Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe? Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba... Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
Mindent elvettél, amire csak reményem volt… Ezek csak szavak, de ahogy Ben kiejtette a száján… Eddig is bűntudatom volt azért, amiért belerángattam a bosszúmba, hogy elvettem tőle az újrakezdés lehetőségét, de ezek a szavak felértek nálam egy kegyelemdöféssel. Naivan szerettem volna azt hinni, hogy valahogy még helyre tudom hozni a dolgokat, hogy ezek után is élhet normális életet, ha a bosszúm sikerrel járt. Mégis csak áltattam magam azzal, hogy annyi szörnyűség után, amire rákényszerítettem valaha is visszakaphatná a neki járó boldog életet. Túl közel került hozzám, különben le se szarnám, hogy mi lesz a sorsa, ha útjaink külön válnak. Tudom, hogy nem lehetséges ezt már helyrehozni, de mégis szeretném kompenzálni a fáradozásait és a kitartását. Habár fogalmam sincs, hogy a világon létezik-e annyi pénz, amivel valaha kicsit is kárpótolhatnám. Ha az élet szopat legalább fogazz elven hoztam meg ezt a kibaszott rossz döntést, ami talán az utolsó idióta elhatározás az életemben, de szükségszerű. Szembe kell néznem a múltammal, pontosabban annak az embernek a szemébe kell néznem, akit egykor elhagytam. Ha az életem egy kibaszott film lenne, akkor biztosan ez lenne benne a mindent eldöntő pillanat, de mivel ez a valóság… Számomra Cole csak egy kibaszott mellékszereplő lehet, akitől minél előbb meg kell szabadulnom, hogy még csak véletlenül se zavarjon bele a terveimbe. Habár az is eléggé zavaró már, hogy pont most kellett felbukkannia, talán paranoiás vagyok, de nem hiszek a véletlenekben. Napok teltek el azóta, hogy Ben megosztotta velem azt az infót, hogy Cole a városban van. Szóval rengeteg időm lett volna gondolkozni és valami tervet kitalálni arra, hogy mit fogok tenni, vagy akár mondani, ha ismét találkozom a férjemmel. Évek óta nem is láttuk egymást, ezért a szándékairól semmit sem tudok, de lélekben megpróbáltam mindenre felkészülni, de még így se tartottam kizártnak, hogy tartogat számomra meglepetéseket és a lehető legrosszabb forgatókönyv szerint alakulnak a dolgok. Na és mi a lehető legrosszabb? Bosszúból végez velem, még mielőtt én végezhetnék vele és Cervantessel. Nem tartom kizártnak, hogy ez egy öngyilkos küldetés a részemről, de mégis meg kellett tennem. Kiderítettem, hogy ma este hol tartózkodik a férjem és teljesen védtelenül fegyverek nélkül sétáltam a raktárhoz. Felesleges is lett volna fegyvert vinnem, számítottam a túlerőre. Minden pontosan az elképzeléseim szerint alakult miután megadóan felemeltem kezeimet és az emberei gépfegyverekkel felszerelve körülvettek és értesítették a főnöküket a váratlan látogatóról. Némelyik pasas ismerősnek tűnt, de semmi jelét nem mutatták annak, hogy ők felismertek volna. Ökölbe kellett szorítanom kezeimet, hogy ne uralkodjon el rajtam a remegés és még véltlenül se vegyék észre a félelmemet. Erősnek akartam magam mutatni, nem akartam megadni neki azt az örömöt, hogy szemtanúja legyen annak, hogy még mindig mekkora hatással van rám. Még akkor sem mikor beljebb kisértek és szemtől szemben álltunk egymással.
do you know who i am?
