Meglepetten pislogtam döbbent nagy kék szemeimmel, nem lehetett figyelmen kívül hagyni a szülinapi üdvözletek tömkelegét, amelyek pittyegve követték egymást sorozatban, még ki nem nyomta őket, oké most egy cseppet hülyén érzem magam, úgy értem, honnan a jó francból tudhattam volna, hogy szülinapja és lehet te barom inkább valahol máshol ünnepelne, és mondjuk nem veled, hanem a barátaival? Pazar ötlet volt.
- Hm? - Szakított ki Alexis a komikus kis gondolatmenetemből.
- Ömm lehet, de csak ha kérsz Te is. - Ökör iszik magában, meg én, de az most nem számít.
- Odahaza nem szokott, szóval ne szokj hozzá nagylány, hogy most elkényeztetnek. - Körbefont karral ráztam a fejem azt a mérhetetlen örömöt figyelve Daisyke szemeiben, miközben feltelepedett a kanapéra, már-már irigylésre méltó, régebben néhány alkalommal megengedtem, hogy velem aludjon az ég végében, de akkor még nem foglalta be keresztben az egészet és még elfért egy hordozóban... bizony, jó régóta együtt vagyunk és az egyetlen nő, aki nem hagyott el, legalább neked jó vagyok nagylány.
- Biztos, hogy nem zavarunk? - Intettem Daisy felé még Alexis bort töltött.
- Nem ünnepelnél inkább, nem tudom, a barátaiddal vagy el is mehetünk valahova... - Igaz, hogy az enyémet is hasonlóképp, hasonló helyzetben az ágyamban fejeztük be és nem panaszkodom, fergeteges volt őszintén nem is vágytam volna jobban semmi másra, de a hangüzenetek hadából ítélve neki lenne más is... Mi meg elleszünk Daisykével már amúgy is hozzászoktunk, a mai is csak, á franc...
- Alexis, figyelj... - Léptem hozzá közelebb, lassan csúsztattam kezem az oldalára és néztem bele egyenesen abba a hihetetlenül ragyogó zöld szempárba,  amíg egyetlen hosszú másodperxig annyira erősnek tűnt a gondolat, hogy kimondjam és megköszönjem a ma délutánt, hogy végre sikerült elengednem magam úgy, ahogyan már rég nem, de végül Michael győzött, az a Michael, akivel túl sok szaron átmentem, hogy ezt most ne engedje meg, sajnálom...
- Nem fontos, születésnapod van, egészség. - Emeltem poharam az övéhez enyhén összekoccintva a kettőt.
  
 

Már jó ideje nem ünneplek, fogalmam sincs utoljára melyik évben tanúsítottam jelentőséget a születésnapomnak vagy hogy pontosan hol és mikor siklott ki a dolog, hányadik volt az utolsó, igazság szerint nem számít és ami azt illeti a piálásra meg bőven találok okot, nagyon keresni se kell, inkább azt szeretném, ha végre elhallgatnának, mint akinek több személyisége van, hát én ezzel az eggyel sem vagyok jóban. De már tele a tököm azzal, hogy mindig, mindig, amikor végre rendeződni látszanak a a dolgaim, bár ez talán erős kifejezés, lehetnék frappánsabb is irodalomtanár létemre, de már franc se tudja mióta egy könyvet nem vettem a kezembe a tantervben lévőkön kívül, pedig kisebb gyűjteményem van otthon, de manapság már ahhoz sincs igazán kedvem, nem egyszerűen azt érzem, hogy kicsúsznak a dolgok a kezeim közül, mert egy balek vagyok, bár ez vitathatatlan, ha visszatekintünk az életemre, már-már hihetetlen, hogy valamikor minden klappolt, azt csinálhattam, ami érdekelt, a lány is megvolt, akivel leéltem volna az életem, biztos alapok, amikre aztán lehet építeni, hát annyira mégsem voltak biztosak... és azóta sorozatosan nem. Még a kabalapasinak is csapnivaló lennék, tudjátok, akivel lefekszel és az utánad lévő lesz az igazi...
Értetlenül néztem rá nagy kékjeimmel a poharamat szorongatván a kezemben, oké mondjuk ez elég alapos érv, ujjai siklottak sötétbarna fürtjeim között, kezem siklott a hátára, miközben egyre közelebb éreztem magamhoz, tekintetem ajkain ragadtak és figyeltem, ahogy szép lassan és óvatosan közelednek felém, majd tapadnak az enyéimekre. Igazad van. Ne most gondolkodjunk ezen. Alexis ajkira tapadva kerestem a pohár talpának és egy biztos talajt és csúsztattam le az asztalra, majd erősebben fonva köré karomat emeltem fel és fordultam vele a háló irányába. Szabad kezem csúsztatva hajába húztam még közelebb hozzám még hevesebben csókolva őt. Türelmetlenül bújtattam ki pántos felsőjéből és hajítottam félre, kezeim közé fogva arcát ostromoltam tovább ajkait apránként haladva vele hátrébb, hm ez így nem elég gyors, fenekére csúsztatva tenyerem kaptam fel és vittem be a hálóba, magam is meglepődtem, hogy még tudtam merre is kell menni, az én lakásomban talán el sem jutnánk idáig, sunyi félmosollyal a képemen löktem hanyatt az ágyon és rángattam le a shortot az immár feleslegessé vált fehérneművel együtt, lábai közé térdelve hajoltam fölé és kaptam ajkaimmal mohón rózsaszín mellbimbói után.

