Alexandra

Another One Bites The Dust. Hogy te mekkora faszfej vagy, Nichols! A szám felfelé görbült, de nem annyira feltűnően, azért mégis csak egy szaros temetésen voltam. Csak ő lehetett ekkora görény, hogy a saját temetésén ilyen hülye zenét kért. A szemeim a tömeget pásztázták, hogy vajon a Queen zenéjére hányan fognak hisztérikus bömbölésbe kezdeni, és amikor az egyik idősebb nő arca eltorzult a groteszk zeneválasztásra, már tudtam. Ugyanolyan hullámot indított el, mint ami volt Srí Lankán pár éve karácsonykor, csak itt nem meghalni fognak az emberek, hanem bőgni. Mennyivel jobb könny-árvízben megdögleni, igazán. Kezdtem irigykedni a normális halálokra. Mint ennek a szerencsétlennek. Az ember sose kezdjen ki a kínai maffiával, a végén még be fogják darálni pár testrészét. Franc tudta, miért nem hamvasztást kért a család. Gondolom ízesebb falatokat akartak felajánlani a nyüveknek. Guszta.
Nem érdekelt, hogy ki milyen véleményen volt, egyszerűen csak rágyújtottam egy füves cigire, mélyen beszívva azt az istent, ami egy pillanat alatt elzsibbasztott. Már hiányzott, a francba is! Mielőtt még a nyakamba borultak volna a rokonok és mindenféle hülye szöveggel fárasztottak volna, meglazítottam a nyakkendőm, hátat fordítva pedig pár lépés után még az ingem felső gombjait is kigomboltam. Legszívesebben mást láttam volna a koporsóban, de arra még várnom kellett volna. Ledobtam magam nyugodtan az egyik padra távolabb a gyászoló tömegtől, kivégezve a percek óta imádott füves cigimet.
A látóteremben egy pár vérvörös magas sarkú jelent meg, és ahogy elkezdtek mászni a szemeim a karcsú bokáktól felfelé, majd a finom bőrön még feljebb a sípcsonton át a térdnél végződő fekete szoknyán, még feljebb, ahol sejtettem a combok találkozását, már elmosolyodtam. Csak erre volt szükségem egy temetésen, kitisztult egyből a fejem is.
- Meglep, hogy itt találkozunk, Mich - tekintetem az irdatlan nagyságú, nyuszis magazinba is illő dekoltázsra siklott egy pofátlan vigyorral, de ahogy lehajolt hozzám, képtelen voltam az arcát megvizsgálni, ha egyszer a pofámba nyomta a dinnyéit. - Ó, helló - vigyorogtam Michelle kebleire is, miközben kaptam két arcra nyáladzást.
- Van egy vastag szálad nekem is? - affektáló hangjára viszont a legszívesebben pofán csaptam volna, rühelltem, ha strucc-aggyal rendelkeztek. Átadtam neki egyet, és már gyújtottam is rá a másodikra, és ahogy leült mellém, a szemeim megakadtak egy szőkeségen a távolban, és ha valamit mondott a vörös, akkor sem érdekelt volna. Jelenleg a szőke érdemelte meg a figyelmem.
- Mit tudsz róla? Szőke, csinos, pici nő szemben - csak ujjammal böktem a szöszi felé, de Michelle-nek címeztem a kérdést.

Vadászat! Ó, de még mennyire imádtam! A cigit betoltam a számba, rákönyököltem a térdeimre is, de a szemeimet abszolút nem fordítottam el a sírnál pezsgőt szorongató nőről. Valószínűleg Michelle is őt bámulta, felmérte, hogy mennyivel jobb a szöszinél.
- Szőke, törpe nő - hangjában némi ellenséges él is vegyült, ami rohadtul nem érdekelt. Úgyis egymásra fújnak ezek a dögök állandóan, nekem elég volt csak bedobnom a csalit, ők meg megverekedtek érte. Isteni élet, kellett a fasznak Olimposz, ha ezek vérre mentek!
