Egyedül ücsörgök a hálószobában és valami embertelenül pocsék könyvet olvasok csak, mert nem tudok aludni és mert kattog az agyam. Minderre most azért van legfőképp lehetőségem, mert Connor durmol, Colint behívták éjszakára, Axel pedig még nincs sehol. És ez dühít a legjobban. A kis szemétnek megmondtuk mik a szabályok, de már jó pár alkalommal észre vettem, hogy hajnalban mászik haza vagy, hogy nem is alszik itt. Ezzel nem is lenne baj de, ha olyankor talál más helyet aludni, akkor mi a fenének rúgta fel az életünket?
Szóval, ehez hasonló dolgokkal alaposan sikerül felhúzni magam, végül annyira bepörgök, hogy a könyvet lecsapom az éjjeliszekrényre, felkapom a köntösöm és lesétálok a sötét nappaliba. Ha kell, hajnalig ücsörgök majd a sötétben, de megvárom ezt a kis nyomorultat és vagy agyon verem, vagy minimum leugatom. Ez nem egy átjáró ház és nem is nyári tábor, hogy akkor ugrik be, amikor kedve tartja. Vagy marad, vagy menjen ahova akar, nem érdekel. Eljutottam arra a pontra, hogy vége a jófejségnek. Nem vagyok hajlandó elviselni egy kis drogos majmot, akinek semmi sem szent azon kívül, hogy menjen a saját feje után. Ha meg akarja öletni magát csinálja, de engem ne készítsen ki idegileg. Szóval, a legjobb az lesz, ha felvilágosítom aztán, ha nem változtat beszélek Ryannel és átpasszoljuk oda a srácot onnantól pedig viselje a gondját ő.
A fotel háttal van a bejárati ajtónak, ami tökéletes. Remélem majd minimum a frászt hozom Axelre, aztán pedig jöhet a magyarázkodása és az én morgásom. Nem akarok én anyáskodni, eszemben sincs, csak utálom, ha kihasználják a jószívűségemet. Ezt pedig neki is tudnia kell, mielőtt végképp elvágja magát. Vagy változtat, vagy repül.
Csak azt nem tudom, miért nem léptem már ezt meg jóval előbb, mondjuk úgy első alkalommal, hogy feltűnt, hajnali négykor mászott be az ajtón. Már akkor fel kellett volna világosítanom, hogy a tűzzel játszik. Aranyos ember vagyok én, egy bizonyos pontig de, ha valaki átlépi a határt, akkor átváltok terroristába. Ez van.

Antoánnak az orángutánnak nemsokára lesz a születésnapja, de mivel nemtudom, hogy hányadikán majd kiválasztok egy napot. Ebben az évben máskor született, nem érdekel. Hazudnék ha azt mondanám, hogy egész nap az ő ajándékát kerestem, mert valójában az első öt perc után feladtam és belevetettem magamat a városnézésbe. Nem rúgtam be és nem is álltam be az estére. Csodálatos tud lenni az akaraterőm és a pénzhiányom ezer évente. Anthonyra visszatérve, ő kapni fog egy..egy..szép kerek rablást. Tárgyilag meg semmi mást, nem fogok neki vásárolni. Túlságosan is nagyokos meg irritáló.
Még egyszer se lettem letolva a késői hazaéréseim miatt, aminek két oka lehet: vagy nagyon profi vagyok, vagy pedig nagyon hülye, és nem veszem észre, hogy tudják valójában. Persze a boldog tudatlanság is megfelel, még jól is járnak, bármit csinálhatnának, nem zavarnék. De mindig amikor visszaérek a házba nem hallok semmi hangot, és talán ezt is túlélem.
A kapuval nem volt gond ahogy az ajtóval se, de itt már lelassítottam és óvatosan csuktam be mindent magam mögött. Lövésem sincs, hogy hány óra lehet, de már elmúlhatott éjfél.
Tapogatóztam a sötétben, nem rúgtam bele semmibe, és csiga tempóban araszoltam a helyemhez.