Ben Sullivan
Tárgy: Re: Ben & Minea - Comatose 16.03.23 17:11
Minea & Ben
Vajon hol húzódik meg a határ a bátorság és az őrültség között? Mikor mondhatjuk ki nyíltan valakiről, hogy bizonyosan megbolondult? Nos, azt hiszem esetemben nyugodtan kijelenthetjük, hogy a fényképem tökéletes illusztrációként szolgálna az önveszélyes elmebeteg címszó mellett az értelmező szótárakban, legalábbis erre enged következtetni, hogy minden józan gondolatom, ész érvem ellenére mégis napok óta követem azt a nőt, aki az égvilágon mindent elvett tőlem, összetörte a szívem, hülyét csinált belőlem, veszélybe sodort és világosan értésemre adta, hogy nem szorul a segítségemre. Én erre mit reagálok? Követem, figyelem és várom mikor csinál vajon hülyeséget. Nos ma eljött ennek is a pillanata, Minea ugyanis egy félreeső raktárhoz ment, amit nem túl bizalomgerjesztő alakok őriznek, ő pedig feltartott kézzel sétált be közéjük, ahhoz pedig nem kell lángésznek lennem, hogy rájöjjek, mégis kit keres itt. A rohadt életbe! Reménykedtem, hogy észhez fog térni, hogy végül mégsem teszi meg, de hiába, Minea mégis besétált az oroszlán barlangjába, ráadásul erősítés nélkül. Mit tehetnék most? Eljöttem utána, igen itt dekkolok a furgonomban és bámulom az épületet, töltött fegyverrel a zsebemben, na és? Rontsak be és rángassam ki? Várjak idekint és imádkozzak, nehogy lövéseket halljak? Időm sem volt átgondolni a tervet, egyszerűen csak jöttem, most pedig szétcsesz az ideg… Gyűlölöm, amiért képes ezt kiváltani belőlem, de magamat talán még ennél is jobban, hogy nem tudtam nemet mondani és távol maradni a bajtól… Végül arra jutottam, hogy belopakodom és figyelek, ha pedig helyzet van, nos akkor átcsap a dolog egy kamikáze küldetésbe. Hangtalanul közelítettem meg az épületet és egy ablakon keresztül jutottam be, majd behúzódtam egy nagyobb rakásnyi láda mögé, kezemben a kibiztosított fegyveremmel…
- Erre főnök! – egy fiatal őr, kezében egy gépfegyverrel rohant előre, mögötte pedig egy szemlátomást bosszús alak ballagott. - Remélem tényleg olyan fontos Anton, mert ha csak az időmet rabolod, akkor… - ám a mondatot már nem fejezte be, mert ekkor szembe találta magát a lánnyal. Lerít a képéről a döbbenet és valami más, amit egyelőre nem tudtam magamban hová tenni. Az azonban már elsőre látszik, hogy egy pszichopata balfasz... - Nahát…. – csúsztatta zsebre a kezeit, igyekezve rendezni a vonásait – Örülök, hogy újra látlak Jade. – bizonytalanul közelebb lépett egyet, én pedig szorosabban markoltam a pisztolyt a kezemben valahogy önkéntelenül is. - Nem is tudod mennyire hiányoztál. – aztán mintha észbe kapott volna, kíváncsivá vált a tekintete. - Hogy találtál meg és miért jöttél?
Outfit: Fekete koptatott farmer és fekete póló, bőrdzseki
do you know who i am?
Minea Jade Weiss
Tárgy: Re: Ben & Minea - Comatose 16.03.23 19:14
Ben & Minea
Testem reakcióit alig tudtam kordában tartani mikor éreztem, hogy lassan úrrá lesz rajtam a pánikroham. Mégis lepleznem kellett, nem akartam kimutatni még akkor sem, mikor diagnosztizáltam magamat miután sorra jelentkeztek nálam a tünetek. Először a menekülési késztetéssel kellett megküzdenem, mert most bárhol szívesebben lennék… Aztán egymás után törtek rám az újabb árulkodó jelek, hogy min is megyek most keresztül. Szédültem, émelyegtem, hideg rázott és még sorolhatnám, de ezek a tünetek legalább még elviselhetőbbek voltam, legalábbis attól, ami biztosan, ami ezek után következett. Urrá lett rajtam az élni akarás vágy, hogy bármire képes lennék, hogy innen élve jussak ki. Elég erős önpusztító hajlamokkal rendelkezem ezt be kell látnom, mert Cole még mindig az a szívdöglesztően jóképű rohadék és hazudnék, ha azt mondanám, hogy most nem idéződött fel bennem, hogy mennyi élvezetet tudtunk egymás számára okozni. Kegyetlen volt és szenvedélyes, sőt inkább vad és én mindent elvettem tőle, amit csak nyújtani tudott számomra, sőt többre és többre vágytam. Mindig is remekül működött a kémia kettőnk között, talán ez a fő oka annak, hogy ilyen sokáig képes voltam elviselni. Szabályosan szétszedtük egymást mikor egymás közelében voltunk. Alig bírtuk ki, hogy ne érjünk, ne csókoljuk egymást és ez a mostani hűvös viselkedése eléggé gyanús. Lehetséges, hogy már semmit se érez irántam, mert ez megmagyarázná, hogy miért ilyen rideg. - Régen sokkal látványosabb volt az, ha örülsz nekem. – Ez volt a kezdete a kis játszmámnak. Fekete bőrdzsekim zsebeibe tettem kezeimet, ártatlan mozdulatnak tűnhetett, de szükséges volt. Egy kis ügyeskedéssel feltűnés mentesen még jobban felfedhettem előtte, hogy a dzseki alatt milyen mélyen kivágott felsőt viselek. Anno ez volt az egyik gyengéje, de vajon még mindig hatással tudok lenni rá? - Szóval nosztalgia helyett egyből a lényegre térünk. – Csalódottságot színlelve felsóhajtottam, majd tettem néhány lépést felé csak azért, hogy vele is elhitessem, hogy nem félek tőle, hogy egyáltalán nem zavar, ha túl közel van hozzám. Bátornak akartam látszani. - Számít egyáltalán? – Néztem a szemébe, mintha semmit sem titkolnék előle. - Mert, ha számítana, akkor először téged kellene kérdőre vonnom, hogy hogyan sikerült a nyomomra bukkannod és mit akarsz tőlem. – Tetetett bátorsággal még közelebb mentem hozzá, annyira közel, hogy éreztem még mindig ugyan azt a parfümöt használja. - Mit akarsz tőlem Cole? – Ez a kérdés már napok óta foglalkoztat és végre eljött a pillanat, hogy megtudjam mik a szándékai velem. Végülis nem lenne rossz, ha megtudnám minek örülne jobban, ha életben vagyok, vagy ha saját kezűleg végezne velem. Ha róla van szó, akkor semmiben sem vagyok biztos. El sem hiszem, hogy régen még ezt a kiszámíthatatlanságát is vonzónak találtam benne.