- Ja, erre nem jöttem volna rá. Kössz - biccentettem felé, és ahogy a nő alakjáról arra a csinos kis üvegre siklott a tekintetem, valahogy.. kellett, ó de kellett, hogy végigfolyjon a torkomon! Felkeltem, de tenyerem az eddig mellettem ülő nyakán siklott végig, vállgödréhez érve ujjbegyem végigcsusszant a nyaki ütőéren is - Ne menj messzire, még szükségük lehet rád. Vannak, akik igénybe vennének - hangom már-már csöpögött a gúnytalanságtól, és mielőtt még bármit is mondhatott volna, elindultam a szőke felé, két ujjam közé véve a füves cigit, lassan fújtam ki a füstöt, és ahelyett, hogy mellé léptem volna, egy kicsivel hátrább dekkoltam le, hogy még egyszer végignézhessek rajta.
- Nem lesz túl nőies pia a pezsgő? - a csikket elpöccintettem, de teljesen véletlenül az egyik elszáradófélben lévő koszorúra esett, mire felnéztem a csaj arcának profiljára már mellé lépve, érdekelt, hogy leordítja-e a fejem, vagy meghúzza az üveget megint. - Azt a faszt ott nem messze kicsit pépesre darálták. A tied hogy halt meg? - na és ha nem épp normális ismerkedős-részvétnyilvánítós szöveg? Ki a halált érdekelt? Már két füves cigi volt bennem, és kezdett már túlságosan is hiányom lenni. Előszedtem a dobozt megint, de előrenyújtottam a szőkeségnek. - A babazsúros piához pont tökéletes lesz - kacsintottam rá, az öngyújtó lángja pedig egyetlen sercenéssel fellobbant.

- Egyáltalán. Kellene hogy zavarjon?! Szerintem érezd magad megtisztelve, ez is csak azt mutatja, jó nő vagy. Bánod talán, hogy néztelek? - aszinte felképelő hangnemre csak rávigyorogtam lazán, vállaimat is megvontam. Igazából tennem sem kellett nagyon a felháborodásukért, csak végignéznem az isteni idomokon, amikhez őszintén, kedvem is lett volna. De a picsába, akkor mi a szarért mutogatták mindenüket? Járjanak jurtába öltözve, és akkor talán nem lesz gond. Ilyen egyszerű. De persze mindig a rohadt farokkal rendelkezők a perverz állatok. Pff!
A szemöldököm a homlokom közepére szökkent, ahogy a házasságát említette, meg persze azzal a gyűrűvel nem is tudtam mit kezdeni, ahogy az előtte említett pezsgővel sem. Oké, akkor most csajos téma. Kezdjem megdicsérni, hogy igazán fasza kis karika húzza le az ujját? Egyből elvetettem az ötletet, de nem is kezdtem bele a részvétnyilvánítós szarságba, mert minek? Láthatóan őt sem izgatta a férje - még szerencse, ha holtan feküdt. Ugye.
- Ha unalmas volt, minek érdekel, hogy nevezem? Amit egyébként nem tettem meg, a haveromra illett az a faszfej kifejezés. De csak szólok, baby, az alkohol már úgy látom, megzavart - rávigyorogtam megint pimaszul, várva, hogy a tenyere az arcomon csapódjon, vagy éppen a pezsgős üveg. De persze pici nő létére még a lábamra is taposhatott volna. No fene! Ezen felbuzdulva ismét végig vezettem rajta a szemeimet, leellenőrizve rajta mindent, és bizony, be kellett látnom, hogy igazán jó nő volt. És özvegy, még jó! A felém nyújtott üveget elvettem tőle biccentve felé egy köszönöm kíséretében. Fűre pezsgő, isteni, legközelebb elmehetek akár thai hímringyónak is, már csak a kifelé fityegő kisujj kéne a teáscsészécskémet tartogatva. Erre a gondolatmenetre majdnem kiköptem a piát, de még idejében tuszkoltam le a torkomon. Rossz hatással van rám ez a hely.
- Remélem a bárszekrényben nem csak ovisoknak tartogatott pia van - kacsintottam rá, felé nyújtva az üveget, hogy elvehesse, amikor már megint nézett. Tudtam, hogy mit, de nem érdekelt. - Lakásátalakítás volt. Ha te nem akarod, hogy téged nézve azon gondolkozzak, hogy milyen csipke fedi a lábaid közét, akkor ajánlom, te se vizsgálj ilyen feltűnően - a füves cigi füstje pedig a szöszi arca felé terjengett a levegőben kifújva. Ha zavarja, úgyis arrébb áll.
