Pillének

Tárgy: Pillének 12.02.12 21:35

×× ingóságom, a Pille részére

Most vajon azt várja, hogy komolyan úgy fogok vele viselkedni, mint egy vaddisznó? Oké, hogy mogorva vagyok és kellemetlen, de azért humanoid. Ne várja, hogy ilyen könnyű lesz megítélnie.
- Esküszöm, nem értelek. Most sem viselkedem másképp, mint máskor. Legfeljebb annyi történt, hogy kint vagyunk, kislány. De tudod, mit? Nem is igazán érdekel. Valóban a te dolgod.
Hűvösen mustrálom tovább karakteres arcát, melyen halovány, faggyúval vegyes veríték fényeződik. Szavai egyértelműen egy irányba mutatnak: elkönyvelt. Remek. Nem zavar, nem is az, csak összeszűkülnek szemeim. Le kell reagáljam valahogyan ezt a marhaságot, ami a fejében megfogalmazódott. És a mozdulatát, melyre felhördülök.
- Soha nem lehet elég könnyű - fejtem ki igen tömören a véleményemet. Sötéten vigyorodom el. Nem is rossz egy kis kihívás, azt hiszem.
- Az, hogy kinézed, nem elég, pillém. Bizonyítsd - sziszegem foghegyről a szavaimat szinte ideges hangon, pedig nem vagyok az. Halálos nyugalommal csörgedezik a vér az ereimben, mert tudom, hogy nagyobb, erősebb és határozottabb vagyok. És tudom, hogy ő is tisztában van mindezzel, ami pluszban is elégedetté tesz engem.
- Csalódtál, mi? Többet szeretnél? Gondoltam. Majd. Hamarosan. Most még győzd kivárni, aztán majd bírd ki nevetés nélkül. Gondolom, tetszik neked a kialakult szituáció.
Kesernyés mosolyt vágok oda neki. Sétálni? Valamit baromira de félreértett. Nem sétálunk. Igen kegyetlenül rántom magam után, mit sem törődök vele, hányan látnak. Jöhet akármi, nem törődöm vele, míg a kívánt helyre nem érünk, be egy magas épületbe, a tömbházban pedig fel a lépcsőn a harmadikra. És ott be egy ajtón, amelynek a túlsó oldalán megállok, előre lendítem a nőt és kulcsra zárom az ajtót magunk mögött.
Vigyorogva állok meg előtte és a két karom összefonom magam előtt egy pillanatra. Tekintetemmel biztosítom róla, hogy továbbra is fenyegetve kell éreznie magát.
- Az ajtót kirúgni nem vagy elég erős. Az ablakon nem ugorhatsz ki, mert aligha élnéd túl. Kicsit azért magas ez neked. Ha bármi rosszat csinálsz, nagyon megbánhatod. Következtetés: az van, amit én mondok. Sikolthatsz. Senkit nem lepne meg. És senki nem merne átjönni, hogy a megmentésedre siessen. Viszont egyébként nem esik bántódásod - talán.
Elégedetten vigyorodom el. A kanapéhoz sétálok, ledobom rá magamat. Lábamról lerúgom a cipőt, felteszem két praclim a kávézóasztal tetejére. Nyugodtan hátradöntöm a fejem, két karom a tarkóm alá gyűröm. Szinte csevegő hangon szólalok meg.
- Tudni akartad, mit akarok tőled, mi, pillelány? Hát most megmondom. Te leszel ma este a kis kiszolgáló személyzetem. Kezdetnek remélem, tudsz főzni. És szeretsz is. Majd meglátjuk, mit alkotsz abból, amit a hűtőben találsz, de elverlek, ha nem tetszik az íze, jobb, ha már most tudod.
Kegyetlenül vigyorodom el.
- Ja és, mielőtt nekikezdenél. A főzéshez nem kell ennyi ruha, ugye? - nézek rá egy pillanatra hidegen.
Hogy megváltoztak-e a szándékaim? Nem. Meg akarom ijeszteni. De nem teszek semmi olyat, ami fájna neki. Bár ezt lehet, hogy ő még nem tudja. Nem vagyok benne biztos, hogy megbízik bennem, de kénytelen lesz. Igazából épp ez az, amire a játék céloz. Az, hogy kénytelen lesz ráébredni, nem bántom. Érdekelne, majd akkor mit kezd a helyzettel - de addig el kell jutni valahogy, és ez a legjobb módszer.
- Szóval gyere ide szépen, és hagyj itt pár ruhát, mielőtt munkába állsz.