Katt
do you know who i am?
Ben Sullivan
Tárgy: Re: Ben & Minea - Comatose 16.03.23 20:36
Minea & Ben
Az a nő, akivel néhány nappal ezelőtt beszéltem látványosan tartott a „jóképű pszichopatától”, akihez néhány évvel korábban hozzáment, majd akitől viharos körülmények között meglépett, mert az kezet emelt rá, akit viszont most figyelek… egészen más. Vagy sikerült kihoznia magából a maximumot, ami a színészi tehetségét illeti vagy az esze ment el, hogy provokál valakit, aki teljességgel kiszámíthatatlan. Mi az Isten? Vajon csak megjátssza magát vagy történt valami, amiről nem tudok és amitől egyszeriben felbátorodott? Lehet, hogy mégsem egyedül jött és a közelben van erősítése? Vagy blöfföl a magabiztosságával? Összezavarodtam, nem is kicsit, de úgy tűnik nem csak én, hanem ez a gyökér is, aki most úgy pislog rá, mint kisgyerek a Mikulásra…
- Hogy mit akarok Tőled? – kérdezett vissza oldalra billentett fejjel, két kezét továbbra is a fekete nadrágja zsebében tartva. Ha engem kérdeztek a pasas két lábon járó lebaszott klisé a fehér ingével, az öltönyével és a vörös nyakkendőjével, nagyjából mintha kezét-lábát törte volna, hogy hozza a hollywoodi gengszter főnököt, talán csak az arany Rolex hiányzik a csuklójáról vagy a pecsét gyűrű, amivel mutogathat pofázás közben. De ez persze csak az én véleményem… - Hát nem egyértelmű? – lépett ő is közelebb a lányhoz, két tenyerébe fogva annak arcát, gyengéden végig simítva rajta a hüvelykujjával. - Három évvel ezelőtt elkövettem egy hatalmas hibát, kezet emeltem a nőre, akit mindennél jobban szerettem. Bántam már azután, hogy megtettem, hát még mikor arra mentem haza, hogy a feleségem, a mindenem, összepakolta a cuccait és faképnél hagyott, esélyt sem hagyva arra, hogy helyre hozzam a dolgokat. Összetörtem, majd beleőrültem mikor mindent üresen találtam, Téged pedig sehogy sem értelek el. Tűvé tettem az egész várost, felforgattam minden helyet, amit csak ismertem. Fenyegettem, zsaroltam, könyörögtem a barátaidnak, de senki nem mondott semmit. Három éve nyomoztatok utánad, több magánnyomozót is ráállítottam és csak reménykedtem abban, hogy egyáltalán még életben vagy… - hallgatott el hírtelen, nekem pedig minden erőre szükségem volt ahhoz, hogy ne nyögjek fel hangosan ettől a halom szartól. Komolyan azt hiszi, hogy Mini be fog dőlni neki? Istenem… - Aztán nemrég hírt kaptam felőled, amit nem mertem elhinni, ezért ide jöttem, hogy személyesen bizonyosodjak meg… - még közelebb lépett. - Téged akarlak Jade, még mindig. Vissza akarlak kapni és helyre hozni a dolgokat köztünk. Azt akarom, hogy újra együtt legyünk…
Outfit: Fekete koptatott farmer és fekete póló, bőrdzseki
do you know who i am?