Jó ideje ücsörgök egyedül a tök sötétben, mire meghallom, hogy nyílik a bejárati ajtó. Akárcsak egy kis besurranó tolvaj, úgy áll neki Axel lopakodik, én pedig ennek örömére seperc alatt ismét a kiborulás szélén állok. Van pofája még lopakodni és sunyiskodni ahelyett, hogy felnőtt módjára elénk állna és legalább megpróbálna megkérdezni, hogy gáz-e, ha későn ér haza. Mit szólna, ha idő közben lecserélném a zárat? Igen. Ez mondjuk lehet, hogy tanulságos dolog lenne. Bár valószínűleg Colin nem díjazná.
Csendben ücsörgök csak tovább és várom, hogy a kanapéhoz érjen amint pedig ez megtörténik, feltápászkodok és összefont karral megállok a nappali közepén. Ez az, amikor még nem nagyon láthat meg ugyebár én se őt. Rögtön ezután viszont már csak a poén kedvéért megszólalok. Remélem, összecsinálja magát ijedtében a kis mocsok.
-Örülök, hogy hazaértél Axel.- töröm meg a síri csendet, közvetlenül ezután pedig az állólámpa kapcsolójáért nyúlok és lőn világosság. Első pillantásra nem mondanám, hogy részeg és azt se, hogy be van tépve, de tény, hogy késő éjjel van és most mászott haza. Mindezt meg is értem de az, hogy hétfőtől vasárnapig ez megy... nem tetszik. Egyáltalán nem.
-Elárulnád, mégis hol a fenében voltál? És az elmúlt pár napot se felejtsd ki a történetből.- magyarázok fapofával, cseppet sem mutatva könyörületet vagy jó kedvet. Nem vagyok hajlandó most poénkodni, mert rohadtul úgy érzem, hogy ki vagyunk használva. Azt pedig megint csak utálom...

Már nincs messze a cél, pár lépés, pár lélegzetvétel és..Jézusom!
A semmiből megszólalt Abigail, én meg azt se tudtam, hogy merre nézzek. Álmodok? Az lehetetlen, még le se feküdtem. A szívverésem enyhén szólva gyors tempóba vágta magát, és az ijedtség közben időm se volt azon gondolkodni, hogy mit csinálnak.
- Miért nem alszol? -
Próbáltam leplezni, de a lámpa fényénél még jobban kiült az arcomra a döbbenet. Ez gáz. Mióta ül itt? És és..ha engem várt, akkor az még gázabb, és a kérdése meg még annál is rosszabb, ezt elbasztam.
Látszik rajta, hogy nem túl boldog, nem is mosolyog és ez idegesít. Ismerem a taktikát, akármit mondhatok majd, az neki nem lesz elég jó magyarázat. Ez egy olyan helyzet, amiből maximum csak hazugsággal lehetne jól kijönni, de semmi értelmes se jut az eszembe. Pláne úgy, hogy ezek szerint a többi késésről is tud.
Kinyitottam a számat, de nem jött ki rajta hang, ezért becsuktam. Ezt még eljátszottam párszor, mire megtudtam szólalni.
- Hát csak sétálgattam. - Igen, minden egyes rohadt nap. Meg fogok halni, miért pont a feldarabolós várt? Mondjuk Colin meg olyan, mint Ryan, szóval egyik se jobb a másiknál. - Van egy haverom, szegény szellemileg fogyatékos, és neki kerestem valami ajándékot, nemsokára lesz a szülinapja. Kicsit..sokáig kerestem. -
Remélem elég hihető, mert a fele az igaz. Sőt, teljes mértékben igaz, Anthony egy fogyatékos.
- Múltkor meg...buliztam párszor. - Szintén igaz. A másoknál való alvást nem tettem hozzá, mert nemtudom, hogy azokról tud-e.
Elmosolyodtam, hátha ezzel megenyhítem a szívét, és elenged aludni. Mekkora szerencse, hogy ma nem csaptam szét magamat. Az már kevésbé nevezhető szerencsének, hogy lebuktam. Csak ne most törjön ki belőle a szörnyeteg.

