|music: Labrinth feat. Emeli Sande - Sleep beneath your beautiful | to: Colin ♥

Vigyorogva bólogatok csak, közben eszembe jut ismét az a mosoly. Annyira édes volt. Mint aki teljesen boldog és elégedett most mindennel. Persze, főleg az álmának szólt az, de remélem én is hatással voltam rá. Mármint az, hogy köztünk így alakult a dolog.
-Nagyon látszott rajtad, hogy érzed magad, igen.- duruzsolom vigyorogva, aztán kíváncsian várom, hogy elmesélje, miről is álmodott. Nem zsémbeskedek, eszemben sincs. Felőlem azt is mesélhetné, hogy egy sztriptízbárban volt, csak egyszerűen érdekel. Érdekel, mi csalt olyan édes mosolyt az arcára, aztán ahogy kinyögi, mi is volt az, elmosolyodok szégyenlősen és érzem, hogy fülig pirulok. Hirtelen az ágyat kezdem vakarászni, mintha valami nagyon érdekes dolog lenne ott. De csak egészen addig megy ez így, amíg nem kezd el ténylegesen mesélni.
Hirtelen felelevenedik előttem minden, ami a bulin történt, épp úgy, ahogy meséli. Ahogy feljött utánam, ahogy vigasztalni kezdett, aztán megittunk egy pohár valamit... utána egyre bátrabban kezdett simogatni, míg nem teljesen elvesztettem az önkontrollt és megcsókoltam. Szinte látom magam előtt, ahogy az ölébe kapott, elcipelt az ágyig, hogy aztán ott életem legcsodásabb éjszakáját töltsem el vele. Mert az volt. Soha, senki nem volt még olyan figyelmes és gyengéd, mint Ő. Nem csak arra figyelt, hogy neki jó legyen, hanem hogy én is élvezzem.
Aztán kizökkenek a kis emlékképből, és Colinra bambulok, mint akinek kikapcsolt az agya. Most az álmából vagy leszűri, hogy az az este volt, vagy sem. Minden most dől el talán, mert ha rájön, akkor már azt is felfogja majd, hogy ő a gyerek apja. Hiszen tegnap elmondtam neki, hogy azzal az egy fazonnal voltam.
-Szóval egy kellemes estét töltöttünk együtt. Ki gondolta volna.- veszek fel végül olyan arcot, mintha semmitől nem paráznék, mintha nem akarnék épp kisebb agyvérzést kapni. Príma lesz, ha az álmai majd folyton így rávezetgetik Őt a történtekre. Akkor aztán leshetem majd, mikor esik nekem azzal, hogy mégis mikor akartam elmondani neki.
-Na és... rájöttél már, miért lehettünk idegenek egymásnak?- pillantok rá érdeklődve, de valójában azt szeretném tudni, eszébe jutott-e, hogy éppenséggel a buliról álmodott?

Nothing else matters

Miközben nekikezdek a mesélésnek, vagy legalábbis annak felelevenítésének, hogy mit is álmodtam az éjjel, figyelni kezdem Abi arcát. Mint ha kicsit zavarba jönne, amikor megemlítem neki, hogy bizony én róla, vagyis vele álmodtam. Még kis mosolyt is csal az arcomra a látvány, és csak utána folytatom a mesélést.
De ahogy azt veszem észre, hogy ledermed, és csak nézi a takarót... Kicsit furcsán hat. Mint ha valamitől megijedne. De mégis mitől? Vagy minek a hatására?
Ahogy egyre csak mesélem az álmom, úgy látom rajta, hogy tényleg egyre furábban reagál erre. De... végtére is biztosan csak azért vághat ilyen képet, mert belegondolhatott, milyen lenne, ha mi úgy viselkednénk mint két idegen. Azonban ahogy befejezem a mondandómat, továbbra is csak mered maga elé. Még egy vigyort is megeresztek, és meglengetem előtte a kezemet.
- Abi... Itt vagy? - kérdezem tőle szórakozottan, mire rám néz végre és reakciót képes mutatni. Még igazából mindig nem értem, hogy mitől lehetett az az előbbi dolog. De ahogy visszanyeri az iménti jókedvét, vagy legalábbis én így látom, már megnyugszom. Nem ijesztegetni akartam én. Meg különben is.. Egy álom csak egy álom. Nem fog bekövetkezni soha.
Kényelmesen a hasamra fordulok, ahogy közben Abi reagál a mesélésemre. Csak a kérdésen gondolkozok el egy kicsit. Igazából... Én az ilyenekben nem hiszek. Mégis Abi úgy viselkedik, mint ha lenne valami jelentősége? Vagy van?
- Hogy érted azt, hogy rájöttem-e? Miért, rá kellene jönnöm valamire? - kérdezek vissza egy picit értetlenül. Tényleg nem egészen tiszta így a kép. Abi valamit mondani akarna ezzel?
- Egy álom... csak álom marad. Nem? Vagy te erről mit gondolsz?

To: Abi
Words: 544
Music: Nelly Furtado - All Good Thongs
Note:

|music: Labrinth feat. Emeli Sande - Sleep beneath your beautiful | to: Colin ♥

Látom rajta, hogy nem nagyon tudja hova tenni az elképedésem, de hála az égnek, konkrétan nem kérdez rá, mi bajom is volt. Egyszerűen csak kalimpálni kezd előttem, mert azt hiszi, nem vagyok képben. Pedig mennyire, hogy képben vagyok. Mindenre emlékszek... vele ellentétben. Vagyis, úgy tűnik, hogy ő is emlékszik az egészre, csak épp jó mélyre el van dugva a dolog. Az viszont tényleg szívás lesz, ha majd folyton előjön álmaiban az eset, aztán valami konkrétra is rájön. Kíváncsi lennék, meddig hinné azt, hogy ez csupán álom és mikor kezdene el azon töprengni, hogy talán van alapja.
Ahogy végül hasra fordul, én közelebb csúszok hozzá, ráülök a hátsójára, majd pár puszi után, amit a gerince vonalára adogatok, felegyenesedek és masszírozgatni kezdem. Nem tudom ez, most honnan jött, de kényszert éreztem rá.
-Nem kell semmire se rájönnöd Colin.- röhögök, miközben jól megnyomkorászom az izmait, aztán sóhajtok egyet.
-Csak tudod... elvileg minden álom üzenni akar valamit. Biztos ennek is meg van a maga üzenete. Nem? Valami kódolt kis üzenet, amit meg kell fejtened. Gondolom.- mégis mi a frászt csinálok? Most próbálom épp rávezetni arra, hogy ez egy megtörtént eset volt? Én barom. Inkább be kellene fognom a számat és csak masszírozni. Azt legalább lehet, hogy még jól is csinálom. Legalábbis, abból ítélve, ahogy Colin ellazul, arra tudok következtetni.
-Azt gondolom, hogy felejtsd el. Idegenekként sosem fogjuk már egymást kezelni, ebben biztos vagyok. A többi meg... még sokszor valóra fog válni, csak nem úgy, hogy előtte piálunk.- dőlök le a hátára, átölelem, amennyire tudom és tarkóját puszilgatom. Nem is fogok mást csinálni még jó ideig, mint szeretgetni, de azt nagyon. Maximum, ha már látom majd rajta, hogy kényelmetlen neki, akkor visszafogom magam, de egyébként le se fogok szállni róla.
-Szerinted a húgod kedvelne?- cirógatom a hátát elgondolkodva, és magam sem értem, honnan jött ez elő. Talán már most azon aggódok, mit fog szólni a családja, ha egyszer bemutat nekik, és megtudják, hogy is volt ez a babás dolog. Mert ugye, eleinte ők is úgy fogják tudni majd, hogy mástól van a gyerek. Gondolom...
-Úgy értem, ha az egészet tudná.- motyogom tovább halkan, fejem a hátára fektetem és úgy rajzolgatok tovább.

Nothing else matters

Ahogy hasra fordulok, Abi a hátsómra trónol, amin csak nevetni kezdek. Végül leeresztem magam elé a kezeimet, összefonom és kényelmesen rádöntöm a fejem féloldalasan fordítva. Csak csukott szemekkel élvezni kezdem, ahogy masszíroz.
Valami isteni jól csinálja, mert másodpercek alatt ellazít. Sőt, ha abbahagyja, akkor csak ácsingózni fogok, hogy még csinálja, nehogy abbahagyja. Na ez az előnye annak, ha egy fitt, erős, magabiztos csajjal kezd ki az ember. Tudja mit hogyan csináljon, és ért is hozzá.
El is feledteti velem mindazt az értetlenséget, ami az imént még bennem volt Abi furcsa reakcióját látva. Mert valóban furcsa volt. Mint ha valamin nagyon elgondolkodna. Csak tudnám min... De talán csak azon merengett, vajon milyen viselkedést vághatnánk le idegenként. Legalábbis csak erre tudok következtetni.
- Üzenni? Micsodát szerinted? - kérdezem félvállról szinte. Olyannyira kikapcsol most az agyam, hogy csak reagálni van kedvem a filozofálgatására. És különben sem igazán hiszek az ilyen "az álom jelent valamit" dolgokban. Kicsit túl spirituális nekem, kicsit túl elkapatott. Jobb szeretek a földhöz ragadt dolgokkal foglalkozni, vagy azoknak hinni, hiszen én is két lábbal állok a földön.
Épp talán a masszírozással való figyelemelvonás miatt történik az is meg, hogy nem tűnik fel, vagy nem igazán figyelek arra, hogy Abi az előbbi megszólalása után teljesen ellentétét kezdi mondani. Mint ha tényleg csak szembe fordítana két dolgot, mondjuk a feketét a fehérrel. De ez most kicsit sem ragadja meg a figyelmem, csak a kérdés, amit feltesz a húgommal kapcsolatban.
- Persze, miért ne kedvelne? Mondjuk akadt, amikor szóvá tette nálam, hogy ez vagy az a barátnőm nem szimpatikus neki, és a megérzése azt súgja vigyázzak vele, de igazából... Azok olyanok is voltak. De téged biztos bírni fog. Az egyik barátnője is hasonló életvitelű, mint te. - nyújtózok egyet jó érzéssel, kicsit beleborzongva, ahogy már a hátamat simogatja. Egyszerűen totál lázba tud hozni, tudja hol matasson eredményesen. Főleg amikor aztán hozzám simul és a nyakamra ad puszikat.
- Nem kell mindent tudjanak szó szerint. Megmondom nekik, hogy terhes vagy. Pont. Ne izgulj emiatt, nem lesz gubanc. - még mindig nehéz megmoccannom, olyannyira rabul ejt ezekkel az apró gesztusokkal. Így inkább csak sóhajtok egyet.
- Ugye tudod, hogy most nagy hatással vagy rám?

