F & L; coffee break

Tárgy: Re: F & L; coffee break 14.11.12 20:25

- Hűha, jól sejtem, hogy ezt sürgősen vissza kellene vonnom ha kedves az életem?
- Most szívem szerint sírva nevetnék olyan képet vágott, de tudom hogy nem volna túl jó ötlet így meg próbálom magamba fojtani a nevetést kisebb-nagyobb sikerekkel.
- Nem Flora, én csak azt mondom... Tudatában vagyok annak, hogy neked mindig van véleményed és annak is, hogy akkor is a tudtomra fogod hozni ha én az ellenkezőjére is kérlek... Ha te úgy akarod.
- Remélem tudott követni és nem csak összezavarni sikerült. Mert én úgy nagyjából követtem és értettem amit mondok és bízom benne, hogy nem fogja ki forgatni szavaimat és a torkomnak esni akár csak egy hárpia. De nekem tényleg úgy tűnik, hogy Flora nem tesz csak úgy akárkinek a kedvére és igen is szóvá teszi ha valami nincs a tetszésére és abba már bele sem merek gondolni mi történik akkor ha valami nem az elképzelései szerint alakul.
- Nem egészen... Tudod az izgatná legjobban a fantáziámat ha egész egyszerűen ruha nélkül maradnál.
- Közlöm vele a szerénytelen véleményemet egy pillanatnyi pofátlan vigyorral azt remélve, hogy majd válaszként nem fog jól képen törölni, de ha már témánál vagyunk és ő tette fel a kérdést és az sem volt túl korhatár alatti. Igen, észvesztően dögös abban a ruhában és abban a szerelésben...
- Na és én is megfogom látni?
- Felcsillanó szemekkel meredek rá. Azt hiszem nem tudnám eléggé hangsúlyozni mennyire a kedvemre való - és persze másra - volna ha gyorsacskán magára kapná azt az egyenruhát. De nem túl sok reményt fűzök ahhoz, hogy ezt valóban meg is teszi majd nekem.
- Na jó, meggyőztél.
- Ez nem is kérdéses... és ha minden igaz és bízhatom benne és a lehetőségben nem ez az első és egyben utolsó alkalom és még annyi mindenre sort keríthetünk. egy pillanatig elidőztem szempárjában majd kihasználtam, hogy olyan közel van hozzám és egyből ajkai után kaptam akár csak a börtön falain belül és a megfigyelőkamerákon kívül.

Tárgy: Re: F & L; coffee break 14.11.12 23:04

- Nem Leo már késő, ezek után el foglak ásni a hátsókertben. - Szúrós szemekkel pislogok rá, mint ha tényleg komolyan gondolnám. Pár másodperc elejéig bírom is a komoly tekintetet, de aztán akaratlanul is elnevetem magam. Nem vagyok az a típus, aki hullákat ásna el a hátsókertben, szerintem inkább az a darabolós fajta lennék. Na de, ha Leo épségét veszem figyelembe, akkor gyorsan kiverem a fejemből a gyilkosság bármilyen formáját.
- Nem hittem, hogy ilyen gyorsan sikerül ennyire kiismerned. - Elégedetten mosolyodok rá, úgy látszik már tisztában van a játékszabályokkal és azzal is, hogy mennyire is vagyok akaratos. Hiába is tagadnánk, mindig minden úgy van, ahogy én akarom, még ha azt hiszi, hogy nem, még akkor is. Ezt nevezik talán női praktikának mások, de én inkább csak talpraesettségnek.
- Hm, szokatlanul őszinte és pofátlan is egyben. - Mikor már túl vagyok a meglepettségemen, akkor sejtelmesen elmosolyodok, ahogy szavait újból és újból felidézem elmémben. Igaz ami igaz, felettébb kíváncsi lettem arra, hogy vajon csak a szájára jár ennyire, vagy tényleg komolyan gondolta.
- Nem lenne jobb inkább érezni? - Nem mondom eléggé pikáns témába csöppentünk bele, de erről az egészről én tehetek, de egy cseppet sem bánom. Már az elejétől meg volt közöttünk az a szikra, ami olykor már hatalmas lángba csapott át. Inkább a civakodás helyett, sokkal kellemesebb módját is tudok, hogy a felgyülemlett feszültséget levezessük, amit garantáltan mindketten élvezhetünk. Már válaszolni sem bírtam, de nem bántam. Türelmetlenül estem neki ajkainak. Kezemmel közben rátapintottam mondhatni a lényegre, ami tenyerem alatt egyre inkább növekedni kezdett. Bele is mosolyogtam a csókba, ahogy elégedetten éreztem, hogy Leo igen csak harci helyzetben áll.
- Akarod? - Suttogtam bele a csókba, mert tényleg nem erőszak, bátran mondhat nemet is, ha neki többre van szüksége, mint a szex. Csak sosem voltam az a bizonyos féltékenykedős barátnő típus, ezért mindkettőnknek sokkal jobb lenne így.

Tárgy: Re: F & L; coffee break 16.11.12 18:38

- Hm? Vérfürdő lesz? Mert ahhoz előbb le kell gyilkolnod?
- Ettől a komoly tekintettől olykor tényleg hajlamos volnék megrémülni, de nem ebben a szituációban. Amikor nevet... Az viszont valami szemet gyönyörködtető. Ugyan akkor igyekszem nem elfelejteni, hogy bizony egy börtönőrrel méghozzá egy női börtönőrrel van dolgom. Még ha érnék is annyit, hogy általam bemocskolja a kezét.
- Nem igen hagytál más választást... egyébként még én magam se gondoltam.
- Ezt-azt tényleg gyorsan meg tudtam róla, de hátelég szembetűnőek voltak az úgy mond játékszabályok és már tudom, hogy ő az a nő akivel nem próbálnék meg túlságosan kekeckedni. Ugyan akkor tisztességesen játszmát visz. Előre elfekteti a játékszabályokat és ha tetszik tetszik ha nem nem. Viszont előtte piszkosul élvezi, hogy elhúzhatja előtted a mézes madzagot és utána oda üt ahol fáj.
- Nem értékeled az őszinteségemet?
- Egyébként jó rálátása van a dolgokra, de gondolom ezt már ő is tudja. Szokatlanul őszinte? Azt azért nem állítanám, hogy szokatlan annál inkább pofátlan, de belefér. A vél szentesíti az eszközt, pláne ha mindketten ugyan azt akarjuk.
- Ami késik nem múlik.
- Ezzel csupán arra kívántam célozni ,hogy nem fogom elfelejteni a dolgot és ha úgy alakul a helyzet nem ússza meg. De most kénytelen vagyok engedni neki és magamnak is. Mert ami jár az jár. Bár őszintén szólva mikor felajánlotta, hogy esetleg hazakísérhetném legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ez lesz belőle. Sokkal valószínűbbnek tartottam volna, hogy kiborítom és tényleg el ás a hátsó kertben.
Hogy akarom-e? Le sem tudnám tagadni főleg miután keze rátalált a gyenge pontomra és igen csak engedelmes volt? Nem tudok ellen állni és már nem is akarok.
- Te akarod?
- Azt hiszem az én részemről ez teljesen nyilvánvalóvá vállt. Kezemet gyengéden a mellére csúsztatom és várok...

