William & Madison

William & Madison

- Ne csináld már, Dr. Davis!
- Nem! - Nem ünneplem a születésnapomat és ezt az egész osztályom tudja.
- Egyébként is, ügyeletben leszek. - Vontam meg a vállam abban a hitben, hogy ezzel le van tudva az egész, a kórház területén ugyanis nem igazán lehet kirúgni a hámból.
- Nem, nem leszel, Dr. Davis. - Csendült el önelégülten Nic hangja a hátam mögül.
- Mi van, te belepiszkáltál a beosztásomba? - Ezért más körülmények között harapok, de bármikor jól jöhet egy szívesség, szóval a főnővér fejét hasznos a helyén hagyni, közben megérkezünk a pihenőbe, amint beléptem az ajtón legnagyobb meglepetésemre az egész osztály bent volt, ne, ezt nem hiszem el.
- Még sok boldogot, Dr. Davis! - Nyomtak egy üveg Scotch-ot a kezembe, Oké, hát ebben nem vagyok jó, ezt beismerem, a feladatokat kitudom osztani, ellenőrizni is tudok, műteni is.
- Öhmm, jól van, legyen. Köszönöm mindenkinek és holnap este találkozunk a Pious bár- ban, mindenkire vonatkozik, magára is Shasa. - Tudom, hogy még új, és ebből kifolyólag még nem igazán kedvel vagy kedveljük egymást, bár részemről ez teljes mértékben a munkának betudható, ide nem bratyizni jár be egyikünk se, de most már a csapatunk tagja és a jó dolgok is ugyanúgy érvényesek rá, nem csak a korholás a részemről, azt majd megszokja. Itt én pisilek messzebbre, ez az én osztályom.
Tudom, én vagyok az egyetlen olyan idióta, aki a szabadnapját inkább odahaza töltené, talán olvasással, nem pedig egy bárban iszogatna, de azt hiszem ez az egy alkalom még belefér, még a végén azt fogják hinni rólam a kollégáim, hogy teljesen antiszociális vagyok, ami nincs így.
Kicsivel nyolc előtt érkeztem a bárba, nagyon remélem, hogy nem szervezték be a fél kórházat, de, de igen. Itt van a sebészet, a fél nővérpult, a radiológia...
- Oké, maradt is valaki a kórházban? - Léptem az asztalunkhoz nevetve. Intettem a pincérnek, majd kikértem az első kört mindenkinek.   



KATT

Sebastian & Shasa

"Szép reggelt Mrs. Edison. Hogy vagyunk ma? - kérdeztem az egyik igen kedves betegemet, vizit közben. - Szédülés, hányinger, van-e még? - fojtattam a kérdezősködést, a kórlapot lapozgatva. - Nagyon jól vagyok Aranyos... -hangzott a öreges de igen csak jókedvű válasz. - Ennek csak örülni tudok. Azt hiszem ha ilyen jól lesz továbbra is a holnapi ebédet már a családjával fogyaszthatja el. - mosolyodtam el, majd kiléptem a kórteremből. Ma egész jól vagyok. Azt hiszem kialudtam magam és valahogy olyan jó kedvem van ma.
- Mi a fene? Honnan jön ez a hang? - forgolódtam miközben valami érdekes dallamot hallottam.Ja a telefonom... - Szia Drága.... - szóltam bele, mikor megláttam a kijelzőn Lyna  nevét. - Most fejeztem be a vizitet, vagy egy szabad percem, mond gyorsan. - hadartam a telefonba. - Ma van Sebastián születésnapja, ugye tudod? - csiripelte Lyna a telefonba. - Mégis honnan a fenéből kellene tudnom? Mi vagyok én a felesége? - nevettem el magam kissé bosszúsan. - De még lehetsz... - nevetett fel. - Na menj te a fenébe... - bosszankodtam. - Ha meghív ott a helyed és nincs kifogás. - kaptam a parancsot. - Majd meggondolom, de most mennem kell. Szia! - szinte lecsaptam a kagylót, mikor arra lettem figyelmes, hogy Sebet ugratják a szülinappal a kollégák.
Odaléptem én is és már jött is a  meghívás. - Nagyon köszönöm a meghívást, azt hiszem rámfér a lazítás. - fogadtam el mégis a meghívást, annak ellenére, hogy eszem ágában sem volt ma kimozdulni. Azt hiszem közölnöm kell a kispárnámmal, hogy holnap későn jövök ne várjon.
Az esti ügyelet gyorsan elszállt és a másnapi szabadnap rohanással telt. Délután Lyna elcibált vásárolni, mert hát kell egy új ruha a bulira. Meg persze kozmetikushoz cipelt. Kissé túlzásnak tartottam ezt a tortúrát, de legyen meg a kedve. Délutáni kávé után hazarohantam, mert ha nem sietek még a végén elkések a buliból.Nem csalódtam magamban, késésben voltam mikor kiszálltam a taxiból. Fizettem és a bár felé indultam. Már mindenki ott volt, mikor megérkeztem, még Seb is.
- Elnézés hogy késtem, de kissé el voltam ma havazva. - kértem bocsánatot az asztaltársaságtól és Sebastiántól is. Kissé meglepett tekintettek vettek körül. Valószínű az öltözékem zavarta meg Őket, hisz nem szoktak így látni. Intettem Lynáéknak, majd Sebastián felé fordultam. - Egy kis apróság. Isten éltesen. - nyújtottam át az ajándékot.

