Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe? Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba... Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
Azthiszem a napom nem éppen abba az irányba kezdett el kanyarogni amerre én azt remélni mertem. Egyik pillanatban még csak az lebeg a szemeim előtt, hogy szépen megiszok pár sört, majd felkeresem Lint és megpróbálom visszaédesgetni magam a kegyeibe, s persze helyrehozni a dolgokat kettőnk között. Fura hogy ennyire teperek…de még is csak egy olyan nőről van szó, akire még az életem is rábíznám. Fura ezt így két év után kijelenteni, de ez az igazság. És most itt ülök a söröm társaságában, miközben tekintetem Sidney arcára téved, aki a már jól ismert fogd be a szád pillantással tekint rám. Csupán bólintottam egyet alig észrevehető mozdulattal, s belekortyoltam sörömbe, miközben megengedtem egy mosolyt a pincérlánynak, s próbáltam úgy tenni, mintha vele lennék elfoglalva, és nem azon járna az eszem vajon mibe keveredhetett. Két eshetőség is van. Fedett zsaruként dolgozik, és aggódik az iránt, hogy elszúrom az akcióját, vagy a b verzió, miszerint korrupt lett, és most a rosszfiúknak munkálkodik. Mikor elhaladt az asztalom mellett, és alig észrevehető módon intett hogy kövessem, elkönyvelhettem magamnak ismételten két eshetőséget, ám inkább nem fárasztottam magam olyan feleslegesnek ható dolgokkal mint a gondolkodás. Pár perc alatt megittam az italom, majd egy fizetés és a pincérlány szalvétára vésett telefonszáma után indultam kifelé. Nem mondom hogy nem lepődtem meg mikor megragadta a gallérom és berántott a közeli sikátorba, de arcomon még sem látszódott meglepettségem. Kérdésére faarccal feleltem. -Én is örülök hogy látlak Sid! - mormogtam, majd leszedtem galléromról kezeit, s zsebembe mélyesztettem kezeimet. – Már vagy két éve áthelyeztek, mert olyan „jó” voltam…- fintorodtam el. – Volt azaz ügyem azzal a barommal, és jobbnak látták, ha eltesznek az útból… mázli hogy nem a halakkal kellett vacsoráznom hanem csak megúsztam egy áthelyezéssel…- morrantottam ismételten. -Na és te? Fedett munka, vagy rájöttél, hogy a bűnözés jobban fizet?
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Hard Rock Café 25.09.13 17:58
Számomra meg ez egy teljesen átlagos napnak indul, csak akkor keveredik meg minden, amikor meglátom Lout. Az már enyhén szólva kissé megrengeti az önbizalmamat, mert nagyon is meg van az esélye, hogy nem veszi a jeleket, hülyeséget csinál és a végén állatira megszívom. Persze kidumálhatnám magam azzal, hogy nem ismerem, vagy csak benézte, de a vége az lenne, hogy be kéne bizonyítanom az igazamat és azzal tuti, hogy nem járna jól a kolléga... sőt. Őszintén szólva nem az a legnagyobb vágyam mára, hogy helyben hagyjak egy másik rendőrt. Nagyon nem szeretném. Hál istennek tehát érti, hogy mit csinálok, és nem csinál semmi hülyeséget, így mikor végre sikerül lekoptatnom Carlost és a két gorilláját elindulok felé, és amikor ellépdelek mellette egy gyors biccentéssel jelzem, hogy szépen induljon majd el kifelé. De csak lassan, ne keltsen feltűnést, mintha tényleg utánam jönne. Bele is telik pár perc, mire aztán tényleg utolér. Mázli, akkor tényleg van még annyi esze, hogy ne csináljon semmi baromságot, amivel árt nekem. Oké, van abban valami, hogy egy idő után túlságosan is alkalmazkodsz bizonyos helyzetekhez, mert kissé agresszív módon kenem a falhoz, amikor végre megjön. Legutóbb Aaronnal is finoman szólva túlzásba estem, de talán érthető, hiszen egy kőkemény év áll mögöttem, amit baromira nem szeretnék kockáztatni, még kicsit sem. Elengedem végül. A szavaira csak felsóhajtok és körülnézek kicsit. Elég sötét van és nem nagyon jár erre a kutya se. Mázli! - Jól van... bocs Lou, de baromira meglepett, hogy itt vagy és nagyon nem lenne jó, ha bekavarnál. - ezzel egyelőre még nem adok neki pontos választ, csak valami hasonlót. Rémlik valami arról a régi ügyről, de én nem sokkal később bejutottam az FBI-hoz és akkor már teljes erőmmel a Tim ügyre koncentráltam, nem igazán foglalkoztam mással. Aztán egy éve átkerültem ide, azóta pedig végképp nincs túl sok infom New Yorkról, csak amennyit időnként Aarontól hallok. De őszintén szólva a megbeszéléseink alkalmával nem arról érdeklődtem, hogy mi van a régi kollégákkal. A kérdésére akaratlanul is elnevetem magam és csípőre vágom a kezeimet. - Még a feltételezés is sértő! Egy éve vagyok itt beépítve, szóval konkrétan senki sem tudja rólam, csak a főnök odahaza és egy kolléga. Úgyhogy nem tenne jót a kialakított imidzsemnek, ha együtt látnának mindet. De akkor veled most minden oké? A pasas feladta? - az még rémlik, hogy eléggé olyan ügyekbe tenyerelt, amik nem tettek jót neki, de hogy azzal hogy eljött kimászott-e belőle, vagy még mindig sz*rban van, na azt nem tudom. Állatira nem jönne jól, ha még egy szál bekavarna az életembe. Bőven elég nekem Tim, meg Aaron nagybátyja, vagy keresztapja, vagy ki a frászkarika.
Tulajdonképpen nem is számíthattam volna másféle válaszra. Ésszerű hogy nem szeretné ha elbaltáznék itt neki bármit is. én sem örülnék ha felépítenék magamnak egy csinos kis álcát, s egyetlen pillanat leforgása alatt valaki tönkrevágná. Valahogy szétcseszne mindent, és ha mázlim van, akkor csak egy kicsit ölnek meg érte. -Nyugi… nem köpök a levesedbe. Meg aztán ha netán kérdezősködnek, mondhatod hogy a bárban szedtél fel egy éjszakára…- vontam meg a vállam, miközben tekintetem rá emeltem. A korrupció „vádjára” reagált mozdulata mosolyt csalt arcomra néhány pillanat erejéig. -Úgy tökéletes egy álca…- arra már rá se kérdeztem még is miféleképpen oldja meg a kapcsolattartást. Ő dolga. Ebbe igazán nem kell belefolynom. Mikor rákérdezett mi a helyzet velem, csak vágtam egy egyszerű fintort, s megvontam vállam, majd hátam a falnak vetettem egy olyan ponton, hol nem volt annyira koszos. -Pár hónapja még nyugi volt… de most…- megvontam vállam.- Most úgy néz ki nem temet jobban maga alá a káosz… Persze arról nem számoltam be neki, hogy néhány napja megfigyelés alatt tartják a lakásom, és kiséretet kapok nap mint nap a munkahelyem felé, és hazafelé is. Az én gondom az én saram, hiszen még mindig nem tudom hogy az a múltkori sorozatgyilkos figyel e, vagy ismételten az a fejes küldött rám valakit. -Próbálok nyugton maradni, és megmaradni az erkölcsrendészeknél…de tudod milyen vagyok…- elhallgattam, hiszen egyenlőre ennyi bőven elég volt arról még is mekkora sz*rban vagyok. És még Lindsay-nek nem is meséltem. Persze ezerszer könnyebb lenne ha néha napján felvenné a telefont, és szóba állna velem. De így kicsit kezd a dolog átmenni old meg magad szituációba. -Sikerült közelebb jutnod a pasashoz?- tudtam nem az én dolgom, és annyi közöm sincs hozzá mint palacsintának a rákhoz, de ilyen egy ismerős. Néha érdeklődni kell. Főleg ha valaki olyannal kerül össze az ember, kit már rég nem látott, és persze egy cseppet kedveli is.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Hard Rock Café 26.09.13 13:44
Na igen kissé morcos vagyok, még akkor is, ha nem akar nekem szánt szándékkal ártani. Viszont ha olyan körökben mozogsz mint én, automatikusan kialakul benned egy cseppnyi üldözési mánia, mert mindig tudod, hogy muszáj a hátad mögé nézni, mert ha egy kicsit később teszed azt, amint kéne, akkor talán már egy füstölgő pisztoly cső lesz az utolsó, ami beleég majd az agyadba. Túl közel járok már ahhoz, hogy hagyjam, hogy valaki egyszerűen csak eltegyen láb alól, mert hibát követtem el. Ebben a piszkos játékban a legapróbb hiba is az ember életébe kerülhet, ez egyszerűen tény, aki nem ismeri be, az hülye, és már rég hulla. Lou szavaira aztán mégis csak elmosolyodom, miután már elengedtem a ruháját. - Oké, ez még hihető alibi is lehetne. És tényleg bocs, csak tudod... egy kicsit feszült vagyok mostanában. - pillantok rá elnézést kérően. Igazán nem akartam vele sem bunkó, sem kissé agresszív lenni, csak hát... szóval nem egyszerű ez az egész. Mégis csak egy évről van szó, és én a törvény oldalán állok, mégis olyan dolgokat kellett végignéznem, olyasmiket kellett átélnem, amikért normál esetben az összes szarházit sittre kellett volna vágnom. Mégsem tehetem meg, mert ők a kapcsolataim, nekem a nagy hal kell, a főnök, nem ezek a kis piti bűnözők. Ha elkapom Timet, akkor ők is vele hullanak, ez lenne a cél. Aztán rá terelődik a szó. Az én ügyembe kár is mélyebben belemenni, addig jó neki is, amíg nem tud túl sokat. Az viszont határozottan érdekel, hogy miért van itt, és rémlik is valami régi ügy, amibe sikerült beletenyerelnie. A válaszára kicsit összehúzom a szemem. - Nem temet maga alá a káosz? Tudod, hogy jó szimatom van ahhoz, ha valaki nem mondd teljesen igazat igaz Lou? Nincs azért olyan nagyon rendben minden igaz? - pillantok rá karba fonva a kezem magam előtt. Nem tud beetetni azzal, hogy tök békés minden, vagy hogy legalábbis nincs akkora sz*rban, mint ahogy lehetne. A felsőbb körök sosem felejtenek, ez nem olyan egyszerű. Aztán a következő szavakra csak elmosolyodom. - Hát erről beszélek, úgyse tudsz nyugton ülni, és ebben a piszkos városban az ember akkor is beletenyerel dolgokba, ha nem akar. - ez tény. Valahogy mostanában pedig főleg. Lássuk be, én kifejezetten tűzvonalban vagy, mostmár két oldalról is, hiszen itt van Aaron ügye is. Talán sok lesz és nagy fába vágtam a fejszémet, de feladni úgy sem fogom. A kérdésére csak egy sóhaj a válasz. - Nem egyszerű, kell nekik a bizalom, ahhoz pedig meg kell mutatnod, hogy tényleg nem lesz veled baj. Hülye helyzet, de ezek a kis mocskok úgy féltik a saját kis területüket, mint egy veszett kutya. Mindennek utána szimatolnak. És nem rég még bejött egy kis plusz kavarás is, csak hogy ne legyen egyszerű az élet. - egyszerű vállrántás a végére. Nem lenne értelem túlidegeskedni az egészet igaz? Attól semmi se lesz jobb. Majd valahogy kimászom belőle. Szépen egymásnak ugrasztjuk a két nagykutyát és mindkettőt sittre vágyjuk... valahogy.
