Dexter& Hope

Türelmetlenül dobolok az ujjaimmal a pulton. Az öreg meg csak mondja és mondja a hülyeségeit. Nagyon, de nagyon elegem van már, fáradt vagyok, feldagadt a térdem, mert ez a seggfej belerúgott, és akkor még kapom itt az ívet egy hatvanvalahány évestől is. Szép...
Már éppen befejezné és már éppen venném is az irányt kifelé, amikor egy ismerős hang üti meg a fülemet. Megtorpanok és sóhaj szakad fel belőlem, gúnyos fintorgó mosollyal az ajkaimon fordulok felé, lassan és fáradtan, hogy lássa ma igazán nincs kedve hozzá... vagy inkább ma sem.
- Személyesen...- Sóhajtok, s ahogyan szemem elé kerül szemtelenül helyes pofája, kénytelen vagyok pillantásomat végigfuttatni rajta. Nem, nem kényszerít rá senki, csak ő maga, meg az a fenemód kimunkált teste. A belőle áradó szexuális kisugárzás tagadhatatlan, s nyilván pont ezért fekszik annyi nő az ágyába. És én pont ezért nem fogok.
- Mondd csak Phillips... miért ugrat minden hülye őr és egyéb hímnemű veled amikor beteszem ide a lábamat?- Összeráncolt szemöldökkel nézzek rá, na ha már itt tartunk, és ő megjelent akkor akár meg is kérdezhetem, hogy még is miféle pletykákat terjeszt rólam. Vagy csak a kollégái vettek a fejükbe valami marhaságot. Fekete hosszú, nadrágot viselek, és egy egyszerű sötétkék pólót, nem rendőregyenruhát hiszen én magam nyomozó vagyok. A következő szint az FBI viszont ahhoz még tanulnom kell pár évet. Jelenleg annyira újonc vagyok, hogy a tojáshéj még ott van a fenekemen, legalábbis a kollégák szerint. Az egyik tanárom azt javasolta, hogy kóstoljak bele egy picit az utcába még mielőtt nekifutok még pár évnek az egyetemi padokban, majd az FBInak. Hát így tettem ennek már ides-tova egy éve.
- Hallom jól felöntöttél a garatra a zsarubálon... csoda, hogy oda fegyőröket is meghívnak.- Sóhajtok, persze én nem vettem részt ezen a társadalmi eseményen. Viszont a kollégák voltak olyan kedvesek és részletesen elmesélték, hogy miről maradtam le. Én meg hálát adtam az égnek, hogy nem mentem el. Persze Dexter nőcsábász viselkedéséről, és ivós trükkjeiről is beszámolta. Ő a társaság krémje vagy éppen réme, ki hogy gondolja. Minden esetre mindenről részletes beszámolót kaptam, eléggé részleteset ahhoz, hogy most cikizzem vele. Habár ő nem az a típus akit olyan könnyen lehet piszkálni, mert szinte majdnem minden lepereg róla...

Dexter& Hope

Nyálcsorgatóan jóképű volt, és hála kicsit sem szégyenlős természetének már volt módon a felső testét is szemügyre venni. Hazudnék ha azt állítanám, hogy ez a férfi hidegen hagy, sőt... Csak, hogy nem azok közé a luvnyák közé tartozom akiket háromszor vagy egyszer meghág aztán viszlát. Nem szeretem ezt a státuszt és pontosan tudom, hogy az olyan típusú férfiak, mint ő nem képesek többre.
- Meghiszem azt. Kár, hogy nem lehetsz részese eme megtiszteltetésnek.- Pillogok rá szépen,s ha már úgy alakult, hogy őméltósága pont akkor végez amikor én, hát megkérdezem tőle, hogy még is mi frászért ugrat például a jobbomon kíváncsian sasoló öreg.
- Pedig szeretném...- Erősködök csípőre tett kézzel állva előtte, enyhe terpeszben. Fenyegető zsarupóz. Na nem mintha nyerhetnék ellene ha kétkezi harcra kerülne a sor. Habár edzésben vagyok nagyon úgy tűnt, hogy ő sem szenved hiányt benne, és könnyen lehet, hogy mivel őr még jól is verekszik. Elvégre itt tudni kell valamit felmutatni. Azonban a szavai a teljes megdöbbenés minden fázisát kiváltják belőlem. Először padlót fognak az állaim, és kitágulnak a pupilláim, aztán úgy döntök inkább nem hiszem el és visszacsukom a szám, majd megint meglepődöm, hogy ez lehetséges és utána már azt nem tudom felfogni, hogyan lehetnek ekkora barmok a kollégák. Mind ezt egy másodperc alatt.
- Hah! Én ágyba? Veled?Gusztustalan ötlet, még elkapnék valami nemi betegséget...- Fintorgok, bár perverz és túlfűtött álmaim nem erről tanúskodtak. Sokkal inkább arról, hogy nagyon is szívesen feküdnék alatta... felette... mellette..előtte...
Elhessegetem a gondolatot.
- Kémkedni? Oh, ugyan kérlek. Csak mindenki meg akart győzni, hogy mennyire hülye vagyok, hogy nem mentem el. De a sztorikat hallva inkább örültem neki, hogy nem vettem részt a partin. Igaz, hogy az aktuális nőd lehányta a rendőrkapitányt?- Vonom fel szórakozottan a szemöldökömet. Könnyű volt megállni a vágyaimat, ugyanis sosem próbálkozott annyira nyíltan és eléggé vehemensen ahhoz, hogy túl nagy legyen a kísértés. Magam sem tudom az okát, de általában a találkozásaink könnyed szópárbajban végződtek. Talán félt, hogy nagyon csúnyán kikosaraznám. A férfiak meg az a fene nagy önérzetük. Ezen mosolyognom kell, nyilván nem sokan szokták elutasítani és látja bennem a potenciális NEM lehetőségét. Így van rendjén, ellentétben vele én be szoktam tartani az örök érvényű és szerintem remek szabályt: "házi nyúlra nem lövünk..."

