Garázs

Tárgy: Garázs 17.11.13 21:02

Garázs

Tárgy: Re: Garázs 18.11.13 11:41

A szokásos nap, ami a reggeli korán kelés és edzés után egy kellemes kávéval indult. Nagyjából mindig ugyanaz a rendszer nálam, szeretem a megszokásokat, a kávét is mindig szigorúan két cukorral iszom, tej nélkül, ha nem lenne meg ez így reggel, akkor nem is biztos, hogy nekiállnék a napnak. Egyszerűen kell ahhoz, hogy normálisan működve indítsak és tudjak fejben tartani, minden teendőd. Este jelenésem van anyáméknál egy vacsira, amit már egy ideje tervezünk csak épp Ryan elég ritkásan ér rá mostanában. Vagyis hát rá, még rá ér, csak elég gyakoriak voltak a túlórázások valami bonyolult rendőrségi ügy miatt. Viszont mivel úgy fest lecsengett mostmár rendben vagyunk és jöhet a vacsi. Anya szerencsére jobban van, a rengeteg gyógyszer és kezelés is úgy fest, hogy segített, bár benne van a pakliban, hogy kiújul nála ez az egész, de... azért reméljük mind, hogy erre nem kerül majd sor. Mindig jó ember volt, nem lenne fair a sorstól, ha kiszúrna vele, bár persze azzal mindig is tisztában voltam, hogy a sors nem pont a fairségéről híres.
Még tegnap este kaptam egy telefont egy mai sürgős melóról. Sikerült a napirendembe is bepréselni, a legegyszerűbben úgy, hogy szimplán lemondtam a mai edzést. Egyszer belefér, no meg azért reggel mindig megvannak az alap erősítő gyakorlatok. Egy hét múlva lesz a következő meccsem, maximum majd holnap keményebben dolgozunk Bobby-val, nem lesz gond. Túl sok mára a teendő és még estére se tehetem át a bokszot, hiszen anya főztje után jó, ha az ember haza tud vánszorogni, hogy aztán kidőljön, nem hogy még edzésre is elmenjen. Az kizárt! A lényeg viszont a most, kora délelőtt van, talán tíz óra körül, amikor a motorral leparkolok a megadott címen a ház előtt. Hátra bepakoltam mindent, amire szükség lehet, ha pedig alkatrész kell, majd megbeszélem a tulajjal, hogy elugrom érte, az sem jelent nagy gondot. Leállítom a motort tehát, kitámasztom, és megcélzom az ajtót, hogy néhány határozott ütéssel indítsak az ajtón, amit egyszerűbben kopogás néven is említhetünk. A garázs felé pillantok, ami persze jelenleg zárva. Kíváncsi vagyok a kocsira, alig tudok róla valamit, hiszen egy ismerős telefonált este, hogy jöjjek el és nézzem meg, mert a hölgy szerint valami gond van vele. Még a típusával sem vagyok tisztában, csak a címet kaptam meg és pár időpontot, ami jó lehet, ebből választottam ki a most tíz órát.
Innentől már az ügyfélen a sor, hogy lehetőség szerint minél jobban elmagyarázza, miről is van szó. Az a legnehezebb, amikor a másik fél nagyon nem ért a kocsikhoz, hiszen a valami kattog sajnos nem sokat segít, de maximum beindítom a motort, ha megy a járgány, akkor egy kicsit megjáratom. Eléggé értek már hozzá, hogy le tudjam szűrni pár berrenésből is, hogy mi lehet a baj. Ha pedig még sem, hát úgy öltöztem, hogy ne legyen gond a ruhám bepiszkolása. Alul egy szimpla farmer, kissé kopottabb fajta, aminek nem árt az olaj. Edzőcipő, felül egy kockás ing, ami alatt egy fehér atléta, az egészen pedig egy farmer dzseki.