Outfit!!
Ajcsi !!

- Ez már csak ilyen, és nem késett, én is csak az imént értem ide. - Nem tudtam nem végigmérni, persze igyekeztem mindezt a jó ízlés határain belül tenni, nem tehetek róla, az orvosi küpeny alatt én is férfiból vagyok ez a ruha, fogalmazzunk úgy, hogy vonza a szemet, de megállom szó nélkül és csak belekortyolok a sörömbe, majd meglepetten nézek fel rá. A másik dolog, amit nem igazán szoktam elfogadni, az az ajándék, hmm nem is elfogadni, igazából nem tartom szükségesnek.
- Figyelmes gesztus, köszönöm Shasa, de igazán nem kellett volna. - Vettem tőle át a kis ajándék szatyrot, amiben egy díszdoboz várt, érdeklődve nyitottam fel és ekkor már tényleg nem tudtam véka alá rejteni a döbbenetet az arcomon.Igazán jó ízlésre vall. Jött is néhány szúrós tekintet és megjegyzés, de nem igazán méltattam őket figyelemre.
- Tyűha, jól néz ki, jó ízlése van. - Fene, ha már itt tartunk. Halványan rámosolyogtam, majd visszasüllyesztem a dobozkát és ismét felé fordulok.
- Foglaljon helyet, mit iszik, mit kérhetek? - Nos igen, ez egy kivételes alkalom, ha mondhatjuk, akkor kivételesebb, mint a karácsony, mert most nem a kórházban vagyunk és egy kicsit mind megfeledkezhetünk a munkáról, ami elég nehéz, már-már annyira velünk mindenütt és mindenkor, hogy idő kell hozzá, hogy váltani tudjuk és másról társalogni, vagy az is lehet, hogy egyedül én vagyok csak így ezzel, mert többnyire erről szól az életem, a minden napjaim, a munkámról és, hogy dolgozom, bent vagyok a kórházban és lassan ennyi szól minden. De én ezt választottam. És folytatni fogom. Khm, de ma megpróbálok nem ezen kattogni egész este.
- Játszunk, Shasa? - Böktem a biliárdasztal felé. Kell valami, ami eltereli a gondolataimat, az italon kívül is, régen szerettem játszani, csak az utóbbi időben nem nagyon érek rá ilyesmire, azért reméljük nem rozsásodtam be túlságosan.



