Lea & Bas - Vol.2.

Tárgy: Lea & Bas - Vol.2. 15.05.16 21:08

I'm afraid your mother!!

- Az anyád egy sárkány! – szólt bele a lány a telefonba indulatosan az első csörgés után, ám rögtön meg is bánta, hisz tudja nagyon jól, egy férfi életében általában mindig az anya marad az első számú helyen, történjen bármi a világban. Jó kapcsolat vagy házasság, fél tucat gyerek, mit sem számít, ha egyszer csak felbukkan a drága mama, mindig mindennek úgy kell alakulnia, ahogyan ő akarja. Lea praxisa során számtalanszor találkozott már ezzel a jelenséggel, nem egy nő pityergett már a kanapéján azzal, hogy az anyósa az őrületbe kergeti, és, hogy az imádott hitvese teljesen átlényegül kisgyermekbe, amíg az az otthonuk vendégszeretetét élvezi. Bizony Leanak már sokszor el kellett fojtania egy – egy kikívánkozó gúnyos jó tanácsot arról, hogy a második férj lehetőleg majd árva legyen, vagy legalábbis a mamáját hagyja egy másik földrészen. Azt gondolta őt sosem fogja majd ilyen helyzetbe hozni az élet, általában sikerül megtalálnia a közös hangot az emberekkel, már csak a szakmája miatt is, ám a mai nap rádöbbentette arra, hogy bizony hatalmas nagyot tévedett.

Lea Hudson megrovó pillantást vetett a taxisofőrre a hátsó ülésről, aki a beszélgetésébe hallgatva jóízűen felkacagott a találó hasonlaton.
- Magának nem az útra kellene koncentrálnia? Csak, hogy tudja, épp egy ügyvéddel beszélek, szóval, ha balesetet okoz nem csak, hogy lesz egy hiteles fültanúm, de ráadásul olyan kártérítést is sóz majd a nyakába, hogy még az unokái is azt fogják fizetni. – vetette oda a jó kedélyű férfinak, aki azon nyomban megköszörülte a torkát, tekintetét pedig az útra szegezte. Na azért. A lány ajkait fájdalmas sóhaj hagyta el, majd visszafordult a telefonban várakozó kedveséhez.
- Ne is kérlelj, eszem ágában sincsen visszamenni oda. Már akkor elment az életkedvem, amikor anyád belekötött munkámba és azzal traktált, hogy vállaljak tehetősebb ügyfeleket, mert azokkal nincs annyi probléma, de amikor azzal jött, hogy persze úgyse kell sokáig, mert a feleségedként majd gyakorlatilag átlényegülhetek unalmas háztartásbelibe, azt hittem ott szúrom le magam a desszertvillával! Én elhiszem, hogy ő örömmel adott fel mindent a családjáért, de mi egészen mások vagyunk. És te csak hallgattál! – vesz egy mély lélegzetet.
- Amikor kimentél a telefont elintézni, anyád már cseppet sem finomkodott, kioktatott mihez van szokva az ő pici fiacskája, és, hogy majd ő mindenre megtanít, hogy megfelelően teljesítsem a kötelezettségeimet! Az ég szerelmére még csak két napja, hogy összejöttünk! Ha anyádon múlik, örökre agglegény maradsz, mert mindenkit elijeszt mellőled! – az autó időközben lefékezett, Lea pedig ismét a sofőr felé fordult, hogy kifizesse a fuvar árát.

- Megnyugodhatsz, hazaértem, most pedig kibújok végre ebből a nyomorult cipőből és veszek egy habfürdőt, nem megyek már át hozzád az este. Már a liftben is féltem mi lesz, ha nem kedvelnek majd a szüleid, de ez minden várakozásomon túltett. Egyetlen bonusz volt csak az estébe, apukád végig kedves volt, legalább ő igyekezett visszafogni a feleségét. – a vonalban már hallhatóvá vált a záródó lift majd a kulcscsörgés hangja, ahogy később az is, hogy Lea bezárja az ajtaját.
- Sajnálom Bastian, de ha te is azt várod tőlem, hogy… - ám a mondatot már nem volt képes befejezni, mivel a készülék egyszeriben csak lemerült.
- Pompás! – csattant fel a lány, majd a telefont dühösen a fotelba dobta, s egyből a fürdőszobába ment, hogy nem sokkal később elmerülhessen a habokban, ám a gondolatai csak nem akartak lecsillapodni. Lehet, hogy a kapcsolatuk rögtön az elején zátonyra is fut majd, csak, mert a szerelme anyukája meg fog nehezíteni mindent? Lea mindenét odaadta volna, csak, hogy Bastian minél előbb tovaűzze valahogy a félelmeit. Tudja, hogy nem volt szép tőle faképnél hagyni az egész családot az étteremben, amikor a férfi elment telefonálni, de egyszerűen a lány már nem bírta tovább.
Bastian nagy előnye, hogy nem hasonlít az anyukájára. – gondolta magában, közben szomorkásan belekortyolt a kád szélére készített pohár vörösborba.