Hiába próbálom leplezni a dolgokat, és más irányba terelni a gondolatokat, Sid átlát rajtam, és ez ellen tenni semmit sem tudtam szinte soha. Túlságosan jól ismer ahhoz, hogy elhiggye a világon minden rendben van velem. -Ilyenkor ki nem az?- vontam fel szemöldököm, majd egy halvány, ámde rövid életű mosolyt engedtem meg magamnak. Mostanában valahogy nem volt kedvem annyit mosolyogni. Túl sok a katyvasz, és túl sok a káosz körülöttem ahhoz, hogy rendesen átláthassam a dolgokat, és ne kelljen egyik pillanatról a másikra a hátam mögé pillantanom, hogy biztonságban vagyok e, vagy épp a fejemen táncol egy vörös kis pontocska. Kérdése már-már talán gúnyosnak is nevezhető lenne, ha nem ismerném őt annyira. Tisztában voltam vele, azért nem aggodalmaskodik értem, de talán mint régi jó barát, az őszinte érdeklődés megmaradt. -Azért egy próbát megért… nem? – körbe pillantottam, majd hátam a falnak vetettem, miközben nadrágom zsebébe csúsztattam jobbomat. –Egy pár napja rendszeresen követ egy fekete furgon… eddig nem igazán törődtem vele…de a minap betörtek hozzám… szép rumlit hagytak. Volt némi dolgom mire rendesen átnéztem mindent, s eljátszottam a helyszínelőket, de az még kibírható volt. Ám hogy még is mit kerestek, arra nem jöttem rá, hiszen semmi sem hiányzott. Talán azokat a régi aktákat, és jegyzeteket, mit még Yorkban gyűjtöttem össze. Magamban vállat vontam, majd tekintetem Sidney-re szegeztem. -Akaratlanul is bajba keveredem…- szórakozottan megvontam vállam, majd ellöktem magam a faltól, és közelebb léptem hozzá. -Ha ilyen melóról van szó, az sosem egyszerű… Mindenesetre légy óvatos… feljebb már árgus szemekkel figyelik minden lépésed… de ezt te is tudod…- egy pillanatra elgondolkodtam, hogy erről pont én csacsogok, ki talán ismét a legnagyobb katyvaszban csücsül, és egyre jobban az aljára keveredik. Ha a tapasztalatom nem csal egy pillanatot sem, ez pont így szokott lenni. -Mikor találkozol a fejessel?... vagy ez olyan infó, amit nem akarsz megosztani egy magamfajtával?- kérdeztem komoly képpel. Régebben sem voltam olyan, hogy kimaradjak a buliból, de másokét sosem szúrtam el. Távol maradtam, és csak a jelt vártam, hogy minden okés vele. -Vigyázz magadra Sid… Egy pillanatra megrezzentem. Apró puffanás hallatszott a mellettem lévő falon. Meglepetten pislogtam egyet, majd megvakargatva tarkómat, a fal felé fordultam, s jobbommal megcirógattam a falat, ott ahol a falon egy eddig nem létező lyuk tátongott. Mintha mi sem történt volna elléptem onnan, s egy kissé fedettebb helyre manővereztem magam. -Emlékszel mikor azt mondtam nem temet maga alá a káosz?... Hazudtam…
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Hard Rock Café 07.10.13 14:24
Azt hiszem már rég ott hagytam volna a fogam valahol egy sikátor mélyén, ha nem lennék amúgy is jó abban, hogy átlátok az embereken, olyanokon pedig, akiket ismerek még könnyebb. Bár ezt legutóbb Aaron elég erősen megcáfolta és részben az is voltam rá olyan nagyon dühös, mert ez megtörténhetett, mert nem jöttem rá előbb, vagy magamtól, hogy valami nem oké körülötte. Bár persze betudhatjuk ezt annak az apró ténynek is, hogy csak havi egyszer találkozunk és akkor sem ő van a központban, hanem az én munkám. De akkor is, nem hibázhatok, egyszerűen nem lehet! Azért értékelem, hogy Lou megérti a helyzetet, mert tényleg elég szépen berángattam ide, ami cseppet se nevezhető kedves üdvözlésnek egy régi ismerőstől. Azt viszont nagyon is megérzem, hogy nem mondd igazat. Nem elég nyugodt hozzá, és igenis van valami itt a háttérben, amit nem mondd el. Fene tudja, talán egyszerűbb lenne csak úgy figyelmen kívül hagyni az egészet, és nem belefolyni, de... mindig is hajlamos voltam nem a józan ész után menni. Öreg hiba. - Ejj Lou... ha már amúgy is nagy gázban vagy legalább megpróbálhatnád meghúzni magad. És nem nézted meg, hogy ki követ? Zsaru vagy az istenért, kérj segítséget a kollégáidtól. - rázom meg a fejem. Oké, ez az én számból röhejesen hangzik. Kérjen segítséget... miközben én is teljesen egyedül csinálom, amit csinálok, és soha nem voltam az a típus, aki segítséget kért volna mástól. De azért az sok, hogy be is törtek hozzá, mégis csak utána kéne járnia, lezárni az ügyet, mert így lényegében csak arra vár, hogy mikor jön a következő lépés, valami durvább. - Van tipped, hogy mit kerestek? Megtalálták? - Tudom, hogy nem kéne kérdeznem, nem kéne belefolynom, de még se megy. Aprót sóhajtok a megjegyzésére. Legyek óvatos... persze, mindig az vagyok, amennyire ez egyáltalán lehetséges. - Röhejesek a szavaid tudod ugye? Téged követnek, és lehet, hogy ki akadnak nyírni, és én legyek óvatos? - szökik fel a szemöldököm kicsit. Mondjuk az is igaz, hogy már eleve balga lépés itt lennem vele. Bármennyire is félreeső sötét sikátorról van szó, bármennyire is úgy tehetek utólag, mintha nem tudtam volna róla, hogy zsaru és teszem azt csak ide húzódtunk be a kutató szemek elől "csevegni", miután felszedtem a bárban, akkor is bajba kerülhetek miatta. - Nem tudom. Az előbbi pasas azt mondta, hogy pár hét múlva a következő üzletet már egyel magasabb szinten bonyolítjuk majd... de csak remélhetem, hogy ott lesz. Rohadtul körültekintőek a mocskok. - ciccentek egyet, de ezt ő is tudja. Nem véletlenül küzdök már egy éve ezzel az egésszel. Baromira nem egyszerű egy ilyen alak közelébe kerülni. Az újabb szavak a szájából már tényleg nevetségesen hangzanak főleg úgy, hogy pár pillanat múlva alig hallhatóan fúródik egy golyó a falba nem messze a fejétől. Oké, azért erre egy kicsit elkerekedik a szemem, főleg amikor olyan nyugodtan lép arrébb, mintha csak egy nyüves légy szállt volna le oda. Automatikusan nézek körbe gyorsan, de sehol senki. Esélytelen lenne belőni, hogy honnan jött a lövés, az utcáról, a tetőről, egy ablakból, egy kocsiból... franc se tudja így utólag. - A rohadt életbe Lou... ki akarnak nyírni csak szar a mesterlövészük, vagy szimplán csak figyelmeztető lövés volt? - fedezék, az kéne, de ha nem tudjuk, hogy honnan lőnek, úgy igen nehéz. Lehúzod magad a kuka mögé, aztán a másik irányból a hátadba kapod a golyót. Baromira nem volt erre szükségem mára, baromira nem! Aztán elhangzik az újabb tompa puffanás csak épp már nem a falban állapodik meg a golyó, hanem hátulról a vállamban. - Cseszd meg... - sziszegem összeszorított foggal, de ettől függetlenül már a kezemben van a saját pisztolyom és gondolkodás nélkül lövök abba az irányba ahonnan sejtem az előző lövést. Na persze semmit sem ér, de mostmár olyan mindegy, tudják, hogy ott vagyunk, ennél jobban már nem hívhatjuk fel magunkra a figyelmet. De talán ha a bárban meghallják a lövéseket, hívják a zsarukat... vagy lereteszelik az ajtót és meghúzzák magukat. Nem tudhatom. Mindenesetre ez elég ahhoz, hogy behúzzam kissé a nyakam, és tényleg a legközelebbi nagy fémkuka mögé iramodjak be. Minden bizonnyal Lou is követ, főleg mert ha őt akarják netán eltenni láb alól, akkor esélyes, hogy az a valaki annyira nem céloz rosszul, csak épp útban lehettem neki eddig. - Oké, nem tudjuk honnan lőnek, kurva nagy szarban vagyunk igaz? - az tuti, hogy nem itt kéne megvárni azt, amíg esetleg az, aki ránk lőtt új helyet keres magának, vagy netán idejön, bár azt hiszem ahhoz nem lesz mersze egyelőre. A vállamban újra és újra végigszáguldó fájdalmat pedig egyszerűen csak megpróbálom kizárni. Az a kezdeti orvosi és a zsaruként eltöltött évek adtak annyit, hogy egyetlen lövéstől ne ijedjek meg. Nem fogok azonnal elvérezni, maximum lassan, és a folyót is tudom, hogy ki kell szedni... majd, egyelőre ki kell jutni ebből a rohadt sikátorból.
