Reggeli meglepetés

Tárgy: Reggeli meglepetés 23.11.12 3:04

Mosolyogva nyitom ki szemeimet, minden olyan, mintha egy valóságos tündérmesébe csöppentem volna bele, biztosan azért, mert még képtelen voltam felfogni, hogy tényleg azt mondta, hogy szeret! Arcomról képtelen vagyok levarázsolni mosolyomat, még a zuhany alatt is és az utána lévő öltözködés közben is szüntelenül. Öltözékem kifinomult és elegáns, valójában most nem azzal voltam elfoglalva, hogy mit vegyek fel, csak kikaptam az első holmit, amin megragadt a szemem. Kifelé menet, magamra erőltettem némi komolyságot, belépve már Desmond ott ült a helyén. A látszat kedvéért, megpróbáltam hűvös lenni hozzá, pedig annyira máshogy szeretném köszönteni, de még egyelőre nem tehetem meg.
- Jó reggelt. - Helyet foglalok vele szemben, így méterekkel el vagyunk választva egymástól, ahogy leültem már a bejáró nő, hozta is a kávémat és a reggeli újságokat, amiket olvasni szoktam. Eric és Lily már a korai órákban felpattant a magángépükre, hogy megkezdjék a kikapcsolódást, mert biztosan nagyon megterhelő lehet számukra ez a pár nap amit itt töltöttek, hogy rögtön valami kis eldugott szigeten kelljen nekik felfrissülniük. Magamban elmélkedve ezen, na meg azon, hogy nekünk is mennyire jó lenne, ha kicsit távol Vegástól, ahol senki sem ismer minket együtt lehetnénk. Kávét szürcsölgetve válogatok az újságok között, mire tekintetem megakad valamin! Nem hiszem el! Ott bámul rám az újságból egy közös kép Desmonddal és egy rövid, de annál ütősebb cikk. Sikerül a kávét félre nyelvem, köhögve állok fel, mikor már sikerült abba hagynom megszólaltam, vagyis inkább már ordibáltam.
- Kifelé, ne felejtsék becsukni maguk mögött az ajtót. - Nézek szúrós tekintettel a bent lévő három szobalányra, akik értelmesebbek, mint ahogy kinéznek, mert megértették és villámgyorsan ki is mentek, maguk mögött bezárva az ajtót, ahogy kértem. Mély levegőket veszek, ahogyan Desmondhoz lépek, nem ő tehet erről, a cikket sem ő írta, de még is felzaklatott a dolog. Leteszem szépen elé az újságot, hogy láthassa, hogy miért vagyok kiborulva.
- Innentől hogyan tovább? - Jól tudom, hogy a pénzzel együtt jár a hírnév is, mindig figyelnek ránk, tekintve hogy az elit tagjai vagyunk, de nem hittem volna, hogy egy ilyen cikket képes lesz rólunk bárki is lehozni. Idegesen, remegő kézzel túrók bele barna hajamba, tanácstalanul hol rá, hol pedig az újságra pislogva.

Tárgy: Re: Reggeli meglepetés 23.11.12 3:26

- Jó reggelt. - Nem vagyok nagy koránkelő ma mégis előbb érkeztem az étkezőbe mint a húgom. Húgom... Igen, amíg ennyien lebzselnek körülöttünk addig csak a kicsi húgom. De majd ha végre belátják, hogy kívül tágasabb... Sokkal több lesz annál. Megpróbáltam közömbösen viselkedni vele. Igazság szerint nagyon rá sem mertem nézni mármint abban a sokat mondó gyönyörű szempárba, mert még a végén ez okozná a vesztünket. Mondhatni szinte csak az asztallapot bámultam és csak néha-néha pillantottam fel az asztal túloldalára. Olyan messze érzem most magamtól és nem csak attól a néhány métertől ami pillanatnyilag közöttünk uralkodik. Oly közel mégis oly távol.
- Igazán... csinos vagy ma reggel. - Jegyeztem ez úttal csak sima udvariasságból. Igazából azt szerettem volna mondani, hogy milyen gyönyörű... és nem csak ma reggel... nekem mindig az, gyönyörű!
Vágyálmaimat maga a vágyam zavarta meg. Igen csak savanyú képpel meredek az újságra na meg persze unottan. Ki nem állhatom az efféle mocskos lapokat. Még ha most igazuk is van, de ezt ők nem tudják.
- A vén szivar parókáját is leperelem róla! - Történetesen ismerem a górét. Nem tudom el hinni, hogy még nem volt képes elpatkolni!
Majd újságért nyúlok és egyetlen mozdulattal két példányt csinálok belőle.
- Sajnálom Cassy. Ma reggel nem fogsz újságot olvasni. - Na nehogy éppen ezt a szennylapot hagyjam, hogy olvassa. Ha annyira olvasgatni és lapozgatni akar hát hozasson magának egy divatlapot. Abban legalább nem a magánéletté próbálják kivesézni.