KATT

Sebastian & Shasa

Hmm, akkor is gondolhatná így, amikor épp lehurrogom valamiért, ami még előfog fordulni néhányszor, amíg olyan orvost és kollégát és rezidenst faragok belőle, akit aztán senki sem fog megkérdőjelezni és úgy fognak rá nézni, ahogyan most rám és nem azért, mert épp felvágták a nyelvét velem szemben, de ez is közrejátszik.
- Tökéletes, öhmmm még egyszer köszönöm. - Mi tagadás, nem szoktam ajándékot elfogadni, még karácsonykor sem, tudom, ez nem épp szokványos dolog, az ünnepet is többnyire a kórházban töltöm, igen, elég szánalmasan hangzik, de így legalább, akinek fontosabb, hogy otthon legyen, mondjuk s családjával azzal a kollégával így elcserélem a műszakot.
- Rendben van, egy martini. - Intettem is, hogy kérünk még egy kört, nem tudnám megmondani mióta az első év, amikor mondjuk úgy ünneplem a szülinapom, különösebben nincsen rá okom, nincs semmi bajom ezzel a nappal, hmm talán még Steph-el ünnepeltük...
- Cheers. - Emelem koccintásra a poharam, csak tósztot ne keljen mondanom, mert azt már nem vállalom.
- Ne szokjon hozzá túlságosan, reggel visszakerül minden a régibe, egészségére. - Nem akartam ünneprontó lenni, de ez a helyzet. Belekortyolt az italába és minden szörnyedelem kiült az arcára, nem bírtam, hogy halkan ne nevessek.
- Valami baj van? - Nem értem, hiszen Ő rendelte és martinit kért.
- Vállalom a megmérettetést. - Mosolyogtam, majd óvatosan kezem a derekára csúsztatva vezettem a biliárd asztalok felé.
- Megadom a kezdés jogát. - Vettem le két ütőt a helyéről. Remélem még nem rozsdásodtam be nagyon, régen valamikor szerettem játszani, még az orvosin is, aztán rezidens lettem és komolyabb dolgokkal kellett foglalkoznom, de nem bánom, hiszen emiatt tartok most itt és nem érzem, hogy bármiről is nehéz szívvel mondtam volna le vagy azt, hogy lemaradtam volna bármiről is. Így láttam jónak és ez azóta sem változott. Nem érzek magányt vagy ürességet, minden időm kitölti a munkám.



KATT

Sebastian & Shasa

El sem hiszem, hogy végre nem a kórházban töltöm az estémet. Félreértés ne essék imádom a munkámat és a kollégák is nagyon kedvesek csak néha ki kell szabadulnom onnan. Mondjuk szívesebben vagyok otthon egy jó könyvvel, de azért néha ilyen este is kell. Talán mag megismerem az igazi Sebastiant is és nem csak azt a kimért sebészt aki úgy cirkál a kórház folyosóin mint valami Edward Cullen. Most, hogy így jobban begondolok, lehet, hogy vámpír... Hmm... Az is kedvemre lenne. Na de a főnökömről van szó viselkednem kell. Akkor is van benne valami titokzatos és nagyon komoly. Lehet hogy  ma este ez köddé válik
- Hát őszinte kell legyek még az életemben nem ittam martinit. - fintorogva tettem le a poharat. - Csak meg akartam tartani a női imidzsemet, de úgy látszik nem vagyok nő. - nevettem el magamat. - Elnézést, kérhetnék egy Whiskeyt ? - szóltam oda a pultosnak. Lehet hogy most leromboltam benne egy világot, de sorry ez vagyok én. Nem tudok plazanő lenni, akit a pasik imádnak. Ugyan már nem is értem miről beszélek, hisz Sebastian rám sem nézne.Halottam, a volt barátnőjéről... Felső kategória..Hallottam néhány foszlányt a kapcsolatukról,.. Utálom a csajt már most.
- Ne legyen már ünneprontó.... -böktem meg  a vállát, nevetve.Nem akarom, hogy véget érjen ez az este. Még soha nem láttam mosolyogni és ma végre láttam. Nekem ez kivétele esemény. Talán ma végre felszabadul egy kicsit és megismerjük a hétköznapi Sebet is. Minden nő fejvesztve menekülne egy ilyen pasitól, de nekem határozottan kedvemre válik a kihívás. Igaz a kórházban sokszor egymásnak feszülünk, mert általában nem értünk egyet semmiben.
- Nem tudja mire vállalkozik. - néztem gonosz kis mosollyal miközben az asztalhoz kísért. Hozzáért a derekamhoz..Fél siker. Kedves Sebastian előjön.
Elhelyezkedtem terpeszbe majd előrehajoltam és céloztam. Lehet hogy a fél hely a bugyimat is látta, de egyáltalán nem zavar. - Azt hiszem Ön következik. -léptem hátrébb, átadva a terepet neki.

