Shannek az elmúlt egy-két év alatt, ki lett alakítva a hálószobája mellett egy dolgozószoba, hol a napja egy részét, pontosabban az estéit tölti. Régi, rusztikus bútorokból álló egyveleg, sötét és határozott, még is a fiú talán legkedveltebb helyszíne a házban.

- Shane! Gyere már, kihűl a vacsora! - hallja anyja hangját már sokadjára az este folyamán. Hemsworthéknál megszokott, hogy minden étkezést együtt tesznek meg így a vacsorát is, ami a legfontosabbnak számít náluk.
- Anya, már megmondtam, hogy nem vagyok éhes! - kiált vissza zárt ajtón keresztül, miközben behúzza a következő vonalat a vonalzó segítségével. Ezt követően hosszasan írni kezd tollal egy másik papírra, hogy feljegyezze a paramétereket. Mióta kirúgták a mérnököt, azóta Shane látja el ezt a feladatot, így még több teher nyomja a vállát. Kevesebbet eszik, alig alszik, még az iskolában is halaszt egy évet csak, hogy beérjék az elmaradásukat amit az előző mérnök miatt alakult ki. És bár van hátránya, ő mégis élvezi még annak ellenére is, hogy ez alatt a két hét alatt pár kilóval könnyebb lett és több karika került a szeme alá, arca fáradtabb lett. De ez a munkával jár. Mindig is szorgalmas volt, ha valamibe belekezdett, addig nem kezdett bele másba míg azt be nem fejezte és ez most sincs másként.
A fiú dolgozószobája úgy néz ki, mintha egy egész Orosz hadsereg vonult volna végig rajta. Papírok tornyosulnak derékmagasságig az egyik sarokban, a másikban pedig szanaszét hevernek a tervrajzok nagy betűkkel megszámozva, hogy a tornyokban szereplő iratokkal hamarabb tudja összepárosítani. Ezen kívül más-más mérőeszköz áll a rendelkezésére így vonalzók, körzők, ceruzák és tollak. És bár Shane igen magas srác, még is alig látszik ki a papírkupacok közül. Törökülésben ücsörög a szoba közepén, körülötte hatalmas papírokkal, új tervekkel. Jelen pillanatban egy nagyobb bevásárlóközpontot kell megterveznie Kanadába, aminek nem csak a tervezését kell megcsinálnia, hanem latba kell vennie a rendelkezésükre álló pénzösszeget és építők számát is.
Egy hangos nyögés kíséretében egyenesedik ki és roppan végig a gerince. Kómásan nyúl a kávéjáért, amit egy húzásra eltakarít, majd egy újabb szál cigire gyújt rá remélve, hogy ezzel feltudja pörgetni magát. Szorgos gyerek, meg kell hagyni. Beharapva alsó ajka szélét tápászkodik fel és veszi magához laptopját az asztalról, aminek benyomva egy gombját, megjelenik a virtuális makett amit már két héttel ez előtt megtervezett. Bár lehet, hogy modernebb és gyorsabb, még is szükség van a papírokra, hogy a későbbiekben ha szükség van rá, elő lehessen venni. Így elektronikus kütyüjével ül vissza a földre, amin lassan már látható lesz déli fertájának nyoma. Reggel óta ott ücsörög és emellett ki tudja, hogy hány napja.