// Ryan O' Neil //

Ebből a napból már most elegem volt, pedig még a java hátra van, ahogy az lenni szokott! Talán mégsem gondoltam végig, hogy hirtelen ennyi mindenbe vágtam bele, kezdtek kissé fejemre nőni a dolgok, de tudtam, hogy csak össze kell szednem magam, és úgyis boldogulni fogok, csak mikor hirtelen megszalad a munka, akkor ritkán, de megesik velem, hogy megzuhanok. Bár ez inkább fizikai mint lelki, egy kis pihenő, és újult erővel tudok belefogni ismét mindenbe. Most is valahol ennek a felhalmozódásnak a közepén járhattam, de még mindig annyi elintéznivaló állt még előttem, hogy nem adhattam fel itt a dolgok kellős közepén. Így csak egy hatalmas sóhaj, és folytattam, állva azt, ami még mindig rám várt.
Dél körül volt egy előre megbeszélt találkozóm, már jó időre leegyeztettük ezt az időpontot. Alapjáraton hivatalos ügyekben jobban szerettem az ennek megfelelő környezetben megbeszélni a dolgokat, vagy esetleg egy kávé közben, de mivel ma már vagy 4 csésze erős fekete bennem volt, nem mertem megkockáztatni az újabb adagot, így mivel dél körül jártunk, és ha már az ebéd nem jutott eszembe, így a teaházra esett a választásom. No igen, persze ezt is csak az asszisztens jegyzetelte fel, ugyanis nem konkrétan a célszeméllyel sikerült beszélnem.
~Naná, hogy nem, ügyvédek!~gondoltam.
Igazság szerint ha rajtam múlt volna a dolog, akkor szó szerint tojnék bele ebbe az ügybe, de a jelen pozíciómban, ezt sajnos nem tehettem meg.
Az egyik riválisom a politikában, név szerint Harold Charlstown nem talált rajtam eddig fogást, így igyekezett minden olyan dolgot felkutatni, amivel valamit elérhet, hogy befeketítsen. Állítólag talált egy olyan embert, akit lefizettem, hogy olyan információkat biztosítson nekem a többi politikusról, amivel saját magamat a későbbiekben előnyös posztba juttathatnám. Ez természetesen hazugság volt, ebben a szakmában már megszokott is, hogy ha tisztességesen nem megy, akkor más módon próbálkoznak az emberrel. Sajnos a dolog odáig fajult, hogy vizsgálat indult az ügyben, és miután megkaptam erről az értesítést, kiderült, hogy nekem is szükségem lesz egy ügyvédre, biztos ami biztos alapon. Édesapámmal való beszélgetés során jutottam el Ryan O'Neilhez, ugyanis apám javasolta, hogy esetleg keressem meg őt, ő már korábban egy orvosi perrel kapcsolatban dolgozott vele együtt, és csak ajánlani tudta. Nem akartam ilyesmivel vesződni, de kénytelen voltam, és mivel ennyi munka mellett nem volt időm arra, hogy én még ügyvédek után kajtassak, így megfogadtam a tanácsát, és felkerestem. Ennek az eredménye ez a most megbeszélt találkozó, noha csak egy titkárnővel sikerült egyeztetnem. Nem tudtam semmi különöset erről az alakról, csak annyit, amennyit az apám mesélt róla.
Szokásomhoz híven kissé előbb érkeztem a Teaházba, mivel egész nap dolgozom, így ehhez mérten voltam felöltözve is. Világoskék ing fekete szoknyás kosztümmel, a szoknya kissé térd felett végződött, és mindehhez passzoló sötét magassarkú cipő. A hajam most kivételesen kiengedve, és enyhén sminkelve volt csak az arcom. Soha nem voltam híve a vastag máznak, és különben is, indiai származásomnak köszönhetően nem sokat kellett kiemelnem a természetes arcomon. A jó adottságaimért mindig is hálás voltam, hiszen időm se lett volna ahhoz, hogy ilyen fölösleges dolgokkal töltsem, mint a sminkelés. Megérkezésem után a vékony kabátomat letettem a szék támlájára, és vártam, elméletben hamarosan meg kell érkezzen akit várok. Az órámra pillantottam, addig még volt időm egy telefonhívásra, így elővéve az egyszerű mobilomat ( nekem az volt a fontos, hogy telefonálni lehessen vele és kész) tárcsáztam.

-Igen, Jessie, kérlek, hogy másold le azokat, és az eredeti példányt pedig add postára. Igen, feltétlenül. Valamint az asztalomon találsz egy fehér dossziét, abból nézd át kérlek az adatokat, és egyeztess nekem egy időpontot a Hivatallal. Igen, az engedélyekhez kell. Köszönöm, Jessie.- csak pár pillatatot várattam meg az érkező férfit, aki sejtette, hogy hozzám kell jönnie. Letettem a telefont, és akkor vettem őt jobban szemügyre. Bevallom, nem épp ezt a lezser stílust vártam, de apám csak jókat mondott róla, majd kiderül.
-Elnézést, kénytelen vagyok minden percet kihasználni, mindig csak a munka. Elisabeth Meyer.-rázom meg a kezét. Magabiztos kézfogásom van, de azért nem esek túlzásba, megtanultam, hogy nem szabad túl erősnek mutatkoznom, mert azt a férfiak nehezen tolerálják, de sosem szerettem magam egy elesett nőnek sem mutatni, noha bevallom, olykor jól esett volna, de nem engedhettem meg ekkora luxust.
-Még nem rendeltem, nem tudtam, hogy hogy áll a teával.-kezdek bele először egy kis átmeneti beszélgetésbe, nem akartam rögtön csak úgy letámadni, noha elvileg hivatalos ügyben voltunk itt mind a ketten.
Kaptunk egy itallapot az odaérkező hölgytől, és érdeklődve futottam végig.
-Azt hiszem nekem egy Earl Grey lesz.-zártam össze a lapot, nem szoktam sokáig húzni ha rendelek, kivéve, ha valami oknál fogva tanácstalan vagyok, de az inkább a magánvacsorákon jellemző rám, mintsem a hivatalos találkozásoknál. Igen, kissé furcsa lehet, hogy magánemberként sokkal inkább szétszórtabb tudok lenni, mint mikor dolgozom. Vicces és irónikus is egyben.
Megvártam, amíg Ryan is rendel, már ha rendel egyáltalán, és akkor végül ideje lesz belekezdeni abba is, amiért itt voltunk.
-Nos, először is, köszönöm hogy szakított rám időt Mr. O'Neal. Az édesapám ajánlotta önt, mivel korábban már dolgoztak együtt, bizonyára emlékszik is rá, Hassan Meyer.-kezdek bele, majd érdeklődve figyelem a velem szemben ülő férfit.
Kicsit elkalandozok az arcvonásain, de közben természetesen odafigyelek minden szavára.

