Név: Aérien Nadira Telvaryen
Becenév: Éri, Érien, Nadi
Kor: 26
Születése hely, idő: 1987-Július- 04 / Egyesült Államok - Idaho/ Boise
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: orvos
Anyagi háttér: Felső osztály
Szexualitás: Biszexuális
Jellem: Simulékony, együtt érző természetem van. Jól tudok alkalmazkodni környezetemhez, úgy érzem ez feltétlenül szükséges az életben maradáshoz . Így képessé tesz arra, hogy a társadalom minden rétegében könnyedén mozogjak. Általában az emberek szeretik azokat a személyeket, akik érdeklődnek irántunk és ügyeink iránt. Sőt, senkit sem találnak érdekesebbnek, mint aki irántunk érdeklődik.
Ebben rejlik a titkom és azt hiszem ez egy orvosnál elengedhetetlen is: teljes természetességgel helyezkedem bele embertársaim életébe és érdekeibe. Ez képessé tesz arra, hogy a másik emberhez őszinte melegséggel szóljak, mert az ő érzéseim is őszinték. Nálam nincs bájosabb ember. Természetes bájam vonzó, és mindannyiunkat meghódít. Úgy tűnik, hogy képes minden ajtót kinyitni. Mindenesetre hajlamos vagyok könnyen barátkozni. Ez a tulajdonságom azonban nem kisebbíti azt a tényt, hogy megíratlan ajánlólevelet hord magánál, amely olyan lehetőségeket nyit meg előtte, amelyekért másoknak az értelem és akarat minden erejével küzdeniük kell. S ezek mégis kudarcot vallanak ott, ahol az én bája könnyűszerrel győzelmet arat. Nincs, akinek a természete alkalmasabb lenne arra, hogy karriert csináljon, mint az enyém. Természetesen a sikeres életpálya a jellemtől is függ. A jellem azonban, mint hamarosan kibontakozik majd, az én gyengéje. Én általában nem használom ki a nagyszerű alkalmakat, amelyeket szakadatlanul nyújt számomra az élet. Valóban elmondható rólam, hogy együtt örülök az örülőkkel és együtt sír a sírókkal. Méghozzá minden megerőltetés nélkül, mert ez természetem. Jó dolog, ha egy boldog ember velem találkozik. Nem szeretem megzavarni más boldogságát kétkedéssel, kritikával vagy azzal, hogy az egészet nevetségessé teszi. Minden ellenvetés nélkül megosztom a pillanatnyi örömöt. Mindannyian értékelik azokat az embereket, akik nem keserítik meg örömünket, hanem ellenkezőleg: még növelik is. Talán az, amit mond, nem különösen jelentős. De ki is mondhatna olyan szavakat, amelyek nyomasztó gondok között valóságos segítséget nyújtanának? Én ezt ösztönösen megérzem. Ezért én többet adok, mint puszta szavakat. Van-e ennél vigasztalóbb? Én a szívévemmel ragadom meg azt, amit mások meg sem érthetnek, bármilyen jó-szándékúak vagy okosak is. Viszont mint mindenkinek nekem is van egy pajkos oldalam ami csíntalan is, de a férfiak ezért szeretnek azt hiszem.
Külső: Azt mondják babaarcú, mosolygós lány vagyok. Harmonikus arcvonásokkal rendelkezem. Bőröm makulátlanul tiszta, sima, gyönyörű szép. Tejfehér bőröm van, ám nyáron enyhén lebarnul, ami igen jól áll nekem. Ilyenkor a csillogós, kék szemem olyan, mintha világítana. A kerek arcomat szőke, középre szétválasztott, sima hosszú haj keretezi, amit általában kiengedve hordok, és így a hajtincsek szinte a derekamig érnek. A jól rendezett, egymás mellett sorakozó, sűrű, sötétbarna szempillái alatt szikrázó, nagy, kék színű, mandulavágású szemek rejtőznek, melyek fölött szépen ívelt világosbarna szemöldök helyezkedik. A szemszínemtől függetlenül íriszei melegséget és boldogságot árasztanak. Kicsi orrom van, ajkaim pedig teltek, és mind a kettő puha, sötét rózsaszín. Testalkata vékony, törékeny hatású, mégis csinos és nőies. Az egyenes gerincem és testtartásom precizitást és eltökéltséget sugároz, járásom mégis könnyű, akár egy őzé. Ruházatom mindig kifogástalan. Mivel szép alkattal rendelkezem, ezért szinte bármit felvehetek. Öltözékem csinos, nem túl visszafogott, de nem is közönséges.
Előtörténet: Az én történetem egészen 1987. július.04 -ig nyúlik vissza, ugyan is akkor születtem meg, egy esős, napon. Igaz, ez nem olyan meglepő, ha az ember arra felé egy esős napon születik meg. Anyám, amikor először a kezében tartott meggyötört arcán apró mosoly látszott. Még a könny is kicsordult a szeméből, hiszen látta, hogy teljesen egészséges vagyok. Ettől a naptól kezdődött el az életem. A családom normális, középosztálybelinek számított, nincsen hat kacsalábon forgó villánk, és nem megyünk minden nyáron Föld körüli utazásra, de ettől függetlenül mindenünk megvolt ami kellett, semmiben sem szenvedtünk hiányt.
Az első pár éveimre nem emlékszem, csak azt tudom, amit meséltek, de állítólag mosolygós baba voltam, mindig vidám és anyukám folyton cuki rucikba öltöztetett, mivel szerinte egy kislánynak mindig aranyosnak kell lennie. Ezeket fényképpel tudom bizonyítani, mással nem, de nem szívesen mutogatom őket habár kétségtelen, hogy nagyon ennivaló baba voltam.