Outfit!!
Ajcsi !!

Ezt sosem fogom megérteni egy nőben, igaz sok minden mást srm, de maradunk csak az italoknál, ha nem ízlik és még sosem kóstolta, akkor most miért rendelte? Bár nekem teljesen mindegy és nincs is igazán jelentősége, csak ezt mindig is furcsálltam.
- Hát ebben a kérdésben nem tudok nyilatkozni, de az arckifejezése elég sokat elárult. - Nem tudtam megállni, hogy halkan ne nevessek. Öhmm, nem igazán itam eddig Martinit, az valóban inkább amolyan női ital, a hölgyek nagy kedvence, imidzse, ahogy Shasa fogalmazott.
- A Whiskey mivel jobb? - Egy biztos, ne engem kérdezzenek a nők ízléséről, többnyire fehér köpenybe, vagy nővér ruhában látom őket.
- Valakinek el kell bírnia ezzel a feladatkörrel is. - Vontam meg a vállam egy halvány mosollyal az arcomon. Más klönben elkényelmesednének, ami az én osztályomon nem fog megtörténni, amíg én ott vagyok és ez az én munkám. Elvárom, hogy mindenki úgy dolgozzon, ahogyan én.
Hmm, hát ez nem volt jó ötlet, téved fel tekintetem a mennyezetre, férfiból vagyok, persze, hogy látom, azt is, hogy mások nem próbálnak meg uralkodni a tekintetükön.
- Rendben van. Hmm, lássuk... - Álltam be az asztalhoz, előredőltem, bemértem a célt és előttem a fehér golyót. Megy ez még.
- Na de Dr. Davis, hölggyel játszol... - Hallottam a hátam mögül érkező kollégák élcelődéseit.
- Azért nem kímélem, veled hagynám magam, hogy megverhess. - Vágtam vissza, majd előttem a következő kört is, de ez már mellé ment.
Nem vagyok ellene a humornak munkán kívül és persze a jó ízlés határian belül jöhet minden és ha már nem úszom meg a születésnapomat, akkor igyekszem elengedni magam annyira, hogy holnap még tudjak dolgozni. Ez nem az a munkahely, ahol macskajaj végett szabadnap járna, jól is nézne ki, ha valaki bejönne könyékig véresen, erre közölnénk, hogy bocs, de istentelenül berúgtam az éjjel, nem tudom eláátni.