Egy mosoly jelenik meg az arcomon, végre még valaki, aki ugyancsak tudja mit jelent látástól mikulásig dolgozni. Így nem kellett túlmagyaráznom a dolgokat, tudta jó hogy ez mivel jár. Bár ahogy ő elmondta, ő inkább munkamániának tudja be, én kevésbé, nekem csak sajnos a nyakamba szakadó kötelességek és plusz dolgok miatt sikerül úgy, hogy sajnos alig jut magamra némi szabad percem.
-Én sajnos bárhogy szeretném, képtelen vagyok szabad perceket bepaszírozni a napjaimba. Bár nem mondom, hogy nem szeretem, amit csinálok, így végső soron, ha jobban belegondolok, lehet, hogy ez is már munkamánia....-mondom mosolyogva. Közben láttam, hogy ő azért a tea ötletétől nem volt túlságosan elragadtatva, amit valahol meg is tudtam érteni, nekem sem tartozott a kedvenceim közé, de jelen esetben jobb ötletet nem találtam, hiszen a kávét jobb volt, ha elkerülöm a mai napra.
-Be kell, hogy valljam, a tea csak egy mentő ötlet volt. Ma már ha jól számolom több mint négy kávé van bennem, és nem éppen koffeinmérgezésben szándékozom meghalni. Na meg, akkor megint egy cseppet sem fogok tudni aludni, és ilyen zűrös nap után az ágy az egyetlen mentsváram.- mondtam Ryannek. És tényleg így volt, még várt rám néhány elintéznivaló, és általában ha napközben túlságosan bekávéztam, akkor annak mindig az volt a vége, hogy ha be is zuhantam az ágyba, akkor órákig csak fetrengtem, vagy a plafont bámultam, mire nagy nehezen el tudtam végre aludni- de akkor 1-2 órán belül már csörgött is az a rohadt vekker.
-Igen, az orvosi per, az lesz az!-helyeseltem, és igen, igaza volt Ryannek, hogy nem volt egyszerű, emlékszem, apámat mennyire megviselte akkor az az ügy. Lényegében ő teljesen vétlen volt, csak a páciens egyik korábbi műtétéből adódott probléma, amit lényegében nem is az apám végzett el rajta, hanem egy másik kórházban egy másik sebész. Jól esik a biztatása, és reméltem, hogy valóban mindennek jó kimenetele lesz, mert már eleve nem kellett ez az ügy potyára a nyakamba. Pláne, ha esetleg valami rosszul sülne el.
-Nos, nem titok, gondolom tisztában van azzal, hogy a politikai szférában dolgozok, valamint emellett van egy saját, külön projektem is, amit irányítok.- kezdtem bele, naná, hogy nem fogom azt mondani, hogy igen kedves Ryan, egyszerre vagyok politikus és börtönigazgató. Nem, nem szégyelltem,sőt, épp ellenkezőleg, csak nem tudom milyen fényt vetne rám egy ilyen plusz információ, így egyelőre nem is szándékoztam ezt felfedni, noha a sajtóban már volt szó a börtön tervezetemről, bár magáról a gyakorlati megvalósításról még semmit nem hoztak napvilágra, szerencsére. - Nem könnyű megmaradni ebben a szférában, pláne nem nőként.- kezdek bele már komolyabb hangnemben a beszélgetésünkbe.
-Az embernek mindig akadnak riválisai, ellenlábasai, csak sajnos olykor előfordul, hogy ha az emberen nem találnak fogást, akkor más módszerekhez nyúlnak. Sajnos jelen esetben is ez történt. Gondolom Harold Charlstown neve ismerősen cseng, folyton tőle zajos az utóbbi időben a média. Van, aki nem tud tisztességesen versenyezni, hanem mindent megpróbál, csakhogy elérje a céljait. Ő sem kivétel. Tulajdonképpen megvádolt azzal, hogy van egy olyan személyről tudomása, akit csinos összeggel fizettem le, csakhogy szaglásszon nekem a többi politikusról, hogy a megszerzett információkat a későbbiekben felhasználhassam ellenük. Sajnos ez a vádaskodás odáig fajult, hogy a kamara vizsgálatot indított, és közölték, hogy bizony szükségem lesz egy ügyvédre. Így most itt ülök magával kellemes környezetben teát és kávét iszogatva.- bár komolyan beszéltem az ügyről, a végén mégis megengedtem egy mosolyt Ryanre. Látszatra nem zavart az ügy, hiszen nagyobb gondjaim is voltak egy alaptalan vádnál, viszont bosszantott, hogy máshogy nem tudnak kikezdeni velem, és így kénytelen vagyok foglalkozni a dologgal.
-Nos, így állok az úr színe előtt! De mondanom sem kell, hogy az egész egy légből kapott vádaskodás, ugyanis soha nem volt ilyen lépésem. Ha tennék is valamit, az nem egy piti információhordár lenne, hanem minimum egy bérgyilkos.- mosolygok, miközben belekortyolok a teámba, és a tekintetem csillogása mögött mégis felsejlett valami titokzatos kifejezés.