Miért nem alszol? Ez az első kérdés, amit nekem szegez, mintha én lennél itt az, akit kérdőre lehet vonni. Nagyon nem jó kérdés volt ez, mert a hirtelen reakcióm csak egy szemöldök felvonás, ami után a hisztis olasz picsához hasonló nő szokott elő bukkanni belőlem. De most vissza fogom magam.
-Jó kérdés. Talán, mert feltűnt, hogy már jó ideje ilyen tájt kúszol be, mint valami besurranó tolvaj. Megbeszéltük a szabályokat, mit szabad és mit nem és az, hogy szó nélkül eltűnsz éjszaka és hajnaltájt esel haza... nem volt a megegyezésünkben.- magyarázok rezzenéstelen arccal, majd alaposan szemügyre veszem. Betojt. Nem kicsit és ez némi elégedettséggel tölt el. Féljen csak tőlem, mert bár emberbarát vagyok, tudok ám aljas is lenni, ha kell és, ha hülyének néznek vagy átvernek, azzal könnyedén elérheti valaki, hogy aljas legyek.
-Sétálgattál?- kérdezek vissza, de aztán csak csendben hallgatom a megható kis történetét arról, hogy az idióta barátjának nézett ajándékot. Na ne már! Ennyire hülyének nézek ki? Késő éjjel ajándékot vadászott? Ez most komoly?
-Elárulnád, miféle ajándék az, amit késő éjszaka keresel neki? Csak nem egy kiló heroinnal akarod megajándékozni? Mert ahoz tökéletes ez az időpont.- vágok vissza még mindig úgy, akár egy alezredes a hadseregben, aki épp egy kis mitugrászt tesz helyre. És igen. Így is fogom fel a dolgot. Ha Colin nem is, majd én felvilágosítom Axelt arról, mit lehet és mit nem ebben a házban.
-Szóval buliztál. És elárulnád, melyik része nem volt annak a mondatomnak világos, amit a múltkor mondtam, hogy nincs hajnalig császkálás, ha csak nem szólsz legalább róla, hogy tudjuk merre járkálsz?- szegezem neki a kérdést, de még mielőtt válaszolhatna, képtelen vagyok megállni, hogy okítsam ki arról, mit jelent az, hogy mostantól családtag.
-Ez az egész nem vicc, Axel és nem fogom tűrni, hogy szét rongálj itt mindig ezzel a hozzáállással. Családtag lettél, azaz mostantól mi vállalunk érted felelősséget és mi vigyázunk rád. Az szerinted mennyire jó nekünk, ha késő éjszaka egyedül császkálsz? Komolyan ennyire éretlen vagy? Az őrületbe akarsz minket kergetni ezzel?- magyarázok most már jóval lelkesebben, de tekintetem le nem veszem az arcáról. Azt várom, hátha tükröződik majd rajta valami... nem is tudom... szégyen? Hogy igenis rádöbbenjen, hogy ez így rohadtul nem korrekt és igenis, alkalmazkodnia kell vagy kidobom a fenébe úgy, hogy a lába nem éri a földet.

A "tolvaj" szónál automatikusan elfordítottam a fejemet másfele, frusztráló ez a szó, mert igaz is rám. Nemsokára már újra Abigailt néztem, még az kéne, hogy emiatt is elkezdjen szapulni. Gondolom ő is volt fiatal, lehetne lazább. Erre nem mentség az, hogy rendőr.
- Tudom, de most keltselek fel titeket és jelentsem be, hogy elmegyek? Nem délután találtam ki, hogy ekkor jövök haza. -
Megvontam a vállamat, és elhúztam a számat. Legközelebb hagyok levelet.
- Igen. - Nem kocsival mentem, nem is vonattal vagy hajóval. De ezt nem teszem hozzá, azt akarom, hogy békéljen meg, és nem azt, hogy berakjon a sütőbe.
