Kitartás. Ennyi kell, hogy ebben a mocskos világban azt érezhessük, hogy vagyunk valakik. Ez vicces. Néha fogalmam sincs arról, hogy ki is vagyok már valójában. Már nem az vagyok, aki egykor voltam. Köröznek. Az eredeti nevem már régen a homályba merült. Már nem számít ki voltam, jelenleg csak az érdekel, aki most vagyok. Naomi Morgan. Kit is takar ez a név? Egy veszélyesen élő, mindenre elszánt nőt, aki már nagyon régen letért a mások szerint helyesnek vélt útról. Évek tapasztalatai vannak a hátam mögött, sok mindent láttam, megéltem már, s arról nem is beszélve hányszor sikerült kicsúsznom a zsaruk markából. Életem végéig a rácsok mögött csücsülnék, már annyi minden van a rovásomon. Mégis ha már elég régóta benne vagy a „szakmában” ezek a dolgok már nem számítanak. Ebből nem lehet csak úgy kiszállni. Nem én választottam a bűnözést, hanem a bűnözés választott engem.
- Úgy gondoltam, hogyha önszántamból jövök akkor az nem lesz annyira fájdalmas. - Villantottam rá egy cinikus mosolyt. Hát igen a modoromon még mindig lenne mit csiszolni. Viszont abban egészen biztos vagyok, hogy még a föld alól is képes lenne előkapartatni az embereivel, ha látni óhajtana. Pofátlanul fiatal még, de rövid időn belül tetteivel hírnevet szerzett magának, s ezzel a hírnévvel kivívta magának mások tiszteletét, legalábbis sokan összerezzennek neve hallatán. Gondolom félelemből, habár nekem több kell ennél, hogy tényleg megijedjek.  
- Ha ez a bizonyos "feladat" olyan lenne, mint a legutóbbi, akkor az csak számomra időpocsékolás fog lenni. - Még mindig bosszant milyen alja munkát sózott rám a legutóbbi alkalomkor. Néha úgy érzem, hogy megfeledkezik arról, hogy mennyire profi szintre fejlesztettem a tudásomat.
- Miről lenne szó? - Aztán mégis csak győzedelmeskedett a kíváncsiságom. Unatkozok. Az is lehet, hogy ez a meló nem lesz olyan szar, sőt esetleg még élvezném is, mert már nagyon hiányzik az adrenalin. Kezek itt elpuhulni. Mikor még szólóban dolgoztam a magam uraként, akkor sokkal veszélyesebb életet éltem.  

Ó, a rabszolgahajcsár! Biztos vagyok abban, hogy neki az „alkalmazottjai” élete egy fabatkát sem ér, mert ha számítana bármit is neki egy élet, akkor nem lövöldözné le azokat, akik szerinte elcsesztek valamit. Szóval nincs más választásom, ha életben akarok maradni, akkor ügyelnem kell arra, hogy semmit se basszak el a meló közben, na nem mintha szokásom lenne bakikat elkövetni. Persze egy terv sem lehet tökéletes, mindig adódhatnak külső tényezők, amikre nem számolhatunk.
- Nem igazán érdekel, hogy kit és miért akarsz megölni egészen addig, míg nem rólam van szó. – Ha hinnék Istenben, akkor most biztosan hálát is adnék az égnek, amiért nem haverkodok a hozzám hasonlóakkal. Legalább így teljesen hidegen tud hagyni, hogy a góré kit öl meg.
- Két nap bőven elég lesz. – Úgy mondtam rá, hogy még arról sem volt fogalmam, hogy mégis mire vállalkoztam. Bármit lehet, csak akarni kell, hiába közhelyes mondás attól még ez így van.
- Hordanak a hercegek koronát? – Tekintetem a kezemben lévő képre siklott majd rá. Már sok mindent loptam már az életemben, de még koronát sosem. Ez egy egyedi alkalom fog lenni. Persze most is fúrja a kíváncsiság az oldalamat… Magának akarja a koronát? Tényleg viselné? Mert talán ha a korona mellett ott lenne valahol az udvari bolond fejfedője, akkor azt is elhozom magammal, hogy bírjon mit hordani miután teljesen megőrült.