 

Már vagy jó hosszú ideje semmi sem tudott kihozni belőlem ilyen hévet, ami csakis neki tudható be, mi másnak, az alkohol nem ad tartós vágyat és szenvedélyt, de én a parkban bemásztam volna puha combjai közé, ha engedi és ezt még nem tudom hová tenni, pontosabban még nem gondolkodtam rajta, azt hiszem addig legalább nem üt be semmi, még nem akarok semmit bele látni vagy szavakkal kimondani, mert esküszöm már félek megtenni és igaza van, most nagyon is tudom értékelni a ne a szavak beszéljenek invitálását. Baromi dögös azokkal a zöld szemeivel és még felismerem a vágyat egy nő szemében és azok ott most, itt az enyémek, türelmetlenül bújtattam ki a felsőjéből, majd belemarkolva puha bőrébe kaptam fel és döntöttem a hátára, mondtam, hogy én nyerek, pillantottam a rövidke kis nadrágra, amit egyszerre húztam le a bugyijával együtt. Feltérdelve hajoltam fölé és estem neki hívogató melleinek, puha ajkaim tartva rajtuk faltam édes meleg bőrének édes ízét, még hajamba markolva fel nem húzott, könnyedén csatoltam ki az övem és szinte rángatva le rólam minden textilt szabadított meg a ruháimtól.
Mégis mire várjak? Nem tudok... Bújtam bele finom bőrébe forró csókjaimmal, majd felemelve tekintetem láttam meg a kis fóliazacskót Alexis kezében. Hm, okéé... Térdelve fel, majd kivettem a kezéből és a fogam közé szorítva téptem el, majd pedig húztam fel magamra. Szinte felfalva tekintetemmel másztam vissza lábai közé, majd mohón fúrtam meleg ajkaimat combja puha bőrébe, hosszan csókoltam bele, majd fogaim közt tartva húztam és engedtem el enyhén kipirult bőrét. Fölé tornyosulva mélyen vájva ujjaim combjába húztam feljebb magamhoz, majd csípőmet tolva előre hatoltam belé. Ajkai után kapva engedtem magam előre még teljesen kitöltöttem, annyira gyönyörű vagy. Szép nőt megfelelő adottságokkal, ranggal vagy pénzzel egy éjszakára lehet találni és őszintén fogalmam sincs hogy képes még elviselni, nem tettem semmit sem azért, hogy kedveljen vagy jobb színben tüntessem fel magam, az ember fia általában nem a detoxon nőzik, lehet újra kéne gondolnom a taktikám bizonyos pontjait, mert valahol nagyon kisiklott.

