem venné jó néven. Viszont azt én sem, hogy megint lestréberez, pedig nem vagyok az.
- Egy, nem vagyok stréber. Kettő pedig fogalmam sincs. Gondolom elhelyezkedek valahol ezzel a szakmával. - Rántom meg a vállaimat, mert nem tudom még, hogy mit fogok kezdeni. Lehet, hogy a diploma után meggondolom magam és bele kezdek valami másba.
- Miért? Neked mi a terved? Gondolom nem ezzel fogsz foglalkozni. - Teszek fel egy felvetést, nekem valahogy úgy jött le, hogy csak kényszerből csinálja. Őszintén én örülök, hogy ide "száműzték", mert így legalább találkozhattam vele. A kérdésemre konkrét választ nem kapok, de szerintem tudom, hogy miért mondja. Burkolt célzás, hogy ma együtt töltjük az estét. Minél több napot vagyunk együtt, annál több esélyem van, hogy összejövünk.
- Akkor itt alszol. - Mondom vigyorral az arcomon. Nincs semmi kedvem tanulni, de ha már itt van, és ezt szeretné csinálni, akkor legyen.
- Persze. - Egyezek bele, majd megint a könyvet veszem magamhoz és elkezdem magyarázni a kettős könyvelést, lehet egy kicsit tömör és száraz, de megpróbáltam kicsit játékosabban felvezetni. Nem tudom, hogy mennyire érti vagy nem, de az biztos, hogy erre több napot kell rászánnunk.
- Gondolom nem igazán érted még mindig. - Nézem az arcát és nekem ez jött le, de lehet, hogy tévedek. Mindenesetre én elfáradtam, a kajától is álmos lettem és valahogy nagyon nincs kedvem most a könyvek felett görnyedni.

Tárgy: Re: A tanulás egy ürügy Alex & Chels 29.06.19 22:12

- Te okos vagy. Tuti nem csak ennyi... - Valahogy olyan hihetetlenül hangzik, biztosan van más is. Talán csak attól fél, hogy kinevetném miatta, ha elmondaná, vagy ilyesmi. De Alex amolyan okos embernek tűnik, szóval kizártnak tartom, hogy ne volnának elképzelései arról, hogy mégis mihez szeretne kezdeni az életével, ha végzett a tanulmányaival. Még ha csak a szokásos kertvárosi áloméletről is legyen szó, házasság, család, fehér léckerítés, minden hétvégén grillezés a kertben, barátokkal, rokonokkal, ilyenek.
- Őszintén? Még fogalmam sincs. Bármennyire igyekszem is, én nem tudnám ezt csinálni, úgy értem, nem tudnám magam elképzelni egy háziasszony szerepében, főzni, mosni, takarítani, minden vasárnap palacsintát sütni, ez nem nekem való. - Tudom, elég lelombozó, de legalább nem akarok senkit sem átverni az ellenkezőjével, én nem ez vagyok. Nem tudnék évi huszonötezer dolcsiból élni. Számomra ez inkább egy rémálom, mint amerikai álom.
- Nagyon úgy tűnik. - Mosolyodtam el sejtelmesen. Hmm, akkor ezek szerint mégis csak tud olvasni a sorok között. Még egy kicsi és lassan többet alszom itt, mint a lakásomon, még csak ruháim nincsenek itt, mert ha minden alkalommal csak egy ruhadarabot itt hagynék, már több lenne itt, mint a saját szekrényemben.
- Ennyire látszik? - Vágtam be egy grimaszt. Bár nagyon jól magyaráz, sőt apró léptekben, lassan úgy érzem magam, mint egy óvodás, de ha így fogom megérteni, akkor ennyit vállalok, de ez a rész még így is ködös, bevallom, elkalandozhattam kicsit, miközben magyarázott. - Bocsi, nem vehetnénk át újra? Majd jobban figyelek. - Kezd egy kicsit tompulni a felfogásom, így felhajtom a még meglévő kávémat, ami eléggé kihűlt már. Eskü, most még pislogni sem fogok, ami nehéz lesz egy kissé, de majd erősen próbálkozok. Nem akarom, hogy azt higgye időpocsékolás az egész és gondolom még a távolból se látszik a vége azoknak az anyagoknak, amiket még be kell hoznunk.

