Név: Kathleen Amelia Stam
Becenév: Kath
Kor: 22
Születése hely, idő: 1991-02-07 / Kanada - Calgary
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: városlakó
Anyagi háttér: Felső osztály
Szexualitás: Heteroszexuális
Jellem: Határozott vagyok, tudom, hogy mit akarok. Ha egyszer valamit a fejembe veszek, akkor az úgy is lesz vagy, ha nagyon jó érvekkel tudsz szolgálni, hogy miért nem jó az, amit én gondolok, akkor változhat a véleményem. Ebből következik, hogy néha elég makacs is tudok lenni, de alapjában véve egy kedves ember vagyok. Élvezem az életet, elvégre arra való. Nem arra, hogy depressziós idézetekkel írogassunk tele mindent, ahogy néhányan teszik, hanem, hogy kipróbáljunk egy csomó új dolgot, amit még eddig nem tettünk. Többek között ezzel is szoktam szórakoztatni magam. Imádom kipróbálni az ismeretlen dolgokat. Szeretem a változatosságot, az újdonságokat, a változást.
Gazdag vagyok, de ugyanolyan embernek érzem magam, mint a nálam szegényebbek. Nem szórom a pénzt, nem az jelenti a világot. Jó ha van, nem tagadom, de vannak annál fontosabb dolgok is.
Külső: Alakom karcsú, kecses, egyesek szerint látszik rajtam, hogy úri neveltetést kaptam. Jobb, mintha az utcán nőttem volna fel...
Arcomon szinte mindig széles - vagy nem olyan széles - mosoly terül el, ha mégsem, akkor valami baj van. Ezen kívül mélybarna szemeim s rövid, csokoládé színű hajam ékesítik. Néha régebben azt mondták, hogy fiús, de mára már mindenki megszokta. Nem, mintha akkor túlságosan meghatott volna, hogy miket gondoltak a kinézetemről. Ők sem szebbek.
Stílusom kifinomult, látszik rajta, hogy nem szegény családból származom, viszont nem szeretem a túl sok csicsát, a nagyon puccos darabokat. Régebben szerettem, mert úgy éreztem magam, mint egy hercegnő, de szerencsére kinőttem belőle.
Előtörténet: Jó volt megtudni húsz év után, hogy van egy apám is. Pontosabban megtudni, hogy ki az apám, aki anno lelépett.
Zavart, hogy sosem ismerhettem, ezért is erősködtem annyira, hogy anyám elárulja. De nem akarta. Viszont jó szokásom szerint, amit én eltervezek, azt meg is csinálom. Így jött hát, hogy felkutatom az apámat. Magamtól, egyedül mégsem csinálhattam a dolgot, ezért jó pénzért sikerült megtalálnom a legjobb magánnyomozót. Ragaszkodtam hozzá, hogy maradjon kettőnk között a dolog. Anyám, becsületes nevén - mert olyanja is van - Emily Stam, egészen biztosan nem örült volna neki, hogyha megtudja, nem hagytam annyiban a dolgot. Mindennek már két éve. Két éve csak egy nevem volt. Morris Bellain. Semmi egyebet nem tudtam róla húsz éves fejjel. Kisebb koromban még ennyit sem tudtam. Mindig csak azt kérdezgettem, hogy „ugye apa eljön a szülinapomra?”, de sosem jött. Fájt, de később már hozzászoktam. Azt mondták, hogy elutazott messzire. Mintha most jöttem volna le a falvédőről. Attól, hogy kicsi voltam, nem ostoba. De végre, két év nyomozás után sikerült egy jó kiindulópontot találni. A nyomozót természetesen megfizettem és a lelkére kötöttem, hogy mi sohasem találkoztunk, nem ismerjük egymást. Ő pedig tette a dolgát.
Anyáméknak azt mondtam, hogy New York-ba megyek…tanulni. Hogy ez az álmom. Hogy ott akarok egyetemre járni. Természetesen egyből lelkesedtek, hogy a kislányuk oda akar járni tanulni. Nem kellett sok, hogy megvegyük a repülőjegyet. Bíztak bennem annyira, hogy elengedtek egyedül. Szerintem sosem lettek volna képesek azt feltételezni rólam, hogy átverem őket és teljesen máshova megyek, mint amit mondok. Nem ilyennek neveltek. Jóra tanítottak, őszinteséget, tiszteletet, becsületet neveltek belém. Ettől függetlenül mindig is makacs voltam, és ragaszkodtam a dolgaimhoz. Főleg ahhoz, ami fontos számomra. Mint ez. Hogy megtaláljam az apámat. Szeretnék végre a szemébe nézni. Annyiféle variációt elképzeltem a találkozásra, de nem tudtam eldönteni, hogy örüljek, hogy megismerhetem őt, vagy inkább mérges legyek, amiért otthagyta terhesen anyámat. A reakcióit is elképzeltem az összes lehetséges variációra. Biztos, hogy sokkolni fogja a dolog, hogy van egy huszonkét éves, felnőtt lánya. Nem csak ezeket próbáltam elképzelni. Őt is próbáltam. Vajon milyen lehet? Magas, vékony, nagy orrú és szemüveges? Vagy alacsony, zömök, széles vállú és műfogsoros? Hát, hamarosan megtudom.
Vincent Morris Belvedere, szembesülnöd kell a ténnyel. Szembesülnöd kell velem!