Valami elképesztően büdös szag csapott meg, mintha legalábbis egy hulla kezdett volna az ágyam alatt oszlani. Erről szó sincs, nincsenek hullák a lakásomban, de különös is lenne, ha egy megrögzött agglegény lakása rózsaillatot árasztana.  Ráférne már a lakásra egy alapos takarítás, de semmi pénzért nem tudom rávenni magam, bejárónőre meg nem fussa, be kellene már újítani egy barátnőt, aki hajlandó lenne helyettem is takarítani, de a nőkkel is csak a gond van, kibaszott patthelyzet. Nagy nehezen sikerült feltápászkodnom az ágyról, hogy legalább ablakot nyissak, még mielőtt a szomszédok értesítenék a hatóságot az itt terjengő dögszag végett. Amilyen sűrűn látnak, talán már azt hiszik, hogy el is patkoltam, s én árasztom ezt az orrfacsaró bűzt. Bele gondolva nem veszítene a világ sokat, ha már nem léteznék, sőt határozottan hiszem, hogy a világ jobb hely lenne nélkülem, mégsem adnám meg senkinek az azt az örömöt, hogy halálhírem hallatán táncra perdüljenek. Borzasztóan sokan örülnének annak, ha már alulról szagolnám az ibolyát. Mégis vagyok olyan önző, hogy ekkora örömöt nem adnék meg senkinek, most még nem.  Lustán nyúltam cigis dobozom után, amiből kivéve egy szálat gyújtottam rá. Egyesek szerint a dohányosok meghalnak, de azok is akik nem. Valamiben meg kell halni, nemde? Ráérősen fújtam ki a füstöt, miután ismét rávetettem magam az ágyra. Lusta, lassú mozdulattal nyúltam a vacak éjjeli szekrényen lévő hamus után, legalább abba hamuzzak ne a lepedőre. Ez az egyetlen épségben lévő lepedőm, ha a csikkel kiégetem, akkor már nem igen lesz a lakásomban semmi épségben lévő dolog sem. Mert a berendezést elnézve úgy tűnhet, mintha csak a szeméttelepről guberáltam volna, de valójában az előző lakó lelakott dolgait használom, amiket itt hagyott. Cigim feléhez érve gyomrom hangos morajjal kordul fel, fel kellene emelnem a seggem az ágyról, hogy valami ehető után nézzek, de ez eleve veszett ügy. Olyan üres a lakásomban lévő hűtő, mint a gyomrom jelenleg. Elnyomva a hamusba a csikket tápászkodtam fel, semmi kedvem megmozdulni, de az éhhalál gondolata sem túl vonzó, ezért erőt véve magamon kezdtem bele az öltözködésbe. Szokásos egykor fekete, mára már kopottas szürke cuccaimat rángattam magamra. Ránézésre tipikus rossz fiús külsőm van, de nyugalom ez nem csak a látszat, valójában rossz fiú vagyok, még hozzá a legrosszabb fajtából. Hangosan becsapva magam után az ajtót indultam meg az éjszakába. Hogy mi lesz ha kiszabadulok? Pár betört orrot, egyéb sérülést fognak ellátni az ügyeleten, néhányan pedig feljelentést fognak tenni a rendőrségen mikor rájönnek arra, hogy valaki kizsebelte őket. Valamiből meg kell élnem, a tisztességes munka nekem legalább olyan büdös, mint a lakásom.