Dexter& Hope

- Mi köze a pótolhatóságnak a jégtöréshez?- Kérdem édes mosollyal az arcomon, s kissé oldalra billentve a fejemet. Szerintem teljesen jogos a kérdés. Hiszen ha nem törik meg a jég, akkor majd lecserél és megdug valakit, aki lehet nehezebb eset mint az átlag, de még sem olyan nehéz , mint én. Én viszont úgy gondolom, hogy pont azért nem hagyom, hogy megtörjön a jég, hogy utána ne cseréljen le. Mert ez a pasas mindenkit lecserél, hát miért én legyek a következő? Nem szeretek sorban állni, nem szeretek hasonulni és semmi olyasmit nem szeretek ami a vele való együttléttel várhat rám.
- Aham, ha ezt hiszed miért akarsz annyira megfektetni?- Vonom fel a szemöldökömet cinikusan, mert habár nem töri a nyakát érte. Valljuk csak be azért akarja. Persze ő még a legyet is röptiben. Ha egy picit kevesebb lenne az önbizalmam akkor biztosan megsértődnék most, fájna, hogy ilyeneket mond. De valójában csak lepereg.
A kérdésére csak megforgatom a szemeimet és jól hallhatóan sóhajtok egyet.
- Az amelyik lehányta a rendőrkapitányt.- Válaszolom halálos nyugalommal, bár ki tudja, hogy a kérdést, még mennyiszer kell a szájába rágni. Valószínűsíthetően csak szívatni akar, és lehetőségszerűen minél többször az orrom alá dörgölni, hogy ő hány nőt fektet meg.
- Awh, ez fájt! Nos, most, hogy sziporkázó személyiségeddel ismét sikerült lenyűgöznöd, el kell mennem hányni.- Elindulok felé, hogy ellépve mellette egyenesen a kijáratot vegyem célba. Dexter...
- Ha megbocsájtasz!- Toppanok elé a szűk folyosón. Nyilván azért építették ilyen kis keskenyre, hogy lehetőleg ha szökést kísérel meg valaki könnyebb legyen elkapni. De ez csak az én elméletem. Igazából elférnék mellette, ha nem a folyosó közepén állna, szétterpesztett lábakkal. Még így is el tudnék menni, ha hozzá érnék vagy ha lapjával próbálnék elaraszolni mellette. Erre azonban nem vagyok hajlandó, szóval marad az, hogy követelem, hogy arrébb álljon. Próba cseresznye. Mondjuk elég nehéz keménynek lenni úgy ha valaki két vagy inkább három fejjel magasabb nálad, de nekem már egészen jól megy. ÉS persze az embernek be kell tartania a három lépés távolságot, hogy ne törjön ki a nyaka amikor felfelé néz.