- Hogy hívjalak, Ms Brewster? - igen, a fejfán lévő név szemet szúrt. Nem volt nehéz összetenni logikusan. - Gondolom az özvegy nem szerepel a kedvenceid közt.

Nagyon is szórakoztató volt a nők kis kilengéseit hallgatni, és nézni, ahogy kikérték maguknak a pillantásokat. De érdekelt a véleménye ezzel kapcsolatban? Nem, nem mondhatnám. Már elég felnőttnek éreztem magam, hogy eldönthessem, hogy mit tehetek meg és meddig mehetek el. A nők megerőszakolása pedig nem tartozott az igenek közé.
- Elég kiégett és kielégületlen lehetsz fiatal létedre, ha nem érdekel semmi - vigyorogva tűztem neki oda, kissé merészebben, mert benne volt a pakliban egy istenes arcon csapás, vagy hogy ott hagy, mint macskát szarni, de azért ebben kételkedtem. Túlságosan is gyászos hangulatban volt, persze ha kicsit felpaprikáztam, annál jobb volt, nem igaz? Csak megvontam a vállaimat egy újabb pofátlan vigyorral. Nem gondoltam, hogy egyből lakásra mennék vele, de hát ha addig jutunk, nem bántam volna, hogy eggyel több, vagy sem.
- Inkább.. macskásnak néznélek, de lehet, hogy nem mondanék nemet az ajánlatodra - kacsintottam rá, és ha már özvegy, csak segítettem volna feldolgozni a gyászt. Jah, hogy arcátlan tuskó voltam, az igaz, de úgyis volt olyan éles nyelve a kicsikének, hogy kikérte volna magának. És ameddig szabad húzni az agyát, nos, én meg is tettem. Ha már egyszer zöldet kaptam. Majd akkor állok le, ha már nagyon durván elpattan valami benne.
Egy halk hümmögéssel néztem a nő után, ahogy arrébb lépkedett, és túlságosan is szabadon eresztettem a fantáziám. Ha már semmi, és mivel férjnél is volt, biztos voltam abban, hogy az erényöv lehetősége csak vicc lenne őt elnézve. Sokatmondó vigyorral néztem még mindig a csípőjét, formás combjainak tövét, lustán felvezetve vissza a szemeibe a tekintetemet, láttatva, hogy éppen elkalandoztam fejben rajta, őt felfedezve.
- Jax - tettem be ismét a számba a cigit, oldalra rendezve azt, hogy beszélni azért tudjak, miközben a kezeim a nadrág zsebeibe süllyedtek lazán. - Amúgy fű. Így sem kérsz bagót? Ellazulnál, és nem lennél ilyen harapós kedvedben. Hidd el, segítene. Jobban éreznéd magad a lányos pia után is. Amit higgy el nekem, iszonyat szar. Inkább innék valami erősebbet, mert ettől szivárványt fogok hányni - dumáltam szemeimet megjáratva a fejfa, a koszorúk és Alex között, de valahogy mindig a szöszin akadt meg többször a pillantásom. - A pezsgő ünneplésre való. Örülsz annak, hogy kipurcant a férjed talán?

A nők nem sokszor okoztak nekem meglepetést, de Alex kijelentésére a homlokom közepére ugrott a szemöldököm. Mégis mit gondoltam? Hogy majd aki nem rejti el a farok-vonzó kis háromszögét, az majd nem lesz ilyen szókimondó? Hülye voltam na, alábecsültem ezt a nőt, nem is kicsit. De érdekelt? A faszt, inkább tetszett, nagyon is, hogy ilyen volt! Nem törtem magam, hogy reagáljak rá a hirtelen támadt vigyoromon kívül.
- A farkam elég jól érzi magát, de bocs, hogy nem tekergetésre való - még szélesebb, már-már vigyor jelent meg arcomon, kihagyva a harapás dolgot. Ha ezt sokáig csinálja, a végén még meg fogja tudni. És abban is biztos voltam, hogy élvezné, nagyon is. Szartam arra, hogy a férje sírjánál álltunk. Vett volna fel tangát, vagy valami, mert a kurva életbe is, csak azon járt az eszem, mióta megtudtam, hogy csak egy apró ruhadarabot kellene fellebbentenem róla és bevetésre küldhetném magam. A picsába is már! Biccentettem a nevemet hallva, de a szemeim valahogy leragadtak itt-ott a ruháján végignézve.. A dekoltázsa igen csak szembetűnő volt, ahogy a csípőjén is gond és akadály nélkül végigfutó ruha, és csak a soron következő kérdésére tudtam nagy nehezen elszakítani a kérdéses területekről a szemeimet.