Tárgy: Re: F & L; coffee break 17.11.12 6:54

- Oh igen, mert gondolom annak a tipikus vérengző gyilkosnak nézek ki, aki azért csalogassa be magához az áldozatait, hogy kivéreztesse? - Kezd megint csak elkalandozni a fantáziám, de hát ha már ennyire bele mentünk ebbe a gyilkolós témába, akkor legalább adjuk meg neki a módját. Egyrészt kiderül, hogy mit is gondol rólam és ha jól reménykedek, akkor még azt is megtudhatom, hogy nem nézi ki belőle, hogy bárkit is hidegvérrel megölnék. Nem is tudom, hogy hogyan jutottunk el idáig, de jobb lenne féken tartanunk a fantáziánkat, még az egyikünk tényleg kedvet kap a vérfürdőhöz.
- Oh, csak nehogy elbízd magad, mert a végén az is lehet, hogy rájössz, hogy mennyire tévesen ítéltél meg, ki tudja, talán még akár nagy csalódás is lehetek számodra, főleg akkor hogy ha elmúlik a bűbáj, amit rád mondtam. - Lazábbra veszem a figurát és inkább a gyilkos témát boszorkányossal váltom le.
- De nagyon is tetszik, hogy őszinte vagy. - Már jó pár férfitól hallottam, hogy szívesen látnának ruha nélkül, konkrétan a börtön falai között naponta hallgatom akár többször is, de eddig nem úgy értékeltem azt az őszinteséget, mint ahogyan Leoét fogom.
Ajkait falva szabad kezemmel túrók bele hajába, még a másikkal valami egészen mást tapintok. Nem válaszolok, mindössze felkelek a kanapéról, sejtelmesen elmosolyodok - amit tőlem nem hiszem, hogy túl sűrűn látott eddig - és elindulok a hálószobám felé, közben ledobom magamról a felsőmet, hogy azzal már ne kelljen kínlódnunk. Neki dőlve az ajtófélfának várom Leot, kissé vegyes érzelmek kavarognak bennem. Akarom, hogy megtörténjen, de ettől most olyan olcsónak érzem magam, reményeim szerint ezt az érzésemet gyorsan átváltsa valami más, valami jobb.

Tárgy: Re: F & L; coffee break 17.11.12 20:18

- Ó nem, nem. Én gyors halált szeretnék! Kérlek! Könyörgöm!
- Úgy hiszem kissé el tértünk a tárgytól bármi is volt már az és sokkal inkább elkalandoztunk vére tájakra. Én még soha sem gondolkodtam el azon hogyan szeretnék meghalni. Csak legyen gyors... ha fájnia kell hát fájjon, de nem érdemlem a szenvedést és a kínok kínját. Azt tartogassák valaki másnak. De kanyarodjunk csak vissza. Floraról valahogy egyáltalán nem tudnám elképzelni, hogy rám támadna a konyha késsel ha csak én nem adnék rá okot, de ilyesmiről szó sincs. Maradjunk a szándéknál.
- Nem kell neked semmiféle bűbáj... Csak te.
- Azért értékelendő, hogy most már nem vérengzünk. Ez az abrakadabra amúgy is sokkal szórakoztatóbb lehet. Elbájolt volna? Meglehet, talán még akkor a plázában... Visszavonhatatlanul. Nekem csak egy varázsigére volna szükségem, amivel megszabadíthatom minden gátlásától, de úgy hiszem ez úttal ezt magamnak kell csinálnom.
- Szinte megbabonázva követem tekintetemmel majd felkelek és követem... gondolom a hálója irányába. Időközben lekapom magamról a felsőmet nem mintha sürgetne az idő csak minél inkább szeretném kihasználni azt.
- Az ajtófélfának nyomva tapadok ismét ajkaira Kezeimmel végig simítva vagy inkább cirógatva arcán, nyakán, vállán majd végig a karján és végül a nadrágjával kezdek el babrálni.

Tárgy: Re: F & L; coffee break 24.11.12 22:33

- Az túl egyszerű lenne. - Vágom rá, fejemben több variáció is átfut, arról hogy hogyan végezhetnék vele, ha elborulna az agyam és odáig eljutnék. Biztosan elásnám a hátsóberken, de lennék olyan kedves, hogy vele ásatnám meg a saját sírját, persze csak ez akkor lehetséges, ha nem pillanatnyi felindultságból venném el az életét. De hirtelen nem is értem, hogy egyáltalán miért fantáziálok a halálról, sőt azt még ennyire sem, hogy hogyan jött fel közöttünk témaként. Ez már nem is számít, sikerült találnunk egy sokkal jobb és élvezetesebb témát, amiből talán nem is olyan sokára nem csak téma lesz.
- Hűha, ez fura volt, de aranyos. - Azt hiszem, ez valamiféle bók felé volt, amit ebben az esetben szívesen is fogadok. Felkelek a kanapéról, szívem torkomban lüktet, miközben egyre közelebb kerülök a hálószobához. Annyi furcsaság után, amin rövid idő alatt keresztül mentünk ez lesz a legfurcsább tettünk. Élvezem, hogy neki nyom az ajtófélfának. Nadrágomból gyorsan kibújtat, cserébe segítettem megszabadulni a sajátjától. Egyelőre még finoman csókolva hátrálok el vele egészen az ágyig. Egy mozdulat és Leo már is a hátán fekszik az ágyon, én pedig lelkesen mászok fölé, hogy tovább folytassam ezt a türelmetlen előjátékot. Eleinte csak játékosan kezdtem el csókolgatni nyakát, mellkasát, de az én idegeim sincsenek kötelekből, már piszkosul vágyok rá, hogy magáévá tegyen, de még mindig játszadozók vele, kíváncsi vagyok, hogy meddig bírja idegekkel, ameddig maga alá nem gyűr.