-Egy dagadt nyúl? Ezt nem mondja komolyan!-kérdezek vissza, és igencsak vissza kell fogjam magam, nehogy jót nevessek a hallottakon.- Pedig azt gondolná az ember, hogy egy ilyen jó szakmával rendelkező, jóképű férfi egymás után falja a csinosabbnál csinosabb nőket.-jegyeztem meg mosolyogva. Szimpatikus volt, és nem tűnt annyira tipikus kocka ügyvédnek, hogy adott esetben ne venné a poént vagy a célzásokat, így ennyit megengedtem magamnak, ha esetleg mégis tévedtem volna, akkor legfeljebb én is csavarok egy hatalmasat a hozzáállásomon vele kapcsolatban.
-Igen, sajnos az utóbbi időben megszaporodott munka egyenes arányosságban hozta magával a magasabb koffein igényt is. De azért valahol határt kell szabni ennek is!Mindenesetre a magunkfajta dolgozó embereken piszok jól keresnek a kávé gyártó cégek! Talán nem is lenne hülyeség befektetni valami ilyesmibe!-persze csak poénkodok, noha volt igazság a dologban, de ennyi munka mellett, ami már így is a fejemen volt, kétlem, hogy bármire még képes lettem volna. Azért én sem küzdök az év dolgozója címért!
Meglep, hogy Ryan mennyire figyelmes és precíz, még saját magára is. Figyelem, ahogy felakasztja a zakóját, elsimítva a gyűrődéseket. Alapos volt, ez tetszett benne.
-Legközelebb ígérem, egy sokkal kellemesebb helyet keresek.-mosolygok biztatóan, hiszen nem kerülte el a figyelmem, hogy kissé nehézkesen sikerült magát kényelmes pozícióba helyeznie Ryannek. Ez kicsit az én hibám is volt, a helyválasztás miatt.
-Igen, szerencsére minden rendben. Kissé megviselte akkoriban az ügy, főleg amiatt, hogy mindig is odafigyelt a munkájára, nem hibázott, szerette a betegeit is, és talán pont emiatt ütötte szíven, hogy megvádolták, sőt mi több, mint utólag kiderült, olyasmiért, amiért nem is őt kellett volna felelősségre vonni. De már minden rendben, köszönöm az érdeklődését.- akkoriban nagyon nehezen lehetett beszélgetni az apámmal, gyakran le volt törve, még ha minket nem is traktált a dolgaival, de látszott rajta. A szívem szakadt meg érte akkoriban, de köszönhetően Ryannek, és az ügy pozitív kimenetelének azóta minden rendbe jött.
-Tulajdonképpen igen és mégsem. Nem tudom mennyire kell majd ezt bizonygatnom, hiszen ez tény, hogy semmi ilyen lépést nem tettem, sem korábban, sem most. De a jelek szerint szükségem lesz a védelmére.- sajnos olyan helyzetbe kerültem, amiből másképp úgy tűnt, nem fogom tudni kimosni magam, pláne, hogy már eddig fajult az egész ügy.
-Minden szükséges dokumentumot összeszedek önnek Ryan. Tudom, hogy ez egy kicsit nehezebb ügy, mint felmentetni egy tolvajt a vádak alól, éppen ezért megértem, ha mégis úgy dönt, hogy nem vállalja el az ügyet. - igen, úgy éreztem a választási lehetőséget abszolút Ryanre kell bíznom, ebbe igen sok energiát bele kell majd ölnünk mind a kettőnknek, ha olyan eredményt szeretnénk elérni, ami mindkettőnknek kellőképpen megfelel, de nem akartam semmire rákényszeríteni.
- Mivel politikai szférában mozog, könnyen megeshet, hogy kikezdik az embert, és pláne a Harold félék kimondottan szeretik szétcincálni az ellenfeleiket. Ha mégis vállalja a dolgot, megígérhetem, hogy tőlem minden segítséget meg fog kapni Ryan, de úgy fair play, ha a hátulütőkkel is tisztában van.- igen, most már komolyabban beszéltem vele, ahogy komolyabb vizekre is eveztünk a témát illetően.

Egy erős zöld tea jobban felébreszt mint bármelyik kávé a világon, de azt hiszem inkább a napom elejénél kezdem.
Teljesen átlagos napnak néztem elébe mikor 7:00-kor megszólalt a vekker. Nem sok kedvel, de annál nagyobb elszántsággal emeltem fel kissé elaludt végtagom, hogy megszabaduljak a már- már idegesítő ébresztőtől. Abban a szent percben elhatároztam beszerzek a jóval modernebb példányt máskülönben egy rosszabb reggelemen egyenesen az ablakomon át fog távozni a „gépek élő” sorából.
Kikászálódva az ágyamból a fürdő felé vettem az irányt elvégezni a szokásos reggeli teendőket. Szóval miután végeztem a mosdóban rögtön a szekrényemhez startoltam kiválasztani egy épkézláb szerelést. Ezt néhány perc alatt rutinosan lerendeztem így már csak az egyébként oroszlán sörényére emlékeztető frizurámat kellett megreguláznom. Itt azért akadtak kisebb nagyobb fennforgások főleg mikor a hajzselém elfogyni látszott, de valahogy sikerült megoldanom ezt a hitetlen méretű problémát.
40 perc elteltével teljes harci szerelésben feszítettem a tölgyfaajtómmal szemben. Szokásos reggeli öltönyömet húztam magamra. Elég drága volt, de úgy tekintettem mint egy befektetést, ha a potenciális ügyfelek jó öltönyben látnak, akkor tudják, hogy telik rá tehát jól teljesítek a tárgyalóteremben. Nem mellesleg az esküdtek és a teljes bíróság szereti a rendesen felöltözött ügyvédeket.
Mivel az autó sem indul benzin nélkül én sem működöm koffein nélkül. Ezért minden reggel a teaházba veszem az irányt, néha egy kávé is bedobok odafelé, szóval ez ma reggel sem volt másként, sajnos a megszokások rabja vagyok, de könnyen alkalmazkodom ha kell.
Ma viszont meglepetés várt a szokásos asztalomnál ült valaki, és ahogyan jobban megnéztem még ismerős is volt az arca.
- Rachel, nocsak micsoda kellemes meglepetés, leülhetek?- Már nagyon régen nem találkoztunk, olyan régen, hogy már nem is emlékszem, hogy hol ismertem meg, de jó, hogy újra látom.