To: Bastian
Outfit: Most épp semmi...

Tárgy: Re: Lea & Bas - Vol.2. 24.05.16 19:34

Lea nagyon fontos számomra, ez vitathatatlan, ezért is döntöttem úgy, hogy itt az ideje annak, hogy megismerje a szüleimet. Sajnos ez a találkozó nem pont úgy sült el, ahogyan terveztem. Mondhatnám úgy is, hogy katasztrófa volt. Ennél rosszabbul nem is sikerülhetett volna az este és az sem segített, hogy elviharzott, amikor távoztam az asztaltól, hogy elintézzek egy fontos telefon hívást. Mondhatni ez a két tűz között szituáció. Anyám csak jót akar nekem, de talán egy kicsikét túlságosan védelmező velem kapcsolatban, ezért is támadta le Leát az első találkozásuk alkalmával.
Mindezek után mit is tehettem volna? Csak csendben hallgattam Lea felháborodott hangját a telefon túlsó végén, várva a megfelelő pillanatra, hogy végre szóhoz jussak. Bevallom azt hittem, hogy sosem jön el az a pillanat, mert csak mondta és csak mondta a magáét, de hagytam, hátha jobb lesz a lelkének. Talán így könnyíthet magán.
- Az tény, hogy anyám egy kissé régi módú. Szerinte egy nőnek, ha férjhez megy és gyereket szül otthon a helye. - Azt most nem is merem közölni vele, hogy ez szerintem is így van. Nem várnám el tőle, hogy adjon fel miattam mindent, az eddigi munkáját, de én is úgy hittem, ha megszületne az első közös gyerekünk, akkor szívesen maradna vele otthon. Viszont ez a téma még cseppet sem kellene, hogy minket foglalkoztasson, hiszen még nem is gondolkoztunk el azon, hogy mi fog történni, ha gyerekünk lesz, sőt még a gyerek témát sem hoztuk sose fel a beszélgetéseink alkalmával.
- Ez csak az első találkozás volt, már a nehezén is így túlestél, ígérem, hogy a második alkalom jobb lesz. - A mai katasztrófa után a következő már csak jobb lehet, ha logikusan gondolkozunk, vagyis nagyon bízok abban, hogy ennél már csak jobb lehet. Persze gondolom, hogy most egy jó ideig nem lesz kedve ahhoz, hogy ismét találkozzon a szüleimmel. Szerintem anyám csak próbára tette. Ki szeretné deríteni, hogy milyen komolyak a szándékai velem kapcsolatban, és ha neki sikerül elüldöznie Leát mellőlem, akkor nincs is miről beszélni a továbbiakban. Idővel majd Lea is belássa, hogy anyám nem művel semmit sem ok nélkül, de azért remélem, hogy kitartó lesz és végül jól ki fognak jönni egymással.
- Mit várok el tőled? - Kérdeztem vissza, de a mobilom elnémult. Megszakadt a vonal, próbáltam visszahívni, de nem volt elérhető. Néhány próbálkozás után sem volt elérhető, de amilyen zaklatott állapotban volt a történtek után nem szívesen hagytam volna magára, ezért gyorsan bepattantam az autómba, hogy minél hamarabb Lea lakásán lehessek, hogy legalább meggyőződhessek arról, hogy csak a telefonja merülhetett le, mert ha bármi baja esne, azt nem élném túl.
Még szerencse, hogy van kulcsom a lakáshoz, ezért igyekeztem halkan kinyitni az ajtót. Számolnom kellett azzal is, hogy alszik, és a történtek után nem akartam rá hozni a frászt, ezért halkan osontam be. Levetettem zakómat, majd hanyagul a nappaliban lévő kanapéra dobtam. Szinte lábujjhegyen lépkedtem Leát keresve. Meg is találtam. Behunyt szemmel feküdt a kádban a habok között, olyan békésnek tűnt. Nem akartam zavarni, inkább az ajtófélfának dőlve gyönyörködtem a látványában.

