F & L; coffee break

Tárgy: F & L; coffee break 06.09.12 22:57

- Általában minden tökre megy, ami eddig fel volt építve. - Akár csak egy hurrikán, szinte a semmiből jön és mindent elpusztít, ami az útjában áll. Nem akarok vészjósló lenni, de ez is benne van a pakliban. Talán túl pesszimista vagyok, de nem hiszek abban, hogy boldogan éltek, még meg nem haltak. Inkább abban hiszek, hogy boldogan életek, ameddig az egyik fél be nem kattant, és megölte a másikat. Aztán pedig a bekattant fél szépen leüli a börtönbüntetését. Meglehet, hogy szakmai ártalom és túl sok ilyet láttam már és azért vélekedek erről így.
Kissé zavartan, de elmosolyodok Leo szavaira. Nem is értem magam, nem szokásom ilyen hirtelen zavarba jönni, még akkor sem voltam abban, mikor a börtönben eléggé rámenősen letaperoltam, majd meg is csókoltam. Akkor csak egy játéknak tituláltam a dolgot, de most már nem tudom, hogy mi ez.
- Engem pedig egyre jobban érdekel, főleg hogy nagyon úgy néz, ki hogy tényleg kínos neked. - Hatalmas vigyorommal felé sandítok. Az a sok kínzás után ennyi még tényleg bele férne szerintem. Kíváncsi vagyok az igazságra és azt hiszem, ennyit igazán megérdemelek.
- Nem, nem akarlak, de nincs kizárva, hogy véletlenül meg foglak. - Halkan felnevetek, miközben Leora vándorol tekintetem. Remélem nem vette komolyan amit mondtam, mert szándékomban nincs megmérgezni, de semmit sem tartok lehetetlennek. Megpróbáltam minél feltűnésmentesebben reszketni, de lebuktam. Meglepetten néztem, ahogy rám teríti felsőjét, amitől ismét zavarba jövök, de azért tán csak nem szökött pír az arcomra.
- Köszönöm. - Ez a legkevesebb, amit ilyen helyzetben mondhatok. Olyan kedves velem, elkap a rosszul lét ha bele gondolok, hogy eddig milyen gonosz voltam vele, meg sem érdemlem ezt az oda figyelést részéről. Észre sem veszem, csak haladok előre Leoval az oldalamon, de egy árva szót nem tudok kinyögni, nem tudom, hogy mit is kellene mondanom. Vagy talán csak attól tartok, hogy valami rosszat mondok, amit nem akarok. Akaratlanul is érzem felsője édes illatát, amit elég hamar meg tudnék szokni.
- Megérkeztünk. - Megtorpanok a házam előtt, Leora nézve, hogy talán meggondolta-e magát. Kiveszem zsebemből a kulcsokat és belépek az ajtón felcsapva a villanyt, remélve, hogy még mindig van benne annyi bátorság, hogy tényleg bemerészkedjen hozzám.

Tárgy: Re: F & L; coffee break 09.09.12 20:55

- Nem, ha az a valami stabil lábakon áll. - Véleményem szerint ezt nem csak én gondolom így, de ez most alig ha lehet fontos. Őszinte voltam ahogy vélhetően ő is. Nem azt mondtam amit esetleg hallani szeretett volna hanem amit gondoltam, de ez már egyikünk számára sem lehet meglepő, hiszen ő is folyamatosan ezt teszi és én ezzel állok szemben. Jól át kell rágnom magam a gondolataimon és jól meg kell rágnom minden egyes mondatomat mielőtt csak úgy ki köpném. Nem szeretek ellent mondani magamnak, de arra is oda kell figyelnem, hogy semmi olyat se mondjak amivel elvághatnám az egyetlen vékonyka szálon függő köteléket.
- Remélem az után is ilyen jól fogsz szórakozni miután hallottad a kis történetet, legalább valaki... - Lehajtott fejjel az utat bámulom. Egyáltalán nem esik jól amit velem művel, de van még rá egy kis időnk, hogy ezen változtassunk. Már csak reménykedni tudok abban, hogy Flora nem hasonlít rá. Nem azt kérem vagy várom el tőle, hogy sajnáljon bármiért is, épp ellenkezőleg... Inkább ne mondjon semmit! Eleget teszek kérésének és el mondom neki mind azt amit tudni akar és aztán... és aztán, nem tudom.
- Hé, te hívtál meg kávéra. Arról nem volt szó, hogy nekem is kell megcsinálnom?! - Halkan fel nevetek majd kevesen rámosolygok és egy ideig még rajta felejtem tekintetem. Néha nagyon el tudok csodálkozni rajta, ami azért is különös mert jó ha két hete ismerjük egymást és ez mégis a harmadik alkalom, hogy összefutottunk. Egyébként nem nézném ki belőle, hogy egy kávét ne tudna megfőzni. Az enyémből meg aztán ne kérjen ha csak nem szeretne az intenzíven szabadságolni egy kicsit. Gyilkos kávét csinálok. Kész csoda, hogy túl tudom élni saját magam!
- Igazán nincs mit. - Ez olyan semmiség számomra majdnem, hogy természetes. Akármilyen meglepő ennyi figyelem még belém is szorult. Azt viszont nem is sejtettem - nem is sejthettem -, hogy ilyen hamar megérkezünk. Bele se gondoltam, hogy mi lesz abban az esetben ha nem egyedül él itt, de most már mindegy... Igyekszem nem belegondolni ilyesmikbe és tök sötét van mindenfelé. Merem feltételezni, hogy egyedül vagy is inkább kettesben vagyunk?! Némán - engedelmesen... nézőpont kérdése -, lassú léptekkel követem Florat be a házba... Néha-néha rápillantok.

Tárgy: Re: F & L; coffee break 09.09.12 22:31

Figyelmesen hallgatom elméletét, de úgy érzem, hogy ismét jobb ha befogom a számat, mielőtt még itt az utcán mindenki előtt kezdenénk neki egy újabb veszekedésbe. Úgy vélem, hogy a mi "kapcsolatunk" nem áll stabil lábakon, elvégre még olyan kezdetleges, még csak ott tartunk, hogy puhatolózunk. Bár ami javunkra válhat, hogy mi előbb estünk át a nagy veszekedéseken, mint ahogy lenni szokott. Tán csak ezután jobb lehet, vagy ez volt az intő jel számunkra, hogy hiba belevágni.
- De ha nem beszélsz róla szívesen, akkor nem ragaszkodok hozzá, hogy elmeséld. - Eleinte csak heccelésből voltam rá kíváncsi, de ahogy látom, hogy mennyire nem szívesen beszélne a börtönben tartózkodása okáról, úgy merül fel bennem a kérdés, hogy talán jobb lenne ezt félbe hagyni. Elvégre én sem viselném jól, hogy egy majdnem idegen személy ilyen személyes dolgokról faggat.
- Oh nem, megcsinálom én, de aztán nem vállalok érte felelősséget. - Lehet, hogy jobb ötlet lenne kivenni pár sört a hűtőből, mint kávét kotyvasztani neki. De kávéra hívtam, akkor már meg is kapja tőlem és ha marad elég időnk, talán a beszélgetés mellett lecsúszhat egy - két üvegecske is. Semmit sem tartok kizártnak, tekintve hogy még reggel halvány fogalmam sem volt arról, hogy ez a mai nap így fog végződni. Tényleg nagyon kedves velem, meg sem érdemlem, hogy így bánjon velem, azok után, hogy olyan gonosz voltam vele, sőt még le is tapiztam, ami ha eszembe jut, akaratlanul is elmosolyodok. Felkapcsolva a villanyt, haladok a ház belseje felé, ahol a nappali is található. Kibújok Leo kabátjából, amit leteszek a kanapéra, majd felé fordulva elmosolyodok.
- Érezd magad otthon, addig bemegyek a boszorkánykonyhámba és kotyvasztok valamit. - A lehető legkomolyabban intézem hozzá szavaimat, bár közel sem állok a boszorkánysághoz, vagyis nagyon is remélem. Szerencse, hogy a nappali össze van kötve a konyhával, így még alkalmunk is nyílik arra, hogy miközben a konyhában vagyok beszélgetni bírjunk.