To: Abi
Words: 544
Music: Nelly Furtado - All Good Thongs
Note:

|music: Labrinth feat. Emeli Sande - Sleep beneath your beautiful | to: Colin ♥

Csak vigyorogva nyomogatom, közben bemotyog valami reakciófélét, de azon csak röhögök. Van egy olyan érzésem, hogy nem is igazán tudja már, miről is van szó. Ahogy látom rajta, teljesen elvonta a figyelmét a masszázs, és a puszik. Azonban, a húgával kapcsolatban már úgy tűnik, kicsit éberebb.
Elmosolyodok, ahogy közli, hogy szerinte bírni fog, de ettől még mindig úgy érzem, hogy első számú célpont leszek a családjában, amikor majd megtudják, mi is a helyzet. Mégis, nyugtat a gondolat, hogy egyszer majd azt is meg fogják tudni, hogy akárhogy is történtek a dolgok, Colin tényleg a pici apukája. Akkor aztán mehet az öröm meg a pezsgő, amiért kisunoka lesz. Legalábbis remélem, hogy így lesz. Hiszen megegyeztünk, hogy kettőnk közt minden rendben fog menni, épp ezért nem akarnék a szüleinél elhasalni. Az piszok kényelmetlen lenne. Nincs rosszabb, mint amikor a pasid szülei utálnak, vagy épp, ha a te szüleid utálják a pasidat. Na nálunk ilyen tuti nem lesz. Apunál már azzal be fog vágódni, hogy zsaru. Anya meg... ő mindenkit imád, akit én imádok.
-Miért? A barátnője milyen életvitelű?- bukik ki belőlem a kérdés, miközben tovább cirógatom a hátát, aztán elvigyorodok, ahogy érzem, hogy megborzong. Úgy tűnik, sikerült kapásból rátapintanom a lényegre. Tehát a háta kényes terület. Ezt jobb megjegyezni.
-Azért biztosan szeretnék majd tudni, hogy is volt ez. Én legalábbis, el fogom mondani a szüleimnek.- persze azt nem teszem hozzá, hogy ők az alap verziót fogják tudni. Vagyis, hogy összemelegedtem Colinnal, aztán ismét összefutottunk, kiderült, hogy terhes vagyok, majd az is, hogy tőle. Lényegében ez egy egész romantikus sztori. Mintha úgy lett volna elrendelve, hogy mi egymásra bukkanjunk.
-Épp ez a célom édes, hogy nagy hatással legyek rád.- sutyorgom nyaka bőrébe vigyorogva, közben tovább sorozom puszikkal, de végül újra felülök és két tenyerem a hátára csapom. Na nem gyengéden. Amolyan "vége" jelzésképp.
-Na, mi is a terv. Mivel kezdjük ezt a csodás napot?- huppanok le mellé az ágyra, aztán felkönyökölve lesek rá kíváncsian, mert én már igazából teljesen elfelejtettem, mit beszéltünk meg. Picit elvonta közben a figyelmem akkor is, ahogy most is.

Nothing else matters

Csak kényelmesen hasalok, ahogy a hátamat simogatja. Most már azért a figyelmem is jóval éberebb lesz, mint előbb. A masszírozás olyannyira ellazított, hogy a figyelmemet teljesen elterelte.
- A csaj ha jól tudom egy személyi edző, de nem is ez a lényeg. Hanem ő is hasonlóan éli a mindennapjait. Megcsinálja a napi sportolást, aztán otthon gubbaszt, tévét néz, vagy valamivel elfoglalja magát. Ha pedig épp baráti társaságban van, akkor próbálja a legjobbat kihozni magából, igyekszik megtenni mindent, hogy a másik jól érezze magát, na meg... Hasonlóan közvetlen. Mármint hozzád hasonlóan. - magyarázom elgondolkozva, miért is mondtam az előbb azt, hogy Abi hasonlít a csajra. Ezekben mindenképp hasonlít. A többi meg... Az nem érdekel engem különösebben mi van a csajjal, ellenben szeretném Abit még inkább megismerni. Ő már úgy tűnik rájött mi a gyengém. Különben nem simogatná ennyi ideig a hátam egyre érzékibben.
- Majd megoldom. De nem fognak kipécézni téged oké? - most már a puszikat élvezem, amit a nyakamra ad. Esküszöm jobb újévi reggelem még nem is volt. Sőt olyanra sem igazán emlékszem, hogy bármelyik eddigi barátnőm ezt csinálta volna. Aztán a hátamra csap, amin elvigyorodok, és ahogy ledől mellém, fölé tenyerelek és megcsókolom.
- Akkor jó. Eddig még senki nem volt rám ilyen hatással. - puszilgatom tovább, ahogy ezt magyarázom, de közben már nem fölötte támaszkodok, féloldalasan dőlök mellé és úgy hajolok oda hozzá a pusziadogatásra.
- Azt hiszeem, hogy haza kellene menni. Majd kutyátsétáltatni. De most piszok lusta vagyok felkelni is. Te hogy vagy ezzel?

To: Abi
Words: 544
Music: Nelly Furtado - All Good Thongs
Note:

|music: Labrinth feat. Emeli Sande - Sleep beneath your beautiful | to: Colin ♥

Jó hallani, hogy nem csak én élem így az életemet, azt pedig pláne jó tudni, hogy szerinte közvetlen vagyok. Pedig nem mindenkivel vagyok ilyen, sőt. Eredetileg úgy terveztem, hogy Colinnal is majd a börtönben csak szigorúan, szakmai szempontból beszélgetek. De aztán az egész átalakult és... egész személyes dolgokról is sikerült beszélni. Akkor kedveltem meg igazán, mert egyre jobban megismertem. Egy biztos, a kitartása, amit a börtönben produkált, teljesen lenyűgözött. Ahogy minden más is. Lényegében, az egész mindene lenyűgözött. Külsőre és belsőre egyaránt.
-Tehát a húgodnak van hozzám hasonló barátnője. Ezt jó tudni.- vigyorgok rá ezerrel, aztán ahogy fölém hajol és megcsókol, átkarolom a nyakát és mosolyogva viszonzom. Azt hiszem az is azt bizonyítja, milyen jól el leszünk, hogy már most olyanok vagyunk, mint akik jó ideje együtt vannak. Nem feszengek, nem vagyok zavarban... mintha már tök megszokott lenne, hogy itt heverészünk az ágyon és csókolgatjuk egymást.
-Hát rám se. Senki. Melletted egész más ez az egész. Eddig mindig feszengtem, de most tök nyugodt vagyok. Mintha már megszokott lenne, hogy itt vagy.- sutyorgom vigyorogva, és még én se értem ezt az egészet. Talán azért van ez így, mert már milliónyiszor elképzeltem, milyen lehet mellette ébredni. Borzasztóan piszkálta a fantáziámat, akárhányszor megláttam odabent. Hát még, miután bowlingoztunk és egyebek. Csak én már teljesen abban voltam, hogy pusztán barátkozik, amiért segítettem rajta. Jó tudni, hogy olykor az álmok is valóra válhatnak.
-Nekem sincs sok kedvem feltápászkodni innen. De nem pazarolhatjuk el az egész napot fetrengéssel. Szóval... mit szólnál, ha innánk még egy kis kávét, aztán felpörgetnénk kicsit magunkat?- ecsetelem vigyorogva, közben mutatóujjam végig húzom mellkasán és a kockáin játszok picit.