Tárgy: Re: F & L; coffee break 26.11.12 18:38

- De hatásos!
- Vágok közbe. Nem bírtam ki. Remélem most nem fog meglincselni azért amiért a szavába vágtam. Én jobb szeretem azt a módszert amely gyors és hatásos! Attól még, hogy egyszerű lehet pokolian fájdalmas.
- Azt akarod, hogy szenvedjek?
- Nagy szomorú szemekkel nézek rá. Gőzöm sincs, hogy beválik-e. Jobban mondva még gőzöm sincs, hogy nála mi is a befutó. Azt már tudom hogyan lehet zavarba hozni, de itt most meghatni kellene ami már sokkalta de nehezebb küldetésnek ígérkezik mióta azt mondta el ásna a hátsó kertben.
- Túl egyszerű? Nekem végem! Azt akarja, hogy sokáig húzzam és a kínok kínját éljem át és jó sokáig szenvedjek az életemért könyörögve...?! Tudom már, ki akar véreztetni. De... Még mielőtt neki látna a vérengzésnek vagy utána... Ki ásatja velem a saját sírom majd beletuszkol... Szép kilátások. A saját gondolataimtól nevető és sírógörcsöt tudnék kapni... Egyben!!
- Tévedés. Az aranyos kettőnk közül te vagy!
- Aranyos volt? Akkor ez jó - azt hiszem - és a jó mindig lehet jobb és még jobb, de akár kész katasztrófa is. A dolgok mindig fokozhatók, a végtelenségig.
- Nem mondhatnám, hogy meglepett... Épp ellenkezőleg, számítottam rá, hogy én fogom előbb az ágyon végezni azért is engedtem neki hagy alakuljanak csak úgy a dolgok ahogy azt ő elképzelte, ameddig mind ezt én is tudom tartani.
- Nem, nem mint egy kiscica inkább mint egy vadmacska kerekedett fölém széepn lassan. Kezdem magam tényleg áldozatnak érezni. Pokolian jó amit velem művel, ami már kevésbé jó, hogy nem túl sokáig fogom ezt még bírni cérnával. De gondolom erre már ő is rájött.
- De addig is kihasználom az alkalmat és egyelten mozdulattal kikapcsolom majd megszabadítom attól az egyetlen ruhadarabtól ami még meggátolja, hogy gyönyörködhessek kebelcsodáiban. Amint ez megtörtént úgy tapadok rá formás melleire és gyűröm magam alá!

Tárgy: Re: F & L; coffee break 28.11.12 20:18

- Csak akkor akarom, hogy szenvedj, ha én lehetek a megkínzód. - El sem tudom már képzelni, hogy mit gondolhat rólam, de azt hiszem már magában szadistának is elkönyvelhetett. Pedig egyáltalán nem vagyok az, mindössze csak harcias és akaratos. Nagyrészt az elítélteken csattan az ostor már képtelesen értve. Ritka eset, hogy bárkit is megütök, csak szükség esetén teszem, mikor már nincs más választásom és kényszerből teszem. Ezért azt hiszem, hogy az elfojtott agressziómat is levezetem a munkámban, ezért Leonak nincs is félnivalója.
- Leo nagyon jó úton haladsz ahhoz, hogy ismét zavarba hozzál. - Na jó, ez is eléggé különös volt, hogy azt mondta rám, hogy aranyos vagyok, mikor eddig eléggé gonoszan bántam vele, de eljött a kiengesztelés pillanata. Ez is kínzás, ha úgy nézzük, ahogyan lassan csókolgatom mellkasát, közben vegyes érzelmek kavarognak bennem. Egyáltalán nem tudom, hogy mennyire helyes, vagy hogy ezt mennyire fogjuk megbánni, de képtelen lennék leállni. Akarom, de még mennyire, hogy akarom! Be kell látnom, nagyon ügyes technikája van, mert fel sem tűnt, hogy már nem fedi semmi sem kebleimet. Egyértelműen megadtam neki magam. Hagyom, hogy birtokba vegyen, hogy feltérképezze testemet. Halk sóhajok és nyögések szakadnak ki belőlem, mikor megérzem Leo ajkait, na meg ficánkoló nyelvét melleimen. Egyre jobban kívántam, hogy nyelvével más testrészemet is megízleljen.

Tárgy: Re: F & L; coffee break 02.12.12 19:54

- Nem lenne kegyelem?
- Hiszen eddig sem volt. Csak, hogy eddig a szavakon túl mással nem igen tudtuk egymást kínozni, mert azt a csókot nem igazán tartom szenvedésnek és az ő részéről sem kínzásnak és nem gondolom, hogy csupán csak azért kezdeményezte volna, sokkal inkább valami másért. Mert ő is akarta, csak még nem tudta és szerette volna másnak hinni ezt az egészet és másként felfogni és egy ideig talán ment is. Én beismerem már fogalmam sincs, hogy mégis hogyan jutottunk el idáig, de talán jobb előre átrágnunk magunkat... akár ezen is. Voltak bizonyos előítéleteim a munkájával kapcsolatban és azt továbbra is tartom, hogy nem szeretném megízlelni a bosszú szomját.
- Akkor ideje irányt váltanom.
- Már egyáltalán nem az a célom, hogy zavarba hozzam, hiszen arra már volt példa és tudom, hogy nem lehetetlen. Most valami egészen máshogy szeretném zavarba hozni és úgy hiszem már így is többet fecsegtünk a kelleténél. Megvolt a nagy őszinteségi roham... és ennyi. Nem bántam meg, hogy elmondtam ha ezzel megyek valamire és tényleg meg tudja becsülni és tudja értékelni a szavaimat.
- Nem vagyok a türelem mintapéldánya így nem tudtam tovább sem őt sem magamat kínozni ezzel a már kínzó lassúsággal.
- Lassú mozdulattal szabadítottam utolsó már nem meglévő ruhadarabjától utat engedve ezzel magamnak és tökéletesen tisztába vagyok annak a tudatával, hogy ez nem marad következmények nélkül, de most - még - én vagyok felül.
- Nem kis meglepetésemre - amit persze nem mutattam ki, de mind ezek mellett nem még csak nem is gondoltam rá - egy testékszert véltem felfedezni, amivel különösképp jól szórakoztam kerülgetve a forró kását... eljátszadoztam vele.