Tárgy: Re: Lea & Bas - Vol.2. 19.07.16 19:08

I'm afraid your mother!!

Néhány apró korty elég volt ahhoz, hogy a forró fürdővel karöltve elbódítsa az amúgy borzasztóan feszült, elcsigázott Ms. Hudsont. A lány fejét hátra döntve, szemeit lehunyva élvezte, ahogy a lágy hab gyengéden körbe ölelte a testét. Halk sóhaj tört fel torkából.
- Édes Istenem. – hangja letörtségről, bánatról tanúskodott.
- Elcseszett egy este. – a lány szemei kinyíltak, tekintete pedig a plafonról a kezében tartott pohár borra vándorolt. Figyelni kezdte, ahogy a bíborszínű lé táncolni kezd az üvegfal börtönében, közben önkéntelenül is összébb húzta magát a kádban.
- Nem így kellett volna történnie, annyira nem így. – Lea Hudson világ életében kitűnt az átlagemberek közül csípős nyelvével, hóbortosságával, s egy-egy meglehetősen különös húzásával. Egyik ilyenje, hogy sosem hagyta magát analizálni, sosem kért segítséget valamelyik kollégájától, de még mit nem, bármi baja volt is, magánterápiába fogott. Elvégre ki más is érthetné őt meg jobban, látna bele lelke legmélyebb bugyraiba, ha nem saját maga? Ms. Hudson e téren roppant érzékeny, büszke teremtés, nem férhet hozzá csak úgy a gondolataihoz egy idegen.
- Én csak le akartam tudni ezt az egész családi találkozót amilyen hamar csak lehet, mert Bastiannek annyira fontos volt, utána pedig vele tölteni az estét, miért olyan nagy baj ez? A franc se akart veszekedni az anyukájával… dehogy. Most már biztosan utál, pedig reméltem, hogy jól kijövünk majd. Francba. – két kis korty, némi bátorsággyűjtés, a gyónás pedig folytatódik.
- Olyan jó lett volna, ha másképp alakul. Ha minden jól megy, és a szülei megszeretnek. Basszus… sosem érdekelt mit gondolnak rólam mások, most meg megesz az ideg, mert róla van szó. Miért nem lehetett hamar letudni és meglépni onnan? Akkor most velem lenne, együtt fürdenénk és… és valahogy megoldanám, hogy holnap ne akarjon dolgozni menni, hanem velem maradjon… - hangja megcsuklott, ajkain hirtelenjében egy keserű, mégis kicsit pimasz mosolykezdemény jelent meg.

- Vajon, ha az ügyvédúr itt lenne, mit mondana? Hmm… - felhajtva a maradék bort, Lea megköszörülte egy kicsit a torkát, s elmélyítette a hangját, hogy Bastiant tudja utánozni.
- Lea anyukám csak jót akart, hidd el. Kicsit talán túlzásba vitte az aggódást, de abszolút nem akart ellenséges lenni veled. Ha majd jobban megismered, rá fogsz erre jönni te is. De ismerd el, neked sem kellett volna csak úgy lelépned az étteremből szó nélkül. Na és a telefon? Halálra aggódtam magam… - s ahogy ezeket a szavakat kiejtette, hirtelen bűntudat fogta el. Drága Bastian, biztosan aggódik most érte, ő pedig a kádban lubickol ahelyett, hogy feltöltené a telefonját és visszahívná.
- Tulajdonképpen… valahol hálás lehetek a sárkánynak… hiszen, ha nem lenne ilyen ijesztő, Bastian talán már réges-rég mással lenne és nem velem. – megemelte üres poharát, s ekkor tekintete megakadt az ajtóban álló férfin.
- Uram isten! – ijedtében kis híján elejtette a poharat, ám még az utolsó pillanatban sikerült elkapnia azt.
- Bastian! Mit… mit csinálsz itt???? Mennyit…?