Felsejlett előttem Rachel alakja a múltból, azt hiszem aranyos nyári ruhát viselt, talán sárga lehetett vagy fehér, viszont arra már nem emlékszem, hogy hol láttam először. Talán a parkban, de ez nem biztos, úgy látszik a találkozásunkat örök homály fogja fedni.
- A nevem Eidolon nem Eidelon, de hivj csak Eid-nek, ahogy mindenki más.- Csak az apám szokott a teljese nevemen szolitani, a barátaimnak mindig is csak Eid voltam.
Fura ez a név kérdés, mindig is izgatott az eredete a neveknek. Vajon miért kapja az ember és mi alapján? Ha tudjuk az illető nevét, egyúttal azzal is tisztában vagyunk, hogy valóságos, hús-vér emberrel állunk szemben, nem pedig valami elvont ellenséggel. A név által az illető egyedülálló, kivételes egyénné válik, akinek múltja van és jövője, ősei és lehetséges utódai, győzelmei és vereségei. Az ember a neve maga, büszke rá, élete során többször elismétli és azonosul vele.
- Én mindig itt kezdem a napot, egy jó erős fekete kávé után csak egy eszelősen izmos zöld tea tud felébreszteni. Szeretem halmozni az élvezeteket és ráadásul télen jól átmelegitt. Mond csak mi újság veled mostanában? Nagyon régen nem találkoztunk.- Meglepett az ölelése mert hirtelen jött, nem vagyok hozzászokva ilyen szíves fogadtatáshoz, de Rachel-nél ez azt hiszem természetes. Fogadtam a meleg baráti ölelést és vártam a válaszát, közben belekortyoltam a forró teámba.
Van a tea. A fekete. Olyan, mint az élet. Sötét és keserű. És van a Teaház. Ahol nem a tea a legfontosabb, hanem a találkozás. A beszélgetés. Két ember beszél, beszél, beszél, és egy napon a tea más értelmet nyer. Átalakul érzelmekké. Többé már nem egyszerű tea, hanem barátság, szeretet, vagy éppen szerelem. Az iránt, akivel a teázás élményét az ember megosztja. Attól kezdve minden csésze tea ezt jelenti. A másikat. Még akkor is, ha nincs jelen. Emléke, emlékeztetője lesz. És ekkor már nem sötét, és nem keserű.

Rachel az a tipikus nő aki kimondja amit gondol, mármint nem nagyszájú csak mindig elárulja, hogy mi is jár a fejében. Ez egy roppant vonzó tulajdonság. A nők mindig mindent túlkombinálnak, csak az Isten tudja hogyan aztán meg nem akarják elárulni, hogy miért duzzognak. Nincsenek nagyobb terroristák a duzzogva hallgató, sértődöttséggel zsaroló embereknél.
- Semmi gond, elég ritkán találkozunk ahhoz, hogy megjegyezd,és itt jegyezném meg, hogy ez nagy hiba. Többször kéne találkoznunk.- Tényleg kellemes társaság, folyton mosolyog és mindig van egy kedves szava az emberhez. Nagyon csodálom ezért, ritka az ilyen jószívű ember, több kéne belőlük erre a világra. Szerencsés lesz az a férfi aki maga mellett tudhatja, mert minden mosolya igazi napsugár ami képes beragyogni az ember egész napját.
- Hát nem is tudom...- Rámosolyogtam a lányra, hogy tudja csak viccelek, közben a két ujjammal az államat dörzsölöm.- Na jó, egye fene. Viszont ez aszt jelenti, hogy szinte minden nap találkozni fogunk, nekem tetszik.- Mindig felüdülés ha láthatom a kedves arcát, ezt pedig kevés ember mondhatja el magáról. Az ügyvédi szakma nem a barátok toborzásáról híres.
- Kérlek, ne akard, hogy lelombozzalak, a mostani ügyeim korán sem szívmelegítőek. Viszont a vállalkozás szépen virágzik, habár nem olyan híres mint az apámé, de szépen megy. És te, élvezed a titkárnői állást? Tudom ez volt államid munkája, de azért csak feljebb akarsz lépni a ranglétrán.- Nem azért mondtam, hogy úgy érezze lealacsonyítom hiszen én is elvesznék a titkárnőm nélkül, de egy azt egy percig sem hiszem el, hogy egy ambiciózus fiatal lány nem vágyik többre annál mint, hogy kávét főzzön és aktákat iktasson.