Heroinra most épp nincs pénzem, főleg nem egy kilóra, de amúgy ez nem rossz ötlet. Csak akkor már magamnak venném meg, és nem Anthonynak.
- Fehér botot, mert az előzőt elhagyta. Sajnos vak. - Kétlem, hogy ezt bevenné, de ma tényleg nem csináltam semmi szokatlant vagy különöset. Az ajándék nézés után a városban voltam és szokásomhoz híven a kietlen helyeket kutattam. Gondolom Colinnal nem bánik ennyire durván, csak engem örvendeztet meg a házisárkányos kedvességével. Úgy csinál, mintha valami főbűnt követtem volna el. Tudom, hogy nem ezt beszéltük meg, de nem késelni voltam, csak későn értem haza.
Muszáj volt csöndben végig hallgatnom azt amit mondott, de nem is tudtam volna mit közbeszólni. A végén vártam egy kicsit a válasszal, mert ha túl bunkó leszek akkor az lesz a baj, ha meg kedves akkor meg az. Nem könnyű a felnőttekkel, rendőr felnőttekkel beszélgetni.
- Tudok magamra vigyázni, eddig se esett semmi bajom. - Csak kétszer fojtogattak, majdnem megöltek és majdnem megevett egy kutya. - Na, ne legyél ilyen.. - Tettem egy lépést Abigail felé, de mást nem csináltam. Nem kell értem felelősséget vállalni, miért nem lehetek úgy családtag, hogy ez nem tartozik hozzá? Ideiglenes családtag, vagy mit tudom én.
- Ha megígérem hogy előre szólok mielőtt elmegyek akkor megnyugszol? - Van egy olyan érzésem, hogy ez neki nem lesz elég, ez volt az egyetlen dolog amit fel tudtam hozni válasznak.

Nagy esély van arra, hogy ez a feszkó, ami most elő tört belőlem, részben a Colinnal való vita miatt is van, de végtére is, arról is Axel tehet. Jó, azért mondjuk nem hibáztathatom, de ő borította fel az egyensúlyt azzal, hogy beállított hozzánk és most ahelyett, hogy hálálkodna érte a nap 24 órájában, még borsot tör az orrunk alá.
-Kétlem, hogy este kilenckor már aludnánk. Legalábbis nem emlékszem rá, hogy ilyen lett volna, olyan pedig ne is legyen, hogy te hajnali egykor vonulsz el innen. Nincs éjszakai átjárás.- magyarázok ismételten, majd a "vak" barát szövegre elő tör belőlem egy "pff". Ezzel lehet a legjobban kiborítani, mikor valaki kamuzik, mert a kamut megérzem méterekről.
-Axel. Ne nézz hülyének és ne hazudozz, mert azt nagyon utálom. Világos?- pillantok rá kérdőn, majd a hajamba túrok és sóhajtok egy nagyot. Tudtam én, hogy nehéz dolog lesz ez de, hogy ennyire értetlen legyen valaki... pedig felnőtt már elvileg. Viszont, nagyon jó tervem van arra, hogy csináljak belőle igazi felntőttet. Nem lesz itt éjszakai dorbézolás meg csavargás. Ha itt akar élni, meg is dolgozik érte. A saját gyerekemtől is elvárnám, hogy ennyi idősen dolgozni menjen és szálljon be a rezsibe vagy valami, hogy érezze kicsit, mi mindent kell a szülőknek elintézni. Axel se fogja itt vakarni nekem a seggét álló nap.
-Nem tudsz magadra vigyázni, erre mérget vennék. Ha most neked esnék és elgyepálnálak se tudnál megmoccanni se, pedig én nő vagyok. Akkor egy 150 kilós maffiózó mit csinálna veled? Összecsomagolna.- osztom ki ismét és nem hat meg cseppet sem, hogy próbál bájologni és enyhíteni. Oké, én sem akarok egész éjjel vitázni, de jobb, ha még most felvilágosítom a dolgokról.