To: Bastian
Outfit: Most épp semmi...

Tárgy: Re: Lea & Bas - Vol.2. 28.07.16 0:47

Legyek optimista? Bizakodjak abban, hogy a legközelebbi találkozó már jobban fog sikerülni? Őszintén nem tudom, hogy mi ütött az anyámba, talán csak elő jött belőle a védelmező anyatigris. Biztosan csak valami módot keres arra, hogy meggyőződjön róla, hogy Lea az a nő, akivel boldog lehetek, akivel családot alapítok és aki nekem gyerekeket, neki pedig unokákat fog szülni. Azzal próbálom magam hitegetni, hogy ez csak egy próba volt anyám részéről, de azért az is biztos, hogy túlzásokba esett. Nem kellett volna már a legelső találkozás alkalmával így lerohannia. Beszélnem kell vele erről, de először is kedvesemet kell megvigasztalnom egy ilyen pocsék este után.
Azt már tudom, hogy ha Lea borozni kezd, akkor úgy érzi, hogy tudja, hogy mivel hozakodnék most elő. Végül is nagyon úgy tűnik, hogy tudja. Talán nem így fogalmaztam volna meg a mondanivalómat, de a lényeg ugyan ez lett volna. Aggódtam érte. Azért is jöttem el hozzá, de talán már ideje lenne szólnom neki, hogy mindennek szem, és fültanúja vagyok, de csak csendben álltam, maradtam a helyemen és figyeltem tovább. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy untat az előttem zajló műsor, sőt, inkább szórakoztat.
- Mivel úgy tűnik, hogy lusta voltál a telefont bedugni töltőre, ezért nem tudtalak elérni és eljöttem megnézni, hogy jól vagy-e. Eltaláltad, aggódtam érted. - De az már biztos, hogy nem kellett volna ennyire aggódnom, mivel nagyon úgy tűnik, hogy a kádban borozgatva igyekszik kiheverni a rosszul sikerült esténket.
- Mennyit hallottam abból, amit mondtál? - Egészítettem ki a nekem szánt kérdést mielőtt válaszoltam volna. - Mindent. - Hazudhattam is volna, de minek? Én az őszinteség híve vagyok és azt hiszem, hogy nem ártana leülni megbeszélni a történteket.
- Szeretnéd, hogy haza menjek, vagy inkább megbeszéljük a dolgokat? - Még mindig tétlenül állok az ajtófélfának dőlve. Jelen pillanatban én sem tudnék neki többet mondani, mint amennyit már Lea is mondott magának a nevemben.

Tárgy: Re: Lea & Bas - Vol.2. 02.08.16 17:22

I'm afraid your mother!!

Akár a kislány, akit cukorkalopáson kaptak épp rajta, Lea Hudson is úgy érezte, bizony most tetten érték. Kár is lett volna tagadnia vagy szépítenie bármit is, hisz Bastian saját bevallása szerint mindent hallott, ez pedig a ráragadt ügyvédi szakzsargonnal élve önmagában is perdöntő bizonyíték. Nincs hát mit tenni, bizony marad a fájdalmas beismerés, nem csak, hogy a vacsora sikerült rosszul, ám immáron kedvese is tisztában van azzal, mi mindent gondol az édesanyjáról, a kapcsolatukról, mindenről…
- Azt hiszem, most már késő azért fohászkodni az égiekhez, hogy nyeljenek el a habok, vagy bármi más módon spontán eltűnhessek… - motyogta szégyentől kipirult arccal maga elé a lány.
- Ilyenkor bánom, hogy nem születtem fehérgalléros bűnözőnek, mert most előkaphatnám a mellényzsebemből az „ebben az esetben, meg kell, hogy öljem” vaaagy a „van egy visszautasíthatatlan ajánlatom az ön számára” szöveget… - vesz egy mély lélegzetet, majd lassan, félénken felpillant.
- Utálom, ha az emberek tudják, mi jár a fejemben… ezért is beszélem meg a gondjaimat általában saját magammal. Leköteleznél, ha valahogy… elfelejtenéd, csak, hogy fenntartsuk ép elmém biztos látszatát. – ahogy kiejtette ezeket a szavakat, Lea ajkai apró mosolyra húzódtak, elvégre, ha valaki, hát Bastian tökéletesen tisztában van azzal, mennyire dinka nővel is van dolga. Számtalan átvirrasztott éjszaka, munkamegbeszélés a bizonyíték erre, ahogyan arra is, épp ezért jönnek ki annyira jól.

