Adam & Blanca

Tárgy: Adam & Blanca 04.09.13 2:10

Nem is tudom mi lenne velem Adam nélkül, de szerencsére ezt nem is kell megtudnom mert volt olyan rendes és bevállalta, hogy eljátssza ma a szüleim előtt, hogy mi egy pár alkotunk. Számomra nagyon is abszurd az egész, úgy ahogy van. Régen hoztam már haza férfit bemutatni a szüleimnek és Adammal valójában csak látszat pár fogunk lenni, mégis úgy kell viselkednünk, mintha szeretnénk egymást, hogy megtudjuk szüleimet győzni annak reményébe, hogy ezek után felhagynak a folytonos nyaggatásba, mert lassan idegösszeomlásom lesz tőlük, ha ezt így folytassák. Nem mondtam, hogy könnyű fog lenni, sőt számítok gyanakvásra jócskán, de szerintem együtt, egy csapatként megbirkóznunk majd minden kérdésükkel. Adam is azt mondta, hogy nem lesz gond és számítok is rá, hogy bedobja a mentőövet ha bármi lenne és kihúzna a mély vízből.
- Szeretném, hogy tudd nagyon, nagyon imádlak. - Ahogy kinyitottam az ajtót egyből bele fojtottam a szót. Eddig is ideges voltam, de most, hogy kezd minden valóságossá válni még idegesebb lettem. Már kezem tördeltem, szinte sajog a kézfejem. Szeretném azt hinni, hogy eltudjuk játszani élethűen, hogy mi összetartozunk. Ennek érdekében megpróbálok nem zavarban lenni a társaságában, mert ugye megcsókolt a kávézóban. Igaz főpróbaként tekintettünk rá, de mégis túl élethű volt számomra. Az is lehet, hogy csak agyamra ment a sok idegeskedés ezért képzelgek ilyen dolgokat, biztosan csak egy kósza illúzió az egész.
- Még meggondolhatod magad és elmenekülhetsz, de ha tényleg van annyi bátorságod, akkor csak tessék. Fáradj beljebb. - Ez az a pillanat mikor szívem szokásostól is gyorsabban ver, lassan attól kell tartanom, hogy ruhámon lévő fodrok arcon csapnak, úgy emelkedik szaporán fel és le mellkasom.

ruha :$

Tárgy: Re: Adam & Blanca 07.09.13 0:12

Nekem teljesen elment az eszem. Mi szükségem van erre? Kivételesen próbálom eljátszani a megbízható férfi szerepét... A segítségemet kérte, méghozzá egy nem minden napi dologban. Őszintén szólva még mindig nem tudom, hogy ez nekem miért is lesz olyan jó, hogy átverhetem a szüleit. Számtalanszor megtettem már másokkal, de ez most mégis csak más. Még csak hazudnom sem kell. Fogalmam sincs hogy kellene viselkednem, hogy az mindenkinek megfeleljen. De egyszeri esetről van szó. Megteszem, amire megkért. Eljátszom az elragadó Don Juan szerepét, még akkor is ha ez áll tőlem a legtávolabb. Azzal azonban még egyikünk sem számolt igazán, hogy mi lesz ha ez a vacsora túlzottan is jól sikerül. Mert nekem egyáltalán nem áll szándékomban ebből rendszert csinálni, hogy alkalomadtán előadhassunk milyen boldog párt alkotunk. Becsengettem majd türelmesen várakozva.
- Szeretném, hogy tudd megőrültem. - Ezt persze igyekeztem minél halkabban, de ugyanakkor tisztán érthetően a tudtára adni.
- Káprázatosan festesz. - Íme az első hazugságom. Mármint tényleg csinos, de nekem ez a szín valahogy túl rózsaszín. Én csak a nyakkendőt mellőztem, mert eddig akárhányszor viseltem mindig úgy éreztem, hogy nem hagy levegőhöz jutni. De gondolom anélkül is lesznek itt ma este eléggé fullasztó kérdések és pillanatok.
- Dehogyis. - Léptem beljebb az előszobába. Nagy levegőt vettem. Na akkor mutassuk meg milyen is egy szerelmes pár. Előbb lepakoltam mindent az előszobában lévő kis asztalra majd fogtam a nagyobb virágcsokrot és az ékszeres dobozt és Blancahoz fordultam.
- Boldog szülinapot nyuszi! - Miután átadtam neki mindkét kezem finoman a derekára siklott úgy húztam közelebb magamhoz és megcsókoltam. Alig tartott tovább néhány másodpercnél. Nevezzük ezt az utolsó után főpróbának.

Tárgy: Re: Adam & Blanca 07.09.13 13:23

Csengettek. Ekkor tudatosult bennem, hogy ez tényleg megtörténik ha Adam fog az ajtó túlsó végén várni rám. Kinyitva a bejárati ajtót egy pillanatra megnyugodtam, hogy tényleg eljött és számíthatok rá most, de ez a pillanatnyi nyugalom hamar izgulásba csapott át. Most jön még csak a neheze és őszintén nem hiszem, hogy készen állnék erre az egészre, mégis belevágok.
- Dehogy őrültél meg! - Komolyan nézve szemeibe közöltem vele, én csak szerettem volna valahogy tudtára adni, hogy ez egyáltalán nem akkora őrültség amit tenni fogunk, mint hinnénk. Gyorsan túl leszünk rajta és onnantól minden rendben fog lenni.
- Azért te se panaszkodhatsz. - Biztosan oda lesznek a szüleim, ha megpillantsák. Mert Adamra nézve egy úriembert látnak, egy olyan férfit akit mindig is a lányuk mellett szerettek volna tudni.
- Nem lehetek elég hálás neked ezért. - El sem hiszem, hogy tényleg képes ezt értem megtenni, de már az ajtó túlsó végén van, én pedig becsuktam utánunk a bejárati ajtót, persze nem kulcsra zártam, így akármikor menekülőre foghatja, ha meggondolná magát.
- Köszönöm, de igazán nem kellett volna... - Aztán hirtelen belém fojtotta a szót, mert megcsókolt. Váratlanul ért, de vissza csókoltam, talán azért mert attól tartottam hogy szüleim meglátják, hogyan visszakozok a csók elől, vagy az is lehet, hogy azért mert élveztem? Jézusom, miket beszélek!
- Hű, te aztán igazán bele éled magad a szerepedbe. - Halkan csak ennyit tudtam mondani miután ajkaink elváltak egymástól. Össze kell szednem magam, nem vághatok szüleim előtt is ilyen meglepett fejet, ha Adam előttük is arra vetemedne, hogy megcsókol.
- Felkészültél? Mert már csak ránk várnak. - Egyszerűen gyönyörű a tőle kapott virágcsokor, de még az ékszeres doboz tartalmát meg sem mertem nézni. Az már biztos, hogy nagyon kedves tőle, hogy meglepett születésnapom alkalmából, de a legnagyobb meglepetés még csak most vár ránk.

Tárgy: Re: Adam & Blanca 07.09.13 15:41

- Dehogynem. - Nincsen semmi értelme sem annak amit tenni fogunk. Én csak kivételesen megpróbálok valami jót tenni másokkal. Még akkor is ha teljesen normálisnak tekinthető lett volna ha visszautasítom, mégse tettem. De hogyan is ronthattam volna el az ünnepelt nagy napját? Szerettem volna örömet okozni neki, de akkor sem gondolom, hogy erre ez volna a legjobb megoldás. Szüksége volt rám. Igazán. Legalábbis szeretnék valami ilyesmit hinni. Mintha ettől könnyebb volna vagy egyszerűbb. De mi soha sem voltunk egy pár, nem vagyunk és soha nem is leszünk. Mint mondtam nem ez az első olyan jellegű vacsora, amin részt veszek és ahol el kell játszanom, hogy mi összetartozunk. De azok a nők legalább nem vonakodtam attól, hogy megcsókoljam őket... Sőt, a többségük nagyon is akarta és élvezte és szerette volna ha mindez valóságos lenne. De a ma este semmit sem fog jelenteni, tehát értelmetlen.
- Milyen szerepbe? - Kérdeztem vissza halkan mégis tisztán érthetően. Úgy téve mintha fogalmam sem volna miféle szerepről beszél. Természetesen tisztában vagyok a dolgommal, de nem szeretnék egy efféle kis apróságon elbukni.
- Lazíts. Minden rendben lesz. - Szemmel láthatóan ideges. Én pedig érzem rajta, hogy még mindig feszült és vonakodik. Fogalmam sincs mit kéne tennem annak érdekében, hogy ez elmúljon, ugyan is eléggé érdekesen venné ki magát ha a szülei előtt is hasonlóan meglepné ha megcsókolom. Már pedig szerintem róla tisztén levehető mikor bizonytalan vagy töpreng valamin. - Csak bízz bennem. Mosolyogj. - Néztem rá amolyan "Látod? Így kell ezt csinálni" mosollyal az arcomon.
- Természetesen. - Ismét kezembe fogtam a másik csokrot és a díszdobozt, amiben egy üveg ital van. Amit nem mellékesen a legutóbb én magam sajátítottam el a bárszekrényből most viszont szeretném pótolni egy jobb évjárattal.