Tárgy: Re: Pillének 13.02.12 3:26

Azt hiszem, hogy már szavak nélkül is látszik, hogy mennyire elegem van az egészből. Már nem is idegeskedek, inkább próbálok nyugodt lenni. Össze kell szednem magam.
- Nem is kell, hogy érts. Legalább végre valamiben egyet értünk. - Az eddiginél halbabban közöltem vele. Úgyis a lehető legközelebb van hozzám, így minden szavamat a lehető legtisztábban hallhat. Semmi értelme sem lenne ordibálni, mert vagy meghallaná valaki vagy nem, de inkább az utóbbi és csak még jobban feldühíteném.
- Legyen úgy ahogy akarod. - Egyszerűen már bele törődök, nincs már erőm ezt taglalni. Felesleges is lenne, mert mindenről más az elképzelésünk, nem hiszem hogy túl sok minden lenne, amiben egyet értünk.
- Majd ha eljön az ideje, akkor fogok is bizonyítani. - Mindennek meg van a maga ideje és ennek nem most jött el. Mind hat hangjából kiszűrődne az idegesség, bár eddig elég nyugodt volt, vagyis nyugodtabb, mint én. Ami nem csoda, fordított helyzetben én is nyugodt lennék.
- Látszik, hogy nem ismersz, mindig többet szeretnék. - Ebbe a mondatomba is bele csempészek némi iróniát. Közben fejemben újra és újra cseng minden egyes szava, amint az imént mondott. Csak győzzem kivárni? Inkább nem akarom tudni, hogy miről van szó, de mint már megtudhattam ez nem kívánságműsor.
Valahogy már meg sem lepett, hogy az út nem volt valami élvezetes. Mikor belök az ajtón érzem, hogy szívem még az eddiginél is gyorsabban kezdett el kalapálni. Amit még tetőzött, hogy még az ajtót is bezárta, és most kedvez neki a hazai pálya előnye.
- Ezek után talán még meggondolom az ablakon való kiugrást. - Elkeseredésemben felnevetek. Nem újdonság, mindig az van amit Eden akar, még szép, hogy ez most sincs másként. Mindenesetre nem erre számítottam. Gyorsan körbe nézek, de ahelyett, hogy bármit is mondanék, inkább csukva tartom a számat, biztos ami biztos, mert nem hiszem, hogy túlzottan értékelné cinizmusomat.
- Nem hiszem el, hogy nem találsz jobb szórakozást, mint hogy nekem parancsolgass. Tudok-e főzni? Majd meglátod, mindenesetre reménykedj benne, hogy nem foglak megmérgezni. - Újabb gúnyos mosolyra görbülnek ajkaim. Legszívesebben már toporzékolnék annyira megalázónak tartom az egészet. Még mindig nem akarom elhinni, hogy nekem kell komolyan rá főznöm. De hát nincs más választásom.
- Még is mit... - Inkább ráharapok alsó ajkamra, még mielőtt olyant mondanék, amit tényleg nem kellene. Hisz zárt ajtó mögött azt tehet velem amit csak akar. Vajon csak ma estére kell neki a társaságom? Aztán kiszabadulok és minden megy úgy, ahogy eddig? Szép is lenne ezt hinni. Túl teszem magam kijelentésén. Engedelmesen oda megyek hozzá és leveszem kabátomat, amit hanyagul a földre dobok.
- Így már megfelel? - Előtte állok abban a parányi kék koktélruhában karjaimat magam előtt össze fonva. Fejemet elfordítottam, mert még rá nézni sem szeretnék. Nem túl lelkesen, de várom az ítéletét.