- Elég.. ellenálló vagy, csak amiatt gondoltam. De javíts ki, ha tévedek - az, hogy megmozdult, egyértelmű volt, de nem voltam beszarva. A nők elmennek, de vissza is jönnek, a legtöbb esetben legalábbis. Hallottam én, hogy mit beszélt, persze, de túlságosan is el voltam azzal foglalva, hogy mélyen megszívjam a cigit, majd ahogy közvetlenül elém lépett a kicsilány, már egészen merészen beszélve, és fogalma sem volt róla, hogy a szavai parázsként hatottak a ketrecébe zárt oroszlánnal szemben. Az utóbbi szavaira már a vigyorom szétrepesztette a képem, egy utolsó pillantást vetettem a sírra, ahol Alex férje halotti féltékenységgel nézhette végig, ahogy a gondolataim már a volt nője meztelen testét képzelte el, főleg az érintését követően, amit nem igazán akartam volna meghiúsítani, ezért kihasználva a következő másodpercet, a zsebemből kihúzott kezem a lány derekára fonódott, hogy egy erőteljes rántással magamhoz vontam, kissé felemelve is a földről a kis testet a tűsarkú ellenére is, csak hogy az arca egy vonalba kerüljön az enyémmel. A szabad kezemmel kivettem a cigit a számból, egészen közel hajolva Alexhez pedig a száját véve célba az enyémmel, a lehető leggyorsabban utat törtem a szájába, de ahelyett, hogy ténylegesen és birtoklóan elvettem volna, amit akartam, átengedtem a füstöt a szájába lassan, játszadozva vele. Ha itt nekem megfullad, az száz, hogy nem tépem le a ruhát róla nekrofilként!
- Mégis csak felhívnál magadhoz? Vagy addig sem várnál, szöszi? - továbbra sem engedve őt el elhagyva az ajkát a szám a nyakára siklott, hogy a bőrébe haraphassak kínzóan, megmutatva, hogy amit korábban mondott, az beigazolódhat. A közelsége viszont nagyon is élénkítő hatással volt a farkamra, amit érezhetett is, ha a keze még mindig a veszélyes környéken maradt. - Komolyan nincs rajtad semmi? - engedtem le a nőt úgy a földre, hogy azért a törékeny testét érezhessem a sajátomon végigsiklani, a kérdésem közben pedig le is csekkoltam a fenekébe markolva, hogy igazat mondott-e.

Ez a nő szórakozik velem?! Futott át az agyamon a gondolat, ahogy burkoltan a technikai tudásomra kérdezett rá a farkamat illetően. Az egyetlen reakcióm a szavaira csak az volt, hogy ismét végigfuttattam a tekintetemet a szöszi domborulatain, úgy, mintha azokat nem takarta volna el előlem semmilyen anyag, de a következő szavaira felvontam a szemöldökeimet.
- Nem ribancnak néztelek. És csak hogy megnyugodj, soha nem fizetek szexért - nem is értettem igazán, hogy jött ide a lábszéttevősdi, nem mintha nem tudtam volna annak menetét, de a kurva életbe is, mi a halált várt el tőlem? Nem mintha nem ő kezdte volna az egész macska-egér játékot azzal, hogy csak úgy bejelentette, nem volt rajta fehérnemű. Lényegtelen is ezzel foglalkozni. Tudtam, mit akartam és valahogy Alex is ugyanúgy vevő lett rá, ami a temetés tényét igencsak háttérbe szorította. Már leszartam azt is, hogy egy haverért mondanak ámeneket és picsognak az öreg mamák. De már sokkal inkább el voltam foglalva azzal, hogy a teste a testemnek feszült, a szám pedig a nyakára tapadt, amit a "kisfickó" is kezdett élvezni a gatyámban. Hát még én! A kérdésemre adott válaszára elégedetten bólintottam, és ahogy a kezem a formás hátsójára siklott, megbizonyosodtam, hogy igaz volt, amit mondott. A fejbiccentésére elnéztem az épület felé, nem tudtam visszatartani a nevetésemet.
