Név: Dimitriy Kravchenko (Dimitriy Serebryakov néven született, de ezt rajta kívül senki sem tudja már)
Becenév: Mr.Kravchenko
Kor: 48
Születése hely, idő: 1965 - November – 14. / Szibéria - Krasnoyarsk
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: Körözött
Anyagi háttér: Felső osztály

Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: A következő öt szóval jellemezhető: Számító, határozott, precíz, hidegvérű, könyörtelen. Nem az a fajta, akinek megremegne a pisztoly a kezében, mikor lelő valakit. Persze van olyan okos, hogy ne tegye, legalábbis ő maga ne. De nyugodt szívvel építtet a betonba a családoddal együtt, ha kihúzod nála a gyufát. És ez még a jobbik eset, a rosszabbikban kidob a sivatagba… Mindezektől eltekintve, békés és nyugodt ember általában, habár vitatható, hogy van-e humorérzéke.

Külső: Barna szemek, fekete haj és egy kis elegáns borostás arcszőrzet. Utolsó kettő néhol néhol már őszül, ezzel egyfajta bölcsességet kölcsönözve gazdájának. Ruházat? Egy fehérgalléros bűnözőről beszélünk, öltönyön kívül más nemigen jöhet szóba!

Előtörténet:
„Kezdetek”

Ne aggódjanak, nem fogok hazudozni, csak hogy jobb színben tűnjek fel. Csak elmondom, ami történt. Dimitriy Kravchenko a nevem, kölyök voltam még mikor a családom Amerikába költözött illetve Amerika partjaira, midőn a sok bevándorlóhoz hasonlóan, mi is New Yorkban ragadtunk. Hamar rájöttem, hogy cseberből pokolba kerültünk. Az első huszonegy néhány évemet törvénytisztelő állampolgárként éltem, ami a családunkat tekintve nem is tűnt akkor olyan elképzelhetetlennek. Jaaa mégsem… Hazudtam a nevemet illetően. Nem Dimitriy Kravchenko…
A huszadik században voltak alkalmak, amikor előnyös volt zsidónak lenni a 70es években mi is zsidóknak adtuk ki magunkat, hogy elmenekülhessünk a Szovjetunióból, de az óta nem túl kóser az élet! A szüleim komolyan vették felvett azonosságukat, főleg az apám. Zsidóbb volt a legtöbb zsidónál. És hogy ebben mi a lényeg? Talán csak annyi, hogy sikerül valamelyest megismerniük a családomat! És, hogy hogy váltam azzá, aki ma vagyok? Véletlennek köszönhetően indultam el e sötét ösvényen… A környék ahol éltünk a gyilkosság az élet mindennapos része volt, hiszen a bevándorlók között orosz maffiózók is voltak, akik Amerikába magukkal hozták „csomagjaikat” is.
Különös érzékkel mindig sikerült a gyilkosságok elött vagy után érkeznem 5 perccel, de nem aznap!
Véletlen volt… mégis sorsfordítónak bizonyult. Aznap kezdtem sejtetni, hogy milyen munka az én végzetem. Sabatkor elmentem apámmal a templomba, noha nem istenhez akartam közel férkőzni.
Az első csempészett fegyvereket, melyeket eladtam a zsinagógabeli közvetítőm szerezte. Az első bűncselekmény elkövetése olyan, mint életed első szexuális élménye: Halvány fogalmad sincs, mi csinálsz, de azért izgalmas, és így vagy úgy de túl hamar ér véget!
Miután megízleltem a sikert, mondhatjuk, hogy elszántam magamat a jövőmet illetően. Hiszen az elött mindig a nagydobásra vártam, csak nem tudtam, hogy mi az. Mindenesetre úgy gondoltam, hogy ha fegyverekben utazok, akkor elég magasra teszem a lécet!

„Vízválasztó”
87 és 90 között építgettem a karrieremet, habár eleinte eléggé nehezen ment, bár igaz remek született tehetségem volt a csempészethez. Fegyvert vagy porszívót árulni egyre megy. Az ember telefonál, talpal, szállítja a megrendelést. Élő halálkereskedő voltam: Israeli UZI-kat adtam el muzulmánoknak, kommunista töltényeket fasisztáknak! Az üdvhadseregen kívül szinte mindenkit elláttam! A nyolcvanas évek vége felé dúló háborúkban az én fegyvereimet is használták. A valódi áttörést azonban szintén egy véletlen hozta el. Egy kolumbiai drogbárónak szállítottam némi fegyvert melyekért tiszta heroinnal fizetett. Habár elsőnek nem igazán hittem jól jövök ki, de háromszor akkora profitot kaszáltam a drogon, mintha egyszerűen fegyvereket szállítanék. Így hát bővítettem kicsit a választékot. Aztán nem sokkal rá, Gorbacsov bedobta a törülközőt. A Szovjetunió felbomlásával megnyílt a fegyverbazár. Régi barátomnak hála, biztosított készletem volt az óhazában.
A fegyvereket két helyre szállítattam, annak megfelelően, kinek éppen mire volt szüksége. Dél-Afrikában gyémántokkal fizettek, Kolumbiában droggal. A tiszta haszon pedig rettentő nyereséges volt Amerikában. Hiszen ez a kettő, kiszolgálja a két legjövedelmezőbb réteget is. a Gyémántok a felsőosztályt, a drogok az alsót.