Tárgy: Re: Garázs 18.11.13 23:32

Kissé bágyadtan állok az ablakban és a függöny mögül nézem az utcát, közben a forró bögre kávémat kevergetem és élvezem, hogy a gőzölgő illata megtölti az orromat. Alig pár órája zártam be a klubbot és mindössze pár órát sikerült aludnom, abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán van rajtam bugyi. Annyit tudok, hogy egy fehér, feszülős ing van rajtam, aminek a könyökömig fel van tűrve az ujja és egy vajszínű rövidnadrág. Talán egy fekete tangapapucsba is sikerült beleugranom, de az is kétséges. Rohadt fáradt vagyok, de a szerelőnek csak most felelt meg és tisztában vagyok azzal, hogy rajtam kívül minden ember nappal él nem pedig éjszaka.
Nem azért nézem az utcafrontot, mert annyira érdekel a szomszédaim élete, a legkevésbé sem. Ezt az élvezetet meghagyom a nyugdíjad Mrs Poths számára, az autószerelőt vártam. Sajnos lerobbant az autóm és annyi bizonyos, hogy a hang ami kijön belőle az nem egészséges, ráadásul már be sem indul. A legtöbb helyen ahol néztem nem mennek házhoz én pedig egy néhány tonnás gépjárművet nem tudok elvinni szervizbe hacsak nem a fogammal húzom el vagy ki nem derül rólam, hogy én vagyok Wonder women. Mindegy, az autószerviz csessze meg magát, szerencsére egyik ismerősöm tudott valakit aki maszek úton megnézné nekem. Ez szerintem így még jobb is, az autóklubban csak lerántják az embert és rengeteg pénzt elkérnek a semmire. Nem vagyok smucig, de utálom ha hülyének néznek és megpróbálnak átvágni.
Lassan kortyolgatom a kávémat, kezdek tőle felébredni, ez bizony jó jel, nem fogok állva elaludni, mint egy ló. Közben kifelé bámultam az ablakon és vártam, hogy megérkezzen a szerelő. Nem tudtam, hogy kit várok vagy, hogy egyáltalán hogyan néz ki, de elég eldugott utcában lakom, csak az jár erre aki itt lakik, ezért nem lesz könnyű felismerni egy idegen autót.
Lassan gurult be egy motor, mivel a környéken csak kisgyermekes családok élnek ezért rögtön rájöttem, hogy csak is az autószerelőm lehet az. Érdekes innen nézve nem tűnik tipikus szerelőnek, mármint nincs rajta az a farmer kezes lábas és valószínűleg a segge sem lóg ki a nadrágból. Még csak azt kéne, hogy a hájas seggét vakarja az orrom előtt és közben a zsíros harcsabajusza alatt morogjon nekem. Nem tehetek róla, de az ilyen alakok visszataszítanak, ráadásul ők képzelik magukat a legnagyobb playboynak és elkezdenek velem flörtölni, hányinger.
Messziről láttam, hogy letámasztja a motort és az ajtóm felé közeledik, már elindultam, hogy kinyissam neki amikor hallom, hogy kopog. Olyan élesen törte meg a csendet, hogy egy pillanatra összezörrentem, pedig tudtam, hogy kopogni fog. Nem is értem magamat, biztosan túl erős kávét főztem magamnak.
- Jó reggelt, úgy vélem te vagy az autószerelő, akit ajánlottak. - Kinyitom az ajtót és kedvesen fogadom, még egy fáradt mosolyt is rávillantok, nem tökéletes, de érje be ennyivel mára. - Mielőtt elkezdi a munkát megkínálhatom esetleg valamivel? Reggelizett egyáltalán?
A nagyanyám udvariasságra nevelt, attól még, hogy nekem dolgozik vendég nálam és illik megkínálni valamivel.
Félre álltam az ajtóból, ha esetleg kér valamit akkor be tudjon jönni és már készítem is amit kér.