Kedveltem Rachelt, a kedves mosolyáért és a vidám csillogásért a szemében, ami az első találkozásunk óta nem vesztett fényéből. Azt hiszem emiatt a két világító szempár miatt figyeltem fel rá annak idején, és bevallom nem csak a kezét akartam megfogni, de Rachel különleges lány, tokéletes barátnő alapanyag én viszont nem vagyok jó barát alapanyag, az idejét sem tudom mikor volt komoly kapcsolatom. Rachel pedig egy olyan férfit érdemel aki tudja őt értékelni. Egy azonban biztos, ha egyszer véletlenül nősülésre adnám a fejem akkor hasonló kaliberű lányt vennék el, bár kissé beválósabbat.
- Bizony ez sajnálatos úgy látszik közbeszólt az élet, mindkettőnknek sok dolga volt az elmúlt időben, de mostantól nem szabad hagyni, hogy ez közénk álljon.- És most kúszott elő az agyam legmélyéről, az a nap amikor először találkoztam Rachellel, pont jókor, de jobb később mint soha. Egyetemista koromban a parkban olvastam egy könyvet, azt hiszem pont a Zabhegyezőt olvastam, javíthatatlan lázadó voltam. Arra emlékszem, hogy ragyogott a nap az égen és megvilágította Rachel alakját, mintha csak egy angyalt láttam volna, szinte sugárzott belőle a kedvesség.
Milyen régen is történt, nem csoda, hogy eddig nem emlékeztem rá, bár ez akkor sem mentség, egy ilyen nőre mindig emlékszik az ember, és sosem felejti el, mert kivételes emberekből már kevés van a világon.
Ha az emlékezetem nem csal úgy elegyedtünk szoba, hogy leöntött valamilyen itallal, talán üdítővel, vagy pont teával, milyen ironikus is lenne. Később jót nevettünk az egészen és én nem is bántam, mivel megismerhettem egy tüneményt.
- Ha már fele annyi tehetségét megörököltem apámnak már boldog vagyok, de igazából nem számít, hogy milyen jól megy a cég, mert apám halála után átveszem az övet és a Las Vegasi pedig egy kirendelt hely lesz a New Yorkinak.- Nem vagyok rá büszke, hogy aranykanállal a seggembe születtem, de kétségtelenül jól jött, és ha apám nem kapna szívinfarktust attól a gondolattól, hogy nem viszem tovább a családi vállalkozást akkor nem is venném át a stafétabotot tőle, tulajdonképpen ez a Vegasi alvállalkozás is csak egy kiskapu, hogy az én törekvésemet is kielégítsem és az öreget se tegyem sírba idő előtt. Hmmm... nem is tudom mikor lettem ilyen jófiú, talán az öregedés teszi, túl érzelgős leszek tőle.
- Remélem a főnököd jól bánik veled, de ha mégsem akkor, tudod hol találsz meg.- Éreztem azt az apró kis lemondó hangsúlyt, és rosszul éreztem magam, hogy miattam ilyen, ezért megfogtam a csészét szorongató kezeit, és rámosolyogtam. Ilyen is ritka, hogy én vigasztalok egy nőt, általában miattam sírnak vagy idegesek, de Rachel az más.

Az első pillanattól kezdve volt köztünk valami megmagyarázhatatlan, különleges vibrálás. Apám szerint ezt érzi a férfi ha tudja megtalálta azt akivel le tudná élni az életét, ő is ezt érezte amikor találkozott anyámmal. Hajlok rá, hogy igazat adjak neki, ezzel csak egy gond van, már rengeteg nőnél éreztem ehhez hasonlót, de pont ilyet még sosem. Talán a kulcsszó a hasonló lehet, mert pont ugyanígy még senki iránt nem éreztem. Nem mondanám, hogy szerelem, és még csak nem is hasonlít rá, de azt hiszem szimpátiáról beszélhetünk. Ha az életem múlna rajta sem tudnám megmondani, hogy mi a fene is folyik kettőnk között. Még soha nem éreztem ilyet és a szerelmet sem éltem meg úgy ahogyan a nagykönyvben le van írva. Viszont nem is hiányzott soha, mondjuk az amit az ember nem élt át az nem is hiányozhat neki mivel nem tudja mit veszít.
- Megmondom őszintén ez remekül hangzik. Már is szebbnek tűnnek az elkövetkező reggelek.- Egy másodpercre belegondoltam, hogy milyen lenne ha egy nő várna este és mellette kelnék fel minden reggel. Persze ugyan az a nő nem mindig más. Akár lehetne Rachel is. Csak végigfutott az agyamon, és elképzeltem a közös reggeleinket. Egy falatnyi hálóinget visel és hozzám bújva csókkal ébresztene. Majd felkelnénk és ő teát főz reggelit készít, aztán újságot olvasunk mindketten, fel-fel pillantva és egymásra mosolyognánk. A reggeli elfogyasztása után, munkába indulnék és Rachel csókkal búcsúzna tőlem, majd azt mondja: - Siess haza, drágám.
Ez az idilli kép felmelegíti a szívemet, de ugyanakkor rájövök, hogy ez az élet nem nekem való. Sosem tudnék hűséges lenni egyetlen nőhöz. Legalább is még nem találtam meg azt a nőt akihez hűséget tudnék fogadni. Ha erről van szó nagyon válogatós tudok lenni, sok nőt ágyba viszek, de csak egy asszonyt engedek be a szívembe, és annak még nem jött el az ideje.
- Ez egy olyan ember számára nagy lehetőség akinek nincs családi vállalkozása.- Felsóhajtottam és révetegen kitekintettem az ablakon, egyenesen a járókelők arcába bámultam. Nem fogtam fel az utcai jelenetekből semmit, és képek is csak úgy elsuhantak a szemem előtt.- Apám ragaszkodik hozzá, hogy átvegyem a céget, és nem tűr ellentmondást. Ezt a vitát már annak idején lejátszottuk és apám nyert, szóval nem volt túl sok választási lehetőségem.- Semmi esetre sem szeretném , ha úgy tűnne, hogy panaszkodom hiszen csak hálás lehetek mindazért amit a szüleimtől kaptam, más csak álmodozhatott arról amit én megkaptam, de ennek nagyon megfizettem az árát. Az álmaimba került. Valami teljesen mást akartam kezdeni az életemmel, belátom a rock star kicsit elrugaszkodott ötlet volt, de még annyi más lehetőség állt előttem és én egyikből sem választhattam.
- Ugyan úgy vannak mint régen. Anya folyton utazgat a kutatásai miatt, közben pedig az egyetemen tanít semmit sem vesztett a lendületéből. Olyan pergős mint ahogyan megismerted. Apám pedig még mindig olyan kérlelhetetlen zsarnok mint korábban. Mint látod semmit sem változtak.
Na de ennyit az én családomról, hogy van a nagymamád? Jól szolgál az egészsége? Ha bármi baja esne csak szólj, van egy remek sebész ismerősöm. - Jól esett az invitálása, mindig is kedveltem a nagymamáját, erős akaratú kedves asszony.- Nahát, ez igazán kedves, szívesen ellátogatnék hozzátok, csak szólj, hogy neked mikor jó, bármikor szakítok rátok egy kis időt.- Ritka, hogy valakinek ilyet mondok, főleg egy nőnek, általában a legtöbb amit kapnak tőlem az a majd hívlak baby.
- Bármikor szívesen látlak a cégnél még kérned sem kell.- Egy széles mosoly keretében rákacsintottam. Bele se merek gondolni, hogy mi lenne ha velem dolgozna. Ott sok munka nem lenne az biztos.
- Remélem is, hogy jól bánik veled, mert ha nem azt nagyon megbánja. - Megfogtam a kezét és Rachel elvörösödött, talán zavarba, hoztam, vagy ugyan azt érzi amit én, ki tudja, remélem hamarosan kiderül.