Tárgy: Re: F & L; coffee break 03.12.12 8:07

- Úgy nézek ki, mint aki kegyelmet adna bárkinek is? - Leggonoszabb pillantásomat elővéve nézek rá, csak hogy még meggyőzőbb legyek, amit bírok is pár másodperc elejéig, de aztán akaratlanul is ajkaim pimasz mosolyra húzódnak. Ha tartana tőlem, akkor nem lenne ennyire nyugodt, ezért is merek neki ilyeneket mondani, mert tudom, hogy nem veszi komolyan, hogy megkínoznám. Persze nem fogom kínzókamrába zárni, de vannak erre módszereim, ha éppenséggel azt akarnám, hogy szenvedjen.
- Nem lenne rossz ötlet. - Utálom zavarban érezni magam és lepirulni és nem is szoktam, de Leo különös módon képes ezt kiváltani belőlem. De félre teszem zavaromat, ahogyan felsőmet ledobom. Nem tudom, hogy ez a dolog mennyire fog működni közöttünk, hogy megpróbálunk mindenféle érzelmet kizárni és csak a testi örömszerzésre koncentrálni, de azért egy próbát megér.
Amint teljesen meztelenül fekszek az ágyon, úgy kezd testem megvonaglani, Leo nagyon célratörő mozdulatai végett. Úgy érzem, hogy nagyon is tetszik neki, amit odalent talált, mert eléggé elszórakozik vele, legnagyobb örömömre.
- Tetszik? - Kérdezek rá két sóhajtás között. Remélem megleptem ezzel a testékszerrel, mert engem eléggé meglepett, hogy ennyire jól tud bánni nyelvével. Alsó ajkamat harapdálva adtam át magam az élvezeteknek, amit Leo nekem okozott.

Tárgy: Re: F & L; coffee break 03.12.12 20:50

- Kérlek még ne írd alá a halálos ítéletemet, még annyi mindent szeretnék megtenni!
- Lebiggyesztett számmal és szomorú szemeimmel nézek rá, amit nem nehéz elő idéznem csak bele kell gondolnom az amúgy is tökéletes életemre. De talán ennyire nem kellene, legalább is nem most. Az őszinteséget is túlzásba lehet vinni én viszont nem szeretném és traktálni se olyasmivel, amit nem kérdezett vagy nem érdekli és biztos neki is meg van a maga baja. Én pedig nem szerezek a magaméról cseverészni. Nem sikerült mosolyt csalnom a saját arcomra, de azért örülök, hogy legalább ő örülni tud nekem!
- Attól még zavarba ejthetlek, hogy nem használok szavakat.
- Ha már szavak útján sikerült szavak nélkül is menni fog ha úgy akarom. De most nem ez a legfőbb célom és miért is tenném ha ő nem szeretné. Megértem, hogy nem csípi ha valaki megpróbálja zavarba hozni és még sikerül is. Ugyan ki szeretne paprika piros arccal villogni, mikor minden gondolatot ki ül az arcodra és esélytelen, hogy bármit is letagadj.
- A kérdést megválaszolatlanul hagytam, de csak mert nem érzem rá számat beszédre nyitni és inkább megmutatom, hogy mennyire tetszik. Legalább annyira amennyire meg tudott lepni vele.
- Felhagytam a játszadozással. Tovább szerettem volna fokozni Flora örömeit épp ezért belevetettem magam a dolgok sűrűjébe. Nyelvem egyre inkább ficánkolni kezdett. Ő már csak ilyen. Képtelen egy helyen és nyugton maradni.

Tárgy: Re: F & L; coffee break 08.12.12 5:34

- Nem fogom alá írni, csak azért, mert annyi minden van még, amit szeretnék, hogy megtegyél. - Na jó, talán ez eléggé önző volt, még tőlem is, de hát annyi mindenre szeretném még Leot felhasználni. Megölni azt viszont biztosan nem fogom, nem vagyok egy gyilkos típus, bár ha a szemeimmel tudnék ölni, akkor már biztosan a föld alatt lenne, de mivel ez nem lehetséges, ezért még az élők sorában van, szerencsémre. Használni szeretném, de nem csak úgy, mintha tárgy lenne, szerintem ezt még ő is élvezné.
- Próbálkozhatsz, hátha sikerül. - Valahogy eddig is különös módon sikere volt nálam, ami még számomra is eléggé nagy meglepetés, bele sem merek gondolni, hogy őt hogy meglephettem ezzel. Sőt, ismét sikerült egy hatalmas meglepetésbe sodornom magamat, azzal, hogy bele mentem abba, hogy eléggé közel kerüljünk egymáshoz, egy ilyen rettentően elcseszett kezdés után.
Hátam ívben megfeszült, levegőt kapkodva nyögtem fel, ahogyan erősen bele markoltam a lepedőbe. Elmondhatatlanul élvezem, ahogyan játszadozik velem. Testemet elöntötte a forróság, hőhullámaim után, egy utolsó hangosat nyögve értem el a fellegekbe. Magamba kapkodva a levegőt próbáltam légzésemet csillapítani, még mindig az extázis hatása alatt voltam, de Leo nem vacakolt. Pár másodperc is alig telt el, de újból felnyögtem. Belém hatolt, misszionárius pózban folytattuk tovább, egészen addig, ameddig át nem vettem az uralmat és felküzdöttem magam.

Tárgy: Re: F & L; coffee break 14.12.12 21:48

- Azaz még túl asok mindent szeretnél tőlem kapni ahhoz, hogy csak úgy megtedd?
- Szeretek tisztán látni és tisztában lenni a lehetőségeimmel, határokkal, elvárásokkal. Többé-kevésbé... Elvárások... Az emberek túl sokat akarnak és várnak! De egyáltalán nem biztos, hogy mind azt meg is kapják. engem pedig különösképp nem érdekel ez az egész. Az elvárások... Soha sem kaptam semmit az életben az életemtől... Én miért adnék? Soha sem voltam túl odaadó pedig nem egyszer megpróbáltam. Ez van amikor nem tudsz nyíl egyenesen csak is előre tekinteni. Vala mindig visszahúz. Nem tudsz szabadulni. Kísértenek.
- Megteszem...
- Szavai nem hangoztak túl biztatóan, de talán azt tartottam volna csak különösnek ha eképpen szólt volna hozzám. Ezt már igazán megszoktam. S hát sikerült is. Az egyszer követi a még egyszer. Csak most másik utat kell találnom.
- Pontosan ezt is csinálom. Felfedezek... avagy felderítek? Nem, feltárok.
- Nem is kicsit voltak a tetszésemre hangos nyögései. Utat mutatnak... és már az első pillanattól fogva ezt szerettem volna hallani. Sikerült! Hihetetlenül elégedettnek érzem magam jelen helyzetben, de ez persze még változhat... így szeretném alaposan kihasználni minden egyes mozzanatát.
- Önelégült mosolyommal kerekedtem fölé nem tétovázva és esélyt adva bármiféle magánakcióra, mert belőle simán kinézem. Addig szeretnék irányítani ameddig csak megtehetem és nem fogom egykönnyen feladni.
- Magabiztosan hatoltam belé lassú, de annál határozottabb mozdulatokkal majd fokozatosan gyorsítottam a tempón mindvégig fenn tartva a szemkontaktust.