Tárgy: Re: Adam & Blanca 08.09.13 22:41

Rosszallóan megcsóválom fejemet újabb kijelentésére. Jó persze őrült dologra készülünk, de ez még nem jelenti azt, hogy Adam őrült is lenne mert olyan kedves és rendes, hogy most a segítségemre van. Már csak annyi dolgunk van, hogy magunk is el tudjuk hinni, hogy tényleg egy pár vagyunk már csak a hiteles alakítás kedvéért, mert nem akarom hogy bukás legyen a mai estéből és szüleink megsejtsék miben is mesterkedünk. Nem akarom elveszíteni a bizalmukat, mert azért mégis csak a szüleim, akik túl lemaradiak a korral szemben, ezért rögeszméjükké vált, hogy mellettem egy rendes, odaadó férfit láthassanak. Erre a szerepre pedig Adam a legalkalmasabb szerintem.
- Abba a szerepbe, ahol kedved szerint csókolhatsz meg következmények nélkül. - Egészen közel hajolva hozzá szinte már ajkaira suttogtam szavaimat, hogy csak mi ketten legyünk fültanúi az itt elhangzottaknak.
- Van egy tervem, amolyan ráadás előadás, ha nem lennénk hitelesek nekik. Neked csak annyi dolgod fog lenni, hogy a desszert előtt utánam jössz a konyhába mikor anyám az első remekművével kisétál hozzátok. - Szintén suttogva közöltem vele, de már eltávolodva a "veszélyes zónából". Mindent megfogok tenni annak érdekében, hogy egy párnak lássanak minket szüleim, nincs más választásunk mindent bele kell adnunk és én roppant elszánt vagyok, képes vagyok elmenni a végletekig.
- Nincs is más választásunk, rendben kell lenni mindennek. - Inkább magamnak próbáltam bebeszélni ezt, hiszen Adam már úgyis tisztában van ezzel. Sikerülnie kell!
- Te pedig vedd elő a legszebb mosolyodat nekik. - Ahogy kért mosolyogni kezdtem, próbáltam nem erőltetettnek látszani, pedig most inkább sikítani van kedvem, mint szüleim előtt jó pofizni. Mély levegőt vettem és Adammal együtt beléptünk a nappaliba.
- Anyu, apu szeretném nektek bemutatni Adamot. - Mindketten meglepett arcot vágtak, de erősen próbáltak leplezni. Mindketten felpattantak és felénk indulva bemutatkoztak az én drága barátomnak.

Tárgy: Re: Adam & Blanca 13.09.13 14:31

- Hát nézd, eléggé furcsán venné ki magát, ha emiatt felképelnél a szüleid előtt. - Én ezzel tényleg csak annyit szeretnék elérni, hogy ne érezze annyira feszélyezve magát ha a szülei előtt fogom megcsókolni, mert észre fogják venni ha vonakodik. Az hogy ma este miként fogunk szerepelni az nem csak rajtam áll vagy bukik, hanem ez úttal kettőnkön. Én csak neki próbálok segíteni, ahogyan tudok. Tehát megteszem, amire megkért, de ha ezen felül Ő mégis feszélyezve érzi magát néhány elcsattanó csóktól, mi több egy férfi közelségétől, azon nem tudok változtatni néhány óra alatt. Nem arra vállalkoztam, hogy csodát teszek, mert akkor ha ez sikerült volna, akkor most engedély nélkül csókolhatnám meg.
- Nem volna jobb ha előbb talán beavatnál, én pedig rábólintanál? - Tudom, hogy igen csak időszűkében vagyunk már, de nem mindig viselem túl jól a meglepetéseket. Talán nem lesz a tetszésemre, se a kedvemre vagy csak egyszerűen nem úgy fogok reagálni rá, ahogyan elvárná. Gondolom mondanom se kell, hogy azzal mindent tönkretennénk. Plusz ha ezt nézzük, hogy mi ma figyelmesen átbeszéltünk minden egyes momentumot, még próbaként meg is csókoltam, akkor talán nem most kellene elkezdenünk a titokzatoskodást. Nem túl időszerű.
- Az udvarias mosolyomat... - Amelyik nem hasonlít egy nyálgéphez, mégis tisztelettudó. Nem kimondottan szeretek vigyorogni és hülyének látszani. Szóval, nem igazán tudom melyik a legszebb mosolyom. Még sosem teszteltem tükör előtt. Bár a nők szerint biztosan van, még ha nem is mindig tudom hogyan csinálom. Nekem az is bőven elég ha a nők előtudják idézni és még tetszik is nekik.
Szerettem volna kifejezéstelenül viselkedni, amíg nem látom magam mégis mire kell számítanom. Ami azt illeti tényleg nagyon meglepődtek, én pedig akaratlanul is elmosolyodtam.
- Üdvözlöm Mr. Campbell, Mrs. Campbell... - Először a virágot nyújtottam át Blanca édesanyjának majd az üveg italt az édesapjának. Éppen ahogy számítottam is rá gondosan megforgatta a kezében majd figyelmesen elolvasta ami az üveg címkéjén szerepelt majd elismerősen bólintott egyet. Tudtam. Most már csak arra várunk, hogy Blanca is megtekintse mit rejt a kis ékszeres dobozka.

Tárgy: Re: Adam & Blanca 17.09.13 13:33

Értem én, hogy miért teszi azt amit, de neki is meg kellene értenie, hogy az én életemben mostanában nem megszokott dolog, hogy egy férfi csak úgy váratlanul megcsókol. Ezért is lepődtem meg annyira, igaz nem először művelte ezt velem a mai nap folyamán, de akkor is váratlanul ért. De ha legközelebb is megteszi velem - és muszáj megtennie a látszat végett - akkor megpróbálok nem meglepődni, sőt azon fogok lenni, hogy azt a látszatot keltsem mennyire élvezem a vele való csókolózást, mert valójában nem csókol rosszul.
- Nem! Itt pont az lesz a lényeg, hogy nem tudsz semmiről és az alakításod végett ezt a kis információt el kell előled hallgatnom, de ígérem nem esik bántódásod. - Terveim szerint majd anyám előtt fogunk lebukni és Adamnak nagyon meg kell lepődnie ezen, de anyu még tőle is jobban meg fog lepődni, ahogy majd nekem is el kell játszanom a ledöbbent, zavarba jött szerepet.
- Végre megismerhetjük a lányunk jóképű udvarlóját.- Próbáltam nem meglepetten nézni anyámra, durván hízelgőnek találtam a reakcióját.
- Add ide, majd vízbe teszem a csokrokat. - Ki is vette a kezemből a csokrot és már meg is indult, hogy keressen vázákat a két csodaszép csokornak. Apu idő közben pedig letett az italt az asztalra és leült, valószínűleg majd vacsora után tervezi kibontani, hogy együtt iszogasson Adammal. Ettől félek a legjobban.
- Azt hiszem meg kell még néznem mit is kaptam tőled. - Mert még nem lestem bele az ékszeres dobozkába, szemem sarkából láttam, hogy anyám vissza tért a szobába, én pedig pont akkor nyitottam ki az észérésdobozt, amiben egy csodálatos nyaklánc volt.
- Ez gyönyörű. - Biztosan nem lesz a szüleim előtt elég egy sima köszönöm, ezért most én voltam az aki a csókot kezdeményezte. Magamhoz ölelve hosszan csókoltam, majd mosolyogva húzódtam el tőle, hogy feltegyek neki egy kérdést.
- Segítesz? - Nyújtottam felé a nyakláncot, hogy ha már ilyen szép ajándékot kaptam tőle, akkor az már természetes, hogy viselni is fogom.

Tárgy: Re: Adam & Blanca 28.09.13 1:50

- Blanca, kezdek félni tőled... - Csak mert tényleg fogalma sincs előlem titkolt szándékai felől. Mégis miféle aljas húzásra készülhet... Azért lehetnének sejtelmeim, elképzeléseim, de semmi. emlékeim szerint még csak utalásokat sem tett a dologra, bármiről is legyen szó. Nincs ínyemre, hogy tényleg nem akar beavatni, de így egész biztosan megfogok lepődni, csak nehogy a végén balul süljenek el a dolgok. Mert így egyikünk sem tudhatja biztosan hogyan fogok reagálni az eseményekre. Nem szívesen mondanám ezt, de egyáltalán nem biztos, hogy úgy ahogy elvárná tőlem. Ő is csak remélheti, bízhat abban, hogy minden az elképzelései szerint fog majd alakulni. Én pedig abban bízom, hogy nem fogom akaratlanul is keresztül húzni a számításait. Mert az talán egyelőre volna a teljes kudarccal na és persze elbukással. Amit most mi szeretnék a legkevésbé. Mert ma tényleg mindent megfogok tenni azért, hogy elbűvöljem a szüleit, azért viszont nem hibáztathat ha túlságosan is megkedvelnek. Ami magában még nem gond... De a továbbiakról neki kell gondoskodnia.
- Köszönöm. Ez igazán kedves. Én pedig most már bizton állíthatom, hogy tudom ki után lett ilyen elragadó egy szem lányuk. - Hát persze, hogy az édesanyja után, de gondolom ez elég nyilvánvaló. Azt hiszem ma este egy jó időre kifogom bájologni magam és a közeljövőben egész biztosan nem fogok semmi ilyesmire vállalkozni, hacsak valami csoda folytán annyira jól nem éreznénk magunkat a vacsora alkalmával, de maradjunk csak a jelenben. Ugyanakkor nem zárnám ki semminek sem a lehetőségét. Szimpatikusak... Legalábbis amíg tudom, hogy mit akarnak, mit várnak tőlem. De egyébként is kedvem embereknek tűnnek.
- Remélem jól választottam. - Azért annyira nem ismerem még az ízlését, hogy biztosra vegyem, de bíztam magamban és a megérzéseimben. Ennél kevesebbel meg sem jelentem volna. Mert legjobb tudomásom szerint így illendő. Nekünk pedig ma az a célunk, hogy minden létező, elképzelhető pontban megfeleljük mint egy pár. Engem azért nem annyira lepett meg a csókkal, mint én őt korábban. Számítottam rá, hogy almi ilyesmi fog következni. Most még nem igazán érzem magam zavarban és ez maradjon is így. De amint látni fogom rajta, hogy feszélyezve érzi magát, az rám is kihatással lesz. Mert onnantól nekem kell majd gondoskodnom arról, hogy ez másoknak ne tűnjön fel.
- Oh hogyne. Persze. Csak egy pillanatot várj. Had segítsek... - Elvettem tőle a nyakláncot majd a háta mögé kerültem finoman eligazítottam a haját és felhelyeztem a nyakláncot. Bekapcsoltam majd kis léptekkel a tükör elé irányítottam, hogy ő maga is láthassa, ne csak mi csodálhassuk milyen gyönyörűen áll...
- Elragadó vagy kislányom, mint mindig. - Hm, egy apa mi egyebet is mondhatna a lányának? Egy apa csak annyit szeretne, hogy a lánya boldog legyen valaki jobb ember mellettem, mint ő maga volt. Általában.
- Nos, akkor talán ne várassuk meg a vendégünket. Üljünk is asztalhoz. - Kitűnő gondolat. Már látom is, hogy mi igen jóban leszünk. Gondolom vacsora után majd felbont egy üveg pezsgőt, bort vagy lehet, hogy mi valami töményebbel fogunk indítani.

