Név: Amanda Nicole Wolf
Becenév: Mandy, Amy
Kor: 27
Születése hely, idő: Santa Monica, Kalifornia - USA, 1986.02.20.
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: Ex elítélt
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Heteroszexuális
Jellem: Alapjában véve egy egyszerű, értelmes, és elég okos nő, aki bár nem egy nagy nagyszájú, de azért nem kell őt félteni. Egyszerűen bonyolult egy nő. Féltékeny típus, és nagyon instabil, aki bármire képes (ezt be is mutatta pár éve). De emellett teljesen szeretnivaló hölgyemény.
Külső: Vállig érő, fekete, hullámos haja van. Gyönyörű és csábító barna szemeivel mindenkit levesz a lábáról. Testalkata nagyon vékony, tartja a testsúlyát általában. Elég alacsony, mindössze 155 centi a magassága, de ez sosem volt hátrányára. Öltözködése mindig más, de főleg divatos, ám de néha simán csak egy kényelmes sportos ruhába dobja magát. Szereti sminkelni magát, és szeret mindenféle kiegészítőket hordani, karkötők, fülbevalók, sálak, mindenféle öv, ami a koktélruháihoz vannak... Nem hanyagolja el magát.
Előtörténet: Nehéz a múltról beszélnem, már csak azért is, mert sok minden árnyékolja be, amikben én is hibás voltam, de mások is. Egy szép városban, Santa Monica-ban születtem '86-ban. Bár csak más is szép lett volna. Szüleim nem épp a mintaszülők példaképei. Egyáltalán nem. Annyit vitáztak előttem, mint ha az olyan jót tenne egy kisgyereknek. Lelkileg nem igazán voltam a helyzet magaslatán. De ezt sosem panaszoltam el senkinek sem. Nem tartozik másokra.
Bátyámmal összetartottunk. Még rosszabb lett a helyzet egyszer csak. Olyanokat vágtak a kettőnk fejéhez, amiket egy normális családban sosem fordulna elő. De miénk nem volt az. Az olyan esték megszokottak voltak, amikor sokszor ételt se kaptunk. Szörnyű volt. Majd általánosban egyszer az egyik tanárnő észrevette, hogy valamiért egyedül vagyok mindig, és néha hisztibe vágok át, majd hirtelen nyugodt leszek. Aztán fogalmam sincs, mi történt, de egyik napról másikra minden rendben volt otthon. Elmúltak azok a viták, szép lassan. Ahogy helyreállt minden, kellett egy másik fekete bárány. Hát, mégis ki más lehetne az, mint a lány. Mert nekik sosem kellett egy lánygyermek. Ő nekik a fiúk jelentik a jövőt. Egy lány csak elcseszett gyermek. Mint kiderült, az lett. Nekik hála.
A középiskolában kémia tagozaton tanultam, érdekelt nagyon ez a tantárgy. Legalább volt valami, ami egyáltalán felkeltette az érdeklődési körömet. Volt egy srác, az első nagy szerelem, ő is kémiát szerette, épp ezért jöttünk ki egymással, de hamar vége lett, közös döntéssel. Remekül teljesítettem belőle. Sok dicséretet kaptam a tanároktól. Minden jól ment, jelentkeztem vegyészmérnöki szakra, ahova elsőre felvettek. Minden rendben ment. Egyetem harmadik szemeszterében megismertem a két évvel idősebb srácot, akivel sokat találkozgattunk, randizgattunk. Szerettük egymást nagyon. El is telt gyorsan az a további két év együtt. Nagyon boldog voltam, madarat lehetett volna velem fogatni. Ám, de egy délután amikor találkozót beszéltünk meg, és véletlenségből előbb mentem a megbeszélt helyre, és észrevettem, ahogy egy másik lányt ölelget, és csókol meg. Akkor kissé felidegesítettem magamat ezen, és odamentem, és őrült módjára, kiabálni kezdtem, majd otthon folytattuk mindezt. Nem tudtam lenyugodni, s aztán hallottam egy telefonhívást, amit ők ketten bonyolítottak le... Ekkor jött ki rajtam a féltékenység.
Aztán eldöntöttem egy nagyon-nagyon csúnya dolgot. Akármibe kerül, megteszem. Semmi sem érdekelt akkor. A lány közelébe férkőztem, de nem közvetlenül, és egy erős gyógyszerrel kezdtem mindkettőt megmérgezni. Nagyon erős volt a bennem lévő ördögi düh és féltékenység. Amikor mindketten hirtelen a nagyobb adagtól kórházba kerültek, akkor próbáltam elbújni a világ elől. De tudtam, hogy én leszek a rendőrség elsőszámú gyanúsítottja. És így is lett. Akkor amikor vittek be a kihallgatószobába, akkor jöttem rá, hogy egy szörnyeteg az az ember, aki ezt teszi, még ilyen helyzetben is, amikor meg lehetne beszélni mindezt. Hát. Túl erős volt a belső hang, mint a tiszta és józan gondolkodás. Ez lett a vesztem, de mindenesetre el kell ismerni, hogy visszacsinálni nem tudnám, és nem is szeretném...
Mivel bevallottam mindent, így csökkentett büntetést kaptam, és öt év letöltendőt kaptam szándékos emberölési kísérlet vádjával.
Nemrég szabadultam, és úgy döntöttem, ott hagyom Kaliforniát, és Vegasba költözöm. Hátha, tudok itt új életet kezdeni, és bár nehéz lesz bárkit is találnom, aki egyáltalán megbízna bennem ezután. Csak reménykedni tudok ebben. A múltam végigkísér engem, mint egy árnyék, melyet nem tudok kitörölni, és ez miatt az egész életem elcseszett, és fogalmam sincs, mit hoz a jövő..