Tárgy: Re: Garázs 19.11.13 11:49

Könnyen megtalálom a címet, azt hiszem ez annak is betudható, hogy elég sokat mászkáltam már a városban kiskorom óta, hogy jól ismerjem a legtöbb környéket. Az összes többire pedig ott van a térkép, vagy manapság már a GPS, ami aztán végképp megmondja, hogy mikor merre, bár persze néha simán ki tudok találni jobb útvonalakat, főleg mert motorral azért egészen más a járás, mint mondjuk kocsival. Sok helyre beférek, ahova más nem, ezért is szeretek ezt a megoldást. A kocsi olyan, ahova én igazán nehezen veszem rá magam, hogy beüljek, mintha csak egy madárnak, aki szabadon szeret szállni, bilinccsel a lábán kéne repülni, vagy kalitkával a teste körül. Danny-t se vittem túl nagy kedvvel haza a kórházból, de egyszer tehettem kivételt, hiszen a törött lábú öcsédet mégse fuvarozhatod motorral igaz? A kopogtatás után elég hamar nyílik az ajtó, ami kissé meg is lep, így először mondhatnám, hogy belém fagy a szó. Azért általában mindig kell pár pillanat, de időre jöttem, szóval minden bizonnyal számított rám a hölgy, talán még a függöny mögül is figyelt, ki tudja. Annyi viszont tuti, hogy ő fest, mint aki most kelt fel kb. három óra alvás után. Tudom milyen ez az állapot, csak épp, amikor én nézek ki hasonlóan még a smink sem segít... főleg azért, mert nem kenek semmit az arcomra. Max. egy-egy kiadósabb meccs után a doki, hogy elviselhetőbben nézzen ki a fejem másnap. Most viszont egyébként egész értelmes a külsőm, egyedül egy heg látszik csak, egy jó másfél-két hete felszakad szemöldök maradványa, de az is csak halványan, ha valaki nagyon figyel.
- Jó reggelt! - tíz óra, ez nekem már bőven délelőtt, de ha jól sejtem valaki még csak most kelt. - Liam Sunders szolgálatára, vagy... szolgálatodra. - zavart mosoly jelenik meg az arcomon. Egy kicsit sikerült megkeverednem. Nem hiszem, hogy korban nagyon távol állunk egymástól és hát simán letegezett, ami mondjuk azt is jelentheti, hogy ez visszafelé is működik, ellenben a következő mondat már magázásban hangzik el, úgyhogy őszintén szólva hirtelen fogalmam sincs, hogy nekem milyen módon kéne válaszolnom.
- Egy pohár víz bőven elég, ittam reggel egy kávét, az igazán kiváló reggeli helyett is. - már szinte hallom a fejemben, ahogy anyám dorgál a miatt, mert nem eszem normálisan, mert reggel kávéval és edzéssel indítok, a helyett, hogy egy kiadós reggeli lenne az első, ami bejut a szervezetembe. Néha az is sikerül, amikor van rá időm, de ez őszintén szólva elég ritka. Mindenesetre ettől függetlenül belépdelek után a házba. Egy ilyen környéken kíváncsi vagyok, hogy a leselkedő szomszédok vajon mit gondolnak, hogy egy egyedülálló nő valakit csak úgy fogad... főleg persze az öregasszonyok fejében járhatnak mindenféle pajzán gondolatok, ők már csak ilyenek.
- Igazán szép ház. Viszont, ha te éhes vagy, akkor nyugodtan egyél, én meg megnézem addig a kocsit. - végül maradok a tegezésnél, majd szól, ha problémát jelent. Egyébként meg tényleg a garázst célzom meg, ha megmutatja, hogy merre van, amennyiben nem akar minden áron itt tartani, hogy egyek valamit. Vagy akár azt is megvárhatom a pohár vizemmel, amíg eszik, aztán utána mutatja meg nekem a kocsit, akár evés közben el is mesélheti, hogy mi a gond a járgánnyal. Nekem mindegy, a következő jelenésemig még elég időm van, szóval viszonylag ráérek.