Minea Jade Weiss
Tárgy: Re: Ben & Minea - Comatose 25.03.23 9:47
Ben & Minea
Túl kevés és túl későn, ezek a szavak visszhangoztak a fejemben miközben az egyre inkább erősödő pánikrohamot próbáltam leküzdeni magamban. Nem akartam, hogy úgy érezze még ennyi idő után is hatalma van felettem, legalább vele szerettem volna elhitetni, ha már magammal képtelen voltam. Adjunk a látszatra, mert számomra igenis fontos, hogy ebben a szent pillanatban milyennek lát. Nem akarok már többet sebezhetőnek, gyengének tűnni előtte, még akkor sem, ha tisztában vagyok vele, hogy részemről mindez csak a színjáték része, attól még neki ezt nem kell tudnia. Ha elég hihetően alakítom a szerepem, akkor sose fog rájönni. Legalábbis szerettem volna ebben bízni. Keserű epe mardosta, kaparta a torkomat. Gyomorsavam egészen torkomig felkúszott, rezzenéstelen arccal próbáltam visszanyelni, pedig leszívesebben telibe hánytam volna méregdrága, ropogósra vasalt hófehér ingét. De nem tettem meg. Nem akartam, hogy tudja a közelsége, érintése mekkora hatással van rám. Szabályosan a rosszullét kerülgetett attól, hogy hozzám ért. Már attól totál kész voltam, hogy itt áll előttem, na de attól csaknem sokkot kaptam, amit kiejtett a száján. Ennek teljesen elment az esze? - Bárcsak azt mondhatnám, hogy akkor döbbentem rá, hogy ki vagy valójában mikor kezet emeltél rám. – Bizonytalanul hátra léptem egyet, túlságosan elviselhetetlen volt az elenyésző távolság kettőnk között, habár így se vagyok annyira távol tőle, mint szeretném. - Mindig is tudtam, hogy milyen ember vagy valójában. – Egyetlen egy pillanatra sem szakítottam meg vele a szemkontaktust. - Tudtam és mégis úgy döntöttem, hogy veled akarok lenni, mert melletted különlegesnek éreztem magam. Sőt, még valami elcseszett módon még a kegyetlenséged is imponált, vagy inkább csak az, hogy velem sose úgy bántál, mint másokkal. Ettől éreztem azt, hogy számodra más vagyok, mint a többi. Aztán egyetlen tetteddel romba döntötted az illúziómat. – Becsukott szemmel megcsóváltam a fejem. Vissza kellett tartanom könnyeimet, mert nem akartam sírni előtte, de mintha megint átéltem volna a múltam sérelmeit. Piszok nehéz volt újból szembesülni azzal, ami elől oly sok éve elmenekültem. Már rég nem tudom, hogy ezek a kiejtett szavaim még mindig csak a színjáték része, vagy valami egészen más… Talán csak vágyom a méltó lezárásra, hogy megtudjam miért tette ezt velem. Számít egyáltalán? Fogalmam sincs. Most túlságosan össze vagyok zavarodva. Időre lenne szükségem és távolságra, hogy gondolkozni tudjak. - Szerinted ez még helyrehozható? – Keserűen felnevettem.
Katt
do you know who i am?
Ben Sullivan
Tárgy: Re: Ben & Minea - Comatose 25.03.23 11:20
Minea & Ben
Ahogy elhallgatta a nőt, Cole arca mintha egy pillanatra megfeszült volna, hogy aztán a helyét egy egészen másfajta érzés vegye át. Kétségbeesés? Megbánás? Szégyen? Minden egyes mondat tovább mélyítette a zavarát, onnan pedig ahonnan én nézem meg kell hagyni, kimondottan szánalmasnak tűnik a fazon. Már-már késztetést érzek rá, hogy megsajnáljam, mégsem teszem, mert pontosan tudom, hogy megérdemli azt, amit kap. Már csak abban reménykedhetek, hogy Minea nem dől be neki és nem szánja meg. - Igazad van. – szólalt meg rövid idő után a férfi, miközben lehajtotta a fejét, hogy ne kelljen a lány szemébe néznie. - Nem vagyok jó ember Jade, hiba is lenne ezzel áltatnom magam vagy bárki mást. Mindig is tudtam ezt, talán csak nem akartam szembe nézni vele. Ezért is volt olyan hihetetlen dolog számomra, hogy egy olyan nő, mint Te képes volt belém szeretni. – szomorkás mosoly jelent meg az arcán. - Emlékszel milyen nehezen tudtam kimondani a szeretlek szót? Nem azért, mert nem voltam benne biztos száz százalékig, hanem mert féltem attól, hogy Te nem így érzel, hogy végül úgy döntesz nem vagyok elég jó hozzád, ami lássuk be igaz is és végül elhagysz… Sejtelmed sincs róla milyen boldog voltam, amikor Te mégis kimondtad és mellettem döntöttél. – félszegen felnézett a lányra. - Különleges voltál számomra…. még most is az vagy Jade. Még mindig a mindenem vagy… - ismét közelebb lépett hozzá. - Hinnem kell, hogy helyre tudjuk hozni a dolgokat… muszáj hinnem ebben, mert azzal nem vagyok képes szembe nézni még egyszer, hogy örökre elveszítettelek. Egyetlen hiba… még ha életem legnagyobb hibája is volt… nem tehet tönkre mindent, amik együtt voltunk. Ezt nem hagyhatom ennyiben. – lassan a kezéért nyúlt. - Be akarom Neked bizonyítani, hogy érted bármire hajlandó vagyok… hogy soha többé nem foglak bántani, hanem boldoggá teszlek, csak adj rá egy esélyt. – szorította meg kicsit a kezét. Szívem szerint egyenesen a falba vágtam volna a szónoklatát hallva…. Mi az, hogy egyetlen hiba nem tehet tönkre mindent??? Dehogynem! Mert amit tett az megbocsáthatatlan! Ez egy manipulatív pszichopata, akit be kellene zárni és messzire dobni a kulcsot! Az egész szöveg röhejes, az pedig, hogy Mini bevegye…. ugye esélytelen??? Nem, tuti átlát rajta, nem fog bedőlni neki! Képtelenség!