Tárgy: Re: F & L; coffee break 13.09.12 11:28

- Nem gond, tényleg. - Jól esett, de kicsit azért későn jött már ez a gesztus. Visszavonni meg már ugye nem lehet. Az is igaz, hogy erről nem sokan tudnak. Nem szívesen beszélek róla, próbálnám elfelejteni és remélhetőleg most majd sikerül is, de talán kicsit könnyebb is lesz ha majd elmondom egy úgymond kívülállónak. Eddig mindenki csak a büszkeségemet fedezte fel a történetben ami nem kicsit sérül, de hát ez van. Szerencsére már elmúlt és ha jobban bele gondolunk van aki többet veszített nálam néhány köteggel. Nem tudom Flora mit fog majd leszűrni ebből az egészből. Jelenleg két esélyes a dolog... vagy egy rakás szerencsétlenségként fog tekinteni rám akit sajnálni kell pedig nem kell vagy egy szemét disznónak fog tartani. Mindkét verzió nagyon kecsegtető én mégis valami harmadikra vágynék.
- Oh, hát ez egyre jobban hangzik. - Most, hogy kín keservesen el jutottunk idáig azon kezdhetek el aggódni, hogy egy ártalmatlannak tűnő kávétól ne álljon le a szívem?! Hát ez tényleg pazarul hangzik, de azt hiszem beedződtem már az erős kávékra. Csak valahogy túlélem ezt a meghívást is ha meg mégsem remélem jól tud újra éleszteni. Neki tudnia kéne.
- Az abraka dabrat ki ne felejtsd... - Kényelmesen helyet foglalok a kanapén és tekintetem a külön bejáratú boszorkányomra irányítom.
- Megkérdezhetem, hogy egy nő miért lesz börtönőr? - Régóta foglalkoztat már ez a kérdés amire egyáltalán nem biztos, hogy választ is kapok majd. Nem tudom ezzel mennyire voltam tolakodó, e ha az voltam hát mondja meg és akkor nem faggatom neki pedig nem kell megválaszolnia kérdésemet. Csupán csak valamiféle beszélgetést próbálok kezdeményezni csak amíg rá nem érzünk a dologra magunktól is.

Tárgy: Re: F & L; coffee break 13.09.12 15:00

Különös, de már nem visz rá a lélek, hogy olyan mogorva és elutasító legyek vele, mint eddig voltam, meglehet, hogy azért, mert már másként kezelem az egész kialakult helyzetet, mint eddig. Mert azért valljuk be nem túl szépen bántunk egymással, de most minden más, ami persze nem feltétlenül rossz.
- De már így is annyit kínoztalak már, nem gondolod? - Persze szerintem nagyon is természetes az, ha kíváncsi vagyok, hogy még is mit keres a börtönben, úgy hogy a rácsok másik végénél van. Szeretnék neki esélyt adni, hogy a saját szájából halljam a történeted, még mielőtt arra vetemednék, hogy utána nézzek, hogy kihez is ment be látogatóba. Gondolom ezzel Leo is tisztában van, hogy ha akarnám, akkor utána tudnék járni, de egy névvel nem túl sok mindenre mennék.
- Nyugi, azért talán egy kávét még össze tudok hozni. - Nem lehettem eddig túl bizalomgerjesztő, de azért a kávé főzés még nem fog ki rajtam, de már ne kérjen arra, hogy főzzek is valamit, mert sosem voltam, az a kötényben bújt konyhatündér. Ami pedig azt illeti, nincs túl sok időm a munkámból adódóan, hogy főzőcskézzek mikor haza érek, mert általában minden energiámat felőrli a munka.
- Nem fogom. - Mosolyogva fordulok vissza, ahogy a konyhám felé megindultam. Gyorsan felteszem forrni a vizet, ameddig elő varázsolok két bögért, amit egy tálcára teszek, na meg a cukortartót is elhelyezem rajta.
- Nos, ez csak így alakult. Végül is nem olyan rossz munka, mint ahogy mások hiszik, főleg, hogy eléggé leköti az energiáimat, máskülönben egész nap fel lennék pörögve. - Remélem olyanféle választ adtam neki, amire számított. Valójában tényleg nem tudom, hogy miért ezt a szakmát választottam, de akkoriban, mikor választás előtt voltam ez volt az, ami a legjobban érdekelt. Ahogy felforrt a víz, bele tettem a kávét a bögrékbe, majd ráöntöttem a vizet. Megfogtam a tálcát és megindultam vele a nappali felé, ahol letettem a dohányzó asztalra.
- Abraka dabra, kész a kávé. - Mosolyogva ültem le mellé a kanapéra, persze tartva a tisztes távolságot.
- Na és te mivel foglalkozol? - Kíváncsiságtól fűtött hanggal kérdezek rá, mivel eléggé érdekelne, hogy Leo milyen területen garázdálkodik.

Tárgy: Re: F & L; coffee break 14.09.12 15:14

- De, de inkább erőt veszek magamon, hogy én mondhassam el neked minthogy mástól keljen meg tudnod. - Gondolom már nem meglepő ha azt mondom, hogy akadnak itt-ott erre-arra jó akaróim akik természetesen csak jót akarnak... Leszámítva, hogy nekem. Fogalmam nincs arról, hogy hányadán is állhatunk, de én megelőlegezem neki ezt az őszinteségi rohamot amelybe hamarosan belekényszerülök kezdeni. Mint mondtam nem túl szívesen beszélek az életemnek ezen részéről, de a többiről sem igazán, szóval mindegy. Valakinek viszont már el kellene mondanom csak meg bánnom ne keljen na meg persze csalódnom. Egy ideje már elég rosszul viselem a negatívumokat. Akármennyire is a nehezemre esik de még mindig jobb ha tőlem tudja meg minthogy arra vetemedjék, hogy ő maga nézzen utána. Elég valószínűnek tartom, hogy valamilyen úton, de félreértené. Ha meg ne talán mástól tudja meg, attól akitől végképp nem kellene akkor akár el is áshatom magam. Inkább nem ferdítek csak beszélek és jöjjön aminek jönnie kell.
- Bízom benne. - Ugye milyen hihetetlenül hangzik, hogy még egy kávét is el lehet rontani. Már pedig én ittam már hihetetlenül rossz kávét vagy is miután le nyeltem már nagyon is elhittem. De bízom benne, hogy Flora nem akar majd ténylegesen megmérgezni.
- Na és az miért volna annyira rossz? - Hát eddig még nem sokaktól hallhattam vissza ugyan ezt, hogy nap mint nap azon lennének, hogy totálisan lefárasszák magukat, hogy aztán a nap végére életképtelenné váljanak. Az miért olyan jó? Csak mert én valahogy egészen másképp látom ezt a dolgot.
- Tettél bele elegendő igazságszérumot, hogy még véletlenül se tudjak hazudni?! - Nézek rá szemem sarkából. Persze egy percig sem gondoltam komolyan a kérdést. Ha át akarnám verni akkor most nem is lennék itt, hiszen minek? Jobb dolgom is volna mint, hogy azon ügyködjek, hogy fiatal lányok életét tegyem tönkre. Az enyém sem valami, szóval van még min javítanom.
- Hát akkor mindjárt kiderül mennyire hatásos a boszorkánykonyhád. - Sejtetően elmosolyodom majd egy kicsit srégen fordulok a kanapén, hogy rá tudjak nézni amikor hozzá beszélek. elég bosszantó tud lenni az mikor hozzád beszélnek, de közben a mennyezetet pásztázzák.
- Én? A csúnya áramkörökkel. - Világ életemben utáltam tanulni, még csak a legkevésbé sem érdekelt. Ezért olyan iskolát választottam - ha már muszáj volt - amit mi hamarabb le tudtam tenni és amiből el tudom tartani magam úgy ahogy nekem meg is felel.
- Na? Helyes volt a válasz? - Természetesen nem arra céloztam, hogy sikerült-e azt mondanom amit hallani akart hanem valami egészen mára és remélem veszi majd a lapot.

