Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe? Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba... Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
Név: Vanessa R. Hackworth Becenév: Nessa, Rose Születése hely, idő: 1992. 08. 22 / USA - Charleston Tartózkodási hely: Las Vegas Csoport: Ápolónő Anyagi háttér: Középosztály Szexualitás: Heteroszexuális Avatar alany: Blanca Suárez
Ki vagyok én...?!
Inkább maradok a háttérben, nem azért mert szégyenlős lennék, ezt így nem állítanám határozottan magamról, inkább nem szeretem ha mindenki engem figyel. Könnyen zavarba tudok jönni. Szerintem határozott és független nő vagyok, némi egészséges önbizalommal megáldva. Általában nyugodt és türelmes szoktam lenni, ritkán idegeskedem. Nem tűröm a tétlenséget, ezért mindig le kell kötnöm valamivel a figyelmemet. Látszólag távolságtartónak tűnhetek, pedig csak elővigyázatosságból nem engedek senkit sem egyből közel magamhoz. Szeretem megfigyelni az embereket, mert van amikor a testbeszéd többet mond minden szónál. Haladjunk fentről lefelé. Nos, barna hajam van, ívelt szemöldököm. Mogyoróbarna szem, dús szempillákkal. Sokáig úgy gondoltam, hogy túl nagy az orrom, de aztán mégis csak megbékéltem a méretével. Hosszú, kecses nyakam van, barna szintén hosszú hajam előszeretettel omlik vállaimra, feltéve ha kiengedve hordom. Ami pedig a domborulataimat illeti szerintem mindenem ott gömbölyödik, ahol kell. Igaz nem vagyok túl magas, de méreteimhez képest testem nagyon is aranyosnak mondható. Mikor nem az ápolónői ruhám van rajtam, akkor inkább a nőies, de nem túl kihívó - na jó, néha mégis - ruhadarabokat részesítem előnyben. Nincs olyan szín, amit nem szeretnék, ezért ruhatáramban minden színt fel lehet fedezni. Ritkán hordok kiegészítőket, leginkább munkám végett. Egy kis szolid smink nélkül sosem hagyom el a lakásomat. Ez nevezhető női naivságnak is akár.
Életem, létem, világom
Különös mód ez a nap nem annyira monoton, mint amihez hozzá voltam szokva. A mai napon teljesen megbolondult a város, ezért a kórház nagyon is olyan lett, mint egy őrültekháza, mindenki fel és le rohangál, egyik rendelőből a másikba. Meg merem kockáztatni, hogy még soha életemben nem varrtam össze ennyi sebet, mint ma. Egymás kezébe adogatták a betegek a kilincset, egy perc nyugtom sem volt. Éppen egy fiatal fiút láttam el, aki lesérült gördeszkázás közben. Csúnyán lehorzsolta felkarjáról a bőrt, amit hiába is látok el szakszerűen biztosan nyoma fog maradni jó sokáig a sebhelynek. Aztán őt egy idősödő hölgy követte, akinek be nem állt a szája én pedig egyre idegesebb lettem tőle. Egy pillanatra meg is rémültem mikor előkapta hűtőtáskáját amiből levágott mutatóujja nézett vissza rám. Ha nem láttam volna a nő megcsonkított kezét azt gondoltam volna, hogy valami jó kis térfa amit velem űz, de nem teljesen komoly volt. Kész szerencse, hogy a kés nem volt recés és a szövet nem roncsolódott túlságosan és nagy nehezen sikerült vissza varrnom a helyére az ujját. Most semmi másra nem vágytam csak egy jó erős kávéra, de sehogy sem sikerült elszakadnom a hálálkodó asszonytól. Szerencsémre ekkor Cher rontott be az ajtón, akinek meggyötört ábrázata láttán láttam, hogy bizony neki is kijutott ma a jóból. - Nessa, kérlek vedd át tőlem a hatos rendelőben lévő beteget, nekem most rohannom kell a műtőbe, érkezett egy szívtranszplantációra váró beteg. - Már abból is hallottam mennyire sietős dolga támadt, hogy szavait alig érhetően hadarta. Bólintottam egyet, ezzel jeleztem neki, hogy rendben van, ezért megpróbáltam minél előbb elszabadulni a nőtől, akinek sikeresen vissza varrtam az ujját. Csaknem olyan, mintha új lenne. - Sophia legközelebb bánjon óvatosabban a késsel. - Biztatóan rámosolyodtam, de már rohantam is át a másik rendelőbe. Belépve az ajtón majd meghűlt bennem a vér is. Legszívesebben hátrálni kezdtem volna, de nem tehettem. Igaz megrémültem a látványtól, de igyekeztem nem kimutatni. Ilyen súlyos sebet még szerintem nem is láttam még arcon. Nem rég kezdtem a nővéri munkámat itt a kórházban, valószínűleg ez az oka ennek. Mégis próbálom magamat, s gyomromat is felkészíteni a lehető legrosszabbra, mert jól tudom, hogy ennél lesz még gyomorforgatóbb látványban is részem. Minden maradék erőmet elő vettem úgy léptem közelebb a nőhöz. - Jó napot! Vanessa vagyok és ma én fogom ellátni a sérülését. - Próbáltam minél természetesebben viselkedni, úgy léptem oda az előre kikészített táncához, amin pár műszer volt található. Ezután egyik beteg jött a másik után, egészen addig míg ki nem hajnalodott és végre jött a váltás lecserélni. Fárasztó ápolónői munkát végezni, de mégis megéri.
do you know who i am?
Admin
Admin
Tárgy: Re: Vanessa R. Hackworth 25.08.14 0:03
Vanessa R. Hackworth!
Történeted elnyerte tetszésemet. Nem mondhatnám azt, hogy szokványos volt, de éppen ez miatt tetszett annyira. Mivel rendben találtam történetedben mindent, ezért elfogadom! Üdvözöllek az oldalon Rose! Már csak annyi van hátra számodra, hogy avit foglalj, majd felavasd a játékteret!