Nothing else matters

Tetszik, ahogy így elszórakozunk egymással, még ha csak egy szimpla csókról is van szó. Vagy több szimpla csókról. De nem érzem rajta, hogy feszengene, és ez jó. Ritka dolog ez, főleg egy randi után. Mármint egy első hivatalos randi után. Oké, nem az első randin szóktam az eddigi csajokkal is ágyba bújni, hanem a sokadik alkalommal. És akkor is még volt némi feszengést. Tudom, hogy a mi esetünk ahhoz képest elég speciális, de mégis érdekes, hogy az első igazán összemelegedős alkalom után sincs egyikünkben sem tartózkodás. És ez jó. Bíztatónak indul.
Mikor Abi azt kezdi ecsetelni, hogy rá sem voltak még igazán ilyen hatással, elmosolyodok. Egyfelől irtó büszke vagyok magamra, hogy sikerült valami ilyesmit kihoznom ebből az egész összemelegedésből, amit még senki. Ugyanakkor annak is örülök, hogy a sok pasi közül én már most ki vagyok emelve valamivel. Ha egy kapcsolatban már az elején jelennek meg különlegességek, vagy olyan kiemelkedő dolgok, amik jócskán fellendítik a hangulatot, akkor az a kapcsolat nincs halálra ítélve. Sőt, inkább azt sugallja, hogy nem lesznek itt semmiféle problémák, legfeljebb néhány összezörrenés. Az pedig sosem árt.
- Akkor ha már ennyire megszoktad a jelenlétem, egyszerűbb lenne mindjárt ide hoznom pár cuccomat otthonról nem? - kezdek viccelődni, ahogy kifejti, mégis mekkora hatással, vagy jobban mondva milyen hatással is vagyok rá. Ahogy azonban feldobja a kávés ötletet, mert elmondása szerint ő is piszok lusta, csak bólogatni kezdek helyeslően. Az jó ötlet, mert attól megelevenedek pillanatok alatt.
- Most viszont rajtam a sor, hogy hozzak be. - adok egy gyors puszit a szájára, és már pattanok is ki az ágyból. Magamra kapom az alsót, aztán a tálcát megragadva kimegyek a konyhába. Nem telik sok időbe feltérképeznem mi hol van, a tálcát a mosogatóba pakolom, és előkeresek két tiszta bögrét. Töltök a kávéból bele, és ami hozzávalók kellenek mindkettőbe, adom is hozzá. Utána pedig kis mikrózást követően elégedetten visszasétálok a szobába és leülök mellé az ágyra. Most pont jó meleg.
- Parancsolj, ahogy pont szereted. - nyújtom felé az ő bögréjét, közben pedig belekortyolok az enyémbe. Se nem forró, se nem hideg, de még annyira nem is langyos. Pont jó lett.

To: Abi
Words: 544
Music: Nelly Furtado - All Good Thongs
Note:

|music: Labrinth feat. Emeli Sande - Sleep beneath your beautiful | to: Colin ♥

Kicsit meglep, ahogy előhozakodik azzal, hogy talán pár cuccát áthozza. Egy ideig nem is tudok mit csinálni, csak lesek rá elgondolkodva és az arcát simogatom. Végig gondolom, milyen következményei is lehetnek ennek, de végül arra jutok, hogy rossz semmiképp. Nagy dolog, ha itt lesz pár holmija és sűrűn velem tölti az éjszakákat. Annál jobb, hiszen jobban megismerjük egymást és legalább, már most kiderül majd, hogy bírjuk együtt. Egészen megtetszik az ötlet a végére, úgyhogy elmosolyodok és úgy lesek rá.
-Komolyan mondod? Mert... felőlem oké. Áthozhatnád pár holmid és... örülnék, ha sok időt töltenél itt velem.- vigyorgok rá ezerrel, közben nyomok pár csókot ajkaira és karját simogatom. Igazából már önmagában ez is felpörgetett. Az a kávé talán ki is ugrasztja már a szívem, de már nem szívom vissza.
-Rendben.- lesek rá még mindig, aztán felülök az ágyban és pajzán vigyorral az arcomon lesem, ahogy felkap egy gatyát. Amint kivonul, kicsit rendbe kapom magam, végül hasra vágódok az ágyon és a lábaimat lóbálgatom a levegőben. Könyökölve lesem az ajtót, vajon mikor sétál vissza, aztán ahogy visszajön, ismét elmosolyodok.
-Köszönöm.- ülök fel, aztán átveszem a bögrét és belekortyolok. Tényleg pont olyan lett, ahogy szeretem. Tehát ő is megfigyelte, hogy is iszom a kávét. Azt hiszem ez az első jele annak, ha valaki nagyon szimpatikus a másiknak. Megfigyel apróságokat vele kapcsolatban és akár meg is lepi olykor vele.
-Akkor most haza mész majd?- lesek rá óvatosan, mert hát ugye arról egy szó sem volt, hogy majd én vele tartok. Legalábbis, ő nem kérte én meg nem akarok magamtól a nyakába akaszkodni.

Nothing else matters

Úgy tűnik, hogy ha valaki valamit csak hülyéskedésnek vesz, a másik komolyabban értelmezi. Legalábbis azt hiszem ez a helyzet állt fel az imént. Én csak szórakozásból mondtam azt, hogy ide hozom pár holmimat. Mert nyilván ha valaki első nap után mondana ilyet, akkor az olyan... tolakodónak tűnik. A legjobban mégis Abi reakciója lep meg. Nem csak hogy elhessegetné a gondolatot is... Ellenkezőleg, teljesen természetes dologként kezeli, és tényleg azt látom rajta, hogy nem érzi kínos helyzetnek az egészet, vagy korainak. Mondjuk nekem aztán teljesen mindegy lenne, hogy mikot történik meg, nekem az sem rossz, ha már mindjárt összecuccolásról beszélünk. Rugalmasan kezelem ezeket a helyzeteket.
Azért mégis úgy érzem, hogy meg kelene mondanom, én miképpen is gondoltam. Csak a csókok miatt, amit a kijelentésért kapok, nem sikerül egyből. Csak miután Abi egy picit alábbhagy a tevékenységgel jutok szóhoz.
- Én csak hülyeségből mondtam. - vigyorodok el kicsit szórakozottan. A vigyoromban azonban nincs semmi zavarba hozó, nem akarom sem lekezelni, sem mást ezért a reakcióért. Mégis ahogy belegondolok, milyen lenne így a mai este.. Tetszik az ötlet.
Legalábbis ahogy kifelé megyek a konyhába, végig ezen jár az eszem. Mégis ugyan mi vesztenívalóm van ezzel? Igazából semmi... Csak a kapkodás ne menjen a rovására annak, hogy hogyan alakulnak a dolgok kettőnk között. Mert az kicsit nem mindegy, hogy később bizony ennek szokott lenni leve sok kapcsolatban.
- Szívesen. - mosolyodok el, ahogy megköszöni a kávét, aztán csak figyelem miközben iszom a kávém. A bögre végül kiürül, én pedig elhatározásra jutok.
- Figyelj... - ülök picit közelebb hozzá, és puszit is adok a vállára. Mint ha egy picit most rossz közérzete lenne az előbbiek miatt.
- Elgondolkoztam ezen az összecuccolós dolgon. És mivel nem akarok sem sietni, de azért araszolkni sem mint egy csiga, arra gondoltam, hogy mi lenne ha csak úgy... Párszor itt aludnék. Mondjuk pár hét alatt így szépen szoknánk össze. És ha úgy gondoljuk, hogy jöhet egy kicsit komolyabb szint is, mondjuk összebútorozás, akkor ám legyen. Igazából... Tetszik az, amit mondtál. Csak azt nem szeretném, ha később lennének feszültségek amiatt, hogy ilyen hirtelen történik minden. Mit szólsz? - pillantok végül rá a nagy magyarázásom után bizakodóan. Azért nem egyszer nem felejtem el, hogy adjak neki puszit. Nem akarom, hogy úgy érezze, most el akarom tolni magamtól.
- Igen, most majd haza. Eljössz velem? A blökit még nem is láttad. És ő sem ismer téged. - húzom végül széles vigyorra a szám, ahogy szóba kerül a hazamenetel. Meg tényleg nem árt, ha kicsit beavatom a saját kis világomba. Vagyis inkább az egyszemélyes birodalmamba. Mert az a lakás talán még ekkora sincs.

To: Abi
Words: 544
Music: Nelly Furtado - All Good Thongs
Note:

|music: Labrinth feat. Emeli Sande - Sleep beneath your beautiful | to: Colin ♥

Kicsit visszavesz a jó hangulatomból, ahogy látom a reakcióját. Hirtelen úgy érzem, mintha szét akarna égni az arcom és biztosra veszem, hogy vörös is vagyok, ahogy illik.
Tök gáz ez az egész. Mármint, hogy ő viccből mond ilyesmit, én pedig így reagálok. Inkább azt kellett volna mondanom, hogy korai még, hülye vagy, vagy ilyesmi. Ugyanakkor kicsit félre is ért azt hiszem, mert ő összecuccolásról beszél, holott én nem erre gondoltam. Érdekes lesz így ez a helyzet, főleg, hogy zavarban vagyok, mint a hétszentség.
-Colin én... nem is arra értettem, hogy költözzünk össze, félre értettél. Csak, hogy elhozhatnád pár holmid. Néhány ruha, pár papír valamelyik munkádból vagy ilyesmi, hogy amikor itt vagy, ne kelljen pucéran mászkálnod. Nem mintha zavarna, csak... nem tudok így koncentrálni.- vigyorodok el még mindig pipacsvörösen, közben figyelem, ahogy a vállamra ad puszikat. Édes, hogy nem akar megbántani és így érzékelteti, de attól még gáznak érzem a helyzetet. Összecuccolni még én se akarnék. Mármint úgy, hogy teljesen...
-Én csak arra értettem, hogy sűrűn itt lehetnél velem és igen, így majd jobban megismernénk egymást. Nem akarom rögtön bekötni a fejed, ne aggódj. Ennyire én sem szoktam rohanni.- magyarázok még mindig zavaromban, de végül inkább sóhajtok egyet és leteszem a már üres bögrémet. Pocsék ez a helyzet. Nem szeretem, amikor magyarázkodnom kell, mert akkor aztán össze-vissza hordok mindenféléket.
-Elmehetek veled, ha szeretnéd. De csak, ha tényleg nem zavarlak. Nyugodtan intézd ám az ügyeid, nem akarok rád akaszkodni.- lesek rá még mindig kicsit bizonytalanul, mert valamiért úgy érzem, hogy most jól meggyilkoltam a hangulatot. Szegény teljesen beparázhatott, hogy most én akkor már végleg össze akarok vele cuccolni. Utána talán arra gondolt, hogy talán jövőhéten már esküvő miatt piszkálnám? Vagy mi?