Tárgy: Re: A tanulás egy ürügy Alex & Chels 29.06.19 22:36

Gondoltam, hogy nem elégszik meg ezzel. Kicsit gondolkozok, majd újból ráemelem a tekintetem és egy frappáns válasszal indítok.
- Nem túl izgi? Hát jó... Elveszlek feleségül a suli után és szülsz nekem egy rakás gyereket. Együtt fogunk megöregedni egy farmon. Ja és te csirkéket fogsz etetni. - Vigyorgok, mert ez lenne az elképzelésem, de viccnek tüntetem fel. Szerintem Chels nem fog rájönni, hogy mennyire is komolyan gondolom az első mondatot. Az, hogy velem mi lesz munkatéren, fogalmam sincs. Abszolút ötletem nincs. Az is lehet, hogy mire befejezem a sulit, meggondolom magam és valami mást kezdek el tanulni, ki tudja. Viszont ahogy elkezd magyarázni, hogy nem tudja magát elképzelni háziasszonyként, kicsit letör. De nem mutatom neki, még csak az kéne, hogy rájöjjön komolyan feleségül akarom venni.
- Akkor minek tudnád? Csak akarsz férjet meg családot nem? - Vonom fel kérdőn a szemöldökömet, szerintem minden nőnek ez az álma. Vagy legalábbis valami hasonló, de Chelsea-n tényleg érzem, hogy fogalma sincs, hogy mit is akar az élettől.
- Hozzám is bújsz? - Nézek rá csillogó szemekkel, annyira hihetetlen, hogy megint itt alszik. Még ha nem is bújik hozzám, akkor is reggelre ott fog aludni a mellkasomon, én pedig csodálhatom őt. Annyira aranyosan tud aludni. De teljesen elkalandozok én is. Még jó, hogy én ezt értem és tudok úgy beszélni, hogy közben fantáziálok.
- Igen, de nyugi. Tényleg nagyon sokan ezzel a résszel szenvednek a legtöbbet. Viszont ha ezt megérted, tényleg könnyebb részek jönnek. - Biztatom egy kicsit, mert szerintem is ez a legnehezebb témakör, de utána már jobb lesz. Nekem is bele telt egy napba, mire felfogtam, hogy mi is van. Nem csodálkozok azon, hogy újra akarja venni.
- De, persze. - Egyezek bele egy halvány mosollyal, majd újra kezdem. Egy kicsit megpróbálok máshogy magyarázni, könnyebb szavakkal és mondatokkal, hátha így jobb. Eléggé lefáradok én is és leginkább csak butítani akarom az agyamat most már. Becsukom a könyvet, ha nincs kérdése, majd felnézek a szemeibe.
- Megnézünk egy filmet? - Ajánlom fel, hátha bele egyezik, mert az elég jó levezető lenne. Egy könnyed horror vagy vígjáték, nekem mindegy, csak mellettem legyen. De az előbbinek azért örülnék a legjobban, mert ha megijed hozzám tud bújni.

Tárgy: Re: A tanulás egy ürügy Alex & Chels 29.06.19 23:11

Oké, ez volt az a pillanat, amikor kitört belőlem a nevetés, ugye ezt most nem gondolta komolyan? Nem gondolhatta komolyan. - Nincs az az isten! - Ennyit sikerült mondanom, miközben már a könnyeim is kicsordultak a nevetéstől. - Mármint, úgy érted, hogy szárnyas meg tollas csirkéket? - Tudom, hogy ez csak egy jól elsütött poén a megfelelő pillanatban, egy frappáns válaszként, de akkor is, komolyan, én még felpucolva, konyhakészen is rettegek az állatokhoz hozzányúlni, szóval ez eléggé esélytelen küldetésnek hangzik.
- Esetleg tehenet is fejjek, veszel nekem olyan szalmakalapot is? Légyszi... - Komoly erőfeszítést igényel magamba fojtani a nevetést, de oké, ezt most megérdemeltem, elvégre én akartam valami izgalmasat hallani és be kell vallanom, hogy ez az, azért is megyek bele az elméleti játékba. - Apropó, és te mit is fogsz csinálni?! - Az ő feladatáról még nem esett szó, de az enyémtől csakis rosszabb lehet, azt ne mondja, hogy még több jószág, aludni sem tudnék. Még, hogy egy farmon, jesszus.
- Nagyon önző volnék, ha nem, nem akarnék? Talán, nagyon talán idővel ez megváltozik, de jelenleg nem tudnám elképzelni, hogy lekössem az életemet, vagy akár, hogy a hátralévő éveimet egy helyen éljem le. Igazából, nem értem azokat az embereket, akik megszületnek, felnőnek, aztán megházasodnak, gyereket nevelnek, majd szép lassan el is múlik felettük az élet, a világ nem csak ennyiből áll, én ebben hiszek. - Megérteném, ha emiatt ezután más véleménnyel lenne rólam vagy elítélne, de akkor sem tudok mást mondani, mint amiben hiszek.
- Talán. - Feleltem mosolyogva, bár ha végig így fog nézni rám, akkor tuti biztosan. Oké, meddig tudja ezt csinálni? Hát, végül is megállapodtunk, szóval én tattani fogom az alku rám eső részét.
- Köszi. Te vagy a legjobb! - Mosolyodom el ismét. És ezt nem csak úgy mondom, komolyan így gondolom. Ez alkalommal le sem vettem a szemem róla és arról, amit épp magyaráz, bár kezdem érezni, hogy nehezebben pislogok és valahogy kezdenek összekutyulni a dolgok a fejemben, így nem is bánom, ha mára ráhagyjuk.
- Persze. De ma inkább te válassz. - Semmi sem jut most igazán eszembe, szóval rábízom a választást, részemről bármi jöhet, csak ne csöpögjön, arra nekem külön rá kell hangolódnom.