Tárgy: Re: Adam & Blanca 28.09.13 7:01

Szerintem mindent megbeszéltünk amit meg kellett. Most már csak annyi dolgunk van, hogy élőben is kipróbáljuk magunkat. Nem lehet nehéz megtéveszteni őket azzal, hogy eljátsszuk nekik, hogy mi egy pár vagyunk. Végül is mennyi dolgunk van? Csak kedvesnek kell lennünk egymással és mosolyogni idiótán és néha egy-egy csók is csattanjon el azért a hatás kedvéért. Nos, azt hiszem ez tökéletesen kivitelezhető fog lenni. Nem hinném, hogy lámpa lázas fogok lenni a saját szüleim előtt, maximum attól félnék, hogy Adam közeledésére nem úgy reagálnék, ahogy azt kellene, de majd megpróbálok nem kitérni csókjai elől.
- Akkor lesz igazán félnivalód ha nem minden a terveink szerint fog haladni. - Ez a kis magán akcióm szerintem sikeresen fog lezajlani Adamé a főszerep, de szerintem remekül tud majd rögtönözni és számításaim szerint anyám fog minket úgymond rajta kapni. Ha pedig teljes bukás lenne a kis cselszövésünk akkor sem tudnék rá haragudni, hiszen képes volt arra, hogy eljátssza a barátomat.
- Oh, milyen kis imádni való. - Anyám teljesen lázba jött attól, hogy Adam bókolt neki. Jesszusom, ez teljesen kínos! Jó, persze anyám a korához képest nincs olyan rossz formában, de azért mégis csak fúj. Viszont cuki, hogy engem is szépének tart, de ezt már eddig is tudtam, de azért jót tesz a női hiúságomnak.
- Nem tudom elmondani mennyire tetszik. Ez tényleg gyönyörű, nagyon eltaláltad az ízlésemet. - Ez meglepő is volt, hiszen nem ismer olyan rég óta és eléggé válogatós vagyok és neki mégis sikerült egy olyan nyakláncot kiválasztania amit már most imádok. Talán csak szerencséje volt a választást illetően, vagy tényleg figyelt rám és valamikor megemlítettem mit is szeretek, más okot nem tudok erre. Viszont ha véletlen lenne akkor elég különös véletlen. Vagy csal Adamnak és nekem nagyon megegyező az ízlésünk.
- Így, hogy rajtam van még gyönyörűbb. - Végig simítottam a nyakláncom ami már a nyakamba került Adam jóvoltából. Csak ott álltam a tükör előtt és gyönyörködtem benne, tényleg annyira tetszik, hogy még a látványától is nehezemre esett elszakadni, de apu szavai vissza zökkentettek a valóságba és vissza az eredeti tervünkhöz.
- Köszi apu. - Mostanában kezd vissza állni a jó viszony a szüleimmel és ha ezt a vacsorát lebukás nélkül túléljük talán nem is lesz mostanában puskaporos a hangulat közöttünk.
- Készülj fel a vallatásra. - Nevetve mondtam Adamnak mikor mellé lépve karjába karoltam, hogy induljunk el az ebédlő felé végre és üljünk asztalhoz, ahol valószínűleg megbombáznak minket a kérdésekkel.

Tárgy: Re: Adam & Blanca 04.10.13 0:32

- De most őszintén... Kezdek tartani ettől a fene nagy elszántságodtól. Most már titkolózol is előttem. - Mondhatom nem szép dolog sőt, nagyon csúnya. De mégis csak eltörpül a hazugságaim mellett, ez kétségtelen. Mert nekem nem kizárólag csak ma este kell megjátszanom magam, hanem mindig. Teljesen mindegy, hogy előtte vagy a szülei előtt, akkor is hazudok. Váltig azt állítom, nem több ez mint egy szívesség, hogy nem több ez mint egy barátság. Számomra ez mindig több volt pusztán barátságnál. Amit teszek, azt nem egyedül érte teszem. Tényleg szerettem volna alkalmat keríteni arra, hogy megismerkedjem a szüleivel, de azért nem egészen így terveztem. De innen már tényleg nincs visszaút. Le kell nyűgöznöm őket majd elhitetnem velük, hogy nem vagy olyan férfi, mint a legtöbb. Nem, mert sokkal aljasabb vagyok... Őz is csak kihasználom, amivel csakis is önmagamat bántom. És bevallom fogalmam sincs mi értelme van ennek. De nem akarok egy olyan holnapot az életemben, amelyben Ő már nem szerepel. Hogy ezért mi mindenre vagyok képes? Mindenre. Bármire. Akármire. Mert valljuk be most sem kellett túl sokáig győzködnie. A szüleivel pedig még könnyebben fog menni. Jelen helyzetben nem igazán tudnám mihez hasonlítani magam, ami elég mocskos lenne...
Komolyan mondom, hogy mindjárt zavarba jövök. Azért ugye még nem pirultam el? Kínos lenne. Milyen kis imádni való? Olyan kis édes. Az édesanyjával könnyebb dolgom volt, mint hittem volna. Vele már lefogadom, hogy nem lesznek problémáink. Még ha volnának is kételyei, akkor is elakarja majd hinni nekünk, hogy mindaz amit látok nagyon is igaz. Még akkor is ha nem értek egyet a módszerrel, akkor sem tehetek semmit. Bár ezek az emberek nem ezt érdemelnék. Mert ha az anyám még élne, akkor én is biztos jobb emberré váltam volna és nem akarnék mindenkit csak becsapni, magamat is beleértve.
- Pedig nagyon tartottam attól, hogy végül nem fog illeni hozzád. De ahogy megláttam tudtam, hogy ezt akarom neked... - Ez mondjuk igaz. Nem kínlódtam órák hosszát az ajándékvásárlással. Pedig eleinte azt gondoltam, hogy maga lesz a poklok pokla. Hogy semmi olyasmit sem fogok találni, ami véleményem szerint elég jó lenne neki, valamint esetleg nekem is tetszene. Ami csak úgy megragadná a tekintetemet. Aztán valahogy mégis csak megtörtént. Meglepő módon, amint megláttam Blanca jutott eszembe róla. Szinte mintha már viselte volna.
- Te vagy a gyönyörű, a nyaklánc pedig csak egy kiegészítő. - Elképzelésem sincs mi üthetett belém, de azért valljuk be, hogy jól csinálom. Furcsán jól alakítom a szerepemet. Úgy tartják, hogy egy hazugság csak úgy lehet igazán hiteles, ha Te magad is elhiszed. Nos, én elhiszem.
- Lefogom taglózni őket. - Jegyeztem meg egészen halkan felé fordulva. Az ebédlőben úriemberhez méltóan kihúztam neki a széket majd betoltam és helyet foglaltam mellette.
- Na és mond csak fiam, mivel foglalkozol? - Blancanak teljesen igaza volt. Máris kezdetét veszi a mi kis játékunk, most már élesben. De most mégsem tudok hazudni, mert azzal önmagamat hazudtolnám meg.
- Biztonsági őrként dolgozom a helyi fegyházban. De ez egy hosszú történet és ennél azért bonyolultabb... Évekkel ez előtt betörtek az otthonunkba, aminek alkalmával az édesanyám életét vesztette. A tettest ugyan elkapták, de nekem ez mégsem volt elég. Nem hozta vissza az anyámat. Semmivel sem lett jobb vagy könnyebb. Úgy éreztem tartozom annyival magunknak, hogy ha már megkeserítette a családunk életét, akkor az a legkevesebb, hogy én pokollá teszem az övét. - Ez az igazság. És tudom, hogy nem fognak elítélni miatta, mert nem tehetik meg.

