ét teljes óra a monitor előtt és úgy érzem, menten kifolyik a szemem és utána könnyedén szánkázik ki a koponyámból az agyam azon része, amit még nem ittam el. Ez a jövőkép késztet arra, hogy feltápászkodjak a nyikorgó fenevadról, mely hajlamos kigurulni az ártatlanul alvó ember alól, ha az épp szundikálna munka közben. Mezítláb, egy igénytelenül szakadt fekete melegítőalsóban indulok a hűtő kifosztására. Talpam hangos cuppanásokkal vágtat végig a kis lakáson, de ez a manőver is csalódásba torkollik. A majd két méteres, jól hűtött doboz belsejében, nem sok minden van hideg levegőn kívül. Ezért sz@r egyedül lakni! Vásárolnom kéne, de helyette egy gyors zuhany és öltözés után, elhagyom a váram, ami voltaképp csak egy apró lakás, de legalább nem egy nyamvadt kínai kajálda felett van. Az albérletem ott volt anno. Maga a pokol, az a büdös fajta! Másnaposan tényleg rettenetes! A róka garantált, hacsak nem acélból van az ember gyomra. A lift persze a legfelső emeleten rostokol, én meg nem vagyok türelmes típus. Inkább nekivágok a lépcsőzésnek, bosszús pofát öltve arra az imádni való képemre. A hatás nem marad el! Először egy idős nővel találom szembe magam, aki fiatalokat meghazudtolva ugrik félre az utamból, majd egy pár teszi meg ugyanezt. Közben úgy néznek rám, mintha a mészáros lennék, baltával a kezemben. Nektek is szép estét drága szomszédjaim! Remélem, a lepra majd elbánik a rusnya képetekkel! Mielőtt még kiérnék a lépcsőházból, előkapok egy szál cigarettát, így végül, nyugodt füstölgés közben folytatom az utam. Kajálda lenne az első számú célpont, de, ha egy folyékony kenyeresbe botlok előbb, az is jó lesz. Az alkoholban is van kalória! Meg értelem is lapul a logikámban, így nekem teljesen megfelel vacsorára pár üveg pia is. Ma megint házibulit tart az egyik haver, de hozzájuk épp nem érzek kellő türelmet. Az üvegezés és Tifanny vernyogása, túl sok lenne így meló után. Mire elpöckölöm a nikotin rúdból megmaradt csikket, a szerencse is megvillan előttem, egy szórakozóhely képében, ahol még nem jártam. Kevés ilyen hely akad erre, de azért Vegas bővelkedik az újdonságokban. Már nem is bánom annyira, hogy elfogadtam apám ajánlatát és ide költöztem. Whisky vacsorára. Tökéletes! Nem kell öt perc sem ahhoz, hogy végig vonuljak a helyen és ráförmedjek a pultos csajra. A hangulat olyan lagymatag. Az én szótáramban, nem ilyen egy buli, de ezeknek a kinyalt csókáknak ez is vadulás. Kortyolok egyet az elém tett itókából, és a vonagló tömeg felé fordulva pásztázom a felhozatalt. Úgy a harmadik pohár után tűnik fel egy ismerős hátsó. Ez a tudomány is az erősségeim közé tartozik. Azokat a nőket, akikkel már volt dolgom, még akkor is felismerem, ha csak az egyik testrészét látom. Nem ebből fogok megélni, az fix. Kérek még egy kis folyékony vacsorát, de a tekintetem a nőre tapad. Hanna érdekes személyiség, mondhatni elég szórakoztató. Még nem vett észre, én meg, a világért sem hívnám fel magamra a figyelmét. Az elrontaná az előadást. Olyan, mint a National Geographic! Testközelből szemlélhetem milyen vadászat közben. Volt már ez-az közöttünk, így vélhetőleg féltékenynek kéne lennem, helyette szimplán tetszik a dolog. Sötét vigyorral várom, hogy mi lesz ennek a vége.

sokadik pohár után a kecses tigris végre vadászni indul. Mosolyom percről percre szélesedik, amint belekezd a násztáncába. Az a csóka nem is sejti, hogy mindjárt lecsap rá egy igazi fekete özvegy. Női fortély, vagy egyenesben szobára hívja? Ezt tippelgetem, amíg a táncparketten tekereg a csaj. Fogadom, hogy simán elhívja! Döntök végül és már bánom, hogy ennyire messze vagyok tőlük. Semmit sem hallok a hülye zenétől, de a gesztusokból úgyis leszűröm majd a lényeget. Rágyújtok egy cigire két korty között, mire megáll mellettem a pultos p*csa.