Dexter& Hope

Fintorszerű mosoly jelenik meg az arcomon, majd egyszerűen elnevetem magam. Igen, szó szerint kiröhögöm az előttem álló pasit. Még is, hogy képzeli? Hogy ennek mekkora egója van. Fogalmam sincsen, hogy honnan szerezte ezt a mérhetetlen arroganciát ami belőle árad.
- Jaaaaa!? És most azt várod, hogy pánikszerűen vessem magam a karjaidba attól rettegve, hogy nem fogsz "megfarkalni"?- Kérdem még kis idézőjelet is mutatva az ujjaimmal. Ezt veheti úgy is, hogy őt idézem, de veheti úgy is, hogy nem nevezném faroknak ami neki. Igazából mind a két értelemben teljesen megfelel nekem, úgy értelmezi, ahogyan neki csak tetszik.
- Ki kell, hogy ábrándítsalak Dexter! Én nem égek a vágytól, hogy alattad tudjam magamat, bármennyire is hihetetlen ez neked. De én igényesebb vagyok ennél!- Megvetően végigmérem. Igazság szerint oltári szexi pasi... De nem kell arról tudnia, hogy ezt én is így gondolom, több száz nővel egyetemben akik az ágyát gyarapították.
- Miért? Tán nem akarsz?- Kérdezek vissza cinikusan felvont szemöldökkel. Nah tudja kinek mesélje be, hogy nem akar az ágyában tudni. Nem véletlenül pusmognak rólunk annyian. Ha rajta múlna én rá sem néznék, főként mert szexi teste és szemtelenül helyes pofija nagy kísértést jelent. Persze az életem kevesebb lenne az élcelődéseivel, de azt hiszem, hogy kibírnám.
- Oh szegényke! Úgy járt, mint mindegyik. Nem is értem miért lepődött meg.- Mondom egy cseppnyi együttérzés nélkül a hangomban. Nem sajnálom, miért is tenném? Jó nagy hülye volt, hogy hagyta magát megfektetni ezzel az idiótával, bár még az egy dolog, de, hogy még el is hitte, hogy lehet több is belőle. Nem, a Dexter fajtáknál nem lehet, szex... kötöttségek nélkül... igen azaz ő asztala.
- Menekülni? Előled? - Horkantok cinikusan ezzel egyértelműen jelezve, hogy nem tartom őt még csak ellenfélnek sem.
Persze nem áll arrébb... Nem is ő lenne ha mutatna egy kis udvariasságot. De ő nem udvarias, ő kicsit sem... sokkal inkább bunkó. Igen ez a legjobb kifejezés rá, hogy bunkó!
- Túl széles vagy, és éppen a folyosó közepén állsz! Örülnék neki ha arrébb állnál...- Összefonom a mellkasom előtt a kezemet, s felvont szemöldökkel nézek rá, várva, hogy megtegye amit meg kell tennie...

Dexter& Hope

Látványos undorral megforgatom a szemeimet. Na pontosan az ilyen megnyilvánulások miatt nem fogok soha, de soha lefeküdni vele. Mert ennyire végtelenül nagyképű. És ha jó a teste akkor mi van? A személyiség sajnos pótolhatatlan. Legalábbis az én elképzeléseim szerint. Nem vagyok az egy éjszakás kalandok híve, de ha még is besikerül egy ilyen eset, semmiképpen sem kollégával. Habár ha nem vesszük annyira szigorúan akkor ő igazándiból nem is kolléga... De pont annyira a berkekben van, hogy utána mindenki ezen verje a nyálát. Főleg ő...
- Hogy mit hiszel vagy mit nem. Az egyéni szociális probléma. Azt hiszem, hogy a tények engem igazolnak... alig várom már, hogy elfelejts és, hogy a te szavaddal éljek, mással "pótolj".- Igazság szerint valóban egyszerűbb lenne a dolog. Legalábbis a számomra, így minden nap amikor bejövök ide egy hús-vér kihívással nézek szembe. Mert bármennyire is tagadom rohadtul vonzódom hozzá, és ilyet még előtte nem igazán tapasztaltam.
- Némelyik tagja igen... amelyik lefekszik veled, mindenképpen.- Mert hát az ember gondolkozhatna. Persze én értem, hogy van az a pont amikor az emberből már csak a hormonok beszélnek. Amikor már képtelen követni a saját tetteit. Igen van olyan pillanat, hogy semmire sem tudsz gondolni csak a dobogó, vérvörös ajkakra, melyek néhány centivel a tied felett lebegve, várják kéjesen, hogy megtedd az utolsó lépéseket... De ennyi elég nekik? Kétlem, hogy Dexter képes lenne valaha is ennyire teperni egy nőért.
Persze mindenre van valami frappáns megjegyzése, nem bírja, ki, hogy ne az övé legyen az utolsó szó. Na ez meg a másik nagy hibája... alfa hím. Ezek nem valóak nekem, hiszen én egy határozott nő vagyok, az ilyenek nem bírják elviselni ha egy nő kemény és nem csak ők azok...
- Egyik elől sem. Mit nem értesz abból, hogy mind a kettőtől hánynom kell?- Nézek rá kérdőn felvont szemöldökeim alól.
- Mondjuk nem rúglak tökön ha megteszed.- Pislogok rá szerényen és kedvesen. - Fáj neked az udvariasság Dexter? Megtanítsalak rá, hogy a nőkkel, hogyan kell úriemberként viselkedni?- Fenyegetően összehúzom a szemöldökömet. Talán nem kéne itt a folyosó közepén összeverekedni vele. Főként mert nyilvánvalóan erősebb nálam, habár nála már nagyobb darab gyanúsítottakat is gyűrtem le a földre. Nem minden az erő meg a testsúly, csak az a lényeg, hogy ne találjon el az öklével. Mondjuk nagyon kétlem, hogy ő meg akarna ütni, azért mindennek van egy határa és nem gondolom, hogy komolyabban venné ezt egy kis játéknál. Habár én halálosan komolyan gondolom minden szavamat. Fáradt vagyok és nincs szükségem arra, hogy még ő is az utamba álljon.