Tárgy: Re: Adam & Blanca 04.10.13 7:08

Ha már Adam nagyon jól alakítja a barátom szerepét, akkor most úgy teszek, mintha tényleg egy pár lennénk és szépen kioktatom.
- Édesem, egy kapcsolatban mindig vannak titkok, mert az sosem jó megoldás, ha mindent elmondunk a másik félnek, hiába is állítja azt, hogy mindent tudni szeretne rólad, valójában ez sosincs így. Mert vannak olyan dolgok, amiket jobb nem tudni. Nos, ez is egy olyan dolog, de nem sokára akaratlanul is szembesülni fogsz vele. - Nem feltett célom az, hogy megijesszem vagy bármi, csak szerintem tényleg jobb ha ebbe most nem avatom bele. Kell, hogy nagyon is meglepődjön anyámmal együtt, azért érdekelne melyikük fog jobban ledöbbenni. Persze az is kell, hogy Adam hajlandó legyen arra amit elterveztem, de eddig is olyan segítőkész volt velem szemben, hogy szerintem ebben is a segítségemre fog lenni.
- Ilyen szép ajándékot még egyetlen egy férfitől sem kaptam még. - Gyorsan apámra néztem zavart mosolyommal arcomon. - Bocsi apu. - De csak legyintett egyet, nem úgy nézett ki, mint aki megsértődött volna attól, hogy Adam ajándékát ennyire csodálatosnak találom. Tényleg megdöbbentő, hogy ilyen kis idő után ennyire kiismert és tudja, hogy mi tetszene nekem. Nem akarok hinni a véletlenekben, szóval biztos azért tudott így lenyűgözni, mert olykor képes rám figyelni, nem mint a legtöbb férfi. Adam igazán jó barát, na meg színész is.
- Köszönöm édesem, de ne akarj zavarba hozni. - Gyengéden végig simítok arcán, természetesen mindvégig rá mosolyogva, nem felejthetem el, hogy apám kémlelő szemei minden egyes pillanatban ránk szegeződnek. Nem lehetek vele túl távolságtartó, tartani kell a kapcsolatunk illúzióját és nagyon fontos a látszat. Ami pedig a faggatásunkat illeti őszintén reméltem, hogy le is siker őket taglózni, eddig nagyon jól haladunk szerintem, csak tartjuk ezt a szintet és nem lesz gond.
- Kezdődik a faggatás. - Beletörődve sóhajtottam fel, mintha senki sem figyelne rám, szüleim teljesen Adamra koncentrálnak, talán még egy lámpa hiányzik amik a vallatásoknak használnak, na meg pár kínzó eszköz a hatás kedvéért.
- Édesem ezt még sosem mondtad. - Én voltam az első aki képes volt megszólalni, mert láthatóan meglepett mindenkit ez az őszinteség és tragikus múlt, anyám csaknem el is sírta magát. Ilyenkor nem is nagyon lehet mit mondani, ezért is inkább csak a kezére csúsztattam a kezemet és megszorítottam biztatóan. Ami pedig a vacsora többi részét illeti egészen kellemes volt miután elfogyasztottuk az előéltet és a főfogást. Adam nagyon dicsérte anyám főztjét, apámmal is szépen szót értett, szóval semmi okom sem lehet a panaszra.
- Segítek a desszertben. - Mivel nem beszéltünk meg konkrét jelet és nem akarok abban reménykedni, hogy nem felejtette el azt amit beszéltünk az imént, ezért finoman bele rúgtam az asztal alatt, ezzel is tudtára adva, hogy indul az akció. Fel is keltem az asztaltól és elindultam a konyhába. Anyám lelkesen díszítette a tortát, én pedig felültem az asztalra és figyeltem mit művel miközben várakoztam az én remek álbarátomra.
- Na végre! - Pont jókor érkezett meg, mikor anyám kiment a tányérokkal az ebédlőbe, ezért csak kettesben maradtunk.
- Csak engedd el magad és legyél meggyőző. - Egészen felhúztam combig ruhámat, közben egyik kezemmel Adamot nagyon közel húztam magamhoz, annyira hogy lábaimat dereka köré tudjam gondtalanul fonni. Egyik kezét megfogva csúsztattam combomra.
- Tegyél úgy, mintha élveznéd, hiszen anyámnak is azt kell látnia, hogy nagyon élvezzük. - Meg sem vártam, hogy válaszoljon, mert időszűkében vagyunk és bármikor kaphatunk társaságot, ezért egyszerűen megcsókoltam, szenvedélyesen és hosszan, egészen addig míg anyám be nem toppant és meg nem látott minket.
- Talán ezt nem itt kellene. - Oh, dehogy nem, ezt pont itt kellett és pont úgy, hogy lássa. Azt hiszem nagyon is meggyőzőek voltunk.
- Már itt sem vagyunk. - Ha Adam hátra lépett tőlem, akkor lejöttem az asztalról és vissza mentem vele az ebédlőbe. Biztosra veszem, hogy anyám nem újságolja el azonnal a látottakat, de akkor áradozni fog arról minek is volt a szemtanúja, ha apámmal kettesben maradnak.

Tárgy: Re: Adam & Blanca 11.10.13 16:49

- Rövidebben sose akarjuk egymást teljesen megismerni. - A legtöbben csak azt hiszi illetve szeretnék azt hinni, hogy már mindent tudnak a partnerükről, hogy már megismerték, sikerült kiismerniük egészen, hogy már tudják mit miért tesz. Igen, a legtöbben erre vágynak majd mikor megkapják, amit akarnak akkor következnek az egyre hangosabb és hosszadalmasabb szóváltások, a nézeteltérések, egymás okolása, hibáztatása, a vádaskodások a titkolózások miatt majd végül a bizalmatlankodás, a bizonytalankodás és végül a könnyes vagy kevésbé könnyes a búcsú. A szerelem elmúlik a csalódottság érzete megmarad. Pontosan ez az amit sosem akarok megtapasztalni. Legalábbis nekem ez már túl sok. Egyébként is eltudom dönteni, hogy melyek azok a dolgok, amelyeket megszeretnék osztani a barátnőmmel valamint azt is megtudom határozni hogy melyekről jobb nem tudnia. Meglehet, hogy még koránt sem tudok mindent róla, sőt ez egész biztos, mégis úgy érzem, hogy már eleget tudok és ennél többet talán nem szeretnék.
- Bízom benne, hogy még nagyon sokáig én vehetem neked a legszebb ajándékokat a születésnapod alkalmából. - Nem beszélve persze a többi jelentős és számmora jelentéktelen ünnepről, ami viszont egy nő számára mindig fontosabb, épp ezért nem ajánlatos megfeledkezni róla. De most egyelőre jobb szeretnék a jelenben maradni és kiválóan alakítani a szerepemet, vagyis csak annyit tenni, amennyire megkértek és lehetőleg nem többet annál, mint amennyi feltétlenül szükséges.
- Igazán nincs félnivalód. Megoldom. Tényleg. - Egyelőre még okot sem adtam arra, amiért ne bízhatna meg bennem. De miután szembesül a valósággal többé egész biztosan nem fog, tehát ezt kellene kijátszanom valahogy, hogy elkerüljem az elkerülhetetlent. Ezt a forgatókönyvet viszont már ismerem. Jól tudom, hogy mit szeretnének tőlem hallani, azt is hogy mit már kevésbé, azt is hogy mit ne mondjak még véletlenül sem... Egy idő után ebbe is belelehet tanulni. Oktatni kellene.
- Tudom. Nem szeretek erről beszélni. - Fordultam felé nem csak megjátszott komolysággal. Erről tényleg nem szívesen beszélek. Nem azért nem említettem soha, mert nem tartottam fontosnak... De úgy vélem, hogy mindenkinek olyan emléke, ami érzékenyen érinti mikor szóba kerül. Ezért hacsak lehet nem beszélek róla. Magánügyként kezelem.
- Ha megbocsát egy percre... - Keltem fel az asztaltól, hogy meginduljak a konyha felé, mert azt hiszem egyértelműt jelét kaptam annak, hogy jelenésem van.
- Mit művelsz? - Értetlenül néztem rá. Nem arról van szó más körülmények között nagyon is a tetszésemre lenne a jelenlegi helyzet, csak hogy ez úttal semmi jót sem sejtek. De nem kockáztathattam meg, hogy éppen ezzel a közjátékkal bukjunk le, így belementem és megcsókoltam. Fogalmam sincs mennyire alakítottunk hatásosan, de azt hogy mennyire élveztük valójában azt csakis kizárólag mi tudhatjuk. Az édesanyja pedig csak annyit látott, amennyit kellett. Nem többet...
- Oh, igaza van. Elnézést asszonyom... - Csak gratulálni tudok mindehhez. Hátrébb léptem majd szótlanul visszaültem az asztalhoz. Most már egészen biztos vagyok, hogy nem lesz következő alkalom, mert előtte elásnám magam jó mélyre, hogy kikaparni s tudjanak majd.

Tárgy: Re: Adam & Blanca 19.10.13 11:48

Szavaira csak bólintok egyet, mert azért jó ha pár dolgot mégis tudunk a másikról, de azért tényleg minden szennyesünket mégsem kellene egymás előtt kiteregetni. Ezért sem tartok neki arról beszámolót, hogy eddig hány nővel voltam és milyen viszonyom is volt velük pontosan, ezért tőle sem várom el azt, hogy ilyenekről nekem beszámolót tartson. Egyrészt azért mert ezekhez semmi közünk sincsen, másrészt pedig ténylegesen nem alkotunk egy párt, ezért még szép, hogy lehetnek egymás előtt titkaink.
- Ebben én is bízom. Remélem még nagyon sokáig együtt leszünk. - Mivel apám még mindig mindent hallhat, azért mondtam ezt így, de valójában arra akartam célozni, hogy remélem nagyon sokáig meg fog maradni közöttünk ez a baráti szál. Adam férfi létére nagyon is lenyűgöző, ilyen példánnyal még nem is találkoztam, kedves, oda figyel rám és az ízlése is nagyon jó, pont tökéletes erre a szerepre. Persze ezért nagyon sokkal fogok neki tartózni, mert hajlandó volt kisegíteni és tényleg nagyon értékelem, hogy ennyi mindenre képes értem.
- Rendben, tán csak sikerülni fog. - Ezt már viszonylag halkabban osztottam meg vele, hogy csak Adam hallja. Azért mégis van félnivalóm, mert szüleim most melegítenek be és még csak most következnek azok a bizonyos kérdések, amiktől lehet, hogy a falra fogok mászni. Mégis remélem, hogy nem lesznek annyira faggatózó kedvükben, mert ezzel engem is kínos helyzetbe hoznak és szerintem Adamot is.
- Ezt meg tudom érteni. - Valamiért mégis olyan együtt érzően csúszott kezem a kézfejére, nem is tudom, csak jelezni akartam neki, hogy itt vagyok mellette, vagy valami hasonló. Nem lehet könnyű ilyen élmény után talpra állni és élni tovább az életet. Adam pedig egy erős férfi, ezért sikerült neki.
- Azt, amibe nem akartalak beavatni. Csak legyél meggyőző. - Túlságosan élveztem és ettől az egésztől kezdtem magam rossz embernek érezni, mert csak kihasználom, én pedig még élvezem is az egészet. Talán ha anyám nem lépett volna be az ajtón le sem álltam volna a csókolásával. Nem tudom mi ütött belém, de abban a pillanatban nagyon is vágytam arra, hogy keze combomon feljebb merészkedjen. Még ha akarnám sem tudnám megmagyarázni ezt a vágyat, amit bennem keltett.
- Most haragszol rám? - Mikor vissza ültünk az asztalhoz, akkor suttogva kérdeztem meg tőle. Nem akarok ez miatt rosszban lenni vele, de tényleg szükség volt erre a kis magán akciómra, ahhoz, hogy ne kezdjenek el gyanakodni. El kell hinniük, hogy mi együtt vagyunk.

