|music: Ed Sheeran - Small Bump | to: Colin ♥

Vicces, hogy Connor egyből Colin nyakláncába csimpaszkodik, akárhányszor a szeme elé kerül, ugyanakkor aranyos is. Mintha így próbálna kapaszkodni az apjába. Persze, ilyenkor még mindent fognának a babák, amit csak lehet, de akkor is aranyos.
-Ruha darab?- lesek rá elgondolkodva, aztán körbe nézek a fürdőben is, végül felkapom a textilpelenkát a mosógép tetejéről, ahova nem rég ledobtam. A célnak, talán megfelel majd.
-Ez jó, nem?- lóbálom Colin előtt, aztán, ha jó akkor oda is adom, ha nem, akkor meg kerítek valamit. Utána inkább, csak figyelem, mit reagál a kisember a vízre. Hiszen jó pár hónapig abban lubickolt. Hátha ismerős lesz neki a környezet és még élvezi is majd.
Nem győzöm hol Colint, hol Connort figyelni. A csöppség ezerrel kalimpál a vízbe, az apukája pedig olyan gondoskodással és féltőn tartja, hogy menten elcsöppenek. Nem tudok másra gondolni a nap 24 órájában, csak arra, mennyire jól jártam. Colin tényleg olyan apja lesz a gyerekünknek, amilyet minden anya kívánna. Borzasztóan jól is áll neki a szerep ráadásul. Teljesen másnak tűnik most már, hogy megérkezett a gyerekünk. Persze az is lehet, hogy csak én látom így, de jóval komolyabbnak tűnik, ugyanakkor boldogabbnak is. Na és persze, piszok vonzó. Kezdek is félni, hogy még elhappolják előlem. Hiszen a nők buknak a kisbabás apukákra.
-Hogy mi? Én?- pillantok elképedve Colinra, ahogy felveti az ötletét édes mosollyal az arcán, és persze képtelen is lennék nemet mondani. Inkább, csak óvatosan csinálom, amit mond. Connor pocakjára pakolom a textil darabot, aztán óvatosan mosdatni kezdem. Olykor Colinra sandítok, hátha látom az arcán, hogy épp nagyon elrontottam valamit, de egyelőre semmi ilyesmit nem fedezek fel.
-A köldökét viszont te fogod lekenegetni alkohollal. Ahoz én már tényleg túl szerencsétlen vagyok.- mosolyodok el, miközben Connort lesem, ahogy ide-oda pislog. Hol Colint lesi, hol engem, közben folyamatosan jár a keze vagy épp a lába. Ha épp a kezét mosom, akkor a lába jár, ha a lábát, akkor a kezével csapkod.
-Milyen kis zabálnivaló. Fene se gondolta volna, hogy így fogja élvezni.- vigyorgok ezerrel, aztán oldalra lesek Colinra, pár pillanatig csak mosolyogva figyelem, végül nyomok egy puszit az arcára. Hagy érezze kicsit, mennyire hálás vagyok, hogy itt van most mellettem. Hiszen, ha akkor rég úgy dönt, hogy nem érdeklem, mert babát várok, akkor most bizony elég nagy sz*rban lennék. Így viszont sikerült összehoznunk egy csodás kis családot.
-Nem tudom mondtam-e már, de örülök ennek az egésznek. Mármint... hogy így alakultak a dolgok. Nem bánom már azt a bulit sem. Semmit.- magyarázok nagy értelmesen, apró mosollyal az arcomon, aztán folytatom a fürdetést és óvatosan megmosom Connor fejét is. Ahogy az arcát törölgetem, kis vigyor jelenik meg az arcán és csukott szemmel élvezi a dolgot, én meg elolvadva lesek csak rá. Imádnivaló kiskölyök már most. Hát még, ha majd nagyobbacska lesz.

Nothing else matters

- Bizony az. - bólogatok serényen, amikor visszakérdezi, hogy ruha darabot hozzon-e. Vagyis nem egészen így, de igazából ez a lényege. Tekintetemmel egy pillanatig követem is ahogy Abi elfordul tőlünk textilt előkeríteni, aztán Connorra kezdek figyelni, aki egyre inkább kezd megbarátkozni a kis kád vízzel. Amennyire tartott tőle az első pillanatban, most olyan bátran, önfeledten csápol, rugdalózik benne, mint ha nyakig akarna épp elmerülni.
- Ez a gyerek már most kész merülő. - nevetem el magam, és közben arra is figyelek, hogy biztosan tartsam. De igazából nincs nagyon okom félni, hisz nem fog olyan könnyen kicsusszanni a kezeim közül még akkor sem, ha nagyon erőlködne. De ahhoz meg igen pici még, hogy megpróbálja magát ellökni tőlem.
- Találtál? - pillantok fel a kérdésre, ahogy Abi visszaér, és a ruhaanyagra sandítok. Máris egy vigyor terül szét az arcomon, és bőszen bólogatok csak ismét.
- De még milyen jó. - figyelem ahogy a textil a kijelölt helyére kerül, és Abi mosdatni kezdi a picurt. Connort ez cseppet sem zavarja, inkább csak sokkal jobban ficánkol, mikor melyik végtagja válik szabaddá épp. Csak figyelem, ahogy ők ketten egymásra hangolódnak, Abi fürdet nagyban, Connor pedig élvezettel játszik.
- Oké, megegyeztünk. - a fejem csóválom, de végül el is nevetem magam, ahogy rám próbálja Abi tukmálni a kenegetős részét. De végül is miért ne? Vagy inkább azt is jobb lenne együtt csinálni. Már miért is ne?
Kiélvezem a puszit, amit kapok közben, és várom, hogy mikor fog vége lenni a fürdetésnek. És tényleg eléggé elemében van, mi tagadás.
- Az a jó ha eleven nem? Legalább tényleg nincs baja. Akkor gondolkozhatnánk mi a helyzet, ha épp pont hogy túl nyugis lenne. - fejtegetem ki a véleményemet, de végül csak figyelem tovább, ahogy Connor most már teljesen felszabadultan ficánkol miközben tartom, és Abi is mosdatja tovább. Végül aztán ez is befejeződik az arcmosdatással, és kapok az alkalmon, hogy Connort kivegyem a kiskádból és mindjárt törölközőbe bugyoláljam. Közben persze válaszolok is Abi megjegyzésére, amin picit elgondolkoztam.
- Pedig mennyire paráztál, hogy mi lesz. De látod, minden oké. És fogadjunk még a végén tök más véleményed is lesz, mint eddig. - elmosolyodok, miközben beszélek, és adok is egy rövid csókot Abi ajkaira. Aztán Connort felfektetem a vállamra, Abit kézen fogom és elindulok vele be a szobába. Ott már a pelenkázóra fektetem a picurt, aki már addigra az ujját csócsálja. Valószínűleg még idefelé jövet szenvedte ki a kezét a törölközőből. Most viszont határozottan elhúzom a kezét, hogy ne az ujjait rágcsálja. És az alkoholos üveg után nyúlok, hogy egy vattát márthassak bele. Azonban mielőtt bármit is csinálnék, Abit odahúzom magam elé, és a kezébe adom a vattát, majd a kézfejét megfogva finoman irányítani kezdem, hogy is csinálja. Aztán csak eleresztem.
- Ne becsüld alá magad cica. - sutyorgom lágyan a fülébe, miközben figyelem hogy csinálja a műveletet. Most már teljesen hagyom érvényesülni, inkább csak átölelem a derekát, és most az sem érdekel ha megpróbálja elhúzni a kezem onnét.

To: Abi
Words: 1030
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note:

|music: Ed Sheeran - Small Bump | to: Colin ♥

Teljesen igaza van Colinnak. Az csak jó, ha Connor ilyen kis eleven és életvidám, már most is. Pedig még igazán semmi sem történt vele. Vagy épp most történnek a legnagyobb dolgok? Először fürdetjük közösen, először öltöztetjük pizsibe... először vagyunk végre együtt, mint egy kis család. Jó érzés végre nem a kórházban tengetni a napjainkat, hanem szépen itthon lenni Colinnal és megosztani vele mindezt. Látszik rajta, mennyire élvezi az egészet.
-Még jó, hogy paráztam. A fene se tudta, hogy örökre megbabonáztalak-e vagy, csak ideiglenesen.- magyarázok vigyorogva, miközben átvonulok Colinnal a hálóba. Közben Connort lesegetem folyamatosan, végül feszült figyelemmel várom, hogy is lesz akkor ez az alkoholos-fertőtlenítéses dolog. Én félnék, hogy esetleg csípne az alkohol vagy fájdalmat okoznék Connornak. Nem beszélve arról, hogy akár fel is sérthetném könnyedén a köldökét és hasonlók. Colin sokkal biztosabb kézzel képes mindezeket végig csinálni.
-Ne Colin. Én nem merem...- ellenkezek óvatosan, félénk mosollyal az arcomon, de végül nem szabadulok. Colin a kezembe nyomja a vattát, aztán csak irányítja szépen, mit merre csináljak. Így mondjuk sokkal bátrabban állok az egészhez. Mindenhez bátrabban állok, ha tudom, hogy mellettem van. Ezért van az, hogy a végén már a segítsége nélkül is megy az egész, persze csak szépen óvatosan.
-Próbálom.- motyogom vissza válaszkép, közben hátra lesek Colinra. Csak a kezét ne pakolná már megint a derekamra. Komolyan nem értem, hogy tud most pont a gyengepontomra rátapintani. Vagy direkt csinálja? Azt várja, hogy kibújjon a szög a zsákból és elmondjam, mennyire ocsmánynak érzem magam? Hogy nem akarom, hogy kiábránduljon belőlem, ha megérzi avagy meglátja, hogy is nézek ki most?
Nem szólok inkább semmit sem, csak próbálom megint óvatosan elterelgetni a kezét valahova máshova. Persze, hogy ne gyanakodjon vagy ne gondolja, hogy most rossz passzban vagyok, közben nyomok egy puszit az arcára is. Hátha ezzel még a figyelmét is sikerül elterelni.
-Adnál kérlek egy pelenkát?- pattan ki a remek ötlet a fejemből, hiszen akkor muszáj lesz levenni a kezét a derekamról és a hasamról. És még csak nem is feltűnő a dolog. Asszem...