Dexter& Hope

Ha nem lenne ekkora bunkó seggfej már régen megfektethetett volna. De hát neki muszáj önmagát adnia. Én is nőből vagyok és bizony nekem is szükségem van... arra...
Nyilván megakad a szemem egy ilyen hímpéldányon, de azért vagyunk emberek, hogy ne csak a hormonjaink irányítsanak bennünket hanem az agyunk is.
Elmosolyodom a szavait hallva, még mindig azt hiszi, hogy engem meg tud sérteni? Még érzékeny is lennék a szövegére ha éppen nem tudnám, hogy rohadtul nagy a szája, és csak a szája, semmi más...
- Helyes, pont az volt a cél, hogy ne is legyen.- a kísértés ugyan óriási, de azt hiszem ellent tudok állni. és most érzékeld a cinikus élt. Mert bizony ott van. Azt hisz, hogy ő a világ közepe, az ellenállhatatlan, pedig ez nincs így. Ő is csak egy férfi, a farkával gondolkozik és ösztönösen minél több helyre akarja a magjait elszórni. Aztán egyszer csak majd kap egy jó kis nemi betegséget aztán nézhet.
- A besavanyodásnak mi köze van ahhoz, hogy nem vagyok hiszékeny. Tudd meg, hogy a szexuális életem roppant kielégítő nélküled is.- Megforgatom a szemeimet, és elakarok haladni mellette. Persze nyilván anélkül, hogy hozzá kéne érnem. Nem akarom súrolni a testét mert még a végén valamit félre értelmezne. Megállok tőle pont olyan távolságra, hogy azért érezze menni szeretnék, de ne legyek olyan közel, hogy más is az eszébe jusson.
- Ugyan kérlek, úri nő vagyok, nem hányok nyilvánosan.- Válaszolom neki saját véleményem szerint roppant szellemesen. Igazság szerint a stílusától néha tényleg hányom kell, de ez leginkább akkor fordul elő, ha véletlen meghallom, hogyan csapja a szelet egy-egy potenciális áldozatnak. És, hogy a csaj milyen könnyedén beveszi minden szavát. Mi van a nő nemmel? Totál elhülyített minket a sok romantikus film és könyv? Vagy talán a hamburgernek van agykurtító hatása?
Aztán végre félre áll, a megjegyzését csupán egy szemforgatással viszonozom és már éppen megkönnyebbülnék, hogy túl is estem a mai tortúrán amikor tenyere a fenekem csattan. Nem vagyok egy könnyen meglepődős típus, sőt reflexből reagálok, ahogyan most is. Meg sem gondolom, s már rúgok is hátra, meg sem fordulva tökéletesen eltalálva hátulról a térdhajlatát. Amire elméletben össze kéne csuklania, megpördülök és már lendül is a kezem. Kétlem, hogy eltalálná a jobb egyenesem, de ki tudja, próba cseresznye. Itt az idő, hogy valaki megtanítsa kesztyűbe dudálni!