2 évvel később megszülettek az öcséim. Igen, többes számban, mert hogy három van belőle. Hármas ikrek, és egy cseppet sem hasonlítanak egymásra. Külsőre se, és belsőre sem. Csak abban egyeztek meg, hogy engem imádtak szekálni. De megbocsájtottam nekik, mivel én is ugyan úgy szekáltam őket. Mike, Adam és Tomy. A három kis gézengúz. Én húgot szerettem volna magamnak, mert annak szépen be lehet fonni a haját, és babázni lehet vele, meg mindenféle csajos játékot játszani. De nekem öcséim lettek… ez által kissé én is fiús lettem. Elkezdtem robotokkal játszani, meg autókkal. Annyira nem is volt rossz. Később már fociztam, és mikor a tesóim elkezdtek komolyabban sportolni, én sem maradhattam ki abból. Először táncolni járattak a szüleim, balettre, de nem volt hozzá elég türelmem, majd más táncokkal próbálkoztak, én pedig kijelentettem, hogy ha fiúk karatézhatnak, akkor is is valami hasonlót szeretnék csinálni. Mikor elmentem az első karate órámra, már akkor kiábrándultam abból a sportból. Nem tetszett, hogy köntösben ütik-verik egymást az emberek. Ekkor lehettem 7 éves. Ezen kívül még sok sportot űztem, de a kedvencem az íjászat volt. Ezt nem csak azért csináltam mert fiú testvéreim vannak hanem mert így közelebb kerültem apámhoz.
Az iskolában hirdettek egy mozgás lehetőséget, úgynevezett, talajtornát. Addig nyúztam anyáékat, amíg bele nem egyeztek abba, hogy eljárhatok oda. Bár erre hamar sor került, mert rájöttek, ha nem kötik le valamivel a fölös energiáimat, akkor kezelhetetlenné válok. Azt hitték, hogy hiperaktív vagyok, el is vittek orvoshoz, de az csak azt mondta, hogy túl sok energiám van, ez még nem hiperaktivitás. Vagyis nem kaptak gyógyszereket, amivel le tudnának nyugtatni egy kicsit. Végül maradt a sport, és a tanulás. Szerettem tanulni, és már egész kicsi korom óta tudtam, hogy mi is szeretnék lenni, ha felnövök. Orvos. Nem tudom honnan jött, mint ötlet, de valamiért annyira megragadt bennem, hogy elhatároztam, egyszer azzá fogok válni.
Sajnálatos módon, mikor elmondtam anyáéknak az első számú tervemet, akkor csak jót mosolyogtak, és azt mondták, inkább próbáljak a második célra koncentrálni, mert, hogy az nem is olyan rossz foglalkozás. Rosie, anyukám nővére rendezvényszervező volt, és sokszor voltam vele. Az esküvőket szerettem a legjobban. Szerettem volna én is olyan álmokat megvalósítani, mint amilyeneket Rosie csinált.
Általános iskolában inkább a fiúkkal barátkoztam, mint a lányokkal, de egy idő után kezdtek unalmassá válni, mikor arról beszéltek, hogy melyikükből lesz űrhajós, és melyikükből pedig elnök. Ez még elment, a rosszabb az volt, mikor a lányokat beszélték ki. Ilyenkor csak néztem rájuk, hogy „hahó, nem zavarok?” De nem, nem zavartam őket, szóval a felső tagozatban már a lányok társaságát kerestem, és mint kiderült, annyira nem is unalmasak, mint amilyennek elsőre hittem.
Az egyik legjobb középiskolába kerültem be, és ott is, hála a szorgalmamnak, az él tanulók között voltam. Tovább tornáztam, és a fiúk is elkezdtek érdeklődni irántam, amit kifejezetten élveztem.
Rengeteget olvastam, hogy hol vannak orvosi iskolák és amikor megtaláltam a nekem tetszőt elhatároztam, hogy oda fogok jelentkezni, de a szüleim először nem engedtek. Majd jött a felvételi, és az érettségi. Nem tudtak igazából beleszólni, hogy hova jelentkezzek. Persze, kitaláltam egy kamu sztorit, hogy miért akarok éppen oda menni tanulni, oly messze tőlük, de végül elértem a célomat. Alig vártam, hogy az egyetemre mehessek és sok barátot és ismerőst szerezzek, ami sikerült is.
Otthonról nem kaptam sok pénzt, talán mert egy kicsit tényleg neheztelnek rám, amiért ilyen messzire jöttem, ezért magamnak kell gondoskodnom a pénzről, ezért egy klubban táncosnőként dolgoztam az egész egyetemi éveim alatt és a tulaj még mindig szívesen vár vissza, de én már lediplomáztam és doktornéni lett belőlem méghozzá nem is akármilyen, nincs szükségem többé arra, hogy aprópénzért a rúdon forogjak.
Amint munkába álltam összebarátkoztam egy Charlotte nevű kollégámmal, még nagyon új voltam a városban és ő volt az első kedves arc akivel találkoztam, mindig kedves és megértő volt hozzám, azonnal megkedveltem.
Emlékszem az ismertségünk alatt egy nagyon csúnyán helyben hagyott srácot gyógyított, néha én is benéztem hozzá mivel Charlotte-val találkoztam. Azóta nagyon sok minden történt mindenkivel, de a mi barátságunk csak erősödött.
Kezdőlap 
Tárgy: Aérien Nadira Telvaryen 
25.03.13 20:48