Tárgy: Re: F & L; coffee break 15.09.12 21:10

Egyre jobban meglepődök Leon, ahogy szép lassan igaz, de engedi, hogy megismerjem. Azt hiszem, hogy nem is kell mondanom, hogy most sokkal jobban élvezek a társaságában lenni, mint amikor egymás idegein táncoltunk. Igaz, azt is tudtam élvezni egy bizonyos szintig, de azért a mostani helyzet még is csak sokkal jobban tetszik.
- Tetszik a hozzáállásod.- Azt már rég tudom, hogy ha az igazságra vagyok kíváncsi, akkor az érintet felett kell megkérdeznem róla, hiszen csak is ő tudhassa, hogy mi is volt valójában. Mások hajlamosak kiszínezni a történetet, vagy éppen elvenni, vagy hozzá tenni részleteket, amitől már a történet nem lesz igaz. Tény, hogy érdekel, hogy még is miért volt bent a börtönben, na az pedig még jobban, hogy kinél. De ha jobban bele gondolok, akkor annak a valakinek köszönhessük, hogy újból össze találkoztunk és már itt tartunk. Nem hittem volna, hogy azok után, amin átmentünk lehet ilyen kapcsolatunk, mint a mostani, de szeretem a kellemes meglepetéseket.
- Na látod, azt jól teszed. - Tegyük félre a nőkről az ősi sztereotípiákat, miszerint a konyhában a helyük, mert az már biztos, hogy hajlamos lennék elveszni ott. Egy kávét még meg tudok csinálni, de többre már nem vagyok hajlandó. Ha egyszer úgy adódna, hogy férjez megyek, biztosan olyan férfit választanék, aki tud főzni, hogy nekem ne kelljen.
- Nem mondtam, hogy rossz volna, de egyszerűbb ha lefárasztom magam. - Egyszerűen megvonom vállaimat, miközben válaszolok Leo kérdésére. Most abban a stádiumban vagyok, hogy kezdek fáradni, elvégre még is csak egy hosszú nap után vagyok, de biztosra veszem, hogy a kávé majd fel fog pörgetni.
- Oh nem, pont most fogytam ki az igazságszérumból. - Mondom, miközben kétségbeesett arcot vágok, mint ha tényleg igaz lenne, de nem bírom túl sokáig ezt az ábrázatot és elnevetem magam. Talán még Leo ki is nézné belőlem, hogy boszorkány vagyok, pedig nem. Na jó nekem is vannak fortélyaim, mint a legtöbb nőnek, de azokat, majd talán a későbbiekben vetem be.
- Nem is tudtam, hogy csúnyák az áramkörök. - Egy pillanat elejéig rátekintek a kávéscsészémre, ami még gőzölög, ezért, hogy ne forrázzam le a nyelvemet, későbbre halasztom a kávé ivást, elvégre időm az van. Lábaimat felhúzva fordulok Leo felé, hogy meglegyen közöttünk az a bizonyos szemkontaktus. Kissé még zavarban érzem magam a közelségében, de biztosra veszem, hogy idővel elmúlik.
- Nos, azt hiszem, hogy igen. Amúgy elárulod, amire már annyira kíváncsi vagyok? - Elvégre már alig várom azt a bizonyos hosszú történetet, ami arra vonatkozik, hogy miért is volt a börtönben.

Tárgy: Re: F & L; coffee break 19.09.12 13:06

- Én pedig csak remélem, hogy tudod majd értékelni az őszinteségemet. - Nem egy olyam emberhez volt már szerencsém beszélni aki csak akkor jött rá, hogy mennyire nem akarta tudni az igazságot mikor az már napvilágra került. Ezért is remélem, hogy Flora jól meggondolta és tényleg tudni akarja az igazat. Ne tegyen fel olyan kérdést amire valójában nem is akarja tudni a választ. Nem kellenek a felesleges bonyodalmak, bár érzem, hogy lesz benne részünk bőven. Csak sejtéseim vannak arról, hogy mi is történhet ez után, de megpróbálok én is megbízni benne amennyire az lehetséges és én csak ennyit várok el visszafelé is, hiszen ő tette a fel a kérdést hát ne legyen hiábavaló.
- Hát remélem nem csak ezt. - Nem is értem valójában miért használom ezt a szófordulatot, talán mert ez türközi leginkább a mondandómat. Reménykedni… Meghagyom valaki másnak ezt a lehetőséget. Én már jó ideje nem élek vele. Azért bízom benne, mert azt még szoktam még ha kicsit nehezemre esik is, hogy nem csak ezt az egy dolgot tudom jól csinálni szerinte. Bár eddig még nem nagyon volt akalmam bizonyítani, ettől eltekintve bizakodó vagyok annak tekintetében, hogy amit eddig tettem az a tetszésére volt más különben most nem lennék itt.
- Te általában a könnyebb utat választod? - Nem ítélkezni akarok felette csupán csak megimserni ahhoz pedig kérdések szükségesek. Nem gondolom, hogy csak azért mert valami egzserűbb és könnyebb még jobb is. A jó dolgok többnyire nem történnek meg csak úgy, hiszen az életünk a döntéseink alapján változik, alakul. Tehát akár azt is gondolhatjuk, hogy mi irányítjuk.
- Nem is lesz rá semmi szükség. - Mint mondtam ha félre akarnám vezetni akkor egy egészen más utat választottam volna, és mégsem tettem. Nem esik nehezemre őszintének lenni olyan emberrel szemben aki megérdemli és nem várok el egyebet csak ugyan ezt visszafelé is, de úgy vélem ez a legkevesebb.
- Hát pedig azok, te sokkal szebb vagy! - Nem okoz gondot a szemébe mondani mind ezt hiszen nem nekem kell zavarba jönnöm hanem neki, legalább egy kicsit. Oldalt neki dőlök a kanapé támlájának, hogy amíg hozzá beszélek adig a szemébe is tudjak nézni.
- Gondolom nem lep meg ha azt mondom, hogy egy nőről és egy másik férfiról van szó?! - Nem akarok egyből mindent a nyakába zúdítani inkább haladjunk csak egyről a kettőre.