Tárgy: Re: A tanulás egy ürügy Alex & Chels 29.06.19 23:58

Egyszerűen elkezdem csodálni, ahogy nevet. Annyira jól áll neki és ez a boldogság is. Örülök, hogy képes vagyok megnevettetni, az én arcomon is mosoly látható.
- Úgy, de lehetnek kacsák, ha azokat jobban szereted. - Rántom meg a vállaimat, ha ennyire ódzkodik a csirkéktől, egye-fene lehet más szárnyas állat is. A lényeg, hogy finom levest lehessen belőle főzni.
- Nem. Az nem az asszonynak van. - Rázom meg a fejemet, dehogy veszek neki szalmakalapot. Majd egy kendőt a fejére köt, ahogy szokták a filmekben, amik farmon játszanak. A kérdése nagyon is helytálló. Mit is csinálok én? Hát arról van elképzelésem.
- Ülök a verandán a hintaszékemben, fejemen a SZALMAKALAPOMMAL, meg búzaszállal a számban és csodállak téged, ahogy kergeted az állatokat. - Kiemelem, hogy rajtam lesz az a bizonyos szalmakalap, majd tovább folytatom. Igazából legeltetni akarom rajta a szemeimet, amennyit csak lehet, mert elképesztően bomba alakja van. Attól eléggé elmegy a kedvem, hogy nem gondolkozik család alapításon. Én azért szeretnék gyereket és feleséget, nincs is annál jobb, mikor valaki vár haza. De ahogy azt mondta, még változhat a véleménye és nagyon remélem, hogy meg is fog történni. Viszont addig sem bírom ki valamivel eltereljem a figyelmét, mielőtt észreveszi, hogy nem erre a válaszára számítottam.
- Nem is azt mondtam, hogy holnap legyél a feleségem. Tudok várni. - Vigyorgok, az igaz, hogy rá bármeddig képes vagyok várni, ha érzem, hogy valóban van esély annak, hogy összejöjjünk. Talán én fogom őt megváltoztatni és mégis csak otthon lenne a gyerekekkel.
- Talán? Úriember leszek és nem nyúlkálok. Ígérem! - Félredöntöm a fejemet és úgy nézek rá. Azt hiszem ezt nem is kell megígérnem, mert eddig sem tapiztam le, pedig nagy volt a kísértés. Igazából már csak azért sem nyúltam hozzá, mert az elején kikötötte, én pedig szeretnék a kedvében járni.
Ahogy megbeszéltük, hogy filmezzünk, fel is állok és odamegyek a tv-hez.
- Horror? - Nézek fel rá, remélhetőleg követett a nappaliba. Ha igen akkor ki is választom a Rémálom az Elm utcában-t és el is indítom. Helyet foglalok a kanapén és várom, hogy ő is ugyanezt tegye. Azért remélem sikerült belenyúlnom abba a filmbe, amitől megijed.