Tárgy: Re: Garázs 20.11.13 4:20

Képzelem, hogyan nézhetek ki néhány óra alvás után, csak remélni tudom, hogy egy fokkal jobban nézek ki a halálnál. Még nem sminkeltem ki magamat, éppen hogy csak hátrafésültem a hajamat, de hát valljuk be őszintén 3 óra alvás után nem nézhetek úgy ki, mint akit a madarak öltöztettek fel és az egerek varrtak nekem ruhát. Mindegy, a golgotai viszonyokhoz képest jól nézek ki és ez a lényeg, a kezemben van az élet adó nedű, méghozzá a kávé, még pár korty és olyan leszek, mintha most másztam le volna a plakátról.
Kedvesen fogadtam az autószerelőt, ő egész kipihentnek tűnt, bár hozzám képest a frissen kelt lajhár is az lenne. Jóképűnek is mondanám, csak az a fránya komoly kifejezés az arcán, mint aki karót nyelt. Olyan messzinek és elérhetetlennek tűnt, mint akit nem lehet megközelíteni. Titokzatos fajta, de nem az én dolgom kibogozni, a kocsimat jött megszerelni és nem az üvegcipőmet hozta vissza, ez legyen Hamupipőke gondja.
- Áh igen nyugodtan tegezz, nem hinném, hogy idősebb lennék nálad. Lilween E. Bertignac igazán örvendek a szerencsés véletlennek, kár, hogy ehhez a kocsimnak meg kellett halnia.
Elálltam az útból és ő pedig bejött a házba, megkínáltam némi harapnivalóval esetleg itallal, de csak vizet kért. Meghökkentem rajta, hogy nem kér mást, de nem erőszak a disznótor, én nem erősködöm, ha neki nem kell más akkor legyen így.
- Ásványvizet vagy csapvizet parancsolsz?
- Kérdeztem tőle útban a konyha felé. Néhány ember érzékeny az ilyesmire inkább megkérdezem, mintsem megsértődjön.- Nem vagyok éhes köszönöm, nemrég keltem gondolom látszik is rajtam, és olyankor nem tudok enni, éppen most próbálok magamhoz térni. Egy klubbot vezetek és az nem éjszakai munka, egyszóval kénytelen vagyok nappal aludni.
Próbálom menteni a menthetőt, errefelé így az az hírlik, hogy a testemet árulom, és gondolom az sem fog segíteni a helyzetemen, hogy egy jóképű fiatal férfit fogadtam az otthonomban. Ez a környék az született feleségek otthona és szerintük egy olyan szép és üde lánynak, mint nekem nem lehet önerejéből pénze egy ilyen lakást fenntartani. Kíváncsi vagyok mekkorát néznének ha tudnák, hogy azt a klubbot vezetem ahova eljárnak elverni a férjük fizetését minden hétvégén.
- A Garázst a házon keresztül is meg lehet közelíteni, csak azon az ajtón kell bemenni és máris ott van. Egy BMW 4-es Coupém van és nem akar elindulni. Hiába próbálom beindítani egyszerűen annyit sem mond, hogy Bu.
Panaszkodtam pár sort Liam-nek, remélem meg tudja javítani, mert nincs kedvem ma is biciklivel menni dolgozni. Nem a sportolás ellen vagyok csak a város másik végében van és fárasztó minden nap kétszer tekerni oda-vissza.