Tárgy: Re: Reggeli meglepetés 23.11.12 4:11

Eddig is gondtalanul azt a látszatot keltettük, hogy egyáltalán nem vagyunk fontosak egymásnak, talán azok után is menni fog, hogy mindketten tudunk azokról a gyengéd szálakról, amik minket egymáshoz fűznek. Olyan nehéz semmibe venni, ezért próbálok nem is rá figyelni, mint ha itt sem lenne, de talán ez is feltűnő, ezért olykor-olykor annyit megengedek magamnak, hogy rá pillantsak, erősen arra koncentrálva, hogy komoly maradjak.
- Köszönöm. - Felkapom fejemet, addig halványan mosolyogva nézek rá, ameddig megköszönöm neki ezt a bókot, de aztán újra vissza térek az újságok boncolgatásához, már csak a látszat végett is. Nem hiszem el, hogy egy ekkora házban csak akkor lehetünk kettesben, ha elbújunk, mert ezek az éber szolgák mindig itt mászkálnak körülöttünk. Ezért is küldtem ki őket ennyire ingerülten, hogy végre bírjak vele kettesben lenni és megvitatni vele, amit az újság ír.
- Meglep, hogy ennyire nyugodt vagy, kíváncsi leszek, hogy akkor is ennyire nyugodt tudsz majd lenni, ha mindenki az újságban írottakról kérdez, amerre csak mész. - Nincs szándékomban ijesztgetni, mindössze előre tudom, hogy ez fog történni. Mindenkit érdekelni fog ami közöttünk zajlik, kéréseket tesznek fel, mi pedig letagadjuk. Tagadás... pedig mennyire mosolyogva mondanám mindenkinek, aki a magánéletünkön csámcsog, hogy: igen, együtt vagyunk, és szeressük egymást. De ezt nem tehetem.
- Amúgy sem volt túl sok kedvem olvasni, mert képtelen vagyok figyelni, egészen máshol járok... - Húzódok közelebb hozzá, kezemet gyengéden vállára csúsztatva.
- Csak arra tudok gondolni, amit tegnap mondtál. - Suttogom becsukott szemmel, már-már érintve ajkait. Csak mi ketten vagyunk bent, ezért megengedem magamnak azt az apróságot, hogy megcsókoljam szerelmemet. Lágyan, kóstolgatva, édesebbnek éreztem, mint a legédesebb desszertet, amit valaha fogyasztottam.