KATT

Sebastian & Shasa

Na jó. nem is értem miért próbálok hercegnő ként viselkedni, mikor egyáltalán nem vagyok az a típusú nő. Martini? Most komoly Shasa? Életedben nem tudtál még soha nő ként viselkedni, szerintem nem is kéne erőltetni azt ami nem megy.
- Ez rossz ötlet volt. - vágtam olyan képet mint aki citromot evett. Nem, nem soha többet. Ennek egyenesen szörnyű még az illata is nem hogy az íze. Nem hiába mondják, add mindig magad és akkor nem lesz gondod. - Nem tudom. A whiskey olyan erős, feltűnő és rengeteg titkot rejt magába... - néztem a kezembe lévő poharat, amit úgy forgattam, hogy megcsillanjon rajta a bárpult fénye. - Akár csak én... - kortyoltam bele az erős italba. Marta a nyelőcsövemet, mégis kellemes volt. Valahogy mindig is lakott bennem egy mazochista nő, aki imádja kínozni magát és még élvezi is azt.
- Rendben holnap reggeltől legyen újra a főnököm, de most engedje el magát, hisz nem minden nap van az embernek születésnapja. - mosolyogtam rá. Valahogy úgy is el fogom érni, hogy elengedje magát végre. Tudom, hogy valahol legbelül ott lakozik egy laza Sebastian is, aki csak ara vár, hogy valaki kiszabadítsa. Hát én kezembe vettem az ásót és kiásom, ha addig élek is. Tisztelik a munkatársai és a barátai is. Mind azért vannak itt, hogy vele együtt ünnepeljenek. Csak nem lehet olyan rossz ember, ha ennyi barátja van.
- Akarod mondani egy profival játszik. - lőttem el a fehér golyót ami egyenesen a bal felső sarokba lökte a zöld golyót. Tisztában vagyok azzal, hogy mindenki a csupasz lábaimat nézi. Kösz Lyna én is szeretlek. Most jöttem rá, hogy vannak lábaim. Na jó csak vicceltem, de talán a kollégáim tényleg most látnak először ilyen cuccban. Ismét neki feszültem az asztalnak és lőttem, de a második már mellé ment.  - Azt hiszem a Doktor Úron a sor. - egyenesedtem ki. Végig sétáltam az asztal körül. Lehet kicsit provokatívra sikeredet, de nem bánom. Független nő vagyok és azt csinálom amit csak akarok.

Outfit!!
Ajcsi !!

Hmm, valami ilyesmit mondogatnak a kölyköknek is, hogy nem minden nap van az embernek szülinapja, nos ez vitathatatlan tény, ahogy hálaadás, karácsony és a húsvéti nyuszi is csak egyszer van az évben, és én ezt mindet, az összes napomat a kórházban töltöm, többnyire helyettesítésben, hogy a többi kolléga a családjával, gyerekeivel, férjével, feleségével lehessen és én ezt nem bánom, nekem még a kutyámat is elkellett vinnem a szüleimhez, mert már lassan állatkínzásba ment át, amilyen kevés minőségi időt tudtam rá szánni, ez van, amikor az ember a hivatásának él és hisz is abban és én pontosan ezt teszem.
Mellkasom előtt körbefont karjaimmal figyeltem, ahogy elüti a fehér golyót, nem kell úgy vihogni, nem a seggét nézem, ez szép volt, simán bement, ahh igen, még mindig a golyóról beszélek, igen ott, az asztalon.
- Hmm, akkor csak félprofi. - Vontam meg a vállam kissé heccelve, ha már szülinapom van és el kellene engednem magam.
Hmm, nem arról volt szó, hogy reggelig nem vagyok a főnöke, akkor mi ez a doktor urazás, bár jobban kedvelem, csak többségében kicsit másképp szokott hangozni, kevesen hívnak Sebastiannak.
- Igen, köszönöm Shasa. - Emeltem fel az ütőmet az asztal mellöl, hmm tehát tarka, mértem fel a terepet és hogy melyiket tudnám legegyszerűbben belőni, meg is van. Lazán dőltem előre, majd céloztam be a kiszemeltemet a fehér golyóval majd elütöttem, nagyon szép. Megkerülve az asztalt álltam meg Dr. Everett mellett, könnyedén hajoltam be elé és lőttem el a következő tarkát, ami szintén begurult, igen én már csak ilyen kíméletlen vagyok mindenütt, könnyedén csúsztam fel az asztal szélére, hogy ne keljen átsétálnom a túlsó oldalra és a pillanatnyi lustaságom falat is ért.
- Khm, ismét az öné a terep. - Löktem el magam az asztaltól, hogy felkapva az italomat belekortyoljak, az egyetlen dolog, amit talán a hobbimnak nevezhetek.  