-Ismerhetnél annyira, hogy nem bírok megülni a hátsómon… sosem voltam az a lapulós fajta. - feleltem miközben apró mosoly szaladt végig az arcomon. Teljes igazságot talán nem ütötte meg, de részleges volt benne. Na jó…sokkal több igazság volt szavaimban, mint azt remélni bárki is merhette volna. Otthon ülni, és várni mikor jön valaki, töri rám az ajtót és végez velem. -Selytem kik voltak. De egyelőre nem érdekel a dolog. Ráérek aggódni majd akkor, ha itt az ideje. – tudtam, hogy nem fog neki tetszeni ez a fajta hozzá állás, de abban a pillanatban többre nem futotta tőlem. Talán jobb is volt. -Nem találtak semmit… biztonságban tartom a dolgaim. - szándékosan nem mondtam meg még is mi volt az amit kerestek. Sosem lehet tudni a mai világban mikor hallgatják le az ember fiát, vagy éppen ki akar keresztbe tenni. -Magamért mégsem aggódhatok. Hülyén venné ki magát. –pillanatnyi szünet után, ám még is komoly ábrázattal folytattam.- Majd nyafogok, ha letört a körmöm…- próbáltam nem elröhögni a dolgot, s csak szemeimen látszódhatott mosolyoghatnékom. Az első pillanat nyugalmát heves szívdobogás váltotta fel, mi mellkasomból fakadt, ám próbáltam még is a lehető legnyugodtabb maradni. Tisztában voltam vele, ha elveszítem a fejem, és mint egy eszelős eszeveszetten jajongani és pánikozni kezdek, csak kiszolgáltatom magam, és mindennek fejében, még nevetséges is leszek, amit nem engedhetek meg magamnak. A golyó csak milliméterekre vétett célt, s fülem mellett csapódott a falba. Nem tudtam eldönteni momentán a félelem fagyasztott oda, vagy a csendes elfogadás, hogy itt és most talán vége az egésznek. -Ha akart volna…már megölt volna…- mormogtam az orrom alatt. Szinte még pislogni sem volt időm, de a következő golyó már Sid vállában landolt. Mintegy robotikus funkció, kezem úgy indult meg fegyverem után kaptam. Micsoda mázlinak nevezhető, hogy még sem hagytam otthon, mint azt eredetileg szerettem volna. Talán akkor még nagyobb kátyúban lennék, mint amiben azokban a pillanatokban voltam. Sidney behúzódott valahova, ám én nem mozdultam… csak körbepillantottam tekintetemmel a lövész után kutatva. Nem voltam benne biztos, hogy itt kellene lennem, és ráadásképpen egy ilyen nyílt terepen. Valahogy mégsem tudtam arrébb menni. Mintha a földbe gyökerezett volna a lábam miközben azon gondolkodtam, ha én lennék odafent, vajon honnan nyílna a legjobb rálátásom a célpontomra. Tekintetem az egyik közeli épületre szegeződött. -Én onnan lőnék…- morogtam szinte csak magamnak miközben még mindig nem mozdultam el helyemről, ám mikor egy újabb lövedék csapódott a falba, automatikusan a földre vetettem magam, arrébb gördültem, majd felpattantam, s Sidney mellett kötöttem ki. Rá kellett döbbennem ennek a fele se tréfa. Mosoly költözött arcomra miközben Sid-re pillantottam, s talán joggal gondolhatott elmeháborodottnak, mikor felegyenesedtem, s még mindig mosollyal az arcomon léptem ki a takarásból, s széttártam magam mellett karjaim, mintegy feltárva mellkasom. Valahogy tudtam, így túlságosan könnyű célpontot nyújtok a fickónak, így nem kell tartanom attól, hogy végez velem… legalább is csak remélni tudtam. Fegyverem lassan felemeltem magam elé, céloztam, majd lövés dörrent s abban a pillanatban pördültem meg én magam is. Az első lövés a vállamat érte, ám szinte fel sem fogtam. Arra eszméltem, hogy a földön fekszem, miközben vállamban éles fájdalom nyilalt. Pillanatok műve alatt összekaptam magam, miközben újabb golyó csapódott mellettem a földbe, s gellert kapva valamin, egy közeli szeméthalomba fúródott. Futásnak nem láttam semmi értelmét, ám ismét talpra álltam, majd megragadtam Sid karját, s kifelé iramodtam vele a sikátorból. Nem érdekelt ki láthat meg minket, s ki mit fog hozzá szólni. Akkor és ott az életünk volt a tét… legalább is az enyém biztos…
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Hard Rock Café 18.10.13 21:28
Az rendben van, hogy én nem tehetek túl sokat a biztonságomért, hiszen eleve olyan körökben vegyültem el, ahol ez irreális vágy lenne, de ő mégis csak hivatalosan zsaru. Igazán lehetne annyi esze, hogy segítséget kér, ha egyszer tudja, hogy bajban van. - Tudom, de igazán megpróbálhatnád legalább egy kicsit... a végén még tényleg komoly bajba kerülsz. - azt persze nem tudhatom, hogy ez már javában fenn áll. Egy betörés még nem minden, sokkal többről van már szó. Követik, és ez egyre keményebb lesz, hamarosan én is megtudom majd, hogy nem csak lesz, hanem már tényleg az is. A következő szavaira csak felhúzom a szemöldököm. Azért ennyire mégsem lehet felelőtlen, nyíltan kimondani, hogy nem foglalkozik vele, hogy mi lesz vele? - Komolyan mondod Lou? Ennyire nem számít az életed? - komolyan nem értem és ez az arcomon is látszik. Ha ennyi minden van a háttérben, akkor igenis már most bajban van és ennyire félvállról venni ez nagyon nem okos dolog. Ha bármit találnak nála, vagy csak megunják, akkor már a következő lépés jön, egyszerűen elteszik láb alól. Ezek után már kész röhej, hogy értem aggódik, hogy én legyek óvatos. Hozzá képest tök nyugis az életem, egész jól meg vagyok és ha minden jól megy akkor az akciónak csak az utolsó néhány momentuma lehet rizikós, addig csak tennem kell a dolgomat, mint eddig. Csak megrázom a fejem a szavaira, nem tudok rá mint mondani, mégsem hülyézhetem le nyíltan, pedig már már az kívánkozik ki belőlem. - Komolyan... idióta vagy... - rázom meg a fejem újra és már majdnem egy mosoly jelenik meg az arcomon a körmös dumáját hallva, amikor csapódik az első lövedék a falba. Nagyon... vészesen közel a fejéhez. A rohadt életbe! Ez több szempontból is rossz, nagyon nem jó, ha bárki vele lát, és az sem, hogy valahonnan lőnek ránk, vagyis rá, de én is útban vagyok. Állati zavaró, ha tudod, hogy valahonnan pisztoly irányul feléd. - Gondolod? Vagy csak szórakozik és először jól rád akar ijeszteni. A jó életbe Lou... miért nem tudsz a hátsódon... - itt akasztja meg a mondatot a következő lövedék, ami már hátulról a vállamban állapodik meg. Káromkodom, hát persze, jobb mintha kiabálni kezdenék, mert baromira fáj és akkor még finoman fogalmaztunk. Az a mázli, hogy elég jól bírom a fájdalmat - nő vagyok, vagy mi a szösz és zsaru is -, no meg nem szokásom csak úgy összeomlani, de most azonnal fedezéket keresek, miután a pisztolyom is előkerült.Nem vágom, hogy Lou mi a fenét művel, miért nem moccan már meg és tűnik el a nyílt terepről. - Húzz már el onnan! - csak szűröm a szavakat a fogaim között, nem vagyok annyira toppon, hogy kiabáljak neki, de tényleg nem értem, hogy mi a fenét csinál. Csak tippelhet, hogy honnan lőttek és, ha a másiknak távcsöves puskája van, akkor egy szál pisztollyal esélye sem lenne eltalálni. És még mindig csak áll! Végre nagy nehezen megmoccan. - Rohadtul lassan kapcsol be a túlélő ösztönöd... - nem tudom, hogy mi van bele, de nem marad sokáig. Nem tudom mire vélni a mosolyt és már nem tudok utálni a nyúlni, megint feláll és mintha tényleg ki akarná nyíratni magát lényegében szabad utat ad a mellkasához. A rohadt életbe... feladata, vagy mi a franc van? Nem hiszen hogy onnan bárkit eltalálhatna, azt sem tudja pontosan merről lőnek, és ekkor találják el mostmár őt is. Először sejtelmem sincs, hogy érte a lövés, csak azt látom, ahogy földre kerül. Konkrétan lefagyok egy pillanatra, és mire magamhoz térek már fel is kel és a karomat ragadja meg. - Meg vagy húzatva basszus? - baromi mérges vagyok rá, több okból is. Egyrészt bajba kerültem miatta, ami nagyon sok mindent felrúghat körülöttem, másrészt meglőttek, aztán meg őt is, és már az is felmerült bennem, hogy tényleg feladta, és amikor a földre került... komolyan annak is láttam esélyét, hogy ott hagyta a fogát. Mégis megyek vele, akármennyire is érzem a vállamban szétterjedő fájdalmat és hogy a ruhám szépen lassan ázik át a vértől. Fedezék kell, most! - Arra... azt hiszem jó lehet. - hevenyészett tákolmány... pár léc egy ajtó előtt. Ha jól sejtem valami nem rég bezárt üzlet lehet, mert még épek a feliratok a falakon, de már valamelyest kopottak. Legalább arra jó lehet, hogy fedezéket adjon, aztán még kereshetünk hátsó kijáratot. Csak nem rohangálhatunk az utcán meglőve, főleg úgy, hogy sima célpontot nyújtunk bárkinek, aki mondjuk a tetőn, vagy egy magas ablakban húzza meg magát.