Tárgy: Re: F & L; coffee break 20.09.12 6:23

Ez az egész kialakult helyzet, még mindig annyira különös számomra, egy pillanatig sem hittem volna, hogy egymás vérének szívása oda fog vezetni, hogy akár még jóban is lehetünk. Mert be kell vallani, hogy a mi kapcsolatunk sem alakult túl rózsásan, de jelen pillanatban nagyon is bimbózni kezdett a kapcsolatunk. Meglepő, de még jobban is élvezem azt, hogy letettük a fegyvert és véget vetettünk az egymás elleni harcnak. Bár az már egy egészen más dolog, hogy meddig fog tartani a jelenlegi tűzszünetünk. Mert természetemből fakadóan nagyon temperamentumos vagyok és elég egy rossz szó Leo részéről, hogy elővarázsolja belőlem azt a személyiségemet, akivel már volt része megismerkedni, de gondolom egy cseppet sem vágyik ismét arra, hogy egymás vérét szívjuk.
- Hát az én is remélem. - Az őszinteség olykor csúnya dolog tud lenni, de még is mindannyian az őszinteségre vágyunk. Ahogy Leo megszólal szavaira elmosolyodok, túl sok minden van, amiben reménykedik, de ez rám is igaz, most csak a remény van mindkettőnkben. Én főleg azt remélem, hogy nem követek el túl nagy hibát azzal, hogy magamhoz közel engedem.
- Nem mondanám, ha a könnyebb utat választanám, akkor most nem lennél itt. - Mert az sem volt könnyű, hogy a mi veszekedéseinkből idáig eljutottunk, hogy már a kanapémon ülve tudjuk normálisan beszélni és nem egymásnak esni, mint azelőtt.
- Te most szándékosan akarsz zavarba hozni? - Kijelentése hallatán érzem, ahogy zavarba jövök és pirulni kezdek, bár egy cseppet sem volt szándékomban, még is megtörtént. Minden maradék erőmmel azon vagyok, hogy ne piruljak el még ennél is jobban, de nehéz dolgom van, mivel csak úgy ezt a szemembe mondta, mint ha a világ legtermészetesebb dolga lenne.
- Engem már kötve hiszem, hogy bármi meg tudna lepni, ezért ez sem. Szóval? - Továbbra is kíváncsiskodok, mert eléggé érdekel még mindig, hogy minek köszönhető volt az, hogy össze futottunk a börtönben.

Tárgy: Re: F & L; coffee break 22.09.12 17:46

- Na és az miért volna könnyű? - Egy dolgot megtanultam már az életem során. Nem minden az aminek látszik. Vannak dolgok amiket csak azért mert egyszerűbb és könnyebb ki mondani még nem jelenti azt, hogy meg tenni is könnyebb. Talán nem is kicsit kellene most hálásnak lennem azért, hogy itt lehetek, de vajon mi történt volna ha másképp alakult volna?! Nem tagadhatja... Az ő fejében is ott motoszkál a gondolat és nem hagyta volna nyugodni az a bizonyos kérdés még pedig, hogy mi lett volna ha? És ezt csak is egy módon deríthette ki még pedig úgy, hogy nem törölte le azt a telefonszámot a kézfejéről.
- Eszemben sincs. - Mindvégig komoly tekintetet erőltetek magamra a hatás kedvéért. Próbálkoztam de nem gondoltam volna, hogy még sikerrel is járok, de bizony így lett. Így csak még szebb lett, de ezt már nem teszem szóvá, mert félő, hogy el szakad a film, de nem értem mi rossz van abban ha el pirult?! Csak mert őszinte volt és mert nem tudta időben leplezni?
- A hölgyemény inkább a börtönt választotta mint engem. - Próbálom rövidre fogni, de még ha ez sikerülne is ő egész biztosan nem fogja ennyiben hagyni a történetet. tényleg érdekli, de mire ez a nagy kíváncsiság? De most nem én kérdezek, sajnos. Majd annak is eljön egyszer az ideje és akkor majd a megfelelő kérdést fogom fel tenni neki.

Tárgy: Re: F & L; coffee break 23.09.12 11:43

Ezzel a kérdésével nagyon is meglepett, erre most valahogy nem szeretnék válaszolni, ezért is fogok valami kibúvót keresni, amivel megkerülhetem ezt a témát, hogy ne kelljen erre a kérdésre válaszolnom. Mert benne van a pakliban, hogy nem a megfelelő választ fogom neki adni, de hát nem mindig adhatom neki meg azt a választ, amit éppen hallani szeretne.
- Mondtam már, hogy túl sokat kérdezel? - Kezdek bele a terelésbe, remélve, hogy elfelejti, hogy válaszolnom kellene a feltett kérdésére. Majd megszakítom vele a szemkontaktust, mikor fejemet az asztal felé fordítom, ahol a bögrék vannak. Megfogom a sajátomat, bele iszok egy kortyot a meglepően jól sikerült kávémba, majd miután tudatosul bennem, hogy mindketten életben fogunk a remekművemtől maradni, újból vissza teszem az asztalra, hogy vissza forduljak Leo felé.
- Hát pedig nagyon is sikerült. - Még szép, hogy ilyen kijelentések hallatán pír szökik az arcomra, de megpróbálom magam kontrollálni, hogy még véletlenül se legyen olyan a fejem, mint egy érett paradicsom. Már így is eléggé zavarban érzem magam, de akkor még el is ásnám magamat szégyenemben.
- Nyilvánvaló, hogy rosszul döntött. - Egy biztató mosolyt küldök Leo felé. Mert ha nekem választanom kell, hogy ő vagy a börtön, akkor inkább őt választanám, ez nem is kétséges. De persze nem hiszem, hogy tennék olyan törvénybe ütköző dolgot, amivel valaha is börtönbe jutnék. Hirtelen felmerült bennem egy újabb kérdés, amit nem tudok nem feltenni.
- Te pedig még ezek után is bejársz hozzá? - Meglepetten nézek rá, mert ez valahogy nem stimmel. Ha valaki inkább a börtönt választaná, mint engem, hát akkor már csak hiúságból sem mennék be hozzá. Inkább hagynám a rácsok között senyvedni.

Tárgy: Re: F & L; coffee break 30.09.12 20:01

- Mondtam már, hogy túl keveset válaszolsz? - Nem szokásom - tényleg nem - kérdezősködni, de hát ennél jobb módszer nem jut eszembe ahhoz, hogy megismerhessem, de ha neki netalán igen remélem nem habozik majd megosztani velem, mert én most tényleg az ő szabályait követem és csak az ő szavát lesem és ha meg sem szólal nos... hát abból nem sok esik le.
Tudom nem túl nyerő kérdésre kérdéssel felelni... De nem, még soha sem mondták, hogy túl sokat kérdeznék.
Látom rajta, hogy igyekszik megkerülni a kérdésemet, ezért hát nem teszem fel újból. Nem szeretnék éppen én viszályt szítani, bár már volt rá példa és nem is végződött olyan rosszul. Ki csaltam belőle két csókot is és most még nem igazán tudom, hogyan tegyem meg ezt harmadszor is.
- Most mondanám, hogy nagyon sajnálom, de hazudnék és azt nem akarhatod:?! - Gondolom az őszinteség mindenek felett és én ezt nem szeretném eljátszani nála főleg, hogy talán még nincs is a birtokomban. nem tudom Floranal hol van az a pont amin túl képes volna megbízni bennem?!
- Azt mondod? - Hát a leányzó kétség kívül nem így gondolta és látszólag ez azóta is változatlan. - Mondjuk úgy nem a jó szándék vezérelt. - Erre a kérdésre tény ami tény nem számítottam, pedig kellett volna és tudom én nem bújhatok ki alóla.
Most valahogy nem szeretnék a szemébe nézni ezért inkább megkörnyékezem a kávés bögrém... Ő legalább is képtelen volna nekem nemet mondani.