- Merész választás - vigyorogtam rá, várva, hogy végre a nyeles tojásom is a kezében landol, de nem, a szöszi úgy játszott velem, mintha arra született volna. Néztem, ahogy a csípője hívogató ringással mozdul a lépteit követve, mire úgy tapadt rá a szemem, mintha csak a segge létezne, csőlátásom lett. Köhintettem, gyorsan beleszívtam még egyszer a füves cigibe, egy rövid káromkodás után kifújtam a füstöt, a csikket megint csak a férj sírjára pöccintettem, végül megindultam Alex után. A faszt! Mint egy tank mentem utána, öles léptekkel, de azért azt megvártam, hogy előttem érjen az épülethez, mert tervem volt vele, szerencsére a halottasház kitárt ajtói is csak ránk vártak, én meg nem tököltem. Egyszerűen elkaptam a lány könyökét, felém fordítva a törékeny testet, lehajolva hozzá keményen az ajkaira tapadtam, amit már egy ideje érezni akartam. Nem finomkodva a csípőjébe markolva a fal felé irányítottam, megvárva, amíg a háta a falat nem érintette, ágyékommal is közém és a hideg, fehér fal közé szorítottam a lányt. Egyik kezem a csípőjéről lassan indult el lefelé a ruha anyagán a combján, hogy végül a markomba gyűjtve az anyagot alá férkőzhessek. Érezni akartam a bőrét az ujjaimon. Centiről centire csúszott felfelé a kezem a puha bőrén, elhagyva az ajkát mélyen a szemeibe néztem pár centire csak Alextől. Légzésem felgyorsult, ahogy a farkam a nőért kiáltozva nagyon is követelőzve a gatyám anyagának feszült. Bassza meg, kikészültem már ennyitől!
- Készülj fel arra, hogy kurvára nem leszek gyengéd - hogy érdekeltek a holtak? A faszt! Most csak a nő és a szex járt a fejemben, na meg az, hogy végre elmerülhessek benne, hangom emiatt is lett mélyebb, sokat sejtető. Nem engedélyt kértem tőle, mert azt már megkaptam. De tudatni akartam vele, hogy én nem a férje voltam, hogy odafigyeljek arra, hogy lassan dugjam. Nem, különben sem voltam olyan. Tőlem csak egy valamit kaphat, de azt is élvezni fogja. - Megértetted? - néztem a szemeibe mélyen, ujjaim vészesen közel kerülve a combjai találkozásához, simogatva a belső combját egészen felül.

Az a banda, akit a múltkor is üldöztünk, a legújabb hírek szerint átköltöztette a főhadiszállását a temető egyik nem használt, és omlásveszély miatt lezárt ravatalozójába, ami szerintem elég beteges, de arra bőven megteszi, hogy fegyvereket tároljanak, néha összeüljenek, és alkalomadtán -ha valamelyiket elveszítenék közülük-, még meg is tudják siratni. Talpig feketébe öltöztem -nem, nem éppen a temető miatt, hanem sokkal inkább azért, hogy beleolvadjak a környezetbe-, és mondanom sem kell, hogy igen csak alaposan felfegyverkeztem magam. A dzsekim mindkét belsőzsebében egy-egy Glock lapul, a nadrág övembe pedig egy Beretta van gondosan elrejtve. Így sokkal nyugodtabb szívvel hatolok be az ellenség "felségterületére". Mondanom sem kell, úgy érzem magam, mint egy idióta sírrabló, aki már csak arra vár, hogy mikor fogja valaki lefülelni. Célirányosan -nem szarozva-, haladok a ravatalozó felé -egyik kezemben a Berettát szorongatva-, amikor a távolból néha fel-felbukkanó apró fénypontok jelennek meg, majd tűnnek el váratlanul. Mintha valaki egy zseblámpát kapcsolgatna. -A büdös p*ába! - Sziszegem a fogaim között úgy, hogy még én magam is alig hallom, majd nem sokkal a  fura villódzó fények után meghallom a közeledő lépteket is, amikhez néha néha mély, búgó férfi hang is párosul. Gondolkodás nélkül ugrom be az egyik magas sírkő mögé, és csak remélni tudom, hogy elhúznak mellettem, anélkül hogy észrevennének. Hátammal a hideg kőnek simulok, a fegyvert pedig kibiztosítva, két kézzel markolva tartom az arcom előtt, és már csak arra várok, hogy lőhessek. Lélegzet visszafojtva, adrenalin túltengéssel küzdve hallgatom az ismerős hangokat. K és R. A k*va anyjukat! Hát nem tanultak a múltkori esetből? Ha jól látom, négyen vannak. Ebből a négyből kettő olyan, akikkel tuti elbánok, a másik kettő pedig már nem fog nagy gondot okozni. Egy elvetemült vigyor fut végig az arcomon, és még mielőtt Tim emberei találhatnának rám, megelőzöm őket, és kisebb meglepetést okozva, kiugrok a kis négyesbe. 