Nothing else matters

Kezd egyre viccesebb lenni a helyzet. Most már nem csak ő értette félre a viccet, de még én is őt. Ez így egyre kuszább. De ennek ellenére mégsem érzem kínosnak a helyzetet, sőt, jót vidulok rajta. Látva viszont azt, hogy még mindig pipacsvörös az arca, és szerintem most totál zavarban van, gondolkodóba ejt. Mégis most hogy dobjam fel úgy a hangulatot, hogy ő is feloldódjon? Mert látszólag csak én veszem ennyire lazán jelenleg ezt az egész helyzetet. Jó persze egy zavart vigyort megejtek, amikor magyarázni kezdi, hogy ő sem összecuccolásról beszélt. De hát ilyen az élet. Az a jó, ha sikerül is megbeszélni. És én úgy érzem most valamennyire sikerült.
Viszont ezzel a magyarázkodásával már sok mindent elárult magáról. Például hogy nem fog semmit sem erőltetni. Vagy hogy nem fog esküvővel nyúzni. Ez a nőknél egy jó pont, mert a sokuk nem bír várni és sokszor előkerül ez a téma is. Tetszik, hogy adna egyfajta szabadságot, hogy igazából ráérnék eldönteni mikor jönne minden jól.
- Nem az a lényeg, hogy nekem megfelelő legyen. Hanem hogy mindkettőnknek aktuális legyen. - megvárom míg leteszi a bögrét, utána viszont mindjárt magamhoz húzom egy csókra. Egy olyan jó heves, tartalmas csókra.
- Abi, hidd el, hogy nem zavarsz... Nem azért kérdeztem meg, hogy eljössz-e, mert udvarias vagyok. Hanem mert tényleg szeretnék egy hosszabb időt eltölteni veled, ha már szabadnapos vagy. Nyilván az irodában nem mindig tudunk összefutni, mert hivatalos munkákkal most nem nagyon foglalkozhatok. Csak nagy ritkán megyek be valamit elintézni ami régebbi ügyem, és mondjuk más megkapta de nem boldogul vele. - magyarázom neki. Tényleg örülnék neki, ha nem lenne ennyire zavarban az előbbiek miatt. És ezt azt hiszem jobb szóvá is tenni.
- Az előbbi meg... Felejtsük el, te is félreértetted, én is. Kvittek vagyunk. Lazíts kicsit. Szóval... Akkor mikor is indulunk?

To: Abi
Words: 544
Music: Nelly Furtado - All Good Thongs
Note:

|music: Labrinth feat. Emeli Sande - Sleep beneath your beautiful | to: Colin ♥

Legalább nagy baj nincs belőle. Nem örülnék, ha már most összekapnánk ezen vagy ilyesmi. Isten ments, hogy újév első napján így kezdjük az egészet. Hiszen azt mondják, amit elsején csinálsz, azt fogod csinálni egész évben. Szóval ma jól kell elsülnie mindennek.
-Persze, tudom. Hagyjuk inkább az egészet, jó? Senki se költözik még sehova. Ráérünk még ezzel. Előbb össze kell kicsit szoknunk.- lesek rá pironkodva, de aztán az a heves csók fel is oldja rendesen a hangulatom. Legalább ebből is kiderül, hogy nincs harag az előbbi miatt. Fel is kötném magam, ha így lenne. Nem akarok semmit se elrontani. Vele főleg nem és talán ezért van az, hogy nem igazán tudom még, hogy az ilyen komolyabb kérdésekre vagy dolgokra, mit reagáljak. Nem szeretném elijeszteni semmivel sem. Elég, hogy még így is itt van, hogy úgy tudja, mástól várok gyereket.
-Rendben van. Akkor szívesen veled megyek. Kíváncsi vagyok arra a blökire. Aztán a napokban szerzek majd én is egy kis ölebet, ha nagyon szimpi lesz a tiéd. Messze laksz?- kérdezem homlokráncolva, mert igazából nem emlékszem, hogy jártam volna már nála. Sőt. Még csak sejtésem sincs arról, merre lakik. Ő jött elém a randikon is, nem én mentem elé. Azt pedig nem néztem meg a nyilvántartásban, hogy vajon mi a címe.
-Indulhatunk. Felöltözök valami normális hacukába, aztán mehetünk is. Sétáljunk vagy kocsival megyünk? Te tudod, mennyire van messze.- adok még egy puszit neki, aztán feltápászkodok és a szekrényemhez megyek, hogy valami emberi holmit kapjak magamra. Na meg, elég hűvös lehet kint, hiszen mégis csak január van, nekem pedig nem árt vigyázni magamra. Nem lenne jó, ha megfáznék. Szóval felkapok egy farmert, egy pólót, egy garbót, végül a táskámba dobálok pár dolgot, amire szükségem lehet.
-Kész vagy már?- lesek rá vigyorogva, ahogy már teljes készültségben ácsorgok a szoba ajtajában.

Nothing else matters

Elégedetten nyugtázom, ahogy látom rajta, hogy a csók után tényleg mint ha megkönnyebbülne. Mert tényleg nem indulna jól a nap, ha végig benne lenne az a szorongás, hogy úr isten, milyen baromságot mondott. Inkább nem mondott baromságot, szimplán csak félreértettük mindketten. És az ilyen súrlódások tök normálisak, valószínű nem első eset, de nem is olyan erejű, hogy abból komoly gubancok legyenek. Egyszerűen csak jót nevetünk az egészen és kész. Vagyis remélem sok esetben ez lesz.
Ahogy látom, hgogy Abi kedve egyre jobban visszajön, én is teljesen ellazulok. Nem is kell ide feszkó. Vigyorogva figyelem azt is, ahogy öltözni kezd. Ahogy a ruhákat keresgéli, majd fel is öltözök. Le sem tudom venni róla a szemem. Oké, a látvány sem utolsó, sőt igazán bomba formában van még így is, hogy lassan majd látszani fog a hasa is rendesen. De nem csak azért nézem, mert dögösen néz ki, hanem mert jó figyelni, mindegy mit csinál. Amikor azonban már túllesz a felénél is a készülődéssel, én is nekiállok felöltözni. Még a végén rám kell várni.
És tényleg... Abi már az ajtóban ácsorog, ahogy a felsőt veszem fel. Bizony egy inget begombolni nem is egy pillanat műve. De amikor meglátom azt a szórakozott ábrázatát, nem tudom megállni, hogy ne menjek oda egy csókra.
- Ne sürgess, készen vagyok. - a fenekébe markolok amolyan birtoklóan, aztán leellenőrzöm, hogy az este nem-e esett ki valamelyik holmim a zsebemből. Végül aztán a kérdésére figyelek.
- Ha kocsi... akkor a tiéddel megyünk. Ha gyalog megyünk, akkor előbb az én kocsimig megyünk és azzal elmehetünk a lakásig. Válassz. - adok még egy csókot neki, aztán nekilátok a cipőm felvételének, végül jöhet a kabát, és én ácsorgok a bejárati ajtóban ugyanúgy készen, ahogy azt előbb Abi is tette. Most bizony az én időm volt a kevesebb. De nem is baj, már várom, hogy mehessünk, és majd meglátjuk hogy alakul a nap.
- Milyen kutyát szeretnél? - pillantok rá, ahogy aztán el is indulunk.

To: Abi
Words: 544
Music: Nelly Furtado - All Good Thongs
Note:

|music: Labrinth feat. Emeli Sande - Sleep beneath your beautiful | to: Colin ♥

Ott röhögök az ajtóban, miközben figyelem, ahogy a gombjaival szenved, végül épp, amikor már megsajnálnám és azon morfondírozok, hogy segítek neki, sikerül felvennie azt az inget.
-Azt hittem már, nem fog menni egyedül szivi.- vigyorgok rá huncutul, ahogy fenekembe markol, aztán elgondolkodok az ajánlatán. Végül is, egy kis séta megint csak nem árthat és amúgy se lenne jó ötlet még egy napig ott hagyni a kocsiját, vagy akármi.
-Inkább sétáljunk el a te kocsidért. Nem ártana már visszaszerezned, nem?- nyomok egy puszit az arcára, aztán megigazítom az ingje gallérját, végül csak lesem, ahogy tovább készülődik. Épp ennek köszönhetően maradok le én a végén, és most ő ácsorog úgy az ajtóban, mint én az előbb.
Gyorsan magamra kapom még a cipőmet, felveszem a kabátom és már vonulok is oda hozzá indulásra készen.
-Nem is tudom. Valami nagyot szeretnék. Nem szeretem a kis testű kutyákat. Azok olyan kis ideggörcsök.- vigyorgok rá, miközben kitessékelem az ajtón, gondosan bezárok, végül kézen fogom és már vonulok is vele a tegnap esti helyre, ahol a kocsit hagytuk.
-Majd, ha meglátom, biztos tudom, hogy nekem ő kell. Neked milyen van?- pillantok rá kérdőn, aztán csak remélni tudom, hogy most nem vette sértésnek ezt a kis kutya elleni dolgomat, ha neki az van. Persze, azokat is szeretem, de sokkal jobban bírom a nagy testű kutyákat. Mondjuk egy rotit vagy egy malamutot. Na azok igazán szépek tudnak lenni. Nagyok, izmosak és ijesztőek. Az kell nekem, ha netán valaki bemerészkedne hozzám.
-Milyen csendes a város.- lesek körbe, ahogy sétálgatunk, aztán oda battyogok a parkolóhoz, hiszen a hely nincs messze a lakásomtól. Nem kellett este sem órákig sétálnunk, hogy eljussunk hozzám.