Tárgy: Re: Garázs 20.11.13 21:44

Látszik persze, hogy nincs épp a toppon, de nekem aztán semmi közöm hozzá, hogy ki mennyit alszik, szóval most sincs eszem ágában sem, hogy ezt szóvá tegyem. Csak teszem a dolgom, azért jöttem, hogy ránézzek a kocsira és szépen rendbe tegye, amennyiben ez bővebb alkatrészek nélkül lehetséges. Majd meglátjuk. Mindenesetre amikor beenged, akkor be is megyek, ennyi azért belefér, mégha nem is itt fogom elkölteni a reggelimet. Nem sikerült otthon sem, de majd dél körül bedobok valami futó ebédet. Persze figyelhetnék magamra jobban is, de elég fiatal vagyok még ahhoz, hogy ezt ne gondoljam létszükségletnek. A tegezés tehát nem jelent gondot és a nevét is elraktározom magamban, legalábbis nagyjából, mert szó se róla, kissé nyakatekert. Jobb ha nem tudom, hogy az a középső E mit takar, mert akkor végképp esélytelen lenne, hogy ez a fejemben maradhasson.
- Teljesen jó a sima csapvíz. - nincsenek nagy igényeim. Látom, hogy meglepi, hogy nem kérek semmi bővebbet, de hát nem villásreggelire jöttem igaz? Dolgozni vagyok itt, és általában nem is merül fel bennem, hogy valaki meghívna arra, hogy harapjak valamit nála. Egy kicsit e téren szokatlan is a helyzet, talán még kissé zavarban is vagyok tőle. Viszont ha ő reggelizne, akkor nyugodtan tegye, én elrendezhetem azt a kocsit egyedül is, ha felvázolja nagyjából, hogy merre jutok el a garázsba.
- Nem rossz kis járgány, biztosan hamar meggyógyítjuk a kis beteget. - mosolyodom el kissé. Azért szó se róla, de meglep, hogy egy ilyen nőnek, aki láthatóan talán egyedülálló ilyen kocsija van, no meg lehet hogy ez a házikó is saját? Bár persze itt Vegasba is ugyanúgy vannak felsőbb és alsóbb osztálybeliek, akik közül sokan örökség útján jutnak a nagyobb pénzhez. Itt is lehet ilyesmiről szó, de persze nem kell egyből lenéznem a másikat, arra is van esély, hogy a saját erejéből szedte össze a kellő pénzt ilyen holmikra. A kocsi típusát persze ismerem, elég tapasztalt van mára hátam mögött, sokféle járgánnyal sikerült már belülről megismerkednem. Mindenesetre szépen el is indulok a cél felé, az ajtón át a garázsba. Nem tudom, hogy jön-e velem, de első körben megszabadulok az ingemtől. Egy atléta azért csak nem jelent gondot, ha pedig mégis hát majd maximum a konyhában megvár. Nem akarom a rendes ruhámat összeolajozni, ha esetleg úgy hozza a sors. A motorháztetőt felpattintom, aztán pár perc után pillantok rá, amennyiben itt van ugye.
- Ha jól sejtem... a karburátorral lehet a gond, azért nem indul be a kocsi. Az egyik porlasztóra tippelek, bár ebben teljesen nem vagyok biztos... - oké, ehhez már több kell, pl. pár szerszám és egy kicsit jobban belenézni a részletekbe. Hát ezért vettem le az inget, hogy ha erre kerül sor, akkor ne kenjem össze a ruhámat. Mégsem akarok hazamenni átöltözni, továbbmegyek még innen pár helyre, és nem akarok ilyesmivel is időt húzni.