Tárgy: Re: Adam & Blanca 23.10.13 20:35

- Nos, ebben az esetben remélem elég meggyőző voltam. - Mert többet egész biztosan nem lesz rá példa. Így nem... Nem kellett volna belemennem ebbe az egészbe, mert mindenkit csak félrevezetek beleértve magunkat is, nem csak a szüleit. Nekem pedig egész álló este vissza kell fognom magam, sőt az éjszaka folyamán is, mert abból, hogy az udvarlója szerepét játszom arra tudok következtetni, hogy az éjszakát is együtt fogjuk tölteni. Bár lehet inkább kibérelném magamnak a kanapét, még akkor is ha veszettül kényelmetlennek találom és utálok rajta aludni. Elég meggyőzőek voltunk azt hiszem. Apuci szeme fényét taperolni kezdtem a saját házában a konyhapulton az édesanyja szeme láttára. Briliáns. Ehhez az elgondoláshoz csak gratulálni tudok, komolyan. Én jobb szerettem volna tisztességesen játszani, de a barátnőm érezhetően jobban kedveli a mocskos módszereket. Meg nem mondtam volna, hogy erre vágyik, de ugyanakkor igazán szólhatott volna erről előbb is, hogy tudjak hogyan viszonyulni a dolgokhoz, mert ez a húzása nagyon nem volt az ínyemre. egyébként is mondtam, hogy minden sínen van. Nem rétem minek kellett magán akciózni is mindennek a tetejébe. De ha már ennyire szereti a kezében tartani az irányítást, akkor talán nem engem kellett volna felkérnie erre a feladatra, mert nyilvánvalóan nem egyezik meg az elképzelésünk a végrehajtásáról.
Eleinte úgy gondoltam, hogy inkább megtartom magamnak a véleményemet. Először is mert nem akartam ebből ügyet csinálni. Másodszor, mert mások is hallják ezt a beszélgetést. De egyébként is szerintem látszik rajtam, nem volt épp a kedvemre a dolog. Tehát szerintem mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy valami nincs rendben közöttünk. Ismételten csak gratulálni tudok. Frappáns bemutatót tartott. Igazán nagyon lényegre törő és célravezető volt.
- Igen, most nagyon haragszom rád. Mit szólnál mondjuk egyben egy stílusos szakításhoz is. Mert ha most ténylegesen a barátnőm volnál hát egész biztosan az a jelenet következne. Milyen szerencse, hogy nem vagy az. Többet ne csináld ezt... - Nem szeretem mikor irányítani próbálok és az efféle meglepetésektől is szeretek tartózkodni. Attól, hogy férfi vagyok még megválogatom, hogy kivel, mikor, hol és hogyan kívánom rendezni a dolgaimat és a ma este programomban nem szerepelt a konyhapultos eset. Különösen mert jól tudom, hogy ez is csak a terve része volt,hogy minél nagyobb sikert érjen el a szülei szemében. Nem rólunk szólt. Csakis róla. Rövidebbre fogva keresztül húzta a számításaimat, méghozzá nagyon csúnyán. Nem éppen tőle vártam volna, hogy majd keresztbe tesz nekem. Több volt ez mint váratlan. De az a helyzet, hogy túlságosan önzőek vagyunk mindketten. Ezt pontosan most bizonyította be. Mert arra nem gondolt, hogy esetleg nekem nem lesz az ínyemre, amire készül. Más körülmények között nem is kétséges, hogy kapva kaptam volna az ajánlaton... És mintha csak magammal találtam volna szemben magam.
- Tudod egyáltalán nem kellene ezt csinálnod és a legkevésbé velem. Mert ha az anyám még élne biztos nem akarnám átverni minden áron. Különösen mert idővel úgyis ráfog jönni, mindketten. - Ha most tehetném fel kelnék az asztaltól, de még mindig itt vagyok, miatta. Nem magam miatt csinálom. Engem már csak egyszerűen bosszant ez az egész.

Tárgy: Re: Adam & Blanca 04.11.13 10:21

Most már tudom, hogy nem kellett volna ezt tennem, vele nem! Adam csak segíteni próbál nekem, én pedig nem ismerem a saját határaimat, ezért feszegetem őket, egészen addig még pár ilyen alattomos húzás után elege nem lesz belőlem és faképnél nem hagy. Én csak biztosra akartam menni, mert annyira szeretném, hogy szüleim elhiggyék azt, hogy egy pár vagyunk, hogy képes vagyok a cél érdekében bármit és bármit feláldozni. Most pedig Adamre esett a sor. Biztosra veszem, hogy más körülmények között egészen biztosan élvezte volna, hogy azt akarom, hogy ezt tegye velem, de ugye a mi esetünkben azért egészen mások azok a bizonyos nézőpontok.
- Igen, meggyőző voltál. - Már oda lett az eddigi magbiztosságom, mert őszintén belül az a fránya hang nem hagy nyugodni. Annyira lelkiismeret furdalásom van a történtek után, hogy azt el sem tudom mondani, de ami a legrosszabb az egészben, hogy mégsem tudom bánni, mert élveztem, hogy hozzám ért, ahogyan megcsókolt. Mi lett velem? Már régen nem éreztem ilyesmit, főleg akkor nem ha egy férfiról volt szó. Ez pedig teljesen képtelenség, mivel csak barátok vagyunk, persze ha az ilyen húzásaimmal el nem szúrom a baráti kapcsolatunkat.
- Na látod ezért nem járok férfiakkal, képes lennél még a kamu kapcsolatunkból is kidobni? - El sem hiszem, hogy tényleg ezt mondta nekem. Mert nekem nem akkora ügy az egész, szerintem kissé túlreagálja a dolgokat és azzal főleg megbántott, hogy szerencsésnek érzi magát azért mert nem vagyok ténylegesen a barátnője. Annyira rossz barátnő jelölt lennék, hogy nem kellek neki még egyetlen éjszakára sem, ameddig a színjátszásunknak vége szakad? Eddig ez volt életem legjobb születésnapja, de kezd rémálommá válni a kis tündérmesém.
- Sajnálom nem gondoltam bele, hogy neked ez hogyan fog esni. - Nem akarok vele veszekedni, ahogyan azt sem szeretném, ha beszámolót tartana arról a szüleimnek, hogy csak átverjük őket. Ez tűnt most a legjobb megoldásnak jelenleg aztán majdcsak lesz valahogy. Miután megettük a desszertet felpattantam a helyemről és arra hivatkozva, hogy mennyire fáradt vagyok megfogtam Adam kezét, hogy felkísérjen a hálószobámba. Persze ha nem szeretne akkor nem kell maradnia, viszont miután felértünk magunkra zártam az ajtót, hogy még véletlenül se tudjon megszökni, addig legalább is ne, amíg meg nem beszélem ezt vele, mert úgy érzem meg kell, hogy a kapcsolatunkat helyre rázzam.
- Tudom önző voltam az imént, ezért is érzem úgy, hogy tartozok azzal, hogy őszinte legyek veled. Mikor megcsókoltál úgy éreztem, mintha áramot vezetnének a testemben, ez az érzés pedig annyira különös és szokatlan volt számomra. - Vettem egy mély levegőt, majd folytattam mielőtt szóhoz juthatott volna.
- Szerintem abba kellene ezt hagynunk, mert nem tudlak úgy megcsókolni, hogy teljesen közömbös legyél számomra. - Nem arra szerettem volna célozni, hogy pár csók után teljesen belé habarodtam volna, csak arra, hogy ezzel le kellene állni, mielőtt még megtörténik a baj és többet kezdek el iránta érezni, mint barátság.

Tárgy: Re: Adam & Blanca 04.11.13 21:20

- Tudod mi ennek az egész helyzetnek a különössége? Te pontosan azért tartasz a férfiakkal való kapcsolattól, mert mindig csak csalódást okoztak neked. Oly annyira, hogy inkább elmenekülsz. De mi van abban az esetben, ha most én csalódtam benned? - Ennek a lehetőségéről nem meglepő módon eddig még nem beszéltünk. Gondoltam ezt már kevésbé tartotta valószínűnek. Én sem hittem, hogy valaha erre sor fog kerülni, mert a legnagyobb csalódást mégis csak az igazsággal tudta okozni, hogy bármi is történjék mindig kénytelenek leszek beérni csak ennyivel. Még akkor sem tehetek semmit, ha mindez a legkevésbé sincs a tetszésemre. Mert ebben az esetben, hogy én mit akarok az teljesen mindegy, amihez nem kimondottan vagyok hozzászokva. Ami pedig még inkább zavaró a számomra, hogy ez úttal én érzem úgy, hogy kihasználnak, ami már tekinthető újdonságnak is a számomra, mert eddig ilyesmire még nem volt példa. Valahogy mindig kitudtam játszani, hogy az események nekem kedvezzenek. ez viszont most egyáltalán nincs a kedvemre. Nem tetszik, hogy ilyen módon próbál meg játszadozni velem. De arra ne számítson, hogy túlságosan sokáig fogom engedni neki.
- Nem ok nélkül. - Csupán csak ennyi lett volna a válaszom, amivel úgy hiszem mindent elmondtam, amit csak akartam, amit csak lehetett. Ennél egyértelműbb már nem is lehetett volna. Nem lenne véletlenszerű, ha most ténylegesen összevesznénk, akár mint egy pár, akár nem. Most már ő is láthatja, hogy az iménti kis incidens mennyire nem volt a tetszésemre, amit nem is próbálok meg leplezni, ugyanis nem érdekel. Ez már nem az én problémám.
- Hát most már tudod. Engem már csak annyi érdekelne, hogy elégedett vagy a teljesítménnyel? - Elmondása szerint nagyon is meggyőző voltam, akkor pedig minden oka meglehet arra, hogy elégedett legyen. Én vele ellentétben ezt a mai estét nem tekintem sikeresnek, ellenkezőleg. Ráébredtem bizonyos dolgokra, amelyekre talán nem kellett volna. Amelyeket talán nem fogok elfelejteni, ahogy őt sem sikerült mindeddig még kiverni a fejemből.
- Te most félsz tőlem? Én nem tehetek arról, ami veled történt. Arról se feledkezzünk meg, hogy soha egyetlen ujjal sem értem hozzád, ha nem akartad vagy ha bántottalak vele. Arról sem, hogy ez az egész a te ötleted volt, a csók is... Most pedig félsz attól, hogy mi van ha valamit érezni kezdtél? Akkor elárulom neked, hogy az teljesen normális lenne. Mert bármit is teszel, attól legbelül még ugyanolyan nő vagy. Én pedig férfi. - Ezt ennél egyszerűbben nem lehet elmagyarázni. Így nem is okolhat emiatt. Ha pedig mégis elrontottuk volna a dolgokat, akkor mindketten hibásak vagyunk.
- Most pedig ne haragudj, de ki kell mennem rágyújtani. Ha fáradt vagy akkor nyugodtan feküdj le és aludj. Én is jövök nemsokára... - Valahogy kezd kicsit soknak bizonyulni számomra ez az egész egy napra. Mégsem hiszem, hogy túl jó látszatot kelteni az úgyszintén látszatkapcsolatunkról, ha most fognám magam és angolosan lelépnék. Így csak a verandára fogok kimenni, hogy remélhetőleg teljes békében és nyugalomban rágyújthassak egy szál vagy kettő cigarettára.