- Valaha is visszaléptem? – Szinte már sértetten néztem rá. Eddig minden átkozott melót elvállaltam, amit kiosztott nekem és úgy hiszem mindig megkapta tőlem azt, amire vágyott. Nem szokásom csalódást okozni, de a Herceg úgy tűnik sosem túl elégedett semmivel sem, mintha mindig többre és többre vágyna.
- Mégis mennyi pénzről lenne szó? – Léptem hozzá közelebb, hogy az asztalra csúsztassam a koronáról készült képet. Azért mégis csak jó lenne tudni, hogy mennyi zöld hasúért teszem majd kockára ismét a bőrömet.

Próbáltam palástolni előtte gondolataimat, de hirtelen meglepettségemben biztos vagyok benne, hogy összeszaladtak homlokomon az apró ráncok. Eddig csak parancsolgatni és követelőzni hallottam, de magyarázkodni… Nem is hittem volna, hogy képes az ilyesmire. Meglepett.
- Nem is kértem magyarázatot. – Világosítottam fel erről az apró kis tényezőről, hiszen magától kezdte el szépen elmesélni nekem, hogy a koronát akarja, hogy megszerezzen, de nem neki, hanem valaki másnak. Addig pedig nem érdekel, hogy kinél köt ki a lopott holmi, amíg megkapom a munkámért járó fizetséget. Minél kevesebbet tudok annál jobb.
- Megszerzem. – Ez veheti részemről ígéretnek is. Soha semmiben sem látok túl nagy kihívást, amit kell megszerzek, legyen szó egy jól őrzött koronáról, vagy éppenséggel a szenilis túloldalon lakó öregasszony macskájáról.
Egy ártalmatlan kérdést tettem fel a fizetségemmel kapcsolatban, de úgy látszik ez nála kicsapta a biztosítékot. Azért engem mégis csak érdekel, hogy mennyit kapok azért a melóért, mert fillérekért még megmozdulni sem vagyok hajlandó. Gondolom nagyon is féltve őrzik azt a koronát, ha még senki sem akarta ellopni. Akármennyire is jó tolvajnak vallom magam azért még tisztában vagyok a kockázatokkal is. Ez nem olyan, hogy bemegyek, és csak úgy kihozom magammal. Biztos vannak kamerák és modern biztonsági rendszer is, de ennek még van időm jobban utána nézni.
- Jól hangzik a negyven százalék. – Ezzel ejtem is a pénz témát, mielőtt még akaratlanul is jobban felhúzná magát az anyagiakon.
- Ékszert. – Még csak gondolkozási idő sem kellett, egyből válaszoltam kérdésére. Mikor összemelegedtem Morissal és bekerültem a kis bankrabló bandájába akkor minden tőle kapott ajándéknak nagyon tudtam örülni. Mégis valószínűleg nem csak az számított, hogy mit kapok, sokkal inkább az, hogy kitől kaptam.
- Viszont az sem kell elfejteni, hogy nő és nő között van különbség. Vannak olyan nők is, akik ajándékok helyett inkább szeretetre, figyelemre és törődésre vágynak. – Ekkor vált számomra hirtelen minden érthetővé. Bizony egy nőről van szó. A mai nap folyamán most sikerült másodszor meglepnie. Szóval azért ilyen fontos számára, hogy megszerezzem azt a koronát, hogy aztán oda adja annak a bizonyos titokzatos nőnek. Habár kíváncsi vagyok nagyon is, hogy kiről lenne szó, de a józan eszem azt suttogja, hogy most inkább annak jött el az ideje, hogy be tudjam fogni a számat. Ez már nem rám tartozik.