Dexter& Hope

Nem bírom megállni és szavaira, de leginkább az arckifejezése láttán szívből jövő kacagás csendül fel a tokromból. Na ezért szerettem vele összefutni, ezért fogtam fel ezt az egészet hülyéskedésnek. A pasas kifejezetten szórakoztató tudott lenni. Mondjuk nyilván ezzel meg az isteni testével vesz le annyi nőt a lábáról. Nem véletlen, hogy olyan sokan teszik szét neki a lábukat.
- Jézusom, honnan van neked ennyi önbizalmad?- Ha egy nőnek van ennyi azonnal leribancozzák, ha egy férfinak akkor szexinek nevezik. Még egy pipa a nemek közötti igazságtalanságoknak. De ettől függetlenül irigyeltetem a rendíthetetlen magabiztosságát.
Jó-jó, tényleg nem vagyok egy úrinő típus, de azért a mások előtt való hányás nagyon is messze áll tőlem. Meg a fingás és büfögés és egyéb olyan dolgok amiket joggal nevezünk undorítónak. Tehát nem, nem vagyok úrinő, de azért igénytelen sem.
S a következő cselekedetem, ami a fenekemet célzó csapást követi szintén arról tanúskodik, hogy nem egy hercegnő lakozik bennem. Sikerül térdhajlaton rúgnom. De hogy megpofozzam? Nem, nem .. itt félreértés történt, én egy jobb egyenessel szerettem volna kiütni. Nem vagyok az a pofozkodós fajta ha az ember üt akkor üssön rendesen. Mit ér egy pofon? A jobb egyenes sokkal hatásosabb, meg profibb is, ha már itt tartunk. Nagyon kislányos lenne tőlem a pofozkodás...
De úgy tűnik a jobb egyenest nem tudom sikerrel bevinni. Azt hinné az ember, hogy védekezni fog vagy éppen fellázad, hogy hülye p*csa vagyok... de nem.
Egy pillanat műve az egész, s már ott is találom magamat pár centire tőle. Még sosem jutott hozzám ilyen közel és ugyan ez igaz visszafelé is. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy piszkos kis fantáziáim a fejem egy rejtett zugában nem indulnak be. Kifejezetten kellemes érzés, ahogyan szikár, kemény teste az enyémnek feszül, de a felháborodás amit kivált belőlem az sokkal erősebb.
Szóval igen... tenyere a fenekemen pont annyira izgató, mint felháborító. Viszont az arcomon az utóbbi látszik meg.
- Eressz el!- Sziszegem s ezzel egyidejűleg meg is lendítem a térdemet éppen, hogy csak annyira hátra húzódva, hogy a mozdulat sikeres lehessen. És ha nem figyel, amit ki is nézek belőle akkor bizony ügyesen ágyékon térdelem. De igen is forrón eszik azt a bizonyos kását.

Dexter& Hope

Ez a pasi egyébként olyan, mint egy telibek*rt mágnes. Van benne valami ami vonzza a nőket. Mondjuk annyira nem nehéz kitalálni, hogy mi lehet az. Iszonyat jó teste van, helyes, és kőbunkó, rossz fiú aki még is csak a jók oldalán áll és ez bizony iszonyatosan vonzó tud lenni egy nő szemében. Hozzáteszem, hogy teljes mértékben érthetetlenül. Magamat sem értem. Mert bizony egyáltalán nem hagy hidegem, ahogyan forró és kemény teste az enyémnek feszül még akkor sem ha az ellenkezőjét mutatom. De szerencsére pontosan tudom, hogy ezzel ő sincs másképpen. Szóval fifti-fifti... Mondjuk hazudnék ha azt mondanám, hogy még nem játszottam el a gondolattal, hogy milyen lenne ha engednék neki. Egyetlen dolog tart vissza méghozzá a félsz. Egyrészt tuti, hogy ezen csámcsogna az egész rendőrség és megint ő lenne a hős. A hős aki betörte a kőszívű amazont... na persze. Másrészről pedig mi van ha AZ után én is olyan hülye picsává változnék aki többet akar? És akkor én lennék a következő aki hívogatja meg üldözi a szerelmével... Jó persze én nem vagyok ez a fajta és szinte teljesen biztos, hogy nem történne meg ez. De ki tudja, az emberi természet kiszámíthatatlan, az enyém meg aztán főleg. Az ütésem sem talál be, és most a rúgásom se... felettébb elkeserítő a helyzet. Viszont legalább elenged, kérdés, hogy ennek örüljek vagy inkább bánkódjak miatta.
Fanyar mosoly jelenik meg az arcomon, ami egyre inkább gúnyosba megy át.
- Kicsit többet kell letenni az asztalra Mr. Phillips, ahhoz, hogy én ilyet mondjak.- Válaszalom neki szenvtelenül, aztán megfordulok, hogy elsétáljak, de útközben elmosolyodom hiszen eszembe jut még egy fricska amit odaszúrhatok, menet közben fordulok hátra éppen csak egy pillanatra megfordulva.
- Jah, de ha mondom. Akkor már nagy átéléssel...-Beharapom egy pillanatra az ajkaimat kéjesen nyögve a szavakat. Aztán egyszerűen elindulok magamban vigyorogva. Kapja be. Vagy inkább nyalja ki... hmm biztos örülne neki.