Tárgy: Re: Garázs 22.11.13 1:22

Ha tudtam volna, hogy nem egy seggvakaró szerelő jön hanem egy kicsit jobb kiadású férfi, akkor legalább egy szájfényt feltettem volna. Most már mindegy, nem randira jött csak a kocsimat megvakarni, és az is lehet, hogy nős, csak nem hordja a jegygyűrűt a munkája miatt. Azért lássuk be a kezével keresi a kenyerét és ha beszorulna valahová a gyűrű miatt, ne adj Isten le is szakítaná akkor fuccs a megélhetésnek. Azonban a komor arckifejezést nem magyarázza semmi és az sem, hogy zavarban van. Sehogy sem áll össze a kép, elvileg emberekkel dolgozik, akkor hozzászokhatott már az ilyen szituációkhoz, vagy én lennék... túl extrém? Minden esetre megpróbálom visszafogni magamat, hogy oldjam a feszültséget és kicsit közvetlenebb legyen köztünk a hangulat.
- Hívj Lil-nek, ha azt könnyebb megjegyezned.
Látom, hogy nehéz megjegyeznie a furcsa nevemet, de ezért megkönnyítem a dolgát. Jól lehet olvasni Liam arcáról, amilyen szófukar olyan beszédes a mimikája. Észrevettem, hogy felhúzza a szemöldökét a nevem hallatán, elismerem nem egyszerű név és mentségére szóljon, hogy első hallásra kicsit nehéz megjegyezni, de én fültanúja voltam cifrábbnak is.
A konyhába siettem és kinyitottam a felső polcot ahol a poharak vannak, leemeltem egy szép üvegből készült tiszta vizespoharat és töltöttem bele neki hideg csapvizet. Mire visszamentem a nappaliba már nem volt ott, sejtettem, hogy csak egy helyen lehet a garázsban. Utána mentem, hogy átnyújtsam neki a kért italt. Pont jókor léptem be, mert éppen mondott valamit a kocsi porlasztójáról meg még nem tudom miről, mert sajnos én nem értek a gépjárművekhez és a műszaki dolgokhoz.
- Parancsolaj, itt van a csapvíz, amit kértél. Sajnálom, hogy nem szolgálhatok mással, de ha meggondolnád magad szívesen megcsinálok bármit, amit kívánsz, még senki sem panaszkodott.
Átnyújtottam neki a poharat, ha elveszi akkor a zsebembe csúsztatom a kezemet és nézem ahogyan dolgozik. Remélem azért nem érti félre azt, hogy megcsinálok bármit, az ételre gondoltam, de nem akartam magyarázkodni, feleslegesnek tartom. Azért nézem annyira intelligensnek, hogy nem gondol malac dologra. Így is biztosan ő is azt hiszi mint a többi férfi aki rám néz, csak egy ócska ribit látnak bennem, pedig sosem adtam el a testem, legalább is nem olyan értelemben. Táncolni táncoltam pénzért, de sosem feküdtem le az ügyfeleimmel. Ráadásul ez már nagyon régen volt és akkor nem igazán tudtam mihez kezdeni. 18 évesen egyedül iskola nélkül, kevés esélyem lett volna az életbemaradáshoz. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy megakadt rajtam a főnök szeme és nem kellett sokáig megaláznom magam aprópénzért kivénhedt kamionosoknak. Sokkal okosabbnak is tartottam magam annál, mintsem úgy végezzem,mint a kiöregedett vetkőző nők, akik a szottyant bájaikat árulták néhány kopejkáért.
- Csináld csak amit gondolsz, nem értek hozzá, ha kell valami alkatrész szólj, elmegyek és megveszem. Nem baj ha itt maradok és nézem, hogy mit csinálsz? Mármint nem zavar?
Most jobban megerőltettem magam és egy huncut, kedves mosolyt villantottam rá, elég volt a kómás kislányból ideje összeszedni magamat, nem egy járkáló zombi vagyok hanem nő.