Hallgathatnék a szép szóra, mondhatnám, hogy oké, innentől kezdve jó leszek, és oda figyelek majd mindenre, de talán azt még ő is tudná hogy hazugság lenne. Meg aztán, nagyfiú vagyok már, és nem kell értem ennyit aggódni. Valahogy meg tudom érteni azokat az embereket, akik frászt kapnak, ha valaki a megszokottnál jobban aggódik miattuk. -Ha úgy hozza az élet, hogy vége legyen, akkor ne az ágyamban alvás közben érjen a halál…- mormogtam, miközben elmosolyodtam. Persze az a mosoly is inkább olyan, na most húzzuk fel a másik idegeit típusú mosoly volt. Aztán az események felpörögtek. A vállam majd szét hasadt, s egy pillanatra már azt hittem itt vége is van, és hiába való volt az egész hősködésem, de legalább már tisztában voltam vele, még is honnan érkezett az a lövedék, s talán mire elérek odáig… de nem. Most nem egymagamban vagyok. Most nem tehetek ilyesmit. Most nem hajthatom végre ezt a kis magán akciómat. Most nem. Valahogy gondolnom kellene a másikra is. Viszont ha egy rosszfiú akad, akkor bizonyára több is lesz még a mai nap folyamán. Talán Sidnek igaza van, és tényleg elment az eszem. Tényleg nem akarom már tovább folytatni. Menekülni, vigyázni, és óvatosnak lenni. Na persze… nem vagyok én olyan fontos ember, hogy ezt véghez is vihessem. -Valahol elhagytam a józan gondolkodás tudományát…- feleltem futás közben, majd az általa említett hely felé vettem az irányt. Elengedve kezét, megragadtam pár deszkát, feltéptem, majd előre engedtem, hiszen mégis csak a hölgynek kell előbb biztonságba vonulnia… én csak mellékes vagyok. Utoljára körbenéztem odakint, majd magam is fedezékbe vonultam, miközben pár golyó süvített el mellettem. -A hátsóajtón megléphetsz… - szegeztem rá tekintetem, miközben karom testem mellé lógatva körbekémleltem a lezárt üzletben. Furcsa milyen űzött vad érzés fogott el abban a pillanatban. Nem voltam az ilyesmihez hozzászokva. Már nem. Valahogy elhagyott az egész harcoljunk, és kapjuk el a gyilkost ösztön… vagy egyszerűen csak megkukultam, és alaposan fel kellene pofozni, hogy újra észhez térjek. Szívem a torkomba dobbant miközben letelepedtem egy eléggé poros kis asztalkára. Hiába látta a fickó hol is vagyunk, valami azt súgta, nem fog utánunk jönni. Legyöngít, lefáraszt, és mikor nem számítunk rá… -Talán nem kocsival kellene menni tovább…- mormogtam magam elé, majd még használható karommal megpiszkáltam vérző vállam. Vágtam egy fintort, majd felkeltem, s kikémleltem a réseken. -Mindig izgalmas velem találkozni… nem de?- villantottam meg felé egy mosolyt, majd ismét kitekintettem. Tudtam, véglegesen nem maradhatunk idebent, hiszen akár még ránk is gyújthatják az épületet… bár az nem az ő módszerük.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Hard Rock Café 28.10.13 21:41
Oh, én nem aggódom senkiért sem a megszokottnál jobban, de nagyon azt látom Lou szemében, hogy érte kellene, mert valami nem klappol odabent. Nem túl körültekintő, és az, amit a következőekben levág még inkább erre mutat rá, hogy a szavairól már ne is beszéljek. - Ha csak nem valami hangtompítós pisztollyal lőnek fejbe, ha már amúgy is feltúrták a lakásod... - milyen hülye egy hozzáállás. Ez a nem akarom megöregedni duma. Jól van, nekem sincsenek hosszútávú terveim, de nekem meg van rá az okom és nem terveztem soha öngyilkos akciókat,szóval egyáltalán nem úgy állok hozzá, mint ő. És határozottan idegesít, amit csinál és mondd. És akkor ezek után jön a kis céllövőnk, aki szépen megsoroz mindkettőnket, csak épp az én drága ex-kollégámnak nincs annyi esze, hogy behúzza a nyakát és a földhöz tapadjon. Komolyan nem értem, hogy mi a szent sz*rt művel. Most tényleg ki akarja nyíratni magát, vagy csak úgy csinál, mint akinél valami elpattant. - Nagyon úgy néz ki, és értékelném, ha megkeresnéd. - jó ég, mi a franc van már a pasikkal mostanában? Mintha csak képtelenek lennének normálisan gondolkodni, vagy ez valami új zsaru betegség? Aaron, most meg Lou, mindenféle zűrök és már-már öngyilkos akciók, baromira értékelném, ha nem művelnének ilyesmit, mert a saját dolgaimra nem tudok tőlük koncentrálni. És még állítólag a pasik a jók ebben a szakmában, minket pedig folyton leszólnak a túl sok érzelem miatt... baromság! Csak sikerül eljutni odáig, hogy megindulunk legalább egy fedett hely felé. Megpróbálom fedezni, amíg letépi a deszkákat, ami ugye esélytelen, hiszen nem tudom honnan lőttek ránk, de annyi azért belefér, hogy pásztázzam a könyéket a pisztolyommal, ha más nem, hát így félkézzel, mert a bal karom nem igazán funkcionál most normálisan. Végre bejutunk,, és a következő kommentjére már legszívesebben tényleg lekevernék neki egyet. Tényleg nem sokon múlik, csak közelebb lépek hozzá, és ököllel csapok bele a lába mellett az asztalba. Kezdek igazán ideges lenni, hiszen a helyzet se túl rózsás és akkor még ilyen dumákat is levág... - Mi a jó franc van veled? Menj ki szépen, aztán lövesd le magad, de ne beszélj nekem baromságokat! Úgy ismersz, mint aki lelép a hátsóajtón, hogy holnap olvassa a hírekben, hogy végeztek ki egy vegasi zsarut? Térj már észhez! - legszívesebben ordítanék vele, csak azért nem emelem fel jobban a hangom, mert nem tudom, hogy járnak-e odakint, vagy figyel-e valaki, vagy bármi. De iszonyatosan nehéz most visszafogni magam, mert amit csinál az szinte már kiborító. - Ne piszkáld, attól jobb nem lesz. - rázom meg a fejem megint. Na ezek miatt jó, hogy orvosira jártam legalább azt a majdnem két évet, van némi tapasztalatom, bár most jobb, ha nem azon agyalok, hogy mennyire durva a lövés, ami ért minket. Jobb megpróbálni inkább nem foglalkozni ezzel az egésszel. - Viszont el kellene kötni, úgyhogy ha nem sajnálod nagyon a ruhád... - a sajátomat megoldom, igaz hogy nem vagyok túlöltözve, de jelenleg nem ez számít, maximum a felsőmből rövid toppot csinálok, ha a hasamnál szépen letépem az alsó részét. Jelenleg ez most nem számít, körbe tépem az anyagot, és szépen azzal lépdelek oda hozzá, amíg kifelé kémlel, hogy átkössem a vállát. A sajátomat nem tudom bekötni, főleg nem fél karral, szóval az rá hárul. Legalább ne a vérveszteség miatt ájuljunk el. - Igen... mindig izgalmas. - inkább csak morgok, mintsem értelmes válaszra méltatom, miközben az utolsó húzással rögzítem nagyjából a hevenyészett kötést. Félkézzel nem egyszerű, foggal stb. kell rásegíteni, de egy időre megteszi. - Szóval keresünk egy hátsókijáratot és meglépünk innen, aztán pedig bemész szépen a kórházba, majd a kollégáidnak szólsz, hogy húzzanak ki a bajból, világos? - nem igazán tetszene, ha ellenkezne. Én ezt nem tehetem meg, még csak a kórház sem oldható meg csak úgy szimplán besétálva, de neki nem kell megöletni magát a büszkeség, vagy nem is tudom, mi miatt.
