Név: Bastian Montgomery
Becenév: Nem becéznek.
Kor: 27 éves.
Születése hely, idő: 1985. 03. 17 / Lengyelország - Legnica
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: Ügyvéd
Anyagi háttér: Felső osztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Tulajdonságaim közül van pár dolog, ami kiemelnék: erős, határozott, megfontolt, céltudatos. Ez a négy jelző az, ami valójában jellemez. De van még pár dolog, ami felett nem lehet szemet hunnyi az pedig azaz életerő, ami belőlem sugárzik. Próbálom minden napban megtalálni a jó dolgokat, aminek örülni tudok, talán ez a túlzott optimizmusomnak köszönhető. Az emberekben is csak a jót látom, még annak ellenére is, hogy tudom, vannak olyan személy, akik velejükig romlottak, ezért is lettem belőlem ügyvéd, hogy védjem a megtévedt, vagy éppenséggel a rászorult embereket.

Külső: Első sorban ha valaki rám néz a rikító kék szempárom tűnik fel elsőre, aztán a barna hajam, majd karakteres arcom, amin általában mindig megtalálható egy apró mosoly. Magasságom 185 centi, súlyom pedig arányosan igazul hozzá. Nem vagyok testépítő, de itt-ott azért rajtam is van izomzat. Szeretek lazán öltözködni, ami nálam a farmer, póló kombinációt jelenti, de a munkám megköveteli tőlem az öltöny viseletét, mikor a bíróságon próbálom meggyőzni a tanukat.

Előtörténet: Sosem fogom elfelejteni szülővárosomat, még akkor sem, ha már legalább húsz éve hogy elköltöztünk Lengyelországból. Minden olyan gyorsan történt, akkoriban még gyermek fejjel még nem is értettem, hogy miért kell ezt csinálni, elszakítani a barátaimtól, hogy új országban éljünk tovább. Aztán minden világossá vált, ahogy idősebb lettem. Akkoriban ott az életkörülmények nem voltak a legjobbak és szüleim úgy döntöttek, hogy az én érdekemben is ez lesz a legjobb megoldás. Én pedig nem akartam nekik csalódást okozni, ha már ennyi mindent feláldoztak értem. Mindig is jó gyerek voltam, sosem volt velem gond, sőt a jegyeimmel sem. Volt eszem és tanulni is szerettem, inkább menekültem a könyvek világában, mint a való életbe, ami nyomasztó és félelmetes volt számomra. Zárkózott és visszahúzódó voltam, nehezen nyíltam meg mások felé, ezért nem volt sok barátom, de azok akik kiérdemelték a bizalmamat mindig számíthattak rám. Nehéz döntés volt számomra eldönteni, hogy mi szeretnék lenni, mert az én jegyeimmel, szinte bármi lehettem volna, de még is az ügyvédi szakmát választottam. Mindig is szerettem foglalkozni az emberekkel és tényleg hittem benne, hogy így jót cselekedhetek másokkal, azokkal akiknek szükségük van a segítségemre. Még a mai napig is emlékszek az első ügyemre. Kezem-lábam remegett, torkom ki volt száradva, de bíztam magamban és szentül hittem, hogy a védencem ártatlan. Miután megnyertem az ügyet, ez olyan löketett adott számomra, amiért elhittem, hogy tényleg megérte az a sok tanulás és képes voltam elhinni, hogy a számomra legideálisabb szakmát tudtam kiválasztani. Azóta persze több ügyem is volt, de vannak olyan esetek, mikor hiába harcolok szívvel-lélekkel a bíró mégis bűnösnek ítéli az ügyfelemet. Az ilyen pillanatokat rosszul élem meg, amit ekkor érzek az több, mint csalódás. Inkább azt érzem, hogy cserben hagytam az ügyfelemet, mert hitt és bízott bennem, de még is a rácsok mögé száműzték. Tudom, hogy néha ez a legjobb döntés, elzárni a veszélyes embereket, vagy a gyilkosokat, de ebben a szakmában nem lehet válogatni, minden felkérést elvállalok, ha ártatlan, ha bűnös az illető.

Bastian Montgomery!
Ügyvédből sosem elég, mert az már biztos, hogy ez a város rászorul a védelemre! Mivel történetedben minden megfelelő volt, ezért;
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon! Kérlek foglalj avit! Innentől már csak annyi dolgod van, hogy elfoglald a játékteret!