Tárgy: Re: F & L; coffee break 01.10.12 4:56

Megpróbálok természetesen viselkedni és egy olyan énemet megmutatni neki, amivel még nem volt szerencséje találkozni. Szeretnék neki meglepetést okozni és azt is szeretném, ha pozitívan sikerülne csalódnia bennem. Nem akarom, hogy úgy emlékezzen rám, mint a forrófejű börtönőr bige.
- Nem még nem mondták, azt hiszem eddig senki sem merte. - Csak azért válaszolok túl keveset, mert az emberek hajlamosak meggondolatlanul feltenni kérdésüket és mire észbe kapna, már ott is a válasz, ami mindent megváltoztat, vagy éppen tönkre tesz. Nem mindig jó a változás, de a mi esetünkben talán még is lehetne jónak nevezni, persze egyáltalán nem szeretném elkiabálni, mert most a fellegekben vagyok, de gyorsan padlót is foghatok.
- Igazad van, tényleg nem akarom. - Nap, mint nap túl sok hazug ember vesz körül, ezért megtanultam az őszinteséget értékelni.
- Igen, azt. Már nem azért, de ha valaki nekem azt mondaná, hogy van választásom közted és a börtön között, szerinted kit választanék? - Na jó, talán ezt nem kellett volna, csak elkaptak az indulatok és nem tudom elhinni, hogy van a földön olyan nő, aki inkább börtönbe ment, mint sem, hogy Leoval legyen.
- Szóval mikor unatkozol csak úgy bemész hozzá, hogy táncolj egy kicsit az idegein? - Vigyorogva nézek rá, mert nem hangzik rosszul és biztosra veszem, hogy az a nőszemély igazán megérdemli azt, amit Leotól kap. Újból kortyolok egyet a kávémból, majd leteszem az asztalra a bögrét, felé fordulok és egyszerűen egy pillanatra elgyengültem. Felsóhajtok, majd ahogy össze szedtem magam, újból szóra nyitom a számat.
- Esetleg van még valami amit tudnom kellene? - Tudom, még nem tartunk ott, hogy mindent megosszunk egymással és nem tudom, hogy egyáltalán eljutunk-e odáig, de szívesen hallgatom, ahogy mesél.

Tárgy: Re: F & L; coffee break 06.10.12 16:09

- Oh, hát ez esetben esengve kérlek, hogy hagyd meg az életemet és többé nem fordul elő. - Halkan felnevetek, mert bevallom ez egy kicsit hülyén hangzott, de hát mondanom kellett valamit és ennél jobb verzió nem jutott eszembe és még így sem garantált a siker vagy is, hogy nem fog megsértődni dacára annak, hogy egy cseppnyi gúny sem volt a hangomban. Már tudom, hogy ha vele beszélek nagyon is meg kell válogatnom a szavaimat és kétszer meggondolni mielőtt kiejtem azokat. Még nem tökéletes, de alakulóban van és csak idő kérdése..., hogy olyan válaszokkal tudjak majd elé állni, ami a tetszésére lesz.
- Nem állítom, hogy szánt szándékkal tettem, de azért nem is bánom, hogy így alakult. Legalább így most már tudom, hogy ez sem lehetetlen. - Még csak eszembe sem jutott, hogy zavarba hozzam majd megpróbáljam... a csúfos kudarc lehetősége lebegett lelki szemeim előtt és nem óhajtottam megkockáztatni. Még csak nem is gondoltam, hogy ez a közeljövőben sikerülhet tekintve a múltat...
- Nem tudom. - Vonom meg a vállam. Erre én már igazán nem tudhatom a biztos választ, de felettébb érdekelne. És ha most azzal jött, hogy sikerült sarokba szorítanom és, hogy biztos ez is volt a célom... Ennyivel nem fogom beérni. - Nos? Erre csak is te tudod a választ. - Próbálok minél természetesebb képet vágni, de mégis... a kíváncsiság öt bujkál a szemeimben és a kérdő tekintet...
- Azért ez túlzás és azért ennél kicsit többről van szó. - Most már be látom, hogy ezt még sem volt túl jó ötlet közölni vele, mert erről már végképp nem szeretnék beszélni.
- Az attól függ. Van még valami amit tudni szeretnél? - Nem túlságosan vagyok oda az ilyen nosztalgiaestekért,, de ha kíváncsi még valamire hát ne habozzon fel tenni ha már így benne vagyunk a témában.

Tárgy: Re: F & L; coffee break 06.10.12 18:27

Mind két kezemmel hasamhoz kapok, ahogy elkezdtem Leo szavain nevetni, esküszöm már fáj a hasfalam a nevetéstől. Annyira vicces volt, ahogy élethűen előadta ezt a "könyörgést". Persze ha valami olyan dolog lenne, amiért okom is lenne rá haragudni, akkor ennyivel természetesen nem érném be. Meglehet, hogy sok elvárásom van másokkal kapcsolatban, de nem akarok kevesebbel beérni, mint amennyi nekem kijár.
- Hm, talán meghagyom az életedet. - Abba hagyva a nevetést szólalok meg, még mindig mosolyogva, kezeimmel szemeimet törölgetve, mert a nagy nevetéstől még a könnyem is kicsordult. Régen nevettem már úgy, hogy még meg is könnyezzem.
- Persze, hogy nem lehetetlen engem zavarba hozni, de azért nem kell ezzel tovább kísérletezni. - Már így is zavarban érzem magam, ami furcsa, mert általában magabiztos és határozott vagyok, de így a kanapémon ülve egy majdnem idegen férfival akivel már átestünk pár különös dolgom nem csoda, hogy kissé zavarban vagyok.
- Biztosan nem mennék börtönbe. - Ezzel nyíltan elárultam neki, hogy inkább őt választanám, mint a börtönt. Amúgy is túl sok időt töltök ott és tapasztalatból tudom, hogy attól a helytől nincs rosszabb, ezért természetesen a választásom Leora esne.
- Hm, értékelem, hogy eddig is ennyit elmondtál nekem, de azt hiszem többet erről a témáról nem fogok kérdezősködni, elvégre nem rám tartózik. - Nem is kellett volna elmondania, sőt túl őszintén is beszélt róla, ami természetesen tetszik, de nem akarom tovább faggatni erről, amit tudni szerettem volna azt megtudtam.
- Ami azt illeti van. Mi okod volt rá, hogy először leszólíts? - Pofátlanul elmosolyodok, ahogy felteszem kérdésemet, mert ami azt illeti, tényleg érdekel, hogy mi oka volt rá, hogy csak úgy leszólítson a plázában. Persze már nem neheztelek rá az miatt, de még is szeretném tudni, hogy miért pont hozzám szólt, mikor tömve volt a pláza.

Tárgy: Re: F & L; coffee break 08.10.12 17:50

- Nem lehetek eléggé hálás. - Nem lehettem eléggé biztos a sikerben, de mikor hallottam felnevetni én is megkönnyebbültem és vele együtt nevettem. Jó végre nevetni látni, de ez úttal ezen véleményemet megtartom magamnak nehogy a végén az legyen a dolog vége, hogy csak próbálom zavarba ejteni hol ott csak őszinte vagyok. Nevetni, jól érezni magát valakivel még nem bűn és így legalább tudom, hogy nem veszett az ügy, hiszen még így igazán egyszer sem láttam nevetni, sőt úgy nevetni se igazán, de ebbe most nem másznék bele.
- Eddig sem tettem. Hidd már el, hogy nem szándékos volt. - bárkivel megeshet és nincsen ebben semmi rossz szerintem. Őszintén közöltem vele valamit ő pedig őszintén reagált rá pírral az arcán.
- Hát ez kedves, de ki tudja? Talán olyan elviselhetetlen vagyok, hogy ő is inkább a rácsokat választotta. - Tovább provokálhatnám kétesélyes sikerrel, hogy ki húzzam belőle azt, amit valójában hallani szeretnék, de nem teszem. Nem szeretném a kelleténél is jobban tovább feszíteni és a húrt és még különben se vagyok tisztában minden határral. Még felmérem a terepet. Tényleg jó volt tőle ezt hallani, nem annyira mint amennyire biztosra vehetem. Hiszen még alig ismerjük egymást és szerintem ezzel nem csak én vagyok így. Most mondott valamit, de azt még egyikünk sem tudhatja, hogy mit hoz a holnap?! Én szeretném ha el tudna viselni és inkább velem maradna.
Válasz helyett csak sóhajtok egy nagyot és ebben minden benne volt. Nem igazán tudom, hogy mit volna helyén való mondanom. Neki szívesen tettem és én annak csak örülni tudok, hogy még értékelni is tudja és nem értelmezte teljesen félre, hogy én miért jártam látogatni a börtönben. Továbbá szeretném ha egyszer majd a dolgaim rá is tartoznának, de mind ezt nem varrhatom a nyakába és ehhez ketten kellünk és én még nagyon egyedül érzem magam.
- Hogy úgy mondjam félreismertelek... Kétszer és be kell valljam pozitívan és ez még számomra is meglepő és új, de tetszik. - Nem akarja, hogy bókoljak mégis feltette a kérdést... Ami azt illeti idő előtt beskatulyáztam ő pedig azon nyomban ki tört abból, de még így sem ért kárpótolhatatlan csalódás.

