Név: Blaise Caleb Hemsworth
Becenév: Blaise, Caleb, Cal
Kor: 20
Születése hely, idő: 1992. Február 17 / Kanada - Toronto
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: művész
Anyagi háttér: Felső osztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Bátyjával ellentétben őt könnyű kiismerni. Szinte mindig vidám, jó szívű fiú. De, hogyha valami nem úgy van, ahogy ő akarja, ez köszönhető a nevelésének, akkor nagyszájú, akaratos. Szabad szellemű, nem foglalkozik a szabályokkal, mondhatni nincsenek előtte szabályok. Ki nem állhatja apja munkáját, ezért nem szállt bele a családi bizniszbe, de természetesen neki is a családja az első.

Külső: Körülbelül 182 centiméter magas, elegáns öltözködésű fiú. Sötétbarna haja van, nem egyszer fordult már elő, hogy átfestette feketére. Szeme színe zöld, egy kis barnás, néha kékes árnyalattal tarkítva. Nem éppen az izmos kategóriába tartozik, de nem is tesz érte, neki kiválóan megfelel a mostani külseje. Keveset mosolyog, de, hogyha ez mertörténik, akkor még a környezetében lévő emberek arcára is képes mosolyt csalni, hála pozitív kisugárzásának.

Előtörténet: 1992. Február 27 - én láttam meg a napvilágot Toronto városában. Pénzes családba születtem, Toronto egyik legnagyobb építészcég fejesének a fiaként. De nem csak én töltöm be az „apuci pici fiacskája” címet. Sőt, ez inkább Shane dolga. Na, de ne térjünk le a tárgyról, inkább folytatom ott, ahol elkezdtem. Az eső szakadt, mintha dézsából öntenék, és egy mennydörgés közepette születtem meg én, Blaise. Talán innen származik az is, hogy inkább az esős időért rajongok. Ekkor volt „édes testvérem”, Shane egy éves. Mondjuk, nem tudom, hogy ez mért is olyan fontos, de úgy érzem, hogy meg kell említenem. Bár nem is mondhatnám édes testvéremnek, ugyanis ő a mostohatestvérem, apámnak köszönhetően. Mivel anyám bejelentette, hogy meddő, apám teljesen lelombozódott. Egy év elteltével anyám beletörődött, hogy nem lehet fia, a családfő viszont nem. Kötelességének érezte, hogy utódja legyen, ugyanis valakinek tovább kell vinnie a Hemsworth nevet, családot és a céget is. Drága apám elment New York- ba, hogy keressen egy nőt, aki kihordja a gyerekét. Komolyan, mint valami rossz szoknyapecér. Amikor Shane egy éves volt, minden ügyet elvégzett, hogy a gyerek az övé lehessen, és visszament anyámhoz, Las Vegasba. Ebből kiderült, hogy megcsalta, de nem vetettek véget a kapcsolatuknak, mert mind a kettejüknek jól jött, kellett a pénz, nem mintha nem lett volna elég. De végül kiderült, hogy anyám mégse meddő, napok múlva pedig bejelentette, hogy terhes, természetesen velem. A „nagyember”’ ennek persze örült, mert megint apa lesz, és így már két gyerekkel büszkélkedhet, akik majd viszik tovább a céget, a család hírnevét. És eljött a várva várt nap, amikor megszülettem. Hazavittek, minden szuper volt. Aztán, amikor Shane már a kilencedik életévét töltötte, én pedig a nyolcadikat, be lettünk íratva egy magániskolába. Talán ezért is nem tudtuk meg, hogy milyen is, hogyha az embernek vannak barátai, csak a szüleinkre támaszkodhattunk ebben a témában. Én, tizenkét éves koromban kiköveteltem magamnak, hogy én már csak azért is fogok zenét tanulni, mert mindig is muzikális léleknek éreztem magamat. Jó pár hetes nyavalygást követően beleegyeztek a szülők. Elkezdtem játszani gitáron és zongorán, közben sportolni is jártam. Előszeretettel futkároztam a labda után, dobtam kosárra, és ütögettem a salakon a teniszlabdát. Jó volt az életünk, talán nagyon is jó. Akármit kértünk, azt megkaptuk. És ez még most is így van. Így ment ez négy éven keresztül. Shane, ekkor már tizenhét éves volt. Ekkor még minden tökéletesen jó volt, mint az elmúlt tizenhat év során. De Shane is sodródott az árral, és meglopta apánkat. Testi bántalmazás és csalás miatt a börtönbe vágták. Mivel mindig is jó volt a kapcsolatunk, kétségbe estem. Jó pár hónapra be is zárták. Ekkor vett fordulópontot az életem. Rászoktam a cigire, az alkoholra, és tetoválásokat varrattam magamra. Én is elkövettem pár szabályszegést, be is vittek néhányszor az őrsre, de apámék mindig kihoztak. Természetesen a bátyámhoz minden nap bejártam, amikor vége lett a tanításnak. Mindenemet eldobtam, és mentem is a börtönbe, ameddig le nem járt a látogatási idő. Így ment ez addig, amíg ki nem került. Ekkor lemondtam minden káros szenvedélyemről, de csak az alkoholról tudtam leszokni, a cigiről nem, arra már túlságosan rá voltam állva. Apám nagy nehezen, de megbékélt testvéremmel, és kinevezte a cégének vezető helyettesének. Azóta minden nap a vacsoránál a munkájuk volt a téma. Mivel én utálom azt, amit csinálnak, feleslegesen eltávolítják a fákat, amik hogyha nem lennének, akkor mi se lennénk. De hát, ők tojnak az egészre. És ennek jó néhányszor jelét is adtam. De apám, kifejezettem örült annak, hogy én más vagyok, mint ők. Elfogadta azt, hogy én zenész akarok lenni, és támogatja a mai napig.

Blaise C. Hemsworth!
Történeted elnyerte a tetszésemet, nem is hozom tovább a szót, inkább;
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon, foglalj avit. Vegas innentől csak is rád vár.