Most láttam csak meg Rachel igazi arcát, hogy az a varázslatos mosoly ami az arcán van csak egy álarc. Valójában nagyon is szomorú, sőt talán még magányos is. Azt hiszem eddig azért nem vettem észre, mert Rachel lényéhez hozzátartozik a vidámság és a jókedv, ez annyira természetes tőle, hogy eszembe sem jutott, hogy talán nem boldog. Nem tudtam mit tegyek, ha miattam sír egy nő az a legjobb szövegem rá, hogy barátok azért még lehetünk.
Sosem voltam az a kifejezett Lanselot lovag aki megvédi a nők becsületet majd kisegíti őket a bajból, de most úgy éreztem valamit tennem kell. Talán megölelhetném, de lehet, nem szeretné ha tudnám, hogy láttam egy gyenge pillanatában. Sokáig tépelődhetnék azon, hogy mit tegyek, de inkább csak azt tettem amit a szívem diktált. Elengedtem a kezét és megsimogattam az arcát. Ez jó megoldásnak tűnt, nem túl érzelgős, de még is biztosítja a támogatásomról.
- Ha annyira utálsz ott akkor gyere át hozzám. Jó fizetést adok és a kávé is ingyen van.- Próbáltam valami poénosat mondani, hogy visszavarázsoljam azt a mosolyt amit annak idején annyira megszerettem. Nem is tudom elképzelni miért hagytam, hogy ez a kapcsolat így megfakuljon.
Lehet, most nem itt tartana egyikünk sem, de aztán ki tudja, nem látok a jövőbe, az is lehet, hogy Rachel ugyan úgy boldogtalan lenne csak éppen miattam, mert nem tudtam neki megadni azt amit valójában megérdemelne.
De mint mondtam nem vagyok látnok, talán még működhetne ez a dolog, de félek, mert ha elszúrom a dolgot kettőnk között akkor a barátságunknak is lőttek, és ezt nem akarom. Rachel az egyetlen ember aki hitt bennem és támogatott bármiről is volt szó. Mindig tartotta bennem a lelket és biztatott.
A hajdobásával még arra is be tudott volna palizni, hogy elmenjek egy bingó estre. Rachel mindig is értett a női praktikákhoz csak sosem hitte el, hogy képes őket használni. Nem tudom, talán még egy férfi sem mondta el neki mennyire örülten szexis tud lenni főleg ha fekete ruha van rajta.
- Az apám és a nagyapám és annak az apja és még sorolhatnám az ősöket akik már szinte minden kaput kinyitottak előttem, de az is igaz, hogy mindig lesznek új kinyitni való ajtók.- Kiváltságos fehér hím vagyok ez a helyzet, de Rachel mindig rávilágított arra, hogy ez nem feltétlenül hátrány és így is képes leszek megvalósítani önmagamat.
- Valóban régóta csinálja, több mint 25 éve, de van egy olyan érzésem, hogy ez a munka felőrli, de tudod milyen makacs, sosem vallaná be.- Erről nem szeretek beszélni, az apámmal való viszonyom elég sérülékeny és tele van hullámvölgyekkel, hol jóban vagyunk hol pedig őrjöngve üvöltözünk egymással. Többnyire ez abból fakad, hogy ő megpróbálja irányítani az életemet, mert úgy gondolja, hogy tudja nekem mi a jó és mivel az apám ezért felhatalmazva érti magát arra, hogy tegyen valamit az érdekemben én pedig ezt legtöbbször nem díjazom.
- Igen, anyám sem változott és már szerintem nem is fog. Nagyon vonzzák a különleges, misztikus helyek, de hiszen ez a munkája, hogy a természet felettit kutassa. Ez a szenvedélye és már az élete is amióta felnőttem.- Korábban nem is sejtettem, hogy Rachel ennyire magányos.
- Ne aggódj amíg engem látsz, tudod, hogy mindig gondoskodni fogok rólad.- Most annyira törékenynek tűnik, ahogyan végiggördül a könnycsepp az arcán, a világ összes fájdalma benne van. A félelem a magánytól és az egyedtűléétől teljen felemésztette a lelkét. Meg tudom érteni, hiszen mindnyájan ettől rettegünk, hogy úgy múlunk el, hogy sosem szerettünk és minket sem szeretett senki.
- Mindenképpen átmegyek hozzátok, ha gondolod már akár munka után is beugorhatok vagy mondj egy időpontot amikor neked megfelel.- Előtört belőlem a védelmező férfi és fel akartam szárítani a könnyeit bármi áron, és bármit megadnék azért hogy újra olyan gondtalan legyen a mosolya mint régen.