Tárgy: Re: Reggeli meglepetés 24.11.12 20:00

- A kutya sem fog emlékezni rá, mire végzek a fószerrel. - Biztosra veheti nem fogom annyiban hagyni... Még akkor sem ha nyilvános lenne a dolog. Rajtam aztán rágódjanak. Majd én adok valamit amit csámcsoghatnak. És mire végzek a tetűvel már arra sem fognak emlékezni, hogy mire fő volt a botrány... maximum sajnálkozni fognak a csőd miatt. Velem azaz velünk most már... ezt senki sem teheti meg következmények nélkül. Már régóta tele a tököm vele, de most kamatostól törlesztek nem kell aggódnia. Azt is megbánja, hogy a világra jött miután már tönkretettem.
- Biztosíthatlak róla azóta semmi sem változott azt leszámítva, hogy valaki jól beleköpött a levesembe és én ezt most megetetem vele...! - Közlöm vele némileg nyugodt és lágy hangszínben, mert ő tehet róla a legkevésbé. Közben fel tudnék robbanni és egyetlen mozdulattal mindent lesöpörni az asztalról, hogy aztán valami sokkal kellemesebbe kezdhessünk bele... De mindenek előtt attól tartok, hogy a másik kezem fájlalná a dolgokat és még majd a végén én leszek lehordva, hogy mit művelek már megint... Miattam viszont ne aggódjon, mert én nem akarom!
A csókot nem húzom túl sokáig, mert a tányérok tényleg a padlón kötnek ki majd ő pedig az asztalon...
- Tudom nem fog tetszeni, de a helyzet a következő: a vágás a karomon az stimmel... egy verekedésből származik valami nő miatt... ezt majd még kitalálom. Majd ezt követően felajánlottak egy szobát egy éjszakára amolyan kárpótlásként és a cirkusz elkerülése érdekében. Te... a leghalványabb elképzelésem sincs, hogy mikor távoztál illetve, hogy kivel... De elhiheted mire a szerkesztőségben leszek azt a fazont is megtalálom. Te pedig felháborodottan helyeselni fogsz és fenyegetőzni... pluszban ki leszel akadva, hogy hogyan feltételezhet rólad ilyet bárki is... és, hogy ennek következményei lesznek és súlyosak...! A többit rád bízom. Az apróbb részleteket pedig majd még közlöm veled... mondjuk azt, hogy ki volt a szerencsés aki ágyba vitt. - Fogalmam sincs, hogy fog minderre reagálni, de azt remélem be látja, hogy nem igen maradt egyéb választásunk...!

Tárgy: Re: Reggeli meglepetés 25.11.12 1:08

Szavaival már is jobb kedvre derített, mindig is tudott bánni a szavakkal, főleg hogy annyira gyorsan tud járni a nyelve, aminek gondolatától is felizgulok.
- Úgy imádom, mikor ennyire magabiztos vagy. - Elhiszem neki, hogy ki fogja csinálni, persze nem szó szerint, hanem elegánsan a bíróságon. Desmond két dologhoz ért a legjobban egyik dolgot a bíróságon kamatoztatja a másikat pedig a hálószobában. Gondolom nem meglepő, hogy az utóbbi számomra élvezetesebb. Elképesztő, hogy Desmond neve számomra egyet jelent az élvezettel, persze többet is jelent számomra, amit tegnap sikerült is neki bevallanom és meglepően, sőt túlzottan jól is fogadott. De egyelőre szerelmünk még titok marad és talán örökké az is marad.
- Ezzel még várjál egy kicsit. Eric és Lily házon kívül van, szeretnélek egy kicsit kisajátítani magamnak. - Halvány fogalmam sincs, hogy neki mennyire fog tetszeni ez az ötletem, hogy pár órára elrabolnám, mikor együtt élünk és néha azért kellene egy kis szabad tér kettőnknek. Mindössze szeretném megragadni ezt a csodás alkalmat, hogy kettesben legyünk, beszélgessünk, ahogyan akarta.
Elképedve hallgatom azt a dajka mesét, amit se perc alatt talált ki. Egyáltalán nem tetszik, de más választás híján ez is megteszi, ha annyira tagadnunk kell a valóságot.
- Oh, minden világos, értettem. - Közömbösen szólalok meg, valahogy hirtelen mindentől elment a kedvem. Oda sétálok az ablak elé, a kilátás egyenesen a fő kapura néz, ahol pár autó várakozik. Cinikusan össze csapom tenyereimet, vissza fordulok Desmond felé, majd megszólalok.
- Vendégeink jöttek, szívesen csinálnék nekik valami műsort, amiből lehetne a holnapi főcímük, de inkább vissza mennék a szobámba. - Elhúzom a számat, egyáltalán nem érzem attól jól magam, hogy kint tömve van a kerítés kíváncsi riporterekkel. Se az udvarra, sem pedig semerre nem mehetek, fogoly lettem, még hozzá kényszerből. Ha Desmondnak már nincs semmi mondanivalója, akkor megyek is a szobám felé, hogy bele vessem magam az ágyamba.