Nothing else matters

Abi válaszán megint csak nevetni kezdek. De persze nem kiröhögöm, nem is olyan féle nevetést vágok le. De viccesnek tűnik, ahogy ennyire nem mert abban bízni, hogy mi lesz velünk. Ugyan, ez badarság. Miért lett volna csak átmeneti? Hogy amíg nincs gyerek jó, de aztán meg nem? Ugyan. Nem olyan vagyok, mint aki csak úgy kihasználja a másikat. De miután elhalkul a nevetésem, azért adok kifelé menet egy újabb puszit neki.
- Ugyan már, nem lesz semmi baja. - mosolyodok el bíztatóan, mikor meglátom Abi mennyire bátortalanul reagál az invitálásomra, hogy akkor ő csinálja a kenegetést. Már értem, hogy miért akarta így rám kenni, teljesen bizonytalan a saját dolgában. De ahogy látom, csak egy kis bevezetés kell neki, és már megy is magától. Ahogy elengedem a kezét, teljesen önállóan, szinte ösztönösen cselekszi azt, amit. Én pedig csak még büszkébb is leszek. Pár puszit adok a nyakára, míg aztán ismét meg nem szólal. A kezét közben megint az enyémen érzem, amivel csak alátámasztja most már egyre inkább a gyanúmat, de nem szólok semmit, csak leguggolok a kis fiókhoz. És előkeresek belőle egy tiszta pelenkát is, meg egy rugdalózót is pizsi gyanánt. Igaz úgy fog lógni Connoron, mint ha valami nem neki kitalált ruha lenne, de az meg igazából inkább muris még.
Tessék. - nyújtom felé a pelust, de aztán ahogy nyúlna érte, elrántom a kezem, és vigyorogva nyelvet öltök rá.
- Vedd el cica. - közben a hátam mögé dugom a pelenkát és kihívóan nézek rá. Ha meg esetleg megpróbálná bezsákmányolni, akkor jó magasra emelem. Abba mindig beletörik a bicskája.
Connor meg látom közben a szemem sarkából, hogy próbál minket szuggerálni, vagy felismerni a hang forrását, hogy mégis mit művelünk mi most. Hát... mondhatni rám jött a hülyéskedhetnék. Mert tényleg örülök annak, hogy megjöttek, és próbálom másfelől elterelni a gondolataimat arról, hogy Abinak valami gondja lehet, mert ez most már egyre biztosabb.

To: Abi
Words: 1030
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note:

|music: Ed Sheeran - Small Bump | to: Colin ♥

Talán mégse vagyok olyan ártalmas a gyereknek, mint gondolom. Legalábbis nem jelzi, hogy nagyon fájna neki, miközben lekenegetem a pocakját, Colin pedig olyan büszkén ácsorog mögöttem, mintha a mester lesné most a tanítványát.
Szóval köldök fertőtlenítés kipipálva. Marad a pelenkázás, amiben Colin nem, hogy segítene, még meg is nehezíti a dolgom. Visztont simán bele megyek a játékba. Próbálom elszedni tőle a pelenkát, de ugyebár ez nem olyan egyszerű.
-Te melák. Add ide azt a pelust.- magyarázok röhögve aztán inkább bevetem a női praktikákat. Azaz szépen oda állok elé és nagyon érzékien, nagyon lassan megcsókolom, egészen addig, míg nem koncentrál már igazán a játékra. Akkor pedig, ha ezt sikerül elérnem, szépen kikapom a kezéből a pelust és már vonulok is röhögve Connornak. Ha pedig ez mégse jönne be... hát akkor egy kis ugrándozás után inkább feladom és veszek elő másikat. Apuci meg hagy játszadozzon csak.
-Mit csinál ez a lüke apa? Hát hagyja Connor babát megfagyni itt pelus nélkül?- gügyörészek vigyorogva Connornak, aki válaszul csak kalipálni kezd ezerrel. Én meg szépen neki látok kenegetni, púderezni és végül ráaggatom azt a pelust, ami most még vagy kétszer akkora, mint ő.
Ráadom a pizsit is, ami szintén nagy még az apróságra, aztán felkapom és agyonpuszilgatom, míg végül elérünk a kiságyig.
-El leszel vele, míg letusolok gyorsan?- pillantok Colinra kíváncsian, közben inkább át is adom neki Connort. Ha nem is akarná fogni, hát majd ő befekteti szépen a kiságyba, én pedig közben össze szedem magamnak a cuccaimat.
Mielőtt kivonulok, még visszalesek rájuk mosolyogva, végül besétálok a fürdőbe és nagy keservesen neki látok vetkőzni, hogy aztán szebesülhessek azzal a csodálatos habtestemmel.

Nothing else matters

Tetszik igazán ez a kialakult játékos helyzet, hogy teljesen kifordulunk szinte önmagunkból, és nekiállunk bohóckodni. Mert látom Abin, hogy mindjárt az első perctől kezdve beszáll a hülyéskedésbe. Sőt még a jól megszokott melákozását sem hagyja ki. Ez után magasra is emelem a pelust, mert tudom, hogy mindjárt kitalál valami taktikát. A tippem abban a pillanatban be is válik, hogy megcsókol. Lágyan viszonzom is, de már ismerem annyira, hogy tudjam, ez inkább most egy trükknek számít, mint puszta kis incselkedésnek.
És csak elnevetem magam az után, hogy rájön mennyire nem válik be a terve, és előttem kezd el ugrándozni. Ilyenkor örülök, hogy bizony akad némi magasságkülönbség az én javamra, hogy Abi még véletlenül se érje el a kezemben tartott zsákmányt. De végül ahogy látom ráun, és inkább feladja. Pontosabban elővesz egy másik pelenkát, és Connorral kezd foglalatoskodni.
- Ugye, hogy nem fázott Connor baba? - vigyorgok én is a kiskrapekra, mire csak még izgágábban mocorog, ezzel picit nehezítve az anyja dolgát. Végül a kis rugdalózó is felkerül, én pedig csak lesem őket, ahogy elvannak. Jó látni, hogy Abi mennyire odavan a gyerekért. Talán akkor kizárhatom azt, hogy depis lenne. Aki szülés utáni depresszióval küzd, az a gyerekére sem bír nézni, mert őt okolja nagyrészt. Viszont azt sem vetem el, hogy valami gond mégis csak van. Talán zavarja, hogy esetleg akadhat terhességi csíkja? Igazából még nem nagyon vettem észre semmit, esélyem sem volt. A hasát úgy takargatja, mint ha csak valami kincset dugdosna. Pedig szerintem tök fölösleges.
Leguggolok a fiókhoz és visszarakom a helyére a pelenkát, amit egész végig a kezemben szorongatok. És csak utána egyenesedek fel, hogy Connort átvegyem tőle.
- Persze, vigyázok... - motyogom, és csak nézek utána, ahogy nekilát készülődni, majd elvonul a fürdőbe. Én meg csak a fejemet csóválom.
- Anyád meg van huzatva. - pillantok le Connorra, mert közben neki kezdek el magyarázni. Ő úgyis végighallgat, nem terel, nem csinál semmit, csak les rám nagy szemekkel. Inkább szerintem élvezi is, hogy ő most a főszereplő, ő van a figyelmemmel kitüntetve.
- Nem vagy álmos? - óvatosan a vállamra döntöm, és adok egy puszit a fejére. Csak utána ülök le az ágyra, és kezdem a hátát simogatni.

To: Abi
Words: 1030
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note:

|music: Ed Sheeran - Small Bump | to: Colin ♥

Az a gyors zuhanyzás, már akkor megbukik, mikor legalább tíz percet, csak úgy ácsorgok a víz alatt. Támasztom a falat és lehunyt szemmel csak élvezem, ahogy az arcomba nyomatja a vizet a zuhanyrózsa. Mintha masszírozná. De közben persze csak úgy cikáznak a gondolatok. Többek közt azon jár az eszem, hogy semmiképp se nyissam ki a szemem, mert akkor végig kell néznem magamon. Nem sokat híztam ugyan a terhesség alatt, de az a nem sok is pontosan jól látszik rajtam még az után is, hogy Connor megszületett. Pedig azt hittem, hogy akkor azért majd nem marad sok nyoma, de tévedtem. A hasamra szedtem föl mindent, amit csak lehetett, na meg a derekamra és ráadásul még lóg is rajtuk a bőr, ahogy megnyúlt. Undorító. Inkább meghalnék, mint hogy ezt Colinnak látnia kelljen. Annyira kiábrándító. Bomba csajnak éreztem magam, mikor megismerkedtünk, pedig akkor már terhes voltam. Most viszont inkább egy hájas lotyónak tűnök.
Nagyot sóhajtok, közben felemelem a fejem és kitapogatom a sampont. Szépen alaposan megmosom a hajam, aztán a tusolózselét is megkaparintom és lefürdök. Már attól is rosszul vagyok, ha megérintem magam. Hogy érinthetne meg így Colin? Biztos ő is rosszul lenne és azt gondolná "ez nem az a csaj, akibe beleszerettem".
Pár percig még áztatom magam, végül elzárom a csapot, kinyúlok a törölközőért és magamra tekerem. Fogok egy másik törölközőt, megtörlöm a hajam, aztán neki látok szárítani. Közben farkasszemet nézek a tükörképemmel, ami nem egy kellemes látvány. Főleg azért, mert pokolian le van törve. Vagyis én vagyok letörve. Pedig örülnöm kellene. Megszületett a kisfiam, minden tök jól alakult és itt van velem az a pasi, aki életem nagy szerelme. Biztos vagyok benne, hogy Ő az. Ennek ellenére most úgy érzem, hogy nem engedhetem meg magamnak, hogy boldog legyek, mert ilyen állapotban bármikor elveszíthetem. Csak egy csinos nőszemély kell, aki elcsavarja a fejét és megmutatja, hogy is néz ki egy igazi nő. Aztán Colin rádöbben, hogy akivel esténként alszik, az egy rusnya banya és lelép. Ennyi volt a boldogságom.
Egy pillanatra lehunyom a szemem, hogy elhesegessem a hülye gondolataimat, aztán neki látok öltözködni. Mackónadrág és jó kis laza póló, ami elképzelhető, hogy nem is az enyém, hanem Coliné. Minden esetre, most ebben érzem magam biztonságban.
A fürdőből úgy sétálok ki, mintha semmi bajom sem lenne. Angyali vigyor ragyog a képemen, miközben leülök Colinék mellé az ágyra és Connort kezdem lesegetni.
-Mindjárt elalszik. Nagyon nagyokat pislog már.- sutyorgom vigyorogva, közben megcirógatom a csöppség arcát, végül bekúszok az ágyba és szépen magamra húzom a takarót. Colin is le tudja fektetni, úgyhogy feleslegesen ücsörögnék még ott mellettük, mint valami felügyelő.
-Jó éjt fiúk.- helyezkedek el kényelmesen, miközben fel lesek még rájuk egyszer, végül lehunyom a szemem és próbálok aludni. Muszáj vagyok pihenni, hiszen lehet, hogy Connor majd felébred éjszaka és akkor etethetem hajnalig. Érdekes lesz ez az egész.