Azt hittem, hogy ez egy „munkamegbeszélés” fog lenni, de hirtelen egészen más irányba terelte el a beszélgetést. Némi infót azért mégis csak kaptam a megbízásról, de nekem kell utána néznem a többi dolognak. Néha kénytelen vagyok kockáztatni, de azért mégis csak inkább lennék óvatos. Nem csak a rendőrök keresnek, de még azok az átkozott fejvadászok is utánam loholnak. Egyszer rám is talált az egyik szerencsétlen, mikor éppen egy ribanccal voltam, akit szintén köröztek. Maradjunk annyiban, hogy én még élek, szóval én voltam az utolsó személy, akit élete utolsó pillanataiban láthatott. Ez ilyen… Vagy préda vagy, vagy ragadozó.
- Ez olyan hihetetlen. – Gyanakodva figyeltem, ahogy elvettem tőle a poharat, aminek tartalmát egyből megittam. Most a bortól jóval erősebb piára lett volna szükségem, egy ilyen letaglózó hír hallatán.
- Uh, ez azt jelenti, hogy neked is van szíved. – Mármint anatómiai értelemben mindenkinek van szíve, de sosem hittem volna, hogy képes lenne a gyengéd érzelmekre. Úgy tűnik, hogy most egy „halmozzuk el Naomit megdöbbentő hírekkel” napot tart.
- Hm, ez tényleg megnyugtat. – Nem hiszem róla, hogy halhatatlan, de mégis olyan bizarr arra gondolni, hogy bárki is meg tudná ölni, főleg, hogy egy nőnek sikerülne.
- Nekem azért kell mindezt végig hallgatnom és tanácsokkal ellátni téged, mert nőből vagyok? Ha normális meló helyen lennék, akkor akár fel is jelenthetnélek nemi diszkriminációért. – Forgattam meg szemeimet, mintha nagyon is fel lennék háborodva, habár alig bírtam ki, hogy ne nevessem el magam. Azért mégis jogosak a feltevéseim, hogy azért érdemeltem ki némi betekintést az érzelmi életébe, mert nekem nem fityeg semmi sem a lábam között, ellentétben a legtöbb alkalmazottjával.
- Fizetésemelést fogok követelni, ha a szokásos rutin melók helyett a szerelmi életeddel is foglalkoznom kell. – Ha pénzről van szó, akkor sosem viccelek.

Ez vicces. Ki tudja, hogy mióta nem volt már komoly kapcsolatom? Évek teltek el azóta, hogy Morrissal külön utakon járunk… Jobb ez így. Mindkettőnket köröztek, egymás nélkül több esélyünk volt az újrakezdésre, vagy csak ezt próbáltuk magunkkal elhitetni mikor úgy döntöttük jobb lesz ez így. Attól, hogy nő vagyok, még nem vagyok a kapcsolatok szakértője. Oké, az is tény, hogy nekem több esélyem van felcsípni valakit, tekintve hogy mindkét csoportban játszok. Sosem titkoltam, de nem is csináltam abból nagy felhajtást, hogy nem csak a férfiakkal szeretek elszórakozni.
- Én pedig azt hiszem, hogy nincs annyi alkohol a földön, amivel el tudnám magammal felejteni ezt a beszélgetést. – Csak a tőlem megszokott gúnyos hangnemben szólaltam meg, miközben a védjegyemmé vált mosolyra görbültek ajkaim. Mindössze egy grimaszt és egy fejcsóválást kapott tőlem válaszul, bármi is legyen az üvegben inkább nem akarom megtudni.
- Teljesen higgadt vagyok. Jézusom, még viccelni sem lehet? – Úgy tűnik akaratlanul is sikerült kissé kihoznom a sodrából. Nem viccelődik, ha arról a bizonyos nőről van szó, aki végett nekem be kell törnöm egy nagyon is őrzött épületbe, kijátszanom a biztonsági rendszer és az őröket, hogy megszerezzem a fejdíszt. Nem kell ahhoz atomfizikusnak lennem, hogy rájöjjek nagyon is bírja a csajt, ha ilyen ajándékkal akarja elkápráztatni. A bonbon és a virágcsokor már kiment a divatból?
- Szó sincs erről. – Hangosan felnevettem. – Sőt, ebben a „szakmában” a női mivoltom még előnynek is számít. – Elvégre férfiak szoktak lenni a biztonsági őrök és vannak esetek, mikor már túl könnyű hozzájuk közel férkőznöm, hogy megtudakoljak néhány értékes információt. A többi maradjon inkább az én titkom, elvégre a profik nem fecsegik ki a titkaikat.