„Hass! Alkoss! Gyarapíts!”
A kilencvenes évek első felére a vagyonom elérte a legvadabb álmaimat is sőt, meg is haladta azt. Már azt is megtehettem, hogy pártolja ma művészetet. Jó pár évvel korábban pillantottam meg ugyanis életem szerelmét, aki ugyan nem volt gazdag, de mégis egy finom és elegáns nő volt, ki a festészetben találta meg a végzetét. Még abban az évben, hogy elvettem megajándékozott egy gyermekkel. Sosem gondoltam elötte, hogy apává válljak. De mégis… olyan jó volt látni, s a kezemben tartani a lányomat. Ő még ártatlan s tiszta volt, nem úgy, mint én. De mindennek meg van az ára.
Bár családot alapítottam, de ez továbbiakban sem akadályozott meg abba, hogy folytassam a munkámat. Mindösszesen igyekeztem legálisabb látszatot teremteni, a feleségemnek fogalma sem volt arról, hogy mivel is foglalkozom valójában, mindösszesen azt tudta, hogy egy komplett Import/ Export vállalat van a kezem alatt. S, hogy miként igyekeztem legálisabb látszatot teremteni? Elsőként áttettem a székhelyemet Las Vegasba. Itt úgy sem tűnik fel sokaknak, hogy egy újabb kő gazdag ember bukkant fel. Ezt követően nyitottam egy elegáns szállodát/kaszinót is a belvárosban. Royal Ground Hotel Casino néven, mely bár nem az első volt s nem is az utolsó, de még így is jelentős forgalmat, s ezzel együtt bevételt produkál, arról nem is beszélve, hogy remek módja a pénz tisztára mosásának.

„Csak azoknak hazudhatok, akiket szeretek! Csak azok érdemlik meg az áldozatot!”

Mikor Tatjána a lányom hatéves lett volna, egy szép napon eltűnt, s minden jel arra utalt, hogy elrabolták. Sok ellenségem volt, sokak a nem túl legális üzleteim miatt orroltak meg rám. Így hát a rendőrséghez, amúgy is utolsóként fordultam volna. Kapcsolataimat és minden befolyásomat mozgósítottam, melynek hála 3 napon belül megkerült a lányom, azonban az elrablója nem más volt Alisha… Saját tulajdon anyja s nekem feleségem! Elrabolta, mert bizony rá jött, miféle üzletet űzök. Úgy gondolta, hogy joga van megfosztani engem a lányomtól. Hogy elszakíthat attól, aki belőlem a legjobb! Szerelmünk már korábban is megkopott, de mégsem volt szívem megtenni, amit meg kellet volna tenni mikor a lebuktatással fenyegetőzött. Sok pénzembe került, de Tatjánát sikerült egyedüli gyámságom alá helyezni, s egykori feleségem szavait hiteltelenné varázsolni. De bántani… az nem tudtam megtenni! Akkor még…
Hanem ezt követően fél évvel, valahogy kapcsolatba került s szövetkezett egyik ellenségemmel. Sokan szeretnék visszapörgetni az idő kerekét, hogy életüket jobbá, gazdagabbá és kevésbé becsületessé varázsolják… Én is, ha tehetném, visszaforgatnám az idő kerekét. De sokakkal ellenben én azért tenném, hogy megváltoztassak egy olyan tettet, aminek soha nem szabadott volna megtörténnie. Rákényszerített és én megtettem, megöltem a nőt, kit egykor úgy szerettem, megöltem gyermekem anyját. Ezt a sebet az idő sem tudja begyógyítani… szerencsére Tatjána, ha nem is olyan kicsi, de még elég kicsi volt ahhoz, hogy ne fogja fel, mint jelent a két szó, mit régi s hű barátommal váltottam a szörnyű estén.
- Megtörtént! Vége! -

Dimitriy Kravchenko!
Nagyon tetszett a stílusod és a történeted is. Egyedi és érdekes volt és mivel minden megfelelt benne a kritériumoknak, ezért;
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon! Kérlek foglalj avit! Innentől kezdve már csak annyi dolgod van, hogy elfoglald a játékteret!