Tárgy: Re: F & L; coffee break 15.12.12 20:52

Leo tökéletesen rátapintott a lényegre, férfi létére eléggé sok esze van. Kérdésre bólintok egyet, de aztán végül csak megszólalok, hogy szavakkal is megerősítsem álláspontomat.
- Igen Leo, pontosan erről van szó. - Nincsenek nagy elvárásaim vele szemben, csak annyi, hogy tegye meg, amire vágyok. Na és, hogy jól teljesítsen, ha már egyességet kötöttünk abban, hogy barátok leszünk, akik odaadóan figyelnek egymásra, ha az élvezetekről van szó. Nem azt várom el tőle, hogy szeressen vagy hogy legyen hozzám hűséges, mert ez nem egy kapcsolat, mármint ha úgy vesszük, minket csak a szex fog össze kötni, nem az érzelmek.
- Ettől tartottam. - Sunyi vigyor húzódik meg ajkaim szegletében. Nincs attól rosszabb ha valamit egy férfi a fejében vesz! Tévedtem, vagy rosszabb, ha el is éri céljait.
Nyelve pont ott ficánkolt, ahol szerettem volna, hogy legyen, ezért a vártnál gyorsabban jutottam el a csúcsra. Ha még ez nem is lett volna elég ilyen rövid idő lefogása alatt, de még fel sem lélegezhettem, mikor újból támadást inditott ellenem. Újból hangosan felnyögtem, mikor már belém hatolt. Szájára csókolva terelem el figyelmét, kihasználva a lehetőséget változtatok a pózon. Szeretek az ágyban is uralkodni, ezért is kerekedtem felé. Egyre inkább gyorsabb ütemben kezdtem mozgatni csípőmet, ahogy fel és le mozogtam rajta. Hangos nyögések hagyták el ajkaimat, amikbe bele-bele haraptam, amint szaporábban véve a levegőt próbáltam figyelni arra, hogy Leonak is élvezetes legyen az együttlét.

Tárgy: Re: F & L; coffee break 27.12.12 21:22

- Szeretek a lényegre tapintani és az körül is forogni. szeretem tudni, hogy mire is számíthatok, hogy mi az amit elvárhatok és, hogy mi az amit elvárnak és ehhez kimérten cselekedni. Nem túlzottan szeretem a meglepetéseket... De nem hinném, hogy ebből kifolyólag különösebb bonyodalmak szövődnének kettőnk között. Hiszen nekünk nincsenek különösebb elvárásaink a másikkal szemben és semmit sem kell megtennünk a másikért csak azt amiben maradtunk és azt jól, nagyon jól.
- Neki igazán semmitől sem kell tartania, de gondolom ezzel ő is tökéletesen tisztában van. De ha mégsem akkor csak annyira kell odafigyelnie, hogy mit ejt ki azon a csöpp kis száján magával ragadó ajkai között.
- Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid idő alatt révbe érek, de gondolom ez nem véletlent, ahogy azt is merem remélni, hogy nem úgy cserélgeti az alkalmi partnereit mint más az alsóneműjét... Mert az igen csak elgondolkodtató volna. Nem habozta, hiszen nem azért vagyok most itt, hanem hogy megadjam neki amire vágyik én pedig, hogy elvegyem tőle azt amire vágyok és, hogy az mindkettőnk számára épp annyira élvezetes legyen.
- Nagyon is a tetszésemre van hangos nyögdécselését hallgatni, de ne gondolja egy percig sem, hogy ennyivel be is érem majd. Vesztemre bedőltem neki egy pillanatra, ami pontosan elég volt annyira, hogy engedjek neki és így ő került felülre. Némileg azért tudott kárpótolni a látvány, de természetesen ez csak addig marad ennyiben még ki nem dolgozom az újabb haditervet ellene...
- Ehhez pedig még meg kell találnom a megfelelő eszközöket. Kezeimet két mellére csúsztatom majd simogatni kezdem majd tovább haladok végig lefelé az oldalán egészen a csípőjéig, amit kicsivel erősebben megragadom gyorsabb mozgásra késztetve.

Tárgy: Re: F & L; coffee break 03.01.13 2:33

Tényleg nem tudom, hogy mi ütött belém, már akkor sem mikor a börtönben megcsókoltam, na meg akkor mikor felhívtam és végképp fogalmam sincs, hogy miért hívtam fel hozzám, ahol egy vissza utasíthatatlan ajánlatot adtam neki. Talán csak túlságosan rabul ejtett a férfi vonzereje, az a kisugárzás, amivel ilyen hatással van rám, mert nem adom meg mindenkinek azt a lehetőséget, hogy kötelességek nélkül az ágyamba merészkedjen. Mindössze vágytam valami újra, valami élvezetesre, ami felpezsdíti az életemet. Leo pedig pont jó helyen volt, jó időben, hogy részese lehessen ennek, látszólag nagyon is tetszik neki a kialakult helyzet, ami már nem is csodálkozok el. Férfiből van, akiknek csak az élvezet számít, de most fogok én is férfi mód viselkedni, abban hogy csak is az élvezetek hajkurászásával leszel elfoglalva, azzal, hogy mennyi orgazmusban volt részünk egymás által, kihagyva minden felesleges romantikát és giccsparádét. Arra vágyok, hogy ne csak olyan szokásos szeretkezésben legyen részem, hanem valami pluszban, amitől az egész élvezetesebb lesz. Tény, hogy tetszett, hogy Leo ilyen hirtelen és vadul belém hatol, de azért még is csak átvettem az irányító szerepét. Ez az első menetünk, még csak próbálok rájönni, hogy kinek hogy a legjobb, de nem lenne ellenemre, ha végig én lennék a dominánsabb fél, de szerintem nem fogja hagyni csak úgy magát. Engedelmesen gyorsítok a tempón, vissza sem tudnám fogni belőlem kitörőn nyögéseket. Egyik kezemet Leo mellkasára simítom, másikkal pedig hajamba túrva mozgatom gyorsabban és gyorsabban a csípőmet, érezve azt a bizonyos kellemes érzést, ami arra utal, hogy bizony lassan még ennél is hangosabban fogok nyögdécselni.