Mindent tökéletes lenne megkeresni, de van ami már annyira elveszett, hogy lehetetlenségnek tűnik. Mondhatnám, hogy nincs rá időm meg idegzetem, és kereshetném az ezer meg egyedik kifogást, de nem mennék vele semmire sem. Sid nem hinné el nekem, és talán még agyon is csapna, bár az a jelenlegi formációban talán még jobb lenne mintha agyon lőnének… Hát igen. Bár ha egy kicsit jobban belegondolok, csak és kizárólag én kerestem magamnak a bajt, és nem a baj keresett engem. Mondjuk igazándiból ezt sosem fogom rendesen megtudni, hiszen akármit állíthatnék erről. -Ezaz egész. Nem a te sarad Sidney. –elhallgattam, s miközben elé léptem tekintetem rá szegeztem. Nem érdekelt abban a pillanatban még is mikor kever le nekem egyet. Igazam volt, bár ezt ő maga nem fogja elismerni. - Nem jó ha velem látnak…- morrantottam, majd tekintetem ismét kifelé szegeztem az utcát kémlelve. Vajha mi lenne akkor, ha kimennék, és széttárt karokkal fogadnám magamhoz a halált? Gondolataim elkalandoztak, s szinte észre sem vettem, hogy kezem a sebemmel matat. Pusztán akkor kaptam észhez, mikor Sid rám szólt, mint valami anya a csemetéjére. Mire kiböktem volna, hogy ne csináljon semmit, már le is tépett egy darabot a felsőjéből, és már át is kötötte karomat. Fura volt ez a törődés, de hát az ismeretség még ennyi idő után is ismeretség marad. Mondjuk talán nem minden esetben igaz ez. Otthagyva a bedeszkázott ablakot, odaléptem hozzá, majd óvatosan megfogtam karját, szemügyre véve sebét, mit miattam kapott. -Simán átment rajtad…- mormogtam, majd letéptem ingemből egy darabot, s elkötöttem a sebet. Próbáltam óvatos lenni, és nem fájdalmat okozni neki, de jelen esetben ez nem volt megoldható. Miután végeztem, ismét az ablakhoz léptem, s kilestem a réseken. Közben valami úton módon kezembe keveredett telefonom, s elindultam kifelé. Nem gondolkodtam egy pillanatra sem, míg bepötyögtem a már oly ismerős számokat. Tudtam, hogy nem fogja felvenni, és rosszabb esetben még ki is nyomhatja, de nem érdekelt. Próbálkozni csak szabad. Hogy mázlim volt e vagy sem nem voltam benne biztos, de a hang posta bejelentkezett, így csupán arra tudtam saccolni, hogy direkt nem vette fel a telefont. Mikor felcsendült Lindsay hangja, szívem hatalmasat dobbant, hol ott ilyesminek nem lett volna szabad történnie. A sípszó elhangzása után beszélni kezdtem, miközben kifelé igyekeztem a hátsókijárat felé. Reményeim szerint Sid oldalán. -Tudom, hogy legszívesebben az elején kitörölnéd… és hallani sem akarsz felőlem a történtek után…de hallgasd végig!- némi szünetet tartottam, miközben sajgó karommal próbáltam kinyitni az ajtót. - Ha bármi történne velem… vigyázz a kutyámra… kicsi még… Max-nek hívják… pár hete van csak nálam…- nem bírtam tovább a szenvedést, így beleeresztettem egy golyót a lakatba, mi szétpattant szinte abban a pillanatban. – A lakáskulcsom az asztalom fiókjában van az örsön…Ígérd meg Lin!! Azzal bontottam a vonalat, s leszedtem a lakat maradványait az ajtóról. -Szóltam róla…- villantottam meg egy mosolyt Sid felé, s udvariasság ide vagy oda, de előre mentem. Inkább engem szedjenek le mint őt.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Hard Rock Café 24.11.13 10:17
Komolyan lassan az idegeimre mennek a pasik, mintha csak mindenkinél nekem kellene erősebbnek lenni, mert sorra fel akarják adni, vagy én már nem is tudom, hogy mit gondoljak. Persze értem én, hogy kilátástalan helyzet, meg pocsék élet, meg mi a ménköves nyavalya, de akkor is. Egy kicsit több tartást kérnék, mert most már tényleg igazán közel vagyok ahhoz, hogy valakinek lekeverjek egy pofont, vagy akár mindegyiknek, ha nagyon megunom ezt az egészet. Az újabb szavakra már inkább csak csúnyán nézek, főleg, mert az a bizonyos megjegyzés így utólag talán már egy kissé feleslegesnek tűnik. - Szóval szerinted, ha én most innen kisétálok, akkor ezek után lazán elengednek és kész? Ne legyél hülye! - de most komolyan... nem gondolhatja ezt. Most már benne vagyok, nem lehet csak úgy meglépni, aztán kész. Arról nem is beszélve, hogy már láttak vele, már megszívtam, nem kicsit. Talán még ki tudom dumálni magam, hogy csak saját magamat védtem és kész, még csak nem is tudtam róla, hogy zsaru és... na jó, majd valahogy megoldom. Én nem fogok nekiállni siránkozni, mint mostanában körülöttem mindenki. Inkább befogom és csak átkötöm a sebét. Egyszerűbb, mint nézni, ahogy piszkálja és még egyszerűbb, mint a negatív hozzáállást hallgatni. Mázli, hogy a gondolataival nem vagyok tisztában, mert akkor már tuti, hogy minimum egy pofon csattant volna. A sajátom már nehezebb dió, nem tudom fél karral átkötni normálisan, de úgy néz ki, hogy ezzel ő foglalkozik, legalább talán így egy kicsit kizökken a butaságaiból. Csak egy halk szisszenést hallatok, amíg az anyag a seb felültére kerül és persze az utolsó erősebb húzásnál, hogy rendesen elszorítsa a vérzést. Majd benézek a kórházba, de egyelőre még ki kell jutni innen. Persze én nem tehetem meg, hogy bemegyek nyíltan, tőle viszont elvárom, hogy rendesen lekezeltesse magát. - Ajánlom neked, hogy ne valami utolsó üzenet izé legyen... - alig hallhatóan morgok az orrom alatt, amikor tárcsáz. Nagyon remélem, hogy tényleg a kollégáit... a kollégáinkat... oké, ez most zavaros, szóval zsarukat hív, hogy segítsenek rendbe szedni az életét. Ennek ellenére persze nem ilyesmi történik. Jó ég, nagyon a kezemben van, hogy meglegyintsem a tarkóját hátulról a dumája hallatán. - Ha nem nyírnak ki... én foglak. - rázom meg a fejem egy sóhajjal, de persze nem gondolom ám komolyan. De akkor is milyen dolog ez, jó hogy nem diktált be valami rohadt végrendeletet, vagy ilyesmi. Egyáltalán minek kell ennyire túldrámázni és miért nem lehet úgy hozzáállni, hogy nem lesz semmi baj? Ha ki akarták volna nyírni már megtehették volna igaz? Morcos vagyok, ez egyértelmű, és persze még előre is megy. Jó, most nem akadályozom, de csak azért, mert ha más nem, hát védeni tudom a hátát. Talán van rá esély, hogy gond nélkül kijutunk, elől vannak a fickók, vagy a fickó és ennyi... miért ne lehetne egyszer az életben szerencsénk?
do you know who i am?
Admin
Admin
Tárgy: Re: Hard Rock Café 11.02.14 13:32
Szabad játéktér!
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Hard Rock Café 11.02.14 18:37
-to Dean-
Megpróbálom megfogadni Gavin tanácsát és kiszabadulok a lakásról. Többek közt ezért is vagyok ma este a Hard Rock Caféban, viszont nem viszem túlzásba a lazítást. Leülök az egyik legtávolabb eső asztalhoz, ami lehetőleg nincs is nagyon szem előtt és leveszem a bőrdzsekim. Laza farmerban és egy stílusosabb felsőben feszítek csupán, ezzel is jelezve a hímeknek, hogy rohadtul nem vagyok rájuk kíváncsi. Mármint, szívesen eldumálnék most bárkivel, de pasizásról szó sem lehet. Pont ezért van nálam egy stukker is, hogy alkalom adtán nyomatékosítsam ezt abban, aki nem értené kristály tisztán. Lazítani jöttem. Inni, talán kicsit cseverészni valakivel, hogy ne felejtsem el milyen emberek közt lenni és kész. Aztán hazamegyek, agyon tutujgatom a kutyákat és alszok. Az is lehet, hogy elvállalom a melót, amit ma estére kaptam. Még nincs késő visszaszólnom és egy kis gyilkolás talán meghozná az életkedvem is a Hard Rock Café után. Vissza akarom kapni a régi önmagamat. Azt a tökös bérgyilkosnőt, aki nem tudta megmondani, mikor sírt utoljára és, aki gondolkodás nélkül kinyírta azt, aki az útjában állt. Ugyanakkor tetszik a mostani énem is. Kicsit emocionálisabb és nőiesebb, mint a régi, de nem állapot ez a depresszió. Le kell foglalnom magam, amíg Gavin hazajön. -Egy martinit kérnék.- vágom oda a pincérnőnek, mikor megkérdezi mit hozhat, majd lekönyökölök az asztalra és unottan körbe lesek. Tele a hely kangörcsös srácokkal és tüzelő szukákkal. Röhejesek, ahogy próbálják felhívni magukra a figyelmet. Sőt. Inkább szánalmasak. Igazából, már azt se tudom, mit keresek itt. Inkább melóznom kellene tényleg. Megkeresni a célpontot és kinyírni. Most talán még szívesen meg is kínoznám, akárki is az, hogy levezessem rajta a keserűségem.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Hard Rock Café 14.02.14 4:42
Ingrid & Skoli
Egy jó kis alvás után, muszáj kimozdulnom otthonról, mert soha sem bírtam, hogy állandóan a négy fal közt ülök. Szeretek emberek közt lenni, főleg így este, mert ilyenkor a magamfajtákkal is találkozhatunk. Zsaruk meg kevesebben vannak ilyenkor. Legalábbis az én területemen. Ezért is bátorkodok egy átöltözés után elindulni az estébe. Illatozok a zuhanyzás után és még a hajamat is sikerült úgy belőnöm, ahogy szeretem. Ez az este ma mindenképp jól indul. Aztán kérdéses, hogy hogyan fog végződni. Zsebre dugott kezekkel megyek végig az utcán, még nem döntöttem el, hogy hova megyek, de azt tudom, hogy valahova beülök egy italra. Épp ezért nem indultam el kocsival. Persze mi az nekem, ha épp pár korty után ülök a volán mögé, de az nem hiányzik, hogy egy kórházi kómából úgy ébredek fel, hogy ott a rendőrség és arra vár, hogy átszállíttassanak a börtönbe. Neeem, ez nem hiányzik, ezért megfontoltan cselekszek mindig. A gondolataim közepette, találok egy helyet, ahol már régen voltam, így épp itt az ideje, hogy újra benézzek ide. Annyira nem tetszik nekem ez a hely, de most ez van itt, ezt kell szeretni, és egy ital igazán belefér. El is indulok a bejárat felé, majd amint bejutok a pultnál kérek magamnak egy italt, majd hely után nézek.
