Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe? Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba... Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
Tárgy: Deborah Wales, special agent of the FBI 25.03.14 23:15
Deborah Wales
Név: Deborah Wales Becenév: Deb, Debbie, Wales Születése hely, idő: 1987-november- 19. / USA - Phoenix Tartózkodási hely: Las Vegas Csoport: rendőr Anyagi háttér: Középosztály Szexualitás: Heteroszexuális
Ki vagyok én...?!
Deborah maga a megtestesült nyugalom. Sokszor már-már túl nyugodtnak mondható. Ritkán borul ki de, ha ez megtörténik, akkor stílusosan csinálja. Összetör pár holmit, földhöz vág ezt-azt, gyepálja a boxzsákot, szóval igazi hisztis nőszemély lesz belőle. De amint ez véget ér, hideg fejjel halad tovább és kitartóan küzd azért, amit véghez akar vinni. 26 éves korára már elérte ezzel, hogy az egyik legmegbízhatóbb FBI ügynök. Hogy milyen a rideg ügynök külső alatt? Ugyanolyan. Leginkább a munkájának él és a való életben is ugyanazokat a szabályokat követi. A lakása kész káosz, de ő mégis mindenről tudja, hogy hol van, hiszten rajta kívül más nem nagyon turkálhat ott. Az íróasztala tele van iratokkal és képekkel, mivel még otthon is a nyomozásnak szenteli leginkább szabadidejét. Már, ha egyáltalán haza megy. Van, hogy csak aludni esik be lakása ajtaján, aztán folytatja munkáját odabent. Nehezen kötődik bárkihez is, mivel legutóbbi társát elvesztette. Azóta is biztos benne, hogy az ő hibája volt, így aztán nem óhajtja még egyszer elkövetni ugyanazt a hibát. Párkapcsolat terén ugyanez a helyzet. A szerelem szele még nem csapta meg és erre akkor jött rá, mikor már jó pár éve együtt volt párjával. Ragaszkodik a szabályokhoz, a törvényhez és saját elveihez is. Utál hibázni és, ha ez megtörténik, önmagát sanyargatja hetekig. Mindent tökéletesen akar véghez vinni és lehetőleg úgy, ahogy ő elképzelte. Ha egy porszem esik a gépezetbe, akkor már semmi nem jó. Véleménye mellett mindig kiáll, sőt. Egyenesen élvezi, ha vitatkozhat, persze normális keretek között nem elhaladva a „k*rva anyádig”. Szereti, ha valakivel hosszasan el lehet beszélgetni akármiről és, ha már esetleg kimozdul valahova kollégáival, akkor legszívesebben a sötét, füstös kis kocsmákat választja, ahol billiárdozhat, sörözhet és szórakozhat önfeledten, nem figyelve a társadalmi elvárásokra. Külsejét tekintve szintén olyan, mint egy tipikus ügynök. Általában farmert, blúzt és dzsekit visel, ami alatt elfér a pisztolytáska kényelmesen. Mindemellett azért nem úgy fest, mint egy pasi. A blúz mindig csinosabb szabású és színű, a cipő pedig magassarkú. Összességében, csinos nő, csak épp a hangsúlyt nem a divatolásra fekteti, hanem a munkára. Éppen emiatt a sminkelést sem viszi túlzásba, de talán még az az, amihez igazán ragaszkodik, hiszen azt vallja, hogy minden az első benyomástól függ és ez vonatkozik nála a nyomozásra is. Úgy véli nem mindegy, hogy szakadt sziportyóként megy el egy házhoz szemtanúk után kutatva, vagy egy csinos rendőrnőként. Elég magasnak mondható a maga 174 centijével, ehez a mérethez pedig szálkásan izmos test társul. Mindezek ellenére viszont csinosnak és formásnak mondható. Szeret edzeni és szereti az önvédelmi sportokat is, így aztán nagy meglepetést tud okozni technikás fogásaival, hiszen általában nőként „lenézik” és törékenynek tartják. Nem beszélve a buta szőke előítéletről, ám gyorsan bebizonyítja, hogy ez nem így van. Éles esze van, gyorsan összerakja a kirakós részeit és mindig mindent több szempontból megvizsgál. Arca szép vonásokkal bővelkedik, ajkai teltek és formásak, szőke hajához pedig kék szempár társul, melyet némi sminkkel hangsúlyoz. Haja általában hosszú fürtökben vagy kivasalva lóg, kivéve, ha kemény bevetésre kell számítani. Olyankor lófarokba fogja, vagy befonja. Szereti az ékszereket, de nem viszi túlzásba. Van egy kedvenc nyaklánca, ami szinte mindig rajta van és még a fivérétől kapta, a medál pedig egy nyilast ábrázol, ami Deb horoszkópja. Ezen kívül olykor egy-egy stílusosabb fülbevalót vesz még fel, vagy esetleg ezüst vagy arany karláncot, de a színes, csicsás bizsukat nem szereti és nem is igazán tudná elképzelni magán egy-egy bevetésen.