amit csak akarsz //

Zene Szerintem illik a szituáció hangulatához

Azt mondják sokszor a legszebb mosoly mögött rejtőzik a legnagyobb fájdalom.
Vissza akarom kapni azt a Rachelt akit akkor megismertem a parkban. Az Egyetemen annyira gondtalannak tűnt, nem tudom, vajon mi változhatott meg azóta? Belenéztem a szemébe és annyi fájdalmat láttam benne amennyivel egy ember egész élete során küzd meg. Lehet, hogy ez azért történt meg mert elhanyagoltuk egymást, ha nem hagytam volna, hogy a kapcsolatunk megfakuljon akkor most Rachelnek nem kellene átélnie ezt a kálváriát.
Emlékszem, régen sokat nevettünk és az a mosoly ami az arcán volt igazinak tűnt. Az akkori mosolyt kerestem az arcán, de nyomát sem találtam.
Aztán hirtelen Rachel szeméből eltűnt a fájdalom és a felszáradtak a könnyei, mintha csak kisütött volna a nap. Szeretném azt hinni, hogy ez miattam van, hogy talán én vagyok a gyógyír a fajdalmára. Mindent megtennék azért, hogy boldog legyen, nem tudom miért, de így van.
- Az itteni cégünk elég kicsi csak belőlem és a társamból áll, lehet, hogy nem olyan inkluzív mint a mostani munkahelyed, de legalább nem lennél egyedül, soha. Igaz egyenlőre nincs benne annyi kihívás számodra, de csak a te kedvedért veszek az irodába teaforralót és megkapod a legjobb legdrágább teafiltereket.- Rachel, jó ember, becsületes és lelkiismeretes dolgozó, és nem mellesleg a legjobb barátom, nem csoda tehát, hogy le akarom csapni a konkurencia kezéről. Viszont ez nem teljesen igaz, csak önző módon magam mellett akarom tartani, de ezt nem szabadna. Ezzel akár tönkre is tehetem az éle, ha nem jön össze kettőnk között a dolog az végzetes lehet mindkettőnk számára. Nem értem, miét rettegek annyira egy kapcsolattól, hiszen sosem bántott meg egy lány sem és a szüleim is mind a mai napig boldog házasságban élnek. Egyszerűen nem tudok rájönni mi az ami visszatart. Talán tényleg igaza volt Sellynek, valóban egy érzelmi analfabéta vagyok aki képtelen a kötödésre.
- Nos... ez jó kérdés. Valamilyen szinten elégedett vagyok az életemmel, viszont néha úgy érzem hiányzik belőle valami, de többnyire boldog vagyok.- Kicsit meglepett a kérdésével, és elgondolkodtatott. Vajon tényleg helyes választ adtam Rachelnek? Tényleg boldog vagyok?
Azt hiszem többnyire igen, de tényleg hiányzik valami az életemből és ha egyszer rájövök, hogy mi az és sikerül megkaparintanom akkor soha többé nem engedem ki a markom közül.
- Oh... nem ismered, te olyan jól a családomat mint én. Nálunk nem szokás megbeszélni az ilyesmit, mi inkább általában csak a szőnyeg alá söpörjük a gondjainkat. Anyám túlságosan is elvarázsolt ahhoz, hogy komolyan beszélni lehessen vele apám pedig egyszerűen csak egoista ahhoz, hogy bevallja vannak problémáink.- Aki nem él a felső tízezer köreiben az nem tudja mit is jelent igazán oda tartozni. Mindig fent kell tartani a látszatot, hogy minden rendben van és minden tökéletes. Ha kiszimatolják az emberek gyenge pontját addig szívjak a vérét amíg ki nem purcan.
- Ha annyira érdekel akkor elolvashatnád néhány könyvet amit irt.
Hozhatok neked néhány dedikált példányt, sőt tudod mit akár el is mehetnénk együtt egy olyan helyre. Csak mi ketten, nem garantálom, hogy anyám is el tudna minket kísérni, de sokat mesélt nekem az utazásairól talán én is tudnék egy két érdekes doggal szolgálni.- Lehet, hogy azt hiszi, csak ígérgetek, össze-vissza, de ez nem igaz, tényleg el akarom vinni egy ilyen helyre. Ha tényleg annyira vágyik rá akkor én elvihetem, rám is rám fér egy kis kikapcsolódás és Rachellnek is szeretnék örömet okozni. Meg is fogant egy ötlet a fejemben, remélem jól is fog elsülni.
- Nem, nem érted, tényleg számíthatsz rám, tudom, hogy egy ideje nem találkoztunk és nem is kerestelek, de most tényleg elhiheted komolyan gondoltam amit mondtam, nem hagynálak cserben. Bármikor hívhatsz ha csak beszélgetni akarsz akkor is, de ezt már tudhatnád.- A szavai úgy hangzottak mintha úgy mondta volna- jó persze ezt csak úgy mondod. Pedig nem, hiszen jól ismer talán jobban mint a legtöbb ember. Régen mindig elmondhatta, hogy mi bántja vagy csak a gondolatait, most miért titkolózik előlem?
- Köszönöm a kedves invitálást, lehet, hogy munka után benézek hozzátok, ha nem gond. Nagyon szeretném látni a nagymamádat. - Nekem sajnos meghaltak a nagyszüleim mielőtt megszülettem volna ezért a nagyi házilag sütött sütije nagyon is jól hangzott.
- Ha szedtél is fel pár kilót én nem vettem észre, gyönyörű vagy mint mindig.- Ilyenkor látom, hogy Rachel is tipikus nő, aggódik a súlya és az alakja miatt, de nem is értem miért, kifogástalanul néz ki, mint mindig.

// Én is nyitott vagyok mindenre, de támadt egy ötletem remélem megvalósítható, viszont te is megoszthatod a gondolataidat.