Tárgy: Re: Reggeli meglepetés 25.11.12 3:18

- Egész nyugodtan hozzászokhatsz. - Ennyit bizton megígérhetek neki és ahogyan azt is, hogy állni fogom a szavam, mert én mindig állom a szavam. Ha nem így volna nem tenném meg. Mert én nem dobálózom a szavakkal csak úgy.
Mindig is jól tudtam bánni a nyelvemmel ezért is nem kell a számokkal pöcsölnöm egy banki irodában... példának okáért. Meg is őrülnék azt hiszem.
- Semmi akadálya tudod jól..., de jobb szeretném ha a hírem előbb érné el őket mint az újságcikk. - Gondolom ez azért így érthető... nagyon remélem és nem folytatódik a tegnap este. Mert nagyon nem szeretném minden nap levezetni a mi kis szerelmi drámánkat, mert félő, hogy előbb utóbb rosszul viselném már. Kivételesen fogalmam sincs, hogy mire készül, de rá bízom ha már annyira akarja és megpróbálok megfelelni annak amit annyira szeretne. Remélem annyira már ismer, hogy a határaimmal tisztában van és akkor nem lesz semmi gond.
Igyekezni fogok, nagyon igyekezni, hogy minél több időt tudjak rá fordítani, de ez most elsőbbséget élvez. Szeretném én meg tenni azt az első lépést!
Unottan nézem végig az általa nyújtott kis m
sort.. Már megszokhattam volna. Felpattanok a helyemről, hogy utol érjem még ,mielőtt elhagyná a helyiséget és sikerült is, de már igen közel az ajtóhoz.
- Ennél azért többet várnék... - Kapok a karja után persze nem túl szorosan, de annál határozottabban nyomom a falnak. Valamiért nagyon az az érzésem, hogy engem hibáztat csak tudnám miért... Azt hiszem ezt már megbeszéltük és láthatóan valami mégsem tetszik neki. Látom rajta... Szinte már megérzem... és azt várnám, hogy majd megosztja velem és nem. Akkor meg mire volt jó ez az egész ha semmi sem változott? Nekem nagyon is úgy tűnik, hogy minden maradt a régiben.
- Mi a fene... - Kezdett kissé felmenni a pumpa, de gyorsan lecsillapítottam magam és eszembe jutott kivel is beszélek. A barátnőmmel... és szeretem! És nem ezt érdemli tőlem! - Mi baj? - Váltottam némileg lágyabb hangszínre és választ is várnék... valami elfogadhatót... Mindenféle szájhúzás nélkül.

Tárgy: Re: Reggeli meglepetés 25.11.12 12:58

- Szeretnék máshoz is hozzászokni. - Hatalmas bambi szemekkel nézek rá, amolyan kérlelő tekintettel. Többek között ahhoz is szeretnék hozzá szokni, hogy reggel úgy kelek fel, hogy mellettem van és csókjaival ébreszt, de tudjuk, hogy ez egyelőre csak egy álom marad. Ameddig titkolnivalónk van, addig fogunk bujkálni, csak azért mert nem tudhassuk milyen láncreakciót indíthatunk el, ha felfednénk magunkat mások előtt. Minden jelentéktelenné válik, ha arra gondolok, hogy vele lehetek. Nem érdekelne mások véleménye, sem a hírnevem, csak is Desmond.
- Akkor tedd, amit tenned kell és szólj, mikor már végre rám is lesz egy kevés időd. - Tudom, hogy milyen fontos az, hogy tisztára mossuk a nevünket a cikk megjelenése után, de zavar, hogy a fontossági sorrendben elém helyezi, mikor én mindig is mindenhol az első helyen álltam. Nem is kellett sokat várnom, megkaptam azt amit nem vártam, talán eltúloztam a dolgokat, de nagyon is felzaklatott a dolog, amit Desmond mondott.
- Még is mit várnál? Engedelmes vagyok, felfogtam a mondottakat, azt fogom tenni, amit csak akarsz, kell ennél több? - Még a gondolattól is rosszul vagyok, hogy azt mondja, hogy mással töltötte az éjszakát. Nem is tudom, talán az zavar, hogy a nagy szerelmi vallomásunk után is mindenki szemébe tovább hazudjuk, hogy az ég világon semmi sincs közöttünk. Nem kellene, hogy ennyire érdekeljen, hogy nem tudják, eddig sem tudták és eddig is meg voltunk valahogy egymással. Hátam a falnak nyomódik, de nem teszek semmit, mindössze mélyen a szemébe nézek, pár másodpercig elgondolkozok, hogy mit is tudhatnék neki mondani.
- Az, hogy minden ugyan olyan, mintha a tegnapi nap meg sem történt volna, meglehet, hogy túl nagyravágyó vagyok, de azt hittem ezek után egy kicsivel más lesz... de minden olyan, mint volt. - Őszintén elmondtam neki, ami a szívemet nyomja. Valamiért úgy éreztem, hogy most nagyon szükségem van a közelségére, ezért ha már elengedte karomat, mind két kezem hátára siklik, hogy magamhoz tudjam ölelni.
- Túl fontos vagy nekem, hogy egy ilyen cikk miatt vesszünk össze, nem akarom, hogy bárki is közénk álljon. - Suttogom lágyan fülébe.