Tárgy: Re: F & L; coffee break 07.01.13 22:30

- Ha arra kerülne a sor nem igazán tudom, hogyan is tudnám legjobban megmagyarázni vagy alátámasztani ezen döntésemet. Nem nagyon menne a dolog talán sehogyan sem. Annyira nem vall rám mind ez. Igazából azt sem tudom mi vallana rám igazán. Csak kapva kaptam az ajánlaton fogalmam sincs miben bízva. De hát minden olyan adott volt és nekem csak a karom kellett ki nyújtanom felé azt remélve, hogy nem esek majd pofára. De mindenképpen megéri még ha nem is lesz legközelebb. Őrületesen dögös és akaratos és ki tudna egy ilyen nőnek nemet mondani?
- Talán ezért is sikerült fölém kerekednie. Nem azért mert hagytam magam egyszerűen csak elcsavarta a fejem és egy pillanatig nem figyeltem az erőviszonyok fenntartására. De mind addig amíg a kialakult helyzet mindkettőnk számára épp annyira kedvező addig nem bánom a dolgot, de ugyan akkor ki nem állhatom ha uralkodni próbálnak rajtam! Erre majd megpróbálom valamikor valahogy széepn finoman és csendben rávezetni! Hiszem azt, hogy nem ez lesz az egyetlen kompromisszum ami kettőnk között köttetni fog! De úgy gondolom, hogy másképp két katasztrófa lesz a mi kis viszonyunk és, hogy egymást tiszteletben kell tartanunk ha azt akarjuk, hogy valóban működjön ez a dolog!
- Csak ámulok. Nem szokásom álmodozni, de a látvány ami elém tárul az minimum egy csodás álomba illő, olyan hihetetlen, de piszkosul élvezem. Egyszerűen megőrjít ez a nő személy! Azért az édes hangjáért, azokért az édesen csilingelő nyögdécseléseiért pedig bármire képes volnék! Biztosan tudom, hogy ez a nő fogja egy napom okozni a vesztemet mégsem vagyok képes ellen állni!
- Engedtem neki és az élvezeteknek hagytam, hogy ki élje magát rajtam kivárva a megfelelő pillanatot a gyönyör pillanatát amikor is közelebb húztam magamhoz és ismételten magam alá utasítottam majd néhány pillanat múlva ismételten mozgásba lendültem. Tekintsen erre úgy mint egy bosszúra amiért aljas mód át vette tőlem az irányítást én pedig kénytelen voltam át adni neki!

Tárgy: Re: F & L; coffee break 09.01.13 21:22

Már az első pillanatban meg volt kettőnk között az a bizonyos szikrázás, ami nem csak úgy takarékra téve lángolt, hanem hatalmas lángcsóvákkal csapott fel kettőnk között, ez miatt illünk ennyire egymáshoz. Na jó, talán túlzás hogy illenénk egymáshoz, ennyi ismeretség után, de meg van kettőnk között az a bizonyos vonzalom, a kémia ami szükséges. Elkerülhetetlenül vonzzuk egymást, akár egy mágnes északi és déli oldala, hiába is próbáltam eltaszítani magamtól, erősebb volt a közöttünk uralkodó vonzóerő. Ez egy olyan valami, amit képtelenség szavakba írni, vagy akár megmagyarázni, vagyis én nem tudok rá találni megfelelő választ, hogy hogyan tudok vonzódni egy majdnem teljesen ismeretlen férfihoz, aki pimasz és szókimondó és annyira helyes, hogy már most a vesztemet érzem miatta.
Nem volt nehéz kicselezni, gyorsan átvettem az irányítást felette. Körmeimet finoman húzogattam mellkasán, ahogy csípőmmel előre, majd hátra tettem mozdulatokat, csak szép lassan, hergelve az ingereket. Egyenes háttal mozogtam rajta, mindvégig szemébe nézve élvezve elismerő pillantásait, amivel testemet ostromolta. Egyre több és több nyögés szakadt ki torkomból, ismét gyorsabb tempót diktálva rajta. Megadva magam, nyögtem fel, kielégülten zihálva. Időm sem volt észhez térni, mert Leo ismét akcióba lendült. Nem ellenkeztem, most valahogy tudott tetszeni, hogy átragadta tőlem az irányítást. Lábaimat dereka köré fontam, kezeimet pedig nyaka köré, közelebb húzva magamhoz, hogy újra eljátszadozzak ajkai kóstolgatásával.

Tárgy: Re: F & L; coffee break 14.01.13 23:29

- Szavai még mindig ledöbbenteket ha visszaemlékszem rájuk, de akkor is és most is megpróbálok nem gondolkodni csak cselekedni, mert jól tudom ha most nem teszem meg többé talán már nem nyílik rá lehetőségem és kell nekem. Nem tudom, hogy hogyan vagy hogy miért, de nem is érdekel! Csak abban az egy dologban tudok bízni, hogy kötöttségek nélkül csalódás sem érhet, újból. Fogalmam sincs mivel érdemeltem ki, de legyen elég, mert nekem már sok is volt az eddigi életem hol ott semmit sem kértem többek között azt sem, hogy ma , most itt lehessek, sőt még csak azt se, hogy a világon, de megtörtént és csak összejött. Épp elég volt már! Soha sem kértem, akartam semmit, csak most és azt nagyon és hagyom csak úgy kicsúszni a kezeim közül! Soha sem vágytam semmire még sem volt könnyű és akkor jött ő és megtaláltam az első dolgot az életemben amit valóban akarok! Meglehet hülyén hangzik és nem tudom megmagyarázni, hogy mind ez hogy lehetséges ilyen rövid idő alatt, de talán egyszer majd ez is menni fog még ha nem is járok sikerrel, mert semmit sem várhatok el tőle és én ezzel tökéletesen tisztába vagyok!
- Mondhatom, hogy a legkevésbé sem számítottam erre a kis fordulatra, de nagyon is a tetszésemre van, ami nem meglepő hisz bámulatosan gyönyörű és csak a bolond nem kapott volna ezen az ajánlaton.
- Mindaddig engedelmesen viselkedtem amíg gyengülni nem látszott a túlerő. Persze számítottam á, hogy majd irányítói babárokra tör. Ő nem az a fajta aki csak úgy hagyná, hogy valaki irányítgassa. Én azért mégis megpróbálom lesz ami lesz alapon remélve, hogy még tudom hol húzódnak azok a bizonyos határok, de ha elfelejteném hát mérget vehetek rá, hogy Flora majd emlékeztetni fog rá és én majd érteni fogok a szép szóból, de addig is miért ne feszegetném a határokat? Csak úgy lehetséges, hogy ki ismerjem és jó tudnunk, hogy másik meddig mehet el és miféle következményekre kell számítani, mert egy váratlan meglepetés sem csak kellemes tud lenni.
- Azt hiszem még néhány perc és elcsöppenek a látványtól így tennem kellett valamit így ismét magam alá gyűrtem, ami az ő esetében soha sem könnyű kivétel ha hagyja magát, ami minden bizonnyal kivételes esetnek számít.
- Élvezettel tapadtam újfent édes puha ajkaira. Tetszik ahogy kóstolgatjuk egymást, de én most magasabbra teszem a tétet. Kezem lágyan siklik végig puha bőrén utat találva magának hamvas kebléig, amit gyengéden, de határozottan masszírozni kezdek.