-Igen, meg. Legközelebb szólj, hogy lelépsz és, hogy hajnalba mászol haza, de ez ne legyen minden napos. Holnap pedig korán reggel ébresztelek és segítesz nekem a ház körül, hogy ki vedd a részed a dolgokból.- szögezem le végül és az se érdekel, ha erre húzni fogja a száját. Ha kell, a hajánál fogva rángatom fel reggel, aztán pedig dolgozhatunk. Apám ugyanígy nevelte fegyelemre a bátyámat és rendes ember lett belőle. Talán itt is be fog válni.

- Mindegy, akkor sem akarnék zavarni. Ki tudja, hogy éppen mit csináltok. - Az utolsó részre már nem is feleltem. Olyan nincs, hogy nincs, mert akkor itt fogok drogozni, aminek az lesz a vége, hogy kidobnak.
- Világos. - Legalább nem lovagol tovább a mai késésem okán, ez jó. A vakos történetnél jobbat nem tudnék kitalálni, pedig annyira nem is hihetetlen szerintem. Miért ne lehetne egy vak haverom? Nem lökném ki első alkalommal egy autó elé, de egy vakkal nem lehet túl sok mindent kezdeni. Hülyeség volt egyáltalán megkérdeznie, mert tudhatta, hogy nem fogok rögtön őszíntén bevallani mindent, hol jártam, mit csináltam, kivel csináltam, miért csináltam.
- Azért ne túlozz. - Jó, elhiszem hogy tud bunyózni, de akkor is.. - Amúgy meg megpróbálnálak lelőni, ha lenne nálam fegyver. - Ez egy ilyen mi lenne feltételezés, remélem most nem fogja elkezdeni, hogy még agresszív is vagyok. - Valószínűleg igen, de nem járok olyan helyekre ahol maffiózók is felbukkanhatnak. - Idegesít, hogy engem szinte majdnem mindenki meg tud verni, de nem tehetek ellene semmit. A múltkori szőke női Tarzan azt mondta, hogy keressek fel egy tanárt, de ahhoz se időm, se kedvem, se pénzem sincsen. Azon meg nem parázok, hogy egyszer majd kinyírnak. Ha meg engem nem érdekel, akkor ne érdekelje Abigailéket se.
Győzteem. És tévedtem is. Azt hittem, hogy még lesz folytatása a kioktatásnak, de nem. Egy ígéret és már minden el is van intézve. Megnyugodtam. Persze a korán kelés az nem a legjobb, de ha el akarok jutni a kirabolandó házig, akkor váltanom kell bárány üzemmóbdba. Nehéz lesz, de menni fog. Egy szerethető, aranyos kis duracell nyuszi leszek.
- Oké. De a kutyák közelébe nem akarok menni, szerintem még mindig nem szeretnek. - Én se őket, lehet hogy ezt érzik.
Nekem ez a megegyezés teljesen rendben van, azért is mosolyogtam már megint. Végre vége. Lehet, hogy holnap reggel már másként fogok látni mindent, meg utálni magamat de ez van.
- Eddig se volt mindennapos. - Ezt még hozzá akartam tenni, mert zavart a téves feltételezés. Sűrűn csináltam, de nem minden egyes nap. Minden második nap, az már más. A közteseken meg annyira nem értem haza későn szerintem.

Ez az éppen mit csináltok feltételezés éppen rossz példa, mert neki köszönhetően valószínűleg semmit nem csinálunk. Nem tehetek róla, még mindig fura, hogy itt van és így nem is tudok olyan laza lenni. Ezt persze nem dörgölöm az orra alá, mert csak szarul érezné magát tőle. Ezt nekem kell megoldani, meg Colinnak. Legfőképp azt az egy használatlan szobát kellene rendbe tenni, hogy Axelnek legyen helye. Már, ha egyáltalán sokáig marad. Ez már csak tőle függ.