Tárgy: Re: Reggeli meglepetés 25.11.12 20:23

- Ez nem egy tündérmese és én se vagyok a szőke herceg a fehér lovon... de igyekszem - Ezt már aligha tudom közömbös hangszínben közölni vele. Remélem nem bántódott meg, de a tegnap este történtektől eltekintve és ha még számításba is vesszük a helyzetünk semmivel sem lett könnyebb és hogy mi változik azt még nem tudom, de igyekezni fogok. Igaz, annyival egyszerűbb doglom volna ha végre tiszta vizet öntenénk a pohárba és elmondaná szín tisztán, hogy mit akar én pedig teljesíteném azt ha módomban állni, de mivel ez a víz soha sem lesz átlátszó így folyton kavargatni kell. Azért szó se róla próbálom megérteni és elfogadni, hogy mégis mit várna el tőlem és ettől a kapcsolattól mégis néha kicsit soknak érzem a lehetőségeket tekintve. Tudom, hogy nem ehhez van hozzá szokva ahogyan én sem, de most kénytelenek leszünk alkalmazkodni ha együtt szeretnénk tovább lépni és folytatni. Én kész vagyok áldozatot hozni!
- Könnyebb dolgod lenne ha tudnám mire készülsz. - Ez már igaz és az is, hogy pontosan tudatában vagyok annak, hogy semmit sem fog megosztani velem terveivel kapcsolatosan. Amiért... nem tudok rá haragudni. Legyen csak meglepetés ha úgy akarja csak ne durranjon akkorát,hogy ismételten a címlapra kerüljünk
Talán neki is annyival kevesebb bonyodalommal kellene számolnia ha nekem is beszámolna én pedig tájékoztatnám, hogy megoldható avagy sem.
- Igen, kell. Nekem kell! - Túlságosan is ismerem már ahhoz, hogy tudjam nagyon nem tetszik neki a kialakult helyzet, de ha tud jobbat bármikor kitálalhat. Én csak jót akartam... Gyorsan és hatékonyan. Tisztára mosni a szennyest.
- Nem, ez nem igaz. Ha minden maradt volna a régiben akkor már rég az asztallapon feküdnél... - Manapság mindennek tudjuk az árát csak az értékét nem. - De ha erre vágysz ha ezt akarod akkor húzd csak be a függönyt és megkapod.