Tárgy: Re: A tanulás egy ürügy Alex & Chels 30.06.19 18:41

- Ne nevettess, pulykát is eddig csak a hálaadási vacsin láttam életemben. - Ugyanez igaz bármilyen szárnyas, tollas állatra, na jó, kivéve a hattyút, gólyát, ilyenek, de most komolyan, még a nyers húshoz is irtózom hozzáérni, van még kérdés mért nem érzem magam alkalmas háziasszonynak? Zajosak, koszosak, büdösek és megbetegedhetnek, pfúj. Nem, komolyan!
- Na az tényleg maga volna a csoda! - Forgattam meg a szemeimet, majd ismét mosolyra húzódtak ajkaim, hisz ez nem komoly, komolyan nem gondolhatja meg nem is akarhatja, ez maga volna a kész katasztrófa, minden elképzelhető értelemben. - Na és mi van a cowboy csizmával? Az szexi. Kérek egy pirosat, lövök hozzá egy kockás inget meg valami vackot a hajamba és kész is. - Minderre még simán hajlandó is volnék, csak épp farm meg jószágok nélkül.
Tudom, hogy ez nem az, amire egy hétköznapi ember vágyna, de az az igazság, hogy manapság az emberek beérik azzal, ami egy karnyújtásnyira van hozzájuk, egyáltalán nem mernek álmodni, betegesen, megrögzötten megakarnak felelni a világ elvárásainak, mert ha a szomszéd kertjében citromsárga rózsa nyílik, akkor a miénkbe is az kell, mert az a normális, fenéket kell! Én nem kérek ebből, oké persze, egyszer valahol biztos megtalálom a helyem, csak még fogalmam sincs hol.
- Öhmm... Az jó, asszem. - Akadt el a szavam, mivel totál úgy hangzott, mint aki tényleg komolyan gondolja a dolgot. Nem, nem, ez képtelenség.
- Tudom. - Ezt igazából mondania sem kell, és ha mégis, előbb foghatnánk a véletlenre, minthogy direkt taperolna, plusz már megtehette volna pár alkalommal, én amúgy is úgy alszom, mint a medve.
- Igen, az jó lesz. - Huppantam le mellé a kanapéra, kíváncsi vagyok mit fogunk nézni, bár ezek szerint akkor jó, hogy nem csak miattam nézünk ilyen filmeket, mert az kicsit zavarna, oké, akkor is végigülné a filmet mellettem, ezt tudom, de akkor sem érezném jól magam.

Tárgy: Re: A tanulás egy ürügy Alex & Chels 30.06.19 19:14

Elmosolyodok, mert ez aranyos. Nekem nem esik nehezemre főzni, igaz nem tudok túl sok mindent elkészíteni, de ezek szerint máris többet tudok, mint ő.
- Az jöhet. - Felcsillannak a szemeimet, ahogy elképzelem, hogy felrakja a lábát a székemre és úgy áll előttem ebben a szerkóban. A szívem egyre hevesebben kezd el dobogni a gondolatra. Az arcát látva valahogy ez sosem fog összejönni. Elég rosszul esik, hogy meg sem adná az esélyt, hogy esetleg kettőnk közt legyen valami. De mielőtt tudna bármit is reagálni, elnevetem magam.
- Csak vicceltem! Bár az arcodról valahogy az jött le, hogy képtelennek tartanád, hogy esetleg te meg én... De mindenesetre vicces volt az arcod. - Nem is fejezem be a mondatomat, inkább hagyom. Azt hiszem, hogy hiába futok utána, nem lehet sosem az enyém. Valahogy gondoltam, hogy sosem nézne úgy rám, mint egy esetleges pasira.
Hogy eltereljem a gondolataim inkább gyorsan ki is választom a filmet és be is rakom. A kanapén helyet foglalok és azon gondolkozok, hogy miért vagyok ilyen szerencsétlen, hogy senki sem gondol úgy rám, hogy esetleg többek legyünk. Igazából itt is a kérdésére a válasz. Mi volt a baj a csajokkal a könyvtárból? Hát, velük semmi baj, ellenben velem...
Emésztem magam, és nem igazán figyelek a filmre, így semmi sem riaszt meg, ami furának látszhat, de most fel se fogom, hogy mi történik a filmben.

Tárgy: Re: A tanulás egy ürügy Alex & Chels

» Alex & Chels - Kapcsolatunk első éjszakája?
» Hercegnőszálláson ébredve - Alex & Chels
» This is sexy - Alex & Chels
» Pizza - Alex & Chels
» Alex and Chels - Szülinapi meglepetés

A tanulás egy ürügy Alex & Chels

A tanulás egy ürügy Alex & Chels

Similar topics

Similar topics