Outfit: Fekete koptatott farmer és fekete póló, bőrdzseki
do you know who i am?
Minea Jade Weiss
Tárgy: Re: Ben & Minea - Comatose 25.03.23 12:53
Ben & Minea
Olyan régen elfeledettnek hitt emlékek kúsznak elő, amiket azt hittem már régen elzártam magamban. Eddig sikerült is elzárva tartanom, de az, hogy ismét találkoztam vele… Áruló módon az összes pillanatunk egyszerre akar felszínre törni. Minden átkozott emlék. Jók és rosszak egyaránt. Szarul bánt velem, de még ez sem tudta eltörölni bennem, hogy régen mennyi mindent megtett értem, hogy anno mennyi szép élményünk volt együtt, hogy… Rohadék! Szerencse, hogy még időben felismertem, hogy kezd a bűvkörébe vonni. Mindig is értett ahhoz, hogy hogyan manipuláljon másokat, hiszen számtalanszor lehettem szemtanúja annak, hogy milyen hatással van másokra és csak reménykedni tudtam abban, hogy velem nem csinálja. De most… Határozottan azt teszi, de azt nem tudja, hogy már közel sem az az ember vagyok, aki régen voltam. Elhagytam. Megerősödtem. - Őszintén nem tudom, hogy mit kellene mondanom… - Alsó ajkamba haraptam, lesütöttem tekintetemet, de csak azért, hogy még véletlenül se vegye észre, hogy most ébredtem rá valamire. Valami olyasmire, ami számomra mindent megváltoztat. - Mindig is szerettem volna azt hinni, hogy mindenki megérdemel egy újabb esélyt. – Felsóhajtottam, mert ha nem teszem meg, akkor hangot adok a visszafojtott nevetésemnek, ami kikívánkozik belőlem, de tartanom kell a látszatot. - Értem tényleg bármire hajlandó lennél? – Lenéztem kezemre, amit legszívesebben kirántottam volna a szorításából. Nem akartam, hogy hozzám érjen. Az ég világon már semmit sem akartam tőle, leszámítva egyetlen egy dolgot, ami garantálja a szabadulásomat. - El akarok válni. – Ismét szemébe néztem, hogy neki is világos legyen mennyire komolyan gondolom. Papíron még mindig hozzá tartozom és ennek már régen véget kellett volna vetnem, de a körülményeim nem voltak megfelelőek. - Hajlandó vagyok neked újabb esélyt adni, de csak akkor, ha elválunk. Nem csinálhatunk úgy, mintha mi se történt volna. Nekem nem megy, hogy ott folytassuk együtt, ahol abbahagytuk. – Azt gondoltam volna, hogy eddig volt hányingerem, de valójában most kellett csak igazán megküzdenem azzal, hogy ne öklendezzek saját szavaimat hallva. - Hosszú évek teltek el azóta… - Szabad kezemmel finoman végig simítottam arcán. - Talán időre van szükségünk, hogy újból megismerjük egymást és megtudjuk változtak-e az érzelmeink. Félek attól, hogy csak a rögeszméddé váltam, hogy csak azért kellek neked, mert túlságosan ragaszkodsz a régi szép emlékeinkhez. – Nem tartom magam hívőnek, de ennek ellenére mégis magamban azért fohászkodtam egy felsőbb hatalomhoz, hogy elhiggye.
Katt
do you know who i am?
Ben Sullivan
Tárgy: Re: Ben & Minea - Comatose 25.03.23 13:31
Minea & Ben
El akarok válni! A legszebb mondat, amit csak a mai este Mini szájából hallottam! Kis híján örömittasan boxoltam a levegőbe, de szerencsére sikerült visszafognom magam. Nem lenne szerencsés lebukni előttük, hogy itt vagyok, elég csak akkor felfednem magam, ha ne adj Isten baj van és közbe kell avatkoznom. Remélem, hogy nem kerül rá sor, de jobb biztosra menni, ezért is hoztam fegyvert. Surmókám arca rendesen megnyúlt a lány szavaitól, ami valami egészen különös elégedettség érzéssel töltött el engem, egészen addig, míg Mini azzal nem folytatta, hogy hajlandó esélyt adni a pasinak, ha ezt megteszi neki és belemegy a válásba. Ekkor lefagytam, ráadásul egyszeriben mintha csak gyomorszájon vágtak volna. Ez most komoly? Tényleg képes lenne visszamenni hozzá? Nem, ez lehetetlen. Ez biztos valami trükk, hogy el tudjon válni, nem lehet más. Feszülten pillantottam ki a dobozok mögül. - Biztosan tudom, hogy nem a rögeszmém vagy, hanem életem szerelme, nekem ehhez nincs szükségem időre vagy válásra. Már akkor tudtam, mikor először megcsókoltalak. – nézett bele a lány szemébe mélyen, áthatóan. - Ha tényleg esélyt adsz, nem értem miért kell hozzá elváljunk. Ezzel olyan, mintha egyből meg is fúrnád az egészet, mintha nem hinnél benne, hogy sikerülhet helyre hozni a dolgokat. Miért nem akkor akarsz elválni, ha kudarcot vallunk? Miért előtte? – idegesen a hajába túrt, a tekintetéből sütött a fájdalom és a kétségek. - Az én érzelmeim nem változtak… Téged viszont láttak azóta egy másik pasival nem is olyan régen. Miatta akarsz elválni? Hogy vele lehess? – erre a kérdésre még feszültebbé váltam, a gyomrom pedig görcsbe rándult. Cole tényleg tud rólam és a jelek szerint tart is tőlem. Már csak az a kérdés, hogy van-e rá oka… Lehet, hogy van félnivalója? - Nagyon szeretném ezt az esélyt… tényleg bármit megtennék érte, de kérlek Jade, ne játssz velem. Ne hitegess, ha Neked van már valaki más… - még közelebb lépett hozzá, homlokát az övének döntve. - Légy velem őszinte. Ha belemegyek most a válásba, mert Neked ez fontos… lehet még közös jövőnk? Elkezdenél velem újra találkozgatni, ismerkedni, randizni? Hagynád, hogy újra meghódítsalak?