Tárgy: Re: Reggeli meglepetés 27.11.12 9:26

Csalódottnak érzem magam, pedig nekem kellene most lennem a világ legboldogabb nőjének, de valahogy még sem tudok annyira boldog lenni, mint szeretnék.
- Még szerencse, valahogy a szőkék sosem jöttek be. - Mindig is a sötét hajú, szemű férfiak tudtak csak megragadni a fantáziámban, Desmond odáig menetelt, hogy neki sikerült megragadnia a szívemben is.
- Nem készülök semmire, ígérem jó fogok lenni. - Szelíden rámosolygok. Tudom mennyire hihetetlenül hangzik és meg is értem, ha nem hinné el nekem, de most tényleg nem akarom keresztül húzni a számításait.
- Tudod nem értelek, eddig az volt a baj, hogy ellenszegültem, most pedig az, hogy engedelmes vagyok? - Nyugodtan szólalok meg, próbálom megtartani a hidegvéremet. Túl nagy a csábítás, annyira, de annyira szeretném behúzni a függönyt, de egy kis hang a fejemben még is arra kényszerít, hogy ne tegyem meg. Felsóhajtok, mélyen a szemébe nézek, kellett pár másodperc mire ki bírtam nyitni cserepesre rágott ajkaimat.
- Ez valahogy úgy hangzott, mint ha arra céloznál, hogy kevesebbet fogom élvezni a társaságodat, csak mert tudjuk... - Mindketten jól tudjuk, hogy elszalasztottuk a pillanatot. Így, hogy tudunk egymás érzelmeiről, talán a testi kapcsolat már nem olyan fontos számomra. Már nem kell felhasználom a testemet, hogy magamhoz láncoljam, így hogy tudom, hogy szeret.
- Jobb lesz, ha inkább nem húzom be, vagy akarod, hogy megtegyem? - Egy pillanatra elhallgatok, lágyan arcához nyúlok, ajkaim megremegnek, mikor ismét megszólalok.
- Desmond, te mit szeretnél? Mert értem én, hogy most fontos, hogy tisztázzuk a nevünket, ezért menj ha menned kell, én aztán is itt leszek neked. - Teljesen komolyan gondolok minden egyes szót, amit kiejtek a számon. Pár óra múlva is ugyan úgy fogom szeretni, nem fognak változni az iránta érzett érzelmeim. Be kell látnom, hogy most mindenekelőtt az a legfontosabb, hogy hagyjam végezni a dolgát, hogy reményeim szerint együtt tölthessük az éjszakát.

Tárgy: Re: Reggeli meglepetés 27.11.12 18:32

- Milyen szerencse... Nekem se. - Valahogy soha sem ragadták meg a fantáziámat a szőke nők és nagyon mást se. Ha nem voltam túl válogatós kedvemben és túl sok csúszott már le ahhoz, hogy hadakozni akarjak egy éjszakára, néhány órácskára megtették, de többre eddig még soha sem kellettek és nem is szerepel az öt éves terveim között, hogy megtérjek. Nincsenek előítéleteim, nem becsülöm alá őket... Na jó, ezt még én sem hinném el, de eddig sajnos mindig igazam volt. Amilyen szőke olyan ostoba na meg persze naiv... És ezek után még elvárják, hogy bizalmat vessek a nőkbe? Ugyan már. Én igen is tudom őket értékelni mind addig amíg nem akarják magukat túlbecsültetni.
- Te kis ünneprontó. - Nézek rá nagy szomorú szemekkel majd halványan elmosolyodom. Valójában nekem ennek most örülnöm kellene, vagy nem? Nem tudom. Nem szeretném túlságosan buzdítani, de azért nem venném zokon és igen csak a kedvemre tenne vele ha estére ki tervel valamit a számunkra. Nem szeretem a meglepetéseket, de ha róla van szó... már megszoktam, hogy minden a feje tetejére áll.
- Tudod, megszoktam, hogy te soha sem vagy engedelmes és ez úttal is furcsállom, csak ennyi. - Ismerem már, hogy tudjam és lássam rajta mikor valami nagyon nem tetszik neki és ez is most pontosan úgy fest, semmi kétség. A helyzet annyival különbözik, hogy ez úttal nem vágja a fejemhez. Már kezd hiányérzetem lenni.
- Tévedés... Most még inkább kívánlak! -[color=royalblue] Hogy ezt bebizonyítsam ismét a falnak nyomom és ez úttal fel is kapom és hevesen vetem tapadok rá mézédes ajkaira.
- Mindig akarlak! - De lássuk be... Kénytelenek leszünk jobban mondva rákényszerülünk, hogy gátat szabjunk vágyainknak ha továbbra is szeretnénk folytatni. ezentúl óvatosabbnak kell lennünk és persze minden adandó alkalmat megragadni. Nem engedhessük meg magunknak, hogy felelőtlenül és meggondolatlanul cselekedjünk csak azért mert elkapott minket a hév.
- Sietek...! - Nem kezdek bele nagy búcsúzkodásba, hiszen hamarosan jövök reményeim szerint és minden okunk meglesz arra, hogy ünnepeljünk.

Tárgy: Re: Reggeli meglepetés

» meglepetés muffin
» Alex and Chels - Szülinapi meglepetés

Reggeli meglepetés

Reggeli meglepetés

Similar topics

Similar topics