-Hello fiúk, csatlakozhatok én? - Kérdezem játszi könnyedséggel, mire K felbőszült bikaként -szegénynek még mindig biztos nagyon fáj, hogy úgy helybenhagytam múltkor-, kezd el felém rongyolni, én pedig még időben ugrom el előle. Csak a koppanást hallom, ahogy feje koccan a magasba emelkedő sírkövön. R minderre úgy dönt, hogy akkor most itt az ideje neki is kemény legénykedni egy sort, így követve fivére példáját, nagy léptekben ő is célba vesz, de ekkor csapdába kerülök, és mire kettőt pisloghatnék, vagy meghúzhatnám a ravaszt, addigra már legalább egy méterrel a talaj felett lógok, és fuldoklok a nyakam köré font ujjaktól, a pisztolyom pedig ellenem fordítva nyomódik hozzá egy másik személy által a tarkómba.

Nem egészen így képzeltem el az estémet. Azt hittem, hogy annyi lesz, hogy idejövök, lefülelem azokat, akiket akarok és már húzom is tovább a belem, erre itt vannak ezek és esélyem se lesz észrevétlenül csak úgy elosonni. Igaz, ha K-ról és R-ről van szó, simán be tudnám adni nekik, hogy egy kísérteni visszajáró szellem vagyok. Nemhogy nem foglalkoznának velem, de még össze is szarnák magukat, ahogy én ismerem őket. Két borsóagyú idióta! No, de akkor lepjük is meg őket a kellőképpen, úgy ahogy arra talán nem is számíthatnak. Elvégre, ki az az elvetemült ribanc még rajtam kívül, aki képes az ellenség elég ugrani, hogy önkéntesen felajánlkozzon nekik egy kis összetűzésre? De, ha már itt vagyok, nem hagyom, hogy elússzon ez a nagyszerű lehetőség! Amúgy is kíváncsi vagyok, hogy milyen képet fognak vágni, ha újra meglátnak, és én újra kárörvendően a képükbe röhöghetek. 
Pisztolyomat szorongatva ugrok ki végül, és ezzel már kezdetét is veszi a macska-egér játék, aminek mostanság igen csak sűrűn vagyok résztvevője. 
-Jellemző... Egyből neki a falnak, igaz K? - Kérdezem, miután elugrottam az útból, ezzel lehetőséget adva neki arra, hogy a már így is agyalágyult feje még tovább roncsolódjon. Akkor kezdem el igazán csak igazán élvezni a helyzetet, amikor a maradék három is nekilódul és egyenesen engem céloznak. Az utolsó pillanatban azonban elvétem az ugrást, és még mielőtt tehetnék a "csapda" ellen, R elkapja a nyakam, és úgy emel föl, mintha valami rongybaba lennék. Dávid és Góliát... Valaki más meg eközben a fejemhez tartja a pisztolyomat. Hát ez pazar! Annyi erőm még marad, hogy hátra lendítsem a lábam, de mire a sarkaim célt érhetnének, eldördül egy lövés, majd egy ordítás is felhangzik. Na, ezek most vagy megszállottan lövöldözik egymást, vagy valaki már megint beleköpött a levesembe. Nem sokkal ezután zuhanni kezdek és hátam hangosat koppan az egyik, éppen alattam lévő sírkövön, amitől egy pillanatra a levegő is kiszorul a tüdőmből, mégsem tétlenkedem. Kezemmel kutatni kezdek az övemben, és felhúzott térdeim közt, továbbra is háton fekve, felemelt fejjel lövök a sötétbe, eltalálva az egyik bengát, majd egy következőt is. Öt perc múlva már mind a négy hegyomlás a földön vergődik, én pedig megkísérelek egy feltápászkodást. A harag és gyűlölet felváltva dolgozik bennem, ahogy trappogó léptekben elindulok az egyetlen még talpon lévő alakhoz. Hörögve kapom el a fickó nyakát, és lököm hozzá az egyik sírkőhöz, majd terpeszben megállok felette, két kezemmel markolva a pisztolyt, és annak csövét a pasasra irányítom. 