Tárgy: Re: F & L; coffee break 14.10.12 0:24

Már a napját sem tudom annak, hogy utoljára mikor nevettem ilyen jóízűen. Leo képes számomra meglepetéseket okozni, mert nem hittem volna, hogy ilyen rossz kezdés után még valaha képes mosolyt csalni az arcomra, de beigazolódott, hogy nem létezik lehetetlen.
- Ahogy mondod. - Persze az életét így is úgy is meghagynám, hiszen nem vagyok az a kimondottan gyilkos fajta. Inkább a tekintetemmel gyilkolok, mint a kezemmel, sosem szerettem bepiszkolni a kezemet.
- Nos, megpróbálom elhinni. - Apró mosoly jelenik meg arcomon, remélhetőleg már a pirulásomnak régen hűlt helye van. Tényleg nem vagyok az a fajta, akit könnyen zavarba lehet hozni, de Leo nagyon is tud bánni a szavakkal, aminek hatásául elpirultam.
- Most ahogy mondod tényleg nagyon elviselhetetlen vagy. - Persze ezt mind csak cukkolásból mondom, remélem érzi, hogy szavaim mögött egy csepp komolyság sincsen. Nem is olyan régi a mi ismeretségünk, de azt hiszem biztosan ki merném állítani, hogy inkább ő, mint a börtön. Mert akármennyire is nehezemre esik bevallani, de nagyon is az esetem ezzel a kinézetével, na meg ezzel a stílusával. Nagyon is hozzám hasonló, meglehet, hogy ezért is feszülünk mindig egymásnak.
- Miért, mit hittél, milyen vagyok? - Hatlamas szemekkel teszem fel kérdésemet, mikor meghallom, hogy félre ismert. Persze, hogy egyből felkeltette az érdeklődésemet, tudni akarom, hogy első látásra milyennek hitt.

Tárgy: Re: F & L; coffee break 27.10.12 20:19

- Ha majd valamit szánt szándékkal akarok tenni azt észre fogod venni. - Kissé fellégeztem még mindig csak reménykedve abban, hogy végre tényleg el hiszi, hogy egészen volt szándékos. De hát ez mindig benne lesz a pakliba. Hiszen én se tudhatom mindig előre, hogy mivel és, hogy mit fogok ki váltani belőle. Olykor majd pírt csalok az arcára olykor egy mosolyt és amit nem szeretnék... Könnyeket és egy képen törlést a sajátomra...
- A fffenébe... Tudtam, mindig is tudtam. - Valahol, valamiért valami oknál fogva tudtam, hogy ezt a választ fogom kapni, de én ennek újfent csak örülni tudok pláne, hogy végre mosolyogni is látom.
- Abban a ruhában? Amolyan könnyű préda. - Még most kikerekedik szempárom ha vissza gondolok rá. - Ki kell fejtenem bővebben vagy azért így is kivehető belőle a lényeg? - Azért még így utólag sem szeretném kifejteni akkor is véleményemet, mert ki tudja? Még az is lehet, hogy könnyen és gyorsan az ajtó túloldalán találnám magam.
Nem mondom, hogy egy tipikus pláza cica kinézetét festette le... Az azért talán túlzás... Az ellentét viszont nagyon is erős.
- Tényleg, végül mi lett a megtévesztő ruha sorsa? - Maximum álmodhatom csak róla, hogy meg vette. Még egy ilyen rövid ismeretség után is a nyakamat merem rá tenni, hogy végül visszaakasztotta egy vállfára...

Tárgy: Re: F & L; coffee break 27.10.12 21:18

- Annyira feltűnő lenne? - Ívelt szemöldökömet megemelem, érdeklődök Leo és a dolgai után, miközben erősen reménykedek abban, hogy már nincs elege ebből a tömérdek kérdésből, amit rá zúdítok. De úgy vagyok vele, ha már pár csók elcsattant közöttünk és ha már a lakásomban kávézgatunk, akkor jogom van tudni, pár dolgot, ami kellőképpen érdekel róla. Azt már biztosan tudom, hogy képes zavarba hozni, erre nem sokan képesek, de Leo megtalálta azt a gyenge pontomat, amitől pír szökik arcomra.
- De azért én sem vagyok tőled sokkal jobb. - Akaratom ellenére is mosoly jelenik meg arcomon, mikor amolyan vigaszként bevallom, hogy én sem vagyok tőle sokkal különb. Végül is ha jobban bele gondolunk, akkor sok hasonlósás van közöttünk, már csak azt kellene tudni, hogy a hasonlóság a több, vagy az ellentét, mert mindkettőből jócskán van.
- De gondolom aztán beigazolódott, hogy mennyire tévedtél. - Nem is tudom, hogy mi vitt rá, hogy akkor azt a ruhát magamra öltsem, talán csak akartam valami újat valami extrémet bevinni a ruhatáramba, de egyáltalán nem sajtálom, hogy azt a ruhát vettem fel akkor, mert így figyelt fel rám Leo.
- Nem kell, értem én. Gondolom eléggé ribancos lehettem benne. - Nem köntörfalazok, kimondom azt, amire gondolok, és azt hiszem, hogy Leo fejében is valami hasonló lehet, amit teljesen meg is értek.
- Sorsára hagytam. Tudod jött valami idegesítő pasas, aki ráébresztett arra, hogy ebben a ruhában nem a személyiségemre kíváncsiak, hanem egészen másra. - Már csak azért is elmosolyodok, ha vissza gondolok arra a műsorra, amit ott műveltünk. Tekintetemmel a falon lévő órára pillantok, elég későre jár már. Csodálatos elmém már ki is talált valamit.
- Nem lesz féltékeny a barátnőd, hogy ilyen későre jár és még nem vagy vele? - Persze ez az egész csak arra megy ki, hogy megtudjam, hogy van-e valakije, mert egyáltalán nem érdekel, hogy hány óra van. Szívesen folytatnám a beszélgetést, hogy jobban megismerhessem.