Tárgy: Re: F & L; coffee break 15.01.13 2:57

Veszélyes vállalkozásba kezdtünk ketten, mert könnyű bele menni, de arra nem is gondolok, hogy milyen következményei lehetnek annak, hogy jól érezzük magunkat egymás társaságában. Próbálok optimistán hozzál állni és nem gondolni arra, hogy esetlegesen rosszul is elsülhet az, hogy csak a szexre épül kapcsolatunk. Mi lesz akkor, ha már nem fog menni csak az, hogy lefeküdjünk egymással? Akkor lesz az egész furcsa, ha bele keverjük az érzelmeket is, ami részemről még nincs, de ki tudja, hogy mit fog hozni a jövő. De most ezen igazán nem szeretnék görcsölni, elég leszek akkor, mikor lesznek ilyen problémáink. Valójában azt sem tudom, hogy készen állnék-e egy komoly kapcsolatra, vagy hogy képes lennék-e rá. Túl sokat dolgozok és mindig a kevés együtt töltött idő végett hűltek ki eddigi kapcsoltaink. Tegyük fel, ha bele is mennék, akkor minimum megkövetelném a hűséget tőle, mert én is az lennék, mert a nyitott kapcsolat gondolatától is a falra tudnék mászni. Nekem most csak egy erős férfira van szükségem, akivel néha napján el lehet beszélgetni, csak annyit kérek, hogy legyen normális velem szemben és adjam meg azt amire vágyok, nincs nagy vagy sok igényem, de azt a párat szeretem, ha profin elvégzik. Ezért is felemelő érzés, hogy Leo tud velem bánni, mert eddig azzal fogott meg, hogy nem félt velem szembe szállni, most pedig gyengédsége ejtett rabul. Kimondottan élveztem, hogy ennyire óvatosan bánt velem, ezzel is éreztetve, hogy nő vagyok. Nem zavartatva magam hangosan nyögve élvezem, azt a tempót amit diktál, ha zavarnám nyögéseimmel biztosan veszem, hogy befogná a számat, de eddig nem tette meg, kivéve mikor egymás ajakit ízlelgettük. Nem vallanám be, de tetszik az alárendelt szerep, na és az, ahogyan Leo uralkodik felettem. Szemébe nézve húzom minél közelebb magamhoz, újfent ajkait kezdve csókolgatni, onnan pedig haladva onnan pedig ahol érem halmozva el testét apró csókokkal. Bele-bele nyögve bőrébe. Már sikerült egyszer célba érnem, ezért mikor melleimet vette kezelése, az volt az utolsó löket számomra, hogy testem ismét ívben megfeszülve adja át magát az újabb orgazmusnak.

Tárgy: Re: F & L; coffee break 15.01.13 22:57

- Talán felelőtlenség az amit most teszek illetve teszünk, de előbb szúrnám tököm magam mintsem, hogy nemet tudjak mondai neki vagy ezt így sorjában. Felelőtlen, mert abba még csak bele sem gondoltam, hogy mi lesz akkor ha már nem csak a szex miatt akarom. mert hát az együtt létet még sem lehet csak úgy semmibe venni. Lehet, egy rövid ideig. Egy bizonytalan idő múlva pedig már észre sem veszed és mégis kötődsz a másikhoz valamiféle módon, amit nem tudsz megmagyarázni csak érzed és én pontosan ettől félek... hogy majd egyedül maradok evvel az érzéssel és nekem kell egyedöl megküzdenem vele, mert vagy ez vagy semmi.
- Nem kell már megmagyarázni tudom milyen az élet és soha sem voltak különösebb elvárásaim ezen a téren. De ha valaki mégis csak szeretné velem megosztani a sajátját, ami kész őrültség volna legalább is arra vallana... Nos, azt hiszem nem vagyok túl nagyigényű. Tudom tisztelni a nőket és Flora már az első percekben kiharcolta magának a figyelmet és egyben a tiszteletet, amiért minden elismerésem az övé. nem kérnék mást csak, hogy ezt viszonozza. Érthető okokból nem tűröm a titkolózást és nem igen tudom tolerálni a hazugságokat sem, de cserébe én is fel tudom ajánlani az őszinteségemet. ennyit tudok nyújtani. De van aminek ez mit sem ér...!
- Tudom nem ez a legjobb pillanat az elmélkedésre, de egyszerűen nem tudok kikapcsolni. Bevillannak képek. Talán furcsán hangzik és jó magam is furcsán érzem magam, de olyan jól esik az, hogy ha valakivel tényleg tudok őszintén beszélgetni. Általában magam oldom meg a problémáimat vagy így vagy úgy ezért is különös az amit most teszek.
- Mondhatom kiválóan tudott időzíteni, aminek meg is lett az eredménye. Kiéhezve estünk egymásnak és egyetlen célunk az volt, hogy ha még csak rövid ideig is, de uralni tudjuk egymást és minél több élvezetben részesíteni a másikat. Úgy hiszem én jó fiú voltam és megtettem amit tudtam. Engedelmes voltam amikor azt kellett, de ugyan akkor fel vettem vele a harcot amikor úgy éreztem.
- Van egy olyan érzésem, hogy órákig el tudnék játszani hamvas kebleivel... Kényeztetném... Csókolgatnám egész testét... Szép ábrándjaimból csakis nyögései tudtak kiszakítani amit oly élvezettel hallgattam és váltottam ki belőle. Szívem szerint abba sem akartam hagyni, de nem túl célszerű ennyire elfárasztani, hiszen a holnap egy új nap.
- Szakadatlanul ostromoltam apró csókjaimmal puha bőrét így adva át magam az élvezeteknek majd az oldalamra feküdve heveredtem mellé, de továbbra se tudtam le venni róla a szemem.
- Szóval itt maradjak vagy inkább szeretnél egyedül lenni?
- Erre az apró részletre már nem tértünk ki így inkább megkérdezem. Egyik sem okozna problémát mégis így a legtisztább és én tőle szeretném hallani.