Tárgy: Re: Pillének 15.02.12 20:07

Akkor is tudom, ha nem mondja, hogy úgy van minden, ahogy nekem tetszik. Ki más lenne az úr, a férfi? De azért a nyugalma, amit magára húz valahogy, ha erővel is, elég mókásan hat. Már majdnem groteszk. Még, hogy bizonyítani. Még, hogy többet akar. Minden szava olaj a tűzre. Vajon szánt szándékkal csinálja? Nagy sokára azért mégis megerőltetem magam, ne higgye, hogy elnémultam. Nem, mintha egyébként már nem adtam volna ki a parancsot neki és nem lenne, mit csinálnia. De ha dumál, akkor ne legyen már övé az utolsó szó.
- Én amondó vagyok, hogy ez a ház kiválóan alkalmas rá, hogy benne annak parancsoljak, akinek csak akarok. Azt azért nem értem, mit vagy úgy fennakadva ezen az egészen. Azt vedd tudomásul, hogy még mindig inkább főzne bárki, minthogy megöljék vagy erőszakot tegyenek rajta, nem értesz egyet velem, Pille? - kérdezem félig szinte unottan üldögélve a kis asztalkára vetett lábakkal. Nézem, ahogy megszabadul a kabátjától és odajön hozzám. És persze morog továbbra is. Biztos szívesen lekeverne nekem egyet vagy kettőt, de nem adok meg ilyen könnyen mindent. Helyette inkább rávilágítok neki még egy tényre.
- Ha most nem ezt mondtam volna, amit, hanem csak annyit, hogy érezd magad otthon, akkor is levetted volna a kabátodat. Legfeljebb nem morognál.
Komoran dobom le a lábamat az asztalról, felállok. Megállok közvetlenül előtte. Két karját megfogom és elhúzom a teste elől. Körbejárom, utolsó csigolyáitól kezdve szelíden felvezetem ujjaim külső felét a gerince mentén. Hátha ért belőle és kihúzza egy kicsit magát. Aztán, ahogy megkerülöm, állánál fogva kicsit a fejét is feljebb emelem és a szemébe nézek. Nem rossz. Tény, hogy nem rossz a látvány, noha nem azért van itt őfelsége, hogy a szememet legeltessem rajta.
- Nyugi. Ne légy olyan feszült. Tisztázzuk, én nem foglak megerőszakolni, se semmi ilyesmit. Ha nem adsz rá okot, semmi bántódásod sem esik. Nem tudom, még mi rosszat nézel ki belőlem, de azért igyekszem viselkedni. Mint látod te is. Viszont a főzést nem úszod meg, kezdek éhes lenni.
Ez egyébként nem igaz. A multinacionális világ sorsára jutottam, nem tudom eléggé teletömetni magamat. Most ettem egy hamburgert nemrég, erre fel megint tudnék enni, de nem vagyok biztos benne, hogy szándékosan nem fog valami pocsékságot elém tenni ez a nő. Persze nem tudom. Ha fél, lehet, hogy nem lesz ilyesmi baj.
Megkerülöm és megállok a háta mögött. Ujjaim a derekától felfelé végigszántanak a két oldalán egy kis darabon, ujjaim a karcsú derékra tapadnak.
- Nem hiszem, hogy megmérgeznél engem. Semmi olyat sem tettem, amiért azt érdemelném. Te pedig nem szeretnél visszakerülni a börtönbe.
Nyugodt szavaimat szinte a fülébe mormolom. Kissé még sértett is vagyok, de legalábbis lehetnék, mert bizony eléggé nem kedvesek a szavai. Pedig ő egy nő. Elméletileg az ő fajtája sokkal kedvesebb, mint az enyém. Vigyorgok, miközben eleresztem a derekát és ellépek tőle. De előtte még mélyen magamba szívom nyakának félelemmel vegyes, parfümös aromáját.
- Kellemes az illatod. És nézd, még ennek ellenére sem ugrottam rád és kezdtelek el taperolni, mint valami szexőrült. Persze tudnál provokálni, de remélem, több az eszed annál. Nem nézlek téged butának. kifejezetten nem - jelentem ki sziklaszilárdan. Közben végigmérem őt hátulról. Arrébb lépek tőle, még messzebb.
- És csinos ez a ruha. Egyébként nem szórakozásból kérem, hogy főzz, hanem éhes vagyok. Nem vendégségbe hívtalak. Nem is randira. Ha úgy lenne, én főznék. Annak jobban örülnél, kicsi Pillém? - vigyorodom el szórakozottan. odasétálok a hűtőhöz. - Azért viszonylag jó helyen leszel itt, már most mondom, hogy nem akarom kínszenvedéssé tenni az itt eltöltött időt a számodra, kislány. Akkor sem, ha harapsz, karmolsz, támadsz vagy akármi. Sőt. Még azon is nevetnék és lehet, hogy élvezném. Próbálkozni szabad. Azt teszel, amit akarsz, csak vigyázz, mert én is.