-Problémád van? – Förmedek rá, de szó nélkül eloldalog. Gondolom, a füst zavarja a koktélmacákat, de sz@rok rájuk. Nyugisan élvezem a nikotint és persze Hanna műsorát. Épp belecsap a dolgok közepébe, de aztán hirtelen elé toppan egy idegen nő. Amint lendül a szexibb csaj pohara, már teli pofával vigyorgok. Egy perc és teljes az élmény. Macskaharc a javából. Szinte bánom, hogy már ágyba vittem ezt a csajt, mert tuti nem volt olyan döglesztő akkor, mint most. Félrecsúszott ruha, ami egyébként sem hagyott sok mindent a fantáziára, zilált haj és vadság. Segítenem kéne, bár annyira nem vagyunk jóban. Nem vagyunk barátok, vagy ilyesmi, meg igazából annyira tetszik a látvány, hogy nincs szívem megvonni ezt magamtól. Hagy hadakozzanak még egy kicsit. Csak amíg letépi a másik csaj fölsőjét. Szolid, fehér melltartó! Fogadom, hogy az van azon a pipin! Figyelmem az sem kerüli el, hogy Honey észrevett. Vigyorgok továbbra is és még azért rendelek egy újabb pohárral. Mire feltehetőleg a csaj férje megkísérli a vadmacskát leszedni az asszonyáról, túl nagy lesz a tolongás és pár tahó kitakarja a látványt. Az egyik hátához vágom a poharam, gyengéd jelzés gyanánt, miközben feltápászkodom. Cseppet inog a talaj, de semmi vész. Valahogy sikerül megállnom, hogy egy perces néma bámulással riasszam el azt, aki a poharat kapta tőlem.  Minden jól megy, de az a nyüzüge k\rva , aki az előbb még sorban pakolta elém a piát, most a rendőröket hívja.
-A pics@ba! – Általában húzós helyzetekben simán hátra hagyom a haverokat, szívjanak ők és ne én, de most úgyis arra van az ajtó, amerre a csaj. Na meg, csak nem hagyom, hogy lecsukjanak egy ilyen érdekes játékot. Hasznomra lehet még! Ő nem az a fajta aki egy kis hancúr után rögtön gyűrűt meg kutyát akar, ami igazán üdítő tud lenni. Megindulok felé, a tömeg úgy válik ketté, mint hófehér női combok egy kis erőszakos unszolás hatására. Már majdnem nagykutyának érzem magam, mikor valaki nagy hirtelen az arcomba könyököl. Hát mégsem vagyok olyan félelmetes fazon! Hangos anyázás közepette esek az alaknak. Kapok még vagy két jól irányzott bordaütést. Nem is értem a dolgot. B@szki én csak az ajtó felé haladtam! Végül annyira feldühít, hogy elveszítem az önkontrollt. Fejét a padlóba verve meredek a belőle csordogáló vérre, a zene leáll és valahonnan messziről rendőrségi sziréna hangja hallatszik. Ember, ezt jól összehoztam! Felugrok és futva közelítem meg azt a pontot, ahol Hannának kell lennie. A tömeg immár cseppet sem segíti az előre haladásom, de csak összejön a dolog valahogy. Még bemosok egyet a csávónak aki a vadmacska és az aggszűz közé próbált állni, majd a számomra szimpatikusabb nőt karon fogva, kvázi cibálom kifelé.
-Jönnek a zsaruk szivi! – Nevetem el magam ismét. Rég éreztem már ezt az adrenalin táncot, mint ami most buzog bennem. Nem egy veszélyes helyzet, de 1,5 év felfüggesztett után még egy testi sértésbe nem akarok belekeveredni. Nem jönne jól.
-Csak álkameráik vannak a tánctéren, az egyetlen működő a kasszát figyeli, szóval nem lesz gond. Egy óra múlva, már nem is fognak ránk emlékezni. Addig kajálunk!  - Két sarokkal arrébb végre lassítok egy kicsit. Nem vagyok teljesen tiszta, ezért jól jönne némi kaja.  Nem kérdezem, hogy egyáltalán akar-e jönni. Azt már eldöntöttem én.