KATT

Sebastian & Shasa

Akárhogy is próbálom feloldani a benne lévő feszültséget, valahogy nem megy. Mintha szándékosan csinálná. Minél jobban erőltettem, annál jobban zárkózik be. Oda legbelülre, ahol még talán senki sem járt. Hát van egy rossz hírem a doktor Úr számára: Én soha nem adom fel. Lehet jönni a dumával, hogy nem ismerem és nem tudom mennyire tud keményfejű lenni, de Ő sem ismer engem és így fogalma sincs róla, hogy én menyire tudok kitartó lenni. Szóval ha azt szeretné, hogy feladjam, akkor sok szerencsét hozzá.
- Naaa... Ez nem volt túl szép... - nevettem el magam. Lehet, hogy nem is kell annyira törnöm magamat, hogy felengedjen. Úgy tűnik szépen lassan kezd felszabadulni. - Igen is profi vagyok. - mosolyodtam miközben megkerülte az asztalt. - Az éjszakai bárok koronázatlan biliárd királynője. - derültem magamon. Fiatalabb koromban sokat jártam ilyen és sajnos ettől százszor rosszabb helyekre is. Volt alkalmam annyit játszani, hogy kitanuljam minden csínját-bínját. Nem tudom erre menyire lehet büszke az ember, de Én nem szégyenlem a múltamat. Az is Én vagyok. Az egy dolog, hogy nem beszélek róla, de talán csak azért mert nem kérdezte senki még. Mindenkinek megvan a maga keresztje és senki nem szeretné még a másikét is hordani.
Frappáns mozdulattal belőtte a bal felső sarokba a golyót. Azt hiszem nem egy kispályással van dolgom. Nagyon is érti a dolgát.Óvatos  léptekkel megkerülte az asztalt, miközben a tekintette végig az asztalon volt. Pillanatra elkalandoztak gondolataim, ahogy minden izma megfeszült az ing alatt. Az orvosi köpeny alatt egy Adonisz van... Perverz gondolataim közepette legszívesebben az ujjamba haraptam volna, de az túlzottan feltűnő lett volna. Bár valaki így is észrevette, hogy elkalandoztam. Lyna óvatos mozdulattal oldalba bökött. Hirtelen visszazuhantam.  
- Szép lövés!... - dicsértem meg, miközben az asztalhoz sétáltam. Óvatosan hajoltam az asztal fölé és egyik szemem becsuktam miközben céloztam. Előttem és csont nélkül landolt a bal alsó sarokban. Megkerültem az asztalt és ismét felvettem a jól bevált pozíciót. Felpillantottam és megláttam Sebastian tekintetét, ahogy engem figyel. Lőttem és mellé ment... A pillanat műve alatt elvonta a figyelmemet. Ez nem ér... - Hagynom kell Önt is játszani.. - adtam át a botot Sebastianak.

Kevés dolog van, ami képes lekötni a munkámon kívül, szóval ezt inkább gyorsan át is fogalmazom, kevés dolog van, ami önfeledten elszórakoztat, teszem azt hobbi vagy ilyesmi, de régen egy ilyen volt a biliárd, amikor még szokásom volt némileg lazítani néha, az egyetemi évek alatt, azóta nem igazán engedhetem meg magamnak, jobban mondván az időm nem igazán teszi lehetővé, ezért van az, hogy nem igazán iszom, ezért van, hogy Alexisnek a hátam mögött kellett átírnia a beosztást a születésnapom égett, amiről, ha tudomásom van nagyon biztosan nem engedek meg, visszatérve még a kutyámnak se tudom néha gondját viselni, néha azt sem tudom én magam mikor ettem, még ma vagy az már tegnap volt. De úgy látszik, hogy én még a hobbijaim terén is maximalista vagyok, de khm.. most egy hölggyel játszol Sebastian, hagyd szépen érvényesülni.
- Csak nyugodtan, azért sose kérjen elnézést, mert jó valamiben, de nos... rendben van, lássuk csak. - Húztam végig ujjam enyhén borostás államon kigondolva a legjobb szöget és pozíciót, majd ütéshez helyezkedtem precízen bemérve a távolságot és az ütés erejét céloztam és lőttem.
- Egész ügyesen játszik. - Sajnos nem az erősségem lejjebb adni, így a következő kör is az enyém volt, az utolsóval pedig lezártam a mi kis meccsünket.
- Köszönöm a partit Shasa, jövő ilyenkor egy visszavágó? - Nevettem, ahogy kezet nyújtottam neki, tényleg jó kis meccs volt, bár leghamarabb magamat ismerve valóban jövő ilyenkor lehet esély visszavágóra, hacsak nem rendeznek be egy biliárdasztalt a pihenőbe, de ezt azért már a kollégáimból sem nézem ki, vagy inkább csak reménykedek benne, hogy nem. Ledöntöttem az ütőm és elsétáltam a sörömért, adjunk esélyt másoknak is, hmm jó volt kicsit játszani és az idő is elszaladt, ahogy nézem, vagy hát a hangulatból ítélve, már sokan nem az első körüket nyalogatják, nem úgy, mint én, de hát reggel is nap lesz.