Tárgy: Re: Adam & Blanca 08.11.13 7:50

Azt hittem minden a legnagyobb rendben fog menni és nem lesz semmiféle problémánk, de a vacsora nagyon is jól zajlott le, eltekintve attól, hogy Adam kissé kiborult attól a kis konyhai incidenstől. Mindenre gondoltam csak arra nem, hogy neki hogyan fog ez esni, azt hittem sima ügy lesz, hiszen előtte is elcsattant közöttünk egy-két csók, habár akkor nem volt rám ennyire mérges. Most viszont, alaposan bele kell húznom ha azt akarom, hogy ne haragudjon rám a történtek végett.
- Mégis mi lenne? Megszakítanál velem minden kapcsolatot és soha többé nem keresnél? - Ez a legdrasztikusabb módszer ami hirtelenjében az eszembe jutott. Bár remélem, hogy ilyesmiről szó sincs, mindenki mindenkiben csalódik, ez már csak ilyen. Remélem hamar túl teszi magát az eseményeken.
- Minden úgy alakult ahogyan szerettem volna, mégsem vagyok elégedett. - Akkor lennék elégedett, ha nem egy hatalmas veszekedés szélén állnánk. Mindketten olyanok vagyunk, mint egy kitörni készülő hurrikán, de azért remélem nem hagyunk magunk után túl nagy pusztítást. Én nem akarok vele veszekedni, Adam ahhoz túl fontos a számomra.
- Inkább attól tartok, hogy ez az egész a barátságunk kárára fog menni. - Mi van ha tényleg többet kezdek el iránta érezni? Akkor csak kínoznám magam minden egyes alkalommal mikor a közelemben van, mert ez az egész annyira abszurd. Most pedig mégis egy férfi által éreztem olyasmit, amit még eddig ezelőtt még sosem tapasztalhattam. Ettől is félek, mégis mi az amit valójában érzek iránta?
- Rendben menj csak. - Hagyom hagy nyugodjanak le benne a kedélyek, addig gyorsan bele bújtam a pizsamámba, majd vártam és vártam arra, hogy vissza térjen, de olyan hosszúnak tűnt a várakozás, hogy végül kimentem utána az erkélyre.
- Megértem, ha most nem igazán szeretnél velem beszélni, de kérlek gyere be, eléggé hűvös van idekint. - Immár pizsamában léptem oda mellé, gyengéden vállára tettem a kezemet, még csak az hiányzik, hogy egy kis fehér zászlócskát is meglobogtassak előtte, mert ilyen későn nem szeretnék vele még ennél is jobban összekapni, valójában sosem szeretnék vele. Azt hiszem így érdekes éjszaka elé nézünk.

Tárgy: Re: Adam & Blanca 09.11.13 18:23

- Ha egyszer már nem lenne okom rá... - Akkor előfordulhat, hogy igen. De nem véletlenül nem fejeztem a mondatomat. Így azt gondolat, amit csak akar. Nekem pedig nem kell ezzel többet tovább foglalkoznom. Előbb-utóbb túl gyerekessé is válna a dolog. Mert nem hiszem, hogy valaha is egyik napról a másikra fogok vele megszakítani minden kapcsolatot és egész biztosan nem ok nélkül fog történni. Ahogyan azt is valószínűtlennek tartom, hogy éppen emiatt, ez vágná ki a biztosítékot nálam. Ahhoz ennél azért több kell, jóval több.
- Miért nem úgy tálaltad az egész dolgot, hogy tudjam mindent elfogsz követni annak érdekében, hogy az estéd az elképzelésed szerint alakuljon, valamint hogy ezért bármire képes vagy és nem számít milyen eszközökkel kell elérned a sikert? - Úgy minden sokkal világosabb és egyszerűbb lett volna. Én viszont már az első perctől fogva tudtam, hogy nem jó ötlet, mégsem, mondtam neked. Szóval akkor csakis magamnak köszönhetem? Én nem hinném. Meglehet kissé nagyon eltúlzom a dolgokat, de engem pedig ez nem érdekel. Nálam mindennek van feltétele...
- Ezt most nem értem. Elmagyaráznád? - Én tényleg nem értem. Nem is tudom elfogadni és úgy egyáltalán nem is akarom mindaddig, amíg rá nem kényszerülök. Addig nem fogom elengedni. Végleges biztosan nem. Viszont kérdéses, hogy meddig lehet ezt így tovább folytatni. Nem vagyok túlságosan hozzászokva ahhoz, hogy árat kelljen fizetnem ezért.
- Persze, hogy fázol. Ki sem kellett volna bújnod az ágyból. Nekem most valahogy nincs kedvem egy újabb jelenthez senkivel sem. - Sem vele, sem pedig a szüleivel. Én a részemről befejeztem, legalábbis nagyon szeretném. Úgy érzem megtettem, ami tőlem tellett. Neki köszönhetően talán kicsit is, mint akartam. De már ez sem számít. A lényeg, hogy megcsináltuk. A szüleinek pedig semmi okuk sincs a kételkedésre.
- Tudod nem most kellene elszúrunk. Menjünk... - Elnyomtam a csikket, bár inkább maradtam volna még kint egy kicsit a friss levegőn. Amíg keresztül haladtunk a nappalin, addig megfogtam a kezét a látszat kedvéért, mert még a szülei is ébren voltak. A lépcsőn felfelé is még a kezemet a derekára csúsztattam, de amint a szobájába értünk el is engedtem.

Tárgy: Re: Adam & Blanca 13.11.13 21:54

Belátom hatalmasat tévedtem azzal, hogy megtettem azt a bizonyos konyhás kis incidenst. Most már látom, hogy nem kellett volna ilyet művelnem vele, de én csak minél nagyobb hatást akartam tenni szüleimre, ezzel a kamu párkapcsolatunkkal.
- Miért most van valami okod rá? Én azt hittem, hogy semmi hátsószándékod nincs ezzel a baráti kapcsolatunkkal, erre ez most egészen máshogy hangzott, vagy csak én értettem félre? - Mert szerintem a barátságra nem kell semmi ok sem, most pedig mégis úgy érzem, hogy ha találna ellene egy jó okot akkor számunkra ennyi lenne. Vajon egy apró hibánál képes lenne megszakítani velem a baráti kapcsolatunkat, mennyit kell botlanom és mekkorát ahhoz?
- Azt hittem, hogy tudod mennyi mindenre képes vagyok a célom elérésében. - Ezt már csak lesütött szemekkel jegyeztem meg, mert tényleg rosszul érzem magam a történtek után. Túl csúnya húzás volt részemről erre rászedni, habár teszem hozzá, hogy Adam teljesen önszántából ment bele ebbe az egészbe, de szerintem nem is sejthette mire számíthat majd a mai este folyamán.
- Nem kellett volna téged megcsókolni és rászedni erre az egészre, mert ebből semmi jó sem sült ki. Sajnálom. - Megcsókolt, én pedig valamit elkezdtem abban a pillanatban érezni, de inkább rá szeretném fogni az izgulásra na meg arra, hogy attól tartottam, hogy anyám lekési a kis műsorunkat, de szerencsémre végül csak szemtanúja volt annak a bizonyos csóknak.
- Mára már befejeztük a színjátszást. Azt hiszem éppen elég volt ennyi belőle egy napra is. - Nagyon jól alakította a barátom szerepét, én pedig azt hiszem, hogy túlléptem egy bizonyos határt. Szeretném azt hinni, hogy nem tudtam mindent elszúrni ezzel a kis incidenssel, de szerintem mindent meg lehet normálisan beszélni.
- Most úgy őszintén azért haragszol rám, mert nem szóltam a kis magán akciómról, vagy azért mert szerinted csak úgy játszadozok veled? - Ezt már akkor kérdeztem meg, mikor már beértünk a szobámba és olyan távolságtartó volt velem szemben. Nem ehhez vagyok hozzá szokva és érződik is közöttünk a puskaporos hangulat.