Tárgy: Re: F & L; coffee break 16.01.13 0:01

Eleinte voltak kételyeim, nem voltam teljesen tisztában azzal, hogy most tényleg ezzel jót teszünk egymással, hogy érzelmek nélkül hajszoljuk az élvezeteket. Akkor egészen más lenne az eset, ha csak egy egyszeri alkalom lenne, ami után mindenki menne a saját dolgára, de ez nem ilyen. Van egy megállapodásunk, aminek még ki kell dolgozni a részleteit, az elméleti részen gyorsan átugorva vágtunk bele a gyakorlatba. Ha már csak minden a szexről fog szólni kettőnk között, akkor szeretném kitapasztalni, hogy milyen az ágyban, már csak azért is, hogy el tudjam neki mondani, hogy mit szeretek jobban és kevésbe. Eddig viszont semmi okom sincs panaszra. Nem úgy nyúl hozzám, mint aki attól tartana, hogy törékeny lennék, de még sem durva. Szenvedélyes, de még sem viszi túlzásba, egyben uralkodó típus is, de egy kis csellel gyorsan el lehet terelni a figyelmét, hogy saját kezembe vegyem a gyeplőt. Előre tudom, hogy ebből még lehetnek vitáink, csak még azt nem tudom, hogy ki fog engedni a domináns fél szerepéből, mert imádom irányítani és kell is nekem az irányítás, viszont azt is szeretem, ha férfiként viselkedik és elragadja tőlem az irányítás lehetőséget. Ezek szerint ezt a szerepet, majd felváltva fogjuk művelni az ágyban és harcolni egymás ellen. Most is harcolunk egymással, de ebben a csatában én maradtam alul, de cseppet sem bánom, sőt inkább nagyon is élvezem. Lábaim dereka köré fonva, nem túl erősen hagyva neki némi mozgásteret. Forró meztelen testűnk egymásnak súrlódik, amitől egyre inkább elfog a melegség, amit a bennem lángra robbanó tűzforró vágy vált ki. Számat képtelen voltam befogni, hol Leo ajakira tapadtam hol nyakát, vállát csókolgattam apró nyögéseim közepette, adom meg magam annak a gyönyörnek, amit neki köszönhetek. Légzésemet csillapítva kaptam felé fejemet, mikor már kitisztult a kép előttem és véget ért az extázis érzetem.
- Nyugodtan maradhatsz, érezd magad otthon. Viszont ha nem haragszol meg nekem aludnom is kellene valamennyit, reggel kelek és alaposan kifárasztottál. - Elégedett mosolyomat képtelen vagyok eltüntetni arcomról. Közelebb hajolva hozzá adok arcára egy jó éjt puszit, utána takaró után nyúlok, magunkra rántva fordítok neki hátat. Nem azért mert nem szeretném látni, hanem mert mindig ebben a pózban alszok és nem vagyok ahhoz hozzá szokva, hogy bárki mással meg kellene osztanom ágyamat. Minden porcikám elernyedt, csak annyit tapasztalok már a külvilágból, hogy mezítelen testemet takaró fedi, hallom még Leo szuszogását, ettől megnyugodva csukodnak le szemeim.

Tárgy: Re: F & L; coffee break 16.01.13 0:52

- Az már az első pillanatban nyilvánvaló és tisztán látható, levehető tény volt, hogy mindketten épp annyira vagyunk akaratosak és nem ismerünk viccet ha a magunk igazáróól van szó. A humorérzék ugyan akkor elengedhetetlen csak nem mindenki tudja egyformán értékelni és olykor eléggé keserű tud lenni, de ha nem volna igaz akkor mégis kit érdekelne? Mindegy is... Ebből még minden bizonnyal akadni fognak problémák aminek csak egyféleképpen tudunk véget vetni, még pedig ha valaki enged a makacsságából. Személy szerint utálok veszekedni és felesleges időpocsékolásnak tartom így azt már annál valószínűbbnek tartom, hogy én leszek az a személy. Nem esik nehezemre befogni a számat ha arról van szó, de ugyan akkor csak azért mert valamit nem mondunk ki attól az még nagyon is jelen van.
- Őszintén meglepett a dolog, hogy tudtunk nyitni egymás felé és engedni a másiknak még úgy is, hogy én kezdtem meg a sort. Nem tartom nagy ügynek és nem is fogom felfújni végtére is ez erről szól, mi pedig már felnőttek volnánk itt volna a végső ideje, hogy úgy viselkedjünk. Nem tudom mennyire lesz működő képes ez az adok-kapok játék, de egy próbát mindenképpen megér. Nincs más dolgunk mint tiszteletben tartani a kiszabott határvonalakat, amikből én nem engedek! Persze szinte kizártnak tartom, hogy egyet-egyet át ne lépnénk, de vannak megbocsátható léptek...
- Képtelen voltam megálljt parancsolni magamnak, de tudtam, hogy végső esetben ő majd megteszi helyettem. Ezért aztán egyikünk sem hibás. Ki kell még tapasztalnunk, hogy kinek hogyan is volna a legjobb és nem árt odafigyelnünk egymásra. Csak úgy van értelme.
- Gyengéden mégis határozottan játszadoztam feszes kerek melleivel, lágyan érzékien halmoztam el testét apró csókokkal ami oly hibátlan és tökéletes, hogy még mindig alig tudom el hinni, hogy ez most tényleg velem... velünk történik.
- Egymást követően jutottunk el a csúcsra ekkor érzékelve, hogy mikor az elég és mivel Flora sem tiltakozott így ki fújva magam mellé heveredtem.
- Figyelmesen hallgattam végig szavait, de úgy éreztem inkább már nem tartanám fel. Úgy hiszem reggel még mindkettőnkre vár egy igen hosszúnak ígérkező műszak és ahhoz valakinek fel is kell kelnie majd. Magamra húztam a takarót, de mivel nem vagyok az a tipikusan fázós fajta így csak a derekam környékét takartam be vele, mivel bár én nem fázom, de a derekam az iszonyatosan tud fájni ha megfázik. Mindenféle hátsószándék nélkül fordultam meg én is felé. Mivel még nem érzem, hogy ott tartanánk így a kezemet magam mellett tartva aludtam el...

Tárgy: Re: F & L; coffee break

» Internet coffee shop

F & L; coffee break

F & L; coffee break

Similar topics

Similar topics