Hogy mondjak nektek valami furcsaságot, hát elárulom, hogy nem mindenkinek olyan nyomorodott az élete, mint azt hiszitek. Van akinek nagyon is odatettek a szülei ahhoz, hogy az illetőnek minél jobb legyen, sőt, azt is lehet mondani, hogy szerencsés csillagzat alatt született. Ez Ethanre is igaz.
Az apja egy olasz olajmágnás, aki mind a mai napig úszkál a pénzben, és azt se tudja, hogy mire tudná éppen költeni. Hat országban van kúriája, és világszerte vannak kisebb-nagyobb nyaralói, amiket híres embereknek, színészeknek, énekeseknek szokott kiadni, ha azok épp ott forgatnának, vagy a közelben koncerteznének.
Az anyja pedig egy alapítvány vezetője, aminek működését a kedves férj tehette lehetővé. New Yorkban és Sacramentoban is van egy ilyen felsőbb intézménye. Ez az intézet pedig nem is harcolhat másért, mint a beteg gyerekekért, kik csecsemő korukban szenvedtek valamiféle károsodást, és szükségeltetik a szakszerű ellátás a számukra.
Így nem meglepő az se, hogy Ethannek voltak bizonyos kiváltságai az életben. Lehet, hogy a pénz ha nem eddzük tovább, hamar odalesz és utána rághatjuk a körmünket, hogy kitudjunk kecmeregni a sz*rból. De mivel itt mindig volt "termés" és nem utolsó sorban a szerencséből is bőven kijárt nekik, nem kellett attól tartani, hogy szegény fiú nem a legjobb iskolákba fog járni, vagy nem kapja meg a legmegfelelőbb ellátást, amit érdemelne.
A legelőkelőbb iskolákba járt, a legmagasabb szintű képzésekben részesítették. Már kiskorában köztudott volt, hogy egy rettenetesen tanulékony, okos fiúról van szó, viszont rá kellett ébredni arra is, hogy lehet, hogy adottak ezek az előnyök és erények, viszont pimaszul lusta volt. Ha lehetősége volt rá, akkor az öccsével vagy a húgával olvastatta fel még az aznapi tananyagot is csak, hogy ő addig szórakozhasson. Tény, hogy ez sokszor be is vált, hisz remek memóriájának hála első vagy második hallásra megragad az elhangzott dolog. Nem véletlenül igyekszik minél kevesebb, szerinte felesleges dologra odafigyelni mind a mai napig, mivel úgy érzi, hogy ha a fejében lennének és bár nem gondol rájuk, mégis az agya elraktározná őket, akkor a lényeges dolgok szorulnának háttérbe. És azzal, ha mindent észben kellene tartania, felrobbanna a feje, és az alapvető gondokkal se tudna küzdeni.
A szülei első körben őt is gazdasági téren igyekeztek előléptetni. Az volt a céljuk, hogy átvegye az apja cégjét, ezzel is biztosítva a biztos fennmaradást.
Bíztak a fiúkban, tudták, hogy ha valaki, akkor ő még nagyobb biztonságban tudná vezetni a vállalatot mivel az olyan hibákat is észrevenné, amit az apja nem, hisz intelligencia és logikai különbség van közöttük bőven.
Végül a tervezettek hamar megbukni látszottak. Ethan már tizenhat évesen felismerte, hogy őt egyáltalán nem foglalkoztatja a rohadt olaj. Leghőbb vágya a fényképészet és az írás volt. Számtalan saját könyve lapul meg a fiókjaiban, szekrényeiben már egészen kicsi, 13-14 éves korától kezdődően. Emellett muzikális tudása is kimagaslott, mikor zongorán kezdett el játszani.
Így hát adott volt, hogy a gazdasági viszonyokat el kell ilyen formában felejteni.
Művészeti egyetemre járt, ahol a fotózás minden apróbb paraméterét megtanulta, és gondolta összeegyezteti a kellemeset a hasznossal. Írást a fotózással.
Egy lapnál kezdett el dolgozni New Yorknál, akiknek eleinte csak írogatott, majd fotográfusként is alkalmazták. Ennek hála jutott be a múzeumokba, és már nem csak a lapok jelentetik meg a műveit, de kisebb-nagyobb múzeumok is kapkodnak érte.