Nothing else matters

Csak elvigyorodok a megjegyzésén, amit az inges "malőrömre" mond. Nem hoz egyáltalán zavarba ezzel, pedig azért jócskán ebaromkodtam vele az időt. Mármint... szépen bemutatkoztam neki, gondolhatnám így is. De nincs olyan ember, aki ne bakizna az életben. Én pedig így is állok hozzá. Csak lazán...
Mikor az ajtót becsukja, és a kutyás gondolatait is megosztja velem, átfut a fejemen, hogy valóban nem kellene egy kis méretű kutya az enyém mellé. Hogy miért is? Nem mint ha túl vérszomjas lenne. Ellenkezőleg., Olyan játékos, és olyannyira nincs tisztában az erejével, hogy egy kiskutyát seperc alatt összenyomna. Mondjuk... a kiskölyökre akkor is figyelni kell, hogy ne legyen semmi gond ilyen téren.
- Célszerű lenne egy nagyobb testű kutya. Főleg mert az én kajla boxerem mellé nem való törékeny kis minikutya. - még talán nem is mondtam neki semmit a kutyámról, csak hogy van. Így most már elképzelése is biztosan lesz róla. Azért mielőtt még azon gondolkozna, mennyire lenne akkor veszélyes egy kölyökkutyára, még hozzáteszem.
- De szerintem egy kis aprósággal óvatosabban bánna. Csak azokkal a kutyákkal kezd el butulósan játszani, amik nagyjából a korban is ott vannak, mint ő. De még leszoktatom erről, tanulékony. És egy játékos kis dög.
Ahogy leérünk, kézen fogom és úgy indulok el vele. Szóval a kocsi... vagyis az enyém. Útközben figyelem mit beszél, ugyanakkor az is feltűnik, hogy mennyire kihalt az utca. De érthető. Az üzletek zárva vannak, mindenki pihen, kialussza az éjszakát, vagy épp a másnaposságot.
- Csak mindenki kipiheni az előző esti fáradalmakat. Még jó, hogy mi könnyebben vettük ezt az akadályt. - ahogy eszembe jut az este, egy perverz mosoly is megjelenik az arcomon. Tényleg rég - mert nekem két hónap jó sok- volt már ennyire felszabadult, heves és élvezhető estém, mint most.

To: Abi
Words: 544
Music: Nelly Furtado - All Good Thongs
Note:

|music: Labrinth feat. Emeli Sande - Sleep beneath your beautiful | to: Colin ♥

Lassacskán tényleg kezdjük megismerni egymást. Például, eddig fogalmam nem volt arról, miféle kutyája lehet, de most ez is kiderült. És igen. Egy boxer mellé kétlem, hogy egy csivava lenne a jó választás. Na meg, nem is vagyok egy Paris Hilton alkat, hogy olyannal rohangáljak. Mellém a nagy dögök valók. Azokkal tényleg jól el lennék. Nevelgetném, tanítgatnám és kint gyilkolnám az udvaron. Már, ha lenne udvarom. De otthon volt, még a szüleim házában, csak épp akkor a kutya volt mellőzve.
-Olyasmire gondoltam, igen. Szóval... szeretem a nagy és izmos dögöket. Mindig is úgy terveztem, hogy ha kutyám lesz, akkor nagyobb testű lesz. Például bullmasztiff, rotweiler vagy ilyesmi. Szeretem az ilyen kutyákat.- vonok vállat séta közben és magam sem tudom, most ezt minek kellett ilyen részletesen elmondanom. Talán, hogy ő is megtudja szép lassan, milyen nő is vagyok. Nem egy törékeny virágszál. Erre mondjuk szerintem már rájött. Ugyanakkor, annak ellenére, hogy sokszor adom a menő csajt, igenis érzékeny vagyok és tudok ám igazán csajos lenni, csak azt épp olyannak tartogatom, aki megérdemli. Mint Colin például. Mellette könnyűszerrel merek nő lenni. A melóhelyen már más a helyzet.
-Már most szimpi a kutyád. Mi is a neve?- lesek rá vigyorogva, végül megállok vele a kocsija mellett és egy picit még átölelem. Manapság sűrűn törnek rám ezek a szeretethullámok. Olykor azon kapom magam, hogy a semmin bőgök, máskor vidám vagyok, néha pedig annyira sóvárgok egy kis szeretgetés után, mint egy elhanyagolt kölyök kutya.
-Hát azért mi is elég durván leterheltük egymást. Legalábbis... én jól éreztem magam veled.- motyogom kicsit félénken, mert hát nem tudom, hogy ő is így van-e vele. Lehet, hogy semmivel sem voltam érdekesebb, mint a többi x nő. Viszont ő nekem különleges volt. Vagy a sóvárgás miatt, amit már hetek óta éreztem, vagy épp, mert pokolian jó az ágyban és nem egy önző dög... nem tudom. De életemben eddig két pokolian jó éjszakám volt, és mind a kettőt az ő számlájára írhatom.
-Na indulás.- vigyorgok rá, majd nyomok egy rövid csókot ajkaira, eleresztem és átsétálok a kocsi másik oldalára. Már, csak azt kell megvárnom, hogy ki is nyissa. Nem akarom feltépni az ajtót.

Nothing else matters

- Akkor minden téren a nagy és izmos dögöket szereted, igazam van? - vigyorodok el, ahogy ezt ecsetelni kezdi. Mert hát csak magamra kell néznem, alkatra is nagy vagyok, izmos is, és egy lusta dög is amiért szeretem mellőzni a borotválkozást. Adok is egy puszit az arcára, ahogy ezt mondom, és belegondolok most már az igazi értelmébe is a mondanivalójának. Abba, hogy bizony az én "kiskutyám" mennyire szeretné, haz az nagyobbra nőne, és játszhatna vele. Kérdés az, hogy mégis milyen kutyát viselne el jobban. Egy hozzá hasonló makacs kant, bár eléggé ragaszkodik a területéhez, a másikkal nem jönne így ki jól.
Azon csak elmosolyodok, ahogy megjegyzi, hogy a kutyám látatlanban szimpi. Na csak várja ki, aztán mondjon véleményt. De különösebben nem hiszem, hogy gondok lesznek. És most, hogy még mindig a kutya van szóba hozva, megragadom az alkalmat is, hogy én is faggatózzak.
- Hektor. Talán hamarosan egy éves lesz, nem túl nagy még. De szeret az idegeimmel játszani ahogy a nappali szobanövényeit körbejelölgeti. Hiába szólok rá, csak megy a kanösztönök után. Egyet ajánlok, kan kutyát csak akkor vegyél, ha tudsz neki valami udvart is biztosítani. Különben felfordulást okoz a lakásban. Tényleg... te milyet szeretnél? Ezen már így elgondolkodtál? Vagy azt is a véletlenre bízod. - tudakolózok kíváncsian, míg aztán a kocsihoz nem érünk. Ott egyből megölel, mire kis mosollyal magamhoz húzom és átölelem a derekát. Ha valaki most látna minket... azt hihetné, már évek óta megvan ez az összhang. Ami kicsit félelmetes, hogy milyen hamar ráéreztünk.
- Mi az hogy... Én is remekül éreztem magam. - válaszolok arra vidáman, ahogy azt ecseteli, hogy mennyire is jó volt az éjszaka. Mert tényleg az volt. Nem éreztem semminek sem hiányát, ahogy az sem zavart, hogy ő épp lassan a negyedik hónapba lép.
Viszonzom a csókját, ahogy kijelenti, hogy indulás. Már nyitom is a kocsit, és utána sétálok, hogy kinyissam neki az ajtót. Csak udvariasan. Jó, tudom, az ilyen nem gyakori tőlem, és egy lusta dög vagyok udvariasnak lenni. De azért olykor rám jön, és igyekszem is minél előbb ezt megtenni. Utána viszont egyből a túloldalra megyek, és beülök a volán mögé. Nem vagyunk innét messze tényleg. Talán egy fél óra. Vagy annyi sem. Az utcákon szinte senki, így a közlekedés is megoldható. Dugóról elsején ne is álmodjunk. De jobb is.
Ahogy megérkezünk, már ki is szállok a kocsiból. A lakáskulcsom után kezdek matatni, míg bezárom a kocsit, aztán kézen fogom Abit és irány a hatodik emelet. Már néha unom a monoton lépcsőzést, így nem elképzelhetetlen az is, hogy talán közösen kerítsünk magunknak egy nagyobb házat, ha tényleg minden tökéletesen működik. Az ajtóból, ahogy a kulcsot bedugom a zárba, már hallani azt az örömteli ugatást, ami a túloldalról jön. És ahogy az ajtó nyílik, el is eresztem Abi kezét, mert a kutya azonnal be is támad, előbb rám vetődik, aztán vagy háromszor körberohan farokcsóválva, szaglászva. Csak utána veszi észre a vendéget, és támadja be őt is az ismerkedésre. De csak szép szolidan, az ugrálást mellőzve.
- Hektor viselkedj. - próbálom a társaságot beljebb terelni, de a kutyától igen csak lassan tudunk beljebb araszolni. Végül az ajtó becsukásra kerül, én pedig ledobom a kabátomat a kanapéra. Mert igen csak közel van a bejárati ajtóhoz.
- Hát akkor légy üdvözölve a pár négyzetméteres hajlékomban. Inni valamit? - kérdezem miközben kilépek a cipőmből, és az ingem is gombolgatni kezdem legalább a feléig. Csak utána ásom elő az üdítőt a hűtőből, meg két poharat. Nem nehéz a konyhába bejutni, ugyanis csak egy félfal választja el a nappalitól. Az egész hely egy nagy nyitott tér. Ennyire futotta a felújítás, na meg hogy került egy rakás polc a falra.