- Na és akkor mi lesz, hogy ha nem fog tetszeni az ajándékod annak, akinek szántad? – Mintha csak titkolná előttem a nő személyazonosságát, még csak a nevét sem említette, pont ez az, ami miatt még a szokásosnál is kíváncsibbá tett.
- Nem hinném, hogy örülne a főnököm annak, ha munkaidőben berúgnék. – Hangosan felnevettem, hiszen pont a főnököm volt az, aki alkohollal kínált. Még egy piros pont a bűnözök laza elveikhez.

Nehezemre esett szótlanul tűrni azt, hogy feltűnően végig mért, legszívesebben benyögtem volna: hogy legközelebb hozok képet is magammal, hogy akkor is legyen rajtam mit néznie, mikor nem vagyok a közelben, de inkább ezt megtartottam magamnak.
A kivételek csak arra jók, hogy erősítsék a szabályt. A szabályok pedig arra, hogy megszegjük őket. Oh, milyen bonyolult az élet, ha bele gondolok az élet nagy dolgaiba. De az már biztos, hogy élvezetesebb megszegni a szabályokat, mint betartani őket. Ki hallott már olyan bűnözőről, aki szabályok szerint élne? Vagyis azokat a szabályokat leszámítva, amiket saját maguknak állítunk fel.
- Még szerencse, hogy ki tudom szúrni azokat a férfiakat, akik a saját neműkhöz vonzódnak. – Nevezhetjük ezt akár női megérzésnek is, de általában ránézésre meg tudom mondani, hogy kik azok, akik nem akarnak bejutni a bugyimba.
- Úgy tűnik az elmondásaid alapján tökéletesen összeilletek. – Tettem még hozzá gyorsan a véleményemet, hiszen Will is szereti a hatalmat, ha pedig egy ilyen nőre vetett szemet… Tény, hogy egyre inkább kíváncsi vagyok, hogy ki lehet ez a titokzatos nő, akiért nekem el kell lopnom azt a bizonyos koronát.
- Akkor miért is ne használnám ki ezt az alkalmat? – Meggondoltam magam, ezért elvesztem a nekem töltött italt. Egy kis móka igazán belefér, mielőtt teljesíteném a küldetésemet. Egyszerre iszom ki a pohár tartalmát, majd egy grimasszal jelzem, hogy mennyire végig marta a torokat az erős ital. Ez eléggé vicces, míg más alkalmazottjait halálra ítél, addig velem pedig iszogat. Persze ez is arról árulkodhat, hogy jól végzem a munkámat, ezért ez a nekem járó jutalom érte, na meg a pénz, amit kapni fogok miután elhoztam neki a koronát.
- Azt hittem, hogy vagy annyira paranoiás, hogy minden alkalmazottad múltját leellenőrzöd. – Ha ezt meg is tette, akkor is csak némi információt tudhat rólam, de nem érheti meg az okaimat, hogy miért ezt az életet választottam, habár nekem sem az volt az eredeti tervem, hogy egyszer körözött bűnöző akarok lenni, ha nagy leszek.
- Már fiatalon tudtam, hogy más vagyok, mint a családom többi tajga, ezért hamar leléptem, mielőtt rájöhettek volna arra, hogy miféle vágyaim vannak. Sőt, biztosan egész életemben titkolni kellett volna a másságomat. – Apám ki is tért volna a hitéből, ha rájött volna arra, hogy nem csupán a férfiakhoz vonzódok. – Na meg nem akartam egy férfi háremébe tartozni, anyám a negyedik felesége apámnak, én pedig nem vágytam efféle életre, ahogy arra sem, hogy tenyészkancaként bánjanak velem. – Mert ez lett volna a sorsom, ha maradok. Férjez adtak volna és elvárták volna tőlem, hogy annyi gyereket szüljek, ahányat csak tudok. Ez az én életem, ezért nem vagyok hajlandó mások elvárásai szerint élni.