Tárgy: Re: Garázs 22.11.13 15:11

Fene tudja, valahogy nekem túlságosan nyílt a helyzet, egyébként is általában inkább ismerősök kocsiját bütykölöm meg, nem vagyok én egy hivatásos szerelő, nem elsősorban ezzel keresem a kenyerem. Igazság szerint minden együtt adja ki a nagyjából megélhetést, de nekem így tökéletes, valahogy nem is vágyom sokkal többre, nagy házra, meg menő kocsira, utóbbira főleg nem, hiszem a motoromhoz vagyok szokva. Fogalmam sincs, hogy mi lesz, amikor majd tényleg eljutok oda, hogy családom lesz, mégsem folytathatom tovább az életemet két keréken. Azt hiszem ezt lesz a legnehezebb feladni, de képes lennék rá, no meg azért időnként felpattanhatok a járgányra, csak mondjuk a gyereket nem azzal kell oviba vinni, maximum majd iskolába, bár félő, hogy kicsinálna a nejem, ha ilyesmi felmerülne bennem. De vissza a jelenbe. Egyszerűen csak szokatlan nekem ez a kér-e valamit dolog, persze egy kis előzékenység mindenkinek van egy pohár víz ilyesmi, de nem nagyon szoktak azért ennyire megkínálni, hogy akár még egy komplett reggelit is kérhetnék, és azért szó se róla csinos hölgyről van szó.
- Rendben, tökéletes, és honnan a neved? Mármint tudod, az enyémhez képest felettébb extrém. - eresztek meg azért egy mosolyt. Nem vagyok ám annyira karót nyelt alak, csak talán egy kicsit nehezebben oldódom, mint az átlag, no meg nem igazán vagyok jó a nagyon nyílt beszélgetésekben vadidegenekkel, főleg, ha még jól is néznek ki. Mindenesetre az én nevem esetén nem hiszem, hogy gondja, bár persze még a Liam is rövidíthető, az öcsém többnyire marad a szimpla Lee-nél, amivel nincs is gondom, sok barát is szólít így. Az viszont tuti, hogy tényleg elég nekem a víz, nem is vágyom most többre, a kávém reggel már meg volt, abból nem lenne jó egy újabb, reggeli pedig... majd valami ebéd félét bedobom útközben, az is elég. Amíg ő a konyhában motoszkál én már meg is indulok a garázs felé, ahol az ingemet legalább leteszem, így látszik, hogy annak ellenére, hogy nem vagyok egy nagyszájú beszédes alak a testemet fedő tetoválások valahogy másról árulkodnak, bár sosem gondoltam, hogy az ilyesmi feltétlenül megmutatná, hogy az ember milyen. Én egyszerűen csak szeretem őket és valahogy az életmódom, a boksz az, ami kihozza egy kicsit a vadabb oldalamat is. Mondjuk úgy, hogy a ringben kitombolom magam, aztán élhetem tovább a nyugis életet, normális emberként.
- Köszi, de tényleg elég ennyi. Végülis te fizetsz a szerelésért, hülyén venné ki magát, ha még a fél hűtődet is kienném. - megeresztek egy újabb mosolyt, de a tekintetem sokszor inkább a kocsi felé kalandozik el, nem pedig minden szónál a szemébe nézek. A víz felét egy hajtásra lenyelem, aztán csak szépen leteszem a poharat egy alkalmat stabil felületre, kellő távolságban a szerelés színterétől, nehogy le találjam verni. Szakadt ribinek pedig egyáltalán nem nézem, nem szokásom senkit sem a körítésről megítélni, és még csak ki sincs annyira mázolva, amit az ilyen nőktől el lehetne várni. No meg egyébként is, sok esetben az embereknek meg van az okuk, hogy mivel keresik a betevő falatra a pénzt. Az én életemnek is van néhány kellemetlenebb pontja, amit nem szívesen mutogatok senkinek és jó eséllyel nem is gondolná rólam túl sok ember. A pénzbehajtás nem a kedvenc időtöltésem, és bárki elítélhet miatta, de ha egyszer időnként kell fizetés kiegészítésnek, akkor ez van. Főleg mióta anyám beteg... nem tehetem meg, hogy csak magamra gondolok és éppen hogy kijövök a bevételből.
- Ez azt hiszem nem lesz túl bonyolult, és hoztam is pár dolgot, abból jó eséllyel meg tudom oldani, így neked is olcsóbb. - rántom meg a vállam, már újra a járgány felett támaszkodva. A legtöbb cuccot már előpakoltam a hátizsákból, pár alap alkatrészt hoztam, ami hasznos lehet, de előfordulhat, hogy egyszerűen csak valami eldugult odabent, és még csak cserélni sem kell. Ez viszont akkor derül ki, ha rendesen szétkapom, amit kell.
- Csak nyugodtan, ha nincs jobb dolgod, mint egy piszkos pasast nézegetni. - eresztek meg én is egy mosolyt. Szó se róla, ahogy leveti ezt az álmos külsőt egész másképp fest. Ziher, hogy ha rendesen felöltözik és valami szolid smink is megjelenik az arcán, akkor a legtöbb pasi simán megfordulna utána az utcán. Furcsa, hogy ennek ellenére egy ilyen nyugis környéken lakik, lehetséges, hogy van valami vőlegény, vagy efféle, akivel már közös élet előtt állnak? Legalábbis más okból nehéz egy ilyen nőt itt elképzelnem. Mindenesetre nem vicceltem, hamarosan sikerül azért kissé összekenni magam, ez ebben benne van, főleg mert az ember nem törölgeti folyamatosan a kezét és az olaj olyan dolog, ami úgy istenigazából tud tapadni a ruhához.