Napszemüvegben és ebben a sötétben kicsit nehezebb eligazodni, de ezért kezdek el körbe nézni. Végig járok mindent, mikor egy félreeső asztalnál meglátok egy nőt. Persze muszáj elsőnek udvariasnak lenni, de ez is egy kivételes eset. - Helló! Leülhetek? – Teszem fel a szokásos kérdést, aztán ha válaszol úgy teszek. Ha megengedik, akkor leülök, sőt még hálás is leszek neki, mert akkor tudok valakivel beszélgetni és nem kell a tömegből kiválasztanom egy elhagyatott kislányt. Ha viszont nem engedi meg, akkor jó gyors látogatást tettem itt, mert akkor biztos, hogy lehúzom az italom és már megyek is tovább egy másik, megszokottabb helyre. De azért bízok az elsőben, mert ilyenkor már nagyon nehéz józan emberrel találkozni, akinek még értelmes gondolatai is vannak.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Hard Rock Café 16.02.14 13:28
Nem igazán tudnám megmondani, pontosan mit is keresek itt. Bulizzak? Mikor az a valaki, akit asszem a pasimnak nevezhetek, Irakba van, hogy tisztára mossa a nevét? Egyébként is. Milyen szemét ajánlat ez az FBI-tól? Menj ki a háborúba és, ha túléled, akkor tiszta lapot kapsz. És mindezek fényében én érezzem most jól magam. Dehát, ha megígértem, akkor meg kell tennem. Megígértem Gavnek, hogy nem döglődök tovább egyedül a lakáson. Inkább döglődök egyedül a Hard Rock Caféban. Teljesen jó, nem? Elmélázva lesegetem a körülöttem lévő embereket. Fiatal kis csitrik, akiknek jelenleg abból áll az élet, hogy szétcsúsztak, mint a fene és várják, hogy egy szerintük megfelelő kan rájuk hajtson. Pedig egy nő -szerintem-, ilyenkor már rohadtul nem kívánatos. A sminkje el van kenődve, a haja már mindenhogy áll, csak úgy nem, ahogy ő gondolja, a testtartása pedig olyan, mint egy mozgáskorlátozotté. Viszont, mindez az én véleményem, mert a taktika úgy tűnik bejön. A pasiknak ez így pontosan jó arra, hogy egy éjszakát eltöltsenek ismeretlenbe valakivel. Biztos izgalmas lehet és még azt is el tudnám képzelni, hogy ez az egész csak számomra nem vonzó esti program. Sosem volt az. A nagy filozofálásból akkor térek vissza a valóságba, mikor egy pasi megáll az asztalomnál, hogy leülhet-e. Gyorsan végig fut az agyamon, hogy vajon most mi is lenne a legcélszerűbb válasz, de végül bólintok egyet. -Persze.- húzódok is arrébb a székemmel, hogy a mellettem lévő másikhoz könnyedén odaférjen, majd megeresztek egy barátságos mosolyt. Megpróbálok úgy hozzáállni a pasashoz, hogy biztosan beszélgtőpartnert keres, mert nem akar úgy ücsörögni egyedül, mint én. -Ingrid vagyok.- nyújtok is kezet a pasasnak, miközben bemutatkozok, hogy a továbbiakban, ha esetleg meg akarna szólítani ne "hé" vagy "hallod" legyen a megszólítás. -Hogy tetszik a buli?- vigyorgok rá, közben kezemmel az asztalon az éppen lüktető ritmust dobolom, végül kortyolok egyet a martinimből, amit elém pakol a felszolgáló, végül az asztaltársamra les és amint eljut a tudatáig, hogy a srác már itallal érkezett ide, lelép nekem pedig ma este már legalább tizedjére fordul meg a kérdés a fejemben, hogy vajon, hogy képzelte Gavin ezt az egészet? Hogy állhatnék neki tombolni meg bulizni, mikor azon kattog az agyam folyamatosan, hogy vajon él-e még. Minden esetre, próbálom minden erőmmel elnyomni magamban az aggodalmat és inkább az asztaltársamra koncentrálni, ha már csatlakozott hozzám. Hátha sikerül némiképp elterelnie majd a gondolataim. Egész normális pasasnak tűnik így elsőre.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Hard Rock Café 22.02.14 17:39
Ingrid & Skoli
Muszáj most egy kicsit pihennem és kikapcsolódnom, mert túl sokat melózok, de szeretem azt, amit csinálok, így kényszerem van erre. Épp ezért kellett most egy kis lazítás, ezért bementem az egyik kocsmába, ahol történetesen egy buli is van. Két légy egy csapásra, szokták mondani. Nem is baj, hogy most idetévedtem. A pultnál tartok, ahol kérek egy italt, majd keresek egy helyet, de sehol sem találok. Ez a sok táncoló kis hülye, pedig teljesen felidegesít, mert vigyáznom kell az italomra, hogy ne lökjék ki a kezemből. Ki is lyukadok egy félreeső asztalnál, ahol egy nő üldögél magában. Csak nem zavarja, ha csatlakozok, így meg is kérdezem. Amint megengedi, le is ülök, így azért sokkal jobb. - Köszi! – Mondom egy apró mosollyal az arcomon, majd belekortyolok az italomba. Végre, eljutottam odáig, hogy meg is van, így a pincértől, már nem kérek semmit, aki hála meg is érti, így elmegy. - Mark. – Mutatkozok be és elfogadom a kezét, így megrázom. Nem erősen, csak pont úgy, hogy érezze, de mégse fájjon.
Körbe nézek a kérdését illetően, valahogy ez nem az én stílusom, bár nem tudom, hogy mit néz ki belőlem. Szeretem, ha kicsit nyugalom van, nagyon ritkán bulizok, a táncról nem is beszélve. - Nem a legjobb. Túl sok a fiatal lány, akiknek már rég az ágyban kéne lenniük, ahogy a srácoknak is. Nem az én műfajom. És neked? – Fordulok vissza hozzá, majd újabb korty az italomból, mert eléggé szomjas vagyok. Persze, lehet, hogy számára jó ez a buli, de ahogy kivettem az arcából, és a szemeiből, mintha teljesen máshol járna. - Miért vagy itt egyedül? – Már az előbb is megakartam kérdezni, hogy vár-e valakit, vagy sem. Azt hiszem, hogyha vár valakire, akkor hamarosan el kell mennem, de ha nem, akkor legalább van egy korombeli nő, akivel talán még el is tudok beszélgetni. Lehet mégsem lesz rossz választás, ez a szórakozó hely.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Hard Rock Café 24.02.14 16:55
Általában, ha betévedek egy ilyen helyre, fel vagyok rá készülve, hogy valószínűleg rögtön elsőre egy tirpák akad rám és szórakoztat aztán addig, amíg nem hozom a tudtára, hogy nem érdekel. Most viszont örülök, mert Mark egész szimpatikus figura. Legalábbis, ahogy nyit, az mindenképpen pozitív. Nem tudom, hogy csak beszélgetni szeretne-e vagy megsajnált, hogy egyedül ücsörgök, esetleg rám akar-e hajtani, de minden esetre bíztató, hogy nem egy "Szia csinibaba" vagy egy "Csodásak a lábaid. Közéjük fekhetek?" a nyitószövege. Az ilyeneknek legszívesebben kapásból eresztenék egy kis ólmot a fejükbe. -Azt hittem, csak én vagyok ezen a véleményen, de jó tudni, hogy más sem élvezi igazán, ha kamaszokkal van tele egy bár. Rohadt idegesítő, hogy húsz év fölött az ember már nem találja a helyét, mert a sok kis kölyök elfoglal mindent.- csóválom a fejem rosszallóan és igen, valahogy így érzem, amikor beülök egy ilyen helyre. A saját korosztályom nem tudom hol van de, hogy soha nem ott, ahol én vagyok az biztos. A pasik... azok itt vannak, de rend szerint a kis csitrikkel foglalkoznak, akiket aztán leitatnak és jöhet a menet. Az ilyenek inkább legyenek is elfoglalva a kislányokkal. -Őszintén? Mert a pasim több ezer kilométernyire G.I. Joe-t játszik és a lelkemre kötötte, hogy ne punnyadjak egyedül. Így aztán jó ötletnek tűnt beülni ide.- vonok vállat és nem, nem kertelek. Kerek perec közlöm vele, hogy van barátom, még mielőtt bármi félreértés lenne köztünk. Fel vagyok rá természetesen készülve, hogy így aztán mindjárt arrébb is oldalaz, de azért él bennem a remény, hogy talán nem ettől függ, hogy traccsol-e még velem vagy sem. -Na és te? Meglepne, ha egy ilyen pasinak nem lenne még valakije.- jegyzem meg barátságos mosollyal megőrizve a szokásom, miszerint kibököm őszintén mi van és igen. Jóképű pasi és a modora sem rossz. Ezért is meglepő, hogy mellettem ücsörög ahelyett, hogy a nőjével lenne vagy épp keresgélne valami épkézláb nő nemű lényt. Mondjuk, azt itt nem igen találna.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Hard Rock Café 01.03.14 21:07
Ingrid & Skoli
Magam sem tudom, hogy miért ebbe a bárba jöttem, de itt vagyok, és próbálom kihasználni ennek a jó oldalát. Épp ezért foglaltam helyet egy egyedül ülő nőnél. Persze az más lett volna, ha nem lenne kíváncsi a társaságomra, de úgy hiszem, hogy az én korosztályom és nem hiszem, hogy a pisisekkel akarna csevegni. Ez az én meglátásom. Az is lehet, hogy nem egyedül van, de akkor biztos, hogy mondta volna, hogy bocs most nem. - De tényleg. Ezeknek nincsenek szüleik? – Meglepetten futtattam körbe a tekintetemet a helyen. Elég sokan vannak sőt, van olyan is, aki már teljesen részeg. Be se kéne engedni ilyen helyre ilyen fiatalokat. Nincs erre semmi törvény? Nos, biztos van, csak engem ez egyáltalán nem érdekel, mert eléggé a törvénnyel szemben állok. Azért az asztaltársamról is érdeklődök, hogy mi van vele, miért üldögél itt egyedül és most kiderülhet, hogy valójában kivel van itt. Meglepő, hogy „bánatában” van itt, de akkor ezek szerint valóban nem fog senki sem megzavarni minket. - Katona talán? – Vonom fel kérdőn az egyik szemöldökömet. Másra nem is tudok gondolni, csak arra, hogy valami hivatásos ürge. A lényegen mit sem változtat. Egyedül van a nő és nem látszik túl boldognak, hogy a barátja nincs vele. Még a végén jól fogom magam érezni, ami ritka pillanatok egyike.
