Név: Lucas Milan Mitchell
Becenév: Luke
Kor: 25
Születése hely, idő: 1987 - február - 3. / USA - Las Vegas
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: rendőr
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Heteroszexuális
Jellem: Kedves, jó szándékú férfi, aki soha senkit nem bántana. Nála a titkok jó helyen vannak, ő meghallgat mindenkit, aki panaszkodni vágyik és garantáltan nem pletykálja ki azokat. Nem kenyere mások kibeszélése a hátuk mögött, tehát őszinte és egyáltalán nem kétszínű. Mindezek ellenére kiismerhetetlen és titokzatos. Manipulatív, de pozitív értelemben. Könnyen rábeszéli a dolgokra az embereket, de kizárólag a jóra és a helyesre. Imádja a munkáját, a kollégáit és sosem állna át a rossz oldalra. Nyugodt lélek, utálja a pörgős bulikat és a hiperaktív embereket, viszont mindenkit eltűr maga mellett. Sokan szeretik, mert állítólag tökéletes... pedig ez koránt sincs így.
Külső: Magas, izmos testalkattal rendelkezik, amit folyamatos edzéssel tart formában. Félhosszú, sötétbarna haja van és méregzöld szemei. Öltözékét gondosan, ám sosem a divatnak megfelelően válogatja össze. Tetoválás található alkarján
now or never felirattal.
Előtörténet: 1987. február harmadikára tehető születésem napja s mivel nem akarom hosszúra húzni életem történetét, pontokba szedném a fontosabb dátumokat, illetve napokat, amik remélem, elég információt szolgáltatnak hallgatóimnak.
1987 - Megszülettem. Igen, ezen a csodás napon hozott világra édesanyám, Marianne Rosings, akit édesapám még születésem előtt elhagyott. Akkor nem igazán értettem, miért sírt annyit és miért nem akart elsőként karjaiban tartani, de kezdem felfogni, azt hiszem.
1993 - Tisztán emlékszem Tristan Mitchell dühtorzította arcára, izomduzzasztotta karjára és remegő testére. Amint édesanyámra vetette magát üveges tekintettel és alkoholtól bűzlő lehelettel. Féltem tőle azon a napon, mikor ránk rontott olyasféle indokkal, hogy pénz kell neki. Szerencse, hogy Marianne idejében hívta a rendőrséget.
1997 - Tíz évesen az ember arról álmodik, hogy szuperhős lesz... vagy űrhajós. A lányok hercegnőkként akarják keresni a kenyérre valót, a fiúk pedig a tűzoltókat valami magasztos alakoknak képzelik. Én sem voltam kivétel, de tetszésemet a rendőrök nyerték el. 1997 május 11-én tartottak az iskolánkban előadást az őrsről érkező kék ruhásak és én odáig voltam értük. Akkor határoztam el, hogy olyan leszek. Csak... kicsit magasabb és izmosabb. Legalábbis így terveztem.
2000 - Anya meghalt. Agytumor vitte el és azóta sem hevertem ki elvesztését. A sorsom abban a pillanatban megpecsételődött, mikor a gyámhatóság Chandler Rosings kezei alá helyeztek. Bölcs és értelmes férfi volt, ám a gyerekneveléshez nem értett. Egy cseppet sem.
2003 - Tizenhat éves voltam és serényen tanultam, viszont utamba állt a szerelem Violet Morgenstein képében. Lélegzetelállítóan szép volt és rögtön belopta magát a szívembe. Két évig tartott csupán ez a románc, mert az érettségire való készülődés rendesen lefoglalt. Én nem tudtam túl sok időt szánni rá, ő pedig nem tudott várni.
2007 - Főiskola, bizony. A célom ekkor sem változott és még mindig rendőrként akartam elhelyezkedni ebben a bűnös városban. Sok rosszat láttam addigi életem során, ami kellőképp ösztönzött. 2007 augusztusában, egy forró nyári estén mentettem meg egy fiatal hölgyet valami utcai huligántól. Cassandra azóta is hálálkodik, amikor csak összefutunk.
2011 - Pontosan egy éve történt, hogy szolgálatba helyeztek a helyi rendőrségnél. Igen, szeretem a munkámat. Lakást béreltem, ami bár nem a legkényelmesebb és leghatalmasabb, de el tudok éldegélni... Nem ráz meg a luxus hiánya.
2012 - Itt vagyok és neked mesélek. Számos barátra tettem szert, akik jelenleg körülöttem szaladgálnak papírok után és foglyokat cipelnek a börtönbe, vagy épp a főnök irodájába. Nem tartom magam a legjobbnak, tökéletesnek még annyira sem. De bizton állíthatom, hogy nálam keményebben senki sem dolgozik. Ebben nem kételkedhetnek. Senki.
Kezdőlap 
Tárgy: Lucas Mitchell 
13.05.12 23:15