 

Jó hosszú ideje az első és egyetlen személy, akivel tudok nem gondolkodni, és bár lehet ennek sincs értelme, de most úgy érzem erre van szükségem, hihetetlenül megkönnyebbülés, amit saját magammal nem tudok megtenni, mert van egy hang, ami képtelen befogni, pedig néha hasznosabb lenne, bár akkor lehet Alexis sem volna, ha van egyáltalán, fogalmam sincs, én javarészt ahhoz értek hogyan szúrjak el dolgokat, szóval jobb is, ha nem csinálok semmit, csak amit a pillanat hoz és alkot, mint ma reggel és még vagy elég sok alkalommal közöttünk, de talán még vagyok annyira férfiból, hogy érzem, Ő is vágyik erre, meglehet kicsit kezdek túlkoros lenni már őrültnek, vagy épp, hogy nem, nem tudom, de kell most nekem, szükségem van rá.
Piszkosul gyorsan rákaptunk egymás ízére, mohón faltam ajkai és csókjait, bekebelezve minden sóhaját, izzó leheletét, egy valamihez már egész biztosan öreg vagyok, hogy álltassam magam, de most, itt had legyen csak az enyém, hamvas bőre, puha ajkai, minden érzéke, érintése, gondolata, érdes hang tör fel torkomból, ahogy egyre mélyebben ereszti belém körmeit, erősen fonja körém lábait, meleg combjai tapadnak a bőrömhöz és én egyre hevesebb ütemben birtoklom és követelem puha, nedves ölét. Ajkaim súrolják az övét, ahogy végig húzom rajtuk, majd kapok ismét utánuk, érezni akarom a testének melegét, illatát, és Őt magát tovább és még tovább. Nyelvem és ajkaim járják be nyakát, forró szakadozó légzésem engedem bőrébe, ahogy egyre keményebben hatolok belé, izmai feszülnek meg körülöttem, a lepedő anyagába markolok és homlokom a mellkasának vetve adom meg magam a végső gyönyörnek. Érzem nedves tincseim, a mellkasom, ahogy vadul emelkedik és süllyed vissza, lassan fordulok a hátamra, kék íriszeim homályosak és csak próbálok elegendő oxigénhez jutni, amikor már ez megvan elégedetten és szemtelenül vigyorogva fordultam felé, kinyújtva a karom emeltem felé finoman simítva végig arcán, ujjaim lassan siklottak hajába eljátszva egy-egy tincsével.
- Khm, ha mélyebbre nyúlsz abban a fiókban, találsz még ott valamit? - Lassan csúsztattam le a kezem fedetlen, puha combjára, ujjbegyeim csúsztattam végig bársonyos bőrén egyre beljebb haladva, majd finoman markolva húsába húzom feljebb szabadabb és kényelmesebb hozzáférést biztosítva magamnak és nagyobb teret, ujjaim apró köröket rajzolva járják be belső combját, még puha ajkai ejtik rabul ragyogó kék íriszeim.

 