Zene Csak a szokásos kedvenc

Ha betelik a pohár, akkor jó, ha van valaki az ember mellett aki meghallgatja vagy segít neki. Mert olyankor jó, ha hozzábújhatsz valakihez aki feltölt, és azt -mondja ne aggódj, majd együtt megoldjuk. Persze, ha az embernek nincs senki az életében akkor kénytelen egyedül megbirkózni a fájdalommal, márpedig nem mindenki olyan szerencsés, hogy megtalálja azt a személyt aki képes hosszútávon elviselni. Viszont ilyen embert nagyon nehéz találni.
Ígérhetném, hogy szeretni és tisztelni foglak, hogy veled leszek betegségben és egészségben, mondhatnám, míg a halál el nem választ, de nem fogom. Ilyeneket csak az optimista párok mondanak. Telve reményekkel melyek egyszer úgy is elszállnak. Nem vagyok szívtelen alak, de ügyvéd vagyok, tudom, hogy megy ez,belelátok az egész metodikájába. Az örökké már koránt sem tart örökké. Lehet, hogy a sok válás miatt nem hiszek a halhatatlan szerelem hatalmában. Lehet, hogy a szerelem mindent kibír, de a gonosz cinkelt kártyákkal játszik.
- Ahogy gondolod, de az ajánlatom még állni fog egy darabig, ha esetleg meggondolnád magad. Viszont egy valamit ígérj meg nekem kérlek, ha úgy érzed, hogy már nem bírod a munkát és úgy érzed, hogy felőrli a lelkedet, akkor gondolkodás nélkül lelépsz. Az sem érdekel, hogy utána sem vállalnád el az állásajánlatomat. Nem akarom végignézni, ahogyan nap mint nap őrlöd magad, a végén még gyomorfékéjt kapnál.- Én teljesen mást szűrtem le a szavaiból, úgy értettem, hogy nem érzi jól magát a munkahelyén, de az is lehet, hogy félreértettem vagy félne velem együtt dolgozni. Bármi is az oka annak, hogy visszakozik, remélem jól átgondolta és nem bánja meg, mert nem mindenkinek van lehetőssége a híres Beloth családnál dolgozni, sokan a lelküket is eladnák az ördögnek csak, hogy egy nálunk töltött napért, és nem csak azért mert generációk óta öröklődik a családban a vakítóan kék szempár hanem mert a nálunk való munka a legjobb referenciának számít bárhol Amerikában. Nem mintha nem adnám neki a munkát bármikor is kéri.
- És te, boldog vagy? Mert nekem nem úgy tűnik, hogy minden rendben lenne. Rachel nem gondolod, hogy te is megérdemled a boldogságot?Szeretném ha őszintén válaszolnál.- Amikor belenézek Rachel szemébe, olyannak látom magam amilyen valójában lenni szeretnék, mert igazából egy kegyetlen szemétláda vagyok aki undorító módon kihasznál másokat. A munkámban ez nagyon jól jön,hogy ilyen vagyok, de az életben már kevésbé hasznos tulajdonság. Viszont Rachel ezt nem tudja, mivel vele mindig rendesen viselkedtem. Persze vannak fiú barátaim, de az egészen más. Rachelen kívül még egy nőért sem tettem meg ennyi mindent. Nem vittem őket utazni sem pedig vacsorázni, csak szex volt és ennyi, eddig csak erre használtam a nőket és attól tartok, hogy ha lefeküdnek Rachellel akkor az csodálatos lenne, talán jobb mint bármi amit átéltem eddigi életem során, de megszűnne a varázs ami kettőnk között van.
- Tudod, ha baj van akkor tényleg összetartó tud lenni a családom, viszont másban már nem annyira. Az én szüleim rengeteget utaznak gyakorlatilag soha sincsenek otthon ezt pedig egy drága magánsulival jutalmazták, legalább is ők így hitték. Néha annak is örültem ha legalább a karácsonyt együtt tudtuk tölteni.- Szeretem a szüleimet, de kevés időt töltöttünk el egymás társaságában ezért nem alakult ki olyan erős kötödés mint Rachel és a nagyszülei között. Mindezek ellenére valahol hálás vagyok, hogy nekem vannak szüleim és számíthatok rájuk, úgy ahogy. Valakinek még ennyi sem jutott.
- Anya biztos ragaszkodna hozzá, hogy a saját könyvtárából adjon neked néhány példányt a könyveiből. Miből gondolod, hogy zavarod a családomat vagy, hogy kifogás kell hogy meglátogasd őket, tudod, hogy mindig szívesen látnak.- Amit csodáltam is mert apám nem szereti a koron kívül állókat azaz akik nem felső tízezer tagjai. Pedig anyám is egyszerű munkásosztály sarja. - Akkor ezt meg is beszeltük, utazunk. Van valami különleges kívánságod vagy rábízod magad anyám útmutatására? Neked csak annyi dolgod lesz hogy összecsomagold a bőröndödet.- Nagyon felcsigázott azzal, hogy beleegyezett az utazásba. Sosem vittem sehová egy lányt sem. Külön örömet okoz, hogy Rachellel mehetek kettesben. Ma nem is fogok tudni a munkára koncentrálni. Francba a munka, már mióta itt lehetek. Meglepetten az órámra pillantottam, már 9 óra, 10-re jön az egyik ügyfelem, teljesen elfelejtkeztem róla, elterelte a figyelmemet az a kép ami a szemem előtt lebegett. Rachelt láttam egy egzotikus helyen gyönyörű átlátszó falatnyi hálóingben ahogyan a vágytól fénylő teste az ágyban fekszik és rám vár. Megráztam a fejem, hogy kiverjem ezt a férfiasságot felállító látványképet.
- Rachel tudom, hogy mindig számíthatok rád és köszönöm, hogy ilyen jó vagy hozzám, sokszor úgy érzem nem is érdemellek meg.- Intettem a pincérnek aki már indult is, hogy hozza nekem a számlát. Nem is vártam meg, hogy visszaérjen vele egy ötvenest tettem az asztalra, ez fedezi az én teámat meg Rachelét is és még borravaló is elég lesz.
- Akkor a nagymamád megnyugodhat mert ma este pontban hét órakor ott leszek nálatok és kifaggathat mint mindig.- Felálltam és Rachelhez hajoltam és csókot nyomtam az arcára.- Az én szememben mindig gyönyörű vagy.- Nem álhattam meg, hogy ne mosolyogjak rá még egyszer utoljára mielőtt elmegyek és bekap a gépszíj.
- Akkor este hétkor nálatok, amúgy meghívtalak erre a teára.- Végigsimítottam a kezemet az oldalán, majd hátat fordítottam és kisiettem az ajtón, még hallottam, hogy az ajtó feletti kis csengő megszólal.
Sajnálom, hogy nem várhattam meg Rachelt, de már amúgy is késésben vagyok.

// Szerintem a záró reag után kezdhetnél a házadban.