- Nem akarom, hogy hazamenj… egész este csak azt vártam, hogy Veled lehessek. – szíve szerint a lány azzal folytatta volna, hogy „de megbeszélni sem akarom, inkább felejtsük el”, tudta azonban, ezt most nem ússza meg ennyivel. Ha Bastian és ő komolyan gondolják ezt az egészet, akkor bizony jobb, ha előre letisztáznak mindent, máskülönben hamar kialudhat kapcsolatuk lángja.
- Nagy kád… kicsi ember… - húzta össze magát Lea, nyomatékot adva szavainak, elővéve legaranyosabb pillantását.
- Tárgyalhatunk ügyvédúr, de csak, ha csatlakozik. – talán épp erre van most szükség, egy kis nyugalomra és arra, hogy kizárva a külvilágot, csakis egymással foglalkozzanak, hisz kettejüknél jobban senki sem tudhatja mit is akarnak, hogyan képzelik el a jövőt. Még a mamasárkány sem, hiába akarja annyira óvni a fiát!

To: Bastian
Outfit: Most épp semmi...

Tárgy: Re: Lea & Bas - Vol.2. 10.10.16 21:29

Lia & Bas

Ha nem lenne fontos számomra, akkor nem is jöttem volna utána. Valahogy sikerült neki elérnie, hogy leküzdjük a kezdeti nézeteltéréseinket és végül jobban megkedveljem, mint szabad lett volna. Sosem szerettem keverni a munkát a magánéletemmel, de most mégis sikerült. Azt hiszem, hogy akár be is vallhatnám, hogy ha akarnám sem tudnám bánni mindazokat a dolgokat, amik közöttünk zajlottak, hiszen mindez kellett ahhoz, hogy most itt tartsunk. Máskülönben kétlem, hogy most a fürdőszobájában lennék, miközben Lea meztelen teste mindössze csak néhány lépésnyire van tőlem a habok alatt fedve.
- Biztos vagyok abban, hogy a fehérgalléros bűnözők nem riadnak meg a jövendőbeli anyósuktól. - Elhiszem, hogy abban a pillanatban be sokkalt és úgy érezte, hogy sarokba szorították, így menekülőre fogta. Azt hittem, hogy ennél azért jobban fogja bírni a strapát, de mentségére legyen, hogy anyám se kispályás. Elég sokszor kell egy bizonyos idegrendszer hozzá és jó sok türelem. Egy kicsit kitartóbbnak kellett volna lennie.
- Velem is megbeszélhetnéd a gondjaidat és akkor az ép elméd látszata is fenn tudna maradni. - Akár ez is lehetne egy esélyes alternatíva számomra, mindössze csak neki kellene rábólintania. Szeretném, ha velem is képes lenne mindent megbeszélni, még ha eleinte nehezen is nyílna meg előttem, de tudni akarom, ha valami bántja, talán tudnék rajta segíteni, vagy egyszerűen csak támaszt nyújtani számára.
- Te most tényleg azt szeretnéd, hogy csatlakozzak? - Hirtelen se köpni, se nyelni nem tudtam volna, de már abból is nyilvánvaló lehetett volna számomra, hogy mit akar, hogy a szemem láttára húzta össze magát a kádban, azért, ha csatlakoznék, akkor mindketten elférjünk. Határozottan zavarban vagyok. Valójában ha fel kellene idéznem, hogy utoljára mikor voltam ennyire zavarban... Valószínűleg még sosem. Még nem láttuk egymást meztelenül. Tudtam, hogy egyszer ennek is eljön az ideje, de arra nem számítottam, hogy ez csak így megtörténik és Lea a kádban ülve végig fogja nézni, ahogy megválok a rajtam lévő ruhadaraboktól.

Tárgy: Re: Lea & Bas - Vol.2. 20.10.16 4:44

I'm afraid your mother!!