Outfit: Fekete koptatott farmer és fekete póló, bőrdzseki
do you know who i am?
Minea Jade Weiss
Tárgy: Re: Ben & Minea - Comatose 25.03.23 16:33
Ben & Minea
- Ez nem fair. – Csalódottan néztem a szemébe. - Nem hiszem azt, hogy kudarcra lennénk ítélve, de azt se hittem volna soha, hogy az a férfi, akit legjobban szeretek a világon az képes valaha bántani. – A hatás kedvéért még a hangom is elcsuklott. Akkor nagyon fájt, de mára már nem sírom el magam az emléktől. - Azért akarok elválni, hogy újra kezdjük tiszta lappal. - Legbelül tombolt bennem a pánik, mert most tudtam meg, hogy tud Róla… Nem akarom, hogy baja essen, hogy Cole féltékenységének áldozatává váljon. Hihetően el kell hitetnem vele, hogy semmit se jelentett számomra. Pontosan annyira el kell hitetnem vele, mint saját magammal. - Mégis mit hittél? Apácaként fogok élni, míg egy szép napon újból az életem része fogsz lenni? – Ezzel elismertem, hogy dugtam másokkal miután elhagytam. Egyáltalán számít? - Te azóta senkivel se feküdtél le? – Vádlón néztem rá, mintha jogomban állna féltékenynek lennem, miközben én sem vagyok ártatlan. - Nincs senki más. – Nagyon szerettem volna, ha nem úgy ítéli meg, hogy kétségbeesetten próbálom meggyőzni, mert azzal aláírnám Ben halálos ítéletét. Sose akartam, hogy felkerüljön Cole ellenségei listájára, hiszen Cervantessel is eléggé megnehezítem az életét. - Nagyon szeretném azt hinni, hogy számunkra van még közös jövő. – Hagytam, hogy összeérjen homlokunk és őszintén utáltam magam azért, amire most készülök. - Szeretnék újra megbízni benned, de ehhez időre van szükségem. – Közben kezeimet összekulcsoltam nyaka mögött, így még közelebb kerültem hozzá. Felsőtestünk összesimult annyira, hogy biztos vagyok abban, hogy érezte vadul dobogó szívemet. - Emlékszel milyen hosszú ideig randiztunk mielőtt lefeküdtem volna veled? Imádtam fürdőzni a figyelmedben és hiába vágytam rád őrülten attól féltem, hogy ha már megkapsz… - Hagytam, hogy egy könnycsepp végig guruljon arcomon. Ez valódi volt. Síratom a boldog pillanatainkat. - Már nem leszek érdekes neked. Aztán egy csodálatosan szenvedélyes éjszakát töltöttünk együtt és úgy aludtam el a karjaidban, hogy végig attól féltem, hogy te nem ugyan azt érezted… - Nagyot sóhajtottam. - De másnap reggel arra ébredtem, hogy nézel és szörnyen zavarban voltam, mert leszámítva a takarót meztelen voltam, de olyan elégedetten néztél rám. Még soha senki se nézett így rám. Azt akarom, hogy megint úgy láss, ahogy akkor. – Ajkaira suttogtam, hogy minél hihetőbb legyen az alakításom. Perpillanat képes vagyok feláldozni saját magam a bosszúm miatt és ha kell akár magával az ördöggel is felfeküdnék csak azért, hogy Ben biztonságban legyen.
Katt
do you know who i am?