Nothing else matters

Inkább nem is gondolok semmire, talán most az lesz a legjobb. Connor valószínűleg megérezné még azt az apró kis feszültséget is, ami a kételyeim miatt támadna. Így csak egy helyben ülök és simogatom a fiam hátát lassan, hogy minél egyszerűbben rásegítsem az elálmosodás útjára. Jót fog tenni neki a szundi. A délután már igen csak messze van, mert akkor aludt legutoljára. Szóval ha a dokinak lehet hinni, hogy ez a kis gézengúz mennyit alszik, akkor bizony itt az ideje, hogy megint jól kialudja magát. A vacsi után, meg a kimerítő pancsi után épp itt az ideje neki.
Hallom ahogy egyre lassabban és nyugodtabban szuszog, még ha arccal kifelé is nézeget, de érzékelem, hogy lassan elálmosodik. Abi épp ekkor ér vissza, és csak egy halovány mosollyal bólintok a szemrevételezésére. Bizony most már ideje lesz aludnia. Meg mi is pihenünk addig legalább. Aztán majd kiderül.
- Milyen volt végre itthon fürödni? - kérdezem kíváncsian, ahogy Abi puszit ad a lurkó fejére, és bekúszik utána az ágyba. Connort egy picit óvatosan elemelem magamtól közben, és meglesem, alszik-e már. De most már a szeme csukva van, talán nem élénkül fel, ha a kiságyba teszem. Lassan felállok így az ágytól és a kiságyhoz sétálok a babával, hogy beletehessem. A kis takaróját is rá terítem, és a szájába adom a cumit. És pár pillanatig csak szobrozok fölötte.
Aztán az ágyhoz megyek, és én is bebújok Abi mellé. Picit közelebb kúszok hozzá, de nem egészen annyira mint szoktam. Megint eszembe jut, hogy ma különösen nem repesett azért, hogy a közvetlen közelemben tudhassam. Így csak hezitálok és nézem. Mint ha próbálna aludni, bár nem tudom, nekem jelenleg háttal van. Megint a számat kezdem rágni, de végül most már meg is szólalok. Igaz, csak halkan.
- Alszol? - kérdezem előbb tétován, valami válaszreakcióra várva. De aztán folytatom tovább, miközben a fejem alá húzom a párnám.
- Aggaszt valami, hogy kerülsz? - még csak véletlenül sem azt akarom, hogy számonkérésnek tűnjön mindez. De már egyszerűen nem tudom mire gondoljak igazán.

To: Abi
Words: 1030
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note:

|music: Ed Sheeran - Small Bump | to: Colin ♥

-Pompás volt. Végre itthon az ismerős zuhanyzóban...- motyogom mosolyogva lehunyt szemmel, de aztán próbálok úgy tenni, mint aki tényleg elaludt vagy már afelé jár. Sokkal jobb lenne, ha már most elaludhatnék, mert így esélyes, hogy azért még beszélgetünk majd. Persze, az jó lenne. Hiányoznak az esti beszélgetések, mikor halkan a sötétben sutyorgunk mindenféléről. Aztán könnyesre röhögjük magunkat és elalszunk... de félek, hogy most nem lenne vicces a téma. Érzi Colin, hogy kerülöm. Biztos vagyok benne.
Érzem az ágy mozgásán, hogy Colin feláll, aztán hallom, ahogy odasétál a kiságyhoz és lefekteti Connort. Aztán jó ideig csend van. Gondolom vár, hátha magához tér a csöppség, de mivel semmi hang nem jön felőle, végül Colin is befekszik az ágyba. Érzem, ahogy közelebb kúszik hozzám, de inkább nem mozdulok, csak próbálom még mindig az alvás látszatát kelteni. Aztán, mikor megkérdez, kicsit nagyobbra sikerül a lélegzetvételem, mint eddig.
-Még nem.- válaszolom halkan, nyitott szemmel és csak lesem magam előtt a sötétséget. Csak most gondolok bele, neki milyen lehet ez az egész. Gőze sincs róla, miért vagyok ilyen távolságtartó és rideg, pedig megérdemelné, hogy elmondjam neki. Az viszont nem segítene. Biztosan elmondaná, hogy ne aggódjak ilyen hülyeségek miatt és, hogy így is tökéletes vagyok meg egyebek... de ettől még nem érezném úgy.
-Dehogy kerüllek Colin. Ha kerülnélek, akkor most a nappaliban ücsörögnék és talán ott is aludnék el.- sóhajtok egyet halkan, közben felé fordulok és lesek rá, vagyis arra, amerre úgy sejtem, hogy a feje van. Talán el kellene mondanom neki, hogy mi van, és megértené, hogy időre van szükségem, vagy legalábbis egy kis edzésre, hogy összekapjam magam.
-Nem kerüllek, csak...- motyogok, közben azon agyalok, hogy is fogalmazhatnám meg, mi is igazán a bajom. Végül csak összekaparom magam és veszek egy mély lélegzetet.
-Nem érzem magam jól a bőrömben, ennyi. És nem akarom, hogy ilyen állapotban láss vagy megérints. Csak ezt nem tudtam, hogy mondjam el. Szeretném visszanyerni a régi formám, mielőtt magadhoz ölelnél, vagy a derekamat simogatnád. Érted?- lesek megint "rá", mert hát a sötétben nem látom, de érzem, hogy figyel. Vagyis, ő is próbál oda nézni, ahol úgy sejti, hogy az arcom lehet. Szinte látom magam előtt a korholó tekintetét. Mindig leszidott az ilyen szövegek miatt, mikor épp a nagy hasamtól hittem azt, hogy csúf vagyok. Most viszont nem tudna meggyőzni, hogy nem vagyok az.
-Jelenleg, csak a hájamat tudnád taperolni és... annyira... undorító vagyok, hogy inkább szeretnélek megóvni a csalódástól. Tudom, most le fogod szedni a fejem, de attól még így érzem.- magyarázok még mindig, aztán csendben várom a reakciót. Talán most le fogja tépni a fejem. Vagy legalábbis, képletesen értve lehet, hogy ez jön.

Nothing else matters

Nem akartam mindjárt Abit megrohanni ezzel a feltevésemmel, de nem jó a bizonytalanság. Nagyon nem jó, amikor az ember látja, hogy a másiknál valami nagyon nem oké, de ezt nem is árulja el, és csak továbbra is úgy viselkedik. Kicsit felőrlő dolog tud lenni hosszútávon, hogy csak nézem a másikat ahogy valamivel küszköd, de nem tudom mivel. És hiába akarnék segíteni, nem tudok, mert igazából fogalmam sincs, hogy mi a konkrét problémája. Talán épp ezért nem is tudtam, vagy nem is akartam tovább várakozni ezzel.
Hülye voltam, hogy a kórházban ezt nem vettem észre. Igaz, ott sokszor voltam bent rövid időkre, elmentem kaját venni neki, meg a dolgokat is intézni, nem végig ücsörögtem bent mellettük. De itthon más a helyzet, a mai napot egész végig együtt töltöttük és több olyan gesztust is észrevettem, ami arra utalt, hogy valami nem oké. Az elsőre még talán nem is figyeltem fel annyira, de amikor már sorozatban ugyanúgy eltolta a kezem, akkor már sejtettem, hogy valami itt nagyon nem oké.
Csak a párna alá csúsztatom a kezem, miközben magyarázni kezd, és úgy figyelek magam elé. A mocorgásból ítélve Abi valószínűleg épp az előbb fordult felém. És én csak hallgatom csöndben, hogy mit mond. Ha ezt tudtam volna, hogy ennyire zavarja, hogy picit másabb a hasa most. Az ilyen mellékes dolgok abszolút nem lényegesek, én örülök, hogy túlestünk a szülésen, és itt vannak mindketten egészségesen. Más meg igazán nem is érdekel, ez a lényeg csak. Most akár nekiállhatnék papolni erről, de igazából fölösleges. Egész nap azt mutatom felé, hogy nekem csak az számít, hogy itthon vannak, teszek rá most épp milyen az alakja. Tényleg nem zavar, akkor sem ha látom. De van egy olyan sejtésem, hogy ezzel sokat nem fogok elérni. Inkább közelebb kúszok hozzá még egy picit, benyúlok a takaró alá és a mutatóujjammal megbököm azt a bizonyos "hájat". Majd még egyszer.
- Erre gondolsz, cica? Ma már eleget taperoltam, de hogy őszinte legyek, egyáltalán nem zavar. Sőt tudod mit? - most már nem is böködöm, hanem rendesen megfogom azt az úgynevezett úszógumit.
- Én szeretem, ha van éppenséggel rajtad fogni való. - vigyorodok el, és ha eddig ellenkezett is, most már az tuti, hogy nem hagyom, hogy eltoljon magától. Fölé mászok, és apró puszikat kezdek el adogatni neki.
- De tudod mit? Ha ennyire zavar, akkor majd veszünk krémet és kenegeted. De akkor is így vagy most pont tökéletes. Nekem legalábbis semmi bajom nincs a kis megtoldásoddal. Elképesztően jól nézel ki sok nőhöz képest, és igen is van mire büszkének lennem. Ezt tartsd a fejedben.
Az agyam azon kezd egyre inkább kattogni, hogy mégis ebben az esetben mi lenne a legjobb megoldás. Bátorítanom mindenképp kell, mert az biztos, hogy ha nem elégedett magával, akkor az önbizalma a béka segge alatt van. Mégis ahogy megemlíti, hogy le fogom szedni a fejét, csak elnevetem magam. Azért ennyire csak nem vagyok vadállat. Vagy kerek perec így megmondom neki a magamét, ha van valami?
- Mond mi lenne jó, hogy jól érezd magad a bőrödben? Ha kell beszállok én is hogy segítsek, mindegy mit tervezel. Sőt a nap nem tudom hány percében mondani fogom, milyen gyönyörű vagy. Attól kezdve, hogy felkelek. Nem az számít, hogy picit most több van rajtad és nem vagy olyan bomba mint más nők. Más nők különben sem szültek, és komolyan csinálják csak végig, megnézném utána milyenek lennének. Másrészt meg így imádlak, ahogy vagy. Nem kell változnod. De ha változni akarsz, akkor maradj a krémeknél. A diétával csak óvatosan, Connort etetned is kell. És az edzést se vidd túlzásba, ha elkezded. De azt megígérem, hogy segítek, mit szólsz?