Az van, hogy valami megváltozott az utóbbi időben és ezt senki másnak nem írhatom a számlájára, csak az övére, bár fogadni mernék rá, hogy nyitni sem akart nálam, amiért nem hibáztatom, eléggé szétvoltam csúszva, amikor megismert és néha még most is, azt akartad mondani, hogy amikor nincs veled, haver. Ja, én is tudom, de kussolj már. Önző disznó lennék, ha csak ebbe akarnék kapaszkodni, az egyetlen megmaradt utolsó darabkába a valamikori énemből, amire még büszke voltam, büszke lehettem és nem arra a tahóra, aki lettem, de az a helyzet, hogy ez a szerelem dolog nem nekem való, komolyan, megpróbáltam, kétszer is és ne jöjjön nekem senki azzal, hogy ez az élet rendje, elbukni, utána pedig felállni, mert a whiskys üveggel vágom pofán, de csak miután kiürült, ember, ha valakit annyira szeretsz, hogy nem csak egyszerűen vak vagy, de még hülye is és még meg is bocsájtanál neki, akkor benned van a hiba és megérdemled a rosszat, csak nem akarod elfogadni, hogy az rossz, hidd el. Azután megfogadod, hogy többé nem engeded meg magadnak és persze újra megteszed, mert valóban ez az, ilyen az emberi természet, ösztönök és a többi, de az is bukta, persze nyilvánvalóan azért senkit sem hibáztathatsz, mert balesetben meghal, az kreténség lenne, de esküszöm ez már egy jele, hogy kétszer megpróbáltad seggfejkém, mi nem volt érthető? És akkor jön ez a nő, Alexis, és összekapar, mert ez a munkája nyilván, felmosni a magamfajta szánalmas fickókat, gondolom egy átlagos hétvége a kórházban a baleseti és sürgősségi osztály mellett, és visszajön és én akarom ezt az érzést, látni ahogy visszafordul hozzám és egyre kevésbé figyelek oda mi történik, had történjen.
Wow, ez gyors volt napsugár, ajkaiba kapaszkodva markolok bele fenekének puha húsába hosszan engedve bele az ujjaim és húzom végig, kezem csúsztatom arcára majd pedig tincsei közé, egyre forróbban és hevesebben csókolva Őt, merevségem szegeződik combjának, mindketten várunk már, ujjbegyeim húzom végig hátának meleg bőrén egészen leig, ahol csípőjénél megragadva emeltem meg és engedtem magamra, megvártam még felegyenesedik és megtámasztva magam hajoltam melleihez és vettem ajkaim közé még inkább fokozva vágyait.

 

Nem tehetem, nem lehet, egyszerűen nem és kész, hosszú ideig, évekig csak ezt tudtam érezni, bármilyen dühös is voltam épp, csalódott vagy épp magányos, nem más akartam lenni, csak amikor eddig önmagam voltam, az még sosem végződött jól így ha valamikor csak fel is emeltem a kezem, hogy végig simítsam egy nő arcán, inkább leengedtem, olykor dühödten és pokoli nehezen és még ha nem is tűnt jó döntésnek, elengedtem. De most valahogy nem megy, képtelen vagyok rá. mert ha megérinthetem Alexis-t, akkor azt érzem, hogy még nem vesztem el teljesen, csak arra nem gondolok, mi lesz ha egyszer Ő fog elengedni, nagy szükségem volt rá és nem kértem, mégis maradt, nem akarom mindkettőnket tönkretenni, elég, ha csak magamat, csak tudnék nem rá gondolni. Ez van haver. Alexis ajkai követelnek vissza az édes valóságba, remélem, hogy az, még ha az is a végzetem, hogy tönkre tegyenek a nők, forrón esem puha melleinek, nedves ajkaim járják be, ujjai tapadnak mélyen a vállamba, Michael, haver, agyalj máskor ezen. Hevesen és forrón kapok ajkai után, ujjaim siklanak tincsei közé még közelebb húzva és tartva őt magamon, Őt és csókjait, egyszerűen vágyom erre... egy szép arcra, egy mosolyra, egy szép szempárra, finom illatra, valakihez odabújni, ami hangosan kimondva, hmm fogalmam sincs hogy hangozna. Kezem simítottam végig a hátán és markoltam meg fenekét, mély érdes hangom szakad fel torkomból, ahogy egyre ütemesebben mozog rajtam, oké Alexis, hangosan felmordulva ragadtam meg lassan dőltem előre és döntöttem nedves homlokom mellkasának, igen erre is vágyom, a puha melleire, forró bőrére, izzó vágyaira...és most még csak annyira, hogy kényelmesen elterülve a mellkasomhoz bújjon és aludjunk eget.
Nagyot nyelve kapkodtam még mindig levegő után, miközben hanyatt dőltem és csak néztem azt a csillogó zöld szempárt, a szavaiból ítélve túl elmélyülten is.
- Hm, érezted már úgy valamiről, hogy kimondva butaságnak hangzik, de a fejedben nagyon is van értelme?
- Nem bújsz ide? - Nyújtottam ki a karom, majd apró csókot nyomtam ajkaira, miközben vállamra döntötte a fejét.