Ben Sullivan
Tárgy: Re: Ben & Minea - Comatose 25.03.23 20:05
Minea & Ben
- Életem legnagyobb hibáját követtem el akkor bébi, amit soha nem fogok tudni megbocsátani magamnak. De soha többet… soha többet nem foglak bántani, erre megesküszöm. – Cole hangja egy egészen kicsit elcsuklott, én pedig egy pillanatra eltűnődtem, hogy ez a faszfej vajon most tényleg ennyire kivan és bánja a dolgokat vagy csak piszok jó színész. A híre alapján a másodikra tippelnék, de sosem lehet tudni. Még a pszichopatáknak is akad gyenge pontjuk, neki pedig talán épp Minea az… - Tiszta lappal? – kérdezett vissza, miközben alaposan végig mérte a lány vonásait, mintha csak hazugságon akarná kapni. Csak reménykedni tudok abban, hogy Mininek végül sikerül őt meggyőznie, ahogyan abban is, hogy ez nem több puszta színjátéknál, egyrészt, hogy épségben kijussok innen, másrészt, hogy ne dőljön be neki és menjen hozzá vissza… - Igazad van. – sóhajtott kelletlenül – Nem ítélhetlek el, én sem éltem cölibátusban idáig, de azt tudnod kell, hogy érezni soha senki más iránt nem éreztem semmit. Csak Téged szerettelek egész idő alatt… csak Téged szeretlek még mindig. És hinni szeretném, hogy Te is így vagy ezzel. – egy pillanatra sem szakította meg a szemkontaktusukat, hogy ezzel is bizonyítsa, igazat beszél. Keserű gondolatok árasztották el az elmém, fájó emlékek arról, ahogy a lány közölte velem, hogy csak kellemes időtöltés voltam számára semmi több, jól éreztük magunkat párszor, de már annak is vége. Talán épp azért, mert még mindig érez valamit ez iránt a féreg iránt? Abból, amiket mond… ahogy mondja… teljesen elbizonytalanított. Vajon mi az igazság? Higgyem el, amit látok és hallok vagy éltessen tovább az, hogy ez puszta játék? Túlságosan is meggyőző… főleg, hogy egyedül jött ide, nem tudja, hogy figyelem… Ahogy a levegőt veszi… az az elcsuklás… Basszameg! Miközben a lány átkarolta a férfi nyakát, Cole karjai Mini dereka köré fonódtak, hogy még közelebb húzhassa Őt magához. Szorosan mégis gyengéden érintette, az ujjai cirógatni kezdték körkörösen. Aprót bólintott a kérdésre, hogy emlékszik-e. - Gyönyörű voltál, nem bírtam betelni a látvánnyal. Órákig figyeltelek mielőtt felébredtél volna – cirógatta meg az arcát, amitől a kezem önkéntelenül is ökölbe szorult. Ezt… ezt nem hiszem el… Ez lehetetlen. Komolyan végig kell ezt néznem? Istenem, hogy lehet ennyire ostoba ez a nő? - Szeretlek Jade és ha azt akarod, hogy mindent újra kezdjünk… ha erre van szükséged, hogy újra bízni tudj bennem és esélyt adj… akkor belemegyek a válásba. Bármit megteszek érted… értünk. – apró csókot adott a lány ajkaira, én pedig elfordítottam a tekintetem, mintha csak ezzel meg nem történtté tehetném az elmúlt néhány percet. Elég volt… eleget láttam… észrevétlenül kilopakodtam az épületből arra, amerről jöttem és egyenesen a kocsimhoz siettem. Miután bevágódtam ököllel kezdtem püfölni a kormányt, néhány cifra káromkodás mellett. Mégsem voltam képes elindulni. Még nem. Előbb látnom kell, hogy kijött az ajtón… - Mikor láthatlak újra? Mondjuk holnap este? – kérdezte Cole, továbbra sem engedve el a lányt.
Outfit: Fekete koptatott farmer és fekete póló, bőrdzseki
do you know who i am?
Minea Jade Weiss
Tárgy: Re: Ben & Minea - Comatose 25.03.23 21:24
Ben & Minea
- Szeretnék hinni neked. – Az évekkel ezelőtti énem bármit megadott volna ezért a vallomásért, de a mostani… Annak már bármit ígérhetne. Egyetlen egy kibaszott szavát sem tudom elhinni ennek a manipulatív féregnek. Cole élhet abba az illúzióba, hogy én még mindig ugyan az a nő vagyok, akibe évekkel ezelőtt beleszeretett, de hatalmasat fog pofára esni, mikor rádöbben, hogy az évek múlásával talán még őt is túlszárnyaltam. Ismerem már annyira, hogy tudjam nem fogja feladni, ha már végre a nyomomra bukkant ennyi év után. Akkor már belemegyek ebbe a kibaszott színjátékba és elhitetem vele, hogy minden helyrehozható, hogy mi újból együtt lehetünk. - Őszintén nem állok készen arra, hogy ezt hangosan is kimondjam, mert félek attól, hogy megint bántani fogsz és azt már nem élném túl. – Túl akartam drámázni, mert vagy ez, vagy az, hogy még ennél is jobban felfordul a gyomrom, ha ki kell mondanom azt a bizonyos szót, amit régen annyiszor kimondtam neki. Fiatal voltam és naiv és tényleg hinni akartam, hogy ami köztünk volt az tényleg szerelem volt… Mostanra már nem vagyok olyan biztos benne. Talán csak imponált, hogy valaki ennyire odáig van értem, neki pedig a birtoklási vágya erősebb volt irántam, mint az érzései. Őszintén nem tudom, hogy mennyire hihetem el neki, hogy akkor szeretett, vagy hogy még mindig szeret. Azt se tudom, hogy Cole elcseszett fejében mi is pontosan a szerelem definíciója. - Bízni akarok benned és remélem megérted, hogy nekem miért van erre szükségem. – Legszívesebben a képébe üvölteném, hogy azért van szükségem erre, mert újból szabad akarok lenni. Nem akarom, hogy bármi legyen az életemben, ami hozzáköt. Se egy kibaszott házasság, se más. Akármennyire is szeretnék mindent a fejéhez vágni még nincs itt az ideje. Mit tettem? Eltűrtem, hogy ajkai újból ajkaimhoz érjenek. Óvatos volt, mintha tartott volna attól, hogy hogyan fogom fogadni a közeledését. - Miért várnánk vele olyan sokáig? – Ajkaira suttogtam szavaimat, de valamiért úgy éreztem, hogy ennél sokkal meggyőzőbbnek kell lennem, csak reméltem, hogy nem tűnők túlságosan kétségbeesettnek, hogy nem túl átlátszó a próbálkozásom. Lecsaptam ajkaira. Mohón és követelőzve, eljátssza azt a szenvedélyt, amit évekkel ezelőtt nem kellett színlelnem.