-Bolond vagy, de a műsor, elég szexi volt! – Végre elengedem a kezét, hogy előhalászhassak egy újabb szál cigit. Még csak most kezdődik az este! Feltett szándékom úgy 1-2 óra múlva visszajönni és tesztelni az elméletemet. Tényleg nem fognak ránk emlékezni, vagy mégis? A pultos csaj maximum, de ő elég riadtnak tűnt ahhoz, hogy kussoljon.

ölgyeim és uraim, íme a nap hőse! A segítségre szoruló nők megmentője, maga a szörnyeteg bőrébe bújt lovag Mr. Hungtington! Igaz, hogy nem lágyan kapja fel a hercegnőket az erdő közepén, hanem klubbokból rángat ki ledér cicákat, de a kettő majdnem ugyan az. Legalábbis a végeredmény, az élvezeten ágytorna. De én ezt is elszúrtam. Merthogy a sorrend épp fordított! Minek mentek ki olyanokat a zűrből, akik már megvoltak? Mert mostanában nem iszok eleget! Szerintem üzemanyag hiányos az agyam, de a jó hangulat kárpótol mindenért.
-Naná, rég láttam nőt ilyen vadítóan harciasnak! – Nem tagadom, tényleg élveztem a műsort. Ha rajtam múlt volna, még mindig nézném. A nők annyira mocskosak tudnak lenni, hogy arra szavak sincsenek. Szerencsére van, amelyik ettől csak még izgatóbb.
-Én ezer jó helyet ismerek, de szerintem megfelel majd az, amelyik a legközelebb van. Hacsak nincs valami különleges kívánsága az amazonok hercegnőjének. De az se legyen túl messze! Éhen halok! – Engedékeny kedvemben talál, de ez körülbelül a maximum amit ki tudok csikarni magamból. Még szerencse, hogy körül udvaroljam. Bár, ha elvárná is lesz@rnám. Ez nem kívánságműsor emberek!  Lazán rágyújtok, mert már nem csak az étel hiányától kopog a szemem, de a tüdőm is visong a betevőért. Megadom neki, ami jár! Megadnám, de egyesek épp tolvaj üzemmódban vannak, így a nikotinnak hűlt helye!
-Szerencséd, hogy nem kérem vissza azt a slukkot! Vagyis nem! Balszerencse, hogy nem kérem vissza! – Morgok tekintetemmel az ajkát figyelve, majd előkapok egy újabb szálat beletörődve, hogy az előzőnek annyi. A füstelszívásos csókok megmaradnak a spanglis estéimre. Vagy későbbre, ha már ettem végre valamit.
-Tudom, hogy milyenek a rendőrök, azt is, hogy milyen a bilincs szorítása és rácsokhoz is volt szerencsém! A bíróság nem szórakoztató! – Tovább morgok, de az eszembe sem jut, hogy az ilyen megjegyzéseim miatt vannak téveszméik rólam az ismerőseimnek. Mintha tényleg börtönviselt állat lennék. Voltam bent, de csak mondhatni, kirándulni. Egy két nap, az semmi!
-Velem kell beérned a zsaruk helyett! Vagy a bűnözőkre nem buksz, szivi? – Tekintetemben megcsillan a játékos fény, ami minden szavam élét elveszi. Ilyenkor tudja, aki egy kicsit is ismer, hogy megint jól mulatok akkor is, ha az arcizmaim meg sem rándulnak. Szivi, egyesek sértőnek találják ezt a megszólítást, de én minden nőre használom ezt. Főként azokra, akiknek nem tudom a nevét. Ebben a helyzetben viszont, inkább csak megszokásból. Hanna azért annyira nem felejthető.
-Kaja után visszamehetnénk, csakhogy lássuk, felismernek-e minket! Szerintem fogalmuk sem lesz róla, hogy te robbantottad ki a balhét! – Amennyi fura arc járkál ebben a városban, akár piros dínónak öltözve is cikázhatnék, egy óra múlva, már a fene sem emlékezne rám. Tetovált fickó is sok van, így itt jobban elvegyülök, mint anno Vermontban.

amar átlépek a cigi incidensen. Túl éhes vagyok most a további játszadozásokhoz.