-Ugyan már. A kezed nem bírnád felemelni Axel. Ha már ilyen kemény legény vagy, hogy éjszaka az utcán mászkálsz, nem ártana tanulnod egyet s mást. Azt hiszem az lesz a legjobb, ha erre is szentelek némi figyelmet.- vigyorodok el sunyin, ahogy beugrik egy ötlet, hogy akár tanítgathatnám is. Tudok egyet s mást és őszintén szólva, szívesen gyepálnám el olykor-olykor tanulás címszó alatt. Aztán ahogy fejlődne, talán meg tudná végül védeni magát.
-Maffiózók mindenhol járnak.- jegyzem meg csak úgy mellékesen, de végül inkább a besegítés felé terelődünk. Nem fog ennek holnap ennyire örülni, este pedig ahoz se lesz ereje, hogy megvakarja a seggét nem még, hogy csavarogjon.
-A kutyákkal nem kell foglalkoznod.- legyintek az egyetlen kikötésére, végül kicsit kintebb sétálok jelezvén, hogy akkor én mára végeztem is lassan. Mivel reggel dolgozunk, nem akarom sokáig feltartain az uraságot.
-Nem, persze. Én meg most jöttem le a falvédőről. De nyugi. Holnap nem lesz erőd csavarogni.- kacsintok rá vigyorogva és már előre örülök magamnak. Majd megtanulja, hogy is működnek a dolgok és, ha eddig nem tudott felnőni és megkomolyodni, akkor majd én gondoskodok erről. Legalább lesz gyakorlatom Connorhoz.

Ki nyerne egy Abigail vs Colin csatában? Ez a kérdés most kezdett el foglalkoztatni. Szívesen megnéznék egy ilyen családi bunyót. Colin nagyobb, de a méret nem mindig számít. Hát nemtudom...attól függ. Bírkózásban azért szerintem Abigail vesztene. Nem nevetném ki, csak egy kicsit.
- Ehh. Kedves tőled, hogy ennyire lenézel. - Nem vagyok sértődékeny, felőlem azt is hiheti, hogy esténként csivavává változom, nem érdekel. A szövege második része már jobban felkeltette a figyelmemet, de ez nem egy túl jó ötlet. - Megpróbálhatod, de hamar fel fogod adni. - Vigyorogjon csak. Ilyen téren nem vagyok túlságosan kitartó, és isten ments, hogy ő tanítson engem. Rosszul csinálok valamit és már rám veti magát, hogy kinyírjon. Nem arról van szó, hogy nem akarok megtanulni rendesen verekedni, csak tudom, hogy úgyse sikerülne. Az meg a lehető legrosszabb lenne, hogyha pont Abigail válna a nagy mesteremmé. Mint valami rossz rémálom. Brrr. Vagy egy rossz pornófilm. Jó, annyira azért nem rossz.
- Lényegtelen. Zsaruk vagytok, ha kinyírnának engem nem származna belőle semmi bajotok. - Egy előnye van annak, hogy mindenki utál. Nem kell azon aggódnom, hogy a halálom után bűntudata lesz bárkinek is.
A kutyákat megúsztam, így már egy fokkal jobb. Amióta kiszagolta az egyik a drogomat az első napon fújok rájuk. A kutyák nagy dögök.
- Máshogyan is le lehetne engem fárasztani..csak úgy mondom. -
Egy szava se lehet, mert ha rosszra gondol az a saját hibája. Én azért vigyorgok, mert én rosszra gondoltam. Persze valójában még meg se fordulna a fejemben ilyesmi.
Abigail után én is abbahagytam az ácsorgást, és megkörnyékeztem a kanapémat.
- Colin hol van? - Ha aludna akkor Abigail nem eresztette volna ki a gyönyörű hangját az imént.

Téved, ha ezt lenézésnek veszi. Egyszerűen csak látom rajta, mire lehet képes és mire nem. De persze, mindenki tanulhat és mindenki fejleszthető, épp ezért azt is látom, hogy tanulhatna ő egyet s mást. Nem lenne rossz fizikuma sem, ha kicsit edzene, de majd erre is szánunk némi időt. Lekötöm én a srác figyelmét, ha ez kell ahoz, hogy ne csavarogjon a drogos cimboráival.
