Név: Caitlin Wilson
Becenév: Cat, Cait
Kor: 24
Születése hely, idő: Richmond, Virginia - 1988.10.27.
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: Rendőr
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Heteroszexuális
Jellem: Mindig a legjobbat próbálom kihozni magamból. Pontosság, precizitás, határozottság, kellő komolyság, és ugyanilyen szintű vidámság és makacsság jellemez. Nem sokszor teszem azt, amit kell, inkább valami mást. Legtöbben rideg, bunkó nőszemélyek közé sorolnak. Mindenkivel úgy bánok, ahogy ő is velem. Egyébként szeretnivaló vagyok, csak még nem sokan jöttek rá erre.
Külső: Hajam színe mindig más, szőke-barna és változatai, néha ez, néha az. Szemem zöldesbarna. Magasságom átlagosnak mondható, testsúlyom állandó, hála a sok edzésnek. Öltözködésem mindig megfelelő, olyan rendőrhöz illő. Mindig ápolt, és üde vagyok.
Előtörténet: '88. október 27-én jöttem világra Richmondban. Nagy boldogság volt ez mindenki számára, legfőképp családomnak. Mindenkinek volt lehetősége babusgatnia engem, én voltam akkor a legnagyobb kincs.
Édesapám, Joe rendőr, édesanyám, Teresa gyógyszerész. Nagyon jó ki család voltunk, főleg miután megérkezett az öcsém, David. Akkor én nagyon vidám lettem, hiszen volt kit nekem is olykor-olykor pesztrálni, meg mikor nagyobb lett, akkor kicsit verekedni vele meg nyúzni őt, meg hasonlók, amiket a tesók csinálnak egymással.
Mint minden kisgyerek sok minden szeretne lenni kicsiként. Én is sok mindent kitaláltam, szinte naponta váltogattam a szakmákat. Sokat tanultam, elég jó diák voltam mindig. Jó néha nem ártott volna kicsit többet tanulni valamiből, vagy ami nem érdekelt azt se kellett volna hanyagolni.
Nagyjából tizenöt voltam, amikor is semmi más nem érdekelt, csak az, amit apám is dolgozott. Igaz, ritkán láttuk egymást, de ettől függetlenül én mindig apás voltam. Vonzott a veszély. Ekkor döntöttem el magamban, hogy rendőr leszek, mint apa.
Hajjaj, ezt mikor anyám meghallotta, majdnem felmászott a falon, mint a Pókember. Nagyon ellenezte. Apa is. Eleinte ő sem mondott erre igent. De én meg nem szerettem volna semmi olyat tanulni, ami aztán unalmas, vagy épp nem érdekel.
Jó hosszú idő telt el, mire apa fogta kezem, és mondta, elvisz engem valahová. Akkor felcsillant a szemem, tudtam, hogy merre lesz az utunk végállomása. Megláttam munkahelyét, és én pedig örömömben puszit adtam neki. Ekkor lesújtott kicsit, hogy most megmutatja mi az igazi munka, és utána döntsem el, hogy tényleg szeretném -e ezt, mert ha igen, akkor beleegyezik az őrültségembe. Az a nap volt a legjobb napom akkoriban. Imádtam ott lenni.
Ezek után apa edzett velem, illetve fulladásig képzett engem, hogy megfeleljek mindennek. Aztán nemsokára hát bekerültem a rendőrakadémiára. Mindig jól teljesítettem ott, sőt volt, hogy túlteljesítettem önmagamat is.
Ezután kikerültem az utcára járőrködni. Sokféle üggyel találkoztam az a másfél év alatt. Drogkartell, gyilkossági ügyek, eltűnt gyerekek ügyei. Elég nehéz volt lelkileg, de minél erősebbé tettek ezek. Így ezek után nem volt kérdés, hogy feljebb kerüljek. Nem értem be ezzel.
Mindent belevetettem, s FBI-hoz mentem. Rengeteg kiképzés, továbbképzés. Egyszerűen boldog voltam, hogy idáig eljutottam. Ettől kezdve a legjobbak közé szeretnék bekerülni.
Las Vegasba kerültem. Itt egy nagyon jó társat kaptam, akivel remekül telnek a napjaink, a terepmunkák. A társam pedig nem más, mint Aidan C. Hoyt.