To: Abi
Words: 544
Music: Nelly Furtado - All Good Thongs
Note:

|music: Labrinth feat. Emeli Sande - Sleep beneath your beautiful | to: Colin ♥

Kész álom ez az egész. Mármint, hogy mi így ketten... és, hogy ennyire összhangban vagyunk. Most még. Biztosan lesznek más időszakok is, de úgy tűnik, hogy így az elején még jól indul minden. Persze, még meg kell egymást jobban ismerni és egyebek, de szerintem ez, hogy ilyen jól megvagyunk, csak jót jelent. Nincs az a feszengés egyikőnknél sem jelen, ami általában jellemző a kezdetleges dolgokra. Tényleg olyan, mintha ezer éve ismerném, ami talán a börtönben eltöltött hosszú óráknak köszönhető. Mert, bár testileg nem igen volt közünk egymáshoz, azért szépen megbeszéltünk sok mindent. Ha mást nem is, egymást volt alkalmunk megismerni. Volt nekem is pocsékabb napom, amikor elég felgma tudtam lenni még vele is, de volt olyan napom is, amikor végig röhögtem. Persze, nem a komoly részeknél.
-Én csaj párti vagyok, szóval kislány lesz mindenképp. És már a nevére is van egy tippem, szóval már, csak a blöki fajtáját kell eldöntenem. Mindenképp valami szép nagy, robosztus termetű kutyát szeretnék. Amíg kicsi, addig nem lesz baj, utána viszont tényleg nem árt lakást cserélnem.- magyarázok, miközben beülök a kocsiba és az ajtó nyitós udvariasságát egy gyors puszival hálálom meg. Nem számítottam rá, épp ezért vagyok annyira elkápráztatva.
A kocsiban egész végig mosolyogva lesem, vagy épp kezem az övére simítom, mikor az épp a váltón pihen, végül ahogy megáll, kiszállok és körbe lesek.
-A környék máris tetszik.- vigyorgok rá, végül kézen fogom és elindulok vele felfelé a lépcsőn. Úgy a harmadik táján elgondolkodok, hogy vajon a tizedikig megyünk-e, vagy megállunk előbb, de nem akarok közbe szólni. Nem nyafogok, viszont párszor eszembe jut, mit szólna, ha közölném, hogy vigyen fel a karjaiban, mert nem bírom. Ilyenkor elmosolyodok magamban, aztán a hatodikon kíváncsian megállok mellette az egyik ajtó előtt.
Röhögve hallgatom a kutyát, ami odabent már teljesen megőrült, végül ahogy nyílik az ajtó, ki is ront a rosszcsont. A gazdit azonnal körbe szeretgeti, aztán neki lát velem is ismerkedni.
-Örvendek Hektor. Mi a helyzet?- simogatom röhögve a buksiját és abból ítélve, hogy még nem rágott szét... szerintem kedvel.
Colin próbál bentebb paterolni, de a kutya le nem szakad rólam, úgyhogy amíg ő neki áll vetkőzni és egyebek, addig én leguggolok a blökihez és pacsiért könyörgök.
-Egy pohár akármi jól esne.- szólok Colin után, aztán Hektort dögönyözöm és sutyorgok neki mindenfélét, végül felállok és körbe lesek. Tényleg nem egy nagy palota, de otthonos. Mármint, látszik, hogy férfi a lakó, mégis egész pofás a lakás.
-Nekem tetszik a "hajlékod". Szerintem stílusos. Két pasi lakja és ez látszik is.- vigyorgok Colinra, aztán vállammal a falnak támaszkodok és onnan figyelem, végül csak utána sétálok és átölelem hátulról.
-Te nem is vagy dög amúgy. Nagy és izmos igen, de dög nem.- duruzsolok a fülébe, aztán nyakába puszilok, vigyorogva elengedem és körbe lesek alaposabban. Megnézegetem a könyveket, a képeket és minden apróságot... Hektorral a nyomomban persze.
-Szerinted nem bánja Hektor, ha ma se leszel vele itthon? Nehogy depis legyen szegény. Felőlem akár el is hozhatod hozzám. Majdcsak nem okozna túl nagy galibát, nem? Legalább haverkodhatnék vele tovább.- hajolok le megint dögönyözni kicsit, mire képen nyal, szóval beloptam magam a szívébe szerintem.

Nothing else matters

Örülök neki, hogy a környék tetszik neki. Én is szeretem. Nem túl nyüzsi, de nem is egy nyugdíjas lakótelep. Itt minden nap történik valami, ha más nem is, a szomszéd nyugdíjas néni gyakran szól, ha valami háztartásbeli gondja van, vagy valamit meg kellene neki javítanom. Mert bizony aztán olyan ezer éves göncei vannak. De sokszor van itt Lily is, olyankor pedig irány a közeli játszótér.
Mégis az sokkal jobban megdobja a kedvem, ahogy arról kezd beszélni, hogy mennyire tetszik neki a lakás. Persze amikor ecseteli, hogy bizony látszik az, hogy két pasi lakja, na arra megeresztek egy tiltakozó grimaszt. Kikérem magamnak, annyira nem is agglegény lakás. Mondjuk nincsenek pornós magazinjaim, sem más. Úgyhogy ez ki van csukva. Az italt kezdem kitölteni a pohárba inkább utána.
- Kóla megfelel? - kérdezem tőle, és tervezem, hogy megforduljak, hogy lássam merre van, mire hátulról átölel. Lepakolom az üdítős üveget a pultra, és megsimítom a karját mosolyogva.
- Szóval dög az nemvagyopk. Akkor micsoda vagyok? - kérdezem komisz vigyorral, ahogy kézbe veszem a poharakat, és megfordulok. Abi ekkorra már elereszt a puszi után, és körbejárja a lakást. Én is odasétálok hozzájuk, és ha befejezi a kutyasimogatást, odaadom neki a poharat is.
- Azt mondod hozzuk el? - kérdezem elgondolkozva. Nem is lenne rossz ötlet, kérdés, hogy Abinak mennyire tetszene, ha esetleg feltúrná az egész lakást. Mert addig biztos nem ülne le ez a rosszaság a seggére, amíg minden szegletét a lakásnak át nem túrná.
- Lehet róla szó. És azt hiszem egy kislány játszópajtásnak örülne ő is majd. - leülök a mellettünk lévő fotel karfájára, mire a kutya egyből odajön hozzám. Én már emelem is a poharam jó magasra, mert a következő mozzanata úgyis az lesz, hogy az ölembe ugrik, majd onnét a fotelbe fészkeli magát, fejét pedig a térdemre pakolja, és már lesi is Abit a nagy kényelemben.
- Galibát éppenséggel nem okoz, tudja, hogy nem szabad semmit szétrágnia. De utána takarítani azt lehet. - belekortyolok az italomba közben, ha már öntöttem magamnak is, és Abi kezét megfogva odahúzom magamhoz, szépen az ölembe, ügyelve arra hogy Hektor párnáját se vegyem el, hisz a térdemen pihenteti a fejét.
- Az egyszer már biztos, hogy ezeknek a kutyáknak kertes ház kell. Már ha tényleg elég nagyot akarsz te is. Kérdés, hogy te mit szeretnél egy ilyen házban? Elvégre inkább szól ez az egész rólad meg a babáról, mint néhány kutyáról.