Tárgy: Re: Adam & Blanca 14.11.13 10:37

- Honnan tudhatnám? Ha tudnám, hogy mit és hogyan értelmezel, akkor elejét vettem volna a dolognak. - De mivel nem láthatok a fejébe, ahogy a közeljövőbe sem így ez sem volt lehetséges. De azt mégis csak jobban szeretném tudni, hogy vajon mit tartogat nekünk a távoli jövő. Talán mindent, de az is lehet, hogy semmit. Akkor viszont utálnám magam, ha kiderülne, hogy teljesen értelmetlenül játszottam a jó fiút. Mi értelme lenne, ha egyszer sosem kapnám az érte járó jutalmamat? Nevezzük csak nevén vagyis önzésnek nem érdekel. Mindig is az voltam mikor akartam valamit. Most miért lenne másképp? Ez úttal kicsivel többet is megengedtem a megszokottnál vagy mint kellett volna.
- Igen. Ezzel már csak annyi a probléma, hogy hozzám hasonlóan önző vagy. Két önző ember pedig nem igazán alkothat jó párost. Te csak azt nézted, hogy neked hogy lenne a legjobb. Ezért nem hibáztathatlak. - Én is ezt tettem volna, bizonyára. Megtehettem volna már sokszor, hogy kihasználom, hogy visszaélek a helyzetemmel. Teljesen feleslegesen tartottam magam mindeddig rövid pórázon, int egy idiótát, mert most totálisan annak érzem magam. Mert hagytam, hogy valaki többet jelentsen mint egy éjszakát.
- Nem mond, ha nem gondolod komolyan. - Nocsak, nem véletlenül ebben is hasonlítunk. Nem tudnám már számon tartani, hogy hányszor kértem már bocsánatot úgy, hogy jó ha egy kezemen megtudom számolni mennyiszer is gondoltam komolyan. Még ha őszintének is tűnt volna, akkor is tudom, hogy továbbra is szükségesnek tartja, így a megbánása semmissé válik.
- Szerintem már az első perctől kezdve nyilvánvaló volt, hogy nem csak a barátod szeretnék lenni. Szóval nagyjából ahhoz tudnám hasonlítani az érzést mikor közölted velem a tényeket, mintha ott helyben tökön szúrtál volna. De mint egy jó fiú viselkedtem, pedig nem vagyok az. Bármelyik nőt akár már aznap az ágyamba csábíthattam volna és nem kérette volna magát ennyit. De túlságosan tetszettél ahhoz, hogy csak úgy engedjen, hogy kisétálj az életemből csak úgy egyik pillanatról a másikra, ahogy betoppantál. Azt hittem menni fog így ez a dolog. Már nem vagyok benne biztos. Talán hiba volt... Én nem vagyok az a vesztes típus, aki csak úgy engedi, hogy egy nő bolondot csináljon belőle, amikor neki kedve tartja. Te papolsz nekem, hogy csalódtál a férfiakban, mert azok csak mint egy játékszerrel úgy bántak veled. Te most mit csinálsz? Ne legyél nevetséges. - Azt hiszem mindent elmondtam. Most fog csak kiderülni, hogy a látszat mennyire csal, hogy az ártatlan lányka, akit mindenki csak bánt, fájdalmat, csalódást okoz neki nem is olyan ártatlan, mint ahogy azt állítja.
- Már nem egyszer sikerült megállnom a dolgot, de ma csakhogy nem rám másztál. Mégis mit vártál? - Férfi vagyok és nem az idiótábbik fajtából és nem is a homoszexuálisak táborát erősítem.

Tárgy: Re: Adam & Blanca 15.11.13 2:17

Hibáztam. Az emberek gyakran elkövetnek hibákat, abból tanulnak és van amit helyre is lehet hozni, én pedig nem érzem úgy, hogy ezt ne lehetne, mert szerintem nem tettem semmi megbocsájthatatlan dolgot. Elismerem ezt nem kellett volna és túlzás is volt, de mindent a látszat kedvéért tettem.
- Tényleg ennyire szörnyű lett volna az, amit tettem? - Mert ha jobban bele gondolok nem történt semmi polgár pukkasztó dolog, csak egy kis tapi, na meg csók úgy időzítve, hogy anyám mindennek szemtanúja legyen. Tinédzser koromban, mikor felfedeztem a szexualitásomat ennél azért jóval rosszabbnak is volt a szemtanúja, ezért szerintem nem csaptuk ki ezzel nála a biztosítékot.
- Te mit tettél volna a helyembe? Csak azt ne mondd, hogy nem biztosítottad volna be magadat. - Egyre jobban érzem úgy, hogy túl van tárgyalva ez az egész, hiszen tényleg nem történt semmi lényeges, tehettem volna vele rosszabbat is, de csak egy kis ízelítőt adtunk. Lefogadom különben is a szüleim most azt hiszik, hogy egymást nyaljuk-faljuk, pedig éppen próbálom magam vissza fogni, hogy ne fajuljon el még ennél is jobban ez a vitaféleség közöttünk.
- Azt hiszed, hogy nem gondolom komolyan? Adam, én tényleg sajnálom, hogy bele kevertelek ebbe az egészbe és azt is, hogy ennyire önző vagyok. - Nem elégedtem meg azzal, hogy rábólintott arra, hogy megjátssza, hogy egy párt alkotunk, pluszban még őt is kijátszottam a céljaim elérésében. De én már csak ilyen önző, manipulatív szörnyeteg vagyok, ha úgy tetszik. Végre Adam is megismerkedhet velem, az igazi énemmel, aki képes bárkin áttaposni ha a céljairól van szó.
- Szóval sosem szerettél volna igazán a barátom lenni? Mindvégig azért maradtál a közelemben, mert vártad a pillanatot mikor végre megkaphatsz? - Könnybe lábadtak szemeim, de mégis erőt vettem magamon, nem akartam sírni, előtte főleg nem. Elképesztően rosszul esett ez a mostani, én naiv pedig már majdnem kezdtem azt hinni, hogy nem úgy tekint rám, mintha egy húsdarab lennék. Pedig mégis... nőből vagyok, ezért aktuális préda számára. Gondolom izgatta ez a kis csavar a történetben és kellett már valami izgalom, kihívás az életébe. Mekkora szenzáció lett volna számára egy olyan nőt ágyba bújni, aki azt mondta befejezte a férfiakkal való érintkezést. Tényleg csak hátsószándékai voltak velem kapcsolatban?
- Hát nem ilyen reakciót vártam volna. - Tényleg nem hittem, hogy ekkora ügyet fog csinálni ebből az egészből. Az előtt csaknem már rosszul éreztem magam a viselkedésem végett, de aztán gyorsan rájöttem, hogy Adam sem jobb tőlem.
- Mindvégig azt szeretted volna, hogy rád másszak. Mondd, hogy tévedek és leállok. - Értem arra, hogy idő közben elkezdtem kigombolni a pizsama felsőmön a gombokat. Ha ennyire erre vágyik csak essünk túl rajta, nem csinálok ebből nagy ügyet, ez is csak szex lenne.

Tárgy: Re: Adam & Blanca 15.11.13 16:33

- Te tényleg nem érted. - Bele mentem, hogy ezúttal nem a saját szabályaim szerint játsszak, hanem az övéit követem. Azt hiszem ez egészen jól is ment idáig, de voltak bizonyos határok, mindig vannak. Különösen, hogy ennél többet nem szeretne tőlem, így még inkább tiszteletben tarthatná, hogy férfi vagyok a szükségleteimmel együtt. Én is ezt tettem. Soha egyszer sem próbáltam meg leteperni. Egyáltalán semmi olyat nem tettem vele, amit ne akart volna. Ő viszont gondolkodás nélkül kényszerített bele fejest az események közepébe, mikor annyival másképp is lehetett volna csinálni, mondjuk tisztességesebben. Én tehetek róla. Nem gondoltam bele, hogy mi van abban az esetben, ha titkon mocskosabban szeret játszani. Én is bizonyára másképp viszonyultam volna a történtekhez, akkor mindenki megkapta volna, amit akart.
- De tudod nekem már nem kell átvernem a saját szüleimet. Miért is? Ja igen, megvan. Az anyám meghalt. Az apám pedig túlságosan elvan foglalva, hogy a kis macáját fényesítse másodállásban. De nem ez itt a lényeg. A lényeg a bizalom, amit elfogsz veszíteni és elhiheted, hogy baromi nehéz fog lenni újból elnyerni. Te rohanj csak a vesztedbe. Nekem senkit sem kell megvezetnem saját magamról illúziókat táplálva másokban. - Én olyan vagyok amilyen. De legalább nem kell szégyellnem. Én büszkén vagyok pofátlan, nagyképű, nőcsábász, sőt olykor még tapló bunkó paraszt állat is. Mert ezek mind engem jellemeznek, de legalább senki elől sem kell rejtegetnem, mert rettegek attól, hogy mit fognak szólni, hogy nem fognak elfogadni.
- Én miattad csináltam, nem magam miatt. Tudod addig kellene értékelned másokat körülötted, amíg még ott vannak. Mert ha már egyszer nem lesznek, akkor elhiheted nagyon mindegy fog már lenni. - Ez így van. volt már rá néhány évem megtapasztalni, aminek köszönve talán megváltoztam egy kicsit vagy inkább csak beláttam, hogy tudok más is lenni csak épp nem mindig van kedvem hozzá. Az sem jó, ha soha senkinek sem mondhatsz el semmit, mert senki sem ismer igazán, azért mert nem engeded. De rohadjak meg, amiért érdekelt. Nem kellett volna.
- Ne aggódj. Még időben kifogok szállni. - Időben a francokat. Még régen kellett volna. Most már késő. Eleinte sem tartottam jó ötletnek ezt az alakítsunk egy estére egy pár dolgot. Még akkor sem ha pontosan ezt akartam elérni mindvégig.
- Nő létedre eléggé naiv vagy. De ez most nem fontos. Én nem úgy értettem. Nem vártam semmiféle pillanatot. - Mert ha jobban belegondolunk adandó alkalom több is lett volna, de mit nyerek azzal, hogy kihasználom? Csak egy aljas féreg. Lehet, hogy néha aljasul játszom, de ennél mégis csak többre tartom magam.
- Nagylány vagy már. Ne mond, hogy nem tudod mi történik mikor rámászol egy férfira? - Mert azt egyszerűen nem tudom elhinni. Ahogy a sírás sem old meg semmit. Nem bántottam, így nem is lenne oka a sírásra. Mert ezután sem fogom.
- Ezt ne csináld... Tévedsz. Ha kell el is fordulok, hogy bebizonyítsam. - De időközben már oldalra is fordítottam a fejem a szemeimet pedig lesütöttem arra várva, hogy végre befejezze a kis műsort, amit nekem szánt. Én viszont most nem kérek ebből. És csak akkor leszek hajlandó ismét ránézni ha begombolta a felsőjét. Olyan értelmetlen ez az egész.