Fura, hogy irántam érdeklődik, mert eddig senkit sem érdekelt, hogy mi van velem. Nos, hát a kérdése. Kicsit fura számomra, mert nem igazán gondoltam még arra, hogy legyen egy komoly kapcsolatom, hiszen elég más életmódom van, amit nagyon sokan nem értenének meg. És persze, nem tolerálnának, így nem is nagyon keresgéltem. - Az ilyen pasas alatt mit értesz? – Nem egészen tudom, hogy most mire gondol, de azért rákérdezek. Majd úgy döntök, hogy nem kertelek megmondom őszintén, hogy mi a helyzet. Talán, úgysem fogunk többet találkozni és akkor mindegy is lesz a tény, amit most elárulok. - Nincs senkim. Valahogy a nők nem nagyon tudják elviselni, hogy csak napszemüvegben tudok bárhova is elmenni. – Elhúzom a szám, mert volt akit ez zavart, hogy nem tudott a szemembe nézni. De nem tehetek arról, hogy szembetegségem van és muszáj a napszemüveg. Még otthon is viselem és estére pedig szemtakarót veszek fel, hogy tudjak aludni. - Nem igazán voltam olyan bárban, ahol ennyire sok kamasz lett volna. Kicsit frusztrálva érzem magam. – Nézek megint körbe, bár ebben a sötétben, a napszemüveg miatt nem igazán látok sok mindent, de azt érzékelem, hogy nagyon sok a kanos srác és a magukat elérhetetlennek mutató lányok. Tényleg nem érzem magam valami jól ebben a közegben.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Hard Rock Café 04.03.14 14:30
Kérdésén elnevetem magam, közben a citromot kihalászom a martinimből és azt kezdem rágcsálni. Szüleik? Ezeknek? Nincs. A legtöbb tesz rá magasról, mit csinál a kölyke, csak tunkolja nekik a pénzt, hátha attól érzik majd a szeretetet. Ezért ilyen elcseszett ez a generáció. -Szerintem a szüleik tesznek rá, hogy merre vannak és mit csinálnak, csak ne legyenek útban.- vonok vállat a találgatásom közben, de persze fogalmam sincs, hogy tényleg így van-e. Nem vagyok se szülő, se milliárdos csemete, csak azt mondom, amit tapasztaltam eddig és, amiről hallottam. Mikor Will szóba kerül, akaratlanul is elkalandozik picit a gondolatom és eszembe jut az, amikor még itt volt. Annak ellenére, ahogy indult ez az egész és annak ellenére, hogy mennyire ódzkodtam attól, hogy fontosabb lesz majd nekem, mint egy szövetséges, most csak azt érzem, hogy piszkosul hiányzik. Nem bánom, hogy összemelegedtünk, de ez a katonásdi kikészít. Még egyszer nem csinálnám ezt végig. -Igen. Olyasmi. Fogalmam sincs, meddig lesz kint és legutóbb azt mondta, hogy ne poshadjak magamban. Könnyű ezt neki mondani.- vigyorodom el, mert most legszívesebben felépelném a marhát és elmagyaráznám neki, mennyire nincs kedve az embernek bulizni, miközben a pasija háborúban vagy hol az Istenben van. Minden esetre, annyira nem bánom, hogy hallgattam rá és itt vagyok. Dean-t látva még az is bebizonyosodott,hogy nem csak idióta tinik rohangálnak itt. -Az ilyen pasas alatt azt értem, hogy jóképű vagy és egész normálisnak tűnsz így elsőre. Szóval csodálom, hogy nem loholnak utánad a csajok.- mosolyodok el, ahogy felvilágosítom a pasit róla, miért is érthetetlen számomra, hogy épp hozzám ült le és nem öt nővel kavar éppen valamelyik sarokban. Bár azt is el tudom képzelni, hogy már unja ezeket az üres fejű libákat. -Miért? Mi oka a napszemüvegnek?- kérdezem kíváncsian, ha már szóba került és persze remélem, hogy nem olyan helyen tapogatózok, ami kényemletlen lenne neki. Pusztán érdekel a dolog, miért is kell annyira az a napszemüveg, hogy cserébe bevállalja, hogy a legtöbb nő nem szívleli ezt. Megjegyzem, én se bírnám elviselni, ha nem láthatnám a másik szemét soha. Mégis csak az a lélek tükre. -Ne is mondd. Még én érzem gáznak, hogy itt vagyok, mert öregebb vagyok náluk. Borzasztó, hogy ennyire átvették a hatalmat, holott még a tankönyvek fölött lenne a helyük. Furcsa irányba változik a világ.- mormogom nagyot sóhajtva, ahogy ismét körbe nézek a helyen és felmérem a terepet. Sok nyálas kis gyerek, mert ezek bizony még azok. Fogalmuk sincs arról, hogy léteznek fontosabb dolgok, mint a buli meg a pia. -Na és mit csinálsz, amikor épp nem szórakozni vagy?- kérdezem érdeklődve, ha már így egymásra találtunk. Kínos lenne, ha csak csendben ücsörögnénk itt egymás mellett és azon morfondíroznánk, mennyire nem itt van a fiatalok helye. És igen, ismerkedni is szabad. Nem mondta Will, hogy azt várná, hogy tök egyedül ücsörögjek valahol.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Hard Rock Café 05.03.14 15:03
Ingrid & Skoli
Elhúzom a számat, valahogy gondoltam, hogy a szüleik inkább félre teszik a gyerekeket, minthogy foglalkoznának velük. Bár tudom, hogy milyenek, hiszen én is voltam kamasz és ott kezdődött minden, így nem csak a szülőket lehet ez miatt okolni. Elég volt nekem, hogy valamit megtiltottak és már csak azért is megcsináltam. Ez így van mindenkibe belekódolva, még a legjobb nevelés mellett is vágyik valami újra a gyerek. De, hogy ezen ne beszélgessünk tovább, mert egész nap vitathatnánk, hogy hol lenne a helyük, ezért inkább a barátjáról teszek említést, ha már szóba került. Nem tudtam, hogy még most is vannak olyan katonák, akik háborúzni mennek, de akkor ezek szerint, még nem szűnt meg mindenhol. Lényegében ez a része nem is érdekel, mert ameddig nem itt Amerikában van a zűr, addig távol áll tőlem. - Nem lehet nektek könnyű. Megértelek téged is, de őt is. – Kortyolok egyet az italomból, már látom vészesen kezd fogyni, de ettől a beszélgetéstől, csak kiszárad a szám, így muszáj, hogy iszogassak. Mellesleg most pont jól eltalálták ezt az italt. Épp ezért, amikor erre felé jár a pincér, le is intem és rendelek még egy kört. Ha Ingrid is kér, akkor az ő rendelését is felveszi, viszont ha nem, akkor már el is tűnik mellőlünk, mert több dolga nincs ott. Ahogy rám kerül a sor, a kivesézésben, úgy rákérdezek egy valamire, ami számomra nem tiszta. Gondoltam, hogy ezt fogja mondani. Mindenki ezzel jön, de mégsem vagyok elég jó a nőknek, hogy egy kis „szépséghibát” elnézzenek. - Biztos nem vagyok elég jó a nőknek. Nem minden a külső, legalábbis, ahogy sokaktól hallottam már. – Rántom meg a vállaimat, nem tudom, hogy a nőknek mi bajuk. Igaz, hogy én is tartok egy kisebb távolságot tőlük, mert nem akarom, hogy leleplezzenek és arról kezdjenek el érdeklődni, hogy mi is a munkám, és miért kell az éjszaka közepén elrohannom. Valahogy ez a magányos farkas típus rám vall.