KATT

Sebastian & Shasa

Be kell vallanom izgatottsággal vártam ezt a mai estét. Azt hittem végre láthatom Sebastiant kicsit elengedni magát. Nem szabad mindig enyire feszültnek lennie, mert még a végén egy idegroncsot csinál magából. Bár magam sem tudom megmondani miért is érdekel ennyire a Doktor Úr lelki állapota, valahogy mégis érdekel. Muszáj felvidítanom egy kicsit és segíteni neki elfelejteni még ha csak egy pár órára is a munkahelyi káoszt. Mondjuk arra lennének jobb módszereim is, mint a biliárd... Most mi van? Mégis csak nő vagyok és nagyon is helyesnek tartom Sebastiant. Muszáj lesz valahogy parancsolnom magamnak és a bennem rejlő kíváncsiságnak, mert még a végén elijesztem. Meglehetősen komoly személynek ismertem meg és a legtöbb nő fejvesztve menekülne a modorától és tőle is de engem valami úgy vonz benne mint a mágnes... "Mondjuk nem is az a fenék..." - bambultam el ahogy előre hajolt hogy becélozza a golyót. Majd hirtelen észbe kaptam. "Baszus, nem szabad ennyire elengednem magam még a végén valakinek feltűnik.
- Igazán bölcs tanács. Megfogadom... - húztam széles mosolyra az ajkaimat. Bárcsak lenne fogalma arról, hogy mennyi mindenben vagyok jó... Az utolsó előtti lövésemre készültem. A megfelelő pozíciót felvéve előre hajoltam, lőttem és briliánsan elrontottam. Pedig most dicsekedtem, hogy menyire jó vagyok. Sebaj, nem lehetsz mindig nyertes. Ő viszont csont nélkül belőtte mindkettőt és ezzel megnyerte a játszmát. Tetszik, hogy nem hagyott győzni csak azért mert nő vagyok. Egyenjogú ként kezel. Mit ne mondjak felettébb ritka az ilyen férfi.
- Reméljük nem kell addig várnunk. -mosolyodtam el, majd követtem Őt a bárpulthoz. Lehörpintettem a maradék italomat, ami egész jó hangulatot teremtett. Aztán hirtelen megszólalt Jhon Travolta dögös hangja: - Huuu imádom ezt a dalt... - váltam izgatottá. Körülütünk mindenki szinte táncra perdült. - Jöjjön... - fogtam meg a kezét és húztam a parkett felé... - Ne legyen már ilyen nyuszi... - nevettem. A magasba emeltem a kezem és pördültem néhányat magam körül. Úgy éreztem magam mint Olivia Newthon Jhon a filmben, persze erre jócskán rátett az alkohol is. Régen éreztem ilyen jól magam és azt láttam rajta, hogy mosolyra görbülnek ajkai. Nem tudom, hogy rajtam nevetett vagy csak jó kedve volt... Vagy mindkettő. Nem is számított... csak hogy a születésnapján jól érezze magát.  
Dal !!!!