-Nem vagyok az a könnyen feladós típus.- vágom rá szinte azonnal, ahogy kiböki a mondatát, de a nyugodtságom elszáll, amint a halálát kezdi emlegetni. Nem érdekelne minket? Ez melyik bolygón él?
Hát ennek köszönhetően adok neki végül egy tockost, hogy a kis szöszi tincsei kissé összekuszálódjanak. Nem beszélhet így, legalábbis előttem tutira nem. Utálom az öngyilkos hajlamú embereket és azokat, akik így állnak az élethez. Ha annyira leszarnánk, hogy mi van vele, akkor hagytuk volna az utcán rothadni.
-Ne merészelj így beszélni, mert itt helyben neki állok az önvédelem oktatásnak. Szerinted, ha nem érdekelne mi van veled, befogadtunk volna?- dorgálom azonnal meg alaposan és azt hiszem, a szemeim szikrákat is szórhatnak, amiért ilyet feltételez rólunk. Lesz mit javítani a srácon, annyi szent. A nagy szájából például vissza kell venni.
-Kevés lennél te ahoz... csak úgy mondom.- és ezzel nem mondtam semmit, de épp annyira kétértelmű, mint az ő megjegyzése. Az viszont biztos, hogy a kis mitugrász sokat képzel magáról. Nem a lefárasztáson kellene amúgy sem agyalnia, főleg nem velem kapcsolatban, hanem azon, hogy itt maradhasson és ne szúrja el a dolgot.
-Behívták éjszakára. Sürgős volt. Hiányzik?- kérdezek vissza, szinte azonnal és tudom jól, hogy ez azért van, mert Colin mellett talán sokkal inkább biztonságban érzi magát. Tudom, hogy tőlem tart a srác, bár nem értem miért, mikor még nem csináltam vele semmit. Az mondjuk okos dolog, ha nem vagánykodik, mert azért, amit idegesen teszek nem vállalok soha felelősséget.

Az Abigail hurrikán lecsendesedni készül. Amikor nem támad le ő se rossz társaság. Ha senki se lenne a környezetemben idegbeteg mindenkit a haveromnak tekintenék. De itt mindenki őrült. Én is az vagyok. A béke, nyugalom és nem kiabálás nem illik rá senkire se. Rám se, nem azért mondom mert kilógok. Vagyis kilógni kilógok, csak nem ezért.
- Majd meglátjuk. -
Felőlem megpróbálhatja, de csak akkor ha nem lesz mindennapos a kínzás. Nem fogja bírni, de azért majd beleadok mindent, hogy tényleg feladja.
Basszus már ő is ver? Le fogok lépni egy kietlen faluba, ahol macskák és hörcsögök élnek békességben, ott nem lesz erőszak. Nem haltam bele a tockosba, csak maga ez az agresszió az amitől kiakadok. Utána meg csodálkoznak az emberek az én agressziómon.
Ryan is csinálja, apám is csinálta, idegen emberek is csinálják, a megmentők is csinálják. Asztronauta ruhát fogok felvenni.
- Nyugodjál már meg. - Flegma vagyok, bunkó vagyok, minden vagyok ami rossz, de ezt megérdemelte. - Nemtudom, de ahogy látom neked is jól jönne egy dühkezelési tanfolyam. - Egyszer az életben kimondom, hogy a halálom után senkinek se lenne semmi baja, se a hivatalos ügyekkel se magával a bűntudattal, és ezt kapom. Ryannak is mondtam, hogy nem szoktam sajnáltatni magamat és mély depresszióba zuhanni, de ami igaz az igaz. Ahogy Anthony mondta, senki se jönne el a temetésemre, én se mennék el. Röhögnék a túlvilágon azon ahogy ott áll magányosan a sírkövem.