To: Abi
Words: 1030
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note:

|music: Ed Sheeran - Small Bump | to: Colin ♥

Nem éppen örülök, hogy elkezdi bökdösni a hasamat, de annyira leköt, hogy figyeljek arra amit mond, hogy nem is ellenkezek. Csak várom kíváncsian, mit akar kihozni az egészből, aztán viszonozgatni kezdem a puszijait. Persze, értem én, hogy neki így is jó vagyok. Alap, hogy ilyesmit válaszol egy pasi a nőjének, ha az meg van zuhanva. De én tökéletes akarok lenni, akire úgy néz rá, hogy süt róla "igen. ez az én nőm". Jelenleg viszont inkább el kellene dugnia a lakásban és ki sem engednie, míg helyre nem pofozom magam. Olyan lennék, mint Quasimodo a toronyban.
-Tudom, hogy most csak aranyos akarsz lenni és értékelem is cica, de ettől még nekem nem tetszik, amit látok.- sutyorgok a sötétben szomorkásan, de azért megsimítom az arcát és a vállába fúrom az arcom. Jól esik így hozzábújni. Kicsit a régi időket idézi fel bennem, amikor még így fölém tudott mászni és nem akadályozta meg benne a pocakom. Mert ugye aztán volt egy időszak, amikor lehetetlen volt igazán magamhoz ölelnem.
-Értem én édes de, amikor majd megpillantasz egy csodaszép, csinos nőt, hidd el nem a hájas, nem rég anyukává vált barátnőd fog eszedbe jutni elsőre. Tudom én, hogy mi a gusztusos a férfiaknak. Ne is próbáld bemagyarázni, hogy én most épp az lennék.- magyarázok mosolyogva, kicsit kinevetve a helyzetet és kicsit hitetlenkedve is. Persze, hogy ezt mondja. Hiszen meg akar nyugtatni és biztosítani róla, hogy így is szeret -amit el is hiszek-, ugyanakkor nem tudok nem arra gondolni, mi minden fog majd a fejében járni, ha egy tényleg fullos nőszemélyt pillant meg. Biztos nem az én lötyögő hasamra fog gondolni.
-Hát edzeni mindenképp akarok. Kicsit feléleszteni a testem elhanyagolt és csoffadt porcikáit. A fogyókúra persze kizárva, tudom én. Nem akarok Connornak ártani, amiért épp meghülyültem.- mosolygok még mindig hozzábújva, közben a hátát simogatom gyengéden. Piszok édes, hogy így felajánlja a segítségét. Ebből is érzem, hogy tényleg fontos vagyok neki és aggódik értem, nehogy teljesen összezuhanjak. Ezért is imádom annyira, mert sosem hagy cserben. Megtehetné, hogy tesz az egészre magasról, grimaszol egy sort és megkér, hogy hagyjam most aludni inkább. De Ő meghallgat és még segíteni is próbál.
-Tudod... az is benne van az egészben, hogy... talán így nem is menne majd újra...- motyogok szégyenlősen, közben egyre csak halkul a hangom.
-Szóval, hogy... majd amikor rendbe jövök teljesen... szeretnék olyan formában lenni és olyan nő lenni, amilyet megérdemelsz. Így szerintem képtelen lennék elengedni magam. Úgyhogy igyekezni fogok, hogy össze szedjem magam rendesen.- sutyorgok tovább, közben érzem, hogy valószínűleg fülig pirultam. Na de valóban ez minden vágyam. Mindenképp furcsa lesz majd újra együtt lenni, de még furcsább lenne, ha közben takargatnám magam, mert szégyenlős vagyok. Magabiztos és gyönyörű akarok majd lenni, vagy legalábbis annak érezni magam. Ehhez viszont még sokat kell tennem és rajta is leszek minden erőmmel.
-Érted miről beszélek, ugye?- szólalok meg végül röhögve, közben nyomok egy puszit az arcára és eleresztem. Kétlem, hogy kényelmes lenne neki támaszkodni, hogy ne nyomjon agyon. Inkább noszogatni kezdem kicsit, hogy dőljön vissza mellém és most én bújok oda hozzá.

Nothing else matters

Érzem, hogy talán egy picurit oldódik. Nem tol el magától, nem bújik ki alólam, ahogy fölé mászok, inkább csak hozzám bújik. Már ezt tudom értékelni, hogy legalább tényleg nem olyan túlságosan nagy a gond talán. Csak hallgatom, azt, amit mond, miközben tovább puszilgatom a nyakát. Mert ez ellen abszolút nem ellenkezett. Gondolom akkor cseppet sem zavarja.
- Ahj cica... Nem, nem tudod. Nem csak aranyos akarok lenni, és ezeket nem csak azért mondom, hogy azzal megnyugtassalak. Tudod jól, hogy nem szeretek senkit sem áltatni. Még téged sem. - szemforgatva félbehagyom a puszilgatást, míg magyarázok neki, mint ha persze látnék is valamit. De tulajdonképpen csak nézek magam elé oda, ahol valahol az arca van. Jobb szeretem látni az arcát, ha vele beszélek, de igazából az most talán csak zavaróbb lenne mint most így.
- Egyáltalán nem vagy hájas. Sőt, nekem tetszik, hogy van mit taperolni rajtad. - arra nem cáfolok rá, hogy nem néznék meg mást, mert azt végül is nem tilos. Nem vakságot fogadtam. De ugyanakkor picit meglep, hogy ennyire ki van saját magán akadva, ilyen szinten kritizálja magát. Még ha úgy is érzi magát, abszolút nem néz ki egyáltalán vészesen.
- Ez nem egy csoffadt testrész, tudd meg. - megint megbököm az ujjammal a hasát, de aztán bátorkodok benyúlni a felsője alá és meg is simítom ott, ahol az előbb még megböködtem.
- De oké, majd edzek veled. Lejössz az edzőterembe, megtanítalak kicsit püfölni. Ahhoz mit szólnál? - pillantok rá kíváncsian. Az ötlet csak ugyan most jutott eszembe, de szerintem nem rossz. Majd kitaláljuk mi legyen. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy amíg Ő nem érzi magát egészen rendben, addig esélytelen, hogy bármennyire is tudjak közeledni hozzá. Pedig jó lenne ezt a gondot minél előbb megoldani. Már nem miattam, hanem miatta. Ha elmegy totál az önbizalma, akkor hiába dicsérgetem, nem megyek azzal sokra.
Lassan, apránként kezd teljesen ellazítani, hogy így simogatja a hátam. Ezek az apró gesztusok hiányoztak már a majdnem egy hét kórházban töltött idő óta. Akármennyire is voltunk csak magunk, ott olyan igazán nem lehetett kibontakozni. Kicsit bele is feledkezek mindenbe.
- Mi? - bukik ki belőlem a kérdés meglepetten. Igen, ettől tartottam az előbb, hogy erre a következtetésre jut. És igazából fogalmam sincs, hogy nála miképp használ, vagy mennyi időbe telik egy edzés. Mást azonban nem mondok, csak hallgatom, ahogy folytatja. Vonásaim némileg enyhülnek, ahogy hallgatom. És a végén egy elégedetlen fejrázást kap válaszul egy beletörődő sóhajjal.
- Értem én... Nem vagy elég jó magadnak. Pedig semmi baj nincs az alakoddal. Jó, nem olyan mint eddig volt, de határozottan jó. Engem abszolút nem zavar, hogy most van egy kis fölösleg rajtad. Egy terhességnek ezek velejárói. És szerintem elenyésző dolog ahhoz képest, hogy közben megszültél egy gyereket. Teszek arra, hogy most nem egészen olyan formában vagy mint megszoktam, más sem tökéletes. Senki sem az. De nekem most így is az vagy. És ezt halál komolyan mondom.

To: Abi
Words: 1030
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note:

|music: Ed Sheeran - Small Bump | to: Colin ♥

Úgy tűnik, hogy felesleges bizonygatnom, hogy így nem vagyok jó, ahogy most épp vagyok, mert Colin folyamatosan nyugtatgat, hogy már pedig tökéletes vagyok így. Persze, kicsit azért dob a kedvemen a dolog, de attól még nem mondok le arról, hogy újra a régi legyek. Tudom én, hogy nem vezetne félre és nem hazudna a képembe. Annyira már ismerem. Eddig sem tett ilyesmit, tehát állítása szerint számára még mindig csinos vagyok.
-Jól van. Rendben. Felfogtam.- nevetem el magam, ahogy benyúl a pólóm alá és megsimítja a hasam. Reflexszerűen kapok oda a kezemmel, de aztán csak nyelek egy nagyot és próbálok nyugodt lenni, amíg megérint. Várok valami reakciót, hogy esetleg meglepi, amit érez vagy ilyesmi, de ugyanolyan természetes az egész, mint régen.
-Hát... ha te szeretsz ilyesmit taperolni...- vonok vállat mosolyogva, aztán a karját cirógatom nevetve, amikor felajánlja, hogy majd lemehetek vele edzeni és megtanít bokszolni. Nem mondom, kecsegtető ajánlat. Persze van küzdősport, amiben jártas vagyok, de a boksz nem tartozik ide. Sosem próbáltam még. Aztán ki tudja. Lehet bajnok is lehetne még belőlem.
-Rendben. De emlékezz, hogy te ajánlottad fel. Ha majd leverlek, akkor is erre gondolj.- sutyorgok mosolyogva, közben nyomok is egy puszit az arcára. Isten ments, hogy megüssem valaha is vagy bármi más módon bántsam. Persze, amikor poénból birkózunk az más. Vigyázunk azért, hogy ne essen baja a másiknak.
Rosszul érinti, amit mondok. Ez a "mi?" semmi másról nem árulkodik, csak erről. Most azt hiszi, hogy majd hónapokig kínzom, míg végül majd valami más nőnél találja meg azt, amit én nem vagyok képes megadni. Eszem ágában sincs az idegeivel játszani, sőt. Alig várom, hogy újra vele lehessek úgy, mint ezelőtt. Mindenféle feszengés vagy akármi nélkül. Az elején viszont azt hiszem, még nem menne anélkül, hogy ne azon agyalnék, vajon tényleg annyira kíván-e, vagy csak ennyire ki van éhezve? Tuti az járna a fejemben, hogy más esetben rám se nézne.
-Hát még te milyen tökéletes vagy cica. Imádlak.- mosolygok rá ezerrel, mintha láthatná az arcom egyáltalán, közben tovább cirógatom most már a mellkasát és oda fúrom magam hozzá.
-És nem kell így megriadnod. Nem akarom hónapokig húzni a dolgot. Csak kell némi idő felkészülni. Gondold azt, hogy szűz vagyok.- nevetem el magam, de végtére is, azt hiszem akkor éreztem magam utoljára így, amikor már éreztem késztetést arra, hogy kipróbáljam mi is az a szex, csak épp borzasztóan féltem az egésztől. Azt hiszem mindenki így éli meg, de lehet, csak én éreztem ezt. Hetekig zsörtölődtem, mire végül összeszedtem a bátorságom. Ez is hasonló lesz. Mintha az első alkalom előtt ácsorognék.
-Meddig bírod még?- lesek fel rá kíváncsian, közben a számat kezdem rágni azért, ami épp ki akar bukni belőlem. Nem fog szegénynek tetszeni, de jobb szeretek őszinte lenni.
-Csak mert... nem tudom, hogy a szülés az oka vagy, hogy kicsit híztam, de én nem igazán érzek még késztetést akármire is. Gondolod, hogy baj van velem?- kérdezem aggódva, hiszen az is lehet, hogy pszichésen készültem ki aztán most majd járhatok a pszichológusomhoz sűrűbben. Talán be is kattanok.

Nothing else matters

Abi minden egyes rezzenésén érzem, hogy feszeng, hogy nem érzi jól magát, ha épp a hasát tapogatom. Az is egyértelműen erre utal, hogy rögtön a kezem után nyúl. Csak aztán meg is állja, hogy eltolja onnét. Amit tudok értékelni, már ezzel baromira sokat haladtunk előre. És ha ténylegesen nem is annak tűnik, de én akkor is tudom értékelni. Nem is veszem el a hasáról egyhamar a kezemet, hagyja, hogy azt tehessek, amit csak akarok. Nem is húzom el egyhamar, nem tudom mikor lesz megint ennyire kevésbé feszengő.
- Ez is te vagy, engem nem érdekel, hogy most másabb, vagy nem. Kit érdekel, hogy nem olyan feszes most a bőröd? Az lenne a furcsa, ha igen. - csóválom meg a fejem rosszallóan, és tovább simogatom közben a hasát. De most már csak azért is, hogy megtudjam, mennyire hajlandó hagyni ezt az egészet. Csak az alkudozására nevetem el magam.
- Legalább már tényleg látnám, hogy örülsz, és nem csak magadban rágódsz. Mert most azt teszed, feszengsz, és ezt látni rajtad. - picit komolyabbra vált a hangom, miközben ezt mondom. A kezemet is kihúzom a felsője alól, ugyanakkor a következő kijelentésére megütközve meredek rá. Elég rendesen meglepett, már csak abból is látszik, hogy amilyen megdöbbent hangnemben kérdeztem. Ha nem is látja az arcom, de a hangomból mindenképp levonhatja azt, hogy mennyire nagyon nem erre a kijelentésre számítottam. Oké, tudom, hogy idő kell meg minden. De ebből még a hülye is arra következtet, hogy akkor még tovább kell várni.
A kérdése picit gyanakvásra késztet. Mégis vajon mire akar kilyukadni? Nem véletlenül kérdez ilyet. De nem is kell visszakérdeznem, vagy válaszolnom sem erre, mert anélkül is folytatja a magyarázást. Mondtam volna, hogy már annyira nem igazán, még talán egy hónap, másfél. Aztán tényleg komolyan erőt kell vennem magamon, hogy bármilyen módon megálljam. Viszont a kijelentése végleg letaglóz. Most erre mégis mi a retkes francot mondjak, hogy ne bántsam őt se meg? Jobb is, hogy nem látja most az arcom, gyakorlatilag mint ha minden jókedv lehervadt volna, komolyan felér egy tökön rúgással. De inkább elfolytok egy véleményt és a fejem mindjárt a mellei közé fúrom, hogy valami értelmes választ a fejembe rázhassak.
- Ömm... azt... hiszem az. - sóhajtok végül. Próbálok értelmesen kommunikálni, de gyakorlatilag úgy kell minden szót kipréselnem magamból. Felnyomom magam róla, és visszadőlök aztán a helyemre. Azt olvastam valahol, hogy majd nem lesz könnyű visszarázódni a dolgokba. De nem mondta senki, hogy ennyire. Hogy ne érezzen semmiféle vonzódást, vagy akármit. Nem tudom mit érez, de nekem elég vacakul esik.
- Majd talán... orvosolódik a probléma... idővel.

To: Abi
Words: 1030
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note:

|music: Ed Sheeran - Small Bump | to: Colin ♥

Néha kicsit dühítő, hogy Colin előtt semmi sem maradhat titokban. Azonnal rájön mindig, ha valami bajom van, ahogy most is érzi, hogy problémám akadt magammal. Lehetetlen lenne előle eltitkolni bármit is, ami néha ijesztő. Sokszor azért szeretném, ha egy-egy probléma rejtve maradna. Akkor nem kezdene aggódni és nem érezném úgy, hogy az ő jó kedvét is elrontom az egésszel.
-Örülök én, tudod jól.- motyogok, közben tovább simogatom most épp a karját. Kezdtem egészen megszokni, hogy taperol, de aztán mégis csak elvette a kezét. Lehet eddig bírta eljátszani, hogy mennyire nem zavarja? Nem. Colin nem olyan színlelős fajta. Azt is a képembe vágná, ha rusnyának tartana most. Közölné, hogy kapjam össze magam. Mondjuk ez se igaz. Ilyen se tudna lenni.
Viszont a birka türelme ellenére, most mégis akadt olyan téma, amivel érzem, hogy sikerül felhúznom. Még az izmai is megfeszülnek, ahogy elmondom, mi is velem a helyzet mostanság, végül elhúzódik tőlem és ledől az ágyra.
-Colin most... most haragszol?- kezdem máris elcsukló hangon, bepárásodott szemekkel, hiszen most teljesen olyan, mintha lemondott volna rólam vagy nem is tudom. Eddig bizonygatta, hogy jól nézek ki, de amint közlöm, hogy nem érzek késztetést a szexre, itt is hagy a fenébe. Tudom, hogy ez pocsékul eshetett neki, de nem azért mondtam el neki őszintén a dolgot, hogy bele rúgjak egyet.
-Én... össze fogom kapni magam, ígérem. Csak várj még rám egy picit.- motyogom már majdnem sírva, hiszen folyamatosan az jár a fejemben, hogy majd keres valaki mást, ha már én ilyen nyomorék lettem. Komolyan borzalmas érzés, hogy még elképzelni se tudnám, hogy újra vele legyek. Holott imádom őt és pokolian tetszik már a csupasz mellkasának a látványa is, de... nem érzem azt, mint ezelőtt. Hogy nekem itt és most kellene vagy valami. Aztán lehet, hogy ezt az agyam műveli, mert még nem jöttem rendbe igazán és ezért ki is kapcsolta inkább ezeket a dolgokat. Védelmi mechanizmus vagy ilyesmi.
-Csak... csak nehogy keress erre egy... másik nőt.- motyogok már teljesen kétségbeesetten, miközben közelebb kúszok hozzá és úgy bújok oda, mint egy riadt kisgyerek. Annyira rideg lett hirtelen, hogy másra se tudok gondolni, mint arra, hogy pont ezzel fogom most őt elveszíteni. Kellett nekem őszintén elmondani, mi is a gondom. Segítséget vártam, de ő teljesen máshogy értelmezte.
Teljesen a feje tetejére állt minden. Talán eddig bírta ez a kapcsolatosdi és most, hogy megérkezett Connor vége is lesz, mert én érzelmi nyomorék lettem? Komolyan nem értek már semmit.
-Én csak őszintén elmondtam, mi a baj velem. Nem azért mondtam, hogy megutálj. Reméltem, hogy erről is tudsz valami okosat mondani mert mondjuk mesélt róla a hugod vagy valami.- motyogok továbbra is, közben a könnyeimet nyeldesem, mert hát nem akarok én most ezért sírva fakadni, de sajnos a kétségbeesés erősebb. Csak kibuggyan egy könnycsepp, de még jó, hogy sötét van és nem látja Colin. Félek, hogy lassan a bőgéseimből is elege lesz. Inkább, csak a mellkasába fúrom az arcom és átölelem. Úgy tapadok rá, mint egy pióca. Akármit is mondjon most, nem fogom elengedni. Isten ments, hogy elveszítsem vagy bármi egy ilyen hülyeség miatt. Mindent rendbe fogok hozni.
-Miért vagyok ennyire elcseszett?- motyogom tovább a mellkasába és úgy tervezem, hogy most pár pillanatig inkább nem veszek levegőt, de akkor is úgy maradok. Túl jó most ilyen közel lenni hozzá és érezni megint az illatát. Rég volt már, hogy utoljára így hozzábújhattam.