Ha már így szóba kerültem, akkor azt is kifejtem, hogy sokaknak nem tetszik, hogy nem tudnak a szemeimbe nézni, de nem tehetek róla, a napszemüveg ma már létfontosságú a számomra. Olyan, mint másnak egy szelet kenyér. Nekem ez ahhoz kell, hogy lássak, e nélkül megvakulok és minden bajom van. Ahogy gondoltam, őt is érdekli, hogy mi baja a szememnek, de szerintem ezt ki is lehet találni, de azért elárulom neki. - Fényérzékeny a szemem. Olyan szinten, hogy még ilyen sötétben sem tudok napszemüveg nélkül lenni. – Elhúzom a számat, mert ez már kezd a hátrányommá válni. Eddig sikerült megtalálnom a jót ebben, de mostanában már tényleg csak visszatart. Sajnos nem tudok semmi olyan gyógymódot, ami segítene, és amihez nem kell legális dolog. Mert ugye akkor egyből a zsaruk ébresztenének és ők szednék le a szemkötőt a szememre, hogy irány a bíróság, ahol biztos vagyok benne, hogy először kitoloncolnak és talán kitiltanak az országból, másodszor pedig börtönbe mehetek. Viszont hiába beszélünk ilyenekről, nem tudok átsiklani az felett, hogy ennyi kamasz vesz körül. - Igen, valahogy kicsúszott a kezekből az irányítás. Mond csak volna kedved átmenni máshova, ahol nincsenek ilyen pisisek? – Jön egy ötlet, bár ahogy eddig észrevettem, nagyon nem is akart idejönni, csak a pasijának akart eleget tenni. Viszont ha már itt vagyunk, akkor akár tovább is mehetnénk, ahol kissé idősebbek a tagok. De ha nem szeretne innen máshova menni csak haza, azt is megértem, mert akkor maradok a fenekemen. - Ezt-azt. Mindig mást. Nem igazán van megállásom, nagyon ritkán jövök le inni, hogy egy kicsit kiengedjem a fáradt gőzt. És te? – Direkt nem mondok egy konkrét szakmát, mert azt még nem találtam ki, így jó ez a kis időhúzás. Talán a visszakérdezéssel elterelem magamról a figyelmet, és ez a téma már nem fog újra feljönni köztünk.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Hard Rock Café 11.03.14 19:01
Annak ellenére, hogy elég idegen számomra ez a helyzet, egész jól alakul. Máskor maximum akkor ülök be ilyen helyre, ha a célszemély ott van és neki kell picit tennem a szépet annak érdekében, hogy a közelébe kerülhessek. Most viszon nincs semmi munka, csupán lazítás vagy legalábbis annak kellene lennie ennek az egésznek. Amolyan "szívás" ábrázattal válaszolok arra a helyzet, ami velem és a pasimmal vagy mimmel van, de tovább nem nagyon akarom ragozni a dolgot. Egyrészt, mert gondolom neki se a legjobb téma, ha az én pasimról beszélgetünk, másképp meg, akkor csak Gavin járna az eszemben és, hogy vajon mi van vele. Az meg semmi jót nem eredményez, mert elönt a paranoiám és kitalálok minden hülyeséget. Szóval, Dean-re koncentrálok inkább. -Nem egyszerű egy nőnek megfelelni, ez tény. Megszerezni egyszerűbb, mint megtartani, ugyebár. Viszont, ha ezt mondod, akkor valószínűleg azt is tudod, miért szoktak lelépni. Miért próbálsz akkor változtatni azon, ami miatt leléphetnek?- biccentem oldalra picit a fejem kíváncsian és érdeklődve lesek az arcába. Nagyon jól tudhatja szerintem, hogy mi lehet az, ami miatt a legtöbb nő lelécel. Mondjuk, ha az eddigi tapasztalataimat vesszük alapul, akkor gyanítom, valami bizalmi dolog lehet vagy, hogy munkanélküli, esetleg, hogy pocsék az ágyban. Bár a két utolsót nem tudom elképzelni, tehát marad az első verzió. A gondolatmenetem csak akkor marad félbe, mikor Dean int a pincérnek és természetesen, én is kérek egy újabb kört. Ártani nagyon nem ártott még meg és ahogy ismerem magamat, pár körön keresztül nem is fogom még érezni a hatását, így aztán nem óvatoskodok. -Sajnálom. Nem is lehet gyógyítani?- kérdezem óvatosan, mert hát amennyire én értek a szemekhez és úgy általában az orvosláshoz, simán el tudnám képzelni, hogy gyógyíthatatlan és ezért él így szegény. Aztán vázolja az ötletét, ami őszintén szólva először kicsit meglep, de ahogy ismét körbe sandítok, már egészen jó tervnek tűnik. Nincs gyomrom tovább nézni, ahogy a tinédzserek "buliznak". -Rendben. Ha van jobb ötleted, benne vagyok.- bólintok egy mosollyal a képemen, miközben még az előző körből megmaradt martinit lehúzom, épp ahogy a pincér megjelenik a következővel. -Én? Régiségekkel kereskedek.- vágom rá gondolkodás nélkül, mivel a legtöbbször ezt adom elő és, mert van is benne némi gyakorlatom. Előfordult már, hogy ilyesmire vetemedtem és még tetszett is, valamilyen úton-módon pedig, még értek is hozzá. -Akkor akár az is lehet, hogy a munkád nem szokott tetszeni a nőknek? Vagyis, inkább az, hogy sokat dolgozol?- mosolyodok el, mikor kicsit azt érzem, hogy közelebb kerültem a válaszhoz. Nem, mintha arról akarnék egész este beszélni, hogy miért nincs barátnője. Egyszerűn érdekel, mi lehet az, ami miatt lelépnek mellőle a csajok. Kétlem, hogy a szemüveg ennyire kiábrándító lenne.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Hard Rock Café 19.03.14 15:31
Ingrid & Skoli
Most, hogy befejeztük az ő pasijának és kapcsolatának a kivesézését, rátérhetünk az én nőügyeimre. Nem is tudom, hogy egyáltalán van nekem ilyen vagy csak megint az egészet túlbonyolítom. Igaz, hogy néha jól esne, ha valaki várna otthon, de az is kiborítana, ha hazudoznom kéne a munkámról és el kéne viselnem a hisztijét, hogy miért nem vagyok vele többet. Kész agybaj az ellenkező nem, nem értem, hogy miért nem lehet egy kis magánszférám és miért kell mindenről beszámolnom. - Nem tudom miért lépnek le. De te még itt vagy. Igaz, nem megfűzni akarlak, hogy legyél velem, de attól még nem hagytál faképnél és ez egy jó jel. – Kortyolok az italomba, mert szerintem attól, hogy még mindig a társaságomat élvezi, még mindig vagyok annyira érdekes, hogy ne hagyjon itt. Persze lehet csak azért ilyen nyugodt, mert tényleg nem hajtok rá, és van valakije, ahogy a szavaiból kivettem. Viszont, tényleg nem tudom, hogy miért lépnek le, igaz, van egy tippem, de azt inkább nem boncolgatnám hangosan. Eléggé érdekesnek hangzik, bár egy másik ötletem is van, amit felvetek. Igaz, a sajnálatra nem számítottam, nem akarom, hogy sajnáljanak, sőt utálom, de valahogy most nem teszem szóvá, elvégre nem elkergetni akarom. - Nem hiszem. – Rázom meg a fejemet, persze ez csak akkor derülne ki, ha elmennék kivizsgálásra, ami az én esetemben egyenlő lenne a feladással. Börtönbe meg nem akarok menni, így ez az egész ki van zárva. Igaz, frusztrál, hogy ennyi fiatal vesz körül, őszintén öregnek érzem magam, pedig egyáltalán nem vagyok idős. Viszont mégis csak egy kérdéssel fordulok az asztaltársamhoz, hátha ő is hasonlóan érez.
A beleegyezésével, gyorsan el is kezdek gondolkozni. Persze nem tudok ilyen bulizós helyet, nekem az is elég, ha szimplán csak iszogatunk és úgy beszélgetünk. Mivel a másik szándékait nem ismerem, ezért lehet, hogyha inkább ezzel kezdeném. - Jó lesz egy kocsma? – Hajolok hozzá közelebb, hogy értse mit is mondok és igazából másnak nem is kéne erről tudnia, hogy hova is fogunk menni. Még a végén a sok takonypóc ránk tapadna, hogy vigyük magunkkal. Ha már itt tartunk, akkor kicsit mélyebben belemegyünk a beszélgetésbe és már a munkánkról kezdünk beszélni. - Érdekes lehet. – Valóban érdekel, bár nem tudnám magam elképzelni, egy ilyen boltban. Egész nap csak unatkoznék, igaz, ha valaki szakmai szemmel nézi, lehet, hogy jobban lefoglalja, mint például engem. Kicsit megijedek, ahogy a munkámról kezd el kérdezni. Azt hittem már, hogy felismert és rájött, hogy mivel is foglalkozok, de ahogy kijavította magát úgy könnyebbülök meg. - Lehet. De ha valaki sok mindent akar a másiktól, ahhoz pénz kell. És a pénzhez pedig dolgozni kell. – Levezetem a teóriámat, mert manapság olyan nőkkel hozott össze a sors, akik nagyon akaratosak voltak és mindent akartak. Persze nekem lenne pénzem anélkül, hogy dolgoznék, de akkor megint kellene beszélnem, hogy miért van nekem ennyi pénzem. Azt meg nem mondhatom, hogy bűnöző vagyok, mert akkor egyből a rendőrség fog ébreszteni. - Akkor mehetünk? – Húzom le az utolsókat a poharamból, már nem érzem jól magam itt a sok kisgyerek mellett, ezért is szeretnék már menni. Persze, ha ő még maradna, akkor nekem is kell, igazából nem kell, de ha már van egy társaságom, akkor nem veszíteném el.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Hard Rock Café 26.03.14 12:39
Akárhányszor is gondolom át újra és újra, elképzelésem sincs, mi zavarhatja a nőket a srácban. Egész jól eldumálunk, rám konkrétan nem hajtott rám, aminek őszintén szólva örülök, mert nem tudnám kezelni, de gondolom más nőkkel másképp szokott ő is viselkedni. De a lényeg, hogy összességében nem tűnik egy vészes alaknak. Aztán ki tudja. Alamuszi nyuszi nagyot ugrik, ugyebár. -Remélem, majd fény derül erre a talányra. De, ha ez megnyugtat, szerintem nem vagy vészes alak. Nem értem, mi bajuk a nőknek. Talán, hogy nem vagy olyan tömeggyártmány divatmajom.- vonok vállat a találgatásom közben, majd el is tüntetem az italom, hogy ha már szóba került, leléphessünk innen. Viszont, amit mondtam, komolyan gondolom. Valószínűleg ez lehet a baj. Sok nőnek az számít, milyen farmerban van a pasi, márkás-e a póló és a karóra, milyen kocsival érkezett és hasonlók. Nevetségesek. -Tökéletesen megfelel egy füstös kis lebuj is akár, csak ne legyen ilyen a közeg.- mutatok körbe, miközben magamra kapom a dzsekimet és felveszem a táskámat is. Mindegy nekem hova megyünk, csak ne itt legyünk. Nem gondoltam volna, hogy ennyire más lett a világ, mióta utoljára itt jártam. -Persze, kell a pénz, de az sem árt, ha élsz is és költöd. Nem mondom, hogy én nem vagyok munkamániás... -vigyorodok el, hiszen adom itt a tanácsokat, mikor jó ideig én is csak a melóval foglalkoztam. Most álltam le talán egy picit és kezdek mással is foglalkozni, ahogy Gavinnel összegabalyodtunk. Nem tudom, mikor fog előtörni belőlem a melózhatnék, de egyenlőre igazából teljesen jól elvagyok. -Mehetünk.- bólintok határozottan és elindulok előtte utat törve magamnak a tömegben, ami nem megy nehezen. Semeddig sem tart arrébb tuszkolni a kis részeg csitriket, aki pedig csúnyán néz rám... hát én is tudok csúnyán nézni. Szóval, egész gyorsan kijutunk ezzel a technikával és immár az utcán szaglászhatom a friss levegőt. -Taxival menjünk vagy esetleg kocsival jöttél?- kérdezem végül, mert én ugyebár úgy számoltam, hogy felöntök alaposan a garatra, annyit meg nem ér az egész, hogy emiatt kiszúrjanak a rendőrök. így hát inkább maradtam a taxinál. Egyébként is kényelmesebb, ha más vezet én pedig agyalhatok és leskelődhetek.
Kezdőlap 
Tárgy: Re: Hard Rock Café 
25.09.13 15:59