Amióta csak a pályán van, Lea Hudsont már számos különböző problémájú emberrel hozta össze a sors. Kezelt már skizofrént, szülés utáni depresszióval küzdő, negyvenes háztartásbelit, vagy épp kapuzárási pánikos ötvenes férfit, megcsalt férjet, elvált feleséget, drogos kamaszt, unatkozó, pusztán pletykálni vágyó idős hölgyet, dühkezelési problémás ex-boxolót, idegösszeroppant sztárocskát, de Bastiannak hála olyanokat is, akik összetörtek valami elkövetett bűntett súlya vagy épp annak vádja alatt, röviden Lea azt gondolta, nem igazán érheti már meglepetés. Felkészültnek hitte magát, olyannak, aki, ha találkozik esetleges jövendőbeli anyósával, pontosan tudni fogja majd, hogyan kezelje a helyzetet, analizálhatja, és megfejtheti annak minden egyes lépését, így a reakcióktól sem kell majd tartania. Bizony Lea Hudson csúnyán elbízta magát, az este pedig súlyos árat kellett fizetnie ezért. A vacsora csúfos kudarcba fulladt, a sárkány túljárt az eszén, most pedig csak reménykedhet abban, hogy ez nem ver majd éket közte és kedvese közt, mert azt aligha élné túl.

- Hát tudod, erre azért mérget nem vennék. Simán el tudom képzelni, hogy Tonny Salucci, vagy Vincent Ortega is behúzott nyakkal közlekedik, amikor az anyósuk a közelben van, ahogy még a híres-neves Al Capone is főhajtással, mély alázattal viseltetett a saját sárkánya iránt. Állítom, ha a te anyukáddal lett volna dolguk, kínjukban inkább jó útra tértek volna, vaaagy bevállalják az életfogytiglant, csak, hogy biztos távolba kerüljenek… - kacagott fel a lány, parányit felszabadultabban. Hiába, ha lököttségről van szó, Lea nehezen talál megfelelő ellenfelet magának.

- Tudom Bastian… én csak… - hajtotta le fejét, közben idegesen a hajába túrt. – Időre van szükségem ahhoz, hogy… megnyíljak. Bárkinek. Mármint ne érts félre, te nem vagy bárki, te valaki vagy, vagyis… érted, hogy értem. Szóval… nagyon szeretnék… de nem megy egyik pillanatról a másikra. Évek óta csak magamra számíthatok, most pedig még furcsa a gondolata is annak, hogy van valaki az életemben, aki… segíteni akar, vagy… megismerni teljesen. – ennek egyszer ki kellett jönnie, hát miért is ne most, ennél különösebb ez az éjszaka már aligha lehetne.

Ha igazán őszinte akarna lenni, Lea kénytelen lenne elismerni, hogy mikor beinvitálta maga mellé a férfit, cseppet sem gondolt bele az esetleges következményekbe, történésekbe, ám a szíve mélyén borzasztóan vágyott annak megnyugtató közelségére, ezért is hagyta, hogy a szavak csak úgy utat törjenek maguknak ajkain át.
- Ez minden vágyam Szerelmem. – suttogta lángvörös arccal, egyetlen pillanatra sem szakadva el a férfi gyönyörű szemeitől. Ez, és még sok minden más…

To: Bastian
Outfit: Most épp semmi...