Tárgy: Re: Adam & Blanca 16.11.13 23:06

Őszintén nem látok abban semmi rosszat amit tettem vele, végül is nem volt annyira nagy durranás az egész, ahogy rosszabb, kínosabb helyzetbe is hozhattam volna, de mégsem tettem. Oké, nem fogok azzal mentegetőzni, hogy jó fej voltam vele, hogy csak a nagyon nagy víz helyett egy kisebb tócsába kényszerítettem bele.
- Esetleg elmagyaráznád? - Azt hittem majd nevetünk egy jót a történteken és majd pár nap múlva már mindent a szőnyeg alá fogunk söpörni, de ide még egy ipari porszívó sem lenne elég jelenleg, hogy eltakarítsa a vitánk maradványait, mert szerintem nagyon össze fogunk még durranni minden jel szerint.
- Azt hiszed olyan rossz ember vagyok, csak mert átverem a szüleimet. Legalább most boldogok. Tudod miért teszem mindezt? Mert nem képesek megbirkózni a csúnya valóssággal, egyszerűen nem képesek elfogadni, hogy egykor még cuki jó kislány voltam, most pedig olyan vagyok akár egy szörnyeteg. - Nem azért mondom, hogy most megsajnáljon, dehogy csak tudja miért teszem az, amit. Már nem úgy néznek rám, mint ahogyan régen tették, látom a szemükben a csalódottságot és az elítélést. Engem persze senki sem kérdez meg, hogy hogyan tudom ezt elviselni, hogy ne akarjak minden egyes pillanatban mindig megfelelni nekik, de ha nem felelek meg akkor már megkapom az elítélő pillantásokat részükről.
- Ez amolyan jó tanács akart lenni? Mert ez inkább kicsit fenyegetésre hasonlított. - Akár mondhatta volna úgy is, hogy addig próbáljam meg őt is értékelni, ameddig itt van mellettem és számíthatok rá, de ha eljátszom a bizalmát akkor baszhatom. Lényegében, leegyszerűsítve erről lenne szó szerintem.
- Naiv lennék mert szerettem volna azt hinni, hogy képes vagy felém barátsággal közeledni és nem csak megkapni akarsz? - Akkor igen, naiv vagyok! Oh, de még mennyire! Eleinte fordult meg csak a fejemben a dolog, de miután egy ágyban aludtunk és akkor sem közeledett felém akkor minden ilyen jellegű aggályom köddé foszlott, elhamarkodottan az már biztos.
- Most kinek is szeretnél bizonyítani? Magadnak vagy nekem? Könnyebb ugye nem rám nézni? Már csak az a kérdés, hogy tényleg uralkodni szeretnél-e magadon? Félsz rám nézni, ahogy megérinteni is, mert attól tartasz, hogy nem bírnád már többé vissza fogni magad? - Idő közben teljesen kigomboltam a pizsama felsőmet, de még így szétnyílva is az ing takart valamennyit felső testemből. Közben közelebb léptem hozzá, állánál megfogtam, hogy fejét felém irányítsam, hogy legalább a szemembe nézzen és úgy válaszoljon, ha már ennyi kérdést rázúdítottam.

Tárgy: Re: Adam & Blanca 22.11.13 22:21

- Láthatóan belőled hiányzik a hajlam, hogy magadtól érts meg bizonyos dolgokat. - Azt a részét a dolgoknak már inkább hanyagoltam, hogy talán éppen ennek a felfogásnak köszönhetően, tart ott ahol. Én pedig nem érzem magam kötelesnek arra, hogy ezt az egészet folytassam. Azt hiszem abban egyetérthetünk, hogy mindkettőnk számára csak egy ostoba játékot jelentett, ami ideje lenne lezárni. Nem többet... Így viszont még köszönettel is tartozom neki, amiért olyan hatásosan észhez térített. Ismét neki köszönhetően kaptam vissza a józan eszemet és a tisztán látásomat. Túlságosan elvakított akkor a fenekén feszülő bőrnadrág.
- A csalódás viszont túltesz a boldogságon, mindenen. Neked ezt tudnod kellene... - Ezért sem engedhetem meg magamnak, hogy ez történjen. Minél előbb véget vetek mindennek annál jobb lesz, neki is. Én nem adhatnám meg neki azt, amire vágyik, mert nem tudom. Csak egy újabb csalódás lennék az életében. Annál viszont a semmi is jobb.
- Most már annak veszed, aminek csak akarod. - Ugyanis számomra a jótékonysági est itt befejeződött. Sok is volt egy napra az önzetlenségből, ami azt illeti. Nos, végezetül egyikünk sem azt kapta, amit szeretett volna. Így fair. Azt hiszem megérdemlem. De majd ezen is túlteszem magam. Nem ebbe fogok belepusztulni, hogy nem kaphattam meg. Arról viszont már nem én tehetek, hogy túlságosan jó szemem van. ezután majd megpróbálok behunyt szemmel járni, még másnaposan is. Akkor egész biztosan belebotlok egy hozzá hasonlóba, vagy nem.
- Arról az apró tényről megfeledkezel, hogy egyetlen újjal sem értem hozzád. Mégis mit gondoltál? Megakarlak erőszakolni? - Mert az már több volna mint nevetséges. Ő most csak hibáztatni szeretni minden létező dologgal, amivel csak tud, amivel csak lehetséges. A légből kapott ostobaságokat nem fogom alátámasztani alappal, hogy igen, úgy volt. Ideje lenne már magához térnie, vissza az álomvilágból.
- Ha ennyire tudni akarod, akkor magamnak. Magamnak, hogy tudnék más is lenne, csak már nem biztos, hogy akarok! Sajnálom... - Újfent elkaptam a tekintetem róla. Hirtelen azt is elfelejtettem, hogy hol hagytam dzsekimet. Minden bizonnyal odalent, mert csak a mi előbb jöttünk fel. eddig még úgy gondoltam, hogy inkább a kanapén tölteném az éjszakát, de most már úgy gondolom, hogy egyáltalán nem kellene együtt töltenünk az éjszakát semmilyen formában semmikor.
- Igazad volt. Tényleg megakartalak kapni... De csak akkor... azt akartam, hogy te is akard. Akarj... Érted már? - Fordultam még vissza az ajtóból, hogy ezt még eltudjam mondani neki, amit feltétlenül elszerettem volna. De azt hiszem ennyi volna. Nekem nincs több mondanivalóm. Ha engedi, akkor ezek után elhagytam a szobáját.

Tárgy: Re: Adam & Blanca 27.11.13 7:26

Sikerült ennek az esetnek észhez térítenie, most aztán tényleg megtanultam, hogy olyan személyekkel nem szabad játszanunk, akik fontosak a számunkra és persze, hogy akkor döbbentem rá arra, hogy Adam mennyire fontos, mikor ott tartunk, hogy akár el is veszíthetem. Még ha ott is tartunk, hogy csak kizárólag barátok vagyunk.
- Talán tényleg igazad van. - Eleinte tényleg nem tudtam megérteni, hogy mi baja volt azzal a kis meglepetésemmel, de most már minden világossá vált számomra és ha tehetném vissza fordítanám az időt, hogy kimaradjon az a kis incidens a mai napunkból, de ugye ez nem ennyire egyszerű.
- Ameddig a kezemben tudom tartani a dolgokat, addig nem fognak csalódni. - Adam pedig valószínűleg már most csalódott bennem. Valahogy helyre kellene hoznom a dolgokat, csak az a baj, hogy még nem is sejtem, hogy hogyan tudnám ezért kiengesztelni.
- Nem, dehogy! Nem is feltételeznék rólad ilyet. - Az egy dolog, hogy férfiből van és ezért nyilvánvaló, hogy meg szeretne kóstolni és ezt nem is lehet letagadni, de azért az erőszakról szó sincs, annyira azért nem nézem állatnak.
- Mégis miért akartál más lenni? - Ezt most tényleg nem értem és szükségét érzem annak, hogy elmagyarázza nekem. Eddig csak barátok voltunk és a legelső találkozásunk alkalmával én már kiterítettem neki a lapjaimat és látszólag így is bele ment a játékomba. Most pedig mégis én érzem magam rossz embernek, mert olyan mintha én rángattam volna bele ebbe az egészbe, pedig saját akaratából van most itt. De, hogy ne legyek ennél is nevetségesebb gyorsan begombolom a pizsama ingemen a gombokat, mert nem szeretném ha még egyszer elfordítaná a fejét rólam, akarom hogy a szemembe nézzen.
- Adam abban a bizonyos pillanatban tényleg akartalak, ezért is riadtam meg annyira. - Nyúltam a keze után, hogy még ne távozzon a szobámból, sőt egyáltalán nem szeretném, hogy elmenjen. Akarom, hogy maradjon mert attól tartok ha nem beszéljük még a mai este folyamán át ezt az egészet akkor búcsút inthetünk a kapcsolatunknak. Mert mindkettőnk számára jobb, ha csak barátok maradunk.
- Túl nagy kérés lenne a részemről, ha arra kérnélek a történtek után, hogy maradj velem? Nem szeretném, hogy így váljunk el. - Még mindig nem engedtem el a kezét, mert annyira maradásra szeretném bírni. Habár innentől kezdve már minden csak rajta múlik, de ettől még reménykedhetek, hogy velem marad.

Tárgy: Re: Adam & Blanca

» Give me love - Blanca & Adam
» Blanca & Adam
» Egy érdekes este; Angel & Adam & Blanca
» Adam Sherwood
» Valami új kezdete - Adam & Blanca

Adam & Blanca

Adam & Blanca

Similar topics

Similar topics