Tárgy: Re: Garázs 11.12.13 20:19

Kezd hatni a kávé, sokkal üdébbnek és frissebbnek érzem magam és már lelki szemeim előtt látom, hogy a lábát húzó zombiból egy gyönyörű királykisasszonnyá fejlődök át és mindjárt érdekesebb társasággá válok, mint annak előtte és még látványnak sem vagyok utolsó. Ahogyan áramlott a koffein a vérembe, úgy élénkültem fel és bontottam szirmot akár csak egy várág, kevésbé éreztem magamat szerencsétlennek és csúnyának, többet mosolyogtam és nevettem a szerelőre. Remélem nem bánja, hogy egy ilyen cserfes kuncsaftja akadt, mivel ő elég hallgatag és csak annyit mond el amennyit feltétlenül muszáj, de hát nem is az a dolga, hogy fecsegjen.
- Ez egy igen érdekes kérdés, dee jogos a részedről és nem te vagy az egyetlen, aki feltette ezt a kérdést. Eredetileg Oroszországból jöttem, de az eredetét pontosan nem ismerem pontosan, mert lássuk be nem egy tipikus orosz név. Apámat nem ismertem, anyukám pedig 6 éves koromban lepasszolt a nagymamámnak, így nem tudok semmi konkrétat mondani róla.
Sokáig bántott ez a dolog, azt mondta visszajön értem... de ahogyan teltek az évek úgy hagyott bennem alább a remény is. Mára már nem érdekel ez az egész, elhagyott, nem olyan nagy cucc, más is túlélte, pont én nyavalyognék miatta? Ami elmúlt elmúlt, kár is filozni rajta, az a lényeg, hogy most itt állok és habár rögös úton is, de eljutottam idáig.
- Nem tudom, nekem természetes az, ha vendég jön hozzám, akkor megkínálom valamivel. Igaz dolgozni jöttél, de attól még vendég vagy, nálunk ez a szokás.
Másként nem tudom elmagyarázni Liamnak, hogy nálunk még él a vendégszeretet és bárkit szívesen látunk, feltéve ha a szándékai békések. Emlékszem nagyanyámtól minden vendég elégedetten távozott, egy szavuk nem lehetett, mindig terülj terülj asztalkám volt. Nem szeretném meghazudtolni önmagamat és a kultúrámat, még ha nem is Oroszországban vagyok jelenleg, így bármennyire furcsa is a kulturális különbségek, kénytelenek vagyunk felülemelkedni rajta és elfogadni, hogy hiába furcsa neki attól én még szívesen megvendégelem minden további nélkül.
- Ez jól hangzik, azt hittem menthetetlen. A pénz annyira nem számít, igaz az én pénztárcám is véges, de nem roppanok bele ha pár dolcsival többet kell rászánni, a lényeg, hogy ne verj át, mint azok az ócska autószalonok.
Nem arról van szó, hogy smucig vagyok és utálok költekezni, látná csak mennyit vagyok képes kiadni egy cipőre, de azt utálom, hogy dupla annyiért vásároltatnak meg velem valamit, ami fele annyit ér és még a hasznukat is rárakják, az áfáról nem is beszélve és ezt igazságtalanságnak tartom még ha nekik is meg kell élni valamiből akkor is, ne belőlem akarjanak megtollasodni vagyis... hát... belőlem biztosan nem fognak, mert nem hagyom magam.
- Lenne jobb dolgom, de nem tudok ellenállni egy olajos testű pasinak, így inkább maradok.
Megeresztek egy laza mosolyt és rákacsintok, majd hátradőlök a széken amire leültem, közben figyeltem, hogy mit csinál. Saját sztriptízbárom van ahol fiúk táncolnak nőknek és habár hozzászoktam már, hogy izmos pasik társaságában legyek csak annyit sikerült elérnem, hogy minden gond nélkül tudok úgy beszélni egy férfival, miközben a hatalmas meredő hímtagja éppen felém ágaskodik. Viszont én sem vagyok kőből, szívesen elnézegetem őket, lássuk be mindkét nemnek gyengéje a szép test.

Tárgy: Re: Garázs