Tárgy: Re: Lea & Bas - Vol.2. 24.10.16 12:29

Lia & Bas

Nehéz dolgom van a tárgyalóteremben, hiszen az esküdtek lesben figyelik minden egyes rezdülésemet, de mégis azt vallom most, hogy életem során először kerültem olyan nehéz helyzetbe, amit még fogalmam sincs, hogy hogyan fogok kezelni. Lea és anyám között biztosan nem fogok választani, mert olyan opciót nem tudok elfogadni, hogy csak egy személyt választhatok. Még szerencse, hogy rengeteg időm van arra, hogy kitaláljam, hogy hogyan fogom elérni azt, hogy megkedveljék egymást. Nincs más választásuk. Ha Lea kitartó lesz és tényleg velem szeretne lenni, akkor képes lesz kompromisszum kötésre, és ha anyám észleli, hogy mennyire szeressük egymást, akkor biztosan el fogja fogadni, sőt majd látni is fogja, hogy Lea mennyire illik a családba.
- Szóval szerinted anyám ennyire félelmetes lenne? - Ha már sárkányként emlegette, akkor biztosan, hogy így is gondolja. Most legalább tudom már, hogy mi a véleménye, de azon vagyok, hogy ezen változtatni tudjak. Viszont most már nagyon kíváncsi lennék Lea anyjára is. Vajon fordított esetben mi történne? Azt hiszem, hogy itt lenne annak is az ideje, hogy ez kiderüljön. Már alig várom a találkozást a családjával.
- Annyi időt kapsz, amennyit csak szeretnél. Nem akarom, hogy úgy érezd, hogy bármit is erőltetnék. - Ha a mai nap után nem érzi úgy, hogy menekülnie kellene előlem, akkor azt hiszem, hogy még nagyon sok időnk van arra, hogy úgy érezze, hogy végre képes teljesen megnyílni előttem. Erre pedig időre van szükség. Neki is és nekem is egyaránt. Nekem sem megy olyan könnyen az, hogy bárkit is közel engedjek magamhoz, de vele minden annyira más. Mintha a kirakós összeillő darabkái lennénk, legalábbis én ezt így gondolom.
Zavarban voltam, talán még soha életemben nem éreztem magam ennyire zavarban. Ahogy gomboltam ki az ingemet magamon éreztem Lea kíváncsi tekintetét. Számomra a vetkőzés az nagyon is intim dolog, de úgy érzem, hogy már készen állok arra, hogy előtte levetkőzzem a gátlásaimat, na meg a ruháimat is.
- Bevallom eléggé zavarban vagyok. - Vallottam színt előtte, mielőtt megváltam volna az utolsó ruhadarabomtól is. Valamennyire megnyugtat a tudat, hogy látom rajta is, hogy zavarban van, legalább ezzel sem vagyok egyedül. Megindultam meztelenül a kád felé, hogy csatlakozzak hozzá a fürdőzésben. Vele szemben foglaltam helyet a kádban.

Tárgy: Re: Lea & Bas - Vol.2. 30.12.16 10:53

I'm afraid your mother!!

Ahogy elhallgatta Bastian szavait, Lea Hudson mellkasában hatalmas nyomás keletkezett. Mialatt belőle csak úgy dőltek a szavak, bele sem gondolt egészen abba, hogy vajon milyen érzés lehet mindez a férfi számára. Csak azzal volt elfoglalva, hogy valamilyen formában kiadja magából a felgyülemlett feszültséget, hangot adjon haragjának, amit kedvese édesanyja váltott ki belőle, meg is feledkezve arról, hogy Bastiant ezzel két tűz közé szorította. Hisz mégis kinek esne jól, ha valaki megjegyzéseket tenne az anyukájára… még, ha jogosan is? Bizony még maga Lea sem venné jó néven, ha valaki ezt vele tenné meg, még úgy sem, hogy kapcsolata a saját sárkányával sokkal-sokkal rosszabb, mint aminek a ma éjszaka folyamán szemtanúja volt. Ahogy a bűntudat felülkerekedett a lányban, úgy változott meg teljes egészében. Tekintete, arcvonásai ellágyultak, arca kipirult, vállai elernyedtek, kicsit összébb is húzta magát. Nehezen tudott csak a férfira nézni, mégsem volt képes elszakítani róla a pillantását. Egész este csak arra vágyott, hogy végre kettesben lehessenek, most pedig eljött a pillanat, nem szeretné teljesen tönkretenni.

- Ne haragudj. – szinte suttogott, mégis érezhető volt, hogy komolyan beszél.
- Nem akarom bántani anyukádat… mert… nem akarlak bántani Téged. – talán nem egészen így kellett volna hangzania a mondatnak, Lea mégis a keresetlen őszinteség mellett döntött. Egészen biztos volt abban, hogy ő és a nő egyhamar még biztosan nem lesznek legjobb barátnők, ám abban is, hogy azt szeretné Bastian boldog legyen. Ha pedig ez azzal jár, hogy erőt kell vennie magán és kompromisszumokat kötnie, hát úgy legyen, valahogy csak boldogulni fog, mert a férfi nagyon fontos a számára, nem akarja elveszíteni.
- Majd… igyekszem… - nagyon halovány mosolykezdemény jelent meg a lány arcán, valami olyasmi, amit bíztatásnak szánt, hogy az ő drága ügyvédje lássa, nincs komolyabb baj és megnyugodjon kicsit.