-A nap hőse? Fárasztónak hangzik! – Dörmögöm azon a mély, világfájdalmat sejtető hangon, amivel a világból ki tudom kergetni az emberek nagy részét. De azért, egy féloldalas mosoly is társul a dologhoz, amit a gyorsétterem szó csikar ki belőlem. Végre kaja! Úgy érzem magam, mint aki egy hete éhezik, és ezen az sem segít, hogy a sok szesz miatt, néha megdőlni látom az épületeket. Egy kis fű kéne még és szépen beflesselnék itt.
-Miből gondolod, hogy még soha sem bilincseltek az ágyhoz?- Felvont szemöldökkel és pimasz tekintettel nézek a lányra. Olyannak gondol, aki nem szeret az ágyban játszadozni? Ugyan! Ennél jobban kéne már ismernie azon a téren.
-Egyébként jogos! Sose bilincseltek még az ágyhoz, mert azt én szoktam tenni a nőkkel! – Nem vágok fel, csak unottan igazat adok. Soha sem bilincselt még nő az ágyhoz. Az bizalmi kérdés és én nem bízom csak magamban. Én megtettem, de az más kérdés. Nem bízom, de uralkodni másokon szeretek, ha épp olyan a hangulatom.
-Ha szeretnél te is a rabszolgám lenni egy éjszakára, egy üveg whisky az ára! – Megállok és a szemébe nézve suttogom el a mondatot, mintha egy baljóslatú jövőkép lenne. Végül elmosolyodok, ezúttal úgy, mint egy rossz kölyök, aki rettentő jól szórakozik azzal, hogy egy kislányt piszkál a szabad idejében. Őszintén, annyira nem is piszkálom. Ha hozná a piát, talán vennék számára egy külön bilincset. Miért is ne? És helyben is vagyunk! Jó fiúk és rossz fiúk! Ez mekkora tré! Engem például vadállatnak néz mindenki, aki csak meglát. Van némi igazuk, de jó oldalam is van. Ez a föld és nem a démonok és angyalok birodalma. Nincs fekete és fehér, csak hatalmas szín kavalkádok. Arról meg nem tehetek, vagy talán egy kicsit mégis, hogy az én kavalkádom egy b@zni nagy pacni. Egy felismerhetetlen trutymó, ami hajlamos megrémiszteni a szivárvány lelkületű úri népet. Hát b@z, ilyen lapokat kaptam!
-Ezek szerint arra kéne hajtanom, hogy sz*x után, jó fiúnak hívjanak a bigék? Én jobban szeretem, ha a nevem nyögik a skatulyák helyett! Az neked is jól ment, szívi! – Direkt heccelem és szivizem le ismét, miután ő is úgy hívott engem.  Nem bosszantott, inkább tovább növelte a pillanatnyi pozitív életkedvem. Bírom az ilyen csajokat! Velük minden egyszerű, komplikációktól mentes. Az ilyenek valók hozzám, nincsenek lelkizések, sem örökös faggatás. Nyers vagyok és sokszor szégyentelen, de aki nem fogad el így az mehet a p*csába! Az étterem megdöbbentően családias. Épp, hogy belépünk, minden szem ránk szegeződik. Nem tudom, hogy az én kinézetem, vagy a partnerem ledérsége okoz nagyobb feltűnést. Esetleg az a tény, hogy Hanna a zilált hajával úgy fest, mintha most mászott volna ki a kocsim hátsó üléséről. A lány után én is leadom a rendelésem. 2 menü, mindenből a legnagyobbat, ha már itt vagyok, megadom a módját. A kérdésre is csak akkor válaszolok, mikor már beültünk egy eldugottabb sarokba. Emberek, az állatkerti bemutatónak ezennel vége!
-Megvagyok, mint mindig! Tudod, a szokásos! Pia, bulik, a banda és a nők. – Nem szokásom magamról beszélni, a múltamról meg egyáltalán nem. Tudom, hogy ezzel csak még több okot adok a sok pletykának, ami rólam terjed, de nem érdekel. A magánéletem, csak az enyém. Inkább higgyenek őrült bűnözőnek, mintsem tudomást szerezzenek az ezernyi gyenge pontomról. A társaság akkor jó, ha érzelmileg távoli marad a partner.