Nothing else matters

Részben rosszul esik, részben a kudarcomnak érzem, hogy Abi jelenleg ezen az állásponton van. Hirtelen a helyzetet sem tudom kezelni, csak az lebeg előttem, amit mondott. Vagyis ahogy levettem. Az első véleménynyilvánítás után kezd leesni, hogy kicsit túlreagáltam. Vagy nem? Nem tudom már, most ezzel a kijelentéssel elvesztettem a fonalat, hogy mi is Abi baja. Most magával is elégedetlen, és még ez is... kicsit sok egyszerre, még ha csak egyszerre egy gond lenne. De miért lenne olyan könnyű a helyzetem?
Épp takaróznék be, mikor Abi kétségbeesett hangja félbeszakítja a folyamatot. Hirtelen megfordul a fejemben, hogy most valószínűleg még jobban elbizonytalanítottam, mint ahogy eddig sem volt a topon a magabiztossága.
- Nem. - sóhajtok végül. Felkönyökölök féloldalt fordulva, és úgy összpontosítok felé, mint ha bármit is meglátnék. De nem. Csak próbálom kitalálni, vajon most ő mit csinál. Az előbb olyan... sírásra hajlónak tűnt a hangja. És azt tényleg nem akarom, hogy még jobban az önbizalmába tiporjak.
Szemforgatás a válasz csak, mikor azt ecsetelgeti, hogy csak kicsit várjak, de aztán egyszer csak elkezdek enyhülni. Már abszolút eszembe sem jut az, amit az előbb mondott. Na jó, de. De elnyomom magamban, talán tényleg nem úgy értette, vagy bármi.
- Abi... - mormogom némi kis felháborodással, amikor egy esetleges harmadik fél is szóba kerülne. Eszem ágában sem lenne még csak olyanra gondolni is. Nem vagyok élvezethajhász, hogy csak az érdekeljen. Más kérdés, hogy lassan tényleg kezdem nehezen bírni ezt a szünetet.
Ahogy odakúszik hozzám, automatikusan már magamhoz ölelem és a hátát kezdem simogatni. Amolyan ösztönösen. Közben pedig hallgatom, ahogy a könnyeivel kínlódva próbál kipréselni magából néhány épkézláb mondatot. Ilyenkor úgy érzem jól jön, hogy ennyire türelmes egyén vagyok, más agya már eldurrant volna, elment volna járni egyet. Én még nem érzem annyira ezt, még bírom türelemmel, meg megértéssel. Remélem Connor lesz olyan jó gyerek, mint eddig. Félek ha végképp felborul minden és a feje tetejére áll, akkor mi is ingerlékenyebbek lennénk.
- A húgomtól nyilván nem kérdezem meg, hogy szülés után mégis milyen volt a szexuális élete. Erről az egészről nem tudok sokat, csak itt-ott olvastam róla. De leírva és tapasztalva más. - magyarázok sutyorogva most már, közben pedig elég vegyes gondolatok szállnak meg. Tényleg nem tudom meddig bírom, vagy valami.
- Nem vagy elcseszett, ne beszélj baromságokat. Örülj neki, hogy neked könnyebben mennek ezek a dolgok. - nevetem el magam kissé félszegen. De aztán megint csak elhallgatok és a számat kezdem rágni. Ahogy most ilyen közel van, bújik hozzám, érzem a bőre illatát, kezd ébredezni bennem megint egy aprócska vágy, amit egyszerűen nem tudok hova tenni. Egy gondolat jár a fejemben jelenleg, és egyszerűen nincs pofám... de van pofám előhozni.
- Cica, az normális, hogy arra érzek késztetést, hogy... segíts rajtam? - kérdezem igen csak elfúlóan. Már mindjárt ég a képem, ahogy ki is mondom.

To: Abi
Words: 1030
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note:

|music: Ed Sheeran - Small Bump | to: Colin ♥

+16

Komolyan semmi mástól nem félek, csak attól, hogy Colin megunja ezt a szülés utáni hisztis, elcseszett buta libát, aki lettem és itt hagy a fenébe. Persze, Connort nem hagyná magára, de azt el tudom képzelni, hogy valaki mással lenne aztán meglátogatná olykor a fiát. Változtatnom kell magamon valahogy, mert már lassan én is ott tartok, hogy nem bírom magam elviselni. Olyan hülyeségeket tudok gondolni és olyan hülye reakcióim vannak dolgokra, hogy az elképesztő. Ő mégis jól bírja még és most is ahelyett, hogy elküldene a fenébe és inkább itt hagyna egyedül aludni, csak magához ölel és a hátamat cirógatja, amivel pillanatok alatt meg tud nyugtatni. Annak ellenére viszont, hogy ilyen elnéző, gőze sincs arról, min megyek most keresztül. Nem igazodok ki önmagamon és kicsit úgy érzem, hogy elvesztem. Persze, tudom én, hogy változik az ember, főleg egy szülés után, na de mi van, ha már nem is találja meg majd önmagát? Annyira megváltozik, hogy a végén csak egy hülye picsa lesz, akit senki sem bír elviselni. Még önmaga sem.
-Akkor majd... majd beszélek valakivel. Pszichológus vagy a nőgyógyász. Mit tudom én. De nem akarlak elveszíteni azért, mert meghülyültem.- magyarázok nyöszörögve, közben a nyakába fúrom az arcom most épp és a mellkasát simogatom. Már az megnyugtat, hogy egyáltalán megengedi ezek után, hogy hozzá bújjak. Persze, nem jogos, hogy emiatt neki állt duzzogni, ugyanakkor tudom, hogy fordított esetben ez nekem is rosszul esett volna. Persze, hogy az ember nem arra gondol, hogy hát a szülés után ez természetes, hanem arra, hogy a másik már nem kívánja, nem vonzódik hozzá. Ez viszont nem igaz. Egyszerűen csak... kikapcsolt a szexuális részlegem vagy mi a fene.
Csendben bújok csak hozzá, mikor megszólal. Hallom a hangján is, hogy ez elég küszködve bukott ki belőle, de ettől függetlenül nekem majd kiugranak a szemeim a meglepettségtől. Mármint, nem attól, amit kér, hanem hogy ez épp most jutott eszébe. Vagy talán azért van, mert ennyire hozzápréselem magam? Elképedve pislogok csak rá, vagyis amerre sejtem, hogy van az arca, aztán lágyan elmosolyodok és megsimítom a borostás képét.
-Teljesen normális, azt hiszem. Ne szégyenkezz miatta.- sutyorgom, aztán csak adok neki egy óvatos csókot és pár pillanatig gondolkozok, hogy most akkor mit is kéne csináljak meg merre? Mármint... tudom én, mit kellene, csak nem tudom, hogy fogjak hozzá.
-Mellesleg, ha már időt kérek tőled, legalább ennyit simán megtehetek érted. Nem akarom, hogy szenvedj miattam.- sutyorgom tovább, közben ajkaimmal a füle alatti vékony bőrt cirógatom és puszilgatom. Kicsit közelebb araszolok még hozzá, így már félig szinte rajta fekszek, tenyeremmel pedig lassan végig simítok a felsőtestén. Közben jövök csak rá, hogy egész jó így sötétben lenni most. Pici magabiztosságot ad.
-Talán ez is egy járható út lesz, amíg észhez térek.- sutyorgom tovább, közben ujjaimmal végig lépkedek a hasán egészen le a nadrágig. Ott aztán először csak nadrágon keresztül kezdem simogatni, végül becsúsztatom a kezem a gatya alá is. Ajkaimmal közben nyakát csókolgatom és csak, hogy még jobban sikerüljön beindítanom, csípőmet olykor hozzápréselem. Most már, csak reménykednem kell, hogy legalább valami hatása lesz az egésznek és annyira nem vagyok még csúf, hogy még beindítani se tudjam azzal, ha odasimulok hozzá.

Nothing else matters

+16

Ahogy kimondom azt az eleve idétlen kérdésemet, már mindjárt meg is bánom. Nem értem hogy lehetek ennyire egy idióta barom, hogy mindjárt egy ilyennel indítok. A csudába is, az elébb még gyakorlatilag összerúgtuk a port, még ha csak egy picit is. Most meg egyből egy ilyen kérdést szegezek neki. Nem értem, na jó értem mi van velem. Már nem bírok lassan a véremmel, és kezdek bekattanni, hogy gyakorlatilag csak úgy vagyunk egymás mellett hetek óta mint a bábok, hozzá igazán nem érnek a másikhoz, úgy igazán önfeledten nem szeretgettük meg egymást, mert féltünk, hogy egy rossz mozdulat és a másik önmegtartóztatása becsődöl. Mindez kezdett már kicsit az agyamra menni, kezdek hülyét kapni hogy nincs egy normális pillanatunk úgy igazán. Pedig tisztában vagyok mire vállalkoztam, most mégis úgy tűnik kezd megdőlni.
Pedig bőven csinálhatnék egy csomó minden mást. Ott van Connor, vele is foglalkozhatnék többet. Igaz, még csak nemrég jött meg, és még igazán bele sem merülhettem abba, hogy milyenek azok az apás programok. És az a baj, hogy már most kezdek besokallni. Már akarnám kijavítani, hogy bocs nem úgy gondoltam. De Abi reakciója igazán meglep. És nem csak meglep, de úgy... jól esik, hogy nem reagál rá negatívan. Már tényleg arra számítottam, hogy majd ki fog küldeni a nappaliba, vagy kimegy ő, és megsértődik, és engesztelhetem napokig. De mégsem így történik.
- De... biztos? - kérdezem még mindig bizonytalanul, és csak akkor oszlik el minden kételyem, amikor megcsókol. Olyan óvatosan, de annál érzékibben. Én pedig lelkesen viszonzom neki.
- Nem szenvedek, csak... hiányzol. Úgy is. - motyogom, bár már nem azért, mert picit is bizonytalan lennék. Csak a figyelmem teljesen arra összpontosul, amit csinálni kezd. Az a sok apró puszi, és a simogatás teljesen elvonja a figyelmem. Olyannyira, hogy még normális ütemben is elfelejtek lélegezni.
- Ez... bőven több mint talán, nem számítottam rá, hogy... - ahogy a keze még ha csak nadrágon keresztül is de célba ér, úgy felejtek el levegőt venni, majd kapok is utána mint a légszomjas ahogy a vízből kiemelkedik bő öt perc fuldoklás után. A hangom is elcsuklik. Annyira réginek tűnik most minden intimitás.
- Megteszed. - hadarom el egy szuszra, de a következő pillanatban nem tudom megállni, hogy meg ne csókoljam. De olyan igazán hevesen, amire az elmúlt hetekben nem nagyon volt példa. Most érzem ahogy a vérem felpezsdül és minden újabb lépését szinte tűkön ülve várom. Kényelmesen helyezkedek, hogy neki is jobb legyen, a hátamra dőlök és csak lesek magam elé. Nem látok semmit, de esküszöm az egész úgy megelevenedik előttem, mint ha ezer szögből reflektor világítana ide. Csak azt nem tudom eldönteni, hogy én mit is csináljak. Kell-e valamit? Mert akarok tenni, de mégis hátráltat, hogy nem tudom neki most mi lenne jó. Csak azt érzem, hogy a nadrágom közben egyre szűkösebb lesz.