Tárgy: Re: F & L; coffee break 29.10.12 13:09

- Ezt én nem tudhatom. Majd elválik. - Ha azt akarom, hogy az legyen akkor biztosan az. Egyébként honnan a fenéből tudhatnám, hogy mennyire feltűnő az amit csinálok és amivel megpróbálok el érni, ki provokálni - na jó, az már biztos egyértelmű - dolgokat. Ilyesmit még soha sem kérdeztem senkitől és még tőlem sem kérdeztek. De avval már tökéletesen tisztába vagyok, hogy Flora meglepetések sorozata. Nem olyan régen még sértegettük egymást, lássuk csak... igen, taperolt ha jól emlékszem majd egymásnak estünk... Most pedig olyan... hogy is mondjam? Sokkal visszahúzódóbb? De ha itt vagyok és célt ért az az üzenet akkor csak nem bánta meg és én is tudok valamit.
- Ha jól gondolom evvel most nem kellene egyet értenem? - Sunyi vigyor jelenik meg arcomon. Nem mondanám, hogy vigasztal mind ez, hogy miért? Mert már eddig is tudtam, de nem vagyok olyan bolond, hogy még ki is nyilvánítsam. Még nagyon is vigyáznom kell a számra. Nem, nem hazudok neki. Csak elhallgatom az igazságot. A jó ég tudja hogyan reagálna rá, ha be vágnám, hogy ebben most mennyire igaza van?! Legalább is jó ideig ezt gondoltam róla. De ha mindenképp őszintének kell lennem, akkor majd megerőltetem és moderálom magam.
- Kétség kívül. - Egy igen erős fintort próbálok elnyomni. Hogy úgymond akkor úgy három percig tartott a varász majd úgy el illant mintha ott sem lett volna... és ne, nem mikor megfordult - még az is varázslatosnak tekinthető... kiderült, hogy nem hátul vannak helyén a dolgok hanem elöl is -, hanem mikor kinyitotta a száját. Na hát az már fájt. Minden álmom szerte foszlott akkor abban a pillanatban... úgy éreztem.
- Nekem tetszett. - Válaszolom egész egyszerűen. Nekem tényleg tetszett és azt hiszem a ribanc jelző sem a megfelelő kifejezés rá. Azt még keresem...
- Na igen. De az a ruha hajszál híján és csak annyit takart amennyit muszáj ott és ahol kellett és amikor az az idegesítő pasas meglátta biztosan elkalandozott a fantáziája. - Zavarodottan elmosolyodom. Nem tudom, hogy ebből most mi fog ki sülni, de mind ezt aligha tudtam volna magamban tartani. Véleményem szerint ha egy nő a személyiségét kívánja napvilágra hozni ahhoz nem kell húsit villantani, mert az emberek felfigyelnek rá él én is felfigyeltem volna, azt hiszem.
- Biztosra veszem, hogy meg fog tudni bocsájtani nekem tekintetbe véve, hogy nincs. - Mosolyogva közlöm vele, de valahol egészen máshol jár az eszem. Annyira vadító volt az a ruha és olyan őrjítően áll rajta és mi mindent meg adnék azért, hogy még csak egyszer láthassam benne!

Tárgy: Re: F & L; coffee break 30.10.12 5:14

Bólintok egyet, ezzel tudtára adva, hogy értettem, de túlzott hozzáfűznivalóm már nincs, de ha lesz, akkor biztosan tudatni fogom vele, ha kell akkor kinyitom a számat és tudatni fogom vele a véleményemet, de ennek még nem jött el az ideje. Érdekes, most valamiért képes voltam vissza venni abból a fene nagy számból és nem ugrok minden apró számomra nem tetsző mondata végett a torkának. Nem lehet, hogy mindig mindennel elnyerje a tetszésemet, ezzel én is tisztában vagyok.
- Leo, nem fogom megmondani, hogy mit kellene tenned. - Bár akármennyire is szeretném nem tehetem meg, neki is van véleménye és jogában áll kimondani, amire gondol és saját belátása szerint cselekedni. Elmerülve gondolataimban kapom fel Leo szavaira a fejemet. Ritka pillanatok egyike, de most szóhoz sem tudok jutni, egyszerűen látszik már csak arcmimikájából is, hogy valami nagyon nincs a tetszésére, de hát nem felelhetek meg folyton.
- Komolyan? - Meglepettségtől kezdek el pislogni. Ha jobban bele gondolok nem is olyan meglepő, hogy tetszett neki, csak éppen hogy nem lógott ki semmim sem belőle, szóval nem takart túl sokat az a ruha.
- De aztán az idegesítő pasasnak is az lett a sorsa, mint a ruhának. - Leot is ott hagytam, mint a ruhát, de talán a sors furcsa fintora közrejátszásával újra és újra egymásba botlottunk, aminek a vége az lett, hogy már az én nappalimban a kanapén kávézgatunk, szinte már nosztalgikus hangulatban idézve fel a nem is olyan rég történt eseményeket.
- Ez esetben lenne egy furcsa kérdésem, vagy inkább kérésem? Nem is tudom. - Most érzem csak igazán zavarban magam, nem mellékesen gondolom ismét ott virít arcomon zavartságom jele.
- Nem tudom, hogy hogyan kezdhetnék bele, még senkitől sem kérdeztem ilyet. - Lesütöm szempáromat, pár pillanat kellett, hogy erőt gyűjtsek, majd újra ránézek Leora, lesz ami lesz alapon végre ismét szóra nyitva számat.
- De ha már mindketten egyedülállóak vagyunk, akkor esetleg nem lenne kedved egy barátság extrákkal dologhoz? - Erősen remélem, hogy érti, hogy mire gondolok, mert ezt is nehezemre sikerült kinyögnöm, még nem vagyok annyira bensőséges viszonyban vele, hogy az ilyen dolgokról úgy beszélgessek vele, mint ha a világ legtermészetesebb dolga lenne.

Tárgy: Re: F & L; coffee break 30.10.12 21:55

- Nem is arra kértelek. - Rázom meg a fejem. - De azért véleményed lehet és van is ha jól sejtem?! - Engem csak ennyi érdekel. Ismételten kellemesen csalódhattam benne. Ez már kezd egy kicsit sok lenni nekem. Ez a sok dolog ilyen rövid idő alatt. Ilyenkor mér régen a torkomnak esett volna és egymást szapulnánk és sértegetnénk ahogy és ahol tudnánk... E-helyett kulturáltan beszélgetünk mintha ő egy teljesen másik Flora lenne nem pedig az akit megismerhettem a bevásárlóközpontban. Ez a nő csupa meglepetés. Nem tűnik ostobának épp ellenkezőleg és még csinos is. Van esze és tudja is használni. Hasonlóképp rendelkezik két bájos és hívogató ajakkal... és úgy mellékesen a száját is ki tudja nyitni ha arra van szükség és az szerintem valakinek mindig fájdalmas véget ér.
- Hát hazudnék én neked? - Újfent sunyi mód elmosolyodom, de ennek a játéknak még nincs itt az ideje ezért kiegészítem mondandómat még mielőtt késő volna és már nem tudnám visszacsinálni. Mert az efféle szóváltáshoz a mi viszonyunk még igen csak a korai stádiumban van és ezt most kivételesen nem gondoltam annyira komolyan mint azt, hogy őrületesen jól festett abban a ruhában. - Komolyan. - Ezzel együtt a tekintetem is komollyá vált egy pillanat erejéig. Akkor is... a börtönőr szerelésén nem lehetne túl tenni.
- Valóban? Tényleg... Még mindig úgy gondolod? - Hiszen itt vagyok a lakásában... a nappaliban ülök a kanapén és vele kávézgatok és úgy mond nosztalgiázunk.
- Számodra nem szemet szúró és feltűnő az a furcsa - macskakörmöt mutatva ujjaimmal - különbség ahogyan a börtön falai között viselkedtünk és az ahogyan most? - Még egy bolond is rá látna a dolgokra. Akkor ugyan is nekem esett most meg elpirul? Én legyek a bolond ha én ezt értem is.
- Aaaaz igen. Elpirultál és egy rossz szót sem szóltam szóval kíváncsian hallgatlak. - Ezt már igazán nem kenheti rám. Semmi olyat sem mondtam, amitől pír szökhetett volna az arcára. Szóval vagy valami nagyon zavarba ejtő vagy kínos dologról lehet szó... vagy passz.
- Rajta Flora... Ki vele. - Soha sem láttam még így hezitálni. Mind eddig az ellenkezőjéről jellemeztem. Bátorkodó, vakmerő olykor meggondolatlan pimasz és így tovább.
- Akarod mondani csak szex és más semmi? - Nem eresztem tekintettem. Túlon túl érdekel most már ez az egész dolog. Hát igaz ami igaz még soha kértek ilyet tőlem, de melyik férfinak ne felelne meg az efféle lét még ha nekem mind eddig meg sem fordult a fejemben. De ez most más, mert ő tette fel a kérdést és nem én. Ez most merőben más!