Katt
do you know who i am?
Ben Sullivan
Tárgy: Re: Ben & Minea - Comatose 25.03.23 22:48
Minea & Ben
Abban a pillanatban, ahogy a lány ajkai lecsaptak, Cole egyből viszonozta a heves, forró csókot, miközben még közelebb vonta magához. Míg egyik kezével szorosan tartotta, másikkal a lány hajába túrt, éppen úgy, mint régen. Mohó, telhetetlen ajkai türelmetlenül térképezték fel ismét a lány száját, szenvedélyes táncba invitálva a nyelvét. Hosszú idő után húzódott csak el kissé, némiképp kapkodva a levegőt. - Basszus Jade… még mindig teljesen elveszed az eszemet. – szólalt meg nagy nehezen, vágyakozástól rekedtesen. Mégis szemlátomást azon volt, hogy visszafogja magát, hiszen most bizonyítania kell, nem akarja elrontani a dolgokat rögtön az elején. - Vissza fogom nyerni a bizalmadat, kerüljön bármibe is és aztán újra elveszlek majd, olyan esküvővel, amilyenre mindig is vágytál. Mindent megkapsz majd, amire csak vágysz, ígérem Neked. – simított végig az arcán és egy puszit lehelt a homlokára. - Mindent helyre fogok hozni és mindig őszinte leszek Hozzád… remélem Te is. – nézett a szemébe, ám ekkor a telefonja csörögni kezdett az öltönye zsebében. Kelletlenül vette elő, ám a kijelzőre pillantva megváltozott az arckifejezése. - Ezt sajnos fel kell vennem, elég fontos üzlettárs. Mit szólnál hozzá, ha holnap elvinnélek vacsorázni? Nem vagyok itt túl rég óta, nem ismerem még ki magam, de meséltek egy kellemes olasz étteremről a belvárosban, ami állítólag tökéletes randi helyszín is lehet… - vetette fel bizonytalanul. - Mondjuk érted megyek nyolc körül, hogy legyen időd elkészülni. Emlékszem mennyire morcos voltál, mikor túl korán érkeztem és még nem voltál kész… habár a kárpótlás úgy rémlik mindkettőnk számára kellemes volt… - mosolyodik el félszegen, majd ismét a telefonra sandít, amin Cervantes neve villog. Kivárja a választ és mintha tényleg megkönnyebbülne utána. - Holnap találkozunk szépségem. – csókolja meg röviden, majd visszaindul az irodájába, immáron telefonálva. Időközben én már egyre idegesebb vagyok odakint. Mi tart már ilyen sokáig? Bele sem akarok gondolni, hogy talán a békülés sikerült túl jól, azért nem jött még ki… Még mindig nem bírom elhinni, pedig a saját szememmel láttam… Kurva életbe! Mekkora marha vagyok! Miért kellett nekem ide jönnöm? Idióta idióta idióta! Mérgesen a kormányra csaptam ismét, épp mikor mozgást láttam a bejáratnál. Mini kijött… Hatalmas kő gördült le a mellkasomról, ahogy épségben megpillantottam a távolban, mégsem oldódtam fel teljesen, mert amit bent láttam… azt hiszem valamit végleg összetört bennem. Mielőtt még beszállhatott volna a kocsijába, gyorsan elhajtottam a helyszínről, nehogy észre vegyen. Nem kell sosem megtudnia, mekkora marhaságot csináltam ma este.
Outfit: Fekete koptatott farmer és fekete póló, bőrdzseki
Kezdőlap 
Tárgy: Ben & Minea - Comatose 
16.03.23 11:44