To: Abi
Words: 544
Music: Nelly Furtado - All Good Thongs
Note:

|music: Labrinth feat. Emeli Sande - Sleep beneath your beautiful | to: Colin ♥

-Sokkal inkább emlékeztetsz valami görög istenre, mint egy dögre. Ha már ilyen nagy és izmos vagy... szóval ja. Te is pont az esetem vagy. Kutyákban és pasikban is pont az ilyet csípem. Nem is a nyámnyilákat...- lesek rá vigyorogva, aztán észbe kapok, hogy most végtére is csapom neki a szelet, vagy mi? Nem akarok én nyálaskodni meg ilyenek, de ha már kérdezett, válaszolni akartam... erre ez lett a vége. Görög isten? Abi, te beteg vagy.
Jobban átgondolom, mivel is járhat egy kutyus megjelenése a lakásomon, de végül arra jutok, hogy jobb, ha már most beleszokok a dologba. Végtére is, ha a tervem jól alakul, akkor majd hamarosan úgyis lesz ott egy rosszcsont. Akkor pedig, legalább már lesz egy kis gyakorlatom abban, hogy is kell velük bánni. Főleg, ha még Colintól is sikerül el lesenm ezt-azt, mert hát Hektort nézve azért lett ő nevelve. Nem hiába imádhatja annyir a gazdiját, hiszen lépten nyomon követi. Mint ahogy a fotelba is befészkeli magát hozzá. Édesek.
-Azt mondom. Meg kell szoknom, mivel jár egy kutya.- vigyorgok rá, közben kortyolok egyet a kólámból, de aztán ahogy megfogja a kezem és odahúz magához, inkább lerakom a kis asztalra a poharat és úgy csüccsenek az ölébe mosolyogva.
-Csak nehogy aztán elcsavarja a fejét majd az a kislány.- vigyorgok Colinra ezerrel és bár úgy tűnhet, hogy a kutyákról van szó, azért gondolatban kettőnkre is vonatkoztattam a dolgot. Remélem, hogy ennek az egésznek nagy nagy happy end lesz a vége, vagy legalábbis jó pár boldog év. El tudnék vele képzelni egy közös életet, azt már most tudom. Főleg, ha már megérkezne a tipegő is, akiről elárulnám valamikor majd, hogy az övé.
-Nem baj. Majd megoldom.- simizem meg Hektor buksiját, ahogy a takarítás jön szóba, de aztán inkább, csak átkarolom Colin nyakát és fejem a vállára pakolom. Már ez maga, hogy itt ücsörgünk olyan jó érzéssel tölt el. Nyugodt vagyok és amióta velem van, eszembe nem jutott depizni azon, hogy majd mi lesz, mert tudom, hogy ő itt lesz nekem. Legalábbis, többször is próbálta a fejembe verni, én pedig próbálom nem elfelejteni. És el is hiszem neki. Nem olyannak ismertem meg, aki megszegné a szavát. Na meg... tényleg odáig lehet értem, főleg, ha képes így turbékolni velem, csak úgy.
Na meg, már most házat emleget. Bár azt nem tudom igazán, hogy közösen gondolja, vagy hogy, és abból ítélve, ami reggel történt, nem is akarom ezt szóba hozni, szóval inkább csak elgondolkodok picit aztán ecsetelni kezdem.
-Hát olyan igazi kertvárosi házat szeretnék majd egyszer. Nagy kerttel, hátsó udvarral, ahol a gyerek is lefoglalhatja magát, tágas, napfényes nappalival meg ilyesmi.- vonok vállat, mert egyenlőre csak eddig jutottam, aztán nyomok egy puszit az arcára és csak lesem egy ideig, miközben tarkóját simogatom. El tudnám magunkat képzelni abban a házban, nagyon is. Kérdés, hogy eljutunk-e addig ép ésszel.
-Neked voltak ezzel kapcsolatban terveid régen? Vagy, most vannak?- kérdezem végül kíváncsian, hiszen nem ártana majd az ő véleményét is figyelembe venni, bármivel is kapcsolatban.

Nothing else matters

Azért eléggé egónövelő, ha már görög istennek titulál. Hyzelgő a dolog nagyon. És igazából nem csak az egómnak ad egy löketet, de úgy büszkeséggel tölt el az is, hogy a sportolás ilyen mértékben is megtéríti a fáradtságot. Mert nagy dolog, ha valaki a megjelenésével ennyire hatással van a másikra. Mondjuk abban igaza is van, hogy a nyámnyila pasik általában lelombozzák a nők kedvét, és csak akkor járnak sikerrel, ha "aranyosnak" tartják őket úgy ahogy vannak. De nem pocskondiázok én senkit sem, inkább csak élvezem, ahogy hízeleg.
- Az én szótáramban nincs is olyan szó, hogy nyámnyila. De már tudod, mert jól megfigyelted. - akkor kicsit hízelgek én is, hogy ne legyek adósa. Hisz elvileg ez az én dolgom főképp. Legalábbis így tanítottak, így neveltek még valamikor jó régen.
- Egy kutya elég nagy felelősséggel jár. Talán majdnem annyira, mint egy gyerek. Azzal a kölönbséggel, hogy a blöki sosem fogja igényelni minden percedet, és beéri azzal, ha naponta picit foglalkozol vele. Ja és sokkal szófogadóbb, mint egy kisgyerek. Csak a tapasztalat beszél belőlem. - kezeimet az ölébe pakolom, ahogy ő beleül az enyémbe. Most így tök kényelmes, jól elvagyunk. Főleg ahogy oda is bújik hozzám. Kezemet a hátára rakom és megsimítom a hüvelykujjammmal.
- Pedig azért bizony az a lány elég rendesen elcsavarhatja a fejét, már előre érzem. - veszem én a lapot, hogy elég rejtetten, de akár ránk is célozhat a kutyaügyön kívül. És nem is vagyok rest válaszolni. Tetszik ez a játszadozás. Semmi komoly megnyilvánulás, mégis a lényeg benne van és érezteti velem mi a helyzet.
- Mert gondolod, hogy fordítva is nagy az esélye? - teszek úgy mint ha tényleg a blökikről beszélünk. Mégis nem a kutyára lesek le, ahogy beszélek, hanem végig Rá nézek. Ezt még véletlenül sem lehet félreérteni, a célzásaim elég egyértelműek.
Csak akkor kezdem levenni róla a szemem, mikor kicsit más vizekre evezünk a témákban. A ház elképzelése csak egy általános téma. Csak úgy dobtam fel, mint ha azt kérdezném, milyen ruhát szeretne. És ő így is válaszol. A saját álláspontját ecseteli, amiben még érdekes mód én is osztom a véleményét.
- Én is ezeket részesítem előnyben. Na meg... Egy ilyen kis konyha után sokkal jobban örülnék egy jó tágas, nagy konyhának. Mondjuk azt már megfontolnám, hogy kapjon-e kutya oda tálat. Könnyebb adni ott neki enni, és nem is olyan vészes, de hosszú távon kell olyanra gondolni, hogy azon a helyen egy gyerek fog csápolni valamikor. - még azt hiszem ezzel nem céloztam túlságosan arra, hogy a leendő közös házról kezdtünk el dumálni. Gyakorlatilag tetszik ez a felállás, hogy amolyan előtervezgetés szerűen beszélünk, de mégsem. Hisz előbb vagy utóbb, együtt vagy külön, de nekem is kell gyerekkel számolnom. De igazából nem is ez a lényeg, hanem hogy míg ezt beszélgetjük, tök jól tervezgetünk, mint ha ez így minden tök természetes lenne.
- Na és a medencével hogy állsz? Mert az biztos, hogy ahol van egy medence, annál a háznál leragadok. Víz közelében lakni maga a menyország. Elég csak nyáron átöltözni munka után és az ember csobban egy jót a medencében. Fogadjunk nem az a matrancon napozós fajta vagy. Vagy de? - a vigyorom egyre szélesebb, és a lelkesedésem is nagyon megjön ahogy egyre jobban belemélyedünk ezekbe a témákba.

To: Abi
Words: 544
Music: Nelly Furtado - All Good Thongs
Note:

|music: Labrinth feat. Emeli Sande - Sleep beneath your beautiful | to: Colin ♥

Furcsa, amit mond a kutyákról, ugyanakkor biztos van is benne valami. Hiszen egy kutya a főnököt látja a gazdiban. Még szép, hogy azt teszi, amit a főnök mond. Viszont egy gyerek... nála előbb-utóbb elő jön a saját akarata, elkezd hisztizni, ha valami nem úgy van, ahogy ő szeretné és hasonlók. Az már más tészta, hogy neveli a szülő. A hisztiről is le lehet egy gyereket biztos szoktatni, na meg az egyéb hülyeségekről is, csak türelem kell hozzá. De abból nagyon sok... gondolom.
-Ettől függetlenül bevállalom mindkettőt. A kutyák pedig nagyon empatikusak amúgy is. Jót tesz a gyereknek egy házi állat, ráadásul a kutya a gyereket úgy védi, mint a sajátját. Persze, a baba csak nagyobb korában játszhat vele, de na. Jobb korán barátkozni.- vigyorgok ezerrel, ahogy elképzelem, ahogy nyúzza egymást a kutya meg a leendő gyerekem. Akár fiú lesz, akár lány, látom magam előtt, ahogy játszanak az udvaron. Egész szép lenne.
Az egész képen viszont még többet dob az, amit Colin válaszol a "kutyás szerelmes" áldumára. Elmosolyodok és egy óvatos csókot lehelek ajkaira, majd megsimítom az arcát és csak lesek rá.
-Szerintem a kislánynak se kell majd sok, és a lábai előtt hever.- sutyorgom vissza mosolyogva, aztán csak simogatom az arcát, mint valami sült bolond. Ugyanakkor, most nem pirulgatok jobbra-balra, amiért ez így szóba jött. Hiszen burkoltan, a kutyákról beszélünk és még semmi olyasmiről nem volt szó, ami miatt bármelyikünk kényelmetlen helyzetben érezné magát. Senki se vallott szerelmet senkinek, hiszen az még korai lenne. Mármint, veszélyes valakit ilyesmivel lerohanni rögtön és persze egyik sem akarja a másikból kifacsarni a szerelmi vallomást. Az ilyesmi jön, ha eljön az ideje. Viszont, legalább érzékeltettük burkoltan egymással, hogy el tudnánk képzelni, ahogy belehabarodunk a másikba. Ezzel semmi gond szerintem.
-Na igen. Ha az ember kutyával tervez, nem árt belekalkulálni a jövendőbeli gyerekeit is. Nálam épp ezért nem lesz odabent a kutyának randalírozás nagyon, amint megérkezett a pocak lakó. Lesz neki egy kis házikója odakint, aztán ott őrizheti a házat.- ecsetelem vigyorogva, közben folyamatosan látom magam előtt az egészet. Más kérdés, hogy bár nem említem -és ő se hoz ilyesmit szóba velem kapcsolatban-, végig odaképzelem Őt is. Úgy lenne tökéletes, ha már Ő a gyerekem apja. Csak épp, ezt majd nem ártana Vele is közölni, még időben.
-Ú, tényleg. Medence is kell. Azt én is imádom és nem, nem vagyok egy napozóágyon vagy matracon heverészős típus. Imádok úszkálni.- játszok el én is a medencés gondolattal, ahogy szóba hozza, közben tengernyi újabb fejezet kezdődik a kis forgatókönyben, ami a fejemben van. Príma kis estéket lehetne ott csapni, főleg, ha lenne odakint egy csúcs grillező is. Colin vígan elsütögetne, ha már annyira szeret grillezni, én meg el lennék a pöttömmel és a kutyával. Szerintem csodás életünk lenne. De persze, tervezgetni még konkrétan felesleges, mert még nem tudni, mi sül ki az egészből. De azért a gondolattal, azt hiszem el lehet játszani.
-Ne is mondd. A szüleimnek van egy nyaralója Coloradoban, egy tóparton. Régebben minden nyáron lementünk oda, de ugye mióta felnőttünk, azóta mellőzük a dolgot. Ha gondolod, majd leugorhatunk, ha jobb idő lesz.- vigyorgok rá ezer wattos vigyorral, hiszen az tényleg csodás lenne. Meg akarok neki mutatni mindent, ami fontos volt az eddigi életemben. Szeretném, ha ezzel is csak még jobban megismerne és netán, megszeretné ő is azokat a dolgokat. Már pedig, ahogy hallom, egy kis tóparti vityilló igazán tetszene neki.
-Nincs is baj ezzel a kutyával. Tök nyugis.- simogatom meg Hektor fejét, de a kutya nem mozdul, csak a szemével lesi a kezemet és úgy jár a hátsója, mintha be lenne zsongva. Édes egy dög, meg kell hagyni.