Tárgy: Re: F & L; coffee break 01.11.12 7:11

- Leo, tudhatnád, hogy nekem szinte mindig van véleményem, csak azért nem mondom el, mert nem biztos, hogy egyezne a tieddel és nem akarok veszekedni, most nem. - Arcvonásaim ellágyulnak, kezemet felteszem a kanapé háttámlára, csak figyelem, közben azt próbálom magamban felidézni, hogy hogyan sikerült odáig eljutnunk, hogy most a kanapémon velem szemben foglal helyet és tényleg kulturáltan viselkedünk egymással, mikor nem is olyan régen még mint két óvodás mindenen egymásnak estünk. De mindketten felnőttek vagyunk, ideje már úgy is viselkednünk!
Először meglepett kérdésével, nem is tudtam, hogy mit mondanék, de gyorsan válaszolt, aminek örültem, mert tényleg fogalmam sincs arról, hogy hazudna-e nekem és ezt így ennyi ismeretség után nem is tudhatom.
- Szóval akkor azt akarod mondani, hogy jobban állt, mint az egyenruhám? - Próbálom kipuhatolózni, hogy melyik tetszett neki jobban, mert valakit az alig takaró ruha hoz lázban, de olyan is van, akit az egyenruhák.
- Nem, már nem gondolom úgy. - Mosolyogva válaszolok, hiszen nálam van, a ruha pedig talán még mindig az üzletben, ha nem talált másik tulajra.
- Arra akarsz célozni, hogy hiányzik, hogy fogdossalak? - Mert ott tényleg sok minden történt, eléggé bele mélyedtem a motozásba, aminek következtében megtapasztalhattam, hogy Leonak milyen feszes hátsója van, de aztán pár csípős megjegyzés után ajkaink egymásra találtak. Nekem mondjuk az a fura, hogy azok után tudunk ilyenek lenni egymással. Aztán ahogy tudomásromra jutott, hogy nincs senkije, fejembe villant egy ötlet, amit nagyon nehezen, elpirulva sikerült csak kinyögnöm, mert tényleg nem volt szokványos kérdés, vagyis én még ilyet senkitől sem kérdeztem.
- Igen azt akarom mondani, de ha nem lennél benne azt is megérteném, elvégre alig ismerjük egymást, na meg ilyet nem is szokás kérdezni... - Zavarban vagyok az tény, de csak figyelem várva a reakcióját, szinte mindenre fel vagyok készülve, sőt még arra is, hogy most azonnal kisétál az ajtómon, mert nem néz normálisnak.

Tárgy: Re: F & L; coffee break 09.11.12 1:34

- Flora, én jól tudom, hogy te ugyan akkor képtelen volnál befogni és nem is kell... és az eddigieket sem nevezném igazán veszekedésnek.
- Civakodtunk, mardostuk egymást mint két gyerek... Mint két nagy gyerek. De hogy veszekedtünk volna? Nem hiszem. Ahhoz némi érdeklődés is szükségeltetik, ami nálunk igen csak hiányos volt. Inkább csak cukkolni próbáltuk egymást és többnyire sikerült is. Túl vagyunk már két csókon némi taperoláson és most ez a távolságtartás...
Cafatjaira tudnám szedni a szavait és elemezgetni, de ne kísértsük a sorsot. Tényleg, én sem akarok veszekedni, most nem. Bár ez kissé különösen hangzik tőlünk, nem kicsit.
Nem állíthatom,hogy kívülről ismerem már, de azt biztosan tudom, hogy még ha arra kérném se fogná vissza magát és akkor is meg úgy is a tudtomra hozná szerénytelen véleményét. Az eddigiek legalább is nagyon erről árulkodtak.
- Nem, azt azért nem mondanám!
- Határozottan rázom meg a fejem majd végig mérem tekintettemmel miközben fel idézem magamban mindkét szóban forgó alternatívát. Fogós kérdés... csak ne kerüljek döntés elé. De imádnám abban az egyenruhában. A börtön falai között pedig minden képzeletem felül múlta csak a körülmények dolgoztak ellenünk és mi magunk. De ez még változhat.
- Ó igen, nagyon. Másra sem tudok gondolni már napok óta... De most annyival nehezebb dolgod volna és az egyenruha sincs rajtad.
- Pajzán vigyor jelenik meg képemen. Nem, egyáltalán nem mocskos a fantáziám jelen pillanatokban... csak élénk és egyre élénkülne.
- Bevallom, én nem egészen így akartam, de ha neked ez elég és megfelel... Legyen!
- A legtöbb férfi mindkét kezét összetenné ha ilyesmit hallani egy ilyen igen csak vonzó nőtől. Nulla dráma, nulla bonyodalom, nulla kötöttség... Csak szex... és más semmi. Engem mégis váratlanul ért a dolog.
- Nem fogok ellen állni amennyiben marad a felállás... vagy netalán még az egyenruha is előkerül?
- Őszintén nem tudom mit gondoljak. De a hallottak után ez már igazán nem lesz zavarba ejtő senkinek sem... és ha csak az együttlétekre akarunk alapozni akkor arról beszélni kell.

Tárgy: Re: F & L; coffee break 12.11.12 13:45

Erősen próbálom magam lenyugtatni, mielőtt még újból a torkának esnék, pedig most valóban szívesen mélyeszteném bele fogamat nyakánál lévő puha bőrbe.
- Képtelen vagyok arra, hogy befogjam a számat? - Elképedve szúrós szemekkel nézek rá. Mindössze azért tettem fel kérdésemet, hogy legyen ideje vissza vonni ezt a kijelentését. Remélem nem sértő célzatból közölte ezt velem, mert ha rájönnék, hogy valami olyasmi rejlik a szavak mögött, egyből kitessékelném, de abból inkább ne kérjen, mert jól tudom, hogy milyen tudok lenni ha valakinek kellőképpen sikerül felhúznia.
- Szóval azért még is csak jobban izgassa a fantáziádat, ha egyenruhában vagyok? - Pimaszul teszem fel kérdésemet, próbálkozok elfelejteni azt a kis részletet, hogy alig ismerjük egymást és már ahhoz képes eléggé, furcsa viszonyba keveredtünk. Amúgy meg simán képes vagyok kinézni előle, hogy beindítsa az, ha egyenruhában domborítok neki. De ami késik az nem múlik, nem hiszem magamról, hogy bármi jó elrontója lennék és ha úgy hiszem, hogy bármi jó dolog kisülne a mi kis "kapcsolatunkból" nem fogok az útjába állni annak.
- Leo, ha tényleg ennyire vágysz rá, akkor meglátom, hogy mit tehetek érted. - Felnevetek, nevetésem nem akar szűnni, főleg hogy Leo olyan sokat mondó mosollyal néz rám. Aztán végül csak tudtam parancsolni magamnak és abba sikeredett hagynom a nevetést, hogy egy egészen másmilyen, szokatlan témára térjünk át. Bevallom, eléggé zavarban érzem magam, de gondolom ez látszik is rajtam.
- Nekem tökéletesen megfelelne. - Valahogy nem vágyok kapcsolatra, se időm sem pedig türelmem nem lenn hozzá. Viszont Leonak sincs senkije, ahogy nekem sem, ezért semmi okát nem látom, hogy jól érezzük magunkat egymás társaságában. Csak kielégítenénk egymás szükségleteit úgy, hogy nem féltékenykedünk a másikra, semmi komoly, csak egy kis szórakozás.
- Nem kerül elő, inkább jobban szeretném ha a rajtunk lévő ruhák kerülnének le. - Egészen közel hajolva hozzá suttogom neki, várva valami megmozdulásra. Kell valami reakció, amiből tudhatom, hogy tényleg benne van a dologban. Még mindig zavarban érzem magam, de vágyaim elhatalmasodtak felettem. Kezemet Leo combjára csúsztatom, az hogy innen milyen irányba fog haladni a kezem már csak is rajta múlik.

Tárgy: Re: F & L; coffee break

» Internet coffee shop

F & L; coffee break

F & L; coffee break

Similar topics

Similar topics