do you know who i am? Vendég
|  Tárgy: Cassandra Taylor  14.05.13 12:14 | |
|  Név: Cassandra TaylorBecenév: Cass, Cassy, Dr. TaylorKor: 29Születése hely, idő: Salt Lake City, Utah, USA - 1984.01.02.Tartózkodási hely: Las VegasCsoport: OrvosAnyagi háttér: KözéposztálySzexualitás: HeteroszexuálisJellem: Leginkább, ami engem jellemez azok a következők: mérhetetlen nyugodtság, mosolygós arc, segítőkészség és lelkizős, és a holtig tanulás. Nem vagyok agresszív, még egy légynek se tudnék ártani, bár még nem bújt ki belőlem a kisördög, szóval, ez változhat. Mindenkiben van egy makacsság valami iránt, de ez teljesen érthető. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy mindenkinek vannak hibái, nincs meg senkiben az a fajta tökéletesség, ami egyesek szerint fontos. Nagyon szeretem a hivatásomat, sokat dolgozom azért, hogy megmentsem mások életét.Külső: A szem a lélek tükre, a mosoly az arc ékszere. Hosszú szőke hajam és gyönyörű kékeszöldes szemeim a legfeltűnőbbek. Ezt már csak a mosolyom repíti magasabbra. Anatómiailag és vizuálisan is nagyon passzol a magasságom és a testsúlyom. Ruha és kiegészítő-ügyileg kiképeztem magam, hogy csak is olyanokat veszek, amik igazán jól illenek hozzám, az egyéniségemhez, és a kisugárzásomhoz. Sminkem pedig ezekhez viszonyítom.Előtörténet: Elmondhatom magamról, hogy egy olyan városkában születtem, és éltem jó pár éven át, ahol téli olimpiai játékok zajlottak. Hogy hol is van ez a hely? Nevada állammal, azon belül is a keleti oldalról szomszédos Utah államból. Hogy még ennél is pontosabb legyek, Salt Lake City az én szülővárosom. És azt is elárulom, hogy '84. január 2.-án születtem.
Eléggé nemzetközire sikerült a családunk összetétele. Apám felől amerikai-ausztrál, anyám felől svéd-olasz vér csörgedezik bennem és a két testvéremben.
Szüleim mindketten orvosok, így nem volt kérdéses, hogy én mi leszek, ha felnövök. Már pici gyerekként is doktornéniset játszottam mindenkivel. Néha túlzásokba estem ezzel. Mindenkit gyógyítani akartam már akkor is.
Tanulmányaimat sikeresen elvégeztem, bár az általános iskola utolsó évében eltörtem a lábam, emiatt kimaradtam pár hétig, és az a néhány hét alatt viszont sokkal többet tanultam, mint egyébként.
Szabadidőmben is olvasgattam mindenről, mindig elcsentem egy-két könyvet szüleimtől, már miért is ne. Nem voltam az az átlagos leánygyermek, aki kicsapongó életet élt volna. Jó, eljártam én is bulizni, de csak ritkán. Keresztapámmal a szünetekben eljártam ide-oda, ő ilyen sokat utazgatós volt, meg a munkája miatt is kellett kirándulgatnia. Jártam vele Chile-ben, Mexikóban, Karib-tengeren, Indonéziában, Oroszországban, hogy néhányat megemlítsek. Jó volt megismerni ezeket az országokat, ott is tanulhattam néhány dolgot kultúrájukról, történelmükről, és jókat ehettem.
Középiskolában nem voltam népszerű, de azért nem is voltam az utolsók között. Sokan bántalmaztak szóbelileg, emiatt kissé magamba estem, de végül is jött egy segítő kéz, egy szerelem, ami nem tartott túl sokáig, viszont annál jobban teltek a napjaink, együtt töltött perceink.
Már az egyetemre jártam, amikor is önkéntes mentősként ott voltam a téli olimpia elég sok rendezvényén, és egyébként is, szerettem volna nézni is, mert sok sportolóval találkozhattam, és futhattam össze. Meg én is sportoltam egy ideig. Műkorcsolya, jégtánc, sí. Igazi vadóc voltam, mikor ezeket csináltam. Csak aztán idővel rájöttem, hogy nézni a profikat sokkal érdekesebb. Valahogy ez boldogsággal töltött el.
Ezután minden erőmet az egyetem padjaiban töltöttem, okosodtam, hogy egyszer nagyon-nagyon szuper dokinéni lehessek. Nem volt semmi más vágyam, na, jó, ez kíméletes hazugság volt. Persze, hogy vannak álmaim. Sőt, bakancslistát is készítettem, amit mindig magamnál tartok, és még sosem mutattam meg senkinek sem. Ez amolyan hétpecsétes titok.
Volt pár férfi az életemben, de még úgy az igazit sosem találtam meg. Bár, azért volt, akiről azt gondoltam, hogy igen, ő az igazi. Nagy csalódás volt mégis. Emiatt megkomolyodtam, kissé zárkózottá és bizalmatlanná váltam, és csak hosszú idő kell, hogy egyáltalán szó legyen bármiféle kapcsolatról.
Egyetem alatt sokat jártam át Vegasba, kicsit belevágtam a kaszinók életébe, mert hát a jókislány külső sokszor tényleg csak külső. Sokszor nyertem, és vesztettem is. Legalább fejlődött kicsit a matematikai érzékem is.
Miután befejeztem az orvosit, úgy döntöttem én márpedig Vegasba megyek dolgozni. Valahogy ezt éreztem, hogy ez lesz az életem legjobb döntése. El kezdtem hát a város kórházában a gyógyítás hivatását alkalmazni. Minden osztályt kivétel nélkül szerettem rezidensként. Nyugodtság vett körül a pici babáknál, izgalom és adrenalin emelkedés a balesetin, és nagyon nagy koncentrálóképesség és kézügyesség a műtőkben. Baleseti sebészetet választottam, mert itt mindenből jut az embernek.
Két évvel ezelőtt megismerkedtem Scott-al. Jól megvagyunk egymással. Egymás ellentétjei vagyunk, mint tűz és a víz. Viszont abban nagyon hasonlítunk, hogy mindketten sokat dolgozunk, hogy ez meddig mehet így, nem tudom, szeretetünk nagyon mély, lehet ez tart minket együtt. Meg persze az is, hogy remekül kiegészítjük egymást. Ettől eltekintve mi ketten nagyon egymásra találtunk, ahogy mondani szokás...zsák a foltját. |
|
do you know who i am?  Admin
| | Tárgy: Re: Cassandra Taylor 14.05.13 20:07 | |
| Cassandra Taylor! Dr. Taylor reméljük Vegasban minden vágya teljesül és sok sikert a bakancslistához. Mivel minden megfelelt a karakterlapodban, ezért; Elfogadva!Üdvözöllek az oldalon! Kérlek foglalj avit! Kisasszony irány a játéktér!  |
|
Kezdőlap 