De ezzel még így se érte be. Minél magasabbra és magasabbra akart törni, így 2009 tavaszán látogatást tett Las Vegasba, ahova gondolkodás nélkül költözött át New Yorkból. A két város lehet, hogy ég és föld, de úgy érzi, hogy megtalálta az otthonát.
Az LV Sky Magazine-nál dolgozott fotóriporterként két teljes éven át, ám ahogy egy konkurens cég, a Las Vegas News betört a köztudatba és örvendett egyre nagyobb és nagyobb sikereknek, ő úgy pártolt át hozzájuk. Nem kellett könyörögnie azért, hogy felvegyék, sőt! Ők hívták magukhoz magasabb fizetéssel és egyéb biztosításokkal.
Lassan egy éve főszerkesztő a lapnál. A cég virágzik, és mindig a maximumot tudják kihozni magukból...
És csak, hogy az ilyen unalmas siker sztorikban legyen egy kis mumus is, nem árt megemlíteni.
Első ilyen mumus az italozás, ami éjszakai kaszinózásokban és szexi, hosszú combú macákban nyilvánul meg. Vannak napok, mikor teljesen illuminált állapotban tér magához és megy be dolgozni. Ennek ellenére még így is jobbnak mondható némelyik művészléleknél, kik nem csinálnak mást csak görnyednek a zenéjük vagy a festményük fölött és tömködik minden nyílásukba az anyagot.
A másik pedig nem más mint a kedves fater, akinek böki a csőrét, hogy a fia még csak véletlenül se néz feléjük, és magasról tesz arra, hogy ő mit akar. Nem értékeli a művészetet főleg nem úgy, hogy azt az ő fia műveli...

- Szia cica - szinte fütyüli a szőke lány Ethan fülébe, miközben keze végigsiklik a férfi mellkasán, ki buja tekintettel les fel rá. Natalie ujjai játékosan zongoráznak végig a combján, ő pedig lehunyt szemekkel igyekszik élvezni a pillanatot valamint azt a csodás érzést, ahogy a vére szinte ménesként vágtat végig az ereiben.
- Gyere velem, mutatok neked valamit - súgja. Meglepően mély, rekedtes hangja van a nőnek, mi csak még érdekesebbé teszi Ethan számára, így gondolkodás nélkül áll fel és követi, miután az megfogja a kezét. Hátulról alaposan szemügyre veszi a ringatózó csípőjét. Lábának hosszú, kecses vonalát, szőke hajzuhatagának hullámzását a válla körül. Egy pillanatra elkalandozik kevésbé veszélyes  vizekre, így rögtön a fényképezőgépe jut eszébe és az, hogy milyen mesterfotókat tudna készíteni erről a szőkéről. Formás, és nem abból a tipikus gebe fajtából való.
Csak akkor tér magához, mikor az ajtó halk, tompa puffanással zárul mögötte. Sötét szeme találkozik a szőke domina vadul villódzó kékjeivel, és hűen hisz benne, életében nem látott még ilyen kék íriszeket. Mintha nem is igazi volna.
- Mutasd mit tudsz - érinti hozzá nyelve hegyét Erhan nyakához, mire ő lehunyt szemekkel, mély lélegzetvétellel próbálja lecsillapítani magát, mielőtt óvatlan lépéseket, mozdulatokat tenne.
Biztos benne, hogy be van bambizva. Úgy kavarog a feje, mintha megivott volna három nagy korsó Tequilát, a szoba pedig furcsa színekben játszik előtte. A nő is mintha a kelleténél színesebb lenne, így hát az se lepné meg, ha valójában egy háromszáz kilós rémséggel lenne dolga. Viszont ahogy végigsimít a kecses derék és csípő vonalon, a telt idomokon tudhatja, hogy nem egy szörnnyel, vagy egy bálnával van dolga.
Ajkuk vad, forró csókban ér össze, de minden érzelem hiányzik belőle. Csak a testi vágy és a kielégülés reménye élteti mind a kettőt.
Vagy legalábbis éltette, míg egy dörrenés bele nem rondított.
Egyszerre rándultak össze. Ki a fájdalomtól, ki a meglepetéstől. Az egyik holtan hullik a földre, a másik véres kézzel és ruhával áll tovább és az értetlenségen kívül más nem olvasható le róla.
- Ezt csak is miattad tettem... - hallja a mély, dörmögő hangot de azt nem tudja, hogy kitől származik. Pedig tudni akarja, és tudni is fogja!