Ahogy Bastian vetkőzni kezdett, Lea arcán úgy növekedett egyre inkább a bíborvörös pír. Titkon rengetegszer elképzelte már, milyen is lehet a férfi az öltönyök, ingek, és nyakkendők alatt, ám a valósággal bizony közel sem ért fel a fantáziakép. A lány önkéntelenül is az alsó ajkába harapott. Mégis, hogy a fenébe lehetett szabad ez a pasi ennyi ideig??? Hogy nem tépték szét a nők amerre csak járt? Mire úgy ahogy sikerült felocsúdnia, Bastian már a kádban volt, vele szemben foglalt helyet.
- Én öhm… én… khm… izé… mármint… úristen. – tagadhatatlan, Lea a hatás alatt ragadt.

To: Bastian
Outfit: Most épp semmi...

Tárgy: Re: Lea & Bas - Vol.2. 20.07.18 0:56

Lia & Bas

Vagy így, vagy úgy, de meg fogom találni a módját annak, hogy rendeződjenek a dolgok. Ez csak az első találkozás volt, még számtalan esélyük lesz arra, hogy megváltoztassák az egymásról alkotott véleményüket. Remélem sikerrel fognak járni, mert Lea az a nő, akit el tudok képzelni, hogy ott állunk az oltár előtt. Mégis mi a fenét művelt velem ez a nő? Még alig ismerem, de máris komolyan gondolok a jövőnkre. Vágyom a boldogan életek, míg meg nem haltak befejezésre, de mi még csak most kezdtük el ezt az egészet. Tartok attól, hogy odáig sok mindent kell legyőznünk, de most mégis úgy érzem, hogy számunkra nincs olyan, hogy lehetetlen. Ha valóban akarjuk, ha Lea is ezt akarja, akkor nincs olyan, hogy ne találjunk ebből kiutat.
- Hiszek neked. Nem alakultak túl jól a dolgok, de talán legközelebb másként lesz. – Mert az is biztos, hogy lesz legközelebb. Találkozni fog még számtalanszor az anyámmal, ha az életem része akar maradni. Én pedig csak annyit tehetek, hogy bizakodóan tekintek a jövőbeli találkozásokra, persze miután elbeszélgettem drága édesanyámmal és meghúzom a határokat. Mert kelleni fognak, jó sok határvonal na és kompromisszum.
- Tudod nem hittem volna, hogy ez ma bekövetkezik. – Igaz sok mindennel így voltam a mai nap folyamán. Mégsem hittem volna, hogy egyszer csak a sors úgy hozza, hogy kettesben fogom magam találni vele a kádjában. Hirtelen túl kicsinek tűnt a kád, túl párásnak a levegő, de mégsem zavart. Örültem annak, hogy így alakult. Kettesben lehettem vele. Felnőttek vagyunk már és mindketten meztelenek, vajon ennek mi lesz a folyatása? Eleinte úgy éreztem magam, mint jó pár évvel ezelőtt, mint az a szűz kisfiú, aki még csak közelről sem látott meztelen női testet. El sem hiszem, hogy képes volt ennyire zavarba hozni, mégis minden bátorságomat bevetve váltam meg ruháimtól, hogy csatlakozzak hozzá. Nem akartam túl tolakodó lenni, sem pedig megbámulni, de láttam amit láttam és azt kell, hogy mondjam nagyon is tetszik az elém táruló látvány. Nem esne nehezemre, ha az elkövetkező években, évtizedekben ezt kellene néznem.
- Valahogy… - Sóhajtottam. - Nem tudom, hogy most mit is mondhatnék. – Ez az egész olyan fura. Nem találok rá ennél jobb jelzőt. Nem ellenkezett, hogy beszálljak mellé a kádba, de még sem vagyok annyira biztos magamban. Igaz meztelenek vagyunk mindketten, de fogalmam sincs arról, hogy hogyan fogadná a közeledésemet. Talán még túl korai lenne a számára. Én pedig nem akarok semmit se rá erőltetni, ha kell, akkor tudok várni, még akkor is, ha minden porcikám vágyott rá. Még ennél is közelebb akartam érezni magamhoz. Mert nagyon is akartam őt. Hogyne akartam volna? Lea gyönyörű és okos, és teljesen meztelen.

Tárgy: Re: Lea & Bas - Vol.2.