Nothing else matters

Ez az egész kutyás sztori, a véleménye róluk, na meg a kutya és a gyerek kapcsolatáról... Valahogy így képzeltem el én is. Bizony megtapasztaltam már egyszer azt, hogy milyen amikor egy nő nem igazán repes a kutyákért. Gyakorlatilag állandóan Hektort piszkálta, még amikor pár hetes volt. Örülök, hogy szerencsétlen kutya nem lett tőle előítéletes. Annak pedig még jobban örülök, hogy Abival nem lesznek ilyen nézeteltéréseink. Mert most is bebizonyította, hogy idáig van a blökikért. És Hektoron látom, hogy már most lepaktált vele.
De nem kezdem el ezt a nők és kutyák véleményemet, vagy inkább élményeimet taglalni. Helyette viszonzom ugyanolyan lágyan azt a csókot. Abi valahogy napról napra meglep valamivel, mindig megtudok valami újat róla. Tudom, ez az ismerkedés része... De akkor is. Egy nő jó, ha titokzatos, jó ha sok mindent lehet megtudni róla. És jó, ha sok olyan dolgot tudok meg, ami csak nagyobbá teszi a szememben, vagy jobb esetben el is kápráztat. Ezzel a látásmódjával most igen csak meglepett. Azt eddig is tudtam róla, hogy szereti a kutyákat, de azt nem, hogy mennyire. És ha ennyire imádja őket, akkor már rossz ember nem lehet, sőt... Azt hiszem kezdek egyre jobban oda lenni érte.
Azzal pedig, hogy válaszol erre a rejtett kutyataglalós témára, és ahogy válaszol, csak még biztosabbá tesz a dolgomban. Gyakorlatilag tudatja velem, hogy igen jó úton haladok. És ha sokáig ilyen zökkenőmentesen haladunk, akkor semmi gond nem lesz ezzel a kapcsolattal. Az pedig hogy gyakorlatilag fél év sem telik el, és egy gyerek csöppen az életembe, nem igazán zavar. Tényleg. Tudom hogy kell bánni velük, az pedig nem is igazán érdekel, hogy másé. Mert nem másé, azé aki neveli. Most az részlet kérdése, hogy vér szerint hová, vagy kihez tartozik.
- Szóval azt mondod, hogy a kutya még a konyhából is ki lesz szorítva, és bejárata sem lesz az ajtón? - kérdezem tőle kíváncsian. Nocsak, valamiben mégis csak eltér a véleményünk. Ez így egészen kihívás. El tudom képzelni, hogy esetleg azon civakodunk, a kutyának mégis hol a helye. De ezt persze nem említem meg neki, mert igazán korai még beszélgetni közös döntésekről. Azt hiszem.
Mikor mesélni kezd a nyaralóról, megpróbálom az elmondottak alapján elképzelni. Egy kis eldugott város, vagy falu, a hegyekben egy tiszta vízű tó partják egy kialakított, teljes felszereléses házzal. Ami még családi is. Esküszöm első hangzásra olyan, mint ha egy jó kis turistaparadicsomról beszélne.
- Ugye tudod, hogy ha egyszer oda elviszel, akkor jól megúsztatlak a vízben? Mert hogy szárazon nem maradsz, az is biztos. - adok egy rövid, de annál követelőzőbb csókot neki, mert ahogy elképzelem azt a kis fröcskölést, meg a játékos úszkálást, valahogy én is elevenebb leszek. Csak aztán Hektorra lesek, ahogy megint szóba kerül.
- Ugyan, az csak a látszat. Ha új vendég van, tud viselkedni. Ha megszokja a jelenléted, akkor még fogsz imádkozni, hogy így viselkedjen.

To: Abi
Words: 544
Music: Nelly Furtado - All Good Thongs
Note:

|music: Labrinth feat. Emeli Sande - Sleep beneath your beautiful | to: Colin ♥

Azt hiszem, tényleg nem kell már sok ahhoz, hogy Colin teljesen elbűvöljön. Főleg így, hogy ráadásul minden apróságban megegyezik a véleményünk. Vagy legalábbis majdnem, mert ahogy látom, ez a "kizárjuk teljesen a kutyát" dolog nem túl kedvére való. De ez legyen a legnagyobb problémánk. Ebben még meg is tudnánk egyezni, ha esetleg közös házról lenne majd szó egyszer. Egy kis ajtó maradna nekik, hogy be tudjanak jönni és akkor szegények nem lesznek teljesen kizárva. Velem lehet alkudni.
-Hát azt még talán el tudnám képzelni, viszont nekem, veled ellentétben már egy gyerekre is gondolnom kell, akinek tényleg nem biztos, hogy jó, ha a kutyák bent szaladgálnak. Persze, amíg a baba kicsi és nem nagyon hagyja el a szobáját, addig oké, de utána azért a járókába szívesen belepakolnám, amit nem kellene, hogy fellökjön a kutya. De majd még átgondolom.- vonok vállat, mert most ez tökre úgy hangzott, mintha már azt tervezgetnénk, hogy is lesz az a ház. Holott, szó nem volt még arról, hogy egyáltalán összeköltöznénk. Minden esetre, nekem nem ártana lakás után néznem, ami nem lesz egyszerű, tekintve, hogy épp semmim nincs. A lakásom is szolgálati lakás, nem az enyém.
-Miért? Nálad majd szabadon futkároznak mindenfelé? Azért az se biztos, hogy jó. Mondjuk, ha lesz házam, én emeleteset szeretnék. Akkor odalent azt csinálnak a kutyák, amit akarnak. Odalent a nappali meg a konyha lesz és kész. Az emeletre meg nem lesznek fölengedve, ahol a háló szobák lesznek. Ennyi.- vonok vállat megint, aztán elvigyorodok. Végül is, ez lenne a legjobb megoldás. Persze, a járókás korszakban megint csak jönne a kitiltás, hacsak nem látnám, hogy jól viselkedik a leendő blöki. Mondjuk, ha azt látnám, hogy inkább csak jól eljátszik a gyerekkel, ahelyett, hogy borogatná, akkor rendben lenne az egész.
-Sejtettem, hogy a pancsolást nem hagynánk ki. Viszont, inkább neked kellene vigyáznod. Én ott nőttem fel, szóval hazai pálya lesz. Nehogy még a végén neked essen majd bajod.- duruzsolok vigyorogva, aztán nyomok egy puszit az orra hegyére és vigyorogva lesem. Igazából, ha tehetném már most rögtön indulnék. Ott biztos egymásra tudnánk hangolódni teljesen és pár nap együtt éldegélés után kiderülne, mi bajunk lehet a másikkal a jövőben.
-Ha játékos, az nem baj. Persze, lehet egy idő után fárasztó, ha az emberre ugrál, de egyébként nem zavarna.- vakarászom Hektor füle tövét vigyorogva, ő pedig teljesen elolvad és azt hiszem, most akár kenyérre is lehetne kenni.
-Sok csajjal kellett már összebarátkoznia? Lehet azért vág ilyen fejet, mert úgy van vele, hogy "na még egy luvnya".- kuncogok, ahogy Hektort lesem, közben Colinra sandítok. Persze, nem arra vagyok kíváncsi, hány nője volt már, mert nem érdekel. Inkább arra, hogy viszonyultak szegény blökihez. Remélem nem az első számú ellenségének tekint.