- Sajnálom, hogy nem vagyok néger és nagydarab. Egy gyerek után mondjuk.. - Hopp, ezt gyorsan be is fejeztem, mert élni szeretnék. Abigail szociopata, mostantól vigyázok minden egyes szavammal.
- Dehogy hiányzik. - Felháborító még a feltételezés is. - Csak furcsának tűnt, hogy nincs itt. - Egyelőre Colint még nem tudtam behatárolni. Vannak jófej pillanatai, de mégis nagyon hasonlít a barátnőjére.
Valamiért jobban szeretem a közömbösséget és az utálatot, mint a kedvességet. Ha valaki kedves velem arra nem tudok mit reagálni, szokatlan és ritka dolog az olyan. Abigail például sose lesz velem kedves, amibe már beletörődtem. Talán részegen az lenne, a pia csodákra képes.

Ez a kölyök remekül ért ahoz, hogy pillanatok alatt felhúzzon. A flegma stílusa és a nagyképűsége kiborít, legfőképp azért, mert én kapom, aki segít rajta. Mivé lesz ez a világ, ha tele lesz ilyen kis pondrókkal, akik verik a nyálukat a semmire...?
-Dühkezelési tanfolyam nem kell, csak meg kellene tanulnod viselkedni. De tudod mit. Minden nap elgyepállak és az jó is lesz tanfolyamnak. Egy úttal te tanulsz egy kis alázatot és a fájdalomküszöböd is megnő. Szerintem tökéletes lesz.- vigyorgok gúnyosan, de a következők után... az első, amit elképzelek, hogy szimplán bele verem a fejét a falba. A második, hogy ketté töröm a hátán a komódot, ami a lépcső mellett ácsorog. A harmadik, hogy simán fejbe rúgom és felmegyek aludni, de nem. Nem alacsonyodok le addig, hogy láthasson kiborulni és élvezhesse, hogy megsértett. Nagy fenét!
-Furcsa. Nekem eddig nem tűnt fel, hogy Colin néger lenne. És most jobban jársz, ha erre nem mondasz semmit, vagy elaltatlak két másodperc alatt. Nem a vak haveroddal beszélgetsz, ideje lenne észre venned.- vágom oda mindezt olyan barátságos mosollyal, mintha az időjárásról beszélnénk épp, közben végérvényesen a lépcsőhöz indulok és megállok az első lépcsőfok előtt. Ja igen. És gondolatban megveregetem a vállam, amiért nem rohantam neki a konyha késsel.
-Reggel üdvözölheted. Most pedig tűnés aludni. Jó éjt.- hadarom el gyorsan és már indulok is az emeletre, még mielőtt meg akarnám ölni, ugyanis perceken belül ez következne. De majd idővel... tiszteletre tanítom én ezt a kölyköt.

Nem én kértem meg rá, hogy várja meg amíg hazaérek. Ő ücsörgött is nemtudom én hány percig, óráig. Most viselje el, hogy álmos vagyok, aludni akarok és ilyenkor a szokásos kedvességem is átcsap mínuszba.
- Tudok viselkedni, de te bántalmazol. Pff. Az alázat nálad azt jelenti, hogy minden szavadra bólogatok és egyetértek, de ez sose lesz. Ha nem lennél ilyen..ilyen te, akkor én se lennék ilyen én. - A fájdalomküszöböm akkor volt a legmagasabban, amikor Miamiban lábon lőttem magamat. Anthony hagyott volna elvérezni, de az övem megmentett mindent. Nemtudom mit gondoltak a kedves anyukák amikor a gyerekük délután az alvadt vért kapargatta a földről.
Nem is válaszoltam már erre, akar a halál veszekedni főleg a néger témán. Abigail azt mondta, hogy kitartó. Nos, nem mindenben.
- Neked is. - Miután Abigail felment az emeletre lehetőségem adódott némán kiparodizálni, aztán levágtam magamat a kanapéra. Nem öltözök át, le se fürdök, hadd idegeskedjen emiatt is holnap. Boszorkány. Lehetne jófej és laza, de nem. Ő inkább lovagolja a kis seprűjét.