-Mesélj inkább te!  Minden nap műsort szolgáltatsz, vagy a mai rendkívüli alkalom? – Míg a válaszra várok, begyűrök a képembe egy negyed hamburgert, majd pár sült krumplit is eltüntetek. Zsírban tocsogó műkaja! Ezt szeretem!

zerencsére nem kezd el faggatni a gyerekkoromról és az exeim hosszú soráról. Mondjuk ez utóbbiról, ha akarnék sem tudnék mesélni. Hány csajjal is jártam úgy komolyan? Nullával! Ezt űbereljétek s*ggfejek! Félre értés ne essék, nem vagyok büszke magamra. Ez csak tény, olyan, amit az élet kreált és nem én. Talán hajlanék valami olyasmire, ha lenne olyan nő, aki igazán érdekel. Na meg az sem ártana, ha hosszú távon is el tudna viselni, ami aztán, tényleg nem könnyű. Született tehetség vagyok az emberek elüldözésében és a bajkeverésben.
-Akarom én tudni, hogy milyenek a szebb estéid? – Két falat között vigyorgok vissza a bigére, majd ismét csak tovább tömöm a fejem. Elég nagydarab vagyok, sok zaba elfér bennem.
-Azt a hármast örömmel végig néztem volna szívi! Bár az a nő olyan volt, mint aki az őskorból pottyant ide. Az ilyenek nem ismerik a borotva fogalmát! – Fintorgok, mintha ez főben járó bűn lenne. Szerintem az is! Senki se várja el, hogy átvágjak a dzsungelen, ha az édenbe akarok jutni! A lekövezett, vagyis ez esetben némileg gaztalanított utakat részesítem előnyben. Azzal nem igazán törődök, hogy lehalkítsam a hangom, így a környékünkön ülők megdöbbent arccal merednek ránk a szónoklatom után. Prűd népség! Azt ne mondja már, hogy negyven évesen még soha nem mártotta jóféle festékbe az ecsetét. Gunyoros mosolyt villantok az egyik ránk meredő, negyven x körüli hapsinak, majd folytatom a kajálást.
-Ja, egész jó a koszt! Egyébként ne kérj bocsánatot, nem felöltős homár vagyok és a nyögéseid egyébként is kárpótolnak! Élvezd csak tovább! – Ismét villantok egy féloldalas mosolyt, ezúttal gúnytól mentesen. Nem zavar, ha gusztustalankodik, némely helyzetekben, még élvezem is. Egyébként meg rohadtul semmi közöm ahhoz, hogy miként viselkedik.
-Még ezek után is rámennél arra a balfékre? Ugyan, tudsz te jobbat is! – Ezzel el is mondtam a véleményem a fickóról, meg úgy nagyjából a szituról. Hanna jó bőr, nem kéne ilyen papucsállatokkal kezdenie, mikor akár nagyvadakat is elkaphatna. Na de ez, megint csak az ő dolga.
-Ha jó éjszakát akarsz, inkább rúgjunk be és játszunk valamit. Vagy rúgjunk be, miközben játszunk valamit! – És megjött a hangulatom, ami talán a whisky és a lassan teli has eredménye. Persze, nem barkobázni akarok, sokkal inkább, valami élvezetesebb dologra gondoltam. Ezt azt hiszem már a pillantásomból is le fogja szűrni. A szórakozóhely viszonylag nagy és tömött csak a buli sz@r. Azt meg illik feldobni, ha már a házigazdának, jelen esetben a tulajnak nem megy.
-Én csak magamat szoktam kimenteni a bajból! De túl szórakoztató vagy ahhoz, hogy hagyjam a formás s*gged rács mögé kerülni! – Nem kezdem el áltatni olyan hüly*ségekkel, hogy én ilyen kedves ember vagyok, mert arra semmi szükség. Ha még nem ismer ennyire sem, majd fog. Nem vagyok az a lelkizős típus, ezért a haverok sem tudnak sokat rólam, de a magatartásom az olyan amilyen. Soha sem próbáltam másnak tűnni.
-Egyébként nem szoktam csajozni, többnyire csak kijelentem, hogy mit akarok. Ritka az olyan, ha nyomulok! – Ahhoz vagy nagyon szétcsapottnak kell lennem, vagy pedig valami más áll a háttérben. Például egy fogadás, vagy hasonló. Ennek is megvan a maga oka. A könnyűvérű nőket nem kell körbeudvarolni, aki nehéz eset, az meg másnap hisztizne.