-Ki a f*sz vagy? Ki küldött? -

Éppen csak hogy kezdenék igazából is belelendülni itt a buliba, amikor az egyik ünneprontó úgy dönt, hogy nem nézi tovább tétlenül, ahogy egyetlen egy darab nő szépen sorban négy ekkora állatot kiiktat. Nem gondoltam volna, hogy R egyszer majd olyan elszánt lépésekre fogja rávenni magát, mint amilyen a mostani is, de az már egyszer biztos, hogy mocskosul rohadt erős tud lenni a szorítása, ha igazán feldühítik.
Körmeim kíméletlenül vájnak bele a nyakamat szorongató kezeibe, de hamar rájövök, hogy ez itt most koránt sem ér semmit. Itt az ideje egy kis láb technikának, ha nem akarom, hogy ilyen szánalmas, fulladásos halál vessen véget az életemnek, ráadásul egy olyan ember kezei által, akivel alig egy hónapja még egymást támogattuk, és akivel képesek voltunk bizalmasan egymás szemeibe nézni egy-egy akció, "kiküldetés" előtt. Nos, már megint nem éppen a megfelelő pillanatot választottam a nosztalgiázásra, itt az ideje annak, hogy kiássam magam ebből az egész csapdából, és hogy kereket oldhassak. A hátam mégis valahogy sokkal hamarabb koppan a kemény, csiszolt márványon, mint amire számítottam, a lövés pedig egyértelműen azt hirdeti, hogy jött valaki, aki ki akar húzni a szarból, vagy csak éppen azért játsza a hős megmentőt, hogy megtisztítsa a terepet, és hogy ő nyírhasson ki, ezzel megszerezve a fejemen lévő több millió dolláros vérdíjat. Rohadt életbe!
Csak pár percet adok magamnak az esés utáni "regenerálódásra", és már lövök is, amint a tüdőm újra levegőhöz jut. Hallom, ahogy az összes alak fájdalmas nyögések közepette a földre zuhan. Már csak egy van talpon, de őt nem tippelném közülük valónak. Ha meg mégis, van még időm bőven arra, hogy őt is harcképtelenné tegyem.
Elővigyázatosságból -na és persze puszta haragból-, elkapom a nyakát, és egyenesen az egyik, az égbe magasló sírkőnek taszítom, miközben fegyvert fogok rá.
-Haha... nem lehet, hogy a nagyit kell majd hamarosan megmentened? - Kérdezem ironikus hangon, egy merő gúnnyal, ami az arcomra is kiül, miközben ő nem vártan kicsavarja a pisztolyomat a kezemből, hogy aztán a helyére rakja, amit azért nem adok ilyen könnyen. Még időben kapom el a kezét, és szorítok rá csuklójára, amikor megközelít a saját fegyveremmel. Jobb szeretem ezt egyedül intézni! Így hát, kikapva kezéből a pisztolyomat, egy mozdulattal a helyére csúsztatom, majd visszavágok a kérdésére.
-Nos, az ott, nem sokkal előtted az anyai nagyanyám, ott rögtön mellette az a nagypapi, a másik kettő pedig mind apai ágról nagyszülők. - Erre szokták azt mondani, hogy kölcsönkenyér visszajár, vagy mi, nem igaz? Bájosan pislogva, oldalra biccentett fejjel, egy őrült mosollyal a képemen várom, hogy mégis mi lesz minderre a reakciója, majd inkább felhagyok a színészettel, és újra előveszem a fegyveremet, hogy körbejárhassam a földön fekvőket, cipőm orrával emelve meg a fejüket.
-Szeretnél itt maradni? - Szólok végül oda neki a hátam mögé olyan természetes hangon, mintha legalábbis piknikezni hívtam volna, aztán csak lassan, elővigyázatosan elindulok beljebb. Ki kell deríteni, hogy honnan jöttek!