Tárgy: Re: Pillének 16.02.12 7:24

Talán sokkal jobban megkönnyebbíteném a vele töltött időt, ha kicsit pozitívan állnék hozzá a dolgokhoz. De egyszerűen nem megy. Nem is akarom meghazudtolni magam előtte. Nem is kell mondani, hogy mennyire nincs tetszésemre, az amit velem tervez, de még így is sokkal jobbnak viszonyul, mint azok a dolgok, amiket hittem, hogy velem tenni fog.
- Azt hiszem, hogy mi sosem fogunk egyet érteni. Mégis mit képzelsz te magadról, hogy csak így munkára kényszerítesz? - Most sem bírok magammal, mint mindig elő jön tüzes természetem, ami miatt szinte mindig bajba sikerül keverednem. Ha nem tud főzni, akkor kerítsem valahonnan egy barátnőt, vagy egy szeretőt, aki minden vágyát lesi és még véghez is viszi.
- Szóval morgok... - Legszívesebben minden félét a fejéhez vágtam volna, de hirtelen elakadt bennem a szó, mikor felkelt a kanapéról. Szinte lélegzet vissza fojtva figyeltem, hogy közeledik felém. Hirtelen úgy kezdtem magam érezni, mintha csak egy próba baba lennék, akivel kedve szerint játszadozik. Érintésére akaratlanul is kihúzom magam, abban a pillanatban, mikor először hozzám ért, mintha áram ütés érte volna testemet. Aminek következtében, még a hideg is végig futott hátamon. Nem szólok semmit, csupán hagyom, hogy azt tegye velem amit akar és, hogy kedve szerint legeltesse rajtam a szemét.
- Valóban feszült lennék? Talán ha kimásznál a képemből, akkor nem lennék az. - Közlöm vele egy gúnyos mosoly kíséretében. Ha az én helyzetemben lenne, akkor biztosan ő is hasonlóan feszült lenne, mint jómagam.
- Eddig is viselkedtél, vagy számítsak még ettől rosszabbra? - Akaratlanul is felhúzom szemöldökömet, miközben feltettem kérdésem. Valahogy úgy érzem, hogy ott bujkál Edenben egy igazi vadállat és alig várja, hogy felszínre törjön. De talán én gondolom rosszul, mindenesetre jobb félni, mint megijedni. Mikor derekamon éreztem ujjait elállt bennem a lélegzet. Mozdulatlanul álltam és vártam, hogy végre levegye rólam a kezét.
- Talán nem szánt szándékkal foglak megmérgezni. Előre szólok, nem vagyok egy konyha tündér. - Majd egyszerűen megvonom vállaimat. Esélyes, hogy nem lesz olyan amit készíteni fogok neki, mint egy öt csillagos étteremben, sőt talán még ehetetlen is lesz. De ha már ennyire ragaszkodik hozzá, hogy főzzek, hát megteszem.
- Hű, most ez egy bók volt? - Határozottan bóknak éreztem, vagy csak én vagyok túl naiv. Bár ez elég meglepő kijelentés volt tőle, azt hittem, hogy ilyent sosem ejteni ki a száján.
- Provokálni? Eddig valamivel provokáltalak? - Egy viszonylag sejtelmes mosoly hagyja el telt ajkaimat. Belátásom szerint eddig igazi jó kislány módjára viselkedtem és nem tettem felé még semmiféle provokáló gesztust.
- Azt hittem, hogy jobban látszik rajtam, hogy mennyire epekedek, hogy végre randira hívj.- Talán megint túl sok cinizmust csempésztem bele a mondandómba. Nem tudom, hogy ilyen hogy fordulhatott meg a fejében, hogy valaha is randizék vele, mert számomra az egész olyan morbid.
- Azt meghiszem, hogy élveznéd. Szóval csupán annyi a dolgom, hogy lehetőleg ne mérgezzelek meg a főztömmel és aztán szabad vagyok? - Bizakodóan nézek rá. Közben közelebb lépek hozzá és várom az ítéletét. Bár nem hiszem, hogy csak ennyivel megúsznám a dolgot, így túl egyszerű lenne.

Tárgy: Re: Pillének