Életem, létem, világom
Egy esős, őszi napon születtem Phoenixben a család második gyermekeként. Két évvel előzött meg a bátyám, Daniel, engem pedig követett a húgom két évvel később, Deena. Igen. Szóval, a bátyámnak nem volt könnyű dolga két csaj mellett felnőnie, de én könnyítettem egy picit a helyzeten, ugyanis elég fiús természet voltam. Rendkívül jól kijöttünk és legfőbb szórakozásunk az volt, hogy szívattuk a legkisebbet. Elbújtunk előle, rávettük hülyeségekre és mindig bajba sodortuk. Később aztán Deena már a babáival és a barátnőivel foglalkozott, míg én odakint gördeszkáztam és bunkert építettem Daniellel és a srácokkal. A suliban nem voltam a legmenőbb csajok közt fiús természetemnek köszönhetően és ez a gimiben sem változott. A többiekkel ellentétben én rengetek srácot ismertem a bátyámnak köszönhetően, és szívesen haverkodtak is velem. A többi csaj szemében persze egy olcsó kis lotyó voltam, aki biztos mindegyikkel lefeküdt már és stb. Csak a szokásos. Szüleim ekkortájt már beindították vállalkozásukat, azaz antik bútorokat árultak vegyítve az apám saját készítésű kerti bútoraival. Elmondani nem lehet, mennyire letaglózta őket a hír, amikor közöltem, hogy rendőr nyomozó szeretnék lenni, hiszen ők úgy tervezték, hogy majd ott eldolgozgatok az üzletben, ahogy a húgom is. A bátyámtól természetes volt, hogy ő pedig az ács szakma felé fog kacsintgatni, bár ez sem így lett. Ő szakács akart lenni -fogalmam sincs, hogy döntött emellett-, szóval alaposan kikészítettük az ősöket. Deena volt az egyetlen, akinek egyetlen álma az volt, hogy ruhákra, fodrászra, körömlakkokra és egyéb baromságokra költhesse a pénzét, így aztán gimi után nagyon jól el volt a szüleink boltjában. A bátyám végül Olaszországba ment, mint cserediák és ott tanulta ki a szakács szakmát, ma pedig már igazán elismert a szakterületén, a nők imádják, az éttermek pedig még inkább. Nem mondom, hogy világhírű, de elég menő helyeken sikerül elhelyezkednie, nagy álma pedig, hogy saját éttermet nyit. Megígérte, hogy nyugdíjas éveimben mehetek hozzá mosogatónak. Én pedig a gimi után tovább haladtam a nyomozói munka felé vezető úton. Előbb elvégeztem az akadémiát, majd sima rendőrként letapostam majdnem három évet, végül sikerült jelentkeznem az FBI-hoz, ahol már kemény egy éve szolgálok. Nem mondom, hogy a legtapasztaltabb ügynök vagyok, de láttam már dolgokat, amelyeket más el se tud képzelni. Kiábrándító néha, hogy mire képesek az emberek, de vigasztal a tudat, hogy legalább segíthetek kicsit jobbá tenni a világot. Ez vezérel akkor is, amikor sikerül lefülelni pár undorító férget, akiket szívem szerint bányamunkára ítélnék. Magánélet. Nos, az az, ami nincs. Vagyis már nincs. Egy évvel ezelőttig magam mellett tudhattam egy mérnököt, akit még az akadémia alatt ismertem meg. Sajnos, a kapcsolat megsínylette a munkamániámat és igazából nem is tudom, hogy szerelem volt-e a dolog mögött. Ja igen. Nagyon nem is hiszek ebben a szerelem mizériában. Találsz valakit, úgy érzed jól kijönnétek és kész. Nincsenek pónik, szivárványok meg pici bárányfelhők, csak az élet, amit közösen talán jobban el tudtok viselni. Hát ez nekünk nem sikerült. A végén már teljesen kihűlt az egész és végül is, baráti hangulatban váltunk el. Mindezt rögtön rá másfél hónapra tetézte, hogy a társam meghalt. Épp egy kábítószeres gyilkosságos ügyben nyomoztunk és a szemem láttára ölték meg. Sikeresen megsérültem én is abban az akcióban. Egy töltény eltörte két bordámat is, így aztán nem igazán ment jól a mozgás. A mellény mit sem ért, ha oldalról lőttek meg, neki pedig végképp nem segített, mikor fejbe lőtték. Mintha egy állat lett volna a vágóhídon... hiába lövöldöztem én, sokat már nem értem el vele és én is ott döglöttem volna meg, ha nem érkezik meg az erősítés. Mindezek ellenére tovább folytattam a melót, amint lehetett és most épp egy új társsal próbálok nyomozni, aki szegény nem igazán tudja hova rakni, miért vagyok annyira bunkó, de azt vallom, hogy jobb nem összebarátkozni, ha bármikor meghalhatunk.
do you know who i am?
Admin
Admin
Tárgy: Re: Deborah Wales, special agent of the FBI 26.03.14 0:28
Deborah Wales!
Történeted elnyerte tetszésemet. Érdekes és egyedi történetet olvashattam. Mindent rendben találtam benne, ezért elfogadom! Üdvözöllek az oldalon Deb! Innentől csak annyi van hátra számodra, hogy felavasd a játékteret!