To: Abi
Words: 1030
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note:

Nothing else matters

Jó látni, hogy nem húzódik el, nem érzékelni semmiféle negatívumot, esetleg hogy lelombozott lenne. Inkább egész önfeledtem viszonozza azt a csókot, és még hozzám is bújik. Legszívesebben csak most elkényeztetném, de hát azt nem igazán tudom ugyanúgy, mint ahogy tette ő az előbb. A megjegyzésén azonban elnevetem magam. Igaz halkan.
- Még jó, hogy eszembe sem jut más társaságát keresnem. Itt van nekem a saját dögös barátnőm is, akire aztán tényleg nem lehet panaszom. Minek kellene más nőcskékkel foglalkoznom? - most, hogy sokkal kevésbé feszengek már teljesen el tudom engedni magam akkor is, mikor Abi kezdeményez egy csókot, és közben a tarkómat simogatja. Abszolút semmi nem feszélyez, és ezt tényleg csak neki köszönhetem.
Mikor Abi végül feltérdepel az ágyon, megint hanyatt dőlök. Valószínűleg mooost... nem tudom mit fog csinálni. Mindenesetre és megemelem a hátsóm és felhúzom a gatyámat. Csak utána jövök rá, hogy Abi miért is tápászkodik fel.
- Ömm... - ez eszembe sem jutott hirtelen, hogy közben itt összekentem szerencsésen az ágyat. Vagy akármit.
- De adok, várj. - mindjárt tápászkodok is fel, és előkeresek a szekrényből egy pólót. Csak utána sétálok el a fürdőig, ahol pedig benyitok, hogy beadhassam a pólót. Szívesen is látnám így, de neki sem akarok kellemetlenséget okozni. Így ugyan be is megyek, de közben a szabad kezemmel eltakarom a szemeimet.
- Tessék, itt van aa... póló. Jó lesz? - de mennyire szívesen kukucskálnék ki, mégis van egy olyan megérzésem, hogy inkább lennék kipaterolva.
Nem tudom igazából meddig fog ez az állapot tartani, remélem nagyon kevés ideig. Úgy tudom a doki adott bő másfél hónapot, hogy addig tényleg ne legyen semmi, viszont ha egyszer lesz akármi, akkor tényleg szeretném, hogy addigra Abi is jól érezze magát a bőrében. De ezt akarom a leginkább. Addig tudok várni, nem is fogom noszogatni, és semmi.
- Cica, nem vagy éhes, vagy bármi? - kérdezem végül kíváncsian.

To: Abi
Words: 1030
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note: Előzmény: +18

|music: Ed Sheeran - Small Bump | to: Colin ♥

Azt hiszem, már most érezhető kettőnk közt, hogy kicsit oldódott a hangulat. Colin se olyan feszült már, inkább nevetgélve válaszol, holott legutóbb még lekorholt a gondolattól is, hogy más nővel lenne. Most viszont inkább csak bókol és közli, hogy eszébe se jutna. Elképzelni nem tudom, milyen feszültség tombolt eddig benne.
A lényeg viszont, hogy most már kicsit magabiztosabban és elégedetten sétálok a fürdőbe. Hogy miért? Mert számomra még mindig csodás dolog, hogy képes volt ilyen kéréssel előhozakodni nekem. Ebből is érzem, hogy megbízik bennem, mert akárkinek ilyesmit nem hoz fel az ember.
Pár pillanatig kell csak ácsorognom a fürdőben, aztán Colin megjelenik egy tiszta pólóval. Nem bírom ki mosolygás nélkül, ahogy a szemét takargatja, úgyhogy amint átveszem a pólót, adok is érte egy puszit az arcára. Szeretem, hogy ilyen megértő. Megtehette volna, hogy már csak azért is erősködik, hogy ne takargassam magam, de megérti, hogy nekem ez még gáz lenne.
-Tökéletesen megfelel. Köszönöm.- simítom meg az arcát még mindig mosolyogva, aztán csak átölelem és megrázom a fejem.
-Nem vagyok éhes de, ha te igen, összeüthetek valamit. Mondjuk lehet, hogy közben mégis csak megéheznék.- vigyorgok fel rá, aztán kézen fogom és elindulok vele kifelé. Egy pillantást vetek a békésen szundikáló csöppségre a kiságyban, aztán folytatom utam a konyha felé.
-Azt hiszem lassan felébred majd, mert éhes lesz. Legalábbis, ilyen időközönként szokott enni.- pillantok Colinra, azaz enyhén utalok arra, hogy talán nem lesz olyan sok időnk kettesben ücsörögni a konyhában. Pedig szívesen beszélgetnék vele kicsit arról, ami most velünk van. Vagyis... erről az egész új helyzetről. Hiszen szülők lettünk, de még igazán nem volt időnk egymással megvitatni ezt.
-Holnap mész le az edzőterembe? Gondolom így meccs előtt még jobban fel kell készülnöd.- magyarázok, miközben belesek a hűtőbe, hátha találok valami harapnivalót. De végül is, nem is kell annyira agyalnom bármin is, hiszen pár szendvics is megtenné.
-Mit szólsz egy kis melegszendvicshez?- lesek ki rá a hűtő mögül vigyorogva, de már szedem is elő a cuccokat. Egészen megjött az étvágyam a gondolatra. Még akkor is, ha utána majd azon fog járni az eszem, hogy ez is csak plusz kilókat pakol rám. Ahelyett, hogy koplalnék, este tízkor eszek.

Nothing else matters

Abi elég hamar elszerválja a pólót tőlem, ahogy beviszem azt neki, és utána már csak tényleg azt várhatom, hogy mi lesz. Ki nem küld, ami jó, inkább hallom a hangján, hogy közben mosolyog. Ennyire viccesen festenék így a szememet takargatva? Meglehet, még a végén én is megeresztek egy vigyort ahogy elképzelem magam kívülről. Abi megjegyzésére emelem csak el a kezem a szemem elől, és pillantok végig rajta.
- Komolyan nem értem miért érzed ennyire rossznak magad. Nekem még mindig egy bomba csaj vagy, aki még szülni is hajlandó volt. Jó igaz, ez nem eldönthető dolog, de akkor is sokat számít. - ecsetelem mi is a véleményem. Csak azt sajnálom igazán, hogy tényleg elhiszi magáról hogy előnytelen. Holott nem. De ezt már nem firtatom tovább, csak szó nélkül ölelem magamhoz. Jó most ez a kötöttségek nélküli ölelgetés, hogy nem kell sem koncentrálnom semmire, sem nem zavar minket semmi. A kaja felemlegetésére mosolyodok el csak.
- Én még éhes vagyok, vagyis úgy jobban igaz, hogy már megint megéheztem picit, igen. - bólogatok nagyban, mikor Abi kifejti, hogy ő nem igazán éhes. Mondjuk nem baj az sem, ha esetleg elmenne aludni, vagy nem jönne ki a konyhába, de ha már így felajánlotta, hogy akkor összeüti a vacsit, miért is ne mennék bele?
Kézen fogva engem indul el kifelé, én pedig a villanyt lekapcsolva követem őt. A kiságynál elgondolkozva pillantok le a jelenleg még alvó babára. Szóval egy éjszakai etetés mindenképp igényes, és ha csak ennyire fog naponta felkelni, akkor annak igazán örülhetek csak.
- Kis bélpoklos. - kuncogok már ahogy kiérünk a nappaliba. Előbb nem akartam nagyon megszólalni, nehogy felkeljen. A konyhába viszont ledobom magam a székre, az asztalra könyökölök előre dőlve és csak figyelem ahogy Abi ténykedni kezd. Imádom figyelni csak úgy, ahogy tesz vesz, csinálja a dolgát. Persze ha az szükséges, besegítek, nem ücsörgök naphosszat csak a seggemen. De mindenesetre imádom figyelni ezt.
- Igen, valahogy úgy. De nem nagyon akarok sokat ott lenni, maximum csak kifárasztom magam. Jelenleg a meccs valahogy annyira nem érdekel, mint ti. Szerintem majd csak közvetlenül előtte jön az a bizonyos izgatottság, amitől aztán nem tudok majd a seggemre sem leülni huzamosabb ideig.
A hűtő felé pillantok, ahogy Abi azt kinyitja. És közben a kérdésére is bólintok egy nagyot, miközben elvigyorodok.
- A melegszendvics nagyszerű ötlet, nem is bonyolult és hamar készen van. Connort meg ha esetleg felkelne, én is ide tudnám hozni. - és mint ha csak falra festeném az ördögöt, a szobából felharsan a hangja.

To: Abi
Words: 1030
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note: Előzmény: +18

|music: Ed Sheeran - Small Bump | to: Colin ♥

Jól esik kicsit, csak úgy megölelni Colint így, hogy teljesen nyugi van. Nem kell most már azon aggódni, mikor rohanhatunk az éjszaka közepén a kórházba és köztünk is minden rendben van. Szóval egészen elégedett lehetnék a helyzettel, ha elég jónak érezném most magam egy ilyen csodás pasashoz, mint Ő. Mert most is, csak ezt erősíti meg bennem, hogy életemben a legjobb döntés az volt, amikor elmentem együtt szilveszterezni vele. Ha akkor begubózok továbbra is és lerázom valahogy, most gőzöm sincs mi lenne velem. Így azonban máris egy imádnivaló családra tettem szert.
-A bomba csaj az volt, aki bejárkált hozzád a börtönbe és elcsavarta a fejed. Azóta picit eltunyult, de ígérem, hogy vissza fog térni.- magyarázok vigyorogva, miután meglessük az apróságot és kivonulunk a konyhába. Közben nem nagyon akartam reagálni, mert hát nem árt suttogni. Ha Connor felébred, talán jó ideig nem is lehet majd lelőni. Akkor pedig huss elszáll egy éjszaka, én meg ülhetek majd karikás szemekkel, mint egy hulla.
-A kis bélpoklos épp olyan bélpoklos, mint az apukája. Nem igaz édesem?- pillantok rá kihívóan, hogy na most mit is fog erre mondani az okostojás, közben az a nyugodt és jelenleg derűs mosoly virít még mindig a képemen. Azok után, ami nem rég történt, kissé megnyugodtam, hiszen Colinon is látszik, hogy már nem olyan feszült. Nem gondoltam volna, hogy mindez azért van, mert visszafogja magát.
-Hát biztosan izgulni fogsz, hiszen ez lesz az első meccsed. De tudom, hogy jól megy majd. Mindenben jó vagy cica. Csak aztán ne hagyd, hogy nagyon összeverjék a képed.- sétálok oda hozzá egy puszira, közben megsimítom az arcát és visszatérek a szendvicsekhez. Oké, nem egy igazi vacsi végül is, de ilyenkor este már nem igazán lenne kedvem neki látni egy komolyabb fogásnak. Colint meg majd kárpótolom máskor, ha esetleg most húzná a száját titokban, hiszen tudom, hogy nekem nem mondaná, ha nem felelne meg neki a szendvics. Ennyire már ismerem.
-Ahogy hallom, már indulhatsz is érte. Aztán, ha megetettelek, ő is megkapja a vacsiját. Addig lefoglalod?- pillantok rá kíváncsian, de persze tudom, hogy simán el lesz ő a csöppséggel. Úgyis annyira egymásra vannak hangolódva. Öröm nézni őket, amikor szavak nélkül kommunikálnak egymással. Szinte csak a tekintetükkel. Oda vagyok mindkettőért.

Nothing else matters

A hangulat szemmel láthatóan is nagyban változott az utóbbi pár percben. Fél órája még mindketten feszültek voltunk, Abi mert elégedetlen magával, én pedig mert nem mondott nekem semmit az égadta világon. Mégis hogy ne lettem volna feszült, ha egyszer azt érzékelem, hogy valami totálisan nincs rendjén? Jó volt a megérzésem, csak azt nem tudom mi lenne a legjobb megoldási mód. Mert Abi tényleg nem akarja elhinni magáról, hogy így is csinos. Sportolni meg most nem kellene neki, hogy Connor megszületett. Senkinek sem ajánlják. A bokszos ajánlatot is csak azért tettem, mert így szemmel tudom tartani, mennyire hajszolja túl magát és mennyire nem.
Ahogy felemlegeti, hogy a börtönben láttam még annyira vonzónak, feldereng a kép, hogy hogyan is alakultak akkor a dolgok. Bizony elég hamar megtaláltuk akkor az összhangot, de már úgy sem az volt az elsődleges, hogy de bizony egy dögös csajjal ücsörgök szemben lassan nap mint nap. Nem, ez mellékes volt. Különben is ha csak arra gondolok, hogy mennyire jól néz ki, akkor nehezebben tudtam volna elviselni azokat a napokat ott a rácsok mögött. Inkább a viszonyunk alakult igazán jól, ami később is meghatározóvá vált. Hogy nem azt néztem mennyire néz ki naponta tökéletesen, az is alátámasztja, hogy én reggelente is csak hosszan nézem néha, hogy mennyire szép, miközben alszik. Vagy az sem zavart igazán, amikor gyarapodni kezdett a hasára. Ezek a dolgok tök természetesek, és én így fogadom el, ahogy van.
- Na de ennyire? - nevetem el magam halkan, ahogy felmerül, ki is a ludas abban, hogy ekkora étvágya van annak a gyereknek. Én meg merném kockáztatni azt is, hogy Connor azért eszik ilyen sokat, és sokszor, mert nagyon jó a közérzete. Azzal a látvánnyal én is így lennék. Igaz, egy baba nem így működik, ő még kis ártatlan, mit sem tud a piszkos gondolatokról, és egyéb más rosszról, amik akár mérgeznék a lelki világát. Azért vagyunk mi, hogy addig amíg lehet megőrizzük olyan tisztának, mint amilyen most.
- Legalább nem lesz problémája később sem, és jó nagyra megnő. - mosolyodok el végül, ahogy Abitól kapok egy puszit, miután leültem az asztalhoz. Tovább nézem a tevékenykedését, ahogy nekilát a melegszendvicsnek. Jó figyelni ilyenkor, miközben a saját gondolataimba mélyedek.
- Nem tudom, az biztos, hogy nem lesz könnyű dolgom. Ha nagyon elbízom magam meg könnyen kiütnek. - mélázok el a meccses dolgon. Tényleg nem tudom, hogy mire számítsak. Még nem volt részesem ilyenben, kivéve pár utcai összetűzést, mikor még nem a laborban tevékenykedtem, hanem az utcán végeztem a dolgom. Mert volt néhány hónap, mikor még nem volt meg semmilyen papírom a laboros tudásomról, ki lettem küldve a járőrökhöz, amolyan lótifutinak.
Connor hangjára a nappali felé nézek. Mint ha csak nyűglődne, nem is igazán sírna. Vagy nem tudom, tüszmörög. Tényleg igaza lett Abinak, elég éhes lehet most már. Nem tudom mennyi idő telt el azóta, hogy elaludt de az egyszer biztos, hogy jó sok.
- Megyek. - tápászkodok fel az asztaltól, és bemegyek a szobába. Connor most már egyre jobban rázendít, jobb ha elvonom valamivel a figyelmét. Beérve a szobába mindjárt feloltom a kisvillanyt. Nem kell ide teljes világítás, csak hogy lássunk is valamit. A kiságyhoz lépve megsimítom mindjárt a hasát, de rám sem bagózik. Oké apróság, ezt nem játsszuk.
- Éhes a baba? - kérdezem amolyan gügyögés formán neki, és kiveszem a kiságyból. Óvatosan a karomra fektetem, és tovább simogatva a hasát magyarázni kezdek neki. Először még csak ordít tovább, majd lassan elhallgat és rám néz. Elmosolyodok, ahogy meglátom a tekintetében azt a kíváncsi fényt, bizonyára várja, hogy én mit fogok vele csinálni.
- Mindjárt anya veled is foglalkozik, addig érd be velem. - mosolygok rá, és tovább simogatom a pociját. Ő meg panaszosan nyög egyet és az apró öklét próbálja begyűrni a szájába. Mint ha közölni akarná velem, hogy ő bizony éhes. Szabad kezemmel elhúzom a karját, hogy ne tudja az öklét rágcsálni és a kiságyba hajolok be vele a cumiért. Azt adom a szájába, miközben elindulok kifelé vele.
- Cica, mennyi idő, mire kész a szendvics? Nagyon éhesnek tűnik.

To: Abi
Words: 1030
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note: Előzmény: +18

|music: Ed Sheeran - Small Bump | to: Colin ♥

Kicsit azért büszkeséggel tölt el, hogy Connor tényleg tiszta apja. Nem csak étvágyra, kinézetre is és talán viselkedésre is. Ő is kis türelmes és bölcsen szemléli mindig a nagyvilágot. Remélem olyan vérmérsékletű lesz, mint Colin és nem olyan, mint én. Sokkal jobb, ha az ember nem mászik rögtön a plafonra valami miatt, hanem megmarad a hidegvére. Azt hiszem épp ezért vagyunk jó páros Colinnal. Egymás ellentétei vagyunk, így ami belőlem hiányzik, arra megtanít Ő és fordítva.
-Ennyire. De legalább biztosan állíthatom és te is elhiheted, hogy te vagy az apukája és nem más.- vigyorgok rá huncut pillantással, közben beugrik az a buli, mint sokszor máskor. Örülök, hogy emlékszek arra az estére és annak is, hogy nem vagyok egy ledér nő, aki most azon agyalhatna, hogy melyik egyéjszakás kapcsolatából született Connor.
-Bizony. Egészséges szép nagy baba lesz.- bólogatok elégedetten, hiszen nekünk nincs problémánk azzal, hogy Connor esetleg ne akarna enni vagy ilyesmi, ami más babáknál elő fordul olykor. Teljesen egészséges volt, mikor megérkezett és most is az. Ennek mondjuk örülök. Bár én se vagyok egy betegeskedős fajta és Colin se. Ha szerencsénk van, ezt is örökölte tőlünk.
-Majd ott fogok pompomlánykodni neked. Talán még meg is zsarollak. Ha nyers kapsz valamit, ha nem, akkor nem tudom.- vonok vállat röhögve és már kezdek is azon agyalni, milyen zsarolással bohóckodhatnék el. Persze, ez csak játék lenne. Mindenképp büszke leszek rá, akár nyer, akár nem. Már az magában, hogy képes így kiállni és küzdeni, tiszteletre méltó. Hiszen nincs bokszolós múltja, sosem volt még ilyen meccsen, de mégis bevállalta, mert az edző lát benne valamit. Akármi lesz is, dagadni fog a mellem a büszkeségtől és körbe csókolgatom.
Ahogy elindul Connorhoz, figyelem, amíg el nem tűnik a szobában, aztán csak mosolyogva hallgatom, ahogy gügyörészik neki. Lassan sikerül is megnyugtatnia az apróságot, aztán a nappaliba sétál vele.
-Már készül, úgyhogy akár rád is bízhatom, hogy majd kiszedd, ha megsült.- törölgetem meg a kezeimet, miután megmosom gyorsan, és már sétálok is oda Connorért. Szegénykém mindig olyan, mintha éheztetnénk, holott kap rendesen enni. Tényleg hatalmas étvágya van.
-Gyere anyucihoz hercegem. Eszünk egyet, rendben?- duruzsolok neki mosolyogva pár puszi közepette, aztán nyomok egy csókot Colin ajkaira is és elindulok a hálóba, hogy aztán leüljek a fotelba kényelmesen és megetessem az uraságot.
-Ha végeztél cica, csak pakolj be a mosogatóba. Reggel elmosogatok.- kiabálok ki Colinnak, aztán csak lelesek Connorra és mosolyogva megsimítom az arcát. Nem hittem volna, hogy ennyire szeretgetős anyuci tudok majd lenni. Igazából az egészről azt hittem, hogy nem fogom majd bírni, de